Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

4 MAGYAR SZOCIALISTA MVSKI SPORT LAPJA 56. évfolyam, 102. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1966. május 1. Május elsejei program Reggel 6 órától: Zenés ébresztő. (A szegedi munkás­őrség zenekara, a MÁV fúvószenekara és népi zenekarok.) 10 órakor: Nagygyűlés a Széchenyi téren. Ünnepi be­szédet mond: dr. Korom Mihály elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. 11 órától: Térzene a Széchenyi téren. — Majális kez­dete az újszegedi ligetben. Délután 3 órakor: Vidám, zenés ifjúsági műsor az újszegedi Vigadóban. — Bábelőadás a bábszínházban. — Görkorcsolya- és rollerverseny gyermekeknek a Széche­nyi téren. 4 órakor: Művészeti együttesek bemutatója az újsze­gedi szabadtéri színpadon. Fél 7 órakor: Az ifjúsági harmonikazenekar műsora a Széchenyi téren. 7 órakor: Az ÉDOSZ Szeged népi együttesének bth mutatója a Széchenyi téren. , MÁJUSI LÁNC Írta: Lőkös Zoltán A májusi láng a forradalomé Május el­seje és a forradalom szelleme elválaszt­hatatlan egymástól. Évtizedek óta világít már a láng, hogy emlékeztessen az osz­­tályharcos munka:írisszé fonásra, a proletár nemzetköziségre, és harci seregszemlére hívja a világ proletárjait. Ezen a napon felélednek a régi és ú­j májusok emlékei, amelyeket a változó korok ellenére is az osztályharcos gondolat közössége fog át Nemzedékünk a történelmi tiszteletadás, emlékezésével gondol az immár két és fél évtized előtti május elsejékre, amelyeknek harcos tanúi még közöttünk élnek. Rend­­őrkardlapok, csendőrtüzek és a munkanél­küliség retorziója fűződik e harcos má­jusok emlékéhez. Magunk a felszabadulás utáni évek lelkes, nagy tömegmegmozdu­lásainak voltunk tanúi. Maiusoknak, ame­lyeknek sajátos ízt, tartalmat adtak munkásosztály hatalmának erősödő póz­­ciói: a nagybirtokok felosztása, a bankok bányák államosítása, a gyárak köztula­j­donba vétele, az ellenség kiszorítása koalícióból, a munkásegység kikovácsolá­sa . . . Mind, mind felejthetetlen, osztály­­harcos májusok emlékei. Velük egy sor­ban emlékezünk a közel egy évtizeddel ezelőttire, amikor az ellenforradalmi láza­dás leverése után emeltük ismét magasra a helytálló, ünneplő dolgozók tömegeivel a munkásosztály vörös zászlaját. Melengető, szívdobogtató emlékek. S a mai májusok? Most, amikor a ha­talom szilárdan a munkásosztály kezében volt, vajon lohadt-e a májusi láng? Kell-e nosztalgiával gondolni a régebbi május elsejékre, amelyekben magasra csapott fel az osztályharcos forradalmi tűz? Nap­jaink helyenként előtolakodó kérdései ezek, amelyekre nem kerülhetjük el a fe­leletet. A legpregnánsabb felelet minden bizonnyal maga a mai nap lesz, amelyen — az előkészületekből ítélve — tízezrek vonulnak majd fel Szegeden is, tüntetés­ként a néphatalom, a nemzetközi összefo­gást szimbolizáló május elseje szelleme mellett. Van mire alapozni a vidámságot, a jó­kedvet, amely bejárja majd a felvonuló csoportokat, és van mire alapozni a de­monstráció tartalmát is. Az elmúlt idő­szak munkája ez az alap. A jól végzett munka, amelynek oly nagyszerű eredmé­nyeiről adtunk számot e napokban Sze­geden is A város tíznél több üzeme, kisipari szövetkezete került az országosan is élen járók közé, és felsorolni is lehetetlen azok­nak a számát, akik ezt elősegítették, akik a többi üzemben, munkahelyen hasonló­képpen az élen járók között álltak helyt. Beszédes tettek ezek: a ma osztályharcos tettei. A múlt harcosai, az elmúlt évtized nyílt osztályharcainak részesei boldogan láthat­ják, hogy beteljesült, amiért küzdöttek. Mert mi volt az, amiért életüket is koc­kára tették, amiért egészségüket feláldoz­ták, amiért a felszabadulás első éveiben éjt nappallá szőttek össze? A munkásosz­tály hatalomra juttatásai, a dolgozó nép felszabadítása a tőke nyűge alól, feleme­lése, jobb életkörülmények biztosítása, szellemi erejének, kulturáltságának foko­zása Ez volt a cél, s ha ma természet­szerűen újabb célok, újabb feladatok is állanak előttünk, mindezek szervesen eh­hez kapcsolódnak, ebből az alapvető tö­rekvésből fejlődnek tovább. Mondhatnánk azt is, hogy a múlt köz­vetlen törekvései célhoz értek. Ma ha­zánkban a munkásosztály van hatalmon, szilárdan és rendíthetetlenül. Együtt dol­gozik, küzd az ország más dolgozó réte­geivel, mindenekelőtt a szövetkezetekbe tömörült paraszti osztállyal. A közös munkát a párt politikája irányítja, a munkásosztály marxista pártjának szel­leme vezeti és fogja is vezetni. Minden­kinek tudomásul kell vennie, hogy a szo­cializmust építő Magyarországon egy lé­pést­ sem tehetünk előre a párt irányító, vezető tevékenysége nélkül. Hazánkban a párt és a munkásosztály vezető szerepe ezért sérthetetlen. Ehhez semmi körülmé­nyek között nem hagyhatunk hozzányúlni. Meg kell ezt tanulnia mindenkinek, lég­ióként reakciós ellenségeinknek. De tud­niuk kell napjaink revizionista „átérté­­kelőinek”, vagy a korszerű politikánkat szektás maradisággal szemlélő kétkedők­nek is. Természetesen helyes az óhaj, hogy a szocialista építőmunkában még határozot­­tabban menjünk előre. Sok a tennivalónk, van javítanivalónk is, de nincs szükség megalázkodó mentegetőzésre. A múltra, munkásmozgalmi múltunkra lelkesedéssel és tisztelettel gondolhatunk. És azzal a biztos tudattal, hogy ami az elmúlt két évtizedben hazánkban történt, végbement és kifejlődött­, az mind a párt vezetésével folyt. Ezért sem május elsején, sem más­kor nincs helye akár a nosztalgiának, akár múltunk megtagadásának. Két évti­zed szakadatlan szocialista fejlődésének kö­vetkezményeként fogadhatjuk el a mező­gazdaság szocialista átszervezését, napja­ink ipari fellendülését és ebben a vidék fokozott iparosodását, a családok százez­reinek kulturálódó, kiegyensúlyozottá váló­­ létét, a kultúrának, a tudománynak tö­­megméretű birtokba vételét és az általá­­nos közszellemet a demokratikus szabad­ágjogokkal, az országban uralkodó törvé­nyes rend- és vagyonbiztonsággal, amely­ben mindenki nyugodtan tervezhet, szá­molhat, munkája alapján boldogulhat. Politikánknak ebből az egyenes foly­tatásából adódik, hogy korábbi és mai céljaink szorosan egybeesnek, és a dol­gozók jólétének biztosítását, életkörül­ményeik tovább­ ja­vítását szolgálják. Eh­hez nem kell politikai fordulat, de kell a fejlődés új szakaszának megfelelő po­litikai gyakorlat és ehhez alkalmazkodó korszerű pártmunka. Fejlődésünknek olyan szakaszába értünk, amikor egész­­ sor belpolitikai, gazdasági területet kell megvizsgálni, hogy módszereink, gyakor­latunk megfelel-e a társadalmi fejlődés­nek és elősegíti-e a továbbjutást. Senki nem kényszeríti ezt ránk, semmiféle kül­ső vagy belső nyomás, hanem egyedül az a legnagyobb erő, amely a marxista politikusok és általában a kommunisták munkáját mindenkor meghatározta: a­ társadalmi viszonyok, a gazdasági körül­mények. Ez veti fel egyebek között az új gazdasági rendszer fokozatos beveze­tésének szükségességét, s más hasonló kérdéseket, amelyeket felelősen, körülte­kintéssel és új szakaszt meghatározóan tárgyal majd meg a Magyar Szocialista Munkáspárt novemberben összeülő IX. kongresszusa. Jelenlegi viszonyainkból adódóan va­lószínű, hogy közeledő pártkongresszu­sunk mindenekelőtt a munka kongres­­­szusa lesz, amelyen nagy hangsúlyt kap a dolgozók biztonságos életkörülményei­nek továbbpallérozása és ehhez népgaz­dasági erőnk fokozása. Ez a feladatkör jellemezte a Szovjetunió Kommunista Pártjának közelmúltban lezajlott XXIII kongresszusát is. A nagy realitást, tudo­mányos megalapozottságot, optimista életszemléletet sugárzó kongresszus szá­munkra is rendkívül megnyugtató ha­tású. Közel öt évtizede már, hogy min­den kommunista, a szocializmust építe­ni akaró minden ember erejét, magabiz­tosságát növeli a Szovjetunió, a világ legerősebb szocialista országának puszta léte. Hogyne lenne hát megnyugtató to­vábbizmosodása, következetes terveinél gyümölcsözése, amikor most már mi a vele közös, erős, szocialista világrendszer tagjának mondhatjuk magunkat. A­­ fejlődésünk elválaszthatatlan a Szovjet­uniótól, csak együtt, haladhatunk előre Megtisztelő, hogy kongresszusi beszédé­ben Koszigin elvtárs, a Szovjetunió M­nisztertanácsának elnöke rendkívül fon­tosnak minősítette a Szovjetunió számá­ra is a szocialista országokkal való együttműködést. Kijelentette, hogy „az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kormány, a proletár nemzetköziség leni­ni elveitől vezettetve, továbbra is min­dent megtesz a testvéri országok együtt­működésének kiszélesítéséért, a szocialis­ta közösség gazdasági erejének fokozásá­ért, egységének megszilárdításáért”. Megnyugtató, biztató és bátorító szá­munkra a Szovjetunió szakadatlan erő­södése azért is, mert ez összefügg a mi létünk biztonságával. Természetszerű, hogy a szovjet népgazdaság erősítésé­vel egy időben a párt, az ország vezetői gondoltak a­ katonai erők fokozására is arra, hogy­­­ mindem megtegyenek a Szov­jetunió és a szocialista tábor megvédésé­re. Sikereink, fejlődésünk kézzelfogható tényei és jelenlegi biztonságunk sem fe­ledtethetik el ugyanis, hogy sajnos lé­tezik, nagyon is létezik a világon im­perializmus, amely nem változott, nem szelídült és nem vett fel új természe­tet. Ugyanakkor a kapitalista rendszernek — mint Koszigin elvtárs megjegyezte a pártkongresszuson — megvannak a ,,gyó­gyíthatatlan szervi bajai". Ezt mutatja az is, hogy az Egyesült Államokban pél­dául 1948—1­961 között négyszer került sor túltermeléssel összefüggő gazdasági visszaesésre. Megvan tehát a reális alap ahhoz, hogy ugyanakkor a szocialista or­szágok gazdasági erejének állandó növe­kedésével lépésről lépésre haladjunk előre a békés gazdasági versenyben, a kapitalizmus legyőzésének útján A családjával ma május elsejét ünnep­­lő és a kezünkből, szellemünkből fakadt eredményeknek örülő, békeszerető ember mégsem feledkezhet meg arról, hogy most háború dúl a világban. Gyilkol, öldö­köl az amerikai imperializmus Vietnam­ban! A Szovjetunió nagy támogatásban részesíti Vietnam hősiesen küzdő, sza­badságszerető népét. Mi, magyarok is se­gítünk, más szocialista országokkal együtt, a magunk lehetőségei, ereje szerint. A vietnami műszakok, széles körű társadal­mi akciók hazánk népének szolidaritásá­ról, cselekvő együttérzéséről tanúskod­nak. Hosszú még a harc, amely az együttérzésen túl figyelmeztető is, hogy teljes erőnkre és erőink összefogására, egységére van szükség. Azzal foghatjuk le leghatékonyabban a gyújtogató,­­öl­döklő imperialista kezet, ha egységesen lépünk fel vele szemben. Pontosan meg­fogalmazta ezt Kádár János elvtárs az SZKP kongresszusán, amikor felszólalá­sában kijelentette, hogy az „imperialis­tákra kudarc vár, a világháború megaka­dályozható, mert a hatalmas Szovjetunió, a szocialista országok, a szabadságukért harcoló népek, a világ haladó mozgal­mainak együttes ereje , legyőzhetetlen”. Ennek a legyőzhetetlen erőnek része ha­zánk is, amelynek vezetőereje, szocialista munkáspártunk teljes elvi-politikai egy­ségben küzd együtt a Szovjetunióval. Az alk­otó, a cselekvő marxizmus kapcsol bennünket össze, hiszen másfajta soha­sem létezett és nem is létezik a világban. Az SZKP kongresszusán résztvevő 86 pártküldöttség ezt a marxizmust—leniniz­­must vallja magáénak. A más utakon já­róknak is előbb-utóbb meg kell találniok a proletár internacionalizmus egyedül lehetséges elvi alapját. A nemzetközi és a hazai osztályharc nem kis feladatai állanak előttünk az idei májuson is. A békés gazdasági verseny­ben erősíteni, kovácsolni a szocialista országok gazdasági, katonai erejét, egy­ségét — osztályharc ez, nemzetközi síkon. Ezen belül nekünk, magyaroknak most népgazdasági terveink minden követel­ményének megvalósítása, az eszmei tisz­tánlátás javítása, mindezekkel összefüg­gésben pártmunkánk korszerűsítése a legfontosabb osztályharcos feladatunk. Erre kell gondolnunk az idei május else­jén, amely éppen a jól végzett munka alapján nem szűkölködhet a vidám szóra­kozásban, nyugodt pihenésben, családi örömökben, önfeledt időtöltésben sem. Nem csendesebb, nem kisebb és nem pislogóbb idén sem a májusi tűz lángja. Sőt nagyobb is e tűz, mint bármikor. Nagyobb, hiszen a felszabadult, közös cé­lért küzdő népek egész serege táplálja, a tőkés országok erősödő munkásosztálya éleszti és gyarmati sorból kilépő népek tüzei gyarapítják lángjait. Él és gyújt a májusi láng! Elhamvaszt mindent, korhadt, régi, elavult, és messzire előre, új májusokba, ami világit

Next