Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-03 / 102. szám

Apró Antal elvtárs ünnepi beszéde Apró elvtárs beszédének bevezetőjében utalt arra, hogy a gyárak kapuin, a munkahe­lyeken Szegeden is jelszavak éltetik a munkásosztály má­jus elsejei seregszemléjét, a Magyar Népköztársaságot, az ötven éves Szovjetuniót és szabadságot követelnek a vietnami népnek, a görög hazafiaknak. — Az európai kommunista és munkáspártok egy héttel ezelőtt befejezett tanácsko­zása óta — mondotta —, új jelszavakat, új követeléseket írnak zászlóikra a május el­sejei tüntetők egész Európa­Rámutatott a továbbiak­ban arra hogy 77 évvel ez­előtt — 1860. május 1-én — a munkás nemzetköziségben rejlő erő tudata, felismerése vezette a proletárokat az utcára. Május elseje ma már sokkal több, mint egy tünte­tés, megemlékezés, mert az egész világon mélyreható változások, nagy társadalmi átalakulások mentek végbe. Az elmúlt évtizedek alatt megváltoztak a világban az államok és a rendszerek kö­zötti erőviszonyok. A mun­kásosztály híres jelszava: „..Világ proletárjai, egyesülje­tek!” ma már túlnőtt a mun­kásság osztályérdekein. Ez a jelszó egyre inkább át­­fogja a haladó emberiséget a felszabadításért folytatott harcban. — A május elsejék történe­te tulajdonképpen az osz­­tályharc, a szocialista eszme fejlődésének története és győzelme is — mondotta Apró elvtárs és aláhúzta: míg mi szocialista forradal­munk eredményeit ünnepel­jük, a tőkés országokban a megemlékezés véres össze­ütközések, utcai harcok kö­zepette zajlik le ezekben az órákban is; az elnyomott or­szágok munkásosztályai harcban állnak a burzsoáziá­val, a kizsákmányolókkal, a betolakodó imperialista rab­bikkal, harcolnak saját és m­ás népek jogaiért. Utalt ar­ra, hogy például Vietnam­ban, ahol az amerikai ag­­resszorok bombázása, rabló támadása folyik, a fronto­kon, a lövészárkokban, de a munkahelyeken is fegyver­rel és szerszámmal a kezük­ben ezernyi nehézség és szenvedés közepette gondol­nak május elsejére. — Innen, a dolgozó sze­gedi nép ünnepi gyűléséről is harcos üdvözletünket és szolidaritásunkat küldjük a szabadságukért küzdő népek­nek, a hős vietnami és görög népnek! Kívánjuk, hogy győ­zedelmeskedjék az elnyomók ellen folytatott hősies har­cuk. A béke, a szocializmus társadalmáért Beszéde további részében az első májusi ünnep óta végbement történelmi válto­zásokat elemezte, rámutatva arra is, hogy milyen átala­kulások következtek be a nemzetközi erőviszonyok­ban. Ezek az átalakulások megváltoztatták az egész emberiség életét. Szólt ez­után a társadalmi haladás élenjáró osztályáról, a mun­kásosztályról, amely megte­remtője, szervezője, 1­­­«bát­rabb harcosa a proletár nemzetköziség gondolatának. Kiemelte: ez az osztály hoz­­­­ 1 a legtöbb áldozatot a tör­­énelem során a szabadság­uk a szocializmus eszméjé­ért és győzelméért. — A munkásosztály a tár­sadalom forradalmi átalaku­lásáért folyó harcban az az erő, amely képes összefogni a társadalom valamennyi ha­ladó rétegét a kizsákmányol­tak és elnyomottak felszaba­dításáért. A munkásosztály forradalmi pártja, a kom­munista párt az az erő, amely győzelemre tudja vin­ni a szocializmus ügyét és fel tudja építeni az emberi­ség vágyát: a béke, a jólét. bűn: az európai béke és biz­tonság érdekében valamen­­­nyi európai állam kössön egyezményt, hogy a jövő­ben minden felmerülő vitás kérdést békés eszközökkel oldjanak meg! Az európai szocialista és kapitalista ál­lamok kormányai kössenek gazdasági, termelési, tudo­mányos együttműködési egyezményeket! Európa biz­tonsága érdekében hívják össze a valamennyi európai államot magában foglaló kö­zös tanácskozást! Teremtsük meg a katonai tömböktől mentes Európát! társadalmát Apró Antal a szocializmus — jelentette ki elvtárs. — Május elsejei megeml­kezésünk azonban nem len­ne teljes — folytatta beszé­dét —, ha nem gondolnánk szocialista hazánk előtt álló feladatok megoldására. A közelmúltban lezajlott vá­lasztás eredménye meggyőző bizonyítéka a magyar nép erősödő szocialista nemzeti egységének. Majd rámuta­tott: a szocializmus építésé­ben eddig követett politi­kánk nem változik, a jövőben is ugyanazok a célok állnak előttünk, amelyeket pártunk IX. kongresszusa hosszú időre megjelölt ötéves ter­vünk eredményes megvalósí­tására kell irányítanunk a ti figyelmet. 1908 január else­jével a gazdasági mechaniz­mus reformja életbe lép. A gazdaságvezetésben a kor­mánytól az üzemek vezeté­séig erősíteni akarjuk a szer­vezettséget, csökkenteni a bürokráciát, az üzemek ön­állóságának növelésével fej­leszteni akarjuk államunk, közéletünk demokratizmusát. Biztonságot Európában! A továbbiakban az euró­pai biztonság kérdéséről, az európai kommunista és mun­káspártok Karlovy Vary-i ér­tekezletéről szólott. — Az elmúlt húsz év alatt Európában megerősödtek a szocialista országok. A NATO-ba tömörült imperia­lista körök a háború után azt hangoztatták, azért szük­séges létrehozni a nyugati államok katonai szövetségét, mert Nyugat-Európát „kelet felől veszély fenyegeti”. Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja — és ezt a nyu­­gat-európai népek is látják —, hogy valótlan, szemen­szedett hazugság volt ez az állítás. A szocialista orszá­goknak nincs semmilyen tá­madó tervük, nincs területi követelésük Nyugat-Európá­­val szemben. Nem a „kelet” az agresszív, hanem az im­perialista nyugat, és a NATO-t — e nyugati kato­nai tömböt — azért hozták létre, hogy katonai, gazda­sági és politikai nyomással behatolhasson az amerikai tőke és megvethesse lábát Európában. Utalt Apró elvtárs arra, hogy Nyugat-Németország­­ban nem hajtották végre a potsdami egyezményt, ismét szervezkednek a hitleristák. Céljuk a második világhá­ború egyezményeinek meg­változtatása, az NDK beke­belezése, a nyugatnémet had­sereg atomfegyverekkel való felfegyverzése.­­ Érthető tehát, hogy Európa népei — közöttük mi, magyarok is — nyugtalan­sággal és aggodalommal fi­gyeljük az újjáéledt, revans­­ra készülő nyugatnémet po­litikusok tevékenységét, akik a többi nyugat-európai or­szágot is be akarják rántani egy új fegyveres konfliktus­ba, amelyet teljes erővel tá­mogat az amerikai tőke.­­ Ezekkel az amerikai és nyugatnémet imperialista tervekkel szemben nekünk, kommunistáknak, a kommu­nista és munkáspártoknak fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat! Meg kell védeni Európa békéjét és biztonsá­gát! — Mind a 33 európai or­szág népeivel mi, magyarok, olyan Európát akarunk, ahol a nemzetek, népek bizton­ságban élhetnek, békés gaz­dasági együttműködésben dolgozhatnak, megőrizve ön­állóságukat. Egy ilyen békés Európa megteremtése első­sorban a munkásosztály, a társadalmi haladás élén járó kommunista és munkáspár­tok feladata. Ezekért a célo­kért ült össze a Karlovy Vary-i értekezlet. Az euró­pai kommunista és munkás­pártoknak magasra kell emelniök az európai bizton­ságért folytatott harc zászla­ját. Mi, magyar dolgozók, magyar kommunisták ebből a harcból kivesszük részün­ket. Ezért támogattuk a Kar­lovy Vary-i tanácskozást. Ezért fejtettük ki ott állás­pontunkat az európai béke megvédése érdekében és ezért írtuk alá a közös fel­hívást, amely most május el­sején egész Európa munkás­­osztályának harci program­ja lett. Május a haladó emberiségé o: Követelésünk nem lesz haszontalan Beszédében utalt arra Ap­ró Antal elvtárs, hogy az imperialisták mindent meg­tesznek a háborús feszültség fokozására, és nem válogat­nak a módszerekben. — Legutóbb Görögország­ban zajlott le jobboldali ka­tonai puccs — mondotta. — A reakció a baloldallal és a néptömegekkel szemben a végső eszközhöz, a katonai diktatúrához, a nyílt fasiszta módszerhez nyúlt Ezrével börtönözték be a görög ha­zafiakat, hogy leszámolhas­sanak a görög nép legjobb­jaival, közöttük Manolisz Glezosz elvtárssal. A világ közvéleménye a legnagyobb felháborodással tiltakozik az új görög katonai diktatúra fasiszta önkénye ellen. Min­denütt követelik: szabadsá­got a görög hazafiaknak! Mentsük meg Manolisz Gle­zosz elvtárs életét. Erről a helyről is kifejezzük tiltako­zásunkat a görög reakció fa­siszta módszerei és készülő gyilkos merénylete ellen. Szolidaritást vállalunk a gö­rög hazafiakkal. Biztosak va­gyunk abban, hogy a nem­zetközi közvélemény követe­lése nem lesz hatástalan. — Merítsünk erőt ebből a napból — fejezte be beszé­dét Apró elvtárs —, és újult hittel, bizakodással eltelve még nagyobb erővel folytas­suk harcunkat szocialista ha­zánk felvirágoztatásáért, a Magyar Szocialista Munkás­párt helyes és jól bevált po­litikájának sikeres megvaló­sításáért, a szocializmus to­vábbi győzelméért. 2 DÉL-MAGYarorszA* Szerda, 1967. május 3. Komócsin Zoltán elvtárs a balástyaiak ünnepségén Parádés volt Balástyán is a májusi felvonulás. Azok, akik alig több mint két év­tizeddel ezelőtt bátortala­nul fogadták a földet, mert nem volt igaerejük, még vetőmagjuk sem, most kö­zülük sokan saját gépko­csijaikon érkeztek a máju­si menetbe. A négy balás­­tyai termelőszövetkezetből kihozták megmutatni az ut­cákra a legszebb, legújabb gépeket, vagy 130 traktort, tehergépkocsit, különféle bo­nyolult, drága munkaeszkö­zöket. Gyalogosok, autó­sok, motorkerékpárosok ez­res serege vonult együtt. A rendezők a heteken át ismétlődő hideg esők után most is rossz időre számí­tottak. Ezért a művelődé­si ház nagytermébe irá­nyították az ünneplő sere­get. Természetesen a soka­­dalomnak csak egy kis há­nyada jutott be a nagyte­rembe. Az ünnepi nagygyű­lésen Komócsin Zoltán elv­társ, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára mondott beszédet. A balás­tyaiak meghívása a környék országgyűlési képviselőjének is szólt. Az ünnepi gyűlés elnöksé­gében foglalt helyet Komó­csin Zoltánnal együtt Siklós János, az MSZMP Csong­­rád megyei bizottságának titkára, Csizmás Sándor, a járási pártbizottság titkára, Pásztor János, a járási párt-végrehajtó bizottság tagja, Keresztúri József, a községi tanács vb elnöke, Virágh János, a Hazafias Népfront községi bizottsá­gának titkára, továbbá a helybeli Alkotmány, Felső­­gargonya, Egyetértés és Mó­ra Ferenc termelőszövetke­zetek képviselői. Elsőként Pásztor János köszöntötte a falu dolgozóit, majd Komócsin Zoltán mon­dott ünnepi beszédet. El­hozta és tolmácsolta a párt Központi Bizottsága, a Csongrád megyei pártbizott­ság és a járási pártbizottság szívélyes üdvözletét. Az utóbbi hónapokban lezaj­lott, nagy jelentőségű bel­politikai események közül első helyen említette a már­cius 19-i országgyűlési kép­viselő és tanácstagválasztá­­sokat, továbbá a termelőszö­vetkezetek első országos kongresszusát. Az ország­­gyűlési képviselő és tanács­tagválasztások alkalmával az egész ország népe — így Ba­­lástya dolgozói is — ismét bebizonyította ragaszkodá­sát a népi hatalom iránt, hitet tett a szocialista épí­tés még lendületesebb foly­tatása mellett. Beszéde to­vábbi részében idézte Ko­mócsin Zoltán az először 1830-ben meghirdetett má­jusi eszméket, azt a hosszú forradalmi harcot, melyben a magyar munkásosztály és a parasztság legjobb fiai is életüket áldozták. Mint mondotta, a világméretű harc ma is folytatódik a májusi eszmék teljes diadala­­dák­ért, hogy minden ember le­gyen szabad és minden em­ber legyen boldog! Az európai kommunista pártok Karlovy Varyban le­zajlott tanácskozása kap­csán mutatott rá a béke vé­delmének , ma legidőszerűbb problémáira. Szólt a vietna­mi nép élet-halál harcáról is, melyet az amerikai beto­lakodókkal vív. S e harc végső győzelméhez a mi né­pünk is minden tőle telhe­tő segítséget biztosít. Nagy érdeklődéssel hallgatták a nagygyűlés résztvevői az ünnepi beszéd görögországi eseményekkel kapcsolatos részét is. A görög monar­­cho-fasiszták puccsa az egész békeszerető emberiség őszinte felháborodását vál­totta ki, s világszerte lan­kadatlanul folytatódnak a tiltakozások a görög hazafi­ak szabadon bocsátásáért A nagy tapssal fogadott beszéd után a balástyai dol­gozók ünnepi nagygyűlésük­ről tiltakozó táviratot jut­tattak el a Görög Király­ság budapesti nagyköveté­nek. A májusi menetet és az ünnepi gyűlést követően Ko­mócsin Zoltán, Siklós Já­nos, Csizmás Sándor és a többi vendégek a község politikai, tanácsi és gazda­sági vezetőivel folytattak eszmecserét, majd a helybe­li Egyetértés Tsz központi majorjába látogattak. Itt már mintegy 800-as ünnep­lő sereg — szövetkezeti gaz­dák és hozzátartozóik — ül­tek fehér asztalnál, készül­tek a vidám, estébe nyúló mulatságra. Ének, zene, tánc Magasra csapott a jókedv, a sistergő kolbászért, a fe­héren habzó sörért már javában állt a küzdelem vala­mennyi sátor körül, mikor a majális közepén vidám mű­sor kerekedett az újszegedi szabadtéri színpadon hétfő délután. Pénztáros, jegyszedő sehol, ki-ki kedvére válo­gathatott a színes csokrokból; ha megunta — kiment, ha meggondolta — visszajött. Csak egy maradt: a vé­gig zsúfolt nézőtér. Soha ennyien nem láttak műsort Új­­szegeden. Király Levente, a Szegedi Nemzeti Színház művésze egymás után konferálta a szereplők apraját, nagyját. Fehér kosztümös Csipkerózsikák az első sorokban ülő mamák vigyázó szemeitől kísérve lejtettek virágkeringőt, jártak orosz népi táncot, vidám matróztáncot — ők a városi balettiskola növendékei voltak. A „nagyok”: Réti Csaba, Kovács Zsuzsa, Bordás Dezső, a színház művé­szei, nagysikerű operettekből énekeltek népszerű részle­teket. A mosoly országából, a My fair Lady-ből, a Marica grófnőből. Két kórus is pódiumra lépett, a vasútforgal­­mi technikum és a Ságvári gimnázium énekkara. Szécsi József vezényletével tüzes ritmusú tömegdalokat mutat­tak be. A KISZ városi bizottságának harmonika együtte­se Mozart, Sarazate, Frossino műveket játszott, a Móra Ferenc művelődési otthon és a Strangers gitárosai pedig közkedvelt beat-számokat. Klasszikus tánctörténeti bemu­tatót tartott a Móra Ferenc művelődési otthon társastánc­klubja: angolkeringőt, charlestont, csa-csa-csá-t, rumba­­bolerót, és csárdást jártak a párok, s a közönség ütemes tapsa kíséretében új műsorából nyújtott ízelítőt az ÉDOSZ Szeged népi együttes. Eszébe nyúlt, mire ismét vissza­nyerte egyeduralmát Újszeged felett a vidámpark... Mozaik a szegedi majálisról Derűs hangulatban, a fel­felröppenő színes léggömbök után figyelve, strand híján a kellemes napfényben für­dőzve indulnak az emberek a téltől a liget felé. A hidat teljes szélességében elfoglal­ja a gyalogosan hömpölygő emberáradat. A szegedi ün­nepség előbbi szónokát, Apró Antal elvtársat a megyei és a szegedi párt és tanácsi vezetők kísérik a sokhangú és sokszínű majálisra. Az uszoda tömött napozójáról integetők közé fehér és lila orgonát dobálnak a hídról pajkos úttörők. ..A1ost vagyunk itt először“ — Ott, az alatt a nagy fa alatt még van szabad hely — s a család idősebbjei újságo­kat, zsebkendőket terítenek a fűbe, a fiatalok pedig sör­ért, étvágycsiklandó illatos kolbászért állnak sorba. A korábban magánosan padokra telepedő néhány nyugdíjas sincs már egyedül. — Meg tetszik engedni? — s kérdezni se hagyják a to­vábbit, a damaszt szalvétá­ból kibontot elemózsia kí­nálása egyenlő a bemutat­kozással. Magyaros a nád­ról jött az előző nap óta jegyes­pár: — Márton bácsi, a téesz­­ből, ő ajánlotta, hogy május elsejét töltsük Szegeden. Most vagyunk is először. Görög turisták A Doucins Tours három autóbuszának görög turistái is először jártak a Tisza partján. A kora délutáni órákban érkeztek a jugo­szláv határról, egy hetet töl­töttek Dubrovnikban. Még békét éltek az Olimposz alatt, mielőtt elindultak, s most az itteni önfeledt békét ünneplők között a gyomru­kat szorongatja az otthoni­akért érzett izgalom. — Giezosznak élni kell, Giezosz nem pusztulhat el! — az előbb még a busz aj­taját igazgatta s miközben beszél, pörgeti ujjai között csavarhúzóját a sofőr. A hinta hőse A lengő hintában Frédi szíjazza magát,­­az­nap bezár­kózik a kieséstől védő drót­háló mögé. Sok a bámulója, a megjegyzésekből tudni meg a nevét is. Mert már éppen a holtponton van s a követ­kező lendülettel át is bil­len rajta. S aztán mind gyor­sabban kering a vízszintes tengely körül, minközben serdülő lányok egy csoportja hangosan számolja a körö­ket: — Tegnap tizenegyszer csi­nálta meg s kilencszer ellen­kező irányban. A fiam megrántja a ke­zem. — Frédi a barátom. Ott lakik a Klapka téren. — hősök is így lesznek embe­rek. Pistike nyerni akar A zöld gyepen futballnyi pöttyös labdával cicáznak öregek, fiatalok. Pistike, a kis ötéves a legügyesebb. Igaz, nagyobb testvérei­s apja, anyja is úgy intézik, hogy Pistike sose legyen ci­ca. Mert tétre megy a játék. Csokira.­­ Még egyet akarok nyer­ni, nagymamának is! Nagymama otthon maradt, mert fáj a lába. A héttagú Bartalis család a labdázás után römizni ül le egy bokor tövébe. A römizés is csokolá­déban folyik. Hogy minél több ajándékot vihessenek az otthon maradottnak. Pis­tike közben két szelet cso­koládé árát hangosan szóló trombitára váltja be. — Rendben van — mond­ja az apja két parti kö­zött —, de akkor súgd meg anyádnak, hogy nekem meg sört vegyen. Randevú — váltás után Nem fogy a tömeg. Már estébe hanyatlik a nap s a villamosok állandóan tömöt­ten járnak. Jókedvű embe­rek füttyszóra lejtett tánccal várják a nagy sárga kocsi­kat a megállók betonszige­tén. — Soha ennyi utast s még­­csak nem is veszekednek. — A csinos kalauzkisasszony­nak csak az okoz gondot, hogy nem lehet a szertelen hangulatban mulatozók kö­zött. Az újszegedi végállo­másnál azonban van 1—2 perc várakozás: belekarol a fiúba, aki a hídfőtől ott állt a pénztárasztal mellett s már csak annyit hallanak kí­váncsi füleim: —■ Váltás után félórával a torony alatt. Sanyiék a Hun­gária bárban foglalnak asz­talt. Kondorosi János Rollerverseny A városi KISZ-bizottság és az úttörő elnökség futó- és rollerversenyt rendezett a gyermekeknek. A helyezések sorrendjét igen nehéz volt eldöntenie a zsűrinek: az él­bolyt mi sem­ választotta el a középmezőnytől, így hát a díjkiosztás sem okozott gondot: mind a 40—50 részt­vevő — köztük persze a győztesek is: Ruszka Zoltán és Bocz Ödön, a Ságvári gyakorló iskola hatodikos és Szórádi Gabriella, a Ságvári negyedikes növendéke — egyaránt kapott egy kis cso­koládét jutalmul.

Next