Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Kiűzték az országgyűlési és tanácsi választásokat (Cikkünk lapunk & oMaüss^ ViLag PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Vasárnap, 196?. január , 57. évfolyam, 1. szám Ara: 80 fillér M AZ ÚJ ESZTENDŐRE­ egint eltelt egy év, — s eljött egy új: az 1967-es. Mit hoz vajon? Nem tudjuk. A sorsot, — mert, ha szavunk van rá, mégis van ilyen —, nem vagyunk képesek teljesen a magunk szándéka, akarata szerint formálni-alakítani. Azt hi­szem, sose is lesz képes erre az em­ber. Az viszont igaz: az emberiség egyre nagyobb tudatossággal él és tervezi a jövendőt. Filozófusok vitat­ják, hogy az őstörténet kezdetétől máig, boldogabb lett-e a földön az ember? Vannak, akik azt mondják: semmivel nem lett boldogabb, mert az élet, — ha messze magasabb fo­kon is, — de mindig újratermeli az ellentmondásokat, a diszharmóniát Akik ezt vallják, azoknak — úgy hi­szem — nincsen igazuk. Boldogabb lett az ember? Annyiban, szerintem, feltétlenül, hogy végletes ellentmon­dásokat ki tudott küszöbölni, elbír­­hatatlan végleteket fel tudott oldani, — vagy legalább is megtalálta ezek feloldásának a kulcsát És egyre előre halad ezen az úton. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a szocialista társadalmi rend­szer már tökéletes. De, ha erős és jogos remény él bennünk, hogy az emberiség életéből ki lehet iktatni, mint elkerülhetetlen végzetet a há­borút, akkor ez mindenekelőtt a szo­cialista világrendszer létének köszön­hető. Annak, hogy létrejött a világ t­ YntőS • .‘v’ .Uo­r­sadalmi rendszer, amelynek nem csak nem érdeke a háború, hanem ezzel ellenkezőleg: a létéből ered, hogy szervezze az egész világon, azokat az erőket, amelyek békét akarnak. S ez óriási dolog. Talán a legnagyobb, amit az emberiségért ma tenni lehet, — hiszen egy új háborúval az emberi lét vagy nemlét kérdése forogna kockán. S a szocialista világ egyál­talán nem a saját gyengesége miatt ellensége a háborúnak. Éppen elég bizonyíték van rá: hadi felkészültség­ben nem maradunk el az imperia­listáktól. De a mi rendszerünk az emberért, az emberi harmónia meg­teremtéséért van s ellenzi, meg akar­ja akadályozni a legtömegesebb ször­nyűségek szülőjét, a háborút! De menjünk tovább! A háború mellett az emberiség másik legfőbb veszedelme a nyomor. Az „intézményesített” éhség. Sajnos, sokan nem tudják, hogy az emberiség közel kétharmad része ma is éhezik — vagy legalább­is erősen a létminimum alatt él. Igaz írta: Darvas József az, hogy egyes legfejlettebb kapita­lista országokban még magasabb az életszínvonal, mint a szocialista or­szágokban? Igaz. De ez az igazságnak csak az egyik fele — és sok ember tudatában ez is eltorzítottan jelent­kezik. Mert ehhez hozzá kell tenni: a szocializmus nem a leggazdagabb országokban, hanem a fejletleneb­bekben valósult meg eddig. De ott megszüntette a nyomort, a végletes társadalmi igazságtalanságokat. S a fejlődésben, az élet minden területén olyan tempót ért el, ami túlhaladja a legfejlettebb országok ütemét. És ezek a legfejlettebb országok? Vajon nem azért lettek, lehettek gazdagok, mert százmilliók, a világ más ré­szein, gyarmati nyomor­ sorsban min­dent nekik kényszerültek áldozni? S most, ezekben a fejlett országokban, elsősorban nem azért képesek a dol­gozó osztályok több szociális vív­mányt kiküzdeni, mert — erős hát­védként —, léteznek a szocialista or­szágok? És a gyarmati sorsból fel­szabadult vagy felszabaduló orszá­gok, — miközben a szabadságuk ki­vívásához is a szocialista országoktól kapták, kapják a legtöbb segítséget, — a nyomor megszüntetésére nem a szocialista, vagy legalábbis „nem ka­pitalista” utat választják sorra? ... Lehetne kérdezni még tovább. Ahány kérdés: annyi állítás a ma­gunk igaza mellett. S annak az iga­za mellett, hogy az emberiség sorsa, — ha nem is megtorpanások nélkül, — de megy előre. A világ ilyen nagy összefüggései­ben mi is lehet a mi dolgunk az új esztendőben? Végezni, — az eddiginél még job­­­ban végezni — ami a történelemtől ránk bízatott­ folytatni, teljes erővel a szocialista Magyarország felépítését. Nemrégiben zajlott le az ország éle­tének nagy eseménye, az MSZMP IX. kongresszusa. És a napokban ke­rült nyilvánosságra a Miniszterta­nács határozata az 1967-es év népgaz­dasági feladatairól. Ebben a két do­kumentumban, a IX. kongresszus határozataiban és a Minisztertanács határozatában benne van az új esz­tendő programja. Ha ezt a programot eredményesen, jól végrehatjuk, ak­kor jórészben felelünk arra a kér­désre is, hogy mit hoz az új esztendő. Történhetnek, persze, a világban vá­ratlan, kiszámíthatatlan fordulatok,­­ de mindent meg kell tennünk, hogy alapvetően a mi terveink ha­tározzák meg a jövendőt Mi a terveinkkel, a programunkkal s ezek végrehajtásával elsősorban a mi népünknek, — önmagunknak — tartozunk felelősséggel. De azért an­nak is a tudatában kell lennünk, hogy a mai világban egy szűk helyre korlátozott, lokális felelősség nem lé­tezik. Részei vagyunk a nagy egész­nek — s ahogyan ránk is visszahat, hogy másutt mi történik, az is hat a nagy egészre, hogy hálunk mi ho­gyan halad előre? Igaz, kis ország vagyunk,­­ ám egy kis ország sorsa is számít a nagy egyenletben, amit a világ sorsa jelent. S­­őt néha sokkal többet számít­hat mint ami a nagyságával egyenes arányban van. Példa erre Vietnam sorsa. Vietnam is vi­szonylag kis ország, — de az, hogy mi történik Vietnamban, s az, hogy 1967-ben mi fog történni Vietnam­ban, nagyban befolyásolja az­ egész világ sorsát, jövőjét. A mi jövőnket is. A testvéri szolidaritás természetes érzésén túli, ezért is kell 1967-be erőnkhöz képest segíteni, hogy béke, a vietnami nép jogos igényé­nek a győzelmével létrejöjjön a v­lágnak ezen a súlyosan vérző részén Nemzetközi felelősség­vállalásunk­nak talán ez a legkomolyabb része S vele még egy: munkálkodni a­­ nem­zetközi mm Vietnam sorsa is jórészt ezen fordul meg, és az is, hogy az imperialisták ne teremthessenek esetleg másutt egy új háborús tűzfészket Minderről a dolgok súlyának meg­felelően szó esett a kongresszuson. Valamint arról is,­­ hogy fontos, nagy változások előtt áll országunk belső élete. A gazdaságirányítás reform­jára gondolok, amelynek a kimun­kálásában sok minden vár az 1967-es évre. Világossá kell tennünk, hogy ez nem pusztán gazdasági kérdés,­­ hanem hatással lesz az életünk min­den területére. Jó végrehajtására nem csak a szűken vett „érdekelte­ket” kell felsorakoztatni, hanem az egész népet, mert sikerében az egész nép érdekelt. Mindez azt követeli meg tőlünk, hogy tovább erősítsük a nemzet szo­cialista egységét, erkölcsi összefor­­rottságát. Talán ez lehet az új esz­tendő nagy feladatainak összefog­laló gondolata,­­ hiszen ez a mi leg­nagyobb erőforrásunk! Újdonságok az üzemekben Az új év az újrakezdés mellett egy kicsit mindig az újat kezdésé is, a jobbat akarás, többre törés, változ­tatás nyitánya. Új célok ki­tűzését, új feladatok végre­hajtását, régi gondok rég­várt megoldását, korábbi el­gondolások, vágyak teljese­dését jelenti az üzemekben Siker koronázta a kísér­letező kedvet a szegedi tex­tilművekben. 1966-ban azzal próbálkozott a műszaki kol­lektíva, hogy a százas fi­nomságú fonalat az úgy­nevezett. fésűs technológia helyett olcsóbban, kártolt eljárással állítsák elő. Ép­pen 67 százalék polinéz mű­szál bekeverésével érték el a jó eredményt, s ez a szá­zalékszám — már csak az összecsengés miatt is — to­vábbi sikerekkel kecsegtet 1967-re; az új évben ugyan­is már 100 tonnát fognak előállítani az új, takarékos fonalfajtából. Újfajta redőnyös íróasztal­típust terveztek a Tisza Bú­toripari­­ Vállalat szegedi gyárában, s az új évben ez­zel bővítik hagyományos irodabútor-termelésüket. Egy évvel ezelőtt pályázatot írt ki a Könnyűipari Miniszté­rium, a műszaki kollektíva arra készítette el tervét, amely megnyerte a kereske­delmi szakemberek tetszé­sét. 1967-ben 500 darabot készítenek a formás, mo­dern vonalú asztalokból. • Export belföldre — ilyen­képpen lehetne summázni a szegedi gyufagyár mosta­ni új törekvését, nevezete­sen azt, hogy a hazai for­galomba kerülő gyufa mi­nőségét a kivitel színvona­lára emeljék. Az üzem már októberben áttért a Szikra gyufa gyártásáról a hos­­­szabb szálú Béke gyufa ter­melésére, s ezzel megtette a kezdő lépést. 1967-ben mintegy 2 és fél millió fo­rintos ráfordítással folyta­tódik ez a folyamat. A gyu­fafejet a legjobb minőségű anyagból fogják gyártani, a szálakat pedig impregnálják. A jövőben első osztályú nemesnyárfa váltja fel a gyengébb minőségű faanyag­­okat. Ezenkívül a techno­lógia terén is számos , hasz­nos változtatást terveznek és valósítanak meg a gyu­fagyáriak. A szegedi fűszergyár, a paprikafeldolgozó vállalat hovatovább nemcsak a pap­rikagyártásnak, hanem a le­­vespor-készítésnek is felleg­vára lesz. 1967-ben mintegy 220 vagonnyit készítenek belőle. Új termékük lesz a külföldön népszerű kocká­zott leves, meg az ételíze­sítő, amelynek receptjét mostanában dolgozták ki. A feladatok nagysága és a dolgozók szociális körül­ményeinek javítása egyaránt megköveteli a nagyobb ará­nyú fejlesztést. A városi pártbizottság támogatásával lehetővé vált, hogy 1967 a rekonstrukció esztendeje le­gyen a paprikafeldolgozó­­ban: közel 7 millió forintot fordíthatnak építkezésre. Teljesül a paprikások ál­ma-vágya, háromszintes kor­szerű szociális épületet kapnak. Ezenkívül modern húsfeldolgozó- és főzőkom­binát is születik a szegedi Üzemben. # Az ÚJ esztendő küszöbén megyénk valamennyi dol­gozójának, valamennyi la­kójának jó egészséget, egyéni életükben bold­ogsá­got, munkájukhoz újabb sikereket kívánunk. Bízunk abban, hogy ez az esztendő is a békés alkotó munka éve lesz. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT csőn­an­ád megyei bizottsága Köszöntek Szeged v&ro* Vtflnmemvi kon’mu^l_tfi és pártonkívíli dolgozóját ab­ból az alk­alo­mból, hogy sikeresen befe’eztü­k har­madik ö'éves ter­ünk '"jó esztendejét és megkezdjük a kö­vetkező*. Az 19"7-es év küszöbén az eddiginél is tö*'b 5fü*n'­t, bol­dog­ságot, erőt egészséget kíván­ok minden becsületesen dol­gozó embernek. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSP4­rt SZEGED VALÓSI BIZOTTSÁGA Az MSZMP szegedi já­á­­si bizottsági kés­«n+,i a Já­rás kom­««tuiistáit, egisz dolgozó lakosságát az rtj­esn­nió alkotmá^ól. Kí­vántuk, hogy 1967-ben to­vábbi s­zép erő,,*nemyeket égjenek el munkájukban, és c­alWI *let«k­is örö­mökben gazdag legyen. A magyar szocialista munkáspárt SZEGEDI Járási BIZOTTSÁGA

Next