Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
4 MAGYAR SZOCIALISTA MVSKI SPORT LAPJA 56. évfolyam, 102. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1966. május 1. Május elsejei program Reggel 6 órától: Zenés ébresztő. (A szegedi munkásőrség zenekara, a MÁV fúvószenekara és népi zenekarok.) 10 órakor: Nagygyűlés a Széchenyi téren. Ünnepi beszédet mond: dr. Korom Mihály elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. 11 órától: Térzene a Széchenyi téren. — Majális kezdete az újszegedi ligetben. Délután 3 órakor: Vidám, zenés ifjúsági műsor az újszegedi Vigadóban. — Bábelőadás a bábszínházban. — Görkorcsolya- és rollerverseny gyermekeknek a Széchenyi téren. 4 órakor: Művészeti együttesek bemutatója az újszegedi szabadtéri színpadon. Fél 7 órakor: Az ifjúsági harmonikazenekar műsora a Széchenyi téren. 7 órakor: Az ÉDOSZ Szeged népi együttesének bth mutatója a Széchenyi téren. , MÁJUSI LÁNC Írta: Lőkös Zoltán A májusi láng a forradalomé Május elseje és a forradalom szelleme elválaszthatatlan egymástól. Évtizedek óta világít már a láng, hogy emlékeztessen az osztályharcos munka:írisszé fonásra, a proletár nemzetköziségre, és harci seregszemlére hívja a világ proletárjait. Ezen a napon felélednek a régi és új májusok emlékei, amelyeket a változó korok ellenére is az osztályharcos gondolat közössége fog át Nemzedékünk a történelmi tiszteletadás, emlékezésével gondol az immár két és fél évtized előtti május elsejékre, amelyeknek harcos tanúi még közöttünk élnek. Rendőrkardlapok, csendőrtüzek és a munkanélküliség retorziója fűződik e harcos májusok emlékéhez. Magunk a felszabadulás utáni évek lelkes, nagy tömegmegmozdulásainak voltunk tanúi. Maiusoknak, amelyeknek sajátos ízt, tartalmat adtak munkásosztály hatalmának erősödő pózciói: a nagybirtokok felosztása, a bankok bányák államosítása, a gyárak köztulajdonba vétele, az ellenség kiszorítása koalícióból, a munkásegység kikovácsolása . . . Mind, mind felejthetetlen, osztályharcos májusok emlékei. Velük egy sorban emlékezünk a közel egy évtizeddel ezelőttire, amikor az ellenforradalmi lázadás leverése után emeltük ismét magasra a helytálló, ünneplő dolgozók tömegeivel a munkásosztály vörös zászlaját. Melengető, szívdobogtató emlékek. S a mai májusok? Most, amikor a hatalom szilárdan a munkásosztály kezében volt, vajon lohadt-e a májusi láng? Kell-e nosztalgiával gondolni a régebbi május elsejékre, amelyekben magasra csapott fel az osztályharcos forradalmi tűz? Napjaink helyenként előtolakodó kérdései ezek, amelyekre nem kerülhetjük el a feleletet. A legpregnánsabb felelet minden bizonnyal maga a mai nap lesz, amelyen — az előkészületekből ítélve — tízezrek vonulnak majd fel Szegeden is, tüntetésként a néphatalom, a nemzetközi összefogást szimbolizáló május elseje szelleme mellett. Van mire alapozni a vidámságot, a jókedvet, amely bejárja majd a felvonuló csoportokat, és van mire alapozni a demonstráció tartalmát is. Az elmúlt időszak munkája ez az alap. A jól végzett munka, amelynek oly nagyszerű eredményeiről adtunk számot e napokban Szegeden is A város tíznél több üzeme, kisipari szövetkezete került az országosan is élen járók közé, és felsorolni is lehetetlen azoknak a számát, akik ezt elősegítették, akik a többi üzemben, munkahelyen hasonlóképpen az élen járók között álltak helyt. Beszédes tettek ezek: a ma osztályharcos tettei. A múlt harcosai, az elmúlt évtized nyílt osztályharcainak részesei boldogan láthatják, hogy beteljesült, amiért küzdöttek. Mert mi volt az, amiért életüket is kockára tették, amiért egészségüket feláldozták, amiért a felszabadulás első éveiben éjt nappallá szőttek össze? A munkásosztály hatalomra juttatásai, a dolgozó nép felszabadítása a tőke nyűge alól, felemelése, jobb életkörülmények biztosítása, szellemi erejének, kulturáltságának fokozása Ez volt a cél, s ha ma természetszerűen újabb célok, újabb feladatok is állanak előttünk, mindezek szervesen ehhez kapcsolódnak, ebből az alapvető törekvésből fejlődnek tovább. Mondhatnánk azt is, hogy a múlt közvetlen törekvései célhoz értek. Ma hazánkban a munkásosztály van hatalmon, szilárdan és rendíthetetlenül. Együtt dolgozik, küzd az ország más dolgozó rétegeivel, mindenekelőtt a szövetkezetekbe tömörült paraszti osztállyal. A közös munkát a párt politikája irányítja, a munkásosztály marxista pártjának szelleme vezeti és fogja is vezetni. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a szocializmust építő Magyarországon egy lépést sem tehetünk előre a párt irányító, vezető tevékenysége nélkül. Hazánkban a párt és a munkásosztály vezető szerepe ezért sérthetetlen. Ehhez semmi körülmények között nem hagyhatunk hozzányúlni. Meg kell ezt tanulnia mindenkinek, légióként reakciós ellenségeinknek. De tudniuk kell napjaink revizionista „átértékelőinek”, vagy a korszerű politikánkat szektás maradisággal szemlélő kétkedőknek is. Természetesen helyes az óhaj, hogy a szocialista építőmunkában még határozottabban menjünk előre. Sok a tennivalónk, van javítanivalónk is, de nincs szükség megalázkodó mentegetőzésre. A múltra, munkásmozgalmi múltunkra lelkesedéssel és tisztelettel gondolhatunk. És azzal a biztos tudattal, hogy ami az elmúlt két évtizedben hazánkban történt, végbement és kifejlődött, az mind a párt vezetésével folyt. Ezért sem május elsején, sem máskor nincs helye akár a nosztalgiának, akár múltunk megtagadásának. Két évtized szakadatlan szocialista fejlődésének következményeként fogadhatjuk el a mezőgazdaság szocialista átszervezését, napjaink ipari fellendülését és ebben a vidék fokozott iparosodását, a családok százezreinek kulturálódó, kiegyensúlyozottá váló létét, a kultúrának, a tudománynak tömegméretű birtokba vételét és az általános közszellemet a demokratikus szabadágjogokkal, az országban uralkodó törvényes rend- és vagyonbiztonsággal, amelyben mindenki nyugodtan tervezhet, számolhat, munkája alapján boldogulhat. Politikánknak ebből az egyenes folytatásából adódik, hogy korábbi és mai céljaink szorosan egybeesnek, és a dolgozók jólétének biztosítását, életkörülményeik tovább javítását szolgálják. Ehhez nem kell politikai fordulat, de kell a fejlődés új szakaszának megfelelő politikai gyakorlat és ehhez alkalmazkodó korszerű pártmunka. Fejlődésünknek olyan szakaszába értünk, amikor egész sor belpolitikai, gazdasági területet kell megvizsgálni, hogy módszereink, gyakorlatunk megfelel-e a társadalmi fejlődésnek és elősegíti-e a továbbjutást. Senki nem kényszeríti ezt ránk, semmiféle külső vagy belső nyomás, hanem egyedül az a legnagyobb erő, amely a marxista politikusok és általában a kommunisták munkáját mindenkor meghatározta: a társadalmi viszonyok, a gazdasági körülmények. Ez veti fel egyebek között az új gazdasági rendszer fokozatos bevezetésének szükségességét, s más hasonló kérdéseket, amelyeket felelősen, körültekintéssel és új szakaszt meghatározóan tárgyal majd meg a Magyar Szocialista Munkáspárt novemberben összeülő IX. kongresszusa. Jelenlegi viszonyainkból adódóan valószínű, hogy közeledő pártkongresszusunk mindenekelőtt a munka kongresszusa lesz, amelyen nagy hangsúlyt kap a dolgozók biztonságos életkörülményeinek továbbpallérozása és ehhez népgazdasági erőnk fokozása. Ez a feladatkör jellemezte a Szovjetunió Kommunista Pártjának közelmúltban lezajlott XXIII kongresszusát is. A nagy realitást, tudományos megalapozottságot, optimista életszemléletet sugárzó kongresszus számunkra is rendkívül megnyugtató hatású. Közel öt évtizede már, hogy minden kommunista, a szocializmust építeni akaró minden ember erejét, magabiztosságát növeli a Szovjetunió, a világ legerősebb szocialista országának puszta léte. Hogyne lenne hát megnyugtató továbbizmosodása, következetes terveinél gyümölcsözése, amikor most már mi a vele közös, erős, szocialista világrendszer tagjának mondhatjuk magunkat. A fejlődésünk elválaszthatatlan a Szovjetuniótól, csak együtt, haladhatunk előre Megtisztelő, hogy kongresszusi beszédében Koszigin elvtárs, a Szovjetunió Mnisztertanácsának elnöke rendkívül fontosnak minősítette a Szovjetunió számára is a szocialista országokkal való együttműködést. Kijelentette, hogy „az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány, a proletár nemzetköziség lenini elveitől vezettetve, továbbra is mindent megtesz a testvéri országok együttműködésének kiszélesítéséért, a szocialista közösség gazdasági erejének fokozásáért, egységének megszilárdításáért”. Megnyugtató, biztató és bátorító számunkra a Szovjetunió szakadatlan erősödése azért is, mert ez összefügg a mi létünk biztonságával. Természetszerű, hogy a szovjet népgazdaság erősítésével egy időben a párt, az ország vezetői gondoltak a katonai erők fokozására is arra, hogy mindem megtegyenek a Szovjetunió és a szocialista tábor megvédésére. Sikereink, fejlődésünk kézzelfogható tényei és jelenlegi biztonságunk sem feledtethetik el ugyanis, hogy sajnos létezik, nagyon is létezik a világon imperializmus, amely nem változott, nem szelídült és nem vett fel új természetet. Ugyanakkor a kapitalista rendszernek — mint Koszigin elvtárs megjegyezte a pártkongresszuson — megvannak a ,,gyógyíthatatlan szervi bajai". Ezt mutatja az is, hogy az Egyesült Államokban például 1948—1961 között négyszer került sor túltermeléssel összefüggő gazdasági visszaesésre. Megvan tehát a reális alap ahhoz, hogy ugyanakkor a szocialista országok gazdasági erejének állandó növekedésével lépésről lépésre haladjunk előre a békés gazdasági versenyben, a kapitalizmus legyőzésének útján A családjával ma május elsejét ünneplő és a kezünkből, szellemünkből fakadt eredményeknek örülő, békeszerető ember mégsem feledkezhet meg arról, hogy most háború dúl a világban. Gyilkol, öldököl az amerikai imperializmus Vietnamban! A Szovjetunió nagy támogatásban részesíti Vietnam hősiesen küzdő, szabadságszerető népét. Mi, magyarok is segítünk, más szocialista országokkal együtt, a magunk lehetőségei, ereje szerint. A vietnami műszakok, széles körű társadalmi akciók hazánk népének szolidaritásáról, cselekvő együttérzéséről tanúskodnak. Hosszú még a harc, amely az együttérzésen túl figyelmeztető is, hogy teljes erőnkre és erőink összefogására, egységére van szükség. Azzal foghatjuk le leghatékonyabban a gyújtogató,öldöklő imperialista kezet, ha egységesen lépünk fel vele szemben. Pontosan megfogalmazta ezt Kádár János elvtárs az SZKP kongresszusán, amikor felszólalásában kijelentette, hogy az „imperialistákra kudarc vár, a világháború megakadályozható, mert a hatalmas Szovjetunió, a szocialista országok, a szabadságukért harcoló népek, a világ haladó mozgalmainak együttes ereje , legyőzhetetlen”. Ennek a legyőzhetetlen erőnek része hazánk is, amelynek vezetőereje, szocialista munkáspártunk teljes elvi-politikai egységben küzd együtt a Szovjetunióval. Az alkotó, a cselekvő marxizmus kapcsol bennünket össze, hiszen másfajta sohasem létezett és nem is létezik a világban. Az SZKP kongresszusán résztvevő 86 pártküldöttség ezt a marxizmust—leninizmust vallja magáénak. A más utakon járóknak is előbb-utóbb meg kell találniok a proletár internacionalizmus egyedül lehetséges elvi alapját. A nemzetközi és a hazai osztályharc nem kis feladatai állanak előttünk az idei májuson is. A békés gazdasági versenyben erősíteni, kovácsolni a szocialista országok gazdasági, katonai erejét, egységét — osztályharc ez, nemzetközi síkon. Ezen belül nekünk, magyaroknak most népgazdasági terveink minden követelményének megvalósítása, az eszmei tisztánlátás javítása, mindezekkel összefüggésben pártmunkánk korszerűsítése a legfontosabb osztályharcos feladatunk. Erre kell gondolnunk az idei május elsején, amely éppen a jól végzett munka alapján nem szűkölködhet a vidám szórakozásban, nyugodt pihenésben, családi örömökben, önfeledt időtöltésben sem. Nem csendesebb, nem kisebb és nem pislogóbb idén sem a májusi tűz lángja. Sőt nagyobb is e tűz, mint bármikor. Nagyobb, hiszen a felszabadult, közös célért küzdő népek egész serege táplálja, a tőkés országok erősödő munkásosztálya éleszti és gyarmati sorból kilépő népek tüzei gyarapítják lángjait. Él és gyújt a májusi láng! Elhamvaszt mindent, korhadt, régi, elavult, és messzire előre, új májusokba, ami világit