Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-04 / 3. szám
Tandíj — saját zsebből Az utóbbi két évben számlálva a Szegeden és a szegedi járásban keletkezett tűzeseteket és az azokat kísérő anyagi kárt, bizony elgondolkodtató, hogy mennyi érték ment veszendőbe. 1964-ben 126 tűz 185 ezer 824 forint kárt okozott a társadalmi és a magántulajdonban. 1965- ben az előbbinek a kétszeresénél is nagyobb, 467 ezer 898 forint érték elhamvadását okozta 133 tűzeset. Az 1966. évi statisztika még nem teljes, de szerepel majd benne olyan „példa”, amikor egyetlen tűzben mintegy 100 ezer forint érték ment tönkre. Fő ok: a gondatlanság Mindezek ismeretében érthető, hogy a szegedi tűzrendészeti hatóság mindent elkövet, hogy elejét vegye a tűzeseteknek a legkülönfélébb munkaterületeken, valamint lakóházakban és középületekben egyaránt. A villámcsapásból eredő tüzeket most ne tekintsük, csupán azokat, amelyeket a gondatlanság, a hanyagság, a tűzrendészeti szabályok semmibevevése, a különböző berendezések ellenőrzésének elmulasztása, a gyermekjáték, nyílt láng helytelen használata, tilos helyen dohányzás stb. okozott. A statisztika, sajnos, ezekből „áll össze”, vagyis a fő ok: a gondatlanság. Lehet ez ellen tenni sokféle módszerrel, elsősorban oktatással, figyelmeztetéssel, végső esetben pedig olyan „tandíj”, bírság kiszabásával, amelyet ki-ki a saját zsebéből fizet ki. Néhány ilyen „végső esetet” érdemes közelebbről is megnézni. Kisteleken Perényi János kelmefestő kisiparos desztillálással akarta ismét tisztává tenni a szennyezett benzint. A műhelyben körben tüzeltek a kazánban, a helyiség megtelt benzingőzzel, amely felrobbant. A kisiparos égési sérüléseket szenvedett és jelentős kára is származott. A gondatlanságért pedig több száz forintra bírságolták. Figyelmezteték ellenére sok a gyúlékony, a „fűrészpor-száraz” anyag a Szegedi Nemzeti Színházban, a város jeles középületében. Ezért is van ott állandó tűzoltóügyelet, meg azért, hogy a dohányzást csak az arra kijelölt helyekre korlátozzák. Hosszú évek óta ez a rend ott. A dohányzásra kijelölt helyeken feltűnő írásos figyelmeztetéseket helyeztek el. A tekintet szinte el sem kerülheti azokat. É s mégis ... 1966-ban több színházi alkalmazottat, köztük színészt, rendezőt, színpadi dolgozót kellett megbírságolni tiltott helyen való dohányzásért, fejenként 200 —300 forintra. Noha előtte sokszorosan figyelmeztették őket. Rúzsán Börcsök Szilvesztert, a Juhász Gyula Tsz. Röszkén Forgó Lászlót, az Aranykalász Tsz elnökét bírságolták meg többszöri írásos figyelmeztetés után, mert a közös vagyon védelmét szolgáló tűzrendészeti előírásokat nem tartatták be, tűzveszélyes folyadékot nem megfelelő helyen tároltattak. Tűz keletkezett a raktárban a Szegedi Háziipari Szövetkezetben abból, hogy Máté György fonalfestő tilos helyen gyújtott rá. Ezért 200 forintra bírságolták. Nagy értékek veszélyben Nagy Antal raktárkiadó Ugyanott a varrodai osztályvezető, Papp Tibor rendszeresen elhanyagolta munkaköri kötelességét, nem ellenőrizte a tűzrendészeti utasítások betartását, különféle anyagokat raktak a vészkijárathoz, elzárták a kivezető utat stb. Ezt 200 forintra bánja. Ugyanebben az üzemben hasonlóképp bírságolták meg dr. Császár Istvánt, a fonoda osztályvezetőjét 350 forintra. Helyes, hogy a többi között a gumigyárban és a falemezgyárban sem könyörögnek a tűzrendészeti előadók a védekezési szabályokat rendszeresen megsértőknek hanem eljárnak velük szemben. A gyalogjárdán kerékpározókat is megbírságolják, pedig e kétféle szabálysértés nem is említhető egy napon. Óriási értékek kaphatnak lángra egy eldobott égő cigarettavégtől is. S akkor elegendő csak a pár száz forintos bírság? Aligha. Bizonyára erre az összehasonlításra is gondoltak, amikor módosították a tűzrendészeti szabálysértésért kiszabható összeg felső határát. Eddig a legnagyobb összeg 500 forint lehetett A jövőben ez nagyon a minimum határán jár majd, mert 3 ezer forintig szabhatnak ki bírságot a gondatlanság elkövetőjével szemben, s ez a felemelt „tandíj” még úgysem éri meg a tűzrendészeti szabályok be nem tartását; vagyis a közös vagyon védelmére kinek-kinek jobban oda kell figyelnie, amint azt eddig tette. I* F. Eltűrte raktárban a dohányzást a a jutaárugyárban „Szabadpolcos“ könyvek között — Hat kiemelt fiókkönyvtárunk van, ugyanennyi telepi — a Fodor-, a Péké-, Hattyas-, Ságvári-, József Attila telepen és Mihályteleken. És van nyolc kölcsönzőnk — kezdi a beszélgetést Bezerédi István, a szegedi Somogyi Könyvtár igazgatója a fiókkönyvtári gondokról. — A város területén a kiemelt fiókkönyvtárak helyiségeit főleg társadalmi szervektől kaptuk, így volt fodrászüzlet, pékhelyiség, kocsma szolgál most a könyvek otthonául. Pár négyzetméteren Amikor először meglátogattam a felsővárosi fiókkönyvtárat, éppen tatarozták. Nyár volt még. A könyvek — 7600 darab — ponyvával letakarva árválkodtak az udvaron. A könyvtárost Zsibók Andrásné, a Somogyi Könyvtár munkatársa helyettesítette. — Móraváros után ez a legjobb forgalmú könyvtár, de nincs külön olvasóterme. Nézze, ezen a helyen bonyolítunk le mindent. — mutat szét a szobában. — Az irodalombarátok köre is itt tartja havonként a rendezvényeit. Tagjai? Fiatalok, öregek. Mindenki... A legkisebb helyre az újszegedi és a rókusi fiókkönyvtár szorult. Az egyetlen újszegedi — 4500 kötetes — könyvtár pici, 15 négyzetméteres területen működik nagy forgalommal , és tűzveszélyesen, mert a kályha a könyvek közé ékelődik. A felújított November 7. művelődési otthonban ígért könyvtárhelyiségből semmi nem lett. Egyébként az 4X5 méteres volt. A rókusiak helyzete annyival jobb, vagy rosszabb, hogy a kicsi könyvtárba még többen járnak. — 9800 könyv 822 olvasó — sorolja az adatokat Karszt Sándorné, a móravárosi könyvtár vezetője. De nemcsak ezért a magas statisztikáért került vezető helyre ez a könyvtár, nemcsak ezért „mérce” a többieknek. Kellemes a környezete, folyóiratolvasóval is rendelkezik. Az ajtóval szemben „kirakat” lóg az új könyvek jegyzékével. A helyiséget az olvasók hozták rendbe társadalmi munkával. Térkép itt is van, s még Ságvári telepről is jelzi az olvasótábort. Versbarátok köre is működik, 51 taggal. Rendezvényei híresek. Sárkány utca 14. Régen itt jóféle kisüstit mértek és „lelkifröccsöt” az elázott vendégeknek. Most gyerekek könyökölnek az asztalon, újságok, könyvek mellett. — A törzsközönség is gyerekekből áll, no meg háziasszonyokból, öreg tsz-parasztokból és munkásokból — mondja Soós Györgyné könyvtáros. — Tágas, kellemes a környezete, minden megvan, ami kell. kézikönyvtár, folyóirat-olvasó, csend. — Valami rendezvény szokott lenni? — Itt még nem nagyon ... A példaképek Több kellene belőlük. Az egyik a gyermekkönyvtár. Most a nyáron múlt két éve, hogy megalakult. Sára Attiláné, a gyermekkönyvtár vezetője mondja: — Kétezerről ötezerháromszázra nőtt a példányszámunk és 828 gyerekről 1539- re ugrott a statisztika. Javult a kapcsolatunk az iskolákkal. Különböző sorozataink előadását — például a szakköri sorozatot —, tanárok segítik. Többféle rendezvényünk van, indult ifjú könyvtárőr tanfolyam is. A munka oroszlánrészét Sára Attiláné végzi. Otthonossá varázsolta a könyvtárat. A mihályteleki könyvtár — bár nem tartozik szorosan a városi hálózatba —, külön említést érdemel. Az új művelődési otthonban kapott helyet Modern szabadpolcos könyvkölcsönző helyiség, és külön üvegfallal elválasztott kényelmes folyóiratolvasó várja az olvasókat. Kovács Béla tiszteletdíjas könyvtáros nagyon elégedett. Név szerint ismer mindenkit és mint nyugalmazott tanár, főleg a fiatalokkal foglalkozik szívesen. De a falu egész lakossága, tört kezű, egyenesbeszédű parasztok is egyre sűrűbben kopogtatnak ajtaján. Távlatok A perspektíva, őrlési központi könyvtárkombinát és majdnem házhoz szállított pihenés, művelődés, összkomfortos kerületi fiókkönyvtárakat terveznek, gyermekkönyvtárral, kényelmes olvasóteremmel — klubkönyv térszerűen. Hogy mikorra? A következő ötéves tervben... Jakab Ágnes A GTT—4000/600-as „lelke" Ezerkilencszázötven’kilenc végén egy amerikai cég mikrohullámú adócsöveket kínált eladásra a magyar híradástechnika külkereskedőinek. Nagy volt a meglepetés, hiszen ezek a termékek a tengerentúl és Nyugat-Európában is embargólistán szerepeltek, a tőkés vállalatok ezt az árut nem értékesíthették szocialista piacon. A váratlan esemény magyarázatát a külkereskedelmi vállalat exportosztálya adta meg röviddel az amerikai cég ajánlata előtt a nemzetközi piacon megjelent a magyar mikrohullámú berendezés — a GTT—4000/600-as első néhány példánya. A tengerentúli cég vezetői tehát bizonyosan úgy okoskodtak, hogy ha a magyarok képesek egy korszerű, jó színvonalú mikrohullámú berendezést kifejleszteni, akkor itt az embargó már úgysem ér semmit, próbáljunk hát legalább betársulni az üzletbe: a berendezés lelkét adjuk majd mi. Az üzletből azonban semmi sem lett: a berendezés „lelke” is magyar volt. Sorozatban készült akkor már a Magyar Adócsőgyárban a reflex-klisztron, és a haladóhullámú erősítő adócső is. A kép és a hang szállítója Közismert tény, hogy a tvadók hatósugara csak a látóhatárig terjed — 60—100 kilométeres körzetben, ezért valamennyi országban a központi tv-adó mellett szükség van — a terület nagyságától függően — több-kevesebb közvetítő adóra is. A tv-adók között a képet és a hangot mikrohullámú berendezések láncolata „szállítja”; ilyen berendezés a Finommechanikai Vállalat GTT—4000/600- as berendezése is. A berendezés háromcsatornás rendszerű — az egyik csatorna szállítja a képet, a másik a biztonsági tartalék, míg a harmadik csatornán például egy időben 600 telefonbeszélgetést folytathatnak. Jó konstrukció — több célra is felhasználhatják, s a tartalék csatorna növeli az üzembiztonságot. A berendezés lelke a két, miniatűr, néhány dekás adócső — a tenyerünkben elfér — mikroszkóp alatt készül. Az egyik cső a másodpercenkénti négymilliárd rezgés, és a 8 centiméteres hullámhossz biztosítója a másik az erősítést, a jelen esetben a százszoros erősítést solgálja. Csak összehasonlításul: a lakihegyi rádióadó újjáépítéséhez készített adócső másodpercenként 500 ezer rezgést „adott le”, s 500 méteres hullámhosszal dolgozott. A rendkívül magas rezgésszám, és a rövid hullámhossz — a mikrohullámú adás lényege — teszi lehetővé az adás tökéletes irányíthatóságát, s a nagy „szállítóképességet”, tehát, hogy egy időben ugyanazon energiasugár pl. több száz beszélgetést képes továbbítani. A két cső értéke együtt meghaladja a 16 ezer forintot. Műszaki paramétereik — az élettartam, az üzembiztonság — az európai piacon található legjobb hasonló gyártmányokéval azonosak. Európában néhány esztendeje még a francia és olasz mikrohullámú adócsövek szinte versenytárs nélkül álltak — a Magyar Adócsőgyár terméke felzárkózott melléjük harmadiknak. Ez a harmadik hely azonban inkább kronológiai, a megjelenés időpontját jelöli a piacon, s nem minőségi rangsorolást Milliókat érő időpont A Magyar Adócsőgyárban a mikrohullámú adócsövek termelési értéke 1960-ban még mindössze 1 millió 800 ezer forint volt — ma meghaladja a 40 milliót, s az export növekedési üteme hasonló arányú. A siker titka abban is rejlik, hogy a legjobb időpontban készültek el a fejlesztéssel. Az 50-es évek végén mindenütt — de kiváltképp Közép- és Kelet- Európában — napirendre került az országokon belüli, és az országok közötti televíziós közvetítő láncok kiépítése, vagy a már meglevők kibővítése és korszerűsítése. Ez a program a mikrohullámú berendezések nagy és tartós konjunktúráját hozta magával, s ennek kezdetén jelenhetett meg a magyar mikrohullámú adócső a piacon, amikor a nagyobb szükséglet jelentkezett — mi már ajánlatot tehettünk. Ez különösen a szocialista országoknak jelentett nagy könnyebbséget, hiszen így nem voltak kiszolgáltatva az addig monopolhelyzetben levő tőkés cégeknek. Ebben a gyártási ágban hasonló eredményt a baráti országok között csak a Szovjetunió tud felmutatni. A Szovjetunióban viszont akkora távolságokat kell a közvetítőláncokkal behálózni, hogy ők is megrendelőink közé tartoznak, maguk nem tudják az igényeket kielégíteni. Így nem véletlen az sem, hogy a Druzsba-közvetítőlánc építési programjában is jelentős szerepet kapott a Magyar Adócsőgyár és a Finommechanikai Vállalat kooprodukciós terméke. Tisztes nyereség A jó és sikeres termékkel együtt jár természetesen a szép haszon is; a magyar mikrohullámú adócsöveknek tisztes áruk van a világpiacon, szép nyereséget hoznak a gyárnak. Ezt az előnyös helyzetet meg is akarják tartani: a konstruktőrök most a mikrohullámú tranzisztorokkal kísérleteznek, sőt rövidesen az egyik csövet — a reflex-klisztront — már fel is váltják tranzisztorral, a berendezésben az erősítő cső marad meg „hagyományos’’ alakjában, de 1970-nél az sem tovább. ♦ A gyár kis „házi múzeumában” ott láthatjuk a lakihegyi rádióadó első csövei közül az egyik 160 Kw-os adócsövet. Az is ebből a gyárból került ki, több mint harminc esztendeje: 60 kiló a súlya, majd másfél méter magas. Amikor az volt a korszerű, most meg már ez a kis, néhány dekás mikrohullámú utód is nemsokára odakerül melléje. Ilyen tempót diktál az élet, ezt a tempót kell átvenni, ha a rangot megtartani, vagy megszerezni akarjuk a világpiacon. Nem is ártana valamennyi gyárunkban ilyen, gondolatot ébressztő, vagy inkább ezt a gondolatot ébren tartó kis, „házi múzeumot” felállítani. G. F. Divat lett mostanában, akárcsak az ajakrúzs, a hajfestés, a rövid szoknya és a válóper. Valaki gondolt egyet magában és kimondta: — Mától kezdve pedig, akár esik, akár fúj, sárban, latyakban, hóban és fagyban, vagy éppen napsütésben egyaránt csak csizmát, csizmácskát hordanak nálunk a nők. És elvégeztetett A csizmácskák gyártását megkezdte az ipar és áldásos tevékenysége azóta már beláthatatlan méreteket öltött. A szomszédban a kenderszőke Kokainé abbahagyta a pereskedést harmadik férjével a bútorok miatt, mert kell most a pénz a csizmácskákra. A sanda Fiizege viszont válik a feleségétől, mert az éjjel, éppen legédesebb álmában rázta fel és a fülébe harsogta: — Lajos! Már mindenkinek van a városban csizmácskája. Pont nekem ne legyen? Szekeres viszont kibékült a társbérlőjével, mert az szerzett neki egy harmincötös, bagarinbox, enyhén kékes árnyalatú csizmát, eredeti olasz fazonnal. A dús keblű Loncika ismét a szívébe fogadta a kicsit kajla, erősen raccsoló és fogatlan Pecegit, mert egészen jutányos áron hozott neki egy meggypiros csizmát. A kereken száz fillér is csak azért kellett, hogy Loncika telefonon megsürgesse a dolgot. — Halló! Mi lesz már a csizmával, kedves Pecegi? A sarki sánta suszter pedig lemondta a gyors javításokat, mert foltozó varga éppen elég akad a városban. Csizmácskákat viszont maszek alapon nagyon kevesen gyártanak. Sőt! Nála eredeti ausztrál csizmák készülnek, mégpedig fókabőrből Hogyan? Hogy Ausztráliában nincsenek is fókák? Ugyan kérem. Importálják, hiszen nagy ma a kereslet. Igazán megéri! Az ajándékozási gondokat is megoldotta az új divat. — Mit veszel a feleségednek ajándékba? — kérdi a tömzsi Kerekes, mire Barna Lojzi így válaszol: — Csak természetes, hogy csizmácskát! A minap aztán Budapesten jártam. A Nagykörúton mindenki visszafordult egy izgatottan beszélgető házaspár után. A nő térd Íg érő, türkizzöld, oldalfűzős, geyzervarrott csizmában lépkedett és fennhangon szidalmazta a férjét — Unom már ezeket a csizmákat. Keress nekem tűsarkú cipőt, lehetőleg krokodil bőrből. Különben azonnal elválok tőled. Egy benszülött pesti férfi nagy részvéttel tekintett a távozó házaspár után és bizalmasan a fülembe súgta: — Szegény ember de úgy kell neki! Minek találta fel a csizmácskákat! Gárdonyi Béla A szünidőben Még tart a szünidő, pihennek a könyvek, füzetek, messze vannak a felelések kellemetlen pillanatai. De nem minden kisdiák maradhat odahaza: ha nincs otthon felnőtt, dolgoznak a szülők, megintcsak iskolába , napközibe kell járni. FINOM UZSONNA A rókusi általános iskolában mindössze két terem a gyerekeké, a többiben takarítanak. Az alsótagozatosoknál a nagy ricsaj az uzsonnát fogadta: a kávét, szalámis kenyeret. Gyorsan félretették a babát, autót, padba kerültek a mesekönyvek. Két pedagógus, Kalmár Ferencné és Korom Pálné vigyáz a gyerekekre. Enyhe szigorral, barátságosan. — Délelőtt játszanak a gyerekek, mesét olvasunk nekik, s ha jó idő van, sétálunk. Máskülönben tévét szoktunk nézni. Ebéd után csendes foglalkozás van — mondja Korom Pálné. SOK JÁTÉK A nagycsoportban tizenöten vannak. Az asztalok mellett játszanak az új játékokkal. Gém Laci rugós foci mellett küzd Gazdagh Istvánnal, Tápai István, Szekres Attila, Berlinger Jancsi Rodolfo trükkjeit próbálgatja. A lányok kártyáznak, persze csak csapd le csacsit... — A nagyok könnyebben feltalálják magukat — mondja dr. Zoltei Mihályné. — Kétszáz napközisünk közül ötvenen vannak itt a téli szünidőben. Ebédelni viszont 120-an is bejárnak. ÚJ HATÁRIDŐ Toldi Istvánnak, a rókusi általános iskola igazgatójának az építőkről van néhány szava a napközivel kapcsolatban : — Építettünk a szülők és a II. kerületi tanács segítségével egy úttörő-klubhelyiséget. Kaptunk hozzá tévét, rádiót, lemezjátszót. Gyönyörűen be is bútoroztuk. Csak éppen az épületet nem tudjuk átvenni: mindenütt szimpla üvegajtóval készült hideg is, balesetveszélyes is, tehát a KÖJÁL nem engedélyezte használatát. Most azt várjuk, hogy Szegedi Építőipari Klsz mikor hozza rendbe? Január 5-re kaptunk új határidőt. Azt reméltük, a klub elkészül a szünidőre. Ideális hely lett volna napköziseinknek ... J. A. Szerda, 1967. január 4. DÉL-MAGYARORSZÁG $