Délmagyarország, 1966. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

A M­A­G­Y­A­R SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 56. évfolyam, 77. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1966. április 1. Az SZKP XXIII. kongresszusának harmadik napja Több testvérpárt küldöttségének vezetője szólalt fel a tegnapi ülésen Az SZKP XXIII. kongresszusa csü­törtökön délelőtt, magyar idő szerint B órakor folytatta tanácskozásait a Kreml kongresszusi palotájában. A küldöttek a Központi Bizottság be­számolója feletti vitában sorra szólal­nak fel, elemzik a szovjet bel- és külpolitikát, a népgazdaság fejleszté­sének soron levő feladatait, a népjó­lét, a kultúra és tudomány, a párt­építés és az ideológiai munka kérdé­seit. A délelőtti ülésen felszólalt Anton Kocsinjan, az örmény KP Központi Bizottságának titkára, Nyikolaj Pod­­ifornij, az SZKP KB elnökségének tagja, Vaszilij Csernisev, a Princerje­­határterület pártbizottságának első titkára, Dzsahar Raszulov, a Tadzsik KP Központi Bizottságának első tit­kára, Ivan Kapitonov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára. Délután Vlagyimir Mackevics mezőgazdasági miniszter, Alekszandr Buznyickij uk­rajnai kolhozelnök és Zeja Nurijev, a baskír területi pártbizottság titká­ra kapott szót a kongressszusi kül­döttek közül. Több testvérpárt küldöttségének vezetője üdvözölte a csütörtöki ülés során az SZKP XXIII. kongresszusát. Felszólalt Antonin Novotny, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára, Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első tit­kára, Luigi Longo, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkára, Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Armando Hart, a Kubai KP Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára és Dolo­res Ibárruri, a Spanyol KB elnöke. Valamennyien elismeréssel szóltak az SZKP politikai irányvonaláról, azok­ról az erőfeszítésekről, amelyeket a kommunizmus építéséért, a nem­zetközi munkásmozgalom­ egységéért, a szabadságukért és függetlenségü­kért harcoló népek támogatásáért, a világbékéért magára vállalt történel­mi harcában. A tanácskozást ma reggel, moszkvai idő szerint 10 órakor folytatják. A következőkben Kádár János felszóla­lását ismertetjük. KÁDÁR JÁNOS: Teljes elvi Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! Küldöttségünk a Magyar Szocialista Munkáspárt ne­vében szívből köszönti a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszu­sát Átadjuk a kongresszus­nak és a kommunizmust épí­tő nagy szovjet népnek a szocializmust építő magyar nép forró, testvéri üdvözle­tét és őszinte jókívánságait! Elvtársak! Még nincs ötven éve an­nak, hogy az orosz proletá­rok, a cári birodalom elnyo­mott népeinek fiai és leá­nyai 1917-ben Lenin, a bol­sevikok szavát követve fel­keltek és kivívták a hatal­mat. Romokban heverő or­szágban, meggyötört és vér­áztatta földön fogtak hozzá egy ú­j világ, a szocialista társadalom felépítéséhez. Azóta a párt vezette szovjet nép a régi világ romjait el­takarítva, szinte a semmiből hatalmas gazdaságot, virágzó kultúrát teremtett. A Szovjetunió ma a fej­lett tőkésországokat meg­előzve, élen jár a rakéta­­technika, az űrkutatás, az elektrotechnika, valamint a tudomány és az alkotó­munka számos más terü­letén. . A szovjet nép az emberi­ség úttörőjeként, példátlan nehézségeket leküzdve, tör előre céljai felé, s ma már a kommunista társadalom megteremtésén dolgozik. A Szovjetunió hatalmas ered­ményei méltán vívták ki a haladó emberiség legnagyobb elismerését. Ezen a történelmi úton m rsoldkő volt a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XX. és XXII. kongresszusa és nyilvánvaló új fejlődés kezdete és lendítő ereje lesz a mostani­ XXIII. kongres­­­szus is, amelynek munkájá­hoz sok sikert kívánok. szív­társak! A kongresszus bonyolult nemzetközi helyzetben végzi munkáját. Történelm­leg az imperializmus hányadik, a szocialista világrendszer ere­je a népek szabadságharca, a világ kommunista pártjai­nak és haladó mozgalmai­nak befolyása növekszik. Ugyanakkor a nemzetközi helyzet éleződik, mert a vesztüket érző imperialisták fokozzák agresszióikat, külö­nösképpen az USA-imperia­­lizmus, amely durva táma­dások sorozatát követte és követi el a dél-vietnami nép és politikai és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ebben a helyzetben éber­ségre, az im­perialistaelle­­nes erők összefogására, Vi­etnam, s más megtámadott népek hatékony megsegí­tésére van szükség. Mindezt figyelembe véve­ a Magyar Népköztársaság — két- és többoldalú megálla­podások alapján — állan­dóan szilárdítja egységét és együttműködését mindenek­előtt a Szovjetunióval, a szocialista országokkal. Tá­mogatjuk a szocializmus és a béke szempontjából oly nagy fontosságú nem­zetközi szervezetek —a Var­sói Szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa — hatékonysá­gának növelését. Elítéljük a Vietnam népe elleni amerikai agressziót, követeljük annak beszünte­tését, segítjük az agresszió ellen harcoló vietnami test­véreinket, s az imperialisták ellen harcoló más népeket. Azt tartjuk, hogy az im­perialistákra kudarc vár: a világháború megakadá­lyozható, mert a hatalmas Szovjetunió, a szocialista or­szágok­ , a szabadságukért harcoló népek, a világ hala­dó mozgalmainak együttes ereje legyőzhetetlen. Az imperializmus ellen harcoló forradalmi erőket támogatva, a szocialista és kapitalista országok állami kapcsolatai vonatkozásában fontosnak tartjuk és válto­zatlanul követjük a békés egymás mellett élés politi­káját. a szuverenitás tiszte­letben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előny elveinek ér­vényesítése alapján. A nemzetközi helyzet bi­zonyítja, a szocializmus elő­rehaladását fékezi, az impe­rializmusnak kezére játszik az, hogy jelenleg a szocia­lista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségtörekvéseit szakadárok akadályozzák. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a marxizmus—le­­ninizmus elvei alapján, küzd az álbaloldali kalan­­dorság, a nacionalizmus, a szovjetellenesség, a revi­­zionizmus és minden más káros irányzat ellen és bizton hiszi, hogy az egy­ség gondolata győzedelmes­kedni fog A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjet­unió Kommunista Pártja kő­ egységben kött teljes az elvi és politi­kai egység, örülünk annak, hogy ezt itt, az SZKP XXIII. kongresszusán alkalmunk van ismét kijelenteni. Meg­ragadva az alkalmat, hogy a teremben minden kontinens­ről jelen vannak a kommu­nista világmozgalom képvi­selői, a magyar kommunis­ták nevében elvtársi tiszte­lettel köszöntjük őket. Mi abban a meggyőződésben vívtuk harcunkat eddig és folytatjuk a jövőben is, hogy nemzetközi mozgalmunk fő stratégiai irányvonala, amelyet a testvérpártok 1957-es és 1960-as moszk­vai értekezlete dolgozott ki, helyesnek bizonyult az eddigiekben is és a világ forradalmi erőinek haté­kony fegyvere marad ez­után is. Kifejezzük azt a meggyőző­désünket, hogy ha állhatato­san harcolunk internaciona­lista egységünkért, az ered­ményes lesz és ezzel szol­gáljuk legjobban a szocializ­mus, a nemzeti független­ség és béke erőinek ügyét. Kedves elvtársak! A Szovjetunió internacio­­nalista segítséget nyújtott a magyar népnek, amikor megszabadította a hitleri fa­sisztáktól és háborújuktól, amikor segített az ellenfor­radalmi felkelés leverésében, amikor segít a békés építő­munkában. A szovjet nép által nyújtott segítség nem volt hiábavaló. Mert igaz, megoldandó feladat van ná­lunk is — és nem kevés —, a legfontosabb azonban az, hogy a magyar népi hatalom szilárd, a gazdasági és kul­turális munkában előre haladunk, a szocialista tár­sadalom teljes felépítésén dolgozunk sikerrel. A Magyar Népköztársaság belpolitikája a népi hatalom védelmét és erősítését, a szo­cialista demokrácia fejleszté­sét szolgálja. Változatlanul törekszünk a szocializmust a nemzet céljaként elfogadni kész, minden haladó erő tö­mörítésére. A Szovjetuniót és a Ma­gyar Népköztársaságot ma az eszmék és a célok kö­zösségén alapuló, mély barátság, együttműködés, jó szövetségi viszony fűzi össze. Ezek a kapcsolatok nem függnek az időjárástól, nem szezonjellegűek, hanem szi­lárdak, maradandók, törté­­nelműek. Pártjaink, orszá­gaink, a szovjet és a ma­gyar nép együtt halad a jö­vőben is Marx—Engels—Le­nin útján, a szocializmus, a kommunizmus útján, a végső győzelem felé. Kedves elvtársak! Ezekben a napokban a vi­lág közvéleménye, barát és ellenség egyaránt, Moszkva, a Kreml felé tekint, a Szov­jetunió Kommunista Pártja (Folytatás a 2. oldalon.) Fellőtték a Luna—10-et A Hold további kutatása programjának megfelelően 1966. március 31-én, moszk­vai idő szerint 13.47 órakor a Szovjetunióban a Hold irá­nyába kozmikus rakétát lőt­tek fel. A rakétán található a Lu­na—10 automatikus űrállo­más. Az állomás fő feladata olyan rendszerek kidolgozá­sa, amelyek a Hold mester­séges holdjának létrehozását biztosítják a holdkörüli koz­mikus térség kutatása céljá­ból, valamint az állomáson elhelyezett rendszerek kidol­gozása az űrállomásnak te­­lenocentrikus (holdkörüli) pályára juttatása céljából. A Luna–10 űrállomáson elhelyezett valamennyi ké­szülék szabályszerűen mű­ködik. A koordinációs számí­tóközpontban folyik a beér­kező információk feldolgo­zása. (MTI) Felszabadulási ünnepségek Szegeden Hazánk felszabadulásának 21. évfordulójáról csaknem minden szegedi üzemben, intézménynél ünnepi párt­napon emlékeznek meg, s az alkalommal kitüntetéseket és jutalmakat adnak át a munkában élenjáró dolgo­zóknak, szocialista brigádok­nak. A kerületi pártszerve­zetek és népfront-bizottsá­gok többek között­ Rókuson, Újszegeden, Mihályteleken rendeznek megemlékezést. Az I. kerületi népfront-bi­zottság a kisiparosok és kiskereskedők résztvételével tart ünnepséget. Három KISZ-szervezet baráti esz­mecserén komszomol­istákat lát vendégül az AKÖV-nél, a Falemezgyárban és a Tu­dományegyetemen. Ma, pénteken délután 3 órakor fut be a Széchenyi térre a fiatalok felszabadu­lási váltója. Szombaton, áp­rilis 2-á­n este 7 órai kez­dettel a hagyományos lam­­pionos, fáklyás felvonuláson vesznek részt a város ifjú­munkásai, diákfiataljai. Me­netük a városi KISZ-bizott­­ság székháza előtt gyüleke­zik, a Vörösmarty utcán, a Lenin körúton, a Dugonics téren és a Kárász utcán át jut el a Széchenyi térre, ahol az ifjúsági tömeggyű­­lésen emelik fel szavukat az imperialisták vietnami ag­ressziója ellen. Vasárnap, április 3-án dél­előtt ötezer KISZ-tag tesz fogadalmat ünnepélyes kere­tek között a Széchenyi téren, többezer egyenruhás úttörő és katona fiatal résztvételé­vel. A KISZ-isták meghív­ják az ünnepségre a szülő­ket, a város valamennyi la­kóját. Fél 10-től kezdve a munkásőr-zenekar indulói­nak dallamai fogadják a gyülekezőket, és pontosan 10 órakor, harsonajelre kezdő­dik az ünnepség. Hétfőn, felszabadulásunk évfordulójának napján, dél­előtt 11 órai kezdettel az MSZMP Szeged városi bi­zottsága, az új városi ta­nács és a Hazafias Népfront városi bizottsága a város valamennyi dolgozójának ne­vében koszorúzási ünnepsé­gen rója le kegyeletét a Széchenyi téri és a Dugonics temetőben levő szovjet hősi emlékművek előtt. Leonov űrhajós-alezredes Magyarországra látogat Kádár János és Alekszej Leonov találkozott Moszkvában Alekszej Leonov alezredes, szovjet űrhajós pilóta a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­sága és a magyar forradal­mi munkás-paraszt kor­mány vendégeként hazánk felszabadulása 21. év­fordulójának ünnepségeire április 2-án Budapestre ér­kezik. Csütörtökön délben a kongresszus szünetében Ká­dár János elvtárs és a ma­gyar pártküldöttség többi tagja találkozott Leonov szovjet űrhajós alezredessel. — Bármilyen programot szívesen elfogadok, sőt kész vagyok öt napig nem alud­ni — jelentette ki Leonov, amik­or Kádár János az iránt érdeklődött, hogy mit szeretne megnézni Magyar­­országon. Azután Leonov pá­lyafutására terelődött a szó. Elmondotta, hogy húszéves korában, 1956-ban lépett be a pártba. Amikor Kádár elv­társ megjegyezte, hogy a jö­vőben majd­ Komszomol­­ajánlás kell ilyen fiatal kor­ban a pártba való felvétel­hez, Leonov elmondotta, hogy 1948 óta tagja a Kom­­szomolnak. Kádár elvtárs elmondta, hogy amikor Irkutszkban tartózkodott átutazóban, és első ízben hallotta a „szput­­nyikokról” beszélgetni az embereket, elgondolkozott azon, hogy még földi dol­gokban is alig ismeri ki ma­gát az ember, hát még az égiekben ... Néhány nap kellett, amíg megértette az ember, mi is történt — jegyezte meg Leo­­novhoz fordulva Kádár Já­nos. Csengetnek, a kongresszus folytatja munkáját. A fotó­­riporterek együtt akarják lefényképezni Kádár Jánost és a szovjet űrhajós alezre­dest. Kattognak a fényképe­zőgépek, azután pártunk el­ső titkára búcsút vesz Leo­­novtól, aki elfoglalja helyét a kongresszusi küldöttek kö­zött. Felszabadulásunk év­fordulója elszakítja őt kül­­dötti tevékenységétől a szov­jet pártkongresszus második részében, de magyarországi küldetését minden bizonnyal úgy fogják tekinteni, mint amely indokolttá teszi távol­­maradását.

Next