Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Kiűzték az országgyűlési és tanácsi választásokat (Cikkünk lapunk & oMaüss^ ViLag PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Vasárnap, 196?. január , 57. évfolyam, 1. szám Ara: 80 fillér M AZ ÚJ ESZTENDŐRE egint eltelt egy év, — s eljött egy új: az 1967-es. Mit hoz vajon? Nem tudjuk. A sorsot, — mert, ha szavunk van rá, mégis van ilyen —, nem vagyunk képesek teljesen a magunk szándéka, akarata szerint formálni-alakítani. Azt hiszem, sose is lesz képes erre az ember. Az viszont igaz: az emberiség egyre nagyobb tudatossággal él és tervezi a jövendőt. Filozófusok vitatják, hogy az őstörténet kezdetétől máig, boldogabb lett-e a földön az ember? Vannak, akik azt mondják: semmivel nem lett boldogabb, mert az élet, — ha messze magasabb fokon is, — de mindig újratermeli az ellentmondásokat, a diszharmóniát Akik ezt vallják, azoknak — úgy hiszem — nincsen igazuk. Boldogabb lett az ember? Annyiban, szerintem, feltétlenül, hogy végletes ellentmondásokat ki tudott küszöbölni, elbírhatatlan végleteket fel tudott oldani, — vagy legalább is megtalálta ezek feloldásának a kulcsát És egyre előre halad ezen az úton. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a szocialista társadalmi rendszer már tökéletes. De, ha erős és jogos remény él bennünk, hogy az emberiség életéből ki lehet iktatni, mint elkerülhetetlen végzetet a háborút, akkor ez mindenekelőtt a szocialista világrendszer létének köszönhető. Annak, hogy létrejött a világ t YntőS • .‘v’ .Uorsadalmi rendszer, amelynek nem csak nem érdeke a háború, hanem ezzel ellenkezőleg: a létéből ered, hogy szervezze az egész világon, azokat az erőket, amelyek békét akarnak. S ez óriási dolog. Talán a legnagyobb, amit az emberiségért ma tenni lehet, — hiszen egy új háborúval az emberi lét vagy nemlét kérdése forogna kockán. S a szocialista világ egyáltalán nem a saját gyengesége miatt ellensége a háborúnak. Éppen elég bizonyíték van rá: hadi felkészültségben nem maradunk el az imperialistáktól. De a mi rendszerünk az emberért, az emberi harmónia megteremtéséért van s ellenzi, meg akarja akadályozni a legtömegesebb szörnyűségek szülőjét, a háborút! De menjünk tovább! A háború mellett az emberiség másik legfőbb veszedelme a nyomor. Az „intézményesített” éhség. Sajnos, sokan nem tudják, hogy az emberiség közel kétharmad része ma is éhezik — vagy legalábbis erősen a létminimum alatt él. Igaz írta: Darvas József az, hogy egyes legfejlettebb kapitalista országokban még magasabb az életszínvonal, mint a szocialista országokban? Igaz. De ez az igazságnak csak az egyik fele — és sok ember tudatában ez is eltorzítottan jelentkezik. Mert ehhez hozzá kell tenni: a szocializmus nem a leggazdagabb országokban, hanem a fejletlenebbekben valósult meg eddig. De ott megszüntette a nyomort, a végletes társadalmi igazságtalanságokat. S a fejlődésben, az élet minden területén olyan tempót ért el, ami túlhaladja a legfejlettebb országok ütemét. És ezek a legfejlettebb országok? Vajon nem azért lettek, lehettek gazdagok, mert százmilliók, a világ más részein, gyarmati nyomor sorsban mindent nekik kényszerültek áldozni? S most, ezekben a fejlett országokban, elsősorban nem azért képesek a dolgozó osztályok több szociális vívmányt kiküzdeni, mert — erős hátvédként —, léteznek a szocialista országok? És a gyarmati sorsból felszabadult vagy felszabaduló országok, — miközben a szabadságuk kivívásához is a szocialista országoktól kapták, kapják a legtöbb segítséget, — a nyomor megszüntetésére nem a szocialista, vagy legalábbis „nem kapitalista” utat választják sorra? ... Lehetne kérdezni még tovább. Ahány kérdés: annyi állítás a magunk igaza mellett. S annak az igaza mellett, hogy az emberiség sorsa, — ha nem is megtorpanások nélkül, — de megy előre. A világ ilyen nagy összefüggéseiben mi is lehet a mi dolgunk az új esztendőben? Végezni, — az eddiginél még jobban végezni — ami a történelemtől ránk bízatott folytatni, teljes erővel a szocialista Magyarország felépítését. Nemrégiben zajlott le az ország életének nagy eseménye, az MSZMP IX. kongresszusa. És a napokban került nyilvánosságra a Minisztertanács határozata az 1967-es év népgazdasági feladatairól. Ebben a két dokumentumban, a IX. kongresszus határozataiban és a Minisztertanács határozatában benne van az új esztendő programja. Ha ezt a programot eredményesen, jól végrehatjuk, akkor jórészben felelünk arra a kérdésre is, hogy mit hoz az új esztendő. Történhetnek, persze, a világban váratlan, kiszámíthatatlan fordulatok, de mindent meg kell tennünk, hogy alapvetően a mi terveink határozzák meg a jövendőt Mi a terveinkkel, a programunkkal s ezek végrehajtásával elsősorban a mi népünknek, — önmagunknak — tartozunk felelősséggel. De azért annak is a tudatában kell lennünk, hogy a mai világban egy szűk helyre korlátozott, lokális felelősség nem létezik. Részei vagyunk a nagy egésznek — s ahogyan ránk is visszahat, hogy másutt mi történik, az is hat a nagy egészre, hogy hálunk mi hogyan halad előre? Igaz, kis ország vagyunk, ám egy kis ország sorsa is számít a nagy egyenletben, amit a világ sorsa jelent. Sőt néha sokkal többet számíthat mint ami a nagyságával egyenes arányban van. Példa erre Vietnam sorsa. Vietnam is viszonylag kis ország, — de az, hogy mi történik Vietnamban, s az, hogy 1967-ben mi fog történni Vietnamban, nagyban befolyásolja az egész világ sorsát, jövőjét. A mi jövőnket is. A testvéri szolidaritás természetes érzésén túli, ezért is kell 1967-be erőnkhöz képest segíteni, hogy béke, a vietnami nép jogos igényének a győzelmével létrejöjjön a vlágnak ezen a súlyosan vérző részén Nemzetközi felelősségvállalásunknak talán ez a legkomolyabb része S vele még egy: munkálkodni a nemzetközi mm Vietnam sorsa is jórészt ezen fordul meg, és az is, hogy az imperialisták ne teremthessenek esetleg másutt egy új háborús tűzfészket Minderről a dolgok súlyának megfelelően szó esett a kongresszuson. Valamint arról is, hogy fontos, nagy változások előtt áll országunk belső élete. A gazdaságirányítás reformjára gondolok, amelynek a kimunkálásában sok minden vár az 1967-es évre. Világossá kell tennünk, hogy ez nem pusztán gazdasági kérdés, hanem hatással lesz az életünk minden területére. Jó végrehajtására nem csak a szűken vett „érdekelteket” kell felsorakoztatni, hanem az egész népet, mert sikerében az egész nép érdekelt. Mindez azt követeli meg tőlünk, hogy tovább erősítsük a nemzet szocialista egységét, erkölcsi összeforrottságát. Talán ez lehet az új esztendő nagy feladatainak összefoglaló gondolata, hiszen ez a mi legnagyobb erőforrásunk! Újdonságok az üzemekben Az új év az újrakezdés mellett egy kicsit mindig az újat kezdésé is, a jobbat akarás, többre törés, változtatás nyitánya. Új célok kitűzését, új feladatok végrehajtását, régi gondok régvárt megoldását, korábbi elgondolások, vágyak teljesedését jelenti az üzemekben Siker koronázta a kísérletező kedvet a szegedi textilművekben. 1966-ban azzal próbálkozott a műszaki kollektíva, hogy a százas finomságú fonalat az úgynevezett. fésűs technológia helyett olcsóbban, kártolt eljárással állítsák elő. Éppen 67 százalék polinéz műszál bekeverésével érték el a jó eredményt, s ez a százalékszám — már csak az összecsengés miatt is — további sikerekkel kecsegtet 1967-re; az új évben ugyanis már 100 tonnát fognak előállítani az új, takarékos fonalfajtából. Újfajta redőnyös íróasztaltípust terveztek a Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyárában, s az új évben ezzel bővítik hagyományos irodabútor-termelésüket. Egy évvel ezelőtt pályázatot írt ki a Könnyűipari Minisztérium, a műszaki kollektíva arra készítette el tervét, amely megnyerte a kereskedelmi szakemberek tetszését. 1967-ben 500 darabot készítenek a formás, modern vonalú asztalokból. • Export belföldre — ilyenképpen lehetne summázni a szegedi gyufagyár mostani új törekvését, nevezetesen azt, hogy a hazai forgalomba kerülő gyufa minőségét a kivitel színvonalára emeljék. Az üzem már októberben áttért a Szikra gyufa gyártásáról a hosszabb szálú Béke gyufa termelésére, s ezzel megtette a kezdő lépést. 1967-ben mintegy 2 és fél millió forintos ráfordítással folytatódik ez a folyamat. A gyufafejet a legjobb minőségű anyagból fogják gyártani, a szálakat pedig impregnálják. A jövőben első osztályú nemesnyárfa váltja fel a gyengébb minőségű faanyagokat. Ezenkívül a technológia terén is számos , hasznos változtatást terveznek és valósítanak meg a gyufagyáriak. A szegedi fűszergyár, a paprikafeldolgozó vállalat hovatovább nemcsak a paprikagyártásnak, hanem a levespor-készítésnek is fellegvára lesz. 1967-ben mintegy 220 vagonnyit készítenek belőle. Új termékük lesz a külföldön népszerű kockázott leves, meg az ételízesítő, amelynek receptjét mostanában dolgozták ki. A feladatok nagysága és a dolgozók szociális körülményeinek javítása egyaránt megköveteli a nagyobb arányú fejlesztést. A városi pártbizottság támogatásával lehetővé vált, hogy 1967 a rekonstrukció esztendeje legyen a paprikafeldolgozóban: közel 7 millió forintot fordíthatnak építkezésre. Teljesül a paprikások álma-vágya, háromszintes korszerű szociális épületet kapnak. Ezenkívül modern húsfeldolgozó- és főzőkombinát is születik a szegedi Üzemben. # Az ÚJ esztendő küszöbén megyénk valamennyi dolgozójának, valamennyi lakójának jó egészséget, egyéni életükben boldogságot, munkájukhoz újabb sikereket kívánunk. Bízunk abban, hogy ez az esztendő is a békés alkotó munka éve lesz. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT csőnanád megyei bizottsága Köszöntek Szeged v&ro* Vtflnmemvi kon’mu^l_tfi és pártonkívíli dolgozóját abból az alkalomból, hogy sikeresen befe’eztük harmadik ö'éves terünk '"jó esztendejét és megkezdjük a következő*. Az 19"7-es év küszöbén az eddiginél is tö*'b 5fü*n't, boldogságot, erőt egészséget kívánok minden becsületesen dolgozó embernek. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSP4rt SZEGED VALÓSI BIZOTTSÁGA Az MSZMP szegedi jáási bizottsági kés«n+,i a Járás kom««tuiistáit, egisz dolgozó lakosságát az rtjesnnió alkotmá^ól. Kívántuk, hogy 1967-ben további szép erő,,*nemyeket égjenek el munkájukban, és calWI *let«kis örömökben gazdag legyen. A magyar szocialista munkáspárt SZEGEDI Járási BIZOTTSÁGA