Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
Egy hét BVIKIG?OLIT!KfiBIN Az ENSZ-palotában lezárult a közgyűlés általános vitájának második hete és a várakozásnak megfelelően nem hozott drámaian új fejleményeket. A küldöttségek vezetői, akik általában az illető országok külügyminiszterei, kifejtették álláspontjukat, s ez a tárgyalt témák sokféleségéből, valamint a határozott véleménynyilvánításból következően nemigen adott lehetőséget beható tárgyalásokra. Ugyanakkor megkezdődött a ,,munkavalóórák évadja”, s ezeken a személyes találkozókon már jobb alkalom kínálkozik az esetleges érintkezési pontok kitapogatására. 1 két viszálynőc — holtponton A különböző páros találkozók közben így került sor a héten a legfontosabb összejövetelre: a négy nagyhatalom külügyminisztere U Thant vacsoravendége volt. Természetesen még az ilyen, önmagukban jelentős találkozóktól sem szabad valamifajta szenzációs eredményeket várni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vietnami helyzet elmozdítása a holtpontról nem az egyes külügyminiszterek képességein múlik, hanem azon, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e végre lemondani a katonai megoldásról, s — első lépésként — valóban minden feltétel nélkül beszüntetni a VDK bombázását. (Ennek azonban nincsen jele, s miközben Goldberg amerikai ENSZ-delegátus békeszándkát bizonygatta a világszervezetben, a héten csak tovább erősödött a légitámadások hulláma, ismét B—52- es szuperbombázók dobták be halálos terhüket a demilitarizált övezetbe, s megszólaltak a szirénák Hanoiban is.) Miközben nincs jele annak, hogy az amerikai álláspont akárcsak árnyalatokban is változna, sőt Johnson San Antonióban mondott beszéde a hidegháború legjegesebb éveinek szótárát elevenítette fel, — a saigoni rendszert súlyos belső válság gyötri. Szeptember első vasárnapján játszottak Dél-Vietnamban elnökválasztási komédiát, s most, négy hét után, még a saigoni parlament különbizottsága is érvénytelennek nyilvánította a szavazást, a vezető katonai csoport azonban láthatólag keveset törődik ezekkel a bírálatokkal, sőt letartóztatta az elnökválasztások viszonylag legprogressszívebb polgári jelöltjét. Dzu ügyébet s rendőri erőkkel verette szét a tüntető diákokat, ilymódon a tábornoki junta maga igazolta, mennyire nem lehet komolyan venni az elnökválasztásokat. Hasonlóképpen a másik viszálygóc, a Közel-Kelet ügyében sem történt előrelépés. Sőt, mutatkoztak bizonyos új veszélyek is. Egyrészt kitűnt a fegyverszünet törékenysége: az elmúlt napokban súlyos izraeli—egyiptomi tüzérségi párharc volt a Szuezi-csatornánál — másrészt Izrael látható erőfeszítéseket tesz, hogy hosszabb távra rendezkedjék be a megszállt területeken. Új elem az atomsorompó-ellenőrzés kérdésében A külügyminiszteri találkozó ily módon lényegében csak két vonatkozásban hozhatott pozitív fejlődést. Általános érdeklődéssel fogadták U Thant indítványát, hogy a Biztonsági Tanács tartson rendszeres zárt üléseket, s a tagállamokat a külügyminiszterek képviseljék. Ez a forma tulajdonképpen egy időről időre összeülő külügyminiszteri értekezlet rendszeresítését jelenthetné. A másik terület, ahol kétségtelenül mozgásba jött a nemzetközi politika, az atomsorompó-tárgyalások ügye. Az ENSZ előtt fekszik a párhuzamos, azonos szövegű szovjet és amerikai javaslat az atomfegyverek továbbterjedésének megakadályozásáról. Lényegében már csak az ellenőrzés kérdésének tisztázása van hátra. Új elemként említhetjük, hogy az előzetes tárgyalások után, az atomügynökség bécsi közgyűlésén mind a szovjet, mind az amerikai küldött helyeselte az ENSZ- ellenőrzést!... Az ANSZ és Kuba A hét elején az Amerikai Államok Szervezete tanácsülésén újabb Kuba-ellenes bojkotthatározatokat fogadott el. Újra kiderült, hogy a latin-amerikai államok ahelyett, hogy saját társadalmi ellentmondásaikon próbálnának változtatni, „Kuba kezét” keresik a lakosságuk körében megmutatkozó elégedetlenség mögött. Az AÁSZ-döntés némi nehézségeket támaszt amerikai—angol viszonylatban is. London ugyanis a washingtoni nyomás ellenére sem kívánja feladni a kereskedelmi kapcsolatait Kubával. Két szavazás között Nem lenne teljes a heti krónika a francia járási választások említése nélkül. Vasárnap tartották meg az első fordulót és október 1-én kerül sor a másodikra. A demokratikus baloldali ellenzék a szavazatok 56 százalékát szerezte meg, egyedül a kommunisták szavazataránya 26 százalék fölé került. A két szavazás között fontos egységtárgyalások zajlottak le a baloldal pártjai között, s minden bizonnyal a második fordulóban is megmutatkozik majd növekvő befolyásuk, vonzerejük. Réti Ervin 2 OIL-MAGYARORSZAü Vasárnap, 19«7. október I. Szővet segítség Jemennek • Szanaa (TASZSZ) Szanaa-ban ünnepélyes keretek között átadták a jemeni kormánynak azt a kórházat és poliklinikát, amelyet a Szovjetunió segítségével építettek fel és rendeztek be. Az átadás alkalmával rendezett ünnepi gyűlésen Szálai jemeni elnök is beszédet mondott Kijelentette: nehéz lenne túlbecsülni azt a hatalmas segítséget, amelyet a szovjet szakemberek, a nagyarányú létesítmény felépítésével és berendezésével Jemennek nyújtottak. Legnagyobb érdemük, hogy segítenek kiképezni az országnak saját nemzeti kádereit, akik az elkövetkező négy-öt esztendő folyamán más országok színvonaláig emelik fel .Tement — hangsúlyozta az elnök. Javul a brit—egyptomi viszony • Kairó (MTI) Kairói megfigyelők a brit—egyiptomi kapcsolatok bizonyos mértékű javulását várják Sir Harold Bailey, Brown külügyminiszter személyes képviselője két héten belül esedékes kairói látogatásától; a hírt az Al Ahram jelentette be, rámutatva arra, hogy Brown kezdeményező lépést tett Nasszer elnöknél, jóllehet a két ország között nincsen diplomáciai kapcsolat A brit külügyminiszter magánemberként írt hosszú levelet Nasszernek. Levelére Nasszer néhány nappal ezelőtt válaszolt KOK—I4SZK találkozó államtitkári színten ? Bonn csak másodlagos kérdésekről hajlandó tárgyalni • Berlin (MTI) A szeptemberi levélváltás Berlin és Bonn k között, szemmel láthatóan nem vitt közelebb a problémák megoldásához. A bonni kancellár, a nyugatnémet lakosság többségének érdekeit figyelmen kívül hagyva, teljes hallgatással reagált az NDK konstruktív javaslataira. Kiesinger pénteki válaszleveléből kitűnt, hogy Bonn csak a másodlagos kérdésekről hajlandó tárgyalni. Ennek megfelelően értékelte a kancellár levelét az NDK miniszterelnökségi sajtóirodájának péntek esti közleménye is, amely hangoztatja: a szavak játéka (Bonnban „politikus lépésnek” tartják, hogy a levélben nem esik szó a kizárólagos képviseleti igényről) nem változtatja meg azt a tényt, hogy Bonn, kitérve az állami kapcsolatok normalizálásának problémája elől, továbbra is fenntartja kizárólagos képviseleti igényét. Kiesinger kancellár levelében megnevezett egy államtitkárt a tárgyalások előkészítésére. Az NDK közleménye hasonlóképpen államtitkári szinten lát lehetőséget a kormányfők tárgyalásainak előkészítésére. De ilyen körülmények között, amikor a két kormányfő javasolt tárgyalási pontjai teljesen eltérnek egymástól, vajon miről tárgyalhat a két államtitkár? Sor kerülhet-e egyáltalán az államtitkárok találkozójára, míg Bonn nem tesz határozottabb lépést kizárólagos képviseleti igényének megszüntetésére. # Párizs (MTI) A párizsi lapok csalódást keltőnek tartják Kiesinger kancellár válaszlevelét. Az Humanitéban Yves Moreau megállapítja: a helyzet különös. Bonn szemében az NDK nem létezik, Kiesinger mégis levelet ír a címére és megbeszéléseket javasol magasrangú funkcionáriusok szintjén. Alapjában véve azonban a bonni kormány politikája változatlan maradt, s erre Kiesinger levele újabb bizonyíték. Véget ért a nemzetközi űrhajózási kongresszus • Belgrád (MTI) A jugoszláv fővárosban befejezte munkáját a 8. nemzetközi űrhajózási kongresszus. A nagyjelentőségű tudományos tanácskozás a tíz évvel ezelőtt a Szovjetunióban felbocsátott első mesterséges hold jubileumának jegyében zajlott le. A kongresszus ülésein elhangzott referátumokban és előadásokban felsorakoztak azok a kimagasló sikerek, amelyeket az elmúlt évtized sorában a világűr tanulmányozásában elértek. Kifejezésre jutott a különböző országok szakembereinek a szoros együttműködésre irányuló törekvése is. A kongresszus ideje alatt zajlott le Belgrádban a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség közgyűlésének ülésszaka is. Megválasztották a nemzetközi űrhajózási szövetség irodájának új tisztségviselőit. A szövetség elnöke újra az olasz Luigi Napolitano, alelnöke pedig a szovjet L. I. Szedov akadémikus lett. Az ENSZ-közgyűlés hétfőn folytatja a vitát . New York (MTI) Az ENSZ közgyűlésének pénteki ülésén folytatódott az általános politikai helyzet vitája. A délutáni ülésen Martinez Moreno, Salvador külügyminisztere, Leslie Lee, Sierra Leone képviselője és Guevara Arte bolíviai külügyminiszter szólalt fel. A bolíviai küldött felszólalásával véget ért az ENSZ-közgyűlés heti vitája: a közgyűlés legközelebb október 2-án, hétfőn ül össze. Az AFP azt az értesülését közli, hogy az ENSZ-közgyűlés üléseivel párhuzamosan több diplomáciai megbeszélés zajlott le arról, hogy a közel-keleti helyzet megvitatására esetleg összehívják a Biztonsági Tanácsot, még mielőtt a probléma október közepe táján a közgyűlés plenáris ülésén napirendre kerül. Husszein Kairóban A jordán király hétfőn Moszkvába utazik , Kairó (MTI) Husszein jordán király szombaton egynapos hivatalos látogatásra Kairóba érkezett. A repülőtéren Nasszer elnök fogadta. A két államfő a Kabbeh-palotában megbeszéléseket folytat az arab világban kialakult helyzetről. Husszein vasárnap este utazik vissza Ammanba, majd hétfőn elindul Moszkvába, ahol négynapos látogatást tesz. Siklós János: JJ Valóságtól elszakadt világkép Beszélgettünk. Ismerős és ismeretlen emberek tudósok, orvosok, művészek. S e beszélgetésen érdekes tünetet fedeztem fel rajtunk. A mi légkörünk az autóban izgatott volt, azokban a napokban érte el csúcspontját a közel-keleti konfliktus. Figyeltük a híreket, mert ha egészen borús lesz az ég alja, a hazának fordítjuk szekerünk rúdját. Amint emberek közé kerültünk, megcsapott bennünket a méltóságteljes nyugalom természetes levegője. Ez a klimatikus különbség indított arra, hogy körbemutassam a gondolatokat, felfogásbeli viszonyokat. Az izraeli agresszió komolyságára ezek a javakorabeli emberek alig figyeltek. — Apróság, incselkedő dárdások, róluk szól a két „szuperhatalom”__ és véget vetnek a parádézásnak — mondotta közülük az egyik. Nem ellenkeztem, de én nem tartottam ezt a helyzetet valamiféle vidéki csetepaténak, annak ellenére, hogy kétezer esztendeje folyik a huzakodás a Sinai hegy tövében. Amióta József gonosz testvéreinek gabonát adott a Nílus völgyében ... azóta is nagy a gabonahiány, azon a vidéken. Kicsi a termőföld és nehéz az élet Egyéni ízű kommentálásban azért nem volt hiány, de ezek sajnos nélkülöztek minden lényeges meggondolást. A két szuperhatalomról szóló felfogás mögül azonban előbukkant egy hamis jövővárás, amely a valóságtól elszakadt világkép dajkálásában fogant. Azt fejtegették, hogy rend lesz a világban, mert összebékül a Szovjet és Amerika s ezáltal megoldódik néhány évszázadra minden lényeges kérdése az emberiségnek. Ez szinte politikai refrén a nyugati szellemi életben. Igaz, hogy ezekre a véleményekre a véleményezőkön kívül senki sem figyel oda, mert ezek inkább hasonlítanak a mi gyerekeink házibulijához azzal a különbséggel, hogy ott felnőttek űzik és politikai házibuliként tarthatjuk számon. De a nagy politikát és a vezető köröket egyáltalán nem érdekli, hogy mi a véleménye orvosnak, tudósnak, művésznek. Így hát ily módon buliznak a politikában. Elképzeltem magamban, hogy milyen nagy a különbség, hiszen ha itt intellektuális körök véleményt nyilvánítanak, akkor nagyon sokan odafigyelnek hivatalos helyeken is. De odaát ezekre a véleménynyilvánításokra senki sem figyel. Meg sem kísérlik, hogy a nagy politika tényezőit keressék meg véleményekkel, úgy gondolják, nevetségesen hatna az ilyesmi. Nálunk meg az hatna nevetségesen, ha véleményekkel nem keresnék meg a nagy politika képviselőit ezekből a körökből. De ezt már annyira megszoktuk idehaza, hogy eszünkbe sem jut... ez valamikor másként volt és a világ nagy részén ma is másképp van. Csupán az a bökkenő, hogy ez a politikai refrén nem felel meg az élet valóságának. Nélkülözi a világhelyzet ismeretét és inkább szubjektív óhajokból indul ki, mintsem a realitásokból. Más-más gazdasági viszonyok nem békülhetnek egybe; a tőkés magántulajdon és a társadalmi tulajdon bázisán épülő gazdaságot nem lehet kívánság szerint összeszorozni. Más-más társadalmi viszonyokat nem lehet egybekeverni; a tőkés osztály és a munkásosztály által szervezett társadalom különbözőségét nem lehet azonosnak tekinteni azzal az igénnyel, hogy majd homlokon csókolják egymást és minden rendben lesz. A burzsoá világnézetet és a munkás, marxista világnézetét sem lehet elhatározással összeboronálni. Az előző a magántőkés tulajdon szentségén épül, amely kitermel naionalizmust, fasizmust, cionizmust (ezek a világnézeti áramlatok a tőkés osztály szellemi termékei és egyikük-egyikük adott időszakban rettenetesen veszélyes lehet — ezt távoli és közeli történelmi példák igazolják). A marxista világnézet viszont az osztálynélküli társadalom megteremtésének ideológiájára épül, és ennél fogva proletár internacionalista. Sehogyan sem egyeztethető össze például a marxista felfogású internacionalizmus a fasizmus vagy a cionizmus ideológiájával. Őszintén szólva ezek a jószándékú emberek ilyesmikre nem gondolnak, ők egészen praktikusan ítélik meg a világot, olyan alapokon, hogy Koszigin és Johnson tárgyal, Rush és Gromiko együtt vacsorázik... s a békés egymás mellett élés voltaképpen az összebarátkozás útja. Ha nem tudtam volna, hogy most igen tiszteletre méltó emberek társaságában ülök a nyugati világban, akkor ijedtemben talán kínai hangokra gondolhattam volna, mert a vádak és a valóságtól elszakadt világkép a nyugat szellemi életének egy jelentős részében... kísértetiesen hasonlatos. Nem egészen kategorikusan, de mégiscsak azt fejtegették, hogy az életet én hiába csomagolom dogmákba és sémákba, az úgysem tűri meg ezeket. Egyre bizonygattam, hogy az éppen fordítva van, az élet produkálta tények, mint igazoló jegyek bizonyítják álláspontomat. A másik érdekes és meglepő szólam az erőegyensúly megtartása. Másként szólva: azért nincsenek nagy világháborúk, mert kiegyensúlyozottak az erőviszonyok a kapitalista és a szocialista világ között. Arra kell tehát törekedni, hogy maradjon meg az egyensúly és akkor nincs különösebb félnivalónk. Csakhogy ez ismét olyan óhaj, amely nélkülöz minden komolyságot, s főként az élet dialektikus szemléletét. Az erőegyensúly napról napra változik, módosul a mi javunkra. Nem azért nincs világháború, mert erőegyensúly van, hanem azért, mert a szocialista eszméket valló és hordozó erők rendkívül nagy intenzitással fejlődnek. S mi ezt a fejlődést, az erőviszonyok eltolódásának ilyen módját siettetjük, segítjük, mert ez az a folyamat, amely kétségessé teheti a háborút. Egyenlő erejű felek ugyanis egyenlő kockázattal mérik össze erejüket. De az erőegyensúly eltolódása a feltörekvő társadalom javára azért garancia, mert ez a társadalom nem támadó, hódító szándékú, nincsen agresszív jellege. Ha ezek a beszélgető emberek ahelyett, hogy az erőegyensúly gyorsabb eltolódásának lennének az apostolai, naivan olyan erőegyensúly elmélethez ragaszkodnak, amely szerencsére már régen nincsen meg. S éppen ezért lehet nyugodtan politikai házibulizni lakásaikban, s ezért lehet normalizálni a gazdasági, _ kereskedelmi, szellemi kapcsolatokat a különböző társadalmi berendezkedésben élő népek között. Mindez persze természetesnek hat a mi köreinkben. Azt mondhatná az olvasó, ebben nincsen semmi érdekes és új. Ez azonban egyáltalán nem így áll a másik világban. Ott a tudatos tényezők igen világosan látják szerepüket, helyüket, de a magánszakállra politizáló értelmiség illúziókban él a világ jövőjét, az emberiség sorsát illetően. Vajon nálunk e kérdés minden oldalú ismerete kizárja azt, hogy szellemi életünkben a nyugati illúziók nem találnak meghallgatásra? Sajnos ilyen szigorú fogalmat nem használhatunk: nemcsak beszivárog köreinkbe ez a felfogás, de akadnak bőven olyan „szocialista” felfogású emberek, akik itthon elmondják, hogy ez a nyugati szellemi áramlat micsoda tudománytalan ostobaság, de amikor a helyzet úgy kívánja — személyes érdekek stb. — akkor tartózkodó álláspontra helyezkednek. Ez ártatlanabbnak tűnő módja annak a koncepciónak, amit mi föllazítási taktikának nevezünk, de hatása sajnos egyáltalán nem ártatlan. Sajátos magyar szokás a végletesség. Mi vagy nem szólunk semmit, s haragosdit játszunk, vagy szólunk, de akkor oly módon, hogy mások haragudjanak meg ránk. Ebben a bonyolult együttműködésben nagy szerepe van a megalapozott szónak és a polémia nélkülözhetetlen. Enélkül nagyon nehezen tudjuk magunkat megértetni, és ami talán lényegesebb, elhanyagoljuk meggyőződésünk, eszménk terjesztésének azt a lehetőségét, amellyel egyébként rendelkezünk. A vita nemcsak politikai szervekre, konferenciákra és egyesületek rendezvényeire vonatkozik, a vita az egyéné is, mindenkié, aki rendelkezik megfelelő készségekkel és véleményekkel. Örültem annak, hogy olyan magyarok társaságában lehettem, akinek van véleményük és mernek is vitatkozni. Sajnos hallottam olyan hazánkfiairól is, akik mindig ott helyeselnek, ahol éppen tartózkodnak. Az viszont nagyon jó lenne, hogy ha ezek az emberek minél kevesebb helyen tartózkodnának. Nekik is jót tenne és a hazának is javára válna! Ez volt az egyik leghasznosabb este, ez a „politikai házibuli.” Meggyőzött arról, hogy mi a világ dolgairól, az emberiség sorsáról és jövőjéről s főként a mai valóságról sokkal de sokkal többet tudunk, és biztosabbak ítéleteink, mint azoké, akik előtt gyakran hajt fejet indokolatlanul egy-egy arra járó magyar. A Furka hágó alatt