Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
fóruma Új próbák Múlt csütörtökön a KISZ városi bizottságán megbeszélésre gyűltek össze Csongrád megye közép- és szakmunkásképző iskoláinak KISZ-titkárai és pártösszekötő tanárai. Dr. Koncz János, a KISZ Csongrád megyei bizottságának titkára értékelte az elmúlt tanév munkáját, és körvonalazta a középiskolák KISZ-szervezeteinek ez évi feladatait a KISZ VII. kongresszusának célkitűzései alapján. Az iskolai KISZ-szervezeteknek még erősebben segíteniük kell az ifjúság továbbtanulásának kérdéseiben, s a KISZ politikai, nevelő munkájának szerves részévé kell válnia az érdekvédelemnek. A reális társadalmi szemlélet és politizálás a középiskolás korosztálynál több mint jelszó legyen. A magasabb követelményeknek csak úgy lehet eleget tenni, ha a pártszervezet fokozott segítségével az iskolai KTSZ- szervezetek öntevékenysége is javul. A közép- és szakmunkásképző iskolák együttműködésének további elmélyítését feladatként tűzte ki az értekezlet. Ezután az 1967/fitt. tanév akcióprogramjáról esett szót a KISZ KB határozata alapján az idei tanév programját elsősorban a Nagy Október S0. évfordulója, valamint a VIT-re való készülődés és a „Vádoljuk az Imperializmust!” akció határozza meg. Az előadás a 70 résztvevőnek néhány jó ötlettel is szolgált, melyet, az „S0 év” és a „Barátság” próbák feladatai mellett, mint önálló kezdeményezést valósíthatnak meg. Felkészülés Minden egyes új tanév új feladatokat ró a diákokra. Mielőtt megérkezett volna a hallgatósereg Szegedre, a József Attila Tudományegyetem kari KISZ-bizottságainak és alapszervezeteinek mintegy ötven vezetőségi tagja összeült, hogy előkészítse a következő munkás 10 hónapot. A Móra Ferenc Kollégiumban rendezett háromnapos vezetőképző tanfolyamon négy olyan kérdést tárgyaltak meg részletesen, melyek alapjait képezik a jövő tanév KISZ-munkájának. Tudatosabb, szervezettebb, a nevelési tényezőkkel koordináltabb eszmeipolitikai nevelő munkára kell törekedni az egyetemeken. Intenzívebben kell megvalósítani az alapszervezeti KISZ-munka tartalmi és szervezeti színvonalának emelését. A lehetőségek és feladatvállalások fokozottabb biztosításával egyszerre emelni kell a tagsággal és a vezetőséggel szemben támasztott követelmények mércéjét és a szervezeti fegyelmet, szintén tovább kell szilárdítani. Végül pedig átgondoltabb, a politikai célkitűzéseknek megfelelő érdekvédelmi munkát kell folytatni az egyetem KISZ- szervezetének. Ha a precíz, hivatalos fogalmazású elvekben máris a gyakorlatban megvalósuló tényeket látjuk, bízhatunk az előrehaladásban, mely az, utóbbi években a KISZ egyetemi munkáját is jellemzi. A három nap alatt minden fontos nevelési és politikai kérdésre nagy figyelmet fordítottak a résztvevők, mert az esetleges problémákat tisztázva, teljesen határozott programmal akarnak az alapszervezetek tagsága elé állni. Azt is szeretnék elérni végre, hogy a KISZ-tagokat maximálisan érdekeltté tegyék a közös munkában, melyet a KISZ szervez és irányít, hogy a politizálás az egyetemi élet szerves részévé váljék. a KISZ-munkára Az iskolatelevízió szerepe Egy hrisno« kézikönyvről Az iskolatelevízió »Terepei oktató-nevelő munkában címmel száz oldalas módszertani kiskönyvet adott közre az iskola-tv szerkesztősége. Az elmúlt évi gyakorlatnak megfelelően — mikor a Művelődésügyi Minisztérium és az Iskolatelevízió közös pályázata legjobb munkáinak biztosítottak nyilvánosságot — ismét rövid dolgozatok foglalkoznak egy-egy általános iskolai tantárgy televíziós oktatásának didaktikai kérdéseivel, tapasztalataival. Mellettük a Magyar Rádió és Televízió közvéleménykutató osztálya érdekes felmérésének eredményeit teszi közzé: statisztikai adatok szemléltetik, hogyan használják fel országszerte általános iskolák az iskola tv adásait. Ami számunkra első olvasáskor szembetűnő érdekesség: a szegedi általános iskolákhoz is eljutott kézikönyvben Szeged, illetve Csongrád megye három vonatkozásban is szerepel. Az egyik referátumot dr. Nagy Istvánná, a József Attila Tudományegyetem adjunktusa készítette; sokoldalú, alapos elemzéssel vizsgálva a tanítási óra felkészülési és feldolgozási problémáit a tévé élővilág óráin. Konkrét példák illusztrálásával, gondos körültekintéssel keresi a határvonalat: mennyit nyújt a televízió egy tanítási órán, mit kell adni a pedagógusoknak, továbbá milyen szerepet kap ilyenkor a tankönyv, a diákok munkafüzete. A televíziós óra folyamatának prototípusaként általános modellt vázolt fel — melyben az óra bevezető része az „előkészítés”, ezt követi a „tanulás televízióval”, végül a „feldolgozási rész” —, ahol természetesen központi helyet kap a televíziós tanulás. Alább pedig az egyes szakaszokat elemzi. Szeged és Csongrád megye megjelölésével pedig a közvéleménykutatók statisztikájában találkozunk, meglehetősen szélsőséges végletekben. A számok tengerét összekötő magyarázattal, következtetéssel oldsó rövid értékelés szerint .a megyei jogú városok közül Pécs és Szeged iskolái nézték a legnagyobb arányban a televíziót", ugyanakkor az adásokat felhasználó iskolák megyék szerinti sorrendjében legutolsó helyen Csongrád megye áll. Indokolást részint a Művelődésügyi Minisztérium adatai szolgáltatnak, melyek szerint az alföldi megyékben számos tanyai iskolában még villanyvilágítás sincs. Az ellentmondás mégis szembeszökő. Bizonyos objektív akadályokon túl talán mégsem lenne haszontalan valahogy, javítani a sápadt arányon. Annál is inkább, mivel a tapasztalatok szerint — ugyancsak a közvéleménykutató osztály statisztikája mutatja — az iskolatelevízió bíztató hatású az oktató-nevelő munkában. N. L Először a katedrán Fehér köpenyben nyugodtan magyaráz az osztály előtt Szalai József. Most nem gondol odahaza. KisOsomborra, nem gondol a főiskolára, sem az albérletére; számára most nem létezik semmi a történteken kívül, amit most a gyerekekkel át kell venni. Kérdez, helyesel, leint, rávezet, ír, dicsér; a nehezen mozgó élményekkel teli érdeklődést biztos kézzel tereli a matematika birodalmába. — Fizikát matematikát,műszaki ismereteket tanítok. Érdekes, szeretem — egyetemen is szeretném elvégezni, hogy jobban többet tudjak. Ezt az állást itt, a Madách utcai iskolában — pályázattal kaptam — meséli a nevelői szoba felé tartva a fiatal, alig „pár napos” pedagógus. — Örülök, hogy sikerült, népköztársasági ösztöndíjas voltam. Szeretem a gyerekeket, s valójában az első napok sem okoznak zökkenőt, hiszen tanítottunk már. Tulajdonképpen gondolkodásra szeretném megtanítani őket, és alaposan igyekszem foglalkozni a nyolcadikosokkal is, nem árt most elkezdeni a felkészítést a továbbtanulásra... A kartársak? Mindenki segít. Én kaptam meg az úttörővezetést. Azt hiszem alaposan fel kell készülnöm — jóhírű úttörőcsapat a Madách utcaiaké...o — Szalai Jóskával lakunk egy albérletben. Én is most végeztem a Szegedi Tanárképző Főiskolán és szintén matematika, fizika, műszaki ismeretek szakosítással — mondja Matusik Sándor, aki a rókusi iskola 50 tagú nevelői testületében kezdte élete „igazi” pedagógusi munkáját. — Mindjárt osztályfőnök lettem, ötödikeseim vannak — újságolja boldogan. — De hogy ennyi adminisztrációval járjon mindez, nem gondoltam volna. Asztala i án, illetve egy fiók a hozzátartozó asztalfelülettel: megvan a helye a kabátjának, eszközeinek a melegedőhelye a pedagógusok között. Készülő tanmenetek fekszenek előtte és egy vastag, sűrűn teleiét füzet óravázlattal. Ferenczy Valériát, ezt a rövidhajú kislányt, helyesebben tanár nénit, alig tudtam megtalálni. Ugyanis „pendlizik”. Két iskolában, a gedói és a Zalka Máté iskolában is tanít — helyettesí téssel; nem akart Szegedtől elszakadni. Végül is egy nagyszünetben a Zalka Máté iskola folyosóján akadok rá, óriási zsivajban. Osztálynaplót, könyveket szorongat, és két, nála legalább egy fejjel magasabb kamaszt reguláz. Ügyeletes. Hirtelen csönd lesz. Sorakozás, s az osztály élén, mint egy hadvezér, indul „hódítani”. Általános iskolákban sem volt könnyű, de középiskolában még nehezebb volt Szegeden pályakezdőt találni. Két ifjú tanárra a Tiszaparti gimnáziumban akadtam. Határozott fellépésű, „tanáros” jelenség a magyar— orosz szakos Torma József. Rövid beszélgetésünk alatt máris a szakma rejtelmeit és lehetőségeit fejtegettük. Bölcsész lelkesedése azonban céltudatos. — Igyekszem a legújabb módszereket bevezetni. Itt például az audió-vizuális nyelvtanításban van lehetőség. Minden eszközt megkapunk az iskolában. A pedagógusmunkában azt tartom a legfontosabbnak, azt szeretném elérni, hogy a diák a tanulást szívesen csinálja, lássa az egész munka célját, eredményét. Hét osztályban, most tizenkét osztályban tanít, helyettesítéssel ugrott fel az óraszáma. — Sok örömet okoz a gyerekekkel való találkozás. De emellett szeretném folytatni az egyetemen a nyelvészeti tudományos munkát, miért is örültem, hogy Szegeden kaptam állást. ... Én pedig annak, hogy igen jó kollektívába kerültem — mondja a Természettudományi Karról idekerült Kovács László. Nála a gyerekszeretet, a pedagóguspálya „öröklött” — akárcsak a matematika, fizika szak. Családjában, a rokonai között legalább húsz matematika—fizika szakos tanár van. Felberreg a csengő. Búcsúzunk. A negyvenöt perces terminusok közötti csengetés ezután már nekik is S2ÓI. " 1 Jakab Ágnes o Cikkünk visszhangía Kőbányák az Alföldön A Dél-Magyarország 1967. július 18-i számában Kőbányák az Alföldön címmel cikket közölt. Ezzel kapcsolatban dr. Prettenhoffer Imre, a mezőgazdasági tudományok doktora, a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos szaktanácsadója a következőket írja: A Kőbányák az Alföldön című cikk több szempontból fontos kérdést vet fel, amelyhez mezőgazdasági, de főként gyepgazdálkodási szempontból szabad legyen újabb gondolatokat fűzni. A Duna—Tisza közötti homokvidék vízjárta laposai (semlyékek) talajának szelvényében szinte mindenütt szénsavas-meszes réteget, úgynevezett tavi meszet találunk, amely rendszerint vagy mint mésziszap (csapóföld), vagy omlós szénsavasmésztől lazán összeállott homokréteg. Sok helyen azonban kemény mészkövületes réteg, az úgynevezett tavi mészkő (mészkőpad) alakult ki. Mélységi előfordulása és vastagsága igen változó. Megfigyeléseim szerint e kerítény mészkő-kiválások főként a gyengén vagy nem ■ szikes talajú semlyékek tal Iájában fordul elő, amely a múltban állandó vizes terület, tó, vagy mocsár volt. Merke vizsgálatai és megfigyelései szerint a szikes laposokban a szóda hatására az odaáramló víz szénsavas mésztartalma porszerű alakban válott ki, ezért inkább a nem szikes semlyékek talajában találunk kemény mészkiválásokat. E mészkövületes területeken a mészkőréteg mielőbbi kitermelése mezőgazdasági szempontból is kívánatos lenne. Ugyanis, ha e réteg a talaj felszínéhez közel fordul elő, sekély termőrétegűséget okoz, főként a mélyen gyökerező növények gyökérzetének fejlődését gátolja, sőt meg is akadályozza. Ugyanis e mészkövületes réteg nemcsak a jelenleg gyepként hasznosított laposok, hanem a területek kissé hátasabb, már szántóként hasznosított területek talajában is előfordul. A mészkövületes területek(1) a mészkőréteg kitermelése akár építkezés, akár útépítés céljából, a munka gépesítésével nemcsak olcsóbbá, de gyorsabbá is válna. Földgyalu gépekkel (szkréper) a „letermelést” nagyüzemileg lehetne elvégezni. E gép a mészkőrétegig lenyesné a felső réteget, majd deponálná és a kő kitermelése után visszatérítené. Ezáltal a kitermelt terület újból elsimított terület lenne, nem úgy mint az eddigi kézi kitermelésnél, amikor rendszerint gidres-gödrös, szinte semmire nem használható terület marad vissza. A kő kitermelésével nem sokkal lesz alacsonyabb a terület, úgyhogy az gyepként jól hasznosítható, sőt telepítéssel, megfelelő műtrágyázással, rajta jó kaszáló létesíthető. A munka elvégzése előzetes, részletes talajfelvételek alapján a Talajjavító Vállalat géjli üzemei munkájául kínálkozik, amelyek e munkára megfelelő gépparkkal rendelkeznek. Ily módon megszervezett munkával e mészkövületes területeken a kő kitermelésével nemcsak az alföldi kőhiány egy részét tudnánk megszüntetni, de a káros kőréteg kitermelésével, a terület elrónázása után, azon részben a szántóföldi termesztésre, de főként gyepgazdálkodás szempontjából lényegesen jobb feltételeket teremtünk. Azon a területeken pedig, ahol a mészkövületes réteg nem alakult ki, hanem csak egy lazán megkötött, de tömött réteg van a felszínhez közel, és ahol e réteg nincs 71 centiméternél mélyebben, mély altalajlazílis alkalmazásával e káros rétegnek a gyakoráthatolásra és a vízgazdálkodásra gyakorolt kedvezőtlen hatása megszüntethető lenne. E célra már megfelelően méretezett mély altalajlazítók állanak rendelkezésre. Ez irányban természetesen üzemi kísérletekre lenne szükség. Légikatasztrófák néma tanúi sárgaláz-járvány dühöngött Afrikának ezen a részén, úgyhogy a gép nem kapott leszállási engedélyt Portáját — benne a „tengerjárt” levelet — kénytelenek voltak ejtőernyővel ledobni. A Frankfurt—Milano Útvonalon közlekedő gép a rakományával 1938. október 1-én nem érkezett meg rendeltetési helyére. A feltételezés szerint a svájci Alpokban zuhant le. Erről bizonyságot azonban csak 14 évvel később, 1952. július 14-én szereztek, amikor egy svájci hegyi vezető a graubündeni gleccsernél megtalálta a gép postazsákját.. A szomorú dokumentumok közül magyar sem hiányzik. Feketére égett levélcsonk tanúskodik a Magyar Légiforgalmi Részvénytársaság Budapest—Nagyvárad —Kolozsvár—Marosvásárhely útvonalon közlekedő utasszállító repülőgépének katasztrófájáról. A gép 1941. január 14-én reggel 9 órakor Nagyvárad előtt lezuhant és elégett. A szerencsétlenségnek 12 halálos áldozata volt. Azokat a leveleket, amelyeket a szerencsétlenül járt repülőgépből mentettek ki és továbbítottak, úgynevezett katasztrófabélyegzővel látták el. Ezek bizonyítják a dokumentumok valódiságát. A lakosság részére azonnali kezdéssel, kedvezményes áron A Budapesten megnyílt AEROFILA 67. nemzetközi légiposta-bélyeg kiállítás a számtalan érdekes és értékes dokumentum között félig elszenesedett, megpörkölődött, vízben ázott, szakadt szélű borítékokat is bemutat: a légi katasztrófák néma tanúit. A legmegrázóbb talán a kis celofántasakba zárt ólomzár, egy szerencsétlenül járt angol postarepülő rakományának egyetlen megmaradt darabja. A gép Anglia—India—Ausztrália útvonalon közlekedett és 1936. szeptember 26-án a csatorna felett lezuhant. A postazsák ólomzárját a tenger a partra sodorta, s azt 1936. december 16-án a sandgale-i parton a homokban találták meg. A legviszontagságosabb útja annak a levélnek volt, amelyet Angliából Nigériába kívántak továbbítani. A postát szállító repülőgép azonban a La Manche-csatorna felett lezuhant. A rakományából származó egyik postazsákot a francia partokon halászták ki, de abban már csak három levelet találtak. Ezek egyike látható most a budapesti kiállításon. A levelet, miután a francia posta átadta az angoloknak, ismét légipostával küldték a címzés helyére. Maiduguriha (Nigéria). Ebben az időben azonban Vasimán. IIII. szentember 10. dÍL.fAAGYAkORSZA 9 9 parkettás munkák készítését vállalja a Szegedi Épitő Ktsz xS. 98 603 Brüsszeli krt. 8 ■