Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

Megalapozott optimizmussal Losonczi Pál elvtárs újévi köszöntője Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke január 1-én délben az alábbi újévi köszöntőt mondotta el a rádióban és a televízióban: Egy eredményekben, gondokban bővelkedő esztendőtől búcsúzunk. S mégis, ha a gondokat és az örömöket a mér­leg serpenyőjébe vetjük, jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy erőfeszítéseinknek nem maradt el a jutalma. 1967 végén sikerekben gazdag esztendőt zárunk. Eredményes évet, mert népünk a gazda öntudatával élt, munkálkodott, tudva azt, hogy amit jó lelkiismerettel megteremt, az mindannyi­unké, hiszen jövendő közös céljainkat szolgálja. Ebben a biztos tudatban dolgozott, erejét megfeszítve munkásosztályunk. Ez a felismerés sarkallta tettekre az új életben mind több örömét lelő parasztságunkat. S hasonló érzéseket táplál az értelmiség is. Ezért tudott egész dol­gozó népünk alkotásainak magas színvonalával sok elis­merést szerezni itthon és határainkon túl. Az 1967-es esztendő tehát népköztársaságunkban a cse­lekvés, s a még nagyobb tettekre való felkészülés eszten­deje volt. S ebben népünk tiszteletreméltóan helyt állt A kölcsönös bizalomnak és a szilárd magabiztosságnak megvolt az alapja: pártunk kipróbált, határozott és humá­nus politikája, amelynek valóraváltásán egész társadal­munk eredményesen munkálkodott. Tovább szilárdítottuk új társadalmi rendünk alapjait. S az új esztendőben ma­gasabb szinten, nagyobb igényekkel folytathatjuk a mun­kát. A jó alapokon mind közelebb juthatunk a nagy cél­hoz, a szocializmus teljes felépítéséhez. Nyugodtan láthatunk hozzá az új gazdaságirányítási rendszer megvalósításához, ami népünk érdeke. Hazánk minden jószándékú fia tettekkel járul hozzá a közös nagy ügy sikeréhez. Ahogy idehaza a társadalmi, a gazdasági haladás ér­dekében munkálkodunk, úgy a külföldi országokhoz, né­pekhez fűződő kapcsolatainkban is alapvető célunk a hala­dás erőivel való még szorosabb szövetség és testvéri jóba­rátság. Történelmünk során soha nem állt még népünk előtt ilyen egységesen vállalt, a nép döntő többségének ro­­konszenvét kivívott központi cél. Ennek jegyében ünnepel­tük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulóját is. A felemelő, szép ünnepségek fényében még világosabban láthattuk fél évszázad alatt, milyen hatalmas erővé nőtt a szovjet nép és a szocializmus eszméje. A hősök — közöttük a magyar internacionalisták — vére hullatása, tettei nyomán új célok, új lehetőségek so­kasága tárult fel a világ előtt. A figyelem, amellyel az emberiség a nagy évfordulót kísérte, arról tanúskodott, hogy a Lenin által elvetett magból a Föld minden részén kisarjadt a szabadság reménye. Még van nálunk jócskán tennivaló, de abban a biztos tudatban élünk, hogy a tör­ténelem legnemesebb eszméit hordozzuk, s a nyugodt élet­re, a békés, alkotó munkára vágyó emberiség a mi tábo­runkra tekint Sajnos, az ég nem olyan felhőtlen a világ felett, aho­gyan azt a haladó emberiség szeretné. A mi békés, terem­tő munkánkkal szemben állnak az erőszak, a háború erői. Amíg mi minden szándékot az emberi tudás egészség a gazdagabb, a teljesebb élet szolgálatába iparkodunk állí­tani, a reakció erői szervezkednek, hogy megállítsák, sőt visszafordítsák a társadalmi fejlődés menetét Gondoljunk az Amerikai Egyesült Államok vietnami kegyetlen, embertelen háborújára. A távoli országban egy hős nép védelmezi a rátámadó ragadozóval szemben hazá­ját értékeit eszméit haladásba vetett hitét S ez a nép a haladás erőinek támogatásával emberfeletti hősiességet ta­núsít szabadságának, szocialista vívmányainak védelmé­ben. Vietnamon kívül a világ számos más eseménye is ta­núsítja, hogy az imperialisták felelőtlenül játszanak a tűz­zel. Ez arra figyelmeztet: a haladó világnak összefogásra, határozottságra és józanságra van szüksége, hogy megálljt parancsoljon a háborús uszítóknak. Az új esztendő küszöbén nem állunk tehát problémák és teendők nélkül. Itthoni kötelességeinken kívül előttünk áll a másik nagy cél, a békéért vívott küzdelem további fokozása és mind szorosabb együttműködés a haladás erői­­vel • Népünk közös, akaratának és nyugalmának, a haladás tábora erejének és eltökéltségének, valamint a szocializmus ügye mellett világszerte megmutatkozó rokonszenv tudatá­ban megalapozott optimizmussal, új sikerek reményeivel vághatunk neki az új esztendőnek. Kívánom, hogy 1968 népünk számára békés, eredmé­nyekben gazdag boldog új esztendő legyen. A 20. tengerjáró hajó Az év első munkanapján — kedden — ünnepi esemény színhelye volt a Magyar Hajó- és Darugyár angyal­földi gyáregysége: a magyar hajózás átvette 20. tenger­járó hajóját Az új 1650 tonnás hajó a Somogy nevet kapta. A tengeri kereskedel­mi flotta 20. tagja a Föld­közi-tengeren és a Balti-tengeren szállít majd ma­gyar árut, illetve más or­szágok iparának termékeit. Horgonyát a hajó már kedden délután felszedte, előbb Brailába hajózik, ott felszerelik rá az árbocokat stb., utána hamarosan be­kapcsolódik a tengeri szál­lításba. Jubilál Petőfi szü­nhelye Jubileumi ünnepségek kezdődtek szilveszter éjjelén Petőfi Sándor szülőhelyén, Kiskőrösön, amely most ün­nepli újjáalakulásának 250. évfordulóját. Az ünnepség­­sorozat 1973-ig, a költő szü­letésének 150. évfordulójáig tart, ez idő alatt irodalmi, történelmi és népművészeti események színhelye lesz Kiskőrös. A többi között felállítják Petőfi Sándor szobrát, de rajta kívül szobrot kap a község másik forradalmár költője: L­igeti Károly, és Bem József is, 58. évfolyam, 1. szám­ára: 70 fillér Szerda, 1968. január 3. Kádár János elvtárs az új esztendő kilátásairól A párt első titkárának beszélgetése a televízióban és a rádióban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszélgetést folyta­tott Megyeri Károllyal és Szepesi Györggyel, s vála­a béke kilátásairól szólva Kádár elvtárs arra utalt: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas mó­don vetődik fel az embe­rekben. A mi újkori társa­dalmunk a teljes békét úgy­szólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világhá­ború súlyos megpróbáltatá­sain ment keresztül. Az ag­godalmaskodást, nyugtalan­ságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nem­zetközi helyzet — átmeneti, csekély enyhülés után — is­mét bizonyos mértékben ki­éleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, kü­lönböző puccsok, úgyneve­zett helyi háborúk és külö­nösképpen a vietnami hábo­rú révén. Az emberek lát­ják és tudják, hogy az im­perializmus nem nyugszik, annak vezető, fő ereje, az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító há­borúba fogott Vietnamban és térdre akarja kényszerí­teni a vietnami népet. A továbbiakban Kádár elv­Szólott arról is, hogy van­nak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító, szirénhangokat is, hogy Magyarország miért nem „önállóbb” külpolitiká­jában. Ezek persze ki nem mondva azt jelentik, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a A gazdasági irányítás re­formjával kapcsolatban Ká­dár elvtárs aláhúzta, hogy az szükségszerű és megérett változás. Ami az életszínvo­nalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hangzik: a gazdaság­vezetési reformmal is a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés és a termelékenység fejlesztését kell elérnünk, és ezen ke­resztül fogjuk elérni az élet­­színvonal emelkedését. A re­formtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a terme­lés fejlesztését, mind az élet­­színvonal emelkedését, a szo­cialista építés ütemét ha­zánkban. Ez a meggyőződé­sünk. Az új mechanizmus létre­jöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva Kádár elvtárs el­mondotta, hogy bizonyos időben — körülbelül hár­om esztendővel ezelőtt — tud­va, hogy a gazdaságunk fel­szólt a rádió és a televízió hallgatóinak, illetve nézői­nek kérdéseire. A beszélge­tés, amelyet a rádió és te­levízió az új év első nap­ján közvetített, kitért több politikai kérdésre is. társ rámutatott arra, hogy az Egysült Államok kormá­nya sohasem fogja elérni célját, amiért ezt a háborút kirobbantotta. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyar­mati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyetlenségeket követett el, különlegesen em­bertelen hadviselés képe raj­zolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta, és az egész világ tanúja ennek a harcnak, amikor a legnagyobb impe­rialista hatalom egy vi­szonylag kis lélekszámú nép­pel nem tud elbánni, és az meghiúsítja minden leigázó törekvését. Kádár János ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy a vietnami nép győzni fog, a vietnami nép szabad lesz, és hogy a szocialista vi­lágrendszer országainak ere­je, a világ minden haladó emberének törekvése, a né­pek ébersége meg tudja aka­dályozni egy új világháború kirobbanását is. szocialista országok közössé­gétől. Azért nem távolodunk el — hangsúlyozta Kádár Já­nos —, mert az elvhű poli­tika nagy távlatban az iga­zán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveink­hez ragaszkodva tudjuk meg­őrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekintetben ellenségeink tiszteletét is­­ledik és előrehalad, mégis észleltünk olyan jelensége­ket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés üte­mét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkü­lönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk mód­szereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapaszta­lat összegyűlt, ezt rendsze­rezték a párt Központi Bi­zottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel opera­tíven foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok, az illetékes pártszervek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek fo­lyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazda­ságirányítási rendszerünket meg kell reformálnunk a problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti megemlítette, hogy most közvetlenül valami kis több­letet remélünk attól, a ter­melő közösségek, üzemek nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizo­nyos részét közvetlenül sa­ját dolgozóik lakásszükség­letének megoldására for­díthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a reformtól várunk, az elsősorban az, hogy a termelés hatékonyabb, jöve­delmezőbb, nyereségesebb lesz, innen várjuk azt a többleterőt, amivel a lakás­építés megoldását is bizto­sítani tudjuk, emberileg be­látható időn belül. Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de Kádár elvtárs szólt a dol­gozó nők helyzetéről is. Ki­emelte, hogy társadalmi szervezeteink és kormány­zatunk mindenkor napiren­den tartja és kellő figyelem­mel kezeli a dolgozó nők szociális problémáit és spe­ciális kérdéseit, és a kong­resszus határozatai nyomán most már a gyakorlatba ment át egész sor rendsza­bály, amelynek célja az, hogy a dolgozó nők, minde­nekelőtt az anyák helyzetén könnyítsünk. Nyugdíjrendszerünk is szó­ba került a kérdések kap­csán. Kádár elvtárs rámuta­tott arra, hogy az világvi­szonylatban is kiállja az ös­­­szehasonlítást bármely or­szág nyugdíjrendszerével. A pártkongresszus állásfoglalá­sa nyomán e tekintetben is egy sor olyan intézkedés tör­tént, amely százezer és száz­ezer nyugdíjas helyzetét ren­dezi. A reform eredményei­Nem maradtak ki kérdése­ikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni: mi a véleménye Kádár János­nak a mai fiatalságról. A fi­atalság, az életkor — hang­zott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoz­nak és tanulnak, de ezen be­lül nagyon különbözőek, nagyjából megépítettük, de még sok van belőle hátra. A Központi Bizottság jelen­leg is foglalkozik a lakás­kérdés egészével és meg­vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítés ré­szét is, de foglalkozunk a lakásigénylés és -elosztás kérdésével is. Mert ha bár az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükségletnek megfelelően osztják el, még­is jobb áttekintést kell kap­nunk és valamiféle értelmes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságér­zetnek is. Javítani tudunk az építésen is, hogy még valamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat, az igénylésben is rendet kell csinálni, hogy ki-ki szükség­lete, tehetsége és lehetősége szerint igényelhessen és kaphasson lakást. Akkor ez a kérdés is nyugvópontra fog jutni. nők arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendsze­resen javulni fog a jövőben, mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anya­gi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondos­kodásnak is. Nálunk jelen­leg — kereken szólva — egymillió-kétszázezer ember a nyugdíjas és járadékos. Hogy ez milyen részarány egy tízmilliós országban, an­nak bizonyítására Kádár elv­társ arra hivatkozott, hogy az iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelenleg — ugyancsak kereken — egymillió-két­százezer ember. Reméljük, hogy nem sok esztendő múl­va anyagilag is nagyobb ala­pokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kér­dést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriá­ja, az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját. Csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy még na­gyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás meg­választásában vagy a párvá­lasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a fele­lősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szóra­kozhatnának az ifjak a ma­guk fiatalos módján. A népek szerepe a béke megőrzésében Elvhű politika Az új gazdasági mechanizmus és az életszínvonal A dolgozó nők helyzete» nyugdíjrendszerünk A fiatalokról Lakáskérdés és más szociális problémák A továbbiakban szólott a várható hatásáról, a lakás­­gazdaságirányítási reform kérdés és más, szociális Folytatjuk szocialista építőmunkánkat A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtárs, majd befejezésül a követke­zőket mondotta: “ Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendőben volt: küszköd­nünk és harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi né­zetekkel, sokszor önmagunk­kal is, nemzetközi síkon pe­dig azokkal az erőkkel, ame­lyekkel szembenállunk, ame­lyek törekvéseinket, a szo­cializmust és a békét veszé­lyeztetik. Én azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménység­gel tekinthet az új esztendő elé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tíz­millió ember boldogabb jö­vendőjéből, s annak megfe­lelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Élve az alkalommal, a rá­dió hallgatóinak, a televízió nézőinek, egész népünknek szívemből boldog új eszten­dőt kívánok!

Next