Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-03 / 102. szám
57. évfolyam, 102. szám Ára: 50 fillér Szerda, 1967. május 3. A mi májusunk az egész finnai,a Kádár János elvtárs nyilatkozata ünnepe a május elsejei seregszemléről ! " Május elsején a világ dolgozóinak száz- és százmilliói ünnepeltek minden kontinensen a testvéri szolidaritás jegyében. Jogot, munkát és a munka nagyobb becsületét követelték a tőkés országokban, a szocialista építés eredményeit ünnepelték a szocialista országok testvéri közösségében. Együttesen követelték a Vietnam elleni agresszió megszüntetését, a görög hazafiak szabadonbocsátását, a görög nép demokratikus szabadságjogait. Az egész világot átfogó májusi ünnepről oldalösszeállításokban számolunk be. k______________________________ Szikrázó reggel, se felhő, sce szél... Ez volt az első idei élményünk a májusról, amelyre zeneszó ébresztett, a munkásőrség és a MÁV fúvósainak pattogó ritmusai ^ zenészek. jósJiamai. Fényes, zászlós, virágos utcák, szalagfüzérekkel díszített villamosok, ünneplőbe öltözött emberek. A várost díszítő ügyes kezek versenyre keltek a természettel, amelynek pompáját szerencsés „meteorológia” fokozta, így korábban is indult hazulról mindenki, nem egy gyárkapunál már reggel nyolc órakor találkoztunk gyülekező, csoportosan beszélgető emberekkel. A gyári hangszóróból zene szólt, itt-ott az utolsó simításokat végezték az ünnepi menet dekorációján, ékesítették a májusfákat, vasalták a zászlókat, friss virágokat tűztek a jelszótáblákra. Mindenütt elsők voltak a gyárak vezetői, az igazgatók, párttitkárok, szakszervezeti vezetők, ők fogadták a gyülekező dolgozókat. És kilenc óra tájban, szinte egyszerre minden irányból, elindultak a májusi menetek, hatos-nyolcas sorban, szinte kilométereken át. A sugárutak hosszában hullámzott a tömeg, zászlók integettek egész erdőben, luftbalonok bólogattak a felvonulók felett, jelszavak pirosa és a munkásmozgalom nagyjainak arcképe díszítette a sorokat. Sok-sok oszlop élén vitték a munkások a munka kitüntető csillagát, az élüzem jelvényt, e hétköznapi helytálással nyert kongresszusi zászlókat. Melyik menet volt a legszebb? Hiszen ahány üzem, vállalat, intézmény, annyi ötlet! Népek zászlai, májusfák, fehér köpenyben a konzervgyáriak, babos kendőben a Felszabadulás Tsz asszonyai, a vasutasok fegyelmezett menete, táncosok a textilművek oszlopában, óriás léggömbökkel a gázgyáriak, és mindenütt sok-sok kedves gyerek is ... A jelszavak pedig mindmind annak bizonyságai, hogy Szeged dolgozói a szocializmus mellett demonstráltak. „Éljen a szocializmus és a béke!” — „Világ proletárjai, egyesüljetek!” — „Előre a IX. pártkongresszus határozatainak megvalósításáért!” — „El a kezekkel Vietnamtól!”■ r~ »Sza~ Jindságjagokat, demokráciát a görög népnek!” — ,Testvéri szolidaritásunk a függetlenségükért küzdő népekkel!" — „Éljen a szocialista országok építőinek nemzetközi összefogása!” Fél tízkor kanyarodtak be az első oszlopok a Széchenyi térre, amely ugyancsak kivételesen szép díszben állt. Az öreg platánok között színes szalagok feszültek, a tanácsháza előtt zászlósor, s a hatalmas ünnepi emelvény vörös, kék és nemzeti színű drapériáján óriás földgömbforma, rajta: „Május 1”. Fönt a szocialista országok lobogói sorakoztak, alattuk a jelszó: „Éljen május 1., a munkásosztály nagy nemzetközi harci seregszemléje!” A roppant tömeg ömlött minden utcából. Szinte roskadt a tér. Lehetett együtt az ünneplő sokaság 60 ezer is. A téren váltva játszott két fúvószenekar tíz óráig. És pontban tízkor megszólalt a platánok alatt a Himnusz... A ragyogó felvonulás után megkezdődött a Szeged városi pártbizottság, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa és a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága által rendezett ünnepi nagygyűlés. A tribünön, a nagygyűlés elnökségében láttuk Apró Antal elvtársat, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Szeged országgyűlési képviselőjét, Győri Imre elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárát, Perjési László elvtársat, a Szeged városi pártbizottság első titkárát, Csupenszki István elvtársat, a szegedi járási pártbizottság első titkárát, Kovács Imre elvtársat, a Csongrád megyei tanács vb elnökhelyettesét, dr. Biczó György elvtársat, a Szeged m. j. városi tanács vb elnökét, Farkas István elvtársat, a szegedi járási tanács vb elnökét, Katona Sándor és Holgesang Péter elvtársakat, a Hazafias Népfront Csongrád megyei, illetve Szeged városi bizottságának titkárát, Hoffmann Márton elvtársi, az SZMT titkárát, valamennyi társadalmi és tömegszervezet vezető képviselőit, a fegyveres testületek parancsnokait, a munkásmozgalom több kiemelkedő harcosát, országgyűlési képviselőket, a munka ünnepe előtt kitüntetett üzemek, vállalatok vezetőit, kiváló munkásait, a szocialista brigádok képviselőit, a szegedi kulturális és tudományos élet reprezentánsait. Körükben volt az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet fegyveres erők képviseletében A. T. Pomazan gárdaezredes és V. P. Tyimoscsenko őrnagy. A Himnusz hangjai után Tombácz Imre elvtárs, a Szakmaközi Bizottság elnöke, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának alelnöke lépett a mikrofonhoz: köszöntötte az ünneplő tízezreket a városi pártbizottság, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Hazafias Népfront városi bizottsága nevében; külön szeretettel a munka élen járóit, akik ott sorakoztak fel nagyobbrészt a tribün előterében. Üdvözlő szavai után Apró Antal elvtárs mondott ünnepi beszédet, melyet többször szakított félbe a lelkes, egyetértő és együttérző nagygyűlés hallgatóságának tapsa. (Apró Antal elvtárs beszédét lapunk 2. oldalán ismertetjük.) Tombácz Imre elvtárs zárszava után az Internacionálé dallamára hajtották meg a zászlók ezreit a téren, majd galambrajok szálltak fel a platánok alól, jelképezve az ünneplő szegedi tízezrek békeakaratát. Tizennégy óra volt... A nagygyűlés után zene szólt a téren és az emberáradat elindult Újszegedre, a majálisra, a szórakozóhelyekre, hogy egész nap örüljön ennek az ünnepnek, melyet saját méltóságára, a munka megbecsülésére rendelt a nemzetközi munkásmozgalom. Sz. S. 1. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i seregszemléjéről a következő nyilatkozatot adta a sajtó képviselőinek: — A magyar munkásosztály évtizedek óta megünnepli május 1-ét, amely mindig a munkásság harci seregszemléjének napja volt. A felszabadulás után hazánkban május 1-e a szocializmust építő egész nép ünnepévé szélesedett, így van ez ma is Budapesten és a vidék minden nagy városában, helységében. Itt, Budapesten — érzésem és megítélésem szerint — politikus, harcos, jókedvű, színes az idei május 1-e. Dolgozóink bizakodással ünnepelnek, s bizonyos vagyok, hogy nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban is. Régi hagyomány, hogy május 1. ünnepén a demonstráló tömegek hangot adnak időszerű követeléseiknek is. Az idei május 1. feliratokban, díszítésben, jelszavakban jól tükrözi azt az eltökéltséget, hogy népünk kész a kongresszus határozatainak végrehajtásáért, az ötéves tervért, a szocializmus teljes felépítéséért dolgozni. Ugyanakkor ez a seregszemle hangot ad népünk nemzetközi törekvéseinek is, amelyek egyértelműen a szocializmus és a béke megőrzését célozzák. Kifejezi Budapest és az ország szolidaritását a haladásért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a békéért küzdők iránt. E május 1-i felvonulásról harcos üdvözletüket küldik a magyar dolgozók az agresszorok ellen harcoló vietnami népnek, s a közelmúltban megtámadott és fenyegetett görög hazafiaknak, azoknak, akik a görög nép szabadságáért küzdenek. Itt is hangot ad népünk annak, hogy Glezosz, a nemzeti hős, és a többi haladó, becsületes görög ember élete nem kerülhet veszélybe. — Megragadom az alkalmat és szívből köszöntöm a magyar kommunisták nagy táborát, az öntudatos dolgozókat, egész népünket, s jó egészséget, sikereket kívánok közös feladataink megoldásához. Úgy érzem, elmondhatom, az öntudatos magyar nép szívből köszönti ezen a napon is nemzetközi osztálytestvéreit, a szocializmust építő népeket, a szabadságért és a békéért küzdőket az egész világon. A szolidaritás jegyében ünnepelt Szeged Hatvanezres nagygyűlésen beszélt Apró Antal elvtárs Komócsin Zoltán elvtárs a balástyai ünnepségen Nagygyűlés a zsúfolt Széchenyi téren. A (MTI Fotó : Pálfai Gábor felvétele) A Dózsa György úton a Felvonulás téren a budapesti dolgozók százezrei vonultak fel, hogy megünnepeljék a felszabadulás utáni 23. szabad május 1-ét (Siflis felvétele) A balástyai ünnepi nagygyűlés résztvevői Komócsin Zoltán elvtársnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának beszédét hallgatják. (A beszédet lapunk 2. oldalán ismertetjük.) A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat menetének egy részlete a vietnami agresszió és a görög fasizmus elleni tiltakozás jelszavaival Somogyimé felvételen ezres tömeg Apró Antal elvtárs beszédét hallgatja