Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-17 / 142. szám

Megyei tízilabda­bajnokság férfi 8. Szemes 11 4 1 « 201:222 0 8. Kistelek 11 2 1 8 156:193 5 10. Dornis. 11 2 - 9 137:193 4 11. Sz. Text. 10 1 2 7 135:192 4 12. M.­ITSK 12 1 1 10 153:26 2 3 NSt 1. Sz. Text. 10 10 - - 91: 26 20 2. Tanárk. 11 9 1 1 98: 47 19 3. Sz. Fák. 11 7 1 3 102: 49 15 .­ Sz. EMTE 10 7 - 3 71: 38 14 5. Mórav. 10 8 - 4 56 : 39 12 «. Si. V. MJ[. 11 5 1 5 «1: 50 11 7. SZEAC 11 5 1 5 47: 44 11 8. Mindaz. 10 4 - 6 35: 60 8 9. Drozsma 11 4 - 7 29 : 71 8 10. Kistelek 11 3 - 8 71:106 6 11. H. Textil 11 1 - 10 73: 85 2 12. H. Helylip. 11 1 - 10 30:109 2 Csongrád megye-Békés megye 4:3 (1:1) Tegnap Békéscsabán ját­szották az országos ifjúsági labdarúgó-torna első mérkő­zését. Csongrád megye: Nagy (SZEAC) — Szendrei (SZE­AC), Magyar Gy. (UTC), Nagy S. (H. MEDOSZ) — Rajcsányi (Móraváros), Kö­teles (Makói Vasas) — Gár­­dián (Alsóvárosi MÁV), Ve­res (Sz. Építők), Kozma (SZEAC), Gábor (Sz. Sparta­cus), Tihanyi (SZVSE). Veszélyes hazai támadá­sokkal kezdődött a mérkő­zés, és a fedezetlenül ha­gyott Meggyesi 12 méterről a hálóba lőtt, 1:0 Békés me­gye javára. Az első percben kapott gól után feljött a Csongrád megyei válogatott. A hazai kapu többször for­gott veszélyben. Nagy szin­te percenként kifutással tisz­tázott és a csabai védelem, ha kellett szabálytalanság árán akasztotta meg a tá­madásokat. Főleg Kozma kezdeményezett sokat, és a középcsatárnak a 27. perc­ben sikerült az egyenlítés. Tihanyi szögletét a jobb al­só sarokba fejelte. A második félidőben foly­tatódtak a csongrádi roha­mok, mégis az 5. percben a hazaiak értek el gólt: a megtorpanó védelem mellett Varga közelről a kapuba talált, 2:1 Békés javára. A 11. percben Kozma kiegyen­lített, majd közvetlenül utá­na egy kezezés miatt meg­ítélt 11-esből Kasznár lőtt gólt. A 18. percben a nagy­szerűen játszó Kozma újból egyenlített, sőt később 11- esből a vezetést is megsze­rezte: 4:3! A második fél­idő közepén csapatunkba két cserejátékos Kovács Z. (Sz. Építők) és Patócs (H. MEDOSZ) állt be. Végig a Csongrád megyei válogatott bizonyult jobbnak, a ven­dégek csak elfutásokkal ve­szélyeztettek. A mérkőzés visszavágója jövő csütörtökön Szegeden lesz. * Békéscsabán volt szerdán az országos egyesületi lab­darúgó-torna területi döntő­je. Bajai Bácska—Békéscsa­bai VTSK 4:0 (2:0). Mint csoportelsők a bajaiak ju­tottak az országos döntőbe, 2. Szegedi Építők, 3. B­VTSK. M. K. Másfél száz sportoló a szalámigyárban A dolgozók közül egyre többen ismerik fel a tested­zés és a sport, egészségfej­lesztő hatását. Így van ez a szalámigyárban is, ahol a fárasztó munka után sokan keresnek szórakozást, felüdü­lést a sportban. Hogyan biztosítja a dolgo­zók egészségét, szórakozását, milyen az üzem sportélete? — erről kérdeztük Berkien Istvánt a szalámigyár sport­felelősét. — Az előzőekhez képest ez évben tervszerűbb és szerve­zettebb formát öltött üze­münkben a sport — mond­ta. — A már meglevő labda­rúgó-szakosztály mellé két újabb — női röplabda és te­ke - szakosztály alakult. A labdarúgók az egyik tízes csoportú alapfokú bajnok­ságban küzdenek és jól sze­repelnek. A nyolcadik fordu­ló után 13 ponttal a második helyen állnak. A női röplab­­dások egyelőre csak házi versenyeken vesznek részt. A tekézők is az alapfokú baj­nokságban indultak. Van egy népszerű, 20 tagból álló ter­mészetbarát kör. Eddig há­rom megyei túrát bonyolí­tottak le, s most két balato­ni útra készülődnek. A kör­idős Csokány Aladár bácsi a motorja ennek a csoportnak. Rendszerint tőle indulnak ki a túrák megszervezésével kapcsolatos elképzelések. A Kilián-mozgalom eddig nem vert komoly gyökeret, de némi előrehaladás itt is tapasztalható. Körülbelül 150 azoknak a száma, akik igénybe veszik e mozgalom kedvező sportolási lehetősé­geit. Megszakítás nélkül folynak a házi versenyek asztalitenisz, labdarúgás, te­ke, sakk és a súlyemelés sportágakban, mintegy 150 dolgozó sportol rendszeresen. De sokan vannak, akik üze­men kívül, más egyesületek­ben hódolnak kedvenc sport­juknak. Szamosszeginé és Je­nei Erzsébet a SZAK NB I- es tekecsapatában. Várhelyi Péter labdarúgó a SZEAC- ban. Vámosi Imre sakkozó az SZVSE NB II-es együtte­sében és számos fiatal lab­darúgó sportol a Kinizsi szí­neiben. A vágóhídi telephe­lyen 8 tagból álló kerékpá­ros csoport készülődik szor­galmasan a Kilián-mozgalom jegyében sorra kerülő augusztus 20-i versenyekre. Az üzem a havonként meg­jelenő „Húsos Híradó”-ban nagy helyet biztosít a sport­nak. Számos közleménnyel népszerűsíti, miközben szá­mot ad a dolgozók eredmé­nyeiről. Solti Mihály 6 Dtl-MAGYARORSZÁGPéntek, 1966. június 17. A Az első öt helyezett idegenben mérkőzik A labdarúgó NB I-ben va­sárnap befejeződött a tava­szi idény, s így most ország­szerte az alacsonyabb osztá­lyú bajnokságok felé irá­nyul a figyelem. A sorsolás szeszélye folytán az I B-osz­­tályban a hét végén sorra kerülő utolsó tavaszi fordu­lóban a táblázat első öt he­lyezettje idegenben mérkő­zik. A táblázat élén álló Deb­recen Oroszlányban küzd a pontokért. Debrecenben nagy az érdeklődés a csapat sze­replése iránt: a DVSC leg­utóbbi hazai mérkőzésén 12 ezer néző volt kinn, Egerbe pedig négy különvonat vitte el a szurkolókat. A DVSC csatárai az NB I B-ben ed­dig a legtöbb gólt szerezték: 29-et és ebből tizet rúgtak idegenben. Csatársoruk két erőssége. Lajtos és Zádori Szegeden is jól ismert, mert mindkettő régebben a Sze­gedi Honvéd csapatában ját­szott. A második Budapesti VSC eddig kevés gólt ért el: 14 alkalommal csak 19-szer tud­ták bevenni az ellenfelek ka­puját. Ők az utolsó helyezett Nyíregyházi Spartacushoz utaznak. Gyarmati János — az évekkel ezelőtt Szegeden is eredményesen működő mesteredző — fiatal tehetsé­gekből igyekszik összeková­csolni csapatát. Az új együttes most kezd kialakul­ni. A Ganz-MÁVAG-gal kap­csolatban is akad Szegeddel kapcsolatos érdekesség: a gyári együttest a SZEAC el­len legutóbb elért nagyará­nyú győzelem segítette a harmadik helyre. Ebben az osztályban egyébként nekik van a legjobb gólarányuk: 22:13... A Ganz-MÁVAG vasárnap Székesfehérvárott mérkőzik. A negyedik Egri Dózsának — ez is különlegesség — 23:26 arányú passzív a gól­aránya! Az egriek már hol­nap, szombaton pályára lép­nek, Budapesten a Szállítók lesz az ellenfelük. A táblá­zat ötödik helyén álló Kom­lói Bányász vasárnap Szom­bathelyen mérkőzik. Az Sz. Haladás hét közben az al­gériai túrája miatt elmaradt találkozón a nyíregyháziak­kal szemben meglepetésre csak döntetlent ért el (2:2 volt az eredmény — Szom­bathelyen !). A vasutas-csa­patnál a múlt héten edzővál­tozás történt: Szöllősi Emilt Velekei Ferenc váltotta fel, aki eddig az ifjúságiaknál működött. Úgy látszik, hogy az edzőváltozás most egy kis törést okoz a szereplésben, bár a komlóiak utolsó két bajnoki mérkőzésüket el­vesztették, s így a hazaiak mégis csak esélyesebbek. Végül:­ a SZEAC labdarú­gó-csapata — mint azt már megírtuk — vasárnap itthon a Kaposvári Honvéddal mér­kőzik. A papírforma alapján a tizedik SZE­C-nak a ti­zenötödik helyezett Kapos­vár ellen győznie kellene Vajon a többi találkozó elő­segíti-e majd azt, hogy a szegediek a gyengébb szerep­lés ellenére is felzárkózzanak a táblázaton ? ... =S=0›R=0›K=B=A=N= A megyei labdarúgó-baj­nokság hét tizenegyét a Dél- Magyarország és a Csong­rád megyei Hírlap tudósítói­nak jelentései alapján a kö­vetkezőképpen állítottuk ös­­­sze: Hegyi (UTC) — Kovács II. (SZAK), Joó (Dorozsma), Csanádi (Sz. Dózsa) — Batki (Alsóváros), Magyar II. (UTC) - Lakics (H. Hon­véd), Kotormán (H. Texti­les), Óvári (UTC), Olasz (Szentesi MTE), Szekeres (Sz. Építők). * A két szegedi NB II-es férfi kézilabda-csapat a hét végén az utolsó tavaszi for­dulóban, Békés megyei csa­patokkal mérkőzik. Az Előre itthon Békéscsabai MÁV-val csap össze a bajnoki ponto­kért, az Építők Szarvasra utazik. Válaszol az illetékes Az Oldal utca nem játszótér Lapunkban május 19-én Elhanyagolt játszótér címmel cikket közöltünk az olva­sóink írják rovatban. Rende­zetlen a Bánatokért sor és az Oldal utca is, amelyeket a gyermekek játszó­terület­nek használnak. A cikkre vá­laszolt Vincze Antal, a III. kerületi tanács vb elnöke. A többi között azt írja: A III. kerületi tanács te­rülete az Oldal utca páratlan oldalától, a házak faláól kezdődik, s így a játszó ut­ca ügyében az I. kerületi ta­nács az illetékes. A III. ke­rületi tanács területéhez tartozó Bánomkert sori ré­szen, az Oldal utcától a Sár­kány szállóig a játszó utcát kialakíttattuk, rendeztük. Az­ utca jellegének megfelelő táblát is elhelyeztünk, hogy azt a forgalom ne zavarja. 4 lovagló-kocsitól a Pannóniáig Egy kis motorkerékpár történelem 1885. november 10-nek hajnalán kétkerekű „ördön­­gős jármű száguldására” nyitották ki az ablakokat a castatti polgárok. Gott­lieb Daimler szerkezete, a mai motorkerékpár őse ez­zel bevonult a történelem­be. 1893-ban Csonka János, a nagy feltaláló egyhengeres kétkerekű motorja lapos bőrszíjjal hajtotta meg a hátsó kereket. A fél lóerős motorral elérte óránként a 15 kilométeres sebességet. A századfordulón Hóra Nándor tett kísérletet motorkerékpá­rokkal. Ebből az időből ma­radt fent egy háromkerekű Hóra-tricikli, amely most is üzemképes állapotban várja a közlekedési múzeum meg­nyitását. Az első világháború után ismét divat lett a motorke­rékpár. A legeredménye­sebb vállalkozás a Méray­­testvéreké. 1931-ben Csepelen a WM- gyárban kezdtek foglalkoz­ni a motorkerékpárral, 1934- ben 128 köbcentiméteres mo­torkerékpár C-szériáján mun­kálkodtak. Urbach László 1938-ban kezdte gyártani a híres Mátra-sorozatot, majd ezt követte a Stadler-cég népmotorja. A felszabadulás után új szakaszába lépett a magyar­­országi motorkerékpár-gyár­tás. Az „L” típusok 1948- ban kerültek forgalomba, s 1947-ben elkészült a 100/48- as Csepel. Ezt követte a 125'49-es, majd az első 250- es típus. A 125-ös motorokat 1955- től a Danuvia készítette először „D—Csepel”, majd „Danuvia” néven. Itt készül­tek később a Tünde és a Panni robogók is. A hazai motorkerékpár-gyártást so­kan már halálra ítélték. A tények viszont azt bizonyít­ják, hogy a Pannóniákat szí­vesen vásárolják külföldön is. Az amerikai Motor Cyc­le című lap nemrégiben fényképes beszámolót kö­zölt a csepeliek Pannóniájá­ról. Ugyancsak beszámolót közöl a Cycle World egyik száma is. A nyáron 400 extra Pannóniát kapott a White-motorok amerikai képviselete, de megrendel­tek további 1000 sport és 100 cross Pannóniát. A csepeli gyár expiortterve 1966-ban túlhaladja a 18 ezer dara­bot, ebből a legtöbbet a Szovjetuniónak szállítjuk. A szovjet külkereskedelem elé­gedett a magyar motorke­rékpárokkal. Csonka János fél lóerős l­ovagló-kicsi ié"-tól 72 év *v. egy emberöltő telt el a legújabb típusú Pannóniá­kig. Az automodelljeikről híres Haris-testvérek egy padláson találták meg a 66 éves „Aurore” motorkerékpár roncsait. Fél év kemény munkája után ismét eredeti állapotában csillog a világon ritkaság-számba menő „ősmotorkerékpár" Olyan szélhámos némelyik... Az egyetemista odébb hú­zódik a padon. Szélesvállú, munkaruhás férfi telepszik mellé. Jó ötvenes—gondolja az egyetemista és oldalt rá­könyököl a pad karfájára. És pontosan olyan, mint Buri bácsi — kergetőznek to­vább a gondolatai. De sokat utazott ő valamikor Buri bácsi kocsiján, a faluból be a városba és a városból vissza a falujába. Ugyanilyen képe volt az öregnek is és ugyanilyen barna volt; nap­rozsdás, kemény vasarc. Az öreg Buri fiatalabb mása előrehajol, jobb lábá­ról lehúzza a cipőjét. Ma­gasszárú, szélesre taposott cipő, fekete. Így kívülről új­ra ráteszi a zoknis lábfejet. Alighanem a sebészetre jött — véli az egyetemista, ő a fogászatra vár, az se kutya, mégis sajnálja kicsit az öre­get. — Csak nincs valami baj? — kérdi önkéntelenül. Az öreg arra fordul. Bo­rostás az arca, sűrű a szem­öldöke. A szeme huncutul vidám. — Majd odabe megmond­ják. Alighanem meggyűlt, nehezen tudok lépni vele, pedig már a legnagyobb csó­nakokban járok, — mutat a magasszárúra. — Hát bizony nehéz lehet így dolgozni, — vélekedik a diák, s csak hogy kiugrassa a nyulat a bokorból, ugyan mit is melózhat az öreg, hoz­záteszi: — még ha a gép mellett áll is az ember, ugye? — Á — mondja a bácsi. — Nem gépnél dolgozok én, fo­­gatos vagyok a gyárban, tud­ja, csillékkel szállítom az anyagot. Egész nap gyalogol az ember a sínek között, a ló előtt, merthogy vezetni kell a jószágot. Persze, hogy ilyen fájós lábbal nem bí­­rom a talpalást. — Hát ha így fáj a lába, biztosan kiírják. — Azt nem kívánnám. Ki voltam én írva tavaly éppen eleget. Kinyílik az ablak. Jó tíz­­méternyire van, a diák hát odaszalad és a nyúlkáló ka­rok közt nyújtja ő is az öreg papírját. A nő — fehérköpe­nyes, sovány asszony — unot­tan, ráérősen szedi a lapo­kat, pedig a várakozók „po­lipja” legalább húszkarú. Kicsit reccsen a pad, mi­kor a diák visszatelepszik. Beszélgetnek tovább. A bá­csi mutatja a jobbkezét. Erős gyökerekre emlékeztetnek az ujjak, a gyűrűsujjon csava­rodott, fehér forradás. — Látja, ezzel voltam én táppénzen először. De akkor hónapokig. Ez tört el­ a kö­zépső ujjperecem, illetve va­lósággal leszakadt. — És hogy történt? A diák izgalmat érez, s feszül, mintha még megaka­dályozható lenne a baj. Egyszerű történetet mond el az öreg. A „bölcső” kiug­rott a csilléből, vissza kel­lett emelni. Négyen fogták, de többen is ott álltak.­­ Az egyik meg­ egy fiatal, amolyan szélhámos, meglökte a csillét. Egy pillanat volt az egész. A két vas kétfélét úgy csípte le az ujjam, mint egy fogó. Épp csak hogy fitye­gett. Szörnyű csúnya volt, vérzett kegyetlenül. Nem is akartam beülni a vállalati kocsiba, minek vérezném be. Jön az a mentő mindjárt! Forgatja a vaskos ujjakat. — És látja, tudom hajlíta­ni. Ez a csoda! Jó embere volt az igazgatómnak a főse­bész, azt mondja neki, te­gyen meg mindent, ne csi­náljanak belőle csonkát. Hát értette a dolgát az az orvos, operált órákig, borzasztóan fájt később, de csak ha nem lettem csonka. Pedig, ha ki­csit arrébb kapja a vas ... Hallgatnak. Emberek jön­nek, mennek a folyosón. So­kára szólal a bácsi. — Mert tényleg olyan szél­hámos némelyik, nem gondol a másikra. — Megbüntették? — kérdi gyorsan a diák. Furcsa, szinte személyes bosszúvá­gyat érez. — Á. — legyint az öreg. — nem vallottam én rá. Azt mondtam, magam voltam az oka. Pedig a művezető is in­kább az volt. Mit kujtorog­­tam utána: javítsák már meg a sínt, el van törve, nem lesz­ jó vége. Ha megjavítják, nincs kiugrás, nincs baleset sem. Dehát nem szóltam én erről senkinek, rajtam az már úgysem segít. Meg an­­nyira kedvemben is járt ak­kor mindenki. _ * A diák dühös. Persze, ő is így gondolkozik! Az apja is így gondolkozott négy éve, amikor lába­ törten hozták haza. — De apám — tört ki belőle akkor —, ha magát valaki megüti, nem vissza­adja. — Vissza én! — Dehát az is olyan ütés volt. Fele­lőtlen ember ütése, azé a nó­­tásé. Miért nem mondta a jegyzőkönyvbe, miért nem hagyja, hogy visszaadják ne­ki maga helyett is a vezetők. Inkább engedi, hogy mással is lábat­ töressen? — Nagy a vétek, semmi a büntetés. Nem igazság ez — mormolja félhangosan az egykor apjának mondott szavakat Az öreg nem hall­ja meg Vagy csak nem akar­ja érteni. — El is felejteném — mondja sokára — de meg­­érez ez minden időváltozást. Az üvegablak felnyílik. Csótó Józsefet szólítják. — Minden jót — köszön el, cipőjét húzva a bácsi, s las­san, óvatosan megindul a hang felé. Lassan De miért olyan lassan? — tűnődik magában a diák és ezt már nem a lé­pésekre érti. INDEX n­­ 0? DiL-MAGYARORSZÁG 4 Maevar sznrfaffet» Munkás* nftrt zsonerM megvet m várnai bizottsáe* é* • tanár*« »«Dia. Meztelent* h*tfA kivételével mindennap. Szerkeszti « szerkoszt* bizo+tsá« Frts*erkeszti V tlr Lfikft« Zoltán Szerkesztősé«; Szeged. Ma­jvfkr Tanának V« * sáa ótta 10 Tele­fon; IS-3b. 30-0? Rí «za­kai telefon 35-' leadja a Ceonsrád Mer Lapkiadó Vállalat felelős kiadó- k >várs '»As Kladdhjvaí­J; öreged Magyar Tanácsközt Ari­sán étta 10 Telefon; 35-00. 31-10 Beküldtttt kéziratokat a»m­ár* 'Ónk mes áe nem «d»mk viasza.i A lapot nyomja « Szegedi Nyo­nda Szeged BarosV­ 7.«?rin*zkv­t, zz az i triesztik « «ongrar. .p^dve­ 'osMhivatatok előfizetést dH rgy holnapra ii Ft E’lőfizetstetd niroitW *Ofit4hM utalná a* Hetit Ga él

Next