Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

M­indig úgy éreztem, s úgy va­gyok vele ma is: ez az ünnep a kezek ünnepe. Mégpedig az ö­sszefogódzó kezeké. A legemberibb ü­nnep, amikor az emberek és emberi közösségek keze találkozik össze. Kö­szöntő kézfogásban, vagy a zászló t­yelén, vagy a fegyver markolásá­­b­an. S a találkozó kezek egyszerre­­ ünneplik az alkotást és az összetar­­ozást, egyszerre köszöntik a fölépí­tett városokat és a fölépítendő hol­napot; hatalmat, lebírhatatlan erőt mutatnak föl együttmozdulásukban. Májusnak külön eposza van a nem­zetközi munkásmozgalom történeté­ben. Hatalmas, hősi ének, amit az élet énekelt és énekel meg. A május elsejék szimbólumrendszere folyvást gazdagodik, nemesedik, fényesedik 1889 óta; a számtalan menet, tünte­tés, felvonulás egyetlen végeérhetet­len vonulássá áll össze a történelmi tablón. Az „örök tavasz, örök forradalom” demonstrációja. Zászlót bontanak Munka hadvezér ismeretlen katonái. Emlékrétegek mozdulnak ezen a na­pon. Új tavaszi seregszemlék; erdei tisztásokra áradt, szilaj rendőrlovak­kal körültáncolt május elsejék. Kard­­lappal, gumibottal megütött, megül­dözött, csizmákkal, patákkal megti­port május elsejék. Bátrak és vérző homlokúak. De: „örök tavasz, örök forradalom”. De: „elvtársaim, ez az a munkásság !’* S­zabad május. A kőzápor he­lyén labda száll. Mozgalmi da­lok, teli torokból éneklő új vi­lág. Munka hadvezér ismeretlen ka­tonái özönlenek birtokba vett tá­maszpontjaikról, a gyárakból, földek­ről, diadalmasan dübörgő ezrek ve­szik birtokukba a napsütötte utcákat, parkokat, tereket A legemberibb ünnep. Felmagaszto­sulnak a szürke hétköznapok, a mo­noton zúgású műszakok. Értelmet nyer a fáradozás, küszködés, erőfeszí­tés, a kezek szakadatlan munkálko­dása. Zeng a vers: „áldassál, emberi verejték!” Egymásba kulcsolódnak a kezek százezrei, embermilliók találkoz­nak. Köszöntő kézfogásban. A zászló n­­elét szorítva A fegyver markolá­sában. Május legszebb jelképe ez. Hogy akar és tud a kezek ünnepe lenni. Olvastam valahol, hogy az első töké­letes szerszám maga az emberi kéz volt. Egyik pillanatban kalapács, a másikban emelő. És finom műszer és összetartó kapocs. S hogy minden ka­lapács, minden emelő, s egyáltalán: valamennyi szerszám és szerszámgép konstrukciója visszavezethető az em­beri kézre. Hogy tulajdonképpen érc­be öntött ujjak, kezek, karok segíte­nek a fáradékony, s fáradhatatlan emberkéznek a kis műhelyekben, a gyáróriásokban, szerte a világon. A legnagyobb nagyhatalom tehát a ke­zeké. A munkásosztályé. Munka had­vezér ismeretlen katonáinak erejénél nin­cs nagyobb a földkerekségen! S nem is ismeretlen katonák többé. Év­ről évre mindinkább egymásra ismer­nek, egymásra találnak, tudják, vall­ják és diadalra viszik a jelszót ün­nepeken és hétköznapokon egyaránt. Mi ez a jelszó? Amióta május el­sejét a munkásmozgalom fölszentelt ünnepévé, harci napjává avatták, mindig is az összetartásra, összefo­gásra buzdított. Tömörülésre, a ha­ladó erők egyesítésére lelkesített. A munkás nemzetköziség vörös zászla­ját magasra emelve, fennen hirdette a szolidaritás eszméit: meghatvá­nyozza erőinket, ha egymás mellé ál­lunk, ha vállvetve haladunk előre, ha egységünk szilárd és állhatatos. Ehhez a tanításhoz híven, ezeket a célokat és törekvéseket képviselve in­dul el a májusi világmenet a mai na­pon is. Első soraiban a proletariátus legjobb fiai, következetesen inter­nacionalista harcosai, a kommunisták­. Azok a kommunisták, akiket moz­galmuk születése óta mindig is a nemzetköziség csillaga vezérelt. Akik nemrégiben éppen hazánk fővárosá­ban tettek hitet az egység megszilár­dítása, magasabb fokra emelése mel­lett, s akik a mi pártunk tevékeny közreműködésével azóta is ezért a cé­lért munkálkodnak. Az idei május menetelésében benne dobban a buda­pesti konzultatív találkozón kinyilvá­nított akarat: együtt kell cselekedni! Nehéz, bonyolult, sokrétű az ember méltóságáért szabadságáért folytatott harc, országonként mások a frontok, az osztagok. Van, ahol a puszta ke­nyérért kiált ma a legtöbb felirat, másutt a fasiszta terror ellen, a de­mokráciáért harsognak a transzpa­rensek, megint máshol a nemzeti füg­getlenség hirdetőoszlopa a felvonu­lás. A szocialista országok nagy csa­ládja a gazdasági felemelkedés, a bő­ség tervrajzát teríti ki a májusi fény­ben. A harc sokfrontú, bonyolultabb, mint bármikor. De „az emberiségért, az örök talajon” folytatott küzdelem­ben épp ezért még inkább egymásra utalnak a célok, az érdekek, ugyan­arra a tiszta forrásra vallanak a pa­takok és folyók, s ugyanoda, az em­beri haladás egyetemes áramlatába torkollnak a világváltoztató szán­dékok. A kezek mozdulatainak ívét, útját az értelem ragyogja be. A te­remtő értelem fényében, a mar­xista—leninista eszmék világánál mu­tatja a kenyörtelenségből a munkáló rendhez, a bizalmatlanságból az együttműködéshez, a pusztító háború­ból a teremtő békéhez vezető utat a munkásosztály fiainak összefogása. Hogy csak a legnagyobb példát em­lítsük: ennek az összefogásnak az energiái segítették eddig és támogat­ják továbbra is a hős vietnami népet az agresszió sötét erői ellenében. S ma is mellette tüntetnek a tűzszínű zászlók! Csak a képzelet foghatja át: mi­csoda energiát hordoznak a világ bé­kéjéért, haladásáért menetelők. A kéz, ez a munkára termett­­ tökéletes szerszám, ez a maga hasonlatosságára gépeket teremtő, műszerfalaknak pa­rancsoló szerszám dolgozni vágyik. Az alkotás akaratában fonódnak össze a kezek százezrei és milliói. Május legszebb jelképe ez. Hogy akar és tud a kezek ünnepe lenni. SIMAI MIHÁLY A kezek ünnepe a jó munka elismerése Gyufagyár: Élüzem cím A Gyufaipari Vállalat két gyárában — a budafokiban és a szegediben — dereka­san helytálltak tavaly a munkások. Túlteljesítették tervüket, számottevően javult a gyufa minősége is. A vál­lalat nem kevesebb mint 100 milliós értékben exportált gyufát a tőkés országokba, ami tetemes devizahozamot jelentett. A szorgalmas mun­ka, a jó gazdálkodás ered­ményeként elnyerték a ki­tüntető élüzem címet. Tegnap este fehér asztali­nál, a Hungária szállóban ünnepeltek a gyufagyáriak. Az MSZMP Csongrád me­gyei bizottságának képvise­letében Koszorús Ferenc, a pártbizottság munkatársa, a városi pártbizottság nevében Halász Árpád, a pártbizott­ság tagja jelent meg, s kö­szöntötte a dolgozókat. Feny­vesi Tibor, a Gyufaipari Vál­lalat igazgatója mondott ün­nepi beszédet, fejezte ki el­ismerését s köszönetét a jó munkáért, majd átadta az élüzem címről tanúskodó oklevelet. Ketten — Borovics József főgépész és Horváth János osztálylakatos — a Faipar Kiváló Dolgozója ki­tüntetésben részesültek, ös­­­szesen mintegy 60 ezer forin­tot osztottak ki ez alkalom­mal a jó munka jutalmaként. Rostkikészítő, Ruhagyár, Szőrmegyár, AKÖV: Miniszteri dicséret A munka ünnepe alkalmá­ból több szegedi vállalat dolgozói részesültek minisz­teri dicséretben. A szegedi központú Rostkikészítő Vál­lalat 27 üzemének kiváló munkáját, a tavalyi nagyará­nyú termelésnövekedést, jó gazdálkodást dicséri az az oklevél, amelyet Marcheschi Károlynak, a vállalat főmér­nökének nyújtottak át Buda­pesten a Könnyűipari Mi­nisztériumban. A Szegedi Ruhagyár dolgozói is rászol­gáltak múlt évi termelési si­kereikkel a magasabb elis­merésre. Ábrahám Istvánnak, a gyár igazgatójának ugyan­csak Budapesten, ünnepé­lyes keretek között nyújtot­ták át a minisztérium dicsé­rő oklevelét. A Pannónia Szőrmekiké­szítő és Szőrmekonfekció Vállalat múlt évi jó munká­jával ugyancsak kiérdemelte a Könnyűipari Minisztérium elismerő oklevelét. Jelentős része van ebben a szegedi üzemnek, a vállalaton belül a legjobb eredményt az it­teni gyár érte el A 10. számú Autóközleke­dési Vállalat elnyerte a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, valamint a Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezete által adományozott dicsérő okle­velet. Ebből az alkalomból tegnap ünnepséget rendeztek a Vasútforgalmi Technikum kultúrtermében. Csiszár Ká­roly, a vállalat igazgatója mondott beszédet. Megjelent az ünnepségen, valamint az MSZMP Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága ne­vében a dolgozókat köszön­tötte Siklós János, a megyei pártbizottság titkára. Ott volt az ünnepségen Ozvald Imre, a városi párt-végre­hajtó bizottság tagja, a párt­­bizottság osztályvezetője is. Emlékműavatás Május I liget Már a kora délutáni órák­ban gyülekeztek tegnap a Kállai liget felé vezető úton munkásmozgalmunk köztisz­teletnek örvendő szegedi ve­teránjai. Az ő hajdani majá­lisaik, párttalálkozóik szín­helye volt a liget, amelynek bejáratához betonból állíta­tott emlékművet a szegedi I. kerületi tanács. A munkás­ünnep előestéjén ezt, felavat­ni, harcos emlékeket felidéz­ni jöttek ki több százan Sze­gedről és a környékről. Ott volt dr. Komócsin Mi­hály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titká­ra, Sipos Géza, a Szeged vá­rosi pártbizottság titkára, dr. Németh Lajos, a Szakszer­vezetek megyei Tanácsának vezető titkára, Papp Gyula, a Szeged városi­ tanács vb elnökhelyettese, Holgesang Péter a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának titkára, a szegedi üzemek, vállalatok, intézmények, a kerületi tanácsok és a társa­dalmi szervezetek képviselői. Trisler Ferenc üdvözlő és a múltra emlékező szavai után Tombácz Imre a vete­ránok, az újszegedi pártszer­vezet és népfrontbizottság, az I. kerületi tanács végrehajtó bizottsága nevében mondott ünnepi beszédet és leplezte le az emlékművet. Az ün­nepségen a mártírhalált halt Dáni János özvegye szavalta el Várnai Zseni: Katonafi­amnak című — egykori ki­rándulásaikon is oly gyak­ran szavalt — költeményét. A munkásőr zenekar és az általános munkáskórus moz­galmi indulókkal és dalokkal működött közre. Az ünnep­ségen a liget a Május 1 ne­vet kapta. Liebmann Béla felvétele Az emlékmű avatása

Next