Délmagyarország, 1964. december (54. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-01 / 281. szám
Megelőzni a betegséget! 1 KÖJÁL egpszspfinsyi /p! világosi ló munkája Az egészségügyi felvilágositó munka hálózata, apparátusa ma már vidéken is megerősödött. Szegeden a KÖJÁL ennek a tevékenységnek az irányítója. A szervezőmunkából természetesen kiveszi részét az*TiTK, H/. Egészségügyi Szakszervezet és a Vöröskereszt is. Ma már ott tartunk, hogy egyetlen művelődési otthon programját sem állítják össze anélkül, hogy figyelembe ne vennék az aktuális egészségügyi, közegészségügyi problémákat, amelyeknél majd előadásokat, vagy ankétokat tartanak. A TIT-előadássorozatok is tartalmaznak az egészségügy különböző területéről egyegy fontos, érdekes témát. Jól összehangolt ma már tehát Szegeden is az egészségügyi felvilágosító munka, még ennél jobb is lehet. Pereg a film — Ez követelmény is a számunkra — mondja dr. Kiss Ilona, a Szegedi Közegészség- és Járványügyi Állomás higiénikusa. — Az egészségügyi kultúra fejlődése sajnos nem tartott lépést az általános kulturálódás színvonalával. Az elmaradás természetesen viszonylagos. Van, ahol az egészségügyi kultúra széles körben jut érvényre, van, ahol csak bizonyos rétegek vannak még ennek a birtokában. Az egy szintre emelés, illetve az egészségügyi tudnivalók állandó és következetes fejlesztése érdekében tevékenykedik a KÖJÁL is. Mint megtudtuk, sokrétű a felvilágosító munka. Számos népszerű eszközt felhasználnak az érdeklődés felkeltésére és kielégítésére. Gazdag filmtárral rendelkezik a KÖJÁL, 5—45 perces hangos, színes mozgófilmeket bocsát például Intézmények, üzemek és iskolák rendelkezésére, teljesen díjmentesen. A filmekben ismert színészekkel játszatják el, hogy miképpen kell védekezni a különböző betegségek, járványok ellen. E filmarchívum forgalma élő, szinte minden film állandóan vetítés alatt áll. Ha becsukódnak az ablakok Magnószalagokon pedig úgynevezett kiselőadásokat rögzítettek. Ezeket leforgatják a körzeti rendelők várótermében és klubokban. Kezdve a Hogyan üdüljünk jól és egészségesen című témától a cseppfertőzés elleni védekezésig számos témát ölelnek fel ezek a kiselőadások, hogy mindenki számára érthetővé tegyék az egészségügyi tudnivalókat Nem utolsó sorban a plakátok és kiállítások is felhívják a figyelmet a betegségek megelőzésére, illetve az ellenük való védekezésre. Legutóbb a kábelgyárban és az újszegedi kendergyárban rendeztek dokumentumokból hasznos kiállítást Az úgynevezett csukott ablakok szezonjában, tehát estől tavaszig szintén rendeznek majd újabb kiállításokat Szegeden. Egyet a szív- és érrendszerrel kapcsolatos tudnivalókról, egyet pedig a csecsemők gondozásáról, táplálásáról, öltözteté se a védekezés . Előre felkészül a KÖJÁL az esetleges különféle járványok kellő „fogadtatására". Lehet, hogy újabb, eddig még nálunk nem „járt” influenza-törzs látogatására számíthatunk. Jövetelét mindenesetre már megelőzték azzal, hogy az új influenza-törzset tipizálták, szerkezetét megvizsgálták, és kidolgozták ellene a megfelelő védettséget nyújtó szérumot is. Ismeretes, hogy két évvel ezelőtt is megjelent Szegeden egy addig még ismeretlen influenza-törzs, s előtte több mint tízezer embert beoltottak. A tapasztalat azt bizonyította, hogy a védőoltás eredményes volt, mert kevesebben betegedtek meg, illetve a megbetegedések lefolyása is enyhe volt. Kiket oltanak be elsősorban, ha szükséges? Azokat, akik beosztásuknál fogva nap mint nap nagyon sok emberrel vannak kapcsolatban. Például az egészségügyi dolgozók, a közlekedési almazottak. Gondolnak az idős emberekre is, akik valamilyen betegségben szenvednek, s ezek nyilvánvalóan kevésbé ellenállóak egy esetleges új influenza-törzzsel szemben. Az influenzás megbetegedés ugyanis erős kihatással lehet az idős embereknél az úgynevezett alapbetegségre. Az egészségügyi felvilágosító munka minden eszközzel azt a célt szolgálja, hogy a legszélesebb körben ismertté tegyék a betegségek elleni megelőző védekezést. Az egészséges életmód a legjobb biztosítéka annak, hogy elkerüljük a különféle megbetegedést. S ezt az életmódot segít kialakítani a KÖJÁL az egészségügyi ismeretterjesztő, felvilágosító munkával. K P. 40 £L-MAGYARQKSIAQ EGY TELEP, AMELY „NINCS” IS Tulajdonképpen már nem is telep Szeged III. kerületében a Menhely utcától a Kenyérgyári útig illetve a Bakay Nándor utcáig terjedő terület Akkor volt az, amikor a tanácsháza helyén is még fatelep volt Ennek legalább ötven esztendeje már. A név, az István telep azonban megmaradt a településen, amely ma már teljesen egybeolvadt a várossal. Valamikor jobbára köz- és magántisztviselők laktak a csendes, a város zajétól kieső telep. Ezer egynéhány lakosa azonban átformálódott az utóbbi két évtizedben. Sok munkáscsalád épített magának házat a Mura utcától a Lajta és a Rohonczi utcáig , a telepnek képviselője is van a kerületi tanácsban, Markos Károly vb titkár személyében. Livór helyett fürdőkád Milyen a telep mai arculata és milyen lesz a jövőben? Erről beszélgettünk Markos Károllyal .Sokszor és sokat írtunk már a város különböző területeinek közművesítéséről. Ha valahol, akkor ezen a településen nagyon is meglátszik ennek a nyoma. Hiába laktak itt, a „kiemelt és kivételes szigeten” valamikor csak tisztviselők. Jobb közvilágítást, csatornarendszert, magasnyomású vízhálózatot éppen úgy nem kaptak a régi társadalmi rendszer közigazgatásától, mint ahogy nem kapott a munkáslakta Móraváros sem. Az alacsony nyomású Mrott anyakút vize ma már itt is kevésnek bizonyult. Képszerű a tény: a lavórt kiszorították a házakból a fürdőkádak, a mosdókagylók. Ezért vált szükségessé a magasnyomású vízhálózat megteremtése itt is. A telep házainak 80 százalékában a vízszolgáltatásnak már ez a formája a domináns. S a tervek szerint a Lajta és a Rohonczi utcán keresztül a hátralévő utcákat is bekapcsolják a magasnyomású vízhálózatba, még ebben az évben. A Kátai-közben már ezt a vizet használják. Új gyalogjárdák Örömmel járnak a telep lakói az idén kapott új gyalogjárdákon is. A városba vivő nagyobb utcák pedig aszfaltjárdát kapnak jövőre. Természetes, hogy szikkasztórendszerű csatornahálózatot is teremtettek itt, gondolva a hirtelen támadt záporok levezetésére, a vizes esztendők okozta károk elkerülésére A közvilágításban nincs már lényeges probléma, hacsak az nem, hogy egyszer-másszer valakik kicsúzlizzák az Utcai égőket, „szórakozásból”. A telep lakói legyenek résen, és a közérdeket sértő rongálókat tanítsák meg tisztességre. Csak zaj ne volna Legnagyobb problémája most a telep lakóinak a zaj, amely hirtelen „beköltözött” az utcákba. Ez csupán átmeneti jelenség, addig tart, amíg a dr. Boros József utca forgalomkorlátozása fel nem szabadul a nagy építkezés miatt. Addig a forgalom egy részének a telepet érintve kell lebonyolódnia. A régi értelemben vett csöndet — amikor a telep még kiemelt sziget volt a város életében — természetesen senki sem tudja garantálni a jövőben. A nyugati ipari övezet kiépülésével ugyanis Istvántelep még inkább beolvad a városba, egyszerűen megszűnik perifériának, külterületnek lenni. Sőt, lakosainak száma is lényegesen megnövekszik majd, amikor az új iparnegyed munkásai beépítik az utcák foghíjait, sőt, egy nagyobb területet új utcák születésének tartanak fenn. Ennyit hát István telep múltjáról, jelenéről és jövőjéről. L. P. idéki vendégszereplések előtt (Levelezőinktől) Sokat hallottunk már a Szegedi Orvostudományi Egyetem művészeti együtteséről, beszámolt a lap november 7-i sikeres felszabadulási emlékműsorukról, s a novemberi jubileumi díszelőadásukról. Az együttes azóta is szépen dolgozik, amint arról Kerek Attila művelődésül teli vezető adott tájékoztatást. Jelenleg hat csoportban folyik munka, a tánccsoportban, a kamarazenekarban, az énekkarban, a citerazenekarban és az irodalmi színpadon. A kamarazenekar és a tánckar a Ságvári Endre kulturális seregszemlén első helyezést szerzett. A fiatalok részt vettek a ,,Ki mit tud” versenyben, s egészen a döntőkig jutottak el. Tánckaruk a műkedvelő csoportok közül országosan is kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Boszorkányper táncdráma bemutatásával. A szép eredmények elérésében nagy részük van a csoportok vezetőinek, akik fáradságot nem kímélve dolgoznak a sikerek elérése érdekében. Terveikről elmondotta, hogy irodalmi színpaduk idén decemberben Kiskunfélegyházán vendégszerepel, a Dühös fiatalok című irodalmi összeállítással. Tavasszal a közös együttes és a tánckar a felszabadulási emlékversenyek keretében vidéki előadásokra megy. E vendégszereplések alkalmával tűzik ismét műsorra a Szegeden nagy sikerrel bemutatott Boszorkányper táncdrámát. Külföldi vendégszereplés is vár az együttesre: az 1965. év elején a tervek szerint Lengyelországba utaznak. PfpfM Tibor Kedd. 1M4, december k « Piros biciklin Miska tanyai szülőháza messze van az iskolától. És ő ennek most nagyon örül. Mert ez hozta a nyáron a piros biciklit. A távolság. — Azért vették, hogy ne legyen olyan messze az iskola — mondja boldogan. Azóta édes szorongással várja a reggelt. Korábban kel mint a nap, táskába rakja könyveit, fejére csapja füles bundás sapkáját és felpattan kerékpárjára. Csupa mosoly a figyelő dióbarna szem, a pufók piros arc, a pedál után nyújtózkodó vaskos test. Szellő-szépen suhan a piros bicikli a homokos dűlőutakom, fényes ’ küllői napfényt táncoltatnak. Messze az iskola — sóhajtanak a szülők. Reggelente elnézik a kopár őszi határban piros szárnyakon repülő egyetlen fiukat, s ilyenkor átragad rájuk a boldogság. te mi lesz, ha unott őszi esők panaszolják a vidéket? Mi lesz, ha a tél utat, mezőt egyetlen fehér sivataggá változtat? Messze az iskola Az út a Seregélyes dűlőtől a bordányi iskoláig négy kilométer, oda-vissza nyolc. Miska már „nagyfiú”, tízéves, negyedik osztályos. Zömök, kemény legényke, a kis vasgyúró hóval-széllel megbirkózik. — Majd elgyalogol a télen — vélekednek a szülők. Négy éve dacol a zord idővel, s féltő gyerekszeretetével a család. Bs. Hegedűs Miska esőben, hóban megérkezett a meleg tanterembe. Ilyenkor ősszel nem gondol e keserves napokra, tömött a homokút, a bicikli suhan az iskola felé. Komoly arccal, megilletődve lép az igazgatói szobába. Vajon miért hívatják? A kérdésekre röviden, tisztelettudóan felel, aztán, nyomban „becsukódik”. Bodó Viola, a bordányi iskola igazgatója és Bittó Ilona igazgatóhelyettes közvetlen, tréfás hangon kérdezgetik tanyai életükről. — Van rádiótok? — Nincs. — Könyvet, újságot olvas édesapád ? — Nem. — Délután mit csinálsz? — A leckét leírom és aztán kukoricát morzsolunk. — A szüleid haragusznak még a tanyai iskola bezárása miatt? — Nem nagyon — bizonytalan a válasz. Úttalan utakon Négy éve már nem hívja tantermeibe a Kossuth iskola csengője a tanyai gyerekeket. Elnéptelenedett. — Ezelőtt 15—20 évvel 80 tanulója is volt. Most alig 7—10 lenne. Körzetesí tették — mondja Bodó Viola. A szülők sokáig tiltakoztak a községnél, a járásnál, a minisztériumnál. Sikertelenül. Győzött az új törekvés: alaposabb, elmélyültebb ismereteket adni a tanulóknak. Hogyan? Körzetesítéssel... De ezzel jobban megnőttek a távolságok a tanyáik és a községi iskola közt. Meg kell oldani — mondták , lovasfogat hozza be. Aztán jöttek a hűvös esők, majd a fagyos telek. — Hogyan jöttél be tavaly, tavaly előtt? — ősszel édesanyám behozott kerékpárral. Télen meg édesapám, vagy Horváth Vendel bácsi befogott — mondja Miska. így szedték össze az úton a többi kisiskolásokat, Tari Marit, Vendel Bobét, Czékus Marit, Márta Évát... S olyan eset is volt, hogy Miskát a hátán hozta be az édesapja. Az idén is lesz tél • Gondoskodni kellene kicsiről, az érdekelt szülők tszcs-ta* gok, megszervezhetik a fu • Osztályterem „albérletbe" A Miska o«álva a* műve^» lödéi» ithonban, a tv-szobában van. Zsúfolt az iskola.. 305 gyerek háromfelé tanul. S ezenkívül a művelődési otthonból is béreltek egy termet Sötét kisablakos helyiség, nappal is villany ég. Csupán aiTci jó, hortv az is— Ezt örömmel elfogadtuk, s mikor a tanrenddel egyezik, egy-egy osztályt odaviszünk — mondja Bodó azokban az iskola is vesz televíziót Magnó, lemezjátszó van. Kiharcolják. Korszerű rolótatás lehetetlen korszerű felszerelés nélkül. Nemrég szalagot is vásároltak. Bodó Violát 13 éves igazgatói feladat tanította arra, hogy mindent ki kell harcolni, másképp megfeledkeznek róluk. Rátermett, tevékeny ember. Sok társadalmi, tömegszervezeti megbízatása van. Igazán csak a pedagógusmunkát szereti, 6 erre jut a legkevesebb ideje. Most újabb küzdelemre készül: — Új Iskola építését tervezte a község. A megye csak 300 ezer forinttal járul hozzá — panaszolja. —Ez a kisközség meg 1 millió 200 ezer forintot kellene hogy ráköltsön. Hát ez sok... A megye többel segíthetnél Az új iskolában négy os oztályterem, egy tanműhely ési tv-szoba, illetve előadóterem kap helyet. Ezzel a körzetesítés egyik feltételét megteremtik: tanterem lesz. A tanyák és az iskola távolságán azonban nem rövidíti meg. Nagy »közös bicikli” kell ehhez. Lovasfogat. Akkor vidáman indul a tanyákról az iskolásmenet. R. 0. A Uälta szól erint Kálmán, a költő szerelmes volt. Szerelmes Ilonkába. Kéz a kézben sétálgattak este a Népkert mellett. Ilyenkor tavasszal már előbujtak a békák óz az útmenti árok zöld iszappal lepett vizéből olykor hangos brekegéssel ki is merészkedtek. Ötszáz lépés volt innen Ilomkáék háza. Kálmán ilyenkor azt szerette volna, ha Ilonka legalább is valahol a város másik végében lakik. A békák brekegtek, brekegtek, s Ilonka sietősre fogta lépteit, mert félt a békáktól és a pocsolyának is kellemetlen szaga volt. Kálmán mindebből természetesen semmit sem érzett. A békák szavát zenének hallóba, és ibolyaillatot szippantott tele tüdővel. Ilonka megállt, szőke fejét megrázta és kezet nyújtott. Viszontlátásra, Kálmán Kálmán elérzékenyült, ahogy Ilonka a nevét mondta. Az utcai lámpa fénye is éppen Ilona hajának lágy, szőke hullámain tört meg, s Kálmánra a szőke haj mindig nagy hatást tett. Kálmánnak semmi okos nem jutott az eszébe, amivel Ilonkát arra bírhatta volna, hogy sétáljanak még egyszer végig az úton, így hát megfogta a felé nyújtott kis kezet és rálehelt egy csókot. Pont úgy, mint egy romantikus regényhős. — Te kis csacsi! — húzta el Ilonka a kezét Kálmán ujjai közül, és beszaladt a kapun. Kálmán ott állt, megkövülten, felháborodva. Kis csacsi! É<1? Ilyenek'-t mondani nekem, egy költőnek'' Miután a hideg esti szél a költő kabátja alá is befújt, hátat fordított az elsötétülő ablaknak és visszafelé indult az úton. Arra ment vissza, amerről jöttek. Pedig épp ellenkező irányban lakott. — Már épp itt az ideje, hogy verset írjak Ilonkához — morfondírozott magában. — Harmadszor kísérem haza és még egy gyenge kis hexametert sem vetettem papírra. A zsebében kotorászott. Papírt keresett, meg egy vágott végű ceruzát. Aztán a Népkert padjai felé irányította lépteit. De már mindenütt megelőzték. Odament az egyik villanyoszlop alá és hátát a siznának támasztva, leguggolt. Térdére fektette a papírt, és rágni kezdte a ceruza végét. — Idáig hát megvolnánk! Most pedig lássuk a verset! — biztatta magát A címét először. Ilonka — írta oda. Aztán ahogy felnézett az égre, jobb cím ötlött eszébe. Csillagom* — írta az áthúzott szó fölé. Erről mindjárt felrémlett az első strófa. „Lenge lány Aki szó Holdvilág Mosolya Ezt mondja A neved Ilona — izé Honka Tovább, tovább. Eddig nagyon jó! — biztatta magát. A pocsolya felől 1 tból ibolyaszagot fújt a szél. „Ibolya Ilona — írta tovább. Hirtelen, mint akit villám ütött, rázta meg a felismerés, hiszen ezt már Kosztolányi is megírta! Micsoda véletlen! Két költő, ilyen egyformát gondol, érez! — tűnődött. — De nekem mégis mást kell írnom, még azt hihetik, epigon vagyok. És máris fordította a gyűrött lapot. A ceruzavégnek keserű ízét érezte. Nem lehet így dolgozni! — háborodott fel. Az embernek egészen elzsibbad a lába. Felállt, nyújtózott egyet Zsebre vágta a papírt, ceruzát Elindult — Mi is legyen tulajdonképpen a vers mondanivalója — mert az tény, minden versnek kell hogy legyen mondanivalója. Az iskolában is így tanultuk! Tehát: a szerelem érzése, az, hogy szeretem Ilonkát — oldotta meg a feltett kérdést. Szeretlek, kedves, szeretlek . i. — á, ez nem jó. Sablonos — vetette el. Haj, haj — sóhajtott. — Nehéz költőnek lenni. — Megvan! — kiáltott fel hangosan, magáról és mindenről megfeledkezve afeletti örömé«ben, hogy megvan, mégis megvan a vers. — Ám senki nem ügyelt Kálmánra, csak távolból füttyentett egyet a vonat elismerően. „Haj, haj, haj, Beh, szép selyem haj, Be a leányhaj! Bomlott fürti tengerében Hattyúvállak fürtenek benn” — Álljunk meg! Még nem is tudom, milyen a válla Ilonlénak. Mindig pulóverben láttam. Igaz, hogy egy, ruhán keresztül ítélve szép válla sem jó ez a vers. Túl vidám, szertet Len. Neon illik az én költői méltóságomhoz. Hogy is juthatott eszembe! Az a ,,beh” ugyan tetszik, de a többi? Nem jó! Lassan, méltóságteljesen lépegetett, lehajolt egy fűszálért. Zsebébe süllyesztette jobb kezét és rótta a sétányt. Megállt egy üres pad előtt. Leült. Tenyerébe hajtotta a fejét. Aztán hirtelen elhatározással kirántotta zsebéből elnyűtt ócska bicskáját. Megfordult, körülnézett. Sehol sönki. A bicskát óvatosan kinyitotta. Nagyot fohászkodott, és egy szívet vésett a pad támlájába. ÁtdöftJe egy tőrrel, beleírta: N ónka. Kádár Márta