Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

Április 23-tól esedékes az első­rmekgondozési segély A gyermekgondozási segély bevezetése érthetően nagy érdeklődést keltett. Te­kintve, hogy az országban évente 135 000 —138 OOO gyerek születik, az intézkedés több tízezer családot érint. Mint ismeretes, a gyermekgondozási se­gély bizonyos feltételekkel azok után a gyermekek után folyósítható, akik 1967. január 1-án vagy azt követően születnek. Tekintve, hogy ez a segély csak a szülési szabadság lejárta után jár, az első gyer­mekgondozási segélyek ez év április 23- tól lesznek esedékesek. Április 22-én jár ugyanis le azoknak a nőknek a szülési szabadsága, akik január 1-én szültek és a szülés előtt a maximális 28 nappal kezd­ték meg szabadságukat Mivel a pénzt utólag folyósítják, az első segélyeket má­jusban fizetik ki. A SZOT társadalombiztosítási főigazga­tóságán közölték, a gyermekgondozási se­gély igénylőjének csupán az a teendője, hogy munkahelyén igazolást kér, s ezt az iratot leadja az illetékes társadalombiz­tosítási igazgatóságon, vagy ahol ilyen van, az üzemi SZTK-kifizető helyen. A pénzt ugyanúgy folyósítják, mint a táp­pénzt Az SZTK felkészült a többletmunkára, bár még pillanatnyilag nem lehet tudni, hogy hányan kívánnak élni az új lehe­tőséggel. Egyelőre csak annyi biztos, hogy ez év januárjában 12 100 gyermek szüle­tett Magyarországon, majdnem ezerrel több mint 1966 első hónapjaiban. (MTI) RHstlfHlfffi­l ^zakszervezeti választás­aiUli III IttS­lm az építőknél és a konzervgyárban Két nagyvállalat szervezett munkásainak küldöttértekez­letét tartották kedden Sze­geden. Ez alkalommal válasz­tották meg vállalati szak­­szervezeti tanácsaikat és tiszt­ségviselőiket a Csongrád megyei Építőipari Vállalat és a Szegedi Konzervgyár dol­gozói. A mintegy 2200 építőmun­­k­ás szakszervezeti tagot 206 küldött képviselte a vezető­­ségválasztó gyűlésen, ame­lyen megjelent dr. Németh Lajos, az SZMT megbízott vezető titkára és Kiss István, az építők szakszervezetének megyei titkára is. A megje­lent küldöttek előtt Bartyák Lajos megbízott szb-titkár számolt be az elmúlt két esztendőben végzett szakszer­vezeti munkáról. A vitában tizenketten kértek szót, és behatóan foglalkoztak a mun­kahelyi kérdésekkel, a szo­ciális körülményekkel, a munkaverseny helyzetével és általában a szakszervezeti munka legfontosabb terüle­­teivel A vita után a tisztségvise­lők megválasztására került sor. Ez alkalommal először választottak szakszervezeti tanácsot. A vállalati szakszer­vezeti tanácsba titkos szava­zás útján 49 tagot választot­tak meg. Az újonnan létre­jött szakszervezeti tanács ez­után ülést tartott és soraiból 11 tagú szakszervezeti bizott­ságot választott, amelynek el­nöke Ábrahám József mű­vezető, titkára pedig Vartyik Lajos lett Ugyancsak ez al­kalommal választották meg a társadalmi bíróság tagjait, a társadalombiztosítási bizott­ság tagjait és az építők szak­­szervezetének megyei kül­döttértekezletére a küldötte­ket A Szegedi Konzervgyárban 1500 szervezett munkás dol­gozik, őket 154 küldött kép­viselte a vezetőségválasztó gyűlésen, amelyen megjelent Hoffmann Márton, az SZMT titkára és Csikós Mihály az ÉDOSZ megyei titkára is. A megjelentek előtt Pócz Nagy Jánosné szb-titkár ismertet­te az elmúlt években végzett szakszervezeti munkát. A vi­tában tízen szólaltak fel, ki­egészítették a vezetőség be­számolóját és részletesen foglalkoztak a szakszervezeti munka soron következő fel­adataival. A választások során, a kül­söttek egyhangúlag elfogad­ták a jelölő bizottság által aján­lottakat a szavazólistára és a titkos szavazás során egyhangúan megválasztották a vállalati szakszervezeti ta­nács 61 tagját. A tanács ez­után ülést tartott, amelyen ugyancsak titkos szavazással megválasztotta az szb 11 tag­ját, a szakszervezeti bizott­­ság­ elnökének Kovács Sán­dort, titkárának pedig újból Pócz Nagy Jánosnét válasz­tották. A küldöttértekezleten más tisztségviselőket is vá­lasztottak, a társadalmi bíró­ság tagjait, a társadalombiz­tosítási bizottság tagjait és a tanácsok mellett tevékenyke­dő kereskedelmi ellenőröket. Ugyancsak két főt delegáltak az iparági szakszervezeti ta­nácsba és 9 küldöttet válasz­tottak az ÉDOSZ megyei ér­tekezletére. Előkészületek a SZÖVOSZ kongresszusára Az utóbbi hetekben or­szágszerte megkezdték a má­jus 15—17 között Budapes­ten megrendezésre kerülő VI. SZÖVOSZ kongresszus előkészületeit. A 14 000 tag­értekezleten, helyi közgyűlé­sen mintegy 1,3 millió föld­művesszövetkezeti tag vett részt, tárgyalta meg az Or­szágos Földművesszövetke­zeti Tanács kongresszusi irányelveit és az ezekhez kapcsolódó időszerű felada­tokat (MTI) Salátaexport Szegedről Korán látott munkához kedden a szegedi Felszaba­dulás Termelőszövetkezet baktai kertészetében Varga Györgyné munkacsapata. A délelőtti órákban tizenkét­ezer fej salátát szedtek az üvegházakból. Február utol­só napjaiban gyorsan nőttek a primőrök, a bőséges nap­sütés pótolta azt az elmara­dást, amit a korábbi hetek kedvezőtlen időjárása oko­zott Minden termést csoma­golás előtt mérlegre tettek az asszonyok, s a legtöbb sa­látának a súlya nemcsak hogy elérte az előírt nyolc dekát, hanem még két-há­­rom dekával meg is haladta. A szedéssel egy időben ké­szítették elő szállításra az árut. Darabonként tisztogat­ták meg az alsó levélzettől, egyenként megmosták, s portól, sártól mentes tiszta primőröket raktak ládákba. A szövetkezet jó árat, egyen­ként három forint ötven fil­lért kapott korai árujáért A Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központ­jának szegedi tranzittelepén rakták hőszigetelt vagonba a salátákat. A szegedi zöld­ségfélékkel együtt utazott a Német Demokratikus Köztár­saság városaiba ötezer cso­mó szentesi piros retek. Szombaton pedig a megye első idei nagyobb export­­szállítmányát újabb követi, ugyancsak a berliniek meg­rendelésére. tud négy fal között maradni. 1. Ilyen viharban élünk ma is... Azt hiszem a szabadság dolgában megérthetjük egymást, mégha különböző pontokról indulunk is el”. Az értelmiség feladatává vált, hogy leleplezze az uralkodó rendszer magyarkodásának, „hazafias” szólamai­nak hazug voltát. Megmutassa, hogy a magyar nép, tör­ténelmi hagyományainak legdicsőbb szakaszaiban — el­sősorban 1848-ban — hogyan küzdöttek a nép és vezetői együtt a szabadságért, függetlenségért, demokráciáért, a gazdasági és társadalmi haladásért. Az írott szóval, az előadó- és képzőművészet eszközeivel próbálták feléb­reszteni a nemzet lelkiismeretét. Az értelmiség részvétele a közös nagy feladatban igen sokoldalú volt A munkáskórusok és munkásszínját­szók előadásaiba, majd a Hont Ferenc által rendezett vigadói, és zeneakadémiai irodalmi esteken valóban a művészek színe-java vállalt szerepet Olyan művészek fémjelzik ezeket az előadásokat mint Ascher Oszkár, Ba­­silides Mária, Bánki Zsuzsa, Baló Elemér, Gobbi Hilda, Gábor Miklós, Gellért Endre, Hont Erzsébet, Horváth Fe­renc, Major Tamás, Medgyasszai Vilma és sokan-sokan mások. Hogy nemcsak egyszerű művészi produkcióról volt itt szó, jelzi például Kállai Gyula cikke a Népszavában az 1941 decemberi Petőfi-estről, amelynek bevezetőjét Mó­ricz Zsigmond tartotta. „Igaza van Móricz Zsigmondnak — írja Kállai —, amikor a vezető tanulmányában Pető­firől azt mondja: Korlátlan benne a szabadságvágy, s ezt a korlátlanságot követeli a nép számára is”. Petőfi élete Móricz Zsigmond szerint: „egyetlen harc, egyetlen eszme érdekében... megszünteti a jogtalan és oktalan rabsá­got, amiben emberek milliói feküdtek”. A magyar kultúra olyan értékei nyertek új megvilágí­tást, mint Bartók, Kodály, Ady, és József Attila. A szocialista és rokonszenvező képzőművészek is a maguk eszközeivel tárták fel a kor égető problémáit. A Vasas Székházban rendezett kiállításon olyan nevekkel találkozunk, mint: Bán Béla, Berda Ernő, Bokros-Bir­­mann Dezső, Derkovits Gyula, Dési-Huber István, Farkas Aladár, Fenyő A. Endre, Goldmann György, Háy Károly László, B. Juhász Pál, Kender György, Kurucz D. Ist­ván, Mészáros László, Sugár Andor és mások Pátzay Pál Petőfi-emlékplakettjét a Történelmi Emlékbizottság bocsátotta ki és az emlékezetes március 15-i tüntetés előtt már tízezres példányban díszítette a kabátok hajtókáit. A bizottság kiadásában jelent meg 1942. márciusában egy Petőfi útján című tanulmánykötet, amelynek írói is­mét a legkülönbözőbb szemszögből tettek hitet Petőfi esz­méi mellett A mozgalom csúcspontja az 1942. március 15-i tünte­tés előkészítése volt Erre nemcsak a párt mozgósította tö­megeit hanem a Magyar Nemzeten, Kis Újságon és Nép­szaván keresztül a Történelmi Emlékbizottság is felhívást bocsátott ki. A világháború viszonyai között páratlan ere­jű tüntetés élén ott haladtak a bizottság vezetői is és tet­ték le az emlékezés koszorúit Petőfi szobrára. A tömegek és az összefogás erejétől megrémült ural­kodó osztály terrorral válaszolt. A fő csapást a pártra mérte, letartóztatva annak mintegy 600 harcosát és veze­tőjét. A terror megrémítette a szövetségeseket , így a Tör­ténelmi Emlékbizottság rövid fennállása után megszűnt. Megszűnt, hogy későbbi időben új keretekben éledjen újjá. Nehéz volna felsorolni is azt a sokrétű és széles körű tevékenységet, amelyet az értelmiség legjobbjai a rövid néhány hónap alatt tettek. Cselekedeteik már a törté­nelem részei és így vonhatjuk le a következtetést: azért csatlakoztak a párt népfrontpolitikájához, mert felismer­ték, hogy a nemzet sorsdöntő kérdéseiben akkor is a párt mutatta a helyes utat Dr. SZEMERE VERA történész fiCszéSesünk demokratizmusa írta: dr. Csikós Ferenc P­ártunk IX. kongres­­­szusán a Központi Bi­zottság beszámolója hangsúlyozta, hogy egész né­pi államunk, a központi szer­vek és a néphatalom, az igazgatás helyi szervei a ta­nácsok működése egyaránt eredményes, a nép alapvető érdekeit szolgálja és demok­ratikus. Az elért eredmé­nyek növelése és a még je­lentkező, döntően bürokrati­kus intézésekben megnyil­vánuló vonások megszünte­tése szükségessé teszik az állami munka továbbfejlesz­tését Ebből a szempontból a párt alapvető fontosságú­nak tartja rendszerünk de­mokratizmusának erősítését Igen jelentős az a célkitűzés, hogy a lakosság közvetlenül, vagy képviselői útján mind nagyobb mértékben szólhas­son hozzá az őt érdeklő kér­désekhez. Alkotmányunk szerint a tanácsok munkájuk közben közvetlenül a lakosságra tá­maszkodnak, biztosítják a dolgozók tevékeny részvéte­lét, kezdeményezését és el­lenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában. Amikor az egész ország lakosságával együtt Szeged dolgozói már­cius 19-én az urnák elé já­rulnak, hogy megválasszák az országgyűlési képviselő­ket a városi és kerületi ta­nácstagokat, nem érdektelen, ha számot adunk a tanácsok munkájában érvényesülő demokratizmusról, és arról, milyen feladatok várnak ránk az elkövetkezendő években. Szegeden is befejeződtek a jelölő gyűlések. Két hét alatt 88 jelölő gyűlést tartot­tunk, és ezeken 12 ezer vá­lasztó állampolgár vett részt Ez a szám a lakosság politi­kai aktivitásának növekedé­sét mutatja, hiszen az 1963. évi választások előkészületei során a jelölő gyűléseken csak 7—8 ezer ember vett részt. Négy év alatt a de­mokratikus törekvések nyo­mán elértük, hogy a lakosság jelentőségének megfelelő fontosságot tulajdonít a kép­viselőjelöltek és a tanácstag­jelöltek kiválogatásának. A jelölő gyűléseken közel 800 ember hallatta szavát és legtöbbjük a jelölt, illetve a javasolt személyek eddigi munkásságát, emberi maga­tartását értékelte abból a szempontból, hogy méltóak-e a választók bizalmára. De nem hallgatták el azokat a problémákat sem, amelyek a tanácsi munkában még fel­lelhetők. Helyesen éltek a bírálat jogával, s számos ja­vaslatot tettek az elkövetke­zendő 4 év feladataira vo­natkozóan. Az elhangzott ja­vaslatok jelentősen hozzá­segítik a tanácsok végrehajtó bizottságait ahhoz, hogy a következő esztendők helyi programját kiegészítsék és a lakosság igényeinek megfe­lelően végezzék majd mun­kájukat. A jelölő gyűléseket használták fel a választó ál­lampolgárok arra, hogy vá­lasztókerületük, vagy az egész város gyarapodását célzó javaslataikat megte­gyék. Ahogyan az 1963-as válasz­tások idején történt, a taná­csi szervek most is feldol­gozzák az elhangzott javasla­tokat, illetve mérlegelik azok megvalósításának lehetősé­geit és tájékoztatni fogják a javaslattevőket Számol­nunk kell azzal, hogy min­den javaslat megvalósítására már csak az anyagi lehető­ségek korlátozott volta miatt sem kerülhet azonnal sor. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a helyes kezde­ményezéseket nemcsak a ta­nácsi, vagy más állami szer­vek, hanem a megválasztan­dó tanácstagok is számon tartják és mihelyt létrejön­nek a feltételek, szorgalmaz­zák ezek megvalósítását is. S­zocialista rendszerünk különböző intézmé­nyek útján biztosítja, hogy a lakosság ne csak vá­lasztások előtt, vagy idején vegyen részt az állami mun­kában, hanem a négy évre megválasztott tanácstagok állandó kapcsolatban vannak a lakossággal és a tanácsban képviselik az ő érdekeiket Az eredményesebb kapcsolat érdekében az elmúlt évek során új rendszere alakult ki például a tanácstagi be­számolóknak. Nem arra tö­rekedtünk elsősorban, hogy formálisan évenként kétszer beszámoljon a tanácstag végzett munkájáról. Inkább arra, hogy mielőtt a tanács ülései egy-egy nagyjelentő­ségű kérdést megtárgyaltak volna, előtte a tanácstagok széles körben kérjék ki a lakosság véleményét, így volt ez például a város köz­egészségügyi helyzetének vizsgálatakor az 1967. évi terv kialakításakor, vagy a tömegsport kérdéseinek meg­vitatásakor stb. Ezzel tudjuk elérni, hogy a döntések meg­hozatalánál a választók zö­mének véleménye jusson ki­fejezésre és a határozatok végrehajtásában a széles tö­megek örömmel vegyenek részt. Az állami munka demok­ratizmusa szempontjából nem lebecsülendő a tanácstagok és a választók egyéb formá­jú találkozásainak fogadó­órák, családlátogatások, la­kógyűlések rendszere. Eze­ken a tanácstag tájékoztatást ad a fontosabb országos ren­delkezésekről és a tanács je­lentősebb határozatairól is, s egyúttal az országos és he­lyi célkitűzések megvalósítá­sához megnyeri a választók támogatását Szeged lakossá­ga egyre jobban felismeri, hogy a különféle országos igények kielégítéséhez nem­csak az állami eszközökre kell várni, hanem mind na­gyobb lehetősége van azok megvalósításának saját ere­jéből is. Az elmúlt négy év alatt ennek a felismerésnek nyomán városunk lakossága 7 millió forintos társadalmi munkával gyarapította váro­sunkat A tanácstagok nemcsak választókerületekben tevé­kenykednek, hanem azokban a kisebb testületekben, bi­zottságokban is, amelyeket a városi és a kerületi tanácsok hoznak létre. Ezeken a bi­zottságokon belül nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy hasznos kezdeményezéseket és javaslatokat tegyenek, másrészt ellenőrizzék a kü­lönböző szervek munkáját Az elmúlt négy év során ez a tevékenység is jelentősen fej­lődött, bár ami az ellenőrzést illeti, még van kívánni­való. Nagyon hasznosnak bi­zonyul az állandó bizottsági aktívahálózat kibővítése, ahol a tanácstag segítő társakat gyűjt maga köré. J vult az elmúlt cik­lusban a tanácsi szer­vek együttműködése a társadalmi és tömegszerveze­tekkel. Ez a kapcsolat a ta­nácsi munkában elengedhe­tetlen, hiszen ezek a szervek a lakosság jelentős részét tö­mörítik magukban. A jó kap­csolat révén az itt dolgozó emberek is aktívan részt vesznek az állami munkában. Elég talán utalni arra a te­vékenységre, amit például a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa keretében fejtettek ki a társadalmi aktívák a mun­kásosztály helyzetére vonat­kozó párthatározat helyi megvalósításának felmérése­kor, vagy a KISZ-aktívák te­vékenysége az ifjúság hely­zetének vizsgálatakor. Az utóbbi években egy újabb demokratikus intéz­mény jött létre városunkban, a lakóbizottságoké. A lakó­bizottságokban közel 2 ezer ember foglalkozik a lakosság ügyes-bajos dolgaival Hasz­nosnak bizonyult az a kez­deményezés is, hogy a lakó­bizottságok mintegy 20 fajta igazolás kiadására jogosul­tak, mellyel lényegesen egy­szerűsítettük az e téren meg­levő bürokratikus vonásokat. A lakóbizottságok tevékeny­sége is azt bizonyítja, hogy szívesen vesznek részt a vá­lasztó állampolgárok az ál­lami munkában, mert látják annak eredményét és előnyét. Mintegy 2 ezer fővel nő az aktivisták száma az új vá­lasztási ciklusban, hiszen az új választójogi törvény a vá­lasztókerületi bizottságokat, a választási elnökségeket stb. — amelyeket a választás le­bonyolítására kellett létre­hozni — nemcsak egy alka­lomra hozza létre, hanem az egész ciklus idejére azzal a céllal, hogy a választókerü­leti munkában állandó segí­tőtársai legyenek a tanács­tagoknak. z egyik jelölő gyűlésen egy 82 éves ember így fogalmazott: „Isme­rem a múlt közigazgatását, mert dolgoztam benne. Is­merem a ma közigazgatását, mert ebben is dolgoztam. A kettő között az a különbség, hogy a mai közigazgatás az élet közigazgatása, nem a paragrafusok mögé bújnak a tisztviselők.” Nagy igazság ez. A mai közigazgatás az élet közigazgatása. A dolgozó nép legjobbjaiból választott tanácsok irányítják az igaz­gatási apparátust és nyitva áll az ajtó mindenütt, ott is, ahol javaslatot lehet és kell tenni, ott is, ahol a lakos­ság ellenőrző munkája nyo­mán feltárt hiányosságokat számon kell kérni. Most, amikor legfontosabb állami szerveink újraválasz­tása napirendre került, ér­demes e kérdések felett gon­dolkodni. Közismert, hogy a gazdasági irányítás új rend­szerének bevezetésével együtt jár a helyi szervek önállósá­gának növelése és fokozot­tabb felelőssége is, de emel­lett meg kell oldani a gaz­dasági építés és a kulturális fejlődés időszerű feladatait. Újabb eredmények csak ak­kor várhatók, ha a párt és az állami szervek erre irá­nyuló erőfeszítéseit a város lakossága a maga közéleti aktivitásával kiegészíti. A Szerda, 196X március L DEL-MAGY­ARORSAAt, 3

Next