Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
Nyers Rezső elvtárs látogatása a Sajtóházban Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, tegnap délelőtt ellátogatott a Magyar Sajtó Házába, s az időszerű közgazdasági és gazdaságpolitikai kérdésekről beszélgetést folytatott a MUOSZ ipari és közgazdasági szakosztályának vezetőségével. Ilyennek látom Lenint Munkatársunk Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész műtermében Holnap leplezik le Budapesten az új Lenin-szobrot A Dózsa György úti dísztéren már elkészült a Leninemlékmű 17 méter magas pilonja, s előtte talapzatára emelték Lenin 4 méter magas bronzba öntött szobrát, amelyet Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész mintázott. Barát és ellenség egyaránt elismeri, hogy az emberiség történelmének páratlan géniusza Lenin. Nagy feladat tehát kifejező szoborba önteni alakját. Műhelytitok A kérdésre keresem a választ, mely minden szemlélőben felmerül: miért és hogyan lett ilyen a Lenin-szobor? — ezzel kerestem fel az alkotó művészt. Talán jól is tettem, hogy megzavartam a fiatalokat is megszégyenítő frisseséggel, derűvel dolgozó mestert. Így legalább nem mulasztotta el megfürdetni magát az erejét próbálgató tavaszi napsugárban. Ez mindenkinek jólesik. Különösképpen, ha sokat szobában tevékenykedik. Pátzay Pál Kossuth-díjas professzor, szobrászművész, a Lenin-szobor alkotója pedig kiváltképp hosszan időzik négy fal között; a műteremben vagy az előadóteremben. A kérdésre egy mondattal válaszol: — Ilyennek látom Lenint. Az egyszerű mondat egy pillanat alatt elsöpri a műhelytitok ködét, hiszen valójában egy alkotás pontosan azt fejezi ki, amit a művész érez, lát. Tovább faggatom. Először általánosságban a művészetéről, a szobrászatról, s arról, hogy miképpen alakul ki, formálódik egy-egy alkotás. Elmosolyodik, észreveszi, nem elégedtem meg a rövid válasszal. — Sokat tanulmányoztam Lenint. Nem a fényképekre gondolok, s arra, hogy láttam a Mauzóleumban, így külseje, alakja vizuálisan él bennem. Egy alkotáshoz ez kevés. Olvastam műveit, s a róla szóló írásokat. Mindez összesen és együtt formálta ki bennem azt a teljes képet, amit megmintáztam. Ilyennek látom, érzem korunk, az emberiség jövőjét formáló zsenit A tanító, nevelő, s az egyszerű emberekhez közelálló ember az, akit megmintáztam. Monumentalitás és egyszerűség — Úgy érzem — vallja az alkotó —, sikerült megtalálnom azt, ami a legkifejezőbb: ez a páratlanul értékes ember feje. Lenin belső tulajdonságait, a bölcsességet, optimizmust, előrelátást, a törhetetlen hitet, és akaratot, ■ a forradalmi elszántságot egyaránt kifejező arcát,, fejét tettem uralkodóvá. Nem a méretek, hanem ez teszi monumentálissá az alkotást, és az öltözék, a könnyed, természetes tartás adja az egyszerűséget, s ébreszt emberi közvetlenséget a nézőben. A szobor eredetije agyagból ott áll a műteremben, szinte élen, mint amilyen bronzba öntötten is. A szobor elhelyezése szintén sok körültekintést igényel, hiszen ez is kifejezője, szinte folytatása a művész eredeti elgondolásának. A pilon előtt álló alak az emberi közvetlenségre irányítja a figyelmet, s ennek hangsúlyozását segítette az alkotó is, amikor személyesen részt vett a szobor felállításán, hogy elképzelése kiteljesedjék. A művészi felfogás — Az emberiség történetében a különböző korszakokat szinte évnyi pontossággal meghatározhatjuk. Különösen így van ez annak a korszaknak a kezdetével, amely Lenin nevéhez fűződik. Érdekes, de a különböző művészeti korszakokat, irányzatokat, a művészi nemzedékváltásokat nagyjából évnyi pontossággal és személyek munkássága szerint is meghatározhatjuk. Általában az utókorra bízzák egy-egy korszak megítélését, mégis sok mindent lehet lemérni a kortársak alkotásaiból is. Minden térvilágú és ábrázoló természetű művészetre egyaránt érvényes, hogy minden nemzedéknek elsőrendű kötelessége elölről kezdeni, megkeresni korának társadalmi felfogását, tükröző, kifejező ornamentikát. A Lenin-szobor önkéntelenül is felébreszti ezeket a gondolatokat a nézőben, hiszen az emberi léleknek fogalmakkal kifejezhetetlen tartalmai öltenek benne testet. Tartalma és formavilága teljesen az emberhez és az ember életközegéhez, a látható világ jelenének élményéhez köti, melyet közvetlenül jelenít meg: vizuális eszközökkel, vizuális élményekkel. Az új alkotások A műterem többi szobra és a most készülő legújabb alkotás, Virág Benedek szobra tanú sírja, hogy nem egyetlen sikerült mű ez, hanem egy művész egész élettapasztalatát, korának megértését szimbolizáló szocialista-realista alkotás. Holnap lehull a lepel, országunk, fővárosunk gazdagabb lesz egy művészi alkotással, a műteremben pedig újabb és újabb agyag-, gipsz- és bronzszobrok születnek, gazdagítják képzőművészetünket. A leninszobor alkotója tovább dolgozik . Kádár Ödön Lenin megmintázott szobra — amelyről a felállított bronzszobor készült — adja meg a műterem hangulatát Meghalt Prieszel József Kommunisták Magyarországi Pártjának és az illegális Központi Bizottság irányításával Pesterzsébeten végzett illegális pártmunkát. 1942- ben májusban a Horthyfasiszta hatóságok letartóztatták és az Andrássy-laktanyában megkínozták. Hősiesen helytállt, vallomást nem tudtak kikényszeríteni belőle. A katonai törvényszék hathónapi súlyos börtönbüntetésre ítélte, amelyet a váci fegyházban szenvedett el. Szabadulása napján ismét bekapcsolódott a forradalmi munkába. Később Szombathelyen dolgozott. A fasiszták 1944 végén ismét üldözőbe vették, ezért sürgősen visszatért Budapestre. A felszabadító szovjet csapatok két hét múlva már körülzárták a fővárost. Prieszol elvtárs az újjászervezett pesterzsébeti illegális pártszervezet titkára lett. A pártbizottság feladata nemcsak a pártmunka megindítása volt, hanem az ellenállási mozgalom segítése is szabotázsakciók szervezésével. Amikor a szovjet csapatok Pesterzsébetet is felszabadították, a pártszervezet megkezdte legális működését. Titkárául az elvtársak ekkor is Prieszol elvtársat választották. Tagja lett az MKP Nagybudapesti Pártbizottságának és Végrehajtó Bizottságának, majd még ebben az évben a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és az MKP Központi Vezetőségének tagja lett. Megválasztották országgyűlési képviselőnek is. A párt ettől kezdve gyakran bízta meg Prieszol elvtársat fontos feladatokkal így két és fél éven át Özdom volt járási párttitkár, majd a Borsod megyei pártbizottság első titkára. Tagja lett Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának. 1949-ben a Közlekedésügyi Minisztérium politikai államtitkára lett, majd a miniszter első helyettese. A személyi kultusz időszakában Prieszol elvtársat kihagyták a Központi Vezetőségből, nem jelölték képviselőnek sem, s miniszterhelyettesként tevékenykedett Az ellenforradalmi lázadás idején bátran helytállt a párt hívó szavára Ózdra utazott és megkezdte az MSZMP szervezését pár hét múlva már az MSZMP Borsod megyei ideiglenes intéző bizottságának elnökeként, majd évekig a Borsod megyei pártbizottság első titkáraként tevékenykedett Prieszol elvtársat az MSZMP 1957. júniusi országos pártértekezletén ismét a Központi Bizottság tagjává választották, majd pedig az 1958. évi választások során a Borsod megyei választókerület képviselőjeként visszakerült az országgyűlésbe is. 1962. január 1-től, elhunytéig, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban miniszterhelyettesként tevékenykedett. Március 31-én gyógyítja- Szocialista Munkáspárt Köztatlan betegség következte- ponti Bizottsága, a Köztekében 59 éves korában megdés- és Postaügyi Minisztérialt Prieszol József, a pártrium, valamint az Építő-, Fa- és a munkásmozgalom régi és Építőanyagipari Dolgozók harcosa, a Magyar Szocia- Szakszervezete saját halottlista Munkáspárt Központijának tekinti, s a Kerepesi Bizottságának tagja, közte- temetőben a magyar munkedés- és postaügyi miniszkásmozgalom nagy halottait terhelyettes. megőrző Pantheonban rava-Az elhunytat a Magyar falozzák fel. Prieszol József elvtárs 1906. szeptember 13-án Budapesten született. Apja kőműves volt és ő is ezt a szakmát választotta. Az 1935. évi legendás hírű nagy építőmunkás-sztrájknak egyik szervezője és irányítója volt. 1939 elején a MÉMOSZ pesterzsébeti csoportjának elnökévé választották. Prieszol elvtárs 1937-től volt tagja a Szociáldemokrata Pártnak, s részt vett a szocialista ellenzék küzdelmeiben. 1941-től tagja lett a r Új kézműipari cikkek premierje a Budapesti Nemzetközi Vásáron (Tudósítónktól) Szegeden is kíváncsian várják, milyen új gépeket, kézműipari termékeket mutatnak be az idén a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az Egyesült Fővárosi Kézműipari Vállalat készülődéséről Bossányi György igazgató a többi között a következőket mondotta el: — Nemcsak a vásáron, hanem a jövőben negyedévenként mutatunk be több új cikket, a kereskedelemnek. A Budapesti Nemzetközi Vásáron három önálló kiállításon szakosítva jelennek meg vállalatunk termékei. A Kossuth-pavilonban ruházati cikkekkel, különleges fehérnemű-féleségekkel, női- és férfi kötöttáruval, s a kézműipar által gyártott különböző lábbelikkel és papucsokkal, pantonettekkel és sarukkal jelentkezünk. Ugyancsak a Kossuth-pavilonban részt veszünk a bőrdíszmű-cikkek és egyéb divatáruk kiállításában. — Az alapanyaggyártó nagyvállalatok, a Goldberger gyár, az Újpesti Gyapjúfonó és Szövőgyár jó anyagot bocsájt rendelkezésünkre s olyan termékeket állítunk elő, amelyekkel megpályázhatjuk a Könnyűipar legszebb terméke címet. — A Győri Pamutszövő és Műbőrgyár legújabban előállított nyersanyagaiból újfajta bevásárló táskákat is készít a kézműipari vállalat- E táskák bélése műanyag. Az igen népszerű műanyag-cikkek sorát új háztartási és közszükségleti divatárukkal bővítjük. A képzőművészeti csoport új lakásdíszítő elemeken dolgozik, amelyek közül különösen szeretnénk felhívni a figyelmet a külföldön igen népszerű különböző műanyag falburkoló- és padlólemezekre. Újra bemutatjuk a már közismerten kiváló minőségű selyem- és gyapjú kézicsomózású perzsa szőnyegeinket, amelyekből igen jelentős mennyiséget exportálunk évről évre. — Önálló játék-kiállítással is jelentkezik majd az Egyesült Fővárosi Kézműipari Vállalat Bemutatónak több új oktató- és szórakoztató jellegű játékokat is, amelyekből közvéleménykutatás és a kereskedelem segítségével választják ki a legmegfelelőbbeket sorozatgyártásra. — A játék-kiállítást megfelelő játszóparkkal bővítjük — folytatta Bossányi György. — A vásárlátogató gyermekeknek így módjuk nyílik arra, hogy ne csak nézegessék az új játékokat, hanem ki is próbálják. Ezen a kiállításon a közönség elé visszük a hagyományos és az új sport, valamint camping-cikkeinket is, amelyekből egyre nagyobb választékot gyárt a fővárosi kézműipar. — Szeretném még megemlíteni azt is, hogy a ruházati cikkek kiállításánál meglepetésnek szánjuk az úgynevezett tv-pizsama- és papucsegyüttes, valamint a camping- és strandfelszerelési cikkeket. Termelés és ügyvitel gazdaságos termelésről folyó vitákban, egy idő óta ismét gyakran szó esik arról is, hogy vajon ügyvitelünk megfelel-e a modern követelményeknek. Abban mindenki egyetért, hogy a társadalmi termelés ma jól szervezett, gyors és mindenekelőtt gazdaságos ügyvitelt igényel. Az ügyvitel nemcsak egyszerű passzív résztvevője a termelő munkának, hanem az egyszerű adatrögzítéseken túl feleleteket is ad a megoldandó problémák hogyanjára, mikéntjére. Más kérdés azonban, hogy megfelel-e ezeknek a követelményeknek? Az utóbbi két évtized alatt a népi hatalom iparfejlesztési politikája eredményeként a népgazdaság úgyszólván minden ágában ugrásszerű fejlődést értünk el. Nemcsak a termelés keretei nőttek, igen jelentős a műszaki és technológiai előrehaladás is. Számos iparcikk termelésében elértük vagy megközelítettük a világszínvonalat. Általában az a jellemző a népgazdaságra, hogy a műszaki színvonal nagymértékben emelkedett. Viszont megállapítható, hogy ügyvitelünk, különösen pedig az alkalmazott módszerek elmaradtak a műszaki fejlődés támasztotta követelmények mögött. Az ügyvitel hatásfoka, gyakorlati módszerei már nagyrészt nem felelnek meg a követelményeknek, különösen a gyorsaság, az operativitás és az elemző munka szempontjából. Vajon miért? Miközben sok energiát fordítottunk a népgazdaság fejlesztésére, elhanyagoltuk az ügyvitelt. Ha a részleteket vizsgáljuk, ismert kérdésekkel találkozunk. Az elmúlt években, az iskolai oktatás útkeresései közepette háttérbe szorult a gazdasági szakemberképzés. Különösen a gyakorlati szükségletek és igények szempontjából. Ma is nyitott kérdés például a szervezők képzése, komplikáltabb irodagépek kezelőszemélyzetének utánpótlása stb. Az ügyvitelben alkalmazott bérpolitika nem segítette elő a fejlődést. Az ügyviteli munkaterületek közül csupán a középső és felső irányításban résztvevők tekinthetők stabil állománynak. A beosztottak tulajdonképpen egészen ritka esetektől eltekintve átmeneti állapotnak tartják beosztásukat. Egyszerűbben kifejezve: ma nem életcél könyvelőnek vagy bérelszámolónak lenni. Aki teheti, minden lehetőséget megragad, hogy a vonzóbb műszaki pályák felé orientálódjék. A klasszikus ügyviteli részlegekben feltűnően lecsökkent a férfi munkaerők aránya. Ez pozitív jelenség, de szakmai szempontból nem minden esetben. További problémát jelent az a „magyar átok”, hogy aki érettségit tett, inkább elmegy kevesebb pénzért átmenetileg íróasztalhoz dolgozni, sem hogy a termelő munkában dolgozzék. [l/indenki egyetért azzal, hogy az irodai munka manuális részét a nagy tömegben jelentkező egyszerű műveleteket gépesíteni kell. Mégis szinte lehetetlenség hozzájutni kézi szorzógépekhez. De az sem ritka, hogy közelharcot kell vívni egy írógép kiutalásáért. Az úgynevezett középgépek száma nem kielégítő, de még nagyobb baj van a javításukkal és utánpótlásukkal. Különösen nagy hátrányban vannak e téren a vidéki vállalatok, mert javítási lehetőség csak Budapesten van. Kisebb hiba javításai is több száz forintba kerülnek, pedig mindössze néhány percig tart De előfordulhat, hogy napokig le kell állni a munkával, mert a budapesti vállalat nem tud szerelőt küldeni. Mindezek mellett szinte eltörpül az a probléma, hogy a jelenlegi kis- és középgépek állományának jelentős hányada felszabadulás előtti, elavult és horribilis javítási költségeket emésztenek fel a tetemes munkaidőkiesés mellett Az idő múlásával szinte a szemünk előtt válik korszerűtlenné a lyukkártyás feldolgozás, hiszen egyre több a gyakorlatban alkalmazott elektronikus számítógépek száma. De ahol hozzá lehetne jutni a lyukkártyás feldolgozáshoz, mint például Szegeden, ott is szinte áthidalhatatlan akadályt jelent ez a módszer rendkívüli költségigénye. A vezetést érdemileg segítő, a mai színvonalnak megfelelő módszer a lyukkártyán való feldolgozás elviselhetetlen nagyságrendű költségtöbbletet okoz, amelyet reménytelen vállalkozás létszámmegtakarításból, akár csak részben is fedezni. Az eddig elmondottak azt mutatják, hogy az ügyviteli munka színvonala igen elmaradott. Nemcsak azért, mert a műszaki fejlődés és a nyomában jelentkező követelményeknek nem felel meg, hanem azért is, mert a fejlettebb szocialista országok mind előttünk járnak ezen a téren. A feladat rendkívül bonyolult, és éppen ezért nehéz. Jogos a kritika, amellyel legtöbb esetben és általában a jelenlegi ügyviteli módszereinket és teljesítményünket éri. É7rzékelni lehet, az elmondottakból, hogy országos problémáról van szó, és éppen ezért, a megoldást felülről kell várni. Ezen belül természetesen az is feladat, hogy maximálisan kihasználjuk a vállalati lehetőségeket. Mindenekelőtt a megfelelő szakember képzésre és utánpótlásra kell gondolni. Nem kétséges, hogy az ügyvitelben dolgozók eddig is értek el komoly sikereket. Van elméleti tudományos alapunk a kibontakozáshoz, amelyre garancia néhány nemzetközileg elismert intézetünk és szervezetünk. Csupán arra van szükség, hogy az ügyvitelt megfelelő helyére állítsuk, s akkor biztos és ha segítője lesz a szocialista építőmunka még nagyobb feladatainak végrehajtásában. Marosi János Csütörtök, 1965. április 1. ^