Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

A mi számaink Z”1 -ak számok, számok, számok majd 250 oldalon. Bennük az egész világ minden fontosságával és kuriózumával. Hogy hány ember tapossa a földet, melyik ország és város a legnagyobb, hol jut legtöbb nő ezer férfire, melyik országban legtekintélyesebb az öregasszonyok százaléka, meg az acél és az olaj, a beruházás és a nemzeti jövedelem, a lakásépítés és a kalóriafogyasztás... Valóságos regény — pedig Nemzetközi Statisztikai Évkönyv 1965 a címe. Az ember felüti üres órájában, böngészi, felszisszen, elcsodálkozik és még az ágyban sem teszi le. Csak kis figyelem és fantázia kell hozzá, s a modern világ regényévé válik a számok roppant gúlája. Mi sem természetesebb, hogy az ember mindjárt a magáét nézi, keresi benne, tenyérnyi kis országát, melyről annyi szerény és szégyellős ítéletet hall. „Kis ország, szegény ország”... .Épp hogy csak van, épp hogy csak kezd feltámaszkodni”... Ha jön a külföldi, elhárítjuk az elismerését, mentegetőzünk, hogy „no igen, igen, de hát ez mégis semmi, vagy alig valami”... „Mert hol vagyunk mi Svédországtól, Amerikától, Angliától, Svájctól!”... ..Persze tudjuk, hagyományos nagyipar, a világ minden kincsének összeharácsolása, vagy százados béke képezi ott a fundamentumot, mi meg éppen csak hogy nekikezdtünk.” Ez a könyv meg számokkal, fontos jellemzőkkel mér, ENSZ-adatokat sorakoztat hosszú csíkokban, minden magyarázat nélkül, és a tizedik, huszadik, harmincadik oldal után elkezd vitatkozni ezzel a furcsa és járványszerű hazai álszeméremmel. A „szegény” kis országot előlépteti új statisztikáival a legnagyobbak és leggazdagabbak mellé, azok szomszédságában a számok minőségével. Pedig mi azt is szoktuk mondani: ne hasonlítgassuk eredményeinket az USA, a Szovjetunió, Anglia vagy az NSZK adataihoz — a magunk múltja biztosabban eligazít bennünket. Az évkönyv pedig vállalja és bírja még az ilyen összevetést is. Legendák foszlanak szét ugyanis az adatok össztüzében. Hagyományos ráfogások kopnak meg fejlett tőkés országok címerén és eddig alig számba vett eredmények fényesednek például a magunkén. Gondoljuk csak meg: nem egyedül a természet ajándéka az átlagos életkor. Magyarországon a férfiaké 48,2, a nőké 51,4 volt a harmincas években. 1959—60-ban 65,2-re illetve 69,6-ra kerekedett. S mit jegyeznek másutt? Belgium: 62, 67; Svájc: 69, 74; NSZK: 66, 71; Szovjetunió: 65, 73. Ebben a sorban nem utolsó dolog a mi adatunk. Hát még ha lefelé is nézünk! Portugália: 59, 65; Argentína: 56, 61; Mexikó: 55, 57; Fülöpszigetek: 48, 53; India: 45, 46; Dél-afrikai Köztársaság színesbőrű lakossága: 44, 47. Száz keresőre 108 eltartott jut Magyarországon. A Szovjetunióban 92, Bulgáriában 83, Romániában 67, az USA-ban 150, Kanadában 183, Chilében 213, az EAK-ban 233, Marokkóban 257. Vagy vegyük a nők foglalkoztatottságát! A kereső nők az összes népesség százalékában a következő tételeket adják: Románia 52,7; Szovjetunió 49,3; Magyarország 34,9; USA 26,2... Pakisztán 8,8; Marokkó 5,9; EAE 4,8. Közgazdászoknak jóval beszédesebbek ezek a számok, mi talán közelebb érjük a témát a mindennapi kenyérrel, cukorral, hússal. Akik a hasukon mérik a szocializmust, a kis Magyarországot , azok se féltsék a hasukat! Más-más ugyan országonként a táplálkozás szerkezete, mégis eligazodhatunk. A mi húsfogyasztásunk (személyenként évi 51 kilogramm) a 15. lépcsőfokon áll, kenyérrel a 10., zöldségfélével a 8., cukorral a 20.-ok vagyunk a grádiuszon. Mindez azonban együttvéve oda lyukad ki, hogy kalóriafogyasztásban az évkönyv adatai szerint kilencedik ez a „szegény” kis szocialista ország. 3041 kalóriával képviseljük a „szegénységet” (1964-ben már 3059-cel) és mögöttünk sorakoznak olyan fejlett vagy nagy és gazdag országok, mint Ausztria, Belgium, Franciaország, NSZK, Norvégia, Olaszország, Svédország, Japán, India, Brazília stb. S lehet, hogy közismerten nagyétkű és ínyenc nép vagyunk — ezért kell annyi orvos, de kétségtelen, hogy az orvosi ellátásban csak Izrael, a Szovjetunió és Ausztria előz meg bennünket. Szellemi táplálékunk sem sovány a nagy összehasonlításban. Százezer lakosra 52 könyv esik egy esztendőben és csak hét ország tart előbb. Mögöttünk jön Ausztria, Belgium, Anglia, Franciaország, Norvégia és Olaszország egykét „lófejjel”, s legalább egy „körrel” az Egyesült Államok. Moziba viszont kevesebben járunk (egy lakosra évi 121 mozielőadás jut), de még így is előrukkolunk az NSZK-nak, Norvégiának, Angliának, Svájcnak, Svédországnak — s úgy engedjük át a pálmát Ausztráliának, Izraelnek és a Szovjetuniónak. A szégyellni egyáltalán nem illő közepesnél tartunk a lakásépítkezésben, elmaradunk a fejlett országok átlagától az újságok példányszámában és még csak most kapaszkodunk a televízió-előfizetők grafikonján. Van azonban egy tétel, amelyben „világrekordot” értünk el: a természetes szaporodás legcsekélyebb arányával. Nálunk ezer lakosra 3,2-nyi természetes szaporodás jutott. Milyen határtalanul messze esik ez a mexikói 34,3-tól, a legmagasabbtól! Hát még ha vissza is lapozunk és nyomon követjük a csökkenés tendenciáját. 1935—39-ben 5,8, 1958—62- ben 4,4 volt ugyanez a mutató. Ezzel nem álljuk a „versenyt”. A Szovjetunióban 14, Jugoszláviában 12,5, Lengyelországban 11,5, Svájcban 9,3 az USA-ban 12, Kanadában 17 az ezer lakosra jutó évi szaporulat. Summa-summátum: ezt mondja rólunk a statisztika „regénye”. S ezek azok a dolgok, amikért annyit szerénykedünk. Pedig hát inkább lépni kellene miattuk egyet-egyet az önbecsülés grádicsán. Hiszen ezek a mi számaink sem nem restellnivalók, sem pemszürkék. Talán még szebbek is a sorban, mint sokszor magunk hinnénk. SZ. SIMON ISTVÁN Már új évet kezdett az erdőgazdaság A Csongrád megyei Erdőgazdaságban nem a naptárhoz igazodva kezdik és zárják az évet. Október 1 óta már az 1966-os gazdasági év célkitűzésein dolgoznak. Boda József igazgató újságolta, hogy a szeptember végével lezárt 1965-ös év gazdasági eredményeivel újabb sikereket ért el a gazdaság. A termelési értéket 4 és fél millió forinttal teljesítették túl, s eredményjavulásuk a tervhez viszonyítva kereken 3 millió forint. Hozzávetőlegesen már azt is kiszámították, hogy a több mint 1 millió forint nyereségrészesedésből a gazdaság egy-egy dolgozója átlag hatheti fizetésénél valamivel többet kap aszerint, hogy milyen eredményesen dolgozott, s mennyi a szolgálati éve a gazdaságban. De mi van az eredménymutató számok mögött? A gazdaság egész évi fakitermelése 40 ezer köbméter. Ebből 2800 köbméter a fűrészrönk, amelyet a Szegedi Falemezgyár és a rőzfűrészüzem dolgoz fel. A Borsodi és Mecseki Szénbányászati Trösztnek az év végéig innen szállítanak 1300 köbméter bányafát. A hazai és külföldi papírgyártáshoz szükséges nyersanyagnak is jelentős bázist teremtettek ebben az erdőgazdaságban az elmúlt években. A Csepeli és a Fűzfői papírgyár 6 ezer köbméter papírfát kap ebből a gazdaságból december végéig, ugyanakkor 1500 köbmétert exportként szállítanak Ausztriába. A fűzfa értéke nagyot ugrott néhány esztendő alatt. Azelőtt a különböző fafajták között alárendelt szerepet játszott, nem használták fel másra, csak tüzelésre. Most elsőrendű alapanyagként szerepel a farostlemez készítésben, a nyár és a fenyő mellett. Mohácsra 3800 köbméter úgynevezett farostlemez-fákat szállított a gazdaság, s ebből 2 ezer köbméter az immár nagyrabecsült fűz. A téli fakitermelésen már dolgoznak az ásotthalmi erdőkben, s ezután következnek vágásra a kisteleki erdőségek is. * * A gazdaság most arra törekszik, hogy a fakitermelést lehetőleg összevonja egy-egy területre. Ez komplex munkát kíván, amelyben az erdőgazdálkodást szakosítják, kezdve a csemeték elültetésétől a fakitermelésig. Az erdőgazdaság területe több mint 25 ezer hold. Ebben természetesen szerepelnek az úgynevezett pihenőrészek is. A hatalmas terület, s a korszerű termelés megkövetelte a munkafázisok gyors gépesítését. A fakitermelés gépesítésének foka 60 százalékos. A szállítás, a rakodás gépesítése még nem ilyen fejlett, mód van azonban arra, hogy a Szovjetunióban már bevált speciális erdőgéppel az új gazdasági évben ezeket a műveleteket is nagyobb részben gépesítsék. Az új telepítés helyén visszamaradó régi erdő alapjai a hatalmas gyökérzetű tüskök kiemelésénél is kikapcsolták már az emberi erőt. A rendkívül nehéz munkát most már egy szovjet gyártmányú, úgynevezett K—1A típusú tuskókiemelő gép végzi. Elsőként Ásotthalmon próbálták ki eredményesen. S ebben a gazdaságban nemcsak papíron szerepel az ember megbecsülése, védelme. Ezt egy nagyon jellemző adat bizonyítja a gazdaság eredményeinek egyéb mutatói között: a tavalyi gazdasági évben 10 százalékkal csökkent a balesetek száma. A balesetelhárítás, a baleseti ellenőrzés a mindennapi feladatok közé tartozik. Négy és fél milliós túlteljesítés Szállítások a bányákba, a papírgyárakba A fakitermelés gépesítése Merre tovább? Pályaválasztási tájékoztató a gimnáziumban Hároméves múlt hagyományaival rendelkező érdekes összejövetelnek volt színhelye tegnap, kedden délután a József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumának díszterme. Érettségi előtt álló tanulók szüleikkel együtt jöttek el, hogy meghallgassák és megnézzék az iskola tájékoztató jellegű tanácsadását a pályaválasztás gondjairól, lehetőségeiről. Igen, meg is nézték, hiszen a teremben felállított vetítővásznon kisfilmek peregtek a felsőoktatási intézményekben és a különböző üzemekben folyó munkákról. „Iskolarendszerünk jellege folytán sokan már 14 éves korban el kell hogy döntsék, népgazdaságunk mely területén akarnak a későbbiek során dolgozni. Azok közül viszont, akik gimnáziumokban végeznek, csak a legkiválóbbak kerülhetnek egyetemekre, főiskolákra vagy más felsőoktatási intézményekbe, szükségszerű és hasznos dolog tehát, ha bemutatjuk népgazdaságunk azon területeit is, ahol a tovább nem tanuló hallgatóink társadalmunk hasznos tagjaivá válhatnak” — hangsúlyozta Juhász Antal igazgató. Ezt követően Eperjesi Júlia, a Szeged megyei jogú városi tanács vb munkaügyi osztályának vezetője az érettségivel rendelkező középiskolások elhelyezkedési lehetőségeiről beszélt a különböző szegedi ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi üzemekben, majd dr. Budó Ágostonná és Suki Béla negyedikes osztályfőnökök szóltak a megjelentekhez. Az ötletesen, színesen kivitelezett pályaválasztási tanácsadás minden bizonnyal hasznos és tanulságos lesz szülők és tanulók számára efwarán Stebar— Gromiko találkozó Tegnap reggel Moszkvában a szovjet külügyminisztérium tanácstermében megkezdődtek a hivatalos tárgyalások, Andrej Gromiko szovjet és Michael Stewart brit külügyminiszter között. Stewart hétfőn érkezett hivatalos látogatásra Moszkvába, és megérkezése után kijelentette, hogy szovjet kollégája mellett találkozni fog a Szovjetunió más vezetőivel is. A moszkvai angol—szovjet megbeszélések napirendjén szerepel a leszerelés kérdése és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása, az európai biztonság és a vietnami kérdés. Szó lesz Moszkvában a Nagy-Britanniát és a Szovjetuniót érintő kétoldalú kérdésekről. Az angol külügyminiszter kedden a Kremlben látogatást tett Anasztasz Mikojannál. Képünkön Gromiko szovjet külügyminiszter — jobbról — üdvözli Stewart brit külügyminisztert — balról —, aki négynapos hivatalos látogatásra érkezett a szovjet fővárosba. A szövetkezeti kereskedelem iskolájává vált a verseny Sportnyelven szólva, fej fej mellett hajráznak a földművesszövetkezetek a felszabadulási verseny utolsó hónapjában. Másfél éves szorgalomra, szocialista kereskedelmi munkájukra most teszik fel a koronát. Most dől el, ki hányadik a rangsorban. Az „élbolyban” haladó kisteleki, tápéi és üllési földművesszövetkezeteknek természetesen nem mindegy, hogy melyikük szakítja el a „célszalagot”, összességében azonban elmondhatjuk: e versenyben mindenki nyertes. Csupán a nyeremények nagyságában, azaz a kiskereskedelmi és vendéglátói forgalom, a hálózatfejlesztés, a tapasztalatszerzés, a közönségkiszolgálás értékrendjében előzi meg egyik a másikat. A Csongrád megyei földművesszövetkezeti mozgalom egészében gazdagodott e versenyben. 644 millió forintos három évnegyedi kiskereskedelmi tervét 16 millióval túlteljesítette. (Ez 37 millióval több, mint a múlt év megfelelő időszakában.) A jó versenyszellem buzdította a vendéglátó egységek dolgozóit, hogy a tavaszi állatjárvány megkötöttségei miatt az első fél évben keletkezett 8 millió forint értékű lemaradást a harmadik negyedév végéig kigazdálkodják. A közétkeztetés növelésével, a közös vacsorák, illetve a kisvendéglők műsoros rendezvényeinek szervezésével összességében 20 millió forintot forgalmaztak. Tehát 2 millió 200 ezer forinttal többet, mint terveztek. Újszerű gondosság gazdálkodásukban, hogy a kisvendéglők „házi kamrájában” 400 mázsa paradicsomot, zöldbabot és más főzelékeket, valamint 122 mázsa savanyúságot tartósítottak. A konyhahulladékokon pedig 290 darab sertést neveltek. (Ez csaknem kétszerese a tavalyinak.) A gazdálkodási eredmény kedvező alakulásában jelentős tényezők ezek. A körzeti földművesszövetkezetek dicséretes kezdeményezéseként említette Vas Imre, a MÉSZÖV igazgatóhelyettese a helyi zöldség- és gyümölcsellátás megszervezését. Érdekes összehasonlítani néhány év eredményét: 1963- ban 35 vagon, tavaly 68 vagon, idén pedig 175 vagon zöldséget, gyümölcsöt és burgonyát vettek meg a földművesszővel kezetek a háztáji kertekből és adták el a helybelieknek. A közvetlen vásárlás és árusítás bevezetése nemcsak friss árut jelentett, de feleslegessé tette a korábban szokásos be- és kiszállítás gondjait és költségeit a MÉK-telepeken. Fontos szövetkezetpolitikai követelmény a lakosságnak végzett szolgáltatás. Talán Csongrád megye földművesszövetkezeteinek pénztárcájában nem is nyom annyit a szolgáltatások fejében kapott 1 millió 800 ezer forint, mint amilyen értékes segítség az, hogy háztartási kisgépek, növényvédelmi, valamint favágó gépek, lakodalmi étkezőkészletek és egyebek kölcsönzésével könnyítik a falusi emberek munkáját. A felszabadulási verseny egyben kiváló nevelő is. Célt és tartalmat adott 54 szocialista brigád — közülük 20 a cím elnyerésén munkálkodik — mindennapi tevékenységének. A boltok dolgozói sajátjukként szépítették egységeiket és környezetét. Eddig több mint 100 ezer forintos társadalmi munkát végeztek. üllésen újjávarázsolt önkiszolgáló bolt. Zákányszéken iparcikkbolt, Kisteleken édességbolt nyílt az idén. Mintegy 300—400 ezer forint költséggel szépítik és újjáalakítják a kiskundorozsmai eszpresszót és éttermet. A földművesszövetkezetek felszabadulási versenye egy hónap múlva zárul. Az eredményeket jelző tényeken ugyan még módosít a „hajrá”, de azon nem változtat: a verseny a szövetkezeti kereskedelem valóságos iskolája volt. Magyar - csehszlovák kulturális munkatervet írtak alá Kedden délután a Művelődésügyi Minisztériumban — a november 25-től 30-ig Budapesten tartott tárgyalások eredményeképpen — ünnepélyesen aláírták a magyar—csehszlovák kulturacsereegyezmény 1966— 1967. évi munkatervét. Az okmányokat magyar részről Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes, csehszlovák részről Frantisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete írta alá.