Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

55. évfolyam, 1. szám Ára: 60 fillér Péntek, 1965. január 1. Az ötödik év sikeréért B­oldog új évet — mondjuk és írjuk ezekben a napokban hozzátartozó­inknak, barátainknak, kívánjuk ismeretlen honfitársainknak és minden népnek egyaránt. Boldog új évet — mi­lyen régi és régóta ismétlődő szavak, de mennyire változó tartalmmal! Az idősebb és középkorú nemzedék emlékszik: mit értettünk boldog új év alatt kerek 20 esz­tendővel ezelőtt, amikor a Szovjet Had­sereg az utolsó csapásokat mérte a Ma­gyarországot bitorló német és magyar fa­siszta hordákra. Aztán a következő évek­ben, amikor megindult az újjáéledés a romokból és kibontakozott társadalmunk átalakulása a szocializmus útján. Hosszú lenne felsorolni e köszöntés tartalmának változását. Ma nemzetünk szabad, nem nyom ben­nünket a társadalmi osztályok heves ér­dekellentéte, törvényes rendben élünk, az egyes ember megbecsülésének alapja töb­bé nem a régi privilégium, a családfa, a származás, hanem az odaadóan végzett munka és magatartás. A boldogabb életben a magyar munkás­nak nem kell megütköznie a tőkéssel, a dolgozó paraszt sem tart ki szipolyozóitól. Magunk formáljuk életünket, országunk gazdagságát gyarapítjuk, a társadalmi ha­ladást támogatjuk az egész világon és harcolunk a békéért. Hazánk gazdasági fejlődése és ezen be­lül az egyes ember életkörülményeinek javulása két rajtunk múló feltételén mú­lik: egyrészt azon, hogy a kitűzött gaz­dasági feladatok mennyire helyesek és előrevivők, másrészt azok végrehajtása miként valósul meg. Az elmúlt évek ta­pasztalatai azt mutatják, hogy a kitűzött gazdasági feladatok helyesek, a gazdasági fejlődés számottevő, ami életünk úgyszól­ván minden területen érezhető. Ezt bizo­nyítja gazdasági fejlődésünk egésze. Az ipari termelés mennyisége négy év alatt 40 százalékkal emelkedett. Leggyor­sabban fejlődött a vegyipar, azon belül a műtrágyagyártás, a gyógyszertermelés, a műanyaggyártás. Új ipari kombinátok épültek, a régi üzemek nagy része kor­szerűsödött. Fejlődött iparunk teljesítő­­képessége. Előreléptünk a megkezdett úton a nálunk iparilag fejlettebb orszá­gok színvonala felé. A mezőgazdasági termelés egyes évek kedvezőtlen időjárása ellenére — négy év alatt kb. 10 százalékkal emelke­dett Erősödtek termelőszövetkezeteink. A mezőgazdaság sok ezer géppel, szál­lítóeszközökkel, új gazdasági épületekkel gazdagodott Terjednek az új technikai eljárások, nő a felhasznált műtrágya, a nagyhozamú vetőmag és növényvédőszer mennyisége. Eképpen évről évre terebé­lyesedik nagyüzemi mezőgazdaságunk anyagi-műszaki bázisa. J­elentősen emelkedett a lakosság életszínvonala, amely megközelíti az ötéves tervidőszak végére elő­irányzott mértéket. Feltűnő a bérek és különösen a béren felüli juttatások gyors növekedése. A kifizetett nyugdíjak ös­­­szege például 1960-ban 4,5 milliárd forint volt, 1964-ben 7 milliárd. A fogyasztási árak — az idénycikkek és néhány, a táplálkozásban nem elsőrendű élvezeti cikk kivételével — szilárdak. A parasztság jövedelme megközelíti az ötéves terv végére tervezett színvonalat, bár a mezőgazdasági termelés a tervezett­nél lassabban emelkedett. Ebben az idő­szakban valósult meg a parasztság ál­lami, egészségügyi ellátása, új szocialista eleme a paraszti életformának, a nyug­díjellátás is. Rendszeresen bővül a lakosság kultu­rális ellátása, emelkedik műveltsége. Szo­cialista rendszerünk magasabbrendűsége nyilvánul meg abban is, hogy nálunk a munkaképes korú fiatalok nagyobb há­nyada tanul középiskolákban, szakisko­lákban és egyetemeken, mint a fejlettebb iparral és mezőgazdasággal rendelkező kapitalista országokban. 1964-ben 60 szá­zalékkal többen érettségiztek, mint 4 év­vel ezelőtt. Az egyetemi és főiskolai hall­gatók száma majdnem megkétszereződött. A televízió előfizetők száma 1960-ban 103 ezer volt, most több mint 600 000. A megtermelt javak elosztása pártunk politikájának megfelelően úgy történt, hogy rendszeresen emelkedjék az élet­­színvonal és ugyanakkor ne feledkezzünk meg a termelés bővítéséhez szükséges be­ruházásokról sem. Az elmúlt 4 évben sok létesítménnyel gazdagodtunk. Sok milliárd forint értékű berendezés és gép üzembe­állítása tette könnyebbé, eredményesebbé a munkát. Az iparban az egy munkásra jutó gépek értéke négy év alatt átlagosan 26 százalékkal növekedett. Gazdasági eredményeink tehát számot­tevőek, és a jövőt tekintve is biztonság­­érzet tölthet el bennünket. Gyáraink, szövetkezeteink, közigazgatási irányító szerveink tevékenysége azonban nem mentes fojra V­ coss­ágok­tól, hibáktól sem. Melyek ezek? A munka termelékenysége nem emelke­dik tervszerűen, sok helyen nem kielé­gítő a termelés szervezettsége és a mun­kafegyelem. A termékek önköltségének csökkentése lassúbb a tervezettnél. A takarékosság elve a gyakorlatban megcsorbul, sok a pazarló építkezés és az egyéb költekezés. A műszaki haladás elmarad a köve­telményektől, sok termékünk minősége kifogásolható. Az új esetendő egyben ötéves főrvünk utolsó éve. Az ötéves terv időszakában népgazdaságunk töretlenül és jelentősen fejlődött. 1965-ben, mint eddig, pártunk gyakorlatban kipróbált, és bevált politi­káját folytatjuk, a gazdasági munkában is. Folytatjuk az ötéves tervben kitűzött feladatok végrehajtását. Emeljük az anyagi javak termelését, de nagyobb gon­dot fordítunk a termékek korszerűségére, minőségére, a munka termelékenységének emelésére és a termékek önköltségének csökkentésére, a takarékosság elveinek betartására. Egyszóval, ahogy mondani szokás, javítjuk a gazdasági tevékenység hatásfokát. Tehát: M­egszilárdítjuk és kismértékben to­vább emeljük a lakosság eddig el­ért életszínvonalát, még több erő­feszítést teszünk a megfelelő áruellátás biztosítására. Gondolunk a jövőre is, ennek megfe­lelően tovább építjük az országot. Bővül­nek a meglevő termelőüzemek, az építők és szerelők szorgos munkája révén új gyárak kezdik meg a termelést. Új lakó­telpek, középületek, utak könnyítik és szépítik az életet. Fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal és vál­tozatlanul törekszünk gazdasági kapcsola­taink szélesítésére a nem szocialista or­szágokkal. Az ipari termelés mennyiségét a terv szerint 4,5 százalékkal kell emelnünk. Az elmúlt évnél kisebb mértékben, noha ál­talában a termelés növelésének ennél gyorsabb ütemére törekszünk. Most mégis az „inkább kevesebbet, de jobbat” elvét kell elsősorban hangsúlyoznunk. Vagyis a kitűzött mennyiségi feladat mellett, ked­vezőbb feltételek teremthetők a termékek minőségének javítására, a termelékeny­ség emelésére, az önköltség csökkentésé­re. Mindezt figyelembe véve ipari dol­gozóink feladata 1965-ben nem lazább, hanem feszesebb. Egyes iparágakban, üzemekben pedig a termelés mennyiségét is jelentősen, 8—10 százalékkal vagy na­gyobb mértékben kell emelni, különösen az export­termékekben. A­z ipari termelés növelését úgy kell megvalósítanunk, hogy a dolgozók­­ létszáma az elmúlt évekhez mér­ten lassabban emelkedjék, s a termelé­kenység fokozásából származzon a terme­lés növekedésének nagyobb része, mint­egy hetven százaléka. Ez a cél kemény munkát igényel. Ilyen eredményt az ipar még egyetlen évben sem ért el. A munka termelékenység növelését „frontálisan” kell előmozdítanunk: kulturáltabbá tenni a termelés szervezettségét, előrelépni a műszaki haladás útján, fokozni a munka­teljesítményt. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy ugyanazért a keresetért nyújtott munkateljesítmények nagyon különbözők. Itt az ideje a teljesítménynormák felül­vizsgálatának és megszigorításának ott, ahol azt az elmúlt években elhanyagolták. Egyes munkaterületen a munkaidő ki­használása, a munka intenzitása a telje­sítménybérben dolgozók munkája kielégí­tő, de a gyár eredményét mégis lerontja a szükségtelenül nagy segédüzemi és ad­minisztratív létszám. Ezek felülvizsgála­tát a vállalatoknak ebben az évben el kell végezniük. A felesleges létszámot olyan helyre kell átcsoportosítani, ahol erre a népgazdaságnak szüksége van. Na­ponta láthatjuk ezt a fonákságot, hogy amíg az egyik üzemben létszámhiány miatt akadozik a termelés, másutt „szo­ciális” okokra hivatkozva pazarolják a munkát. A termelékenység emelése, a fegyelem javítása megkövetel néhány munkajogi intézkedést. Például a mun­kahelyeket indokolatlanul gyakran vál­toztatóktól meg kell vonni bizonyos ked­vezményeket és egy időre megtiltani, hogy az új munkahelyen magasabb bért kap­hassanak. Hatásosabb intézkedések beve­zetése is indokolt: a fegyelmezetlenek, a hanyagul dolgozók, a selejtgyártók ala­csonyabb­­ munkakörbe helyezése, esetle­ges elbocsátása a közönség érdeke. Ezek a rendszabályok — a munkáját lelkiisme­retesen végző nagy többség igazságérzete és akarata alapján — a fegyelmezetlen és hanyag emberek nevelésére s büntetésére szolgálnak. Ugyanakkor anyagilag és er­kölcsileg jobban becsüljük meg a jól és hosszú időn át egy helyben dolgozókat. Azokat továbbá, akik nemcsak a megszo­kott munkaműveleteket végzik el, hanem újat visznek a munkába, aktív kovácsai a szocialista munkaerkölcsnek, önzetlen segítői munkatársaiknak. Erre lehetősé­get teremt az is, hogy ebben az évben a szokásos béremelési lehetőséget — kö­rülbelül egy százalék lesz — csak a jól dolgozók teljesítményének honorálására használjuk fel. Az önköltség csökkentése, a termékek minőségének javítása a vezető beosztás­ban és a munkapad mellett dolgozók kö­zös erőfeszítésével valósítható meg. A szerkesztő mérnöke az első szó az új ter­mék megalkotásában, majd az egyes munkaműveleteket végző százezernyi munkáskéz dicséretes munkája adja a ki­fogástalan terméket. De sajnos, gyakran látható fogyatékos munka, kifogásolható munkadarab és áru.­A minőséget nem a meo-tól, hanem az egyes munkaművele­teket végző munkástól és feletteseitől kell kérni. A meo már csak megállapíthatja a bajt, de tőlük is nagyobb szigorúság kö­vetelhető. Iparunk termelése megnőtt, ha­talmas mennyiségű anyagi érték és mun­ka áll mögötte. Ma már az önköltségcsök­kentés terén nem az egész százalékokért, hanem a tizedszázalékokért folyik a ke­mény fizikai és szellemi munka. Egyti­­zedszázalék költségmegtakarítás az iparban ma már meghaladja a kétszáz millió forintot, 1965-ben az ipar önkölt­ségcsökkentési feladata 0,6 százalék, ami több mint egy milliárd forintos megta­karításnak felel meg. E feladatok megoldása elengedhetet­len feltétele a népgazdaság ki­egyensúlyozott fejlődésének, az életszínvonal biztos megalapozásának. Ezért kell a gazdasági tevékenység haté­konyságát ennyire hangsúlyozni. A lakos­ság jövedelmének színvonala 1965 végén kissé meghaladja az ötéves színvonalat Ugyanakkor az önköltségcsökkentés fela­datát a munka termelékenység emelését a mezőgazdaság termelési feladatát hiánytalanul még nem teljesítettük. Je­lenleg ezért nem tűzhető ki a jövedelmek további jelentős növelése, hanem azok megszilárdítása és kismértékű emelése reá­lis. Nem erőltetjük a beruházások növe­lését sem, itt is az elért színvonalat sta­bilizáljuk. Azt is figyelembe kell ven­nünk, hogy az elmúlt években a lakosság fogyasztásának biztosítása a beruházások megvalósítása céljából igénybe vettünk bizonyos népgazdasági tartalékokat, ami csak átmenetileg engedhető meg. Fő feladatunk tehát a termelés men­­­nyiségének olyan növelése, amely együtt­jár a gazdaságosság javulásával. Enélkül az anyagi javak felhasználása — az elért életszínvonal megszilárdítása és emelése, a beruházási feladatok megvalósítása — nem lehet megalapozott. BÁLINT JÓZSEF, az MSZMP KB államgazdasági osztályának helyettes vezetője niiM Sfüttto,

Next