Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

Gyürkőzni és cselekedni Baráti társaságban ültek együtt a közéleti férfiak, s egyikük dohogva szóvá tette: sok a hiba, a meg­gondolatlanság, a vétkes kárt okozás. El is mondta, a közeli folyó árterében kutat mélyítenek egy tervező iroda tervei alapján. Mikor ő ott járt, a dolgozók nevettek-bosszankod­­tak, mert tudták, azt a területet minden évben elönti az ár... „Küzdeni kellene az ilyen tervező tevékenység ellen” — merengett a közéleti férfi, s igen meglepődött, amikor azt a következtetést vontuk le, mindenki küzdjön a maga területén, a maga tapasztalatai szerint. Ha ő hibát, vétket lát, ne maradjon meg közöttünk sopánkodásával, hanem cselekedjen, a tervező irodáig is vigye el felháborodása. Hibás rendelkezések, meggondolatlan tervek, s az ezek­ből fakadó károk ugyanis nem az égből hullanak le jégeső gyanánt Nem a természet vak erejéből, hanem emberi gyengékből születnek — hozzá nem értés, tájékozatlanság, a valóságos problémáktól való távolság jellemzi az ilyen és hasonló példák okozóit. Az ilyen esetek nem a szocia­lizmusra, hanem a szocializmust építő társadalom össze­tettségére jellemzőek, amelyben bőven ott élnek még a bí­rálandó és megszüntetésre érett negatív vonások, de az azok ellen harcoló emberek is ott szorgoskodnak. Ám mintha ezeknek a negatív vonásoknak néha na­gyobb teret adnánk, mint a tapasztalatcserére érett tettek­nek, jó példáknak. Nemrégen az ideológiai offen­­zíva feladatairól tanácskozott egy nagyobb kollektíva. Mint ez ilyenkor lenni szokott, a bölcs és értelmes gondo­latok közé bőven beszűrődtek a gondok; ez is, az is, beru­házás is, intézkedés is kellene a tudatformáláshoz, a népi­nemzeti egység kialakításához, a kulturális forradalom újabb sikereihez stb. Egy járási vezetővel beszélgettem a szünetben, aki — mintegy zárjelben — felvázolt egy rövid és győzelmes harcot A járási székhelyen — bár területükre az állattenyész­tés a jellemző — állandó volt a húshiány, s a vásárlók elégedetlensége. Terveztek ezért egy tsz-húsboltot, amely­ben kiselejtezett tenyészállaok húsát hozták volna forga­lomba. Közbeszólt azonban egy rendelet amely szerint olyan községben, városban, ahol állami húsbolt van — noha sokszor és gyorsan kiürül — ott nem lehet tsz-boltot nyitni. Ha belenyugodnak, máig sem szűnik meg az elége­detlenség. Ők azonban megkeresték a szabályos kiskaput, a piacon építettek ideiglenes, de szilárd téglaépületet , s máris megoldották a helyi kereskedelem legnagyobb gond­ját. Kérdeztem, s tudnak erről a lehetőségről más járások is? Nem, nem beszélt róla senkinek, ott helyben, a nagy kollektív tanácskozáson sem. Terjeszteni kellene pedig az ilyen vértelen csaták örömét, hiszen a győzelmi hírek még a háborúban is lelkesítették a katonákat. Márpedig békés csaták voltak, vannak, s lesznek a jö­vőben is. Itt mondjuk el, bár más megyében történt, az egyik modern, vígeposzba kívánkozó példát — a jó munka „büntetéséről”. Az ötéves terv egyik fontos nagyberuházá­sáért összefogott minden helyi erő, s az a tervben meg­szabottnál fél évvel hamarabb el is készült, belépett az energiahordozó anyagok termelésébe. S ekkor valahonnan elindult egy bürokratikus hadjárat; fegyelmit kell adni a tervf­egyel­em megsértéséért. Hogy elemezni kellene a jó munka összetevőit? Hogy ki kellene számítani a fél év nyereség várható népgazdasági hasznát? Hogy terjeszteni kellene a szocialista kooperáció helyi eredményeit? Ezek a gondolatok meg sem fogamzódtak a bürokrata agyában. Szerencsére a megyei politikai vezető szervek vették azt a bátorságot, hogy az ígért fegyelmi helyett dicséretben ré­szesítették az arra méltóakat Szivattyús kút mélyítése, tsz-húsbolt létesítése, beru­házások elkészülte — egy szüntelenül épülő ország erőfe­szítéseit jelképezik. Dicséretes erőfeszítéseket, amelyek ser­kenthetik a milliók tettvágyát, így vagy úgy befolyásolhat­ják hangulatukat, alkotó kedvüket is. Ha nem megy simán, majd megy nagyobb határozottsággal és eréllyel. Meg kell szoknunk, hogy az év minden szakában, s a munka min­den területén felkészüljünk a várható küzdelmekre — amelyek az átalakuló emberi társadalomban is természe­tesek. A tervteljesítés számadatai mindenütt telítve vannak erőfeszítésekkel, s ezt követően az emberi akarat diadalá­val. Elavult rendeletek vagy lelketlen betűvágók ideig-óráig vethetnek csak gátat az áradó kezdeményezésnek — a fejlődés végül is törvényszerű és állandó jellegű. Nem si­ránkozni kell, mint a népmesei család, amely a nehéz ká­posztáskőtől féltette a még meg sem született gyermeket, hanem gyürkőzni és cselekedni, de mindenütt! Legyen erőnk és hitünk hozzá, hogy a terméketlen dohogást min­denütt felváltsa az eredményeket szülő tettrekészség. JURMICS LÁSZLÓ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 55. évfolyam, 180. szám Ara: 00 fillér Vasárnap, 1965. augusztus L ÚJ FÉNYEK GYÚLNAK Tovább korszerűsítik Szeged közvilágítását Az utóbbi években jelen­tősen fejlődött, korszerűsö­dött Szeged közvilágítása. Erre a célra az idén is nagy összegeket fordít a tanács. Új fények gyulladnak a bel­ső városnegyedekben, s ezzel együtt a külső városrészek­ben is több lámpa szórja su­garát. Az idén befejeződik a Nagykörút villanyvilágításá­nak korszerűsítése. Jelenleg is dolgoznak a szerelők, hogy a körút ostornyelés és a sétányok mentén búzás díszvilágítást kapjon a Csongrádi sugárúttól egészen a Felső Tisza-partig. Ez a munka az év végére elké­szül. Ez egyben a nagykörút közvilágításának teljes re­konstrukcióját jelenti. A most folyó munkálatok 783 ezer forintba kerülnek. Újszegeden — mint la­punkban jelentettük — nem­régiben készült el a Főfasor aszfaltozása. Itt több száz­ezer forintos költséggel már meg is valósult a korszerű közvilágítás. A II. kerületben szintén javítják a közvilágítást — közölték ezt is a városi ta­nács építési és közlekedési osztályán. Az idén modern lámpákat szerelnek fel a Jó­zsef Attila sugárút külső szakaszán, a textilipari technikumtól a körtöltésig. A Felső Tisza-parton a Nagy­­körúttól az új gimnázium irányában ugyancsak mo­dern, higanygőzös lámpákat szerelnek fel. Még az idén sor kerül Béketelepen a fő bekötőút valamint a Tapolcsányi és a Rengei utcák világításának javítására. Itt is higanygő­zös lámpákat szerelnek majd fel, akárcsak a belvárosban A közvilágítás korszerűsíté­sére a II. kerületben 251 ezer forintot fordítanak. A III. kerületben is vilá­gosabb lesz több utca. Sű­rítik a közvilágítási lámpá­kat: az idén összesen száz­ötvenet helyeznek el. Eddig már 55 új lámpával több vi­lágít a kerületben. A Petőfi Sándor sugárúton a Nagykörúttól a körtöltésig szintén modern, higanygőzös lámpák adják majd a leszál­ló estében a világosságot. A szerelési munkák egy részét már elvégezték itt, s az év végére be is fejezik. Igazi fesztiválnap Szegeden Hétezer látogató érkezett ma? Háromezer külföldi a Szeged vendége Konsztantyin Szimonov is sírí Zsúfolt nézőtér Az ember tragédiája bemutatóján • Az eddigi idei legszebb fesztiválnap ígérkezett szom­batra — rekord az ide­genforgalomban és a sza­badtéri játékok nézőinek számában. Az idegen­­forgalmi hivatal jelentése szerint ugyanis tegnapra hétezer vendég érkezett Sze­gedre az ország minden me­gyéjéből, és külföldről. Nem volt szünet a rösz­­kei határátkelő­helyen sem, autókkal, motorkerékpárok­kal és vonatokkal mintegy kettőezer-ötszáz vendég jött át Szegedre. A szállodák nyilvántartása és az idegen­­forgalmi hivatal adatai sze­rint szinte minden európai országból tartózkodtak Sze­geden turisták szombaton, így igazi fesztivál volt és igazi nemzetközi bemutató. Este a téren az ünnep a Madách-dombormű megko­szorúzásával kezdődött. Az ember tragédiája bemutató­ja alkalmából Tari János, a Szegedi Szabadtéri Játé­kok igazgatója helyezte el a tisztelet és megbecsülés koszorúját a kivilágított em­léktáblán, a pantheonban. A közönség hét órától szünet nélkül ömlött a be­mutató színhelyére. Fél nyolckor már nem volt üres hely a nézőtéren. A vendé­gek között helyet foglalt Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja; Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Központi Bizottság titkára; Szurd­i István, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára; Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese; Gyenes András, az MSZMP KB osz­tál­yveze­tő-helyettese; Hollai Imre, a Magyar Népköztársaság athéni nagy­követe; Csongrád megye és Szeged város párt- és álla­mi vezetői. A feleségével megtekintet­te Az ember tragédiája be­mutatóját Konsztantyin Szi­monov ötszörös Állami dí­jas szovjet író, költő is, aki hazánkban tölti szabadságát A bemutató iránt élénk volt a színházi élet képvi­selőinek érdeklődése is. Ott láttuk a tegnap esti né­zők soraiban Major Tamást, a Nemzeti Színház főrende­zőjét, Ruttkai Ottót, a Ma­dách Színház igazgatóját és Honthy Hannát, a Magyar Népköztársaság Kossuth-dí­jas, kiváló művészét is. A hét és fél ezres közön­ség látványos, monumentá­lis Tragédia-előadás tanúja lehetett Erre bizonyság volt a hosszan tartó forró taps, amellyel a nézők a művé­szeket — Nagy Attilát, Rutt­kai Évát, Gábor Miklóst, Bessenyei Ferencet —, Vá­mos László rendezőt, Vaszy Viktor zeneszerzőt Bakó József díszlettervezőt és az előadás teljes művészi gár­dáját ünnepelte. (A bemu­tató kritikai méltatására la­punkban visszatérünk.) A Szegedi Szabadtéri Já­tékokon a tegnapi bemutató után ma este ismét Puccini operája, a Turandot szere­pel műsoron, külföldi ven­dégművészekkel. Konsztantyin Szimonov és felesége Győri Imrével, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkárával (középen) A londoni szín Rónai Sándor elvtárs a Já­tékok nézőterén Aczél György (középen) és Deák Béla, a Szeged városi pártbizottság osztályvezetője a tegnapi bemutató szü­netében (T­ichmann B.­­elv.) A párizsi forradalmi jelenet (Souwayiui (elv.)

Next