Délmagyarország, 1966. április (56. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 56. évfolyam, 77. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1966. április 1. Az SZKP XXIII. kongresszusának harmadik napja Több testvérpárt küldöttségének vezetője szólalt fel a tegnapi ülésen Az SZKP XXIII. kongresszusa csütörtökön délelőtt, magyar idő szerint B órakor folytatta tanácskozásait a Kreml kongresszusi palotájában. A küldöttek a Központi Bizottság beszámolója feletti vitában sorra szólalnak fel, elemzik a szovjet bel- és külpolitikát, a népgazdaság fejlesztésének soron levő feladatait, a népjólét, a kultúra és tudomány, a pártépítés és az ideológiai munka kérdéseit. A délelőtti ülésen felszólalt Anton Kocsinjan, az örmény KP Központi Bizottságának titkára, Nyikolaj Podifornij, az SZKP KB elnökségének tagja, Vaszilij Csernisev, a Princerjehatárterület pártbizottságának első titkára, Dzsahar Raszulov, a Tadzsik KP Központi Bizottságának első titkára, Ivan Kapitonov, az SZKP Központi Bizottságának titkára. Délután Vlagyimir Mackevics mezőgazdasági miniszter, Alekszandr Buznyickij ukrajnai kolhozelnök és Zeja Nurijev, a baskír területi pártbizottság titkára kapott szót a kongressszusi küldöttek közül. Több testvérpárt küldöttségének vezetője üdvözölte a csütörtöki ülés során az SZKP XXIII. kongresszusát. Felszólalt Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára, Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Armando Hart, a Kubai KP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Dolores Ibárruri, a Spanyol KB elnöke. Valamennyien elismeréssel szóltak az SZKP politikai irányvonaláról, azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a kommunizmus építéséért, a nemzetközi munkásmozgalom egységéért, a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népek támogatásáért, a világbékéért magára vállalt történelmi harcában. A tanácskozást ma reggel, moszkvai idő szerint 10 órakor folytatják. A következőkben Kádár János felszólalását ismertetjük. KÁDÁR JÁNOS: Teljes elvi Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Küldöttségünk a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében szívből köszönti a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusát Átadjuk a kongresszusnak és a kommunizmust építő nagy szovjet népnek a szocializmust építő magyar nép forró, testvéri üdvözletét és őszinte jókívánságait! Elvtársak! Még nincs ötven éve annak, hogy az orosz proletárok, a cári birodalom elnyomott népeinek fiai és leányai 1917-ben Lenin, a bolsevikok szavát követve felkeltek és kivívták a hatalmat. Romokban heverő országban, meggyötört és véráztatta földön fogtak hozzá egy új világ, a szocialista társadalom felépítéséhez. Azóta a párt vezette szovjet nép a régi világ romjait eltakarítva, szinte a semmiből hatalmas gazdaságot, virágzó kultúrát teremtett. A Szovjetunió ma a fejlett tőkésországokat megelőzve, élen jár a rakétatechnika, az űrkutatás, az elektrotechnika, valamint a tudomány és az alkotómunka számos más területén. . A szovjet nép az emberiség úttörőjeként, példátlan nehézségeket leküzdve, tör előre céljai felé, s ma már a kommunista társadalom megteremtésén dolgozik. A Szovjetunió hatalmas eredményei méltán vívták ki a haladó emberiség legnagyobb elismerését. Ezen a történelmi úton m rsoldkő volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. és XXII. kongresszusa és nyilvánvaló új fejlődés kezdete és lendítő ereje lesz a mostani XXIII. kongresszus is, amelynek munkájához sok sikert kívánok. szívtársak! A kongresszus bonyolult nemzetközi helyzetben végzi munkáját. Történelmleg az imperializmus hányadik, a szocialista világrendszer ereje a népek szabadságharca, a világ kommunista pártjainak és haladó mozgalmainak befolyása növekszik. Ugyanakkor a nemzetközi helyzet éleződik, mert a vesztüket érző imperialisták fokozzák agresszióikat, különösképpen az USA-imperializmus, amely durva támadások sorozatát követte és követi el a dél-vietnami nép és politikai és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ebben a helyzetben éberségre, az imperialistaellenes erők összefogására, Vietnam, s más megtámadott népek hatékony megsegítésére van szükség. Mindezt figyelembe véve a Magyar Népköztársaság — két- és többoldalú megállapodások alapján — állandóan szilárdítja egységét és együttműködését mindenekelőtt a Szovjetunióval, a szocialista országokkal. Támogatjuk a szocializmus és a béke szempontjából oly nagy fontosságú nemzetközi szervezetek —a Varsói Szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa — hatékonyságának növelését. Elítéljük a Vietnam népe elleni amerikai agressziót, követeljük annak beszüntetését, segítjük az agresszió ellen harcoló vietnami testvéreinket, s az imperialisták ellen harcoló más népeket. Azt tartjuk, hogy az imperialistákra kudarc vár: a világháború megakadályozható, mert a hatalmas Szovjetunió, a szocialista országok , a szabadságukért harcoló népek, a világ haladó mozgalmainak együttes ereje legyőzhetetlen. Az imperializmus ellen harcoló forradalmi erőket támogatva, a szocialista és kapitalista országok állami kapcsolatai vonatkozásában fontosnak tartjuk és változatlanul követjük a békés egymás mellett élés politikáját. a szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előny elveinek érvényesítése alapján. A nemzetközi helyzet bizonyítja, a szocializmus előrehaladását fékezi, az imperializmusnak kezére játszik az, hogy jelenleg a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egységtörekvéseit szakadárok akadályozzák. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a marxizmus—leninizmus elvei alapján, küzd az álbaloldali kalandorság, a nacionalizmus, a szovjetellenesség, a revizionizmus és minden más káros irányzat ellen és bizton hiszi, hogy az egység gondolata győzedelmeskedni fog A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja kő egységben kött teljes az elvi és politikai egység, örülünk annak, hogy ezt itt, az SZKP XXIII. kongresszusán alkalmunk van ismét kijelenteni. Megragadva az alkalmat, hogy a teremben minden kontinensről jelen vannak a kommunista világmozgalom képviselői, a magyar kommunisták nevében elvtársi tisztelettel köszöntjük őket. Mi abban a meggyőződésben vívtuk harcunkat eddig és folytatjuk a jövőben is, hogy nemzetközi mozgalmunk fő stratégiai irányvonala, amelyet a testvérpártok 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlete dolgozott ki, helyesnek bizonyult az eddigiekben is és a világ forradalmi erőinek hatékony fegyvere marad ezután is. Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy ha állhatatosan harcolunk internacionalista egységünkért, az eredményes lesz és ezzel szolgáljuk legjobban a szocializmus, a nemzeti függetlenség és béke erőinek ügyét. Kedves elvtársak! A Szovjetunió internacionalista segítséget nyújtott a magyar népnek, amikor megszabadította a hitleri fasisztáktól és háborújuktól, amikor segített az ellenforradalmi felkelés leverésében, amikor segít a békés építőmunkában. A szovjet nép által nyújtott segítség nem volt hiábavaló. Mert igaz, megoldandó feladat van nálunk is — és nem kevés —, a legfontosabb azonban az, hogy a magyar népi hatalom szilárd, a gazdasági és kulturális munkában előre haladunk, a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozunk sikerrel. A Magyar Népköztársaság belpolitikája a népi hatalom védelmét és erősítését, a szocialista demokrácia fejlesztését szolgálja. Változatlanul törekszünk a szocializmust a nemzet céljaként elfogadni kész, minden haladó erő tömörítésére. A Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot ma az eszmék és a célok közösségén alapuló, mély barátság, együttműködés, jó szövetségi viszony fűzi össze. Ezek a kapcsolatok nem függnek az időjárástól, nem szezonjellegűek, hanem szilárdak, maradandók, történelműek. Pártjaink, országaink, a szovjet és a magyar nép együtt halad a jövőben is Marx—Engels—Lenin útján, a szocializmus, a kommunizmus útján, a végső győzelem felé. Kedves elvtársak! Ezekben a napokban a világ közvéleménye, barát és ellenség egyaránt, Moszkva, a Kreml felé tekint, a Szovjetunió Kommunista Pártja (Folytatás a 2. oldalon.) Fellőtték a Luna—10-et A Hold további kutatása programjának megfelelően 1966. március 31-én, moszkvai idő szerint 13.47 órakor a Szovjetunióban a Hold irányába kozmikus rakétát lőttek fel. A rakétán található a Luna—10 automatikus űrállomás. Az állomás fő feladata olyan rendszerek kidolgozása, amelyek a Hold mesterséges holdjának létrehozását biztosítják a holdkörüli kozmikus térség kutatása céljából, valamint az állomáson elhelyezett rendszerek kidolgozása az űrállomásnak telenocentrikus (holdkörüli) pályára juttatása céljából. A Luna–10 űrállomáson elhelyezett valamennyi készülék szabályszerűen működik. A koordinációs számítóközpontban folyik a beérkező információk feldolgozása. (MTI) Felszabadulási ünnepségek Szegeden Hazánk felszabadulásának 21. évfordulójáról csaknem minden szegedi üzemben, intézménynél ünnepi pártnapon emlékeznek meg, s az alkalommal kitüntetéseket és jutalmakat adnak át a munkában élenjáró dolgozóknak, szocialista brigádoknak. A kerületi pártszervezetek és népfront-bizottságok többek között Rókuson, Újszegeden, Mihályteleken rendeznek megemlékezést. Az I. kerületi népfront-bizottság a kisiparosok és kiskereskedők résztvételével tart ünnepséget. Három KISZ-szervezet baráti eszmecserén komszomolistákat lát vendégül az AKÖV-nél, a Falemezgyárban és a Tudományegyetemen. Ma, pénteken délután 3 órakor fut be a Széchenyi térre a fiatalok felszabadulási váltója. Szombaton, április 2-án este 7 órai kezdettel a hagyományos lampionos, fáklyás felvonuláson vesznek részt a város ifjúmunkásai, diákfiataljai. Menetük a városi KISZ-bizottság székháza előtt gyülekezik, a Vörösmarty utcán, a Lenin körúton, a Dugonics téren és a Kárász utcán át jut el a Széchenyi térre, ahol az ifjúsági tömeggyűlésen emelik fel szavukat az imperialisták vietnami agressziója ellen. Vasárnap, április 3-án délelőtt ötezer KISZ-tag tesz fogadalmat ünnepélyes keretek között a Széchenyi téren, többezer egyenruhás úttörő és katona fiatal résztvételével. A KISZ-isták meghívják az ünnepségre a szülőket, a város valamennyi lakóját. Fél 10-től kezdve a munkásőr-zenekar indulóinak dallamai fogadják a gyülekezőket, és pontosan 10 órakor, harsonajelre kezdődik az ünnepség. Hétfőn, felszabadulásunk évfordulójának napján, délelőtt 11 órai kezdettel az MSZMP Szeged városi bizottsága, az új városi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága a város valamennyi dolgozójának nevében koszorúzási ünnepségen rója le kegyeletét a Széchenyi téri és a Dugonics temetőben levő szovjet hősi emlékművek előtt. Leonov űrhajós-alezredes Magyarországra látogat Kádár János és Alekszej Leonov találkozott Moszkvában Alekszej Leonov alezredes, szovjet űrhajós pilóta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány vendégeként hazánk felszabadulása 21. évfordulójának ünnepségeire április 2-án Budapestre érkezik. Csütörtökön délben a kongresszus szünetében Kádár János elvtárs és a magyar pártküldöttség többi tagja találkozott Leonov szovjet űrhajós alezredessel. — Bármilyen programot szívesen elfogadok, sőt kész vagyok öt napig nem aludni — jelentette ki Leonov, amikor Kádár János az iránt érdeklődött, hogy mit szeretne megnézni Magyarországon. Azután Leonov pályafutására terelődött a szó. Elmondotta, hogy húszéves korában, 1956-ban lépett be a pártba. Amikor Kádár elvtárs megjegyezte, hogy a jövőben majd Komszomolajánlás kell ilyen fiatal korban a pártba való felvételhez, Leonov elmondotta, hogy 1948 óta tagja a Komszomolnak. Kádár elvtárs elmondta, hogy amikor Irkutszkban tartózkodott átutazóban, és első ízben hallotta a „szputnyikokról” beszélgetni az embereket, elgondolkozott azon, hogy még földi dolgokban is alig ismeri ki magát az ember, hát még az égiekben ... Néhány nap kellett, amíg megértette az ember, mi is történt — jegyezte meg Leonovhoz fordulva Kádár János. Csengetnek, a kongresszus folytatja munkáját. A fotóriporterek együtt akarják lefényképezni Kádár Jánost és a szovjet űrhajós alezredest. Kattognak a fényképezőgépek, azután pártunk első titkára búcsút vesz Leonovtól, aki elfoglalja helyét a kongresszusi küldöttek között. Felszabadulásunk évfordulója elszakítja őt küldötti tevékenységétől a szovjet pártkongresszus második részében, de magyarországi küldetését minden bizonnyal úgy fogják tekinteni, mint amely indokolttá teszi távolmaradását.