Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-18 / 194. szám

„Nálunk megbecsülik a munkában eltöltött életet“ Ünnep közeledvén, heti postánkat az augusztus 20-i évfordulóval kapcsolatos le­velekkel kezdjük. Kisuczky László nyugdíjas olvasónk arról ír, hogy alkotmányunk idén elérte a 18. évet, azt a kort, melytől fogva — ép­pen az alkotmány alapján — hazánk valamennyi ál­lampolgára választó és vá­lasztható. Majd így folytatja: „Az első igazi magyar alkotmány kihirdetése óta eltelt évek megmutatták, hogy dolgozó népünk valóban érett arra, hogy választó és választható legyen. Az alkotmányban le­fektetett jogok és kötelessé­gek megteremtették a szo­cializmus felépítésének le­hetőségeit. Amit a 19-es Ta­nácsköztársaság megkezdett Magyarországon, népköztár­saságunkban valósággá vált. Idős korom szép napjait an­nak köszönhetem, hogy ná­lunk megbecsülik­ a munká­ban eltöltött életet, a mun­kásember a társadalom osz­lopává lett. Az ember életé­ben soknak tűnik az a 18 év, ami 1949. augusztus 20. óta eltelt, de ahhoz képest igen rövid idő, hogy azóta mennyi szép eredményt ér­tünk el.’* :Azért írtam le, hogy emlékezzenek a Kiskundorozsmáról, a Jász utca 24. szám alól Szalai Jó­zsef emlékezik vissza egy 20 évvel ezelőtt történt ese­ményre: „Nem vagyok jó levélíró, nemigen szoktam írni. De most, hogy ' közeledik' au­gusztus 20. alkotmányunk ünnepe, nem bírom kiállni, hogy meg ne írjam, ami már húsz éve a gyomromban van. Mert akinek a levél szól, Mindszenty József.^ úgy tu­dom, még él, s nem állha­tom meg, hogy végre neki és a hozzá hasonlóknak ké­pébe ne vágjam, hogy ha­zudtak mindig és hazudnak ma is. Húsz évvel ezelőtt Makón rengeteg nép előtt je­lentette ki Mindszenty her­cegprímás úr, hogy a szo­cialista rend hasonlatos azok­hoz a házakhoz, melyeket az 1879-es szegedi nagy árvíz rombadöntött. Csak az a ház maradt meg, mondotta, ame­lyik jó alapokon áll. Nagyot tévedett Mindszenty úr, s valamennyi híve! A magyar dolgozó nép bebizonyította, hogy jó alapokra építi a szo­­cializmust. Azért írtam le mindezt, hogy emlékezzenek vissza rá azok az egyszerű embe­rek, akik akkor ott voltak Makón, vagy olvastak, hal­lottak az ott elhangzottak­ról”. A köszönet hangján Mindig öröm, ha olyan le­veleket adhatunk közre, me­lyek lelkiismeretes munkát végző személyek, hivatalos szervek címére szólnak a kö­szönet hangján. A napokban írtak levelet szerkesztősé­günkbe Döme Vince és Ko­vács Mihály sok környék­beli lakótársuk nevében is arról, hogy Petőfitelepen a XII. és a XIII. utcákban rosszak­ a kutak.­­Döme Vin­ce máris értesít bennünket, hogy a II. kerületi tanács vb építési osztálya és a víz- és csatornamű gyors intéz­kedése eredményeként a ku­tak bőséges vizet adnak. Pi­kall György­né arról tu­dósított bennünket, hogy a gondviselésük alatt álló 13 éves kislányukat az újsze­gedi gyermekkórházban nagy szeretettel vették körül az orvosok és az ápolószemély­zet, és így a gyerek és az ő számukra is megkönnyítet­ték a mandulaműtéttel járó gondokat. Három levél — három észrevétel T. B.-né olvasónk írja a következőket: „A Zúzmara hűtőszekrény tisztítóról augusztus 10-én hirdetés jelent meg a Dél- Magyarországban, dicsérve az áru előnyeit. Bejártuk az összes belvárosi üzletet, ahol csak feltételeztük, hogy áru­sítják, de sehol nem lehet kapni. Az ilyen árupropa­gandának nincs semmi ér­telme, csak becsapják vele a közönséget”. Tas Ildikó, Hámán Kató utca 2. szám alatti olvasónk leveléből idézzük: „Mindennap, mikor eljön az este — üvölti a mikro­fon. Mindennap és nemcsak este, hanem reggel, délben és délután is. Egyszercsak azon kapom magam, hogy önfeledten éneklem Haran­gozó Terivel: »Ha néha gon­dolatban átölelsz és itt vagy velem, szerelmesem, csak énvelem«. Sajnos, nemcsak én velem, hanem másokkal is, sok pihenni vágyó em­berrel, nyugdíjassal, mert nap mint nap el kell szen­vednünk a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ál­lomás mellett levő pavilon­jából bömbölő tánczenét Több tapintatot kérünk!”. Bánfalvy Mihály, Feltáma­dás utca 11. szám alatt lakó olvasónk arról ír, hogy au­gusztus 9-én délelőtt a Marx téri vendéglőben sörözött és fizetéskor vitája támadt a pincérrel. Kérte a panasz­könyvet, de nem voltak haj­landók átadni neki. Joggal teszi fel a kérdést: „Mikor hoztak olyan rendeletet, hogy a fogyasztó kérésére a pa­naszkönyv kiadása megta­gadható?’* Szerkesztői üzenetek Kiss Sándor, Pozsonyi ut­ca 6.: Teljesen egyetértünk véleményével, a fiatalkorúak által elkövetett bűntettek je­lentős részében a szülők fe­lelőssége is megállapítható. Kovács György: Ezúton ad­juk közre észrevételét, mely szerint a gépkocsivezetőknek ismerniük kell a KRESZ 55. paragrafusának b) pontját. Kár, hogy nem közölte le­velében, hogy a megfigyelt eset hogy történt. Szűcs Fe­renc, Háló utca 11.: Kéré­sét továbbítottuk az illeté­kesekhez, választ velünk egy időben kap. Ifj. Kancsár Mihály: Levelét és a benne küldött verseket köszönjük. Gondolatai nagyon szépek, nemesek­, érdemes lenne a műgondra nagyobb figyel­met fordítania. A szabadtéri­ zenés színpad Beszélgetés Vaszy Viktorral a fesztiváloperáról A Don Carlos szabadtéri bemutatója lezajlott, s az előadás művészi színvonala, fogadtatása, egyaránt arról tanúskodik, a felújított sze­gedi fesztivál viszonylag fia­tal, kilencéves múltjában előkelő rangsorolás illeti. Részben erről érdeklődtünk a legilletékesebb szakmai véleményéről, de a jövő évi program ismeretében arról is, vajon mi a szerepe, mi­lyen funkciót tölt be a sza­badtéri játékok struktúrájá­ban az opera. Vaszy Vik­tor érdemes művésszel, a Don Carlos karmesterével beszélgettünk a sikeres pre­mier után. — Eddigi tapasztalataink szerint szabadtérre általá­ban zenés darabok valók. Mindjárt hozzá kell persze tennem: ez nem zárja ki a repertoár bővítését olyan örökbecsű, monumentális művekkel, mint Az ember tragédiája vagy a Hamlet. Jellegében viszont a sza­badtéri elősorban zenés in­tézmény. A Don Carlos vé­leményem szerint kitűnő választás volt, az Aida és Turandot mellé sorakozik. — A jövő évi műsorterv ismét Aidát, Bánk bánt hoz a Dóm térre. Vajon­ bezá­rult-e valamilyen speciá­lis kör a szegedi operaelő­adásokra, vagy más pers­pektíva is lehetséges? — Sajnos, nem elég me­rész a műsorpolitikánk. Szombathelyen például a Varázsfuvola és Gluck Iphigenia Tauriszban cí­mű operája megy, a Mar­gitszigeten bolognai társulat Ernanit. Normát mutatott be, s ilyen produkciókat tudva, ismerve, nekünk is jobban körül kellene nézni. Alapos dramaturgiai tanul­mányozással olyan ese­ményprogramokat megvá­lasztani, melyek műsorvo­nalon biztosítanák a szege­di fesztivál primátusát. — Milyen művekre gon­dol? — Mindenekelőtt, ahol a cselekmény, a szereplők színpadi élete szervesen kapcsolódik tömegmegmoz­dulásokhoz. Csak néhány példát: a Borisz Godunov­­ban forradalom, az Aidá­ban háború zajlik le, de grandiózus jeleneteivel nagyszerű lehetőségeket kí­nál a Tannhäuser, a Lo­hengrin, a Fidelio, az Otel­ló, a Nürnbergi mesterdal­nokok. — Milyen tapasztalatokat szereztek a kilenc év alatt a nagyszínpadra állított operákban? — Egyet biztosan: a raké­­tázás, puffogás, görögtüzes színpad nem pótolhatatlan kellék. Éppen a Don Car­los példája bizonyítja, lé­lektani drámaisággal is le lehet kötni az érdeklődést. A Verdi-műben női jelenet­ után eretnekégetés történik, szotía-interieurt forradalom követ... Ha egy darabnak két-három ilyen momentu­ma van, nekünk már elég. — Milyen technikai elő­feltételei vannak a feszti­váloperának? — Mivel a szabadtéri operák előadói gárdája zömmel a szegedi színház apparátusára épül, szüksé­ges, hogy a darab előzően a színházi évadban is műso­ron legyen. A Don Carlos­­nál például a színházban is bemutatott eredeti­ verziót vittük a Dóm térre, Bu­dapesten azonban a Werfel­­féle átdolgozásban adják elő. — Végezetül, hogyan íté­li meg a Don Carlos sze­replőgárdáját a korábbiak­hoz viszonyítva? — A választás igen ked­vezően sikerült. Az egész társulat hangilag, szerepér­telmezés tekintetében na­gyon együtt van, homogén. Nem utolsósorban ezért ér­zem a legjobb teljesítmé­nyek között az idei Don Carlost. N. I. Közlekedési balesetek Figyelmetlenül vezette motorkerékpárját Szegeden, a Tolbuhin sugárúton Kis József, Mórahalom, Dankó Pista utca 26. szám alatti la­kos, s hátulról beleszaladt egy előtte haladó motorke­rékpárba, amelyen a pót­utas, Varga Alajosné, Kis­­kundorozsma, Dózsa György utca 20. szám alatti lakos sérüléseket szenvedett. Súlyos baleset történt Szegeden, a Lenin körúton, a Mérei utcai villamoskité­rőben. Egy mozgó villamos hátsó peronjáról leugrott egy 28 év körüli férfi, s a kerekek alá került. Az I. számú Sebészeti Klinikára szállították, ahol jobb lá­bát combtőből amputálni kellett.. A szerencsétlenül járt embernél semmiféle igazolvány nem volt, s csak később derítették ki, hogy azonos Rácz István, Maros­­lele, Táncsics utca 70. szám­ alatti lakossal. , Nem adott elsőbbséget a motorkerékpáron közlekedő Csikós József, Szeged, Gál utca 5. szám alatti lakos a Római körút és a Gál utca kereszteződésében. Szabály­talanul előzött egy teher­gépkocsit, amellyel összeüt­között. Csikós sérüléseket szenvedett. Eszperantó katalógus A napokban megnyílt IV. Nemzetközi Eszperantó Pe­dagógus Szemináriumra a Somogyi-könyvtár Péter László szerkesztette kiad­ványsorozatának 3. száma­ként 290 lap terjedelemben megjelent a Magyarországi Eszperantó Múzeum és Könyvtár jelenleg 1474 té­telt tartalmazó könyvanya­gának jegyzéke Katalogo de Hungarianda Esperanto Bib­­lioteko címmel, melyet Gyuris György állított ös­­­sze Dinnyés Józsefné, Far­kas Ernő és Tasn­ádi Mária közreműködésével. A kiadvány célja egy­részt, hogy a szeminárium hallgatói a könyvtár hasz­nálatához útbaigazítást kap­janak, másrészt, hogy az ál­lomány megismertetésével lehetővé tegye a hiányok pótlására külföldi eszperan­­tisták adományait. Cserepél­dányként eszperantó kiad­ványokat vár értük a világ minden tájáról a Somogyi­könyvtár. Nem utolsósorban célja a katalógus kiadásá­nak a látogatók tájékozta­tása a hozzáférhető eszpe­rantó nyelvű anyagról. Ez a kiadvány egyelőre csak a könyveket veszi számba, a folyóiratokról ké­sőbb külön katalógus ké­szül. A katalógus az egyete­mes tizedes osztályozás sze­rinti csoportosításban köz­li anyagát, majd betűren­di, s végül a kiadási hely szerinti mutatóval kön­­­nyíti meg használatát. Ki­derül belőle például, hogy 43 országból található itt eszperantó anyag. Sok ki­advány érkezett Brazíliá­ból, Kínából és Japánból, Angliából, Belgiumból, 15 francia és 42 német város­ból. Találhatunk az anyagban 1908-as kalendáriumot, ki­adványt a legelső, 1905-ös Boulogne-sur-Mer-ben tar­tott eszperantó világkong­resszusról, filozófiai, pszi­chológiai, etikai, szociológiai és gazdasági műveket. Az eszperantó tankönyvek kö­zött Szerdahelyi István és A Somogyi-könyvtár új kiadványa Baghy Gyula munkáin kí­vül japán, francia és né­met nyelvkönyveket is. Tartalmazza a katalógus a nemzetközi nyelv megte­remtésére az eszperantó előtti időkben támadt kísér­letekről szóló irodalmat is. A könyvtár anyagában a XVI. századig visszamenő­en van anyag arra vonat­kozóan, hogy már ekkor is foglalkoztak a nemzetközi nyelv problémájával. Jelen­tős szakirodalom foglalkozik azzal, hogyan vélekedtek a különféle országokban az eszperantóról. Terjedelmes helyet foglal el az eredeti eszperantó nyelvű és a fordított szép­­irodalom. Byron, Shakes­peare, Bronté, Dickens, Wells, Poe, Goethe, Schil­ler, Moliére, Daudet, Turge­­fiyev, Tolsztoj, Gogol, Ler­montov. Sienkiewicz művei a világirodalomból, a ma­gyar irodalomból Petőfi, Vörösmarty, Madách (Az ember tragédiája 1924-es fordítása), Babits, Molnár Ferenc, Gárdonyi, Jókai műveinek eszperantó fordí­tása, s a mai magyar iro­dalomból Sánta Ferenc Húsz órájának 1966-os for­dítása. Érdekes szegedi ki­advány is akad: a Dugo­­nics-nyomda kiadásában a tízes években jelent meg Tömörkény, Cserzy, Móra és Sz. Szigethy Vilmos egy­­egy novellája Muzsnai Dé­nes fordításában. B. Laczó Katalin Elutaztak Szegedről a külföldi újságírók Mint már jelentettük, az ünnepi hetek alkalmából Szegedre látogatott a kül­földi lapok és hírügynöksé­gek budapesti tudósítóinak népes csoportja. A tudósítók látogatásuk során tovább ismerkedtek a város neve­zetességeivel. Ellátogattak a szalámigyárba, ahol Váral­­­lyai Rezső, a Csongrád me­gyei Húsipari Vállalat igaz­gatója adott tájékoztatót az üzem munkájáról. A Hala­dás Termelőszövetkezetben Kokas György kertészeti brigádvezető ismertette a tsz munkáját. A Paprikafel­dolgozóban Engi János fő­mérnök tájékoztatta a tudó­sítókat a szegedi paprikater­melésről. A vendégek prog­ramjában szerepelt a Don Carlos szabadtéri előadásá­nak megtekintése is. A külföldi tudósítók vis­­­szautaztak Budapestre. „Ne állj meg! Hajts tovább!“ Nyomára jöttek a cserbenhagyó zákányszéki gázolásnak A hétvégi halálos balese­tek nem mindegyikéről ad­tunk hírt olvasóinknak. Ki­maradt Császár József 46 éves, Zákányszék, I. kerület 69. szám alatti lakos tragé­diája. A zákányszéki búcsú után elmaradt a feleségétől és valahol beivott. A széke­si dűlőúton kerékpárját a kocsi nyomban hagyta, ő pe­dig attól jobbra dőlt el és elaludt. Az esti szürkület­ben a lovaskocsijával haza­felé tartó Makra­i Lajos zá­kányszéki lakos még költö­­gette, majd otthagyta. Tíz perc múlva pedig már ha­lott volt az ittas ember, va­laki autóval elgázolta. Rö­viddel utána Kovács Szil­veszter és felesége, doma­­széki lakosok haladtak arra gépkocsijukkal és szinte meghűlt bennük a vér a lá­tottakon. A tettes ismeretlen A rendőrség éjszakai hely­színi vizsgálata sok mindent rögzített a nyomokból. A fényképek, a pontos méré­sek, a nyomokba öntött gipsz­minták mintha csak beszélni tudtak volna. Csá­szár József viszont néma volt már, a tanyavilág pe­dig nagy, és sok a kis- és nagy személygépkocsi. A tettes valahol lapult, noha a kör egyre szűkült. Nem maradtak benne csak a nagy­kocsik, az Opel Re­kordok és a Warszawák. Másnap reggel az áldozat 17 éves fia bekopogott a szom­szédba, Ábrahám Istvánék­­hoz, Zákányszék, I. kerület 64. szám alá. — Apámat eltaposták az éjjel autóval, segítsenek a temetés elintézésében. Vi­gyék be anyámat a faluba — mondta. Ábrahámné készségeske­­dett a kísérésben, a férje pedig kocsijával, a zöld színű CB 03—13-as rendszámú Warszawéjával beszaladt a gyászolókkal és a feleségé­vel a faluba. A tanúk vallomása Mikor kijöttek a koporsós­­tól, a kocsiját már nézeget­ték a rendőrök, aztán kér­ték, menjen vele haza. Ak­korra a közlekedési és bűn­ügyi apparátus egy része el­lenőrizte az éjszaka rögzített nyomokat és kereste a bű­nöshöz vezető szálakat. Sor­ra jöttek a tanúk, akiknek szavai, mint a láncszem il­leszkedtek egymásba. A gá­zoló kocsit azonban senki sem látta, csak Kovács Szil­veszterék emlékeztek a ref­lektorára, amint messze el­húzott előttük. A zöld War­­szawa kint állt a tanya előtt. Az udvaron több helyen is folyt a tanúk kihallgatása. A gyanúsított Ábrahám Ist­vánnal is beszélgettek a rendőrök. Árulkodik a kocsi Kéznél volt a nagykocsi­­tulajdonosok teljes jegyzé­ke. A Warszawa betört lám­pájának körülményeit tisz­tázta a tulajdonos. A vizsgálat folyt tovább, köz­ben az orvosszakértők elké­szültek az áldozat boncolá­sával, megállapították, hogy Császár József fején és tes­tén áthaladt egy nehéz sze­mélygépkocsi. Már úgy lát­szott, hogy bővíteni kell a vizsgálati kört, amikor eme­lőre fogták a zöld kocsit. A tengelyen és a keréktárcsán ott voltak az árulkodó vér­nyomok. A feleség sikolya Ezek után nem volt mi­ről hallgatnia Ábrah­ám Ist­vánnak. Miután apósával, anyósával és a családjával részt vettek a zákányszéki búcsún, majd délután leöb­lítették a torkukat az út porától, beszélgettek a ro­konokkal, ismerősökkel, s este hazafelé vették útjukat. Vallomása szerint a kocsi­nyomban észrevette az el­döntött kerékpárt és a vo­lánt balra rántotta. A kocsi nagyot zökkent, mire a fele­sége felsikoltott: — Keresztül mentünk va­lamin ... Eredj, ne állj meg, hajts tovább! Az apósánál megvacsoráz­tak, megittak egy liter szó­­dásbort, s nyugodtan alud­tak másnap reggelig. Ábrahám nemrégen kap­ta vissza jogosítványát. Ittas gépjárművezetés miatt a szegedi járásbíróság egy­szer már 3500 forintra ítél­te. Most áll majd másodszor bíróság elé. Letartóztatták. Eljárás indult ellene. Eddi Ferenc Fentek, 1967. augusztus 18. EU^MAGYARORSZAQ

Next