Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

Nők fóruma Tegnap délelőtt Szegeden, s a megyei tanácsházban ülést tartott a Csongrád megyei Nőtanács. Az ülésen részt­­vettek a megyei Nőtanács mellett működő bizottságok tagjai is. A tanácskozást Tóth Ist­­vánné, a megyei nőtanács titkára nyitotta meg. Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára szólt az időszerű belpolitikai kérdésekről, majd Klupp Judit, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának munkatársa a titkárság határozata alap­ján a nőmozgalom idei főbb feladatait ismertette. Tánczos Jánosné, a makói városi Nő­tanács elnöke, a helybeli Kossuth Tsz tagja a terme­lőszövetkezeti nőbizottságok. Farkas József­né, a szegedi textilművek szakszervezeti bizottságának titkára az ipa­ri üzemekben működő nőbi­­zottságok újszerű feladatai­ról, a saját munkaterületü­kön tapasztaltakról szólt fel­szólalásában. Mind az üzemekben, mind a termelőszövetkezetekben igen sok nő dolgozik, és az aszonyok azt várják a nő­mozgalom aktivistáitól, hogy megfelelő választ adjanak a helyben adódó gazdasági kér­désekre, amelyek mind mun­ka-, mind életkörülményeik­re kihatnak. De éppen a nő­mozgalom sajátosságaiból adódik, hogy a gazdaságveze­tés is­ számít a nőket képvi­selő testületek tevékenységé­re. Tehát tudatos nevelő munkát várnak; nap mint nap az asszonyok között kell lenniük az aktivistáknak, hogy segítsenek eligazodni a helyi gazdasá­gi kérdésekben. A megyei Nőtanács fontos­nak tartja, hogy e munkára felkészítsék az aktívákat. E célt szolgálja az idei munka­program is: a többi között a termelőszövetkezetekben dol­gozó aktívák részb­e sárson­­ként és városonként Nők fó­ruma címmel ankétokat ren­deznek, amelyeken a tsz-tör­­vényt és az ebből adódó fel­adatokat beszélik meg. Vá­­sárhelyen és Szegeden meg­szervezik a háziasszonyok konferenciáját is. Try bur, a Ludu szerdai száma megemlékezik a há­ború utáni első lengyel—magyar kulturális egyezmény aláírásának 20. évfordulójáról. A húsz évvel ezelőtti ese­mény jelen­­tőségét kidomborítva a lap rámutat: ez volt az első ilyen jellegű nemzetek közötti megállapodás, ame­lyet Lengyelország népi demokratikus kormánya között. Természetesen — írja a lap — a két nép barátsága, kul­turális kapcsolata sokkal régibb keletű. Mégis csak 1945 után bontakozhattak ki igazán ezek a kapcsolatok. Az elmúlt húsz esztendő alatt a klasszikus és a mo­dern magyar irodalom 120 alkotása jelent meg lengyel fordításban, a lengyel mozikban több mint 120 magyar játékfilmet vetítettek, a lengyel színpadokon 24 magyar színdarabot adtak elő. A gyár „mell­ékese" A másfél évvel ezelőtt épült új seprűgyárnak kor­szerű gépi berendezései van­nak, s kitűnő a szociális el­látottsága is. A százmillió forintnál nagyobb termelési értéket produkáló új gyár azonban drágábban dolgozik elődjénél. Magasabb a fenn­tartási költsége, négyszere­sére nőtt a villamos energia és vízfogyasztása. A szakem­berek szinte a termelés kez­dete óta tapasztalják ezt és a gazdaságosabb termelés le­­­hetőségeit keresik. Tovább fejeztették a technológiát, termelékeny gépekkel vál­tották fel a nehéz fizikai munkát, takarékoskodtak és takarékoskodnak az export­­alapanyagokkal. A múlt évi eredmények elemzésénél érdekes adatokat találtak. Kiderült, hogy a nemrég vásárolt nagyteljesít­ményű famegmunkáló auto­matákat nem használja ki teljesen az üzem. A bonyo­lult gépek 8—14 óra alatt ki­elégítik a gyár alkatrész­­igényét, s azután állnak. Az ecset- és seprűgyár vezetői ezért elhatározták, hogy bér­munkában hasznosítják az automatá­kat- Például az or­szág cipőgyárainak készítet­tek cipősarkokat, a kender­gyáraknak faalkatrészeket százezres tételekben. Mivel győzik a munkát, igyekeznek a gyári „mellékest” még to­vább bővíteni, szélesíteni. A túlterhelt bútorgyáraknak is segítséget adnának — nagy sorozatban esztergálnának bútoralkatrészeket. De ami ennél is jelentősebb, a sze­gedi seprű­gyár a magyar seprűipar teljes alkatrész­igényét szeretné kielégíteni A tervek reálisak. A Sze­gedi Ecset- és Seprűgyár Ma­gyarország legkorszerűbb, legtöbb célgéppel, automatá­val felszerelt seprűipari üze­me — a gépekkel elvégezheti a többlet feladatot Jó jel, hogy azóta az első megren­delés megérkezett; a buda­pesti Cirokseprű­gyárnak Szegeden készítik a kis sep­rűkhöz szükséges nyeleket. A seprűgyári tartalékok ennél is többet kínálnak. A TMK lakatos­, esztergályos műhelyek az átlagosnál fej­lettebbek, az új gyár felsze­reléséhez ugyanis sok-sok gépet, berendezést kellett ké­szíteni. A TMK-műhelyek jelenlegi „fölös energiáját” is hasznosítják: tárgyalások kezdődtek a Hódmezővásár­helyi Mérleggyárral; külön­féle alkatrészeket készítenek sorozatban az új mérlegek­hez. M. I. Húszéves egyezményMechanizmus és háztartás Már sehol sem állnak az emberek a kirakatok előtt, hogy az új árakkal ismer­kedjenek: jönnek-mennek, vásárolnak, éppúgy, mint az­előtt Nem azért, mintha mi sem történt volna, hanem mert akár fel-, akár lement valaminek az ára, általában egyetértenek vele, s bele­kalkulálják családi költség­vetésükbe. Száz forint nyereség — Mi az, amit leghama­rabb észrevett a január 2-i árrendezés után? — kérde­zem Kassai Jánosné fonó­nőt, a kenderfonógyár dolgo­zóját. — Az, hogy felment a hármasszekrény ára. Mosta­nában akartunk venni. — Hát nem vette észre, hogy decemberben milyen nagy forgalom volt a bútor­üzletekben? — Észrevettem, de nem volt még együtt a pénz rá. Tudja, nem élünk nehezen, de azért ilyen nagyobb do­logra gyűjteni kell a pénzt. Én itt 1300—1400 forintot keresek egy hónapban, fér­jem a gumigyárban 1700 kö­rül De van két fiunk. Sze­rencsére már mind a kettő iskolás, Lacika hetedikes, Gabi negyedi­kesi. Tudja, mennyi cipőt rúgnak szét? — Gondolom, a gyerek­cipő ára ugye nem emel­kedett? — Nem. Tulajdonképpen, ha a szekrényt leszámítom, általában a többi árral elé­gedett vagyok. Akár hiszi, akár nem, több mint száz forintot spórolhatok havonta a mosdó- és mosószereken. Pedig most már nem is hasz­nálok Albát a mosáshoz, hanem inkább Unimót. Praktikusabb és jobb is. — S az említett száz fo­rint „nyereségből” mi lesz? — Most leginkább enni­valóra költjük. Mióta ol­csóbb lett a vaj, meg a sajt, mindennap kerül az asztalra. Nagyon szeretik a gyerekek. Persze, majd ké­sőbb, amikor már megszok­juk az új árakat, visszaáll a régi rend. — Hogyhogy? — Azelőtt nagyon szeret­tük a halat, egy hónapban egyszer biztosan vettem. Az áremelés óta egyszer sem, de azt hiszem, hogy előbb­­utóbb csak megreszkírozom. Hacsak ki nem várom, míg a férjem egyszer pecázásra nem adja a fejét Utóvégre a halért ő él-hal! — És mi lesz a hármas­szekrénnyel? — A nyáron megvesszük. Körülbelül hatszáz forinttal kell rá többet gyűjteni. A néni elégedett Csendes és kissé sötét ud­vari egyszoba-konyha Hó­di nénié. Sokat üldögél egye­dül otthon, hiszen mér tíz éve özvegy, ismerőse is egy­re kevesebb van. — Hogy mit szólok, édes fiam, az árváltozásokhoz? Tudok szólni, higgye meg. Van egy kis nyugdíjacskám, azt igyekszem kuporgatni, beosztani, hogy elég legyen. Nem kell nekem már semmi az égadta világon, kiszolgál engem ez a bútor, edény, miegymás. Csak a megélhe­tés ne drágul­jon ... — És tessék mondani, drá­gult? — Nem, dehogy. Amit én a boltból veszek, annak az ára megmaradt, hacsak ol­csóbb nem lett. Mert itt van a kenyér, a liszt, a cukor, a zsír, ezeket éppúgy meg tu­dom venni, mint azelőtt. S ami még nagyon fontos: nem lett drágább sem a lakás, sem a villany, sem a gáz. — Szórakozásra sosem költ? — Néha elmegyek moziba, de úgy mondják, az­tán drá­gább lesz. Nem is nagyon bánom. Most, hogy a szom­szédok vettek egy televíziót, át-áthívnak. Az majdnem olyan, mint a mozi. — Milyen televíziót vet­tek? — Nem tudom én a nevét, olyan nagy képe van, jól le­het látni rajta az embere­ket Persze nekem csak szemüveggel. Etika, a szom­szédasszony mondta, hogy kétezer forinttal keveseb­bért vették, mint amennyibe azelőtt került Pesten szövetet . Most még kicsit szo­katlanok ezek a változó árak. Ha a csemegében iszom meg a kávém, 2,50, ha a presszóban, 3, de ha le­ülök, 4 forint — mondja dr. B. Z. vállalati jogász. — De tulajdonképpen helyeslem, ez mégsem ugyanaz, mint ami Bécsben is van, hogy a belvárosban többszörösét ké­rik annak, mint valamivel kijjebb. — De hát a pénztárca leg­kevésbé a feketekávéra rea­gál. Mi a véleménye a töb­bi árról? — A kérdést még korai­nak érzem. Csupán egy hó­nap telt el az árrendezés óta, nehéz­ lenne már most össze­állítani a családi költségve­tést Mert nemcsak az élel­miszerárak tartoznak ebbe, melyek kétségtelenül inkább lejjebb mentek, hanem még sok más is. Egy bizonyos: a pletykák alaptalanok vol­tak, az egyensúly nem bom­lott fel. Engem például na­gyon sújtott volna, ha a ben­zin ára felmegy, mert még télen is sokat használom a kocsimat. De maradt Fele­ségem szívja inkább a fogát időnként, mert ő nagyon sze­reti az extra dolgokat. A na­pokban vett Pesten egy szö­vetet, több mint kétszáz fo­rinttal került többe, mint azelőtt. — Szóval összességében úgy érzi, hogy nem csap­pant meg a pénztárcája? — Körülbelül, bár ha úgy vesszük, inkább talán vala­mivel növekedett a kiadás. — Például mivel? — Amit már említettem: a ruházkodással. Azután meg: nagyon szeretjük az iparművészeti tárgyakat, bútoraink egy részét is a Képcsarnokból szereztük be, ha apródon­ként is. Most jobban meg kell gondolni, hogy mit visz haza az ember, mert elég szépen felemelték az árakat. De azért az egy­hónapos tapasztalatok után már bátran állíthatom: nem kell semmiről sem lemon­danunk, legfeljebb ezentúl kissé okosabban osztjuk be a pénzt: bevezetjük a csalá­di háztartásban is az „új mechanizmust”. Fehér Kálmán Szeged—Szabadka orvosi szimpozion A légcsőmetszés mondhat­ni évezredek óta adott re­ceptet az orvostudománynak a fulladásos halál leküzdé­sére. A mintegy kétezer éves legősibb életmentő mű­tét a tracheotómia napjaink­ban a legkorszerűbb eszkö­zökkel, eljárásokkal folyik. A szegedi kórház baleseti sebészeti osztálya nemrég új helyiséggel, az úgynevezett akut őrző szobával bővült, ahol hirtelen kialakult nehéz légzésben szenvedő súlyos sérülteket, betegeket kezel­nek. A kellő időpontban törté­nő beavatkozáshoz, s ezek technikai kivitelezéséhez kí­ván segítséget nyújtani a Szeged m. j. Városi Tanács Kórházának és a szabadkai közkórház orvosainak tegna­pi közös tudományos ülése Szegeden, a kórház Pulcz utcai klubtermében. A két kórház orvosainak együtt­működése éppen egy eszten­deje folyik, s ezúttal első ízben rendeztek közös szim­­poziont. A élénk érdeklődés­re jellemző, hogy számos szegedi orvos vett részt a ta­nácskozáson; az ülés elnöki tisztét dr. Vathy István, a Fül-, Orr-, Gégegyógyászok Egyesületének főtitkára töl­tötte be; ott volt dr. Szon­­tágh Ferenc egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem dékánja, sőt a köz­reműködő szabadkai orvoso­kon kívül más jugoszláv or­vosok is érkeztek a határon túlról. Dr. Bódis Lajos főorvos­nak, a szegedi kórház igaz­gatójának üdvözlő szavai, valamint dr. Szekér Lajos­nak, a szabadkai kórház igazgató főorvosának meg­nyitója után öt referátum hangzott el. A tracheotómia történetéről dr. Mari Mari­anne, szövődményeinek meg­előzéséről a szabadkai dr. Kovács Lajos, szerepéről a korszerű gyógyításban dr. Völgyesi János, szövődmé­nyeiről dr. Ördögh Béla, a gyermekkori hörgősérülések­ről pedig dr. Berényi József tartott előadást. Neomycin A debreceni Biogal Gyógy­szergyár megkezdte az egyik leghatásosabb antibiotikum, a Neomycin nagyüzemi elő­állítását. A Neomycin a nem­zetközi piacon­­ is keresett gyógyszer. Hazánkban eddig kisebb mennyiségben a Chi­­noin Gyógyszerárugyár állí­totta elő, import alapanya­gokból. A Gyógyszerkutató Intézet kidolgozta a Neomy­cin előállítását hazai alap­anyagokból. Új kút, több víz Szeged napi átlag 168 LITER A SZEMÉLYI FOGYASZTÁS vízfogyasztása jelen­leg 30—31 ezer köb­méter. Nyaranta el­éri a 40 ezret is. Idén nyáron viszont ezt a mennyiséget is meghaladhatja — tá­jékoztatott bennünket Szil­­léry László, a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat fő­mérnöke. A nagy vízfogyasz­tású üzemek, intézmények, az új lakótelepiek, háztöm­bök és sokemeletes házak, a külterületek rákapcsolása a magasnyomású hálózatra folyamatos munkát ad. Csak tavaly 18 kilométer ala­csonynyomású vízhálózatot váltottak át magasnyomású­ra, s ezek a kilométerek az idén is tovább növekednek. A továbbiakban pedig: 1970- ben az őszi-téli hónapokban 34, nyáron 45 ezer köbmé­ter vizet fogyaszt majd Sze­ged lakossága és ipara. 1980- ban az előbbi számok 56, il­letve 73 ezerre, 2000-ben pe­dig 100, illetve 130 ezerre nö­vekszenek. Tengernyi víz ez, ha ah­hoz irányítjuk, hogy a Ti­szán 9 méteres áradásban, amikor töltéstől töltésig fe­szül a folyó, másodpercen­ként „csak” három-három és fél ezer köbméter víz szalad el. Az ipari felhasználást most nem tekintve, Szege­den az egy főre jutó napi vízfogyasztás jelenleg átla­gosan 168 liter, 1970-ben 185 liter lesz, 2000-ben pedig 300 liter körül járunk majd. Az igények tehát egyre nő­nek, a víz feltárásának lehe­tőségei pedig szűkülnek. Csak jóslásokba lehetne bo­csátkozni, hogy Szeged alatt a vizet adó rétegek milyen gazdagok, s nem kell-e majd egyszer a Tiszára vagy a Marosra építeni vízkivételi műveket? A földet megval­latni a geológusok hetea. A kutak hozamát tekintve — NEM ELÉG MAGAS A VÍZTORONY — ÚJSZEGEDRŐL NEM LEHET „EX­PORTÁLNI” — MIÉRT KLÚBOS ÉS HÁNY FOKOS A HÁLÓZATI VÍZ? egyelőre nem szűkölködünk vízben. Ezért is tudott ön­álló szivattyútelepet építeni a Szegedi Víz- és Csatorna­mű Vállalat az öthalmi úton az abban a körzetben fúrt 23 új kútra. Egy új kút költ­sége félmillió forint. A szi­vattyútelep pedig, amely na­ponta 20 ezer köbméter vi­zet ad a városi vízhálózatba, 54 millió forintba kerül, ha teljesen készen lesz. Hátra van még 24 millió forint be­építése 1970-ig. Minden eshetőségre szá­mítva: Szeged napi vízfo­gyasztásának mintegy 20 szá­zalékát tárolni kell, megkö­zelítően tehát 8 ezer köb­métert. A Szent István téri víztorony csak ezer köbmé­teres. Az újszegedi víztorony magassága csak 24 méter, holott ideálisan 32 méter magasan kellene állnia. Két kis víztornyot építenek, ös­­­szesen háromezer köbméter befogadótérrel. Egyet az új­szegedi víztorony helyébe, egyet pedig a Kolozsvári té­ren. De ez még mindig ke­vés, a követelménynek a fe­le. Mélytározók építésével pótolják a nagyköltségű víz­tornyokat. A tározókban megfogják azt a vízmennyi­séget, amely a víztornyok telítődése után úgyis elfoly­na, tekintve, hogy a kutak állandóan dolgoznak. Szük­ség esetén a tározókban levő több ezer köbméter vizet egy órán belü­l be tudják nyom­ni a hálózatba. S milyen lépésekkel halad a Szegedi Víz- és Csatorna­mű Vállalat a város életé­ben nem is olyan távoli 1980-as vízfogyasztás kielé­­gesítése felé? A nyu­gati ipari körzetben idén hozzákezdenek — a kutakat már fúr­ják — egy akkora teljesítményű, 20 ezer köbméter vizet biz­tosító szivattyútelep építéséhez, mint amilyen az öthalmi úton épült. Költsé­ge 58 millió forint. A beru­­­­házással 1972-ig el kell ké­szülni. A következő lépés ha­sonló vízműtelep építése lesz a vágóhíd mellett. De addig is adni kell még több vizet. Tavaly három új kutat fúr­tak Újszegeden. Ezeket majd rákapcsolják egy bővített, korszerűsített gépházra. A vízmű központjában pedig, a Lenin körúton felújítják, bő­vítik a régi kutak kapaci­tását Újszegedről ugyan le­hetne áthozni vizet, mert most már ott fölösleg is van, ennek azonban határt szab a közúti hídon átjövő cső­vezeték viszonylag szűk ke­resztmetszete. Új csővezeték­kel a hidat nem lehet meg­terhelni, mert a benne folyó víz tonnákra tehető súllyal nehezednek rá. Meleg a hálózat vize Sze­geden, átlagosan 26—27 Cel­­sius-fok. A 200 méteres ré­tegekből pedig „hideg”, alig 20 Celsius-fokos víz „tör” fel. Az ennél mélyebb ré­tegek vize azonban mele­gebb, eléri a 30—32 Celsius­­fokot is. A kétféle hőmér­sékletű víz keveredéséből kap­juk az átlagos hőmérsékle­tet, amely, ha nem is nyújt „táptalajt” a csövekben a baktériumoknak, minden­esetre a tűrés határán van. Ezért kell klórozni a vizet továbbra is. Az a fogyasztó jár jól, aki a hálózat úgy­nevezett véságainál kap vi­zet és kintebb van a nagy vízfogyasztási területektől. A legmesszebbre futó víz ad­digra ugyanis lehűl. Lődi Ferenc Raymond Gastambide, a Francia Köztársaság buda­pesti nagykövete szerdán ünnepélyes keretek között kiosztotta az elmúlt évek­ben Franciaországban tanul­mányokat folytatott magyar műszaki ösztöndíjasok dip­lomáit. A diplomakiosztás alkalmából Budapestre érke­zett az ALTEE (Francia Ösz­töndíjas Tanulmányokat Szervező Intézet) képvisele­tében Aimery de Feydeau. Az ünnepségen megjelent a magyar tudományos élet szá­mos kiválósága. (MTI) Csütörtök, 1968. február L OÍL-MASI AKQRSZÁ* 3

Next