Délmagyarország, 1966. szeptember (56. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

De Gaulle tárgyalásai Kambodzsában Megbeszélés Szih­anukkal Tanácskozás a VDK képviselőjével "" 1 r "■ "■ Találkozik Johnsonnal? • Phnom Penh (AFP, UPI, AP) Szerda délelőtt megkez­dődtek de Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök és Norodom Szihanuk kam­bodzsai államfő között a po­litikai tárgyalások. Francia részről a politikai eszmecse­rén részt vett Couve de Murville külügyminiszter, Manaci, a külügyminisztéri­um ázsiai osztályának igaz­gatója, Argud Phnom Penh-i nagykövet. Kambodzsai részről jelen volt Norodom Kantol miniszterelnök, Son San­ tanácsadó, Lon Nol tábornok főparancsnok. Megvitatták, hogy Kambodzsa és Franciaor­szág milyen elveket fogad­jon el a vietnami konflik­tus politikai megoldásá­nak elősegítése érdekében. Foglalkoztak a két ország közötti kapcsolatokkal, el­sősorban a gazdasági és ka­tonai együttműködéssel. A vietnami kérdést egyébként minden szempontból megvi­tatták, figyelembe véve vala­mennyi érdekelt ország ál­láspontját — jelenti a fran­cia hírügynökség. Szihanuk herceg, kambod­zsai államfő szerdán este vacsorát adott De Gaulle el­nök tiszteletére. A vacsorán mondott pohárköszöntőjében Szihanuk kijelentette: Viet­nam és Laosz népe a többi érdekelt néppel együtt arra számít, hogy a francia elnök hatni fog majd annak a ke­gyetlen és embertelen há­borúnak az előidézőire, ame­lyet maga is mélységesen el­ítél. A Kambodzsában tartóz­kodó de Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök szerdán félórás megbeszélést foly­tatott Nguyen Thuonggal, a VDK Phnom Penh-i dip­lomáciai­­ képviseletének vezetőjével. A találkozóról távozóban Nguyen Thuong kijelentet­te: „Tolmácsoltam de Gaulle tábornoknak elnökünk, Ho Si Minh baráti jókívánsága­it. Megbeszélésünk tárgyáról természetesen nem mondha­tok semmit." (Egy éven belül harmad­szor került sor közvetlen francia—észak-vietnam) tár­gyalásokra. A nem is olyan messzi múltban de Gaulle két ízben is elküldte sze­mélyes megbízottját, előbb Jean Chauvelt, majd­­ Iean Saintenyt-t Hanoiba, a VDK­­ fővárosába. A szerk.­ De Gaulle és Nguyen Thu­ong megbeszélése 35 percig tartott — tűnik ki a tárgya­lással foglalkozó későbbi hírügynökségi jelentésekből. Amikor egy újságíró meg­kérdezte tőle, hogy mit tar­talmazott Ho Si Minh el­nök baráti üzenete, Nguyen Thuong kijelentette: nem áll módomban töb­bet mondani önnek, mint amennyit már megmond­tam, ne mondasson velem olyas­mit, amit nem mondtam. Nguyen Thuong ezzel nyil­vánvalóan az „üdvözlet” és az „üzenet” közötti különb­ségre akarta felhívni a kér­dező figyelmét Amikor azt tudakolták tőle, hogy azon­nal visszatér-e Hanoiba je­lentéstételre, kitért a válasz elől, de később hangsúlyoz­ta, hogy Phnom Penhbe ne­vezték ki és a jövőben nyil­vánvalóan itt fog dolgozni. Gilbert Perol, de Gaulle szóvivője a Nguyen Thuong­­gal folytatott megbeszélését a „VDK magas állású kép­viselőjével teremtett közvet­len és személyes kapcsolat­­felvételnek” nevezte. Kije­lentette, hogy a találkozót még Párizsban készítették elő a tábornok elutazása előtt. A megbeszélés fontosabb volt — mondotta —, mint az elnök összes eddigi Vi­etnammal kapcsolatos ta­lálkozói és sokkal közvetlenebb, mint azok a tárgyalások, amelye­ket képviselői folytattak Hanoiban.­ ­ Washington (MTI) Washington igen nagy fi­­gyelemm­el kíséri de Gaulle francia elnök kambodzsai látogatását. Bár az ameri­kai sajtó és rádió vezető helyen számol be a látogatás eseményeiről, hivatalos szer­vek igyekeznek leértékelni annak jelentőségét és azt hangoztatják, hogy de Gaulle semmilyen módon sem tud hozzájárulni a délkelet­ázsiai béke helyreállításához. Washington Post szer­dai vezércikkben többek kö­zött írja, ugyanakkor azon­ban haszon is származhat ab­ból, ha Johnson elnök Guadeloupe szigeten vagy valamelyik semleges szi­geten találkozik De Gaulle­­lal, annak karib-tengeri körútja során. Ez legalább is azt ta­núsíthatná, amit Johnson sok alkalommal elmondott, hogy minden lehetőséget kihasz­nál egy tisztességes megol­dás érdekében. • Nem valószínű, hogy de Gaulle tábornoknak módjá­ban áll találkoznia Johnson amerikai elnökkel Guade­loupe-i tartózkodása idején, közölte szerdán a Kambod­zsában tartózkodó francia elnöki küldöttség egyik szó­vivője. A szóvivő egyben ki­jelentette, hogy tudomása szerint az amerikai kormány semmilyen üzenetet nem in­tézett a tábornokhoz, mi­előtt az elutazott volna Kambodzsába.­­ A Figaro washingtoni tu­dósítója szerint most már nem lehet kifejezetten ki­zártnak tekinteni a fran­cia és az amerikai államfő közeli találkozójának le­hetőségét Ez most már teljesen de Gaulle elnök belátására van bízva — írja a tudósító. A találkozót Mansfield szená­tor javasolta. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) A Kambodzsába érkezett De Gaulle francia elnököt Norodom Szihanuk köszöntötte a Phnom Penh-i repülőtéren A Mórahalmi Gimnázium felvételt hirdet az 1966.fil. tanévre a gimnázium I. osztályába A felvételre lenntkezis ta­­nulók diákotthoni elhelye­zést és étkezést kaphatnak Jelentkezés az igazgatósá­­gon. XL. 96 266 Több éves gyakorlattal ren­delkező lakatosokat és mezőgazdasági gépszerelőket felvesz a szereRi Egyetértés Mgtsz Bérezés megállapo­dás szerint. *. K Nyugdíjas éjjeliőröket őrségi munkára felveszünk UNIVERSAL. KTSZ Szeged Lenin krt. 58. S. 96 739 TIT nyelvtanfolyamok és helyesírási tanfolyamok indulnak. Beiratkozás és tandíjbefizetés (32 óra 90.— Ft 64 óra 180.- Ft) szep­tember 5—8-ig repfiel 8 órá­tól este 7 óráig a TIT Ká­rász u. 11. sz alatti irodá­jában. xK. 422 2 D&L-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1966. szeptember 1. Wilson „haditanácsa" Vi # London (MTI) Wilson brit miniszterelnök szerdán két tárgyalást is foly­tatott az ország gazdasági helyzetéről és különösen a hétfőn Blackpoolban megnyíló szakszervezeti kongresszu­son követendő taktikáról. Először Stewart gazdaság csúcsminiszterrel és Gunter munkaügyi miniszterrel, a bérbefagyasztás két legfőbb irányítójával tárgyalt, majd délután ismét hosszabb tár­gyalásra hívta össze kormá­nyának tagjait, ezúttal már nagyobb létszámmal. A dél­utáni „haditanácson” Callag­han pénzügyminiszter és több más politikus is jelen volt. Hír szerint elhatározták hogy Wilson a blackpooli kongresszus keddi ülésén el­mondandó beszédében fel­szólítja a munkásságot, ön­ként vállalja a bérek befa­gyasztását, mert különben drasztikus szigorral érvénye­sítik a „csomagterv” negye­dik fejezetében foglalt bün­tetőjogi kényszerítő eszközö­ket Terrorgyilkosság Stuttgartban • Stuttgart (DPA) A Nyugat­-Németországban szervezkedő horvát usztasák a szerdára virradó éjjel újabb gyilkos merényletet követtek el. Egy 26 éves ju­goszláv disszidens — a DPA­ hírügynökség jelentése sze­rint — egy stuttgarti bárban agyonlőtte Száva Milovano­­vicsot, a müncheni jugoszláv főkonzulátus stuttgarti ki­rendeltségének vezetőjét A gyilkost a helyszínen letar­tóztatták. fl Kínai KP káros lépései az imperializmust szolgálján Az SZKP Központi Bizottságának közleménye : Moszkva (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizott­sága az alábbi hivatalos közleményt adta ki: Az SZKP Központi Bi­zottsága komoly figyelmet fordított a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bi­zottságának Mao Ce-tung elvtárs vezetésével megtar­tott 11. plénumáról a kí­nai sajtóban megjelent köz­leményre. Mint ebből a közlemény­ből kitűnik, a plénum több nyilatkozatot tett a nem­zetközi kommunista moz­galom problémáit illetően és ebben az összefüggésben rágalmazó támadásokat in­tézett az SZKP és a Szov­jetunió ellen. A plénumon hozott határozatok hivata­losan megerősítették, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége továbbra is sa­ját külön vonalán szándé­kozik haladni, szembeállít­va azt a marxista—leni­nista vonallal, amelyet a testvérpártok együttesen dolgoztak ki az 1957. és az 1960. évi tanácskozáson. A plénum dokumentumai arra mutatnak, hogy a Kí­nai Kommunista Párt hiva­talos politikájaként fogad­tatta el. A plénum lényegé­ben véve elutasította az SZKP és más testvérpártok­nak az imperializmus ellen és ezen belül az amerikai imperializmus vietnami ag­ressziója ellen vívott harc­ban való együttes akciókra vonatkozó javaslatát. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a plénum után a szovjetellenes kampány, amely Kínában már régóta és rendszeresen folyik, újult erővel lángolt fel. Odáig ment a dolog, hogy tömeges zavargásokat szer­veztek a pekingi szovjet nagykövetség épülete előtt. Az SZKP Központi Bi­zottságának véleménye sze­rint az efféle cselekmények, valamint a Kínai Kommu­nista Párt vezető szerve ál­tal tett hivatalos kijelenté­sek újabb komoly lépést je­lentenek, amelyek károsak a nemzetközi kommunista moz­galom egysége, a szocializ­musért, a nemzeti felszaba­dulásért, a népek békéjéért és biztonságáért vívott harc ügye szempontjából Most, amikor az imperializmus fo­kozza erőfeszítéseit a forra­dalmi mozgalom elleni harc­ban, egyre szélesíti vietnami szennyes háborúját, ilyen lé­pés különösen nagy szolgála­tot tesz az imperializmusnak és a reakciónak. Teljes mér­tékben a Kínai Kommunis­ta Párt és a Kínai Népköz­társaság vezetőire hárul a felelősség az imperializmus és a reakció elleni együttes, összeegyeztetett harc eluta­­­sításáért. Az SZKP Központi Bizottá­sága mindig abból indult ki, hogy az imperializmus, a reakciós erők elleni harc pa­­rancsolóan megköveteli va­lamennyi kommunista párt, valamennyi szocialista or­szág, a forradalmi és a fel­szabadító mozgalom vala­mennyi csapatának egysé­gét, összefogását, szolidaritá­sát A Kínai Kommunista Párt vezetősége által előidézett ne­hézségek ellenére az SZKP továbbra is folytatja azt a vonalat, amelynek célja a barátság erősítése a kínai kommunistákkal, a sok mil­liós kínai néppel, továbbra is határozottan védelmezi a kommunista világmozgalom fő irányvonalát így kezdődött... Ma 27 éve tört ki a második világháború: a fasiszta Német­ország orvul megtámadta Len­gy­elországot. Ami előttem van. A Balti tgn_­ger. A part közelében, ahol véget ér a hullámok élete, sötétzöld, a távol­ban, ahol néhány fehér hajó mozdu­latlannak tűnik, sötétlila a víz. Az erős szél esőcseppeket vág a homlo­komra, arcomra és „műrepülésre” kényszeríti a hangos sirály sereget Ahol állok, az a­z Westerplatte. Kis félsziget a gdanski öbölben, a ki­kötő bejáratánál. A tenger és a kikö­tőcsatorna határolja. Csak egy két­száz méter széles földsáv köti össze a várossal, Gdanskkal. A Wester­­platte 30 holdnyi sárga homok fák­kal, bokrokkal, gyér fűvel. És még valami... Aki mellettem áll, középtermetű, erős testalkatú, ősz ember. Michal Gawlicki, a lengyel hadsereg egykori őrmestere. Most 67 esztendős. Ka­báthajtókáját magas katonai kitün­tetés díszíti. Bár szitál az eső, fekete kalapját kezében tartja. Amit elmond, az történelem. — Huszonhét évvel ezelőtt is ilyen borús, sötét volt az ég, mint most. Csak akkor, 1939. szeptember 1-én nem esőre, hanem háborúra éb­redtünk. Olyan háborúra, amilyen még a világtörténelemben nem volt És ennek a háborúnak az első ágyú­lövése minket, lengyel katonákat ért itt, a Westerplatten. Augusztus 25- én, amikor a gdanski kikötőbe ér­kezett a Schleswig-Holstein nevű német páncélos hajó úgynevezett „udvariassági” látogatásra, még nem sejtettünk semmit. Itt zárta le a csatornát — mutat az ősz veterán egy nem is távoli pontra, ahol most séta-, kiránduló- és kereskedelmi ha­jók úsznak el egymás mellett. — Aztán eltelt néhány nap és 1939. szeptember 1-én, 4 óra 45 perckor eldördültek a német csatahajó ágyúi. A második világháború első gránát­ja itt, a Westerplatten robbant Ez­után hét napon át tartott az egyen­lőtlen küzdelem. Mi 185-en voltunk egy kisöblű ágyúval, egy aknavető­vel és nyolc géppuskával a kézi fegy­vereken kívül. A több mint négy­ezer jól felfegyverzett német kato­nát csatahajók, tüzérség és repülő­gépek támogatták. Támadásba len­dültek a náci tengerész-rohamosz­­tagok is. Egymást érték a szüntele­nül ismétlődő rohamok. Az utasítás szerint legalább 12 órán át kellett volna kitartanunk, mert a felsőbb vezetés ekkor még remélte, hogy Franciaország és Anglia közbeavat­kozik. Ebből persze nem lett semmi És mi hét napig tartottunk ki... Michal Gawlicki elhallgat. Nézi a hajó keltette hullámok pusztulását a csatorna kővel kirakott partján. Há­tat fordít a szélnek, cigarettára gyújt, aztán így folytatja: — A hatodik napon a tartá­lyokból álló szerelvényt próbáltak begurítani a félszigetre a németek azzal a céllal, hogy az ágyútűzzel fel­gyújtott benzinben égjenek el állá­saink, és mi magunk is. A tűz ellen tűzzel, fegyvertűzzel védekeztünk. Meghiúsult a hitleristáknak ez az elképzelése is. A hetedik nap regge­lén még sikerült visszavernünk egy náci rohamot, de aztán... — Gaw­licki eldobja a cigarettavéget és a vizes homokba tapossa. — Ezen a terepen — mutat körül — kevés le­hetőség volt a rejtőzésre. Az erődít­mények romokban hevertek, fegyve­reink egy része megsemmisült, a lőszer fogytán volt, összeköttetésünk megszakadt, segítséget sehonnan sem kaptunk, halottaink és sebesültjeink voltak. Szemben velünk pedig hatal­mas náci túlerő... Hét nap és hét éjszakán tartó szakadatlan harc után véget ért itt, a Westerplatten a há­ború. De csak néhány évre! Mert 1945 tavaszán az Uralban gyártott harckocsikon lengyel katonák törtek be a félszigetre és megtisztították a németektől ezt a kicsiny lengyel te­rületet is, ahol először folyt a máso­dik világháború kezdetén a lengyel katonák vére a nácik ágyútüzében. Nézze! — mutat az ősz hajú vete­rán az emlékmű felé. — Ez a harc­kocsi Moszkvából verekedte ide ma­gát, és mi gránittalapzatra állítottuk. Az itt harcoló lengyel harckocsizó egység pedig a „Westerplatte hősei” nevet viselik azóta is ... A harckocsit virágágyak veszik körül, és előtte márványlap őrzi azok nevét, akik itt áldozták életü­ket a lengyel nép szabadságáért. Is­kolás gyerekek és felnőttek, lengye­lek és külföldiek látogatnak szinte a nap minden órájában az emlék­műhöz. Virágot hoznak, és rövid időre megállnak a márványtábla előtt. Hangtalanul olvassák a rávésett neveket, csak az ajkuk mozog. Michal Gawlicki szerényen, kéz­ben tartott kalappal áll kissé távo­labb, egy tölgyfa alatt, ő kívülről tudja a márványba vésett neveket, és jól emlékszik a nevek gazdáinak arcvonásaira is. Azt az emberi kéz­zel összehordott földhalmot nézi, amely a Visztula és a tenger ölelke­zésénél egy hatalmas emlékmű ta­lapzatául szolgál majd, hogy emlé­keztessen és figyelmeztessen ... Ahol állok, az a Westerplatte. Harminc holdnyi sárga homok fák­kal, bokrokkal, gyér fűvel, és emlék­művel. A népi Lengyelország egyik zarándokhelye. Aki mellettem áll. Michal Gawlicki, a lengyel hadsereg egykori őrmestere. Amit elmondott, az történelem. ORAVEC JANOS

Next