Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-25 / 21. szám

Nagyobb vagyon, me­gújal­b öntudat Zárszámadás a szegedi Új Élet Tsz-ben Szegeden a termelőszövet­kezeti zárszámadások sorát az Új Élet Tsz gazdái nyi­tották meg kedden délelőtt. Alsóvároson, a MÁV Petőfi Sándor Művelődési Házban eredményekben gazdag zár­számadásnak lehettünk ta­núi. Nagy István elnöki be­számolója egyik legnagyobb nyereségnek könyvelte el azt a pluszt, hogy a tagság nagy többsége nemcsak a munká­ban, hanem magatartásban is naponta kifejezésre jut­tatja a közöshöz való ra­gaszkodását. Ez a szellemi fejlődés az egyik legfőbb mozgatórugója annak is, hogy a tsz állóeszközeinek értéke jelenleg már 17 mil­ió 849 ezer forintot képvisel, a közös termelési alapok ér­téke pedig 7 millió forint fölé emelkedett. Ez a szám a négy év előtti állapotokhoz képest — amikor a tsz mos­tani vezetőit megválasztották — 93 százalékos gyarapodást mutat. A közösség tehermen­tes tiszta vagyonát 15 millió 75 ezer forintban mutatta ki a zárszámadás. A közös va­gyonnal párhuzamosan növe­kedett a tagság jövedelme is. Az egy dolgozóra jutó átla­gos évi részesedés a közös jövedelemből 15 ezer 256 fo­rint, s ez 20,9 százalékkal több a négy év előtti ered­ménynél. A gazdálkodás fejlődését legszemléletesebben azonban az mutatja, hogy a tsz ta­valyi bruttó termelési értéke már 30 millió 716 ezer fo­rintra emelkedett, s ez a termelési érték jó 10 és fél millió forinttal nagyobb a négy év előttinél. Számos nö­vényféleség termesztésében messze az országos átlag fölé emelkedtek. Például állandó­sult búzából a 20 mázsa fe­letti holdankénti termésát­lag. 1966-ban egy-egy hold búzavetésről 21 mázsa tiszta szemtermést takarítottak be. Fűszerpaprikából 38,30 má­zsa átlagot terveztek, s ezzel szemben 56 mázsát értek el holdanként. Viszont a sze­mes takarmányok termeszté­sében elért átlagok, sajnos, még nem kirakatba való szá­mok. Az állattenyésztési ágazat­ból a csibehizlaló munkacsa­pat eredménye emelkedik ki magasan. 2,72 kilogramm ta­karmányból állítottak elő egy-egy kilogramm húst 1966-ban. S ez az eredmény már a világszínvonalat is megközelíti. A kétmillió 245 ezer forint termelési tervet 2 millió 564 ezer forintra tel­jesítették a csibenevelő dol­gozói, a tehenészetben az egy tehénre jutó évi tejter­melési átlag 2187 literig emelkedett, s ez viszont lé­nyegesen kisebb eredmény a követelményeknél. A vitában felszólalt töb­bek között Balog István, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának osztályvezetője, s az elért szép sikerekért a pártbizottság és a megyei jogú városi tanács üdvözle­tét tolmácsolta. Katona Sán­dor országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Csong­­rád megyei bizottságának tit­kára meleg szavakkal mél­tatta a közösség kiemelkedő munkásságát. Mivel a tsz választott tes­tületeinek négyéves mandá­tuma lejárt, ez alkalommal általános tisztújításra is sor került. A közgyűlés lelkes taps közepette választotta újabb négy évre elnökül Nagy Istvánt, s még 16 szö­vetkezeti gazdát választottak be az igazgatóságba. A hét­tagú fegyelmi bizottság el­nöki tisztségébe Farkas Já­nost, a kilenctagú ellenőrző bizottság elnökéül Lovászi Jánost választották meg. A szociális bizottság elnöke Goda Istvánná lett. Árendás József alapszer­vezeti párttitkár méltató sza­vaival ért véget a gazdák zárszámadó tanácskozása. Magyar-nyugatnémet tárgyalások (MTI Fotó : Tormai Andor felvétele) Január 24-én Rolf Lahi a Német Szövetségi Köztársaság külügyi államtitkára és Szi­lágyi Béla külügyminiszter-helyettes vezetésével Budapesten megkezdték a magyar— nyugatnémet tárgyalásokat Ülésszak előtt a Parlamentben Mint a vasárnapi sajtó hírül adta, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa csütör­tök délelőtt 11 órára össze­hívta az országgyűlést. Na­pirendjén — előreláthatólag — az 1967. évi állami költ­ségvetés, valamint az Elnöki Tanács jelentése szerepel. Az ülésszakok előzményei­vel, előkészítésével kapcso­latban tájékozódtunk az or­szággyűlés irodájában. Sokan jelentkeztek felszólalásra Megtudtuk, hogy az ülés­szak előkészítésében tulaj­donképpen már hosszabb ideje részt vesznek maguk a képviselők is: megyei cso­port­értekezleteken vitatták meg a napirendet, az elmúlt másfél héten pedig egymást követték az országgyűlési ál­landó bizottságok ülései. Ezeken egy-egy fontos nép­­gazdasági terület 1967. évi költségvetési előirányzatait, fejlesztési terveit vették vizsgálat alá, konzultálva a terület állami vezetőivel, legjobb szakembereivel, az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium képvi­selőivel. Az érdemi előkészítő mun­ka eredményeként a csütör­tökön kezdődő ülésszakon a terv- és költségvetési bizott­ság előadója több módosító javaslatot tesz majd a nép­­gazdasági tervvel kapcsolat­ban. Ezek közül talán leg­lényegesebbek a lakásépít­kezések fokozottabb anyag­ellátását, továbbá a bölcső­dei és óvodai helyek számá­nak emelését célzó javasla­tok. Az országgyűlés ülésszaka iránt nagy érdeklődés nyil­vánul meg a képviselők kö­rében. Sokan jelentkeztek hozzászólásra. Az előrelát­hatólag három napig tartó ülésszakon egyébként nem lesz interpelláció. A képvi­selők mandátuma március­ban lejár, s így az 1963-ban megválasztott országgyűlés­nek ez lesz az utolsó ülése. Aki jelen akar lenni... Vessünk egy pillantást az országgyűlés tanácskozásai­nak színhelyére. Középen, az elnökség fapulpitusa előtti asztal a parlamenti gyorsírók munkahelye. Ezek körül helyezkednek el fél­körívben a miniszteri szé­kek. Ezek a zsöllyék egyidő­sek a parlament épületével, csak a huzatot és a kárpito­zást újítják fel időnként. A képviselői padsorokban név­­kátyákon tüntetik fel az ülésrendet. A képviselőknek állandó helyük van, az új választások után azonban új ülésrendet készítenek. Min­den padhoz külön hangszó­rót építettek be, így a terem bármely részén jól hallha­tók a beszédek, felszólalá­sok. Az alsó szinten levő kar­zati páholyokban a bel- és külföldi sajtótudósítók kísér­hetik figyelemmel az ülés­szak munkáját, a másik ol­dalon pedig azok a minisz­terhelyettesek kapnak helyet, akik nem tagjai az ország­­gyűlésnek. Az első emeleti karzat egyes páholyait a diplomáciai testületek érdek­lődő tagjai számára tartják fenn. A többi karzati hely azoké a választópolgároké, akik személyesen is jelen kívánnak lenni az ország­­gyűlési ülésszakon. Ehhez minden magyar állampolgár­nak joga van: az ilyen ké­rést a választókerület képvi­selőjénél kell bejelenteni, aki aztán az országgyűlési irodától megszerzi a belépőt. Egy-egy ülésre 600—700 meghívót tud a parlamenti iroda kiadni, ennyi ugyanis a szabad férőhely. Minden rendben várja Négy folyosó veszi körül a termet, az egyikről gyö­nyörű kilátás nyílik a Du­nára. Kellemes meleg van a folyosókon és az ülésterem­ben egyaránt. A légfűtéses berendezéseket azonban már 10—12 nappal az ülésszak előtt üzembe kell helyezni, mert a felfűtést csak foko­zatosan lehet végrehajtani. Ha hirtelen emelkedne a hőmérséklet, megrepedezné­nek a márványburkolatok. A folyosókon még mindenütt látni a takarítóbrigádok tag­jait. Feladatukat már egyet­len adat is szemlélteti: 40 ezer négyzetméternyi ablak­felülete van az épületnek, ezek tisztántartása nem cse­kély munkát igényel, hogy csütörtök reggelre, az ülés­szak kezdetére minden a legnagyobb rendben várja majd a képviselőket a négy­éves ciklus utolsó üléssza­kára. u. L, ború teremtette új helyzetet, a „Füg­getlen, szabad, demokratikus Magyar­­országot!"A KMP által kiadott jelszó tartalmát, amely világosan kifejezte az antifasiszta harc irányának megvál­tozását. A fenti erőfeszítések eredmé­nyeit, elsősorban a két munkáspárt 1944 október 10-én megkötött együtt­működésre vonatkozó dokumentum jelentőségét emeli ki. S végül arra a következtetésre jut, hogy a KMP ál­tal kimunkált szövetségi politika a Hitler-ellenes harc időszakában, ha csak rövid ideig és kevés eredményt mutatva is fel, de megvalósult. Ságvári Ágnes tanulmányában a magyarországi népi demokratikus forradalom kibontakozásának, mene­tének és győzelmének kapcsán vizs­gálja a párt szövetségi politikáját. Rámutat arra, hogy a kommunista mozgalomban az antifasiszta harc fo­lyamán a politikai szövetségről alko­tott felfogás továbbfejlődött. Részle­tesen vizsgálja azokat a tényezőket, amelyek kedvezően befolyásolták a népi demokratikus forradalom ma­gyarországi kibontakozását. A szövet­ségi politika tartalma és jellege szem­pontjából elemzi a magyarországi osz­tály- és pártviszonyokat. Több vitatott és vitatható kérdésben állást foglal: pl. abban, hogy „csupán átmeneti módszer volt-e a Baloldali Blokk, amely miután feladatát — a koalíció, benne a Kisgazdapárt balratolását — sikerrel végrehajtotta, szükségszerűen szűnt meg 1947-ben, vagy pedig: a szocialista forradalom előrehaladásá­val ez lehetett volna a népfront for­mája?” A népi demokrácia fogalma — proletárdiktatúra vagy nem! — felfogása, értelmezése terén a párt ve­zetői részéről megnyilvánuló bizony­talanság hogyan hatott ki a szövetsé­gi politika alakulására? A mondotta­kon kívül számos fontos kérdés tár­gyalása megtalálható még az értékes dolgozatban. Zsilák András munkájában a szocia­lizmus építésének körülményei között vizsgálja az MDP szövetségi politiká­ját. Reálisan rajzolja meg a dolgozók életviszonyaiban, a társadalom gazda­sági és osztálystruktúrájában bekö­vetkezett mélyreható változásokat. Ugyanakkor sokoldalúan elemzi az elkövetett hibák okait, mindenekelőtt azt, hogy a párt szövetségi politikája milyen torzulásokat szenvedett, s en­nek a következményeit. Különösen értékes a szerző azon törekvése, hogy nem elégszik meg a szövetségi politika területén elkövetett hibák bemutatá­sával, de igényesen vizsgálja ennek gyökereit is. Elemzése során kimutat­ja, hogy az MDP vezetése többszöri próbálkozása ellenére sem tudta a magyar viszonyokra alkotó módon alkalmazni a marxizmus—leninizmus szövetségi politikára vonatkozó taní­tását. Vass Henrik tanulmánya a hozzánk legközelebb álló, országunk tulajdon- és osztályviszonyaiban legnagyobb változásokat eredményező időszak szövetségi politikáját vizsgálja. Az MSZMP szövetségi politikájának konkrét célkitűzéseit, megvalósulását — a párt stratégiájának megfelelően — két nagyobb szakaszban tárgyalja: 1956 novemberétől — 1958 végéig, ami­kor a fő célkitűzés az ellenforadalom leverése, a munkáshatalom megszi­lárdítása volt; 1959 elejétől 1962-ig, amikor — mint ismeretes — a fő cél­kitűzés a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, a szocializmus alapjainak lerakása volt. E történelmi jelentőségű feladatok­nak a párt úgy tudott csak eleget ten­ni, hogy levonta az ellenforradalom tanulás­ait, mélyrehatóan elemezte az MDP vezetői által elkövetett hibákat, politikai irányvonalának kimunkálá­sakor a marxizmus a leninizmus taní­tásaiból, a magyar viszonyokra való alkotó alkalmazásának szük­ségességé­ből indult ki. Bemutatja a tanulmány a pártmun­kának, a lenini munkastílusnak érvé­nyesülését a szövetségi politika meg­valósulása révén. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, a városi és falusi kisiparosok, kiskeres­kedők helyzetében, összetételében, fel­fogásában stb. bekövetkezett változá­sokat veszi alapul a kérdés tárgyalá­sakor. összefogalaja a szövetségi po­litikával kapcsolatban megnyilvánuló téves és ellenséges nézeteket, megadja e kérdések marxista magyarázatát. Különösen árnyaltan tárgyalja az ér­telmiség helyzetével, szerepével stb. felmerült nézeteket. Behatóan vizsgál­ja a munkásosztály és a párt vezető szerepének szükségességét és gyakor­lati érvényesülését. A kötetben foglalt kérdések tanul­mányozása ma is időszerű. A szocia­lizmus teljes felépítésének időszaká­ban, de még a kommunizmus építése során is érvényesülnie kell a munkás­­osztály, a párt vezető szerepének. Természetesen ebben az időszakban számos tényező miatt a munkásosztály vezető szerepe hatékonyabb módon érvényesül. A párt szövetségi politiká­jának jellemzőire az MSZMP IX. kongresszusa társadalmunk fejlődése és osztályviszonyaiban végbement vál­tozások alapján rámutatott: E hasznos és értékes munkát nem­csak a tárgyalt korszakot kutatók, de a párt propagandistái is eredményesen használhatják. RÁCZ JÁNOS Dobi István a mocsai Búzakalász Tsz közgyűlésén Kedden tartotta zárszám­adási közgyűlését Komárom megye egyik kitűnő közös gazdasága, a mocsai Búzaka­lász Termelőszövetkezet. Az ünnepi közgyűlésen megje­lent Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke. A nagyüzemi gazda­ság bevételei tavaly ötmillió forinttal haladták meg a ter­vezett szintet, a szövetke­zetben az egy tagra jutó, a közösből származó átlagos jö­vedelem meghaladja a 27 «00 forintot. A választási elnökség első munkaértekezletén A hétfői eskütétel után megtartotta első munkaérte­kezletét a Szeged városi vá­lasztási elnökség. Farsang Lászlónénak, az elnökség titkárának hivatali helyisé­gében először a megelőző választási munkákról emlé­keztek meg: ez a választá­si elnökség ugyanis azonos személyi összetételben már két országgyűlési és taná­csi választás lebonyolítását irányította. — Ez azt jelenti, hogy az elnökség előtt álló mostani feladatokat már rutinból is könnyen el tudják végez­ni? — A tapasztalat sokat se­gít, de a jelenlegi választá­sok előírásai számunkra is tartalmaznak új vonásokat. — Tombácz Imre, a válasz­tási elnökség elnöke a meg­bízatásuk időtartamában történt változtatást említi meg. Eszerint a héttagú el­nökség ugyanúgy négy évig marad hivatalban, mint a megválasztandó tanács. — Miben látják ennek a négy évre szóló megbíza­tásnak a jelentőségét? — A választási elnökség ez alatt az idő alatt min­den tekintetben támogatni tudja a megválasztott ta­nácstagokat és országgyűlési képviselőket a közösségért végzett munkájuk minél eredményesebb ellátásában. Szükség esetén mi végez­zük majd az esetleges pót­választásokkal és új vá­lasztásokkal kapcsolatos te­endőket. — A legtöbb konkrét munka azonban mégis a most következő hetekben lesz, s egyre sűrűsödik egé­szen március 19-ig, a vá­lasztások napjáig. — Mi a menetrendje a mai naptól a városi vá­lasztási elnökségnek? — A lakóterületeken, üze­mekben, vállalatoknál, ter­melőszövetkezetekben és in­tézményekben február 2- án kezdődnek a jelölő gyű­lések. A választópolgárok ez alkalommal tárgyalják meg a népfront javaslatait és ál­lapodnak meg a jelöltek sze­mélyében. — A jelölő gyűlések szer­vezése, előkészítése ugyan a helyi választási szervek fel­adata, de a városi elnökség is segítséget ad ehhez a munkához. Figyelemmel kí­sérjük a jelölő gyűlések ta­pasztalatait s azokat fel­használjuk a város egész területét átfogó munkánk­ban. — A további feladatok is egymásba kapcsolódnak? — Igen. A jelölő gyűlések után a választókerületi bi­zottságok nyilvántartásba veszik a jelölteket. A listá­kat a városi elnökséghez küldik meg, mi pedig el­lenőrizzük, hogy ugyanaz a jelölt nem szerepel-e két vagy több körzetben is, eset­leg nincs-e olyan személy is a jelöltek között, aki pél­dául, mint választási bizott­ság tagja, nem lehet jelölt összeférhetetlenség miatt.­­ Az ellenőrzések befe­jeztével a városi elnökség hivatalos értesítést küld a jelölteknek, hogy nyilvántar­tásába vette őket. S az így kialakult állapotnak megfe­lelően március 6-án falraga­szon közzétesszük az ország­­gyűlési és a tanácsi válasz­tókerületek jelöltjeinek ne­vét, foglalkozását és lakcí­mét. — Természetesen, a városi választási elnökség rendsze­resen tart közben üléseket, szükség szerint rendkívüli üléseket is. Ezeken értékel­jük az előkészítő munka egy-egy fázisát, s döntése­ket hozunk vitás kérdések­ben. — Mindez tehát a már­cius 19-i általános választá­sok minél tökéletesebb lebo­nyolítását szolgálja? — Az egész választási ap­parátus ezért dolgozik. El­sőrendű politikai feladatunk, hogy megőrizzük a válasz­tások törvényességét, s fel­ügyeljünk a gyakorlati elő­feltételek biztosítására. • Március 18-án a váro­si választási elnökség elnö­ke átveszi a tanács végre­hajtó bizottságán a válasz­tási nyomtatványokat, s gondoskodik azoknak cél­szerű felhasználásáról a március 19-i választásokon. Előzőleg megszervezzük a szavazatok összeszámlálá­­sának, s a szavazási ered­mények továbbításának munkáját. Felülvizsgáljuk, hogy a választás előkészíté­se minden szempontból pon­tosan megtörtént-e. K. J. Szerda, 1967. január SS.Oil'MAGYARQHSZAG 3

Next