Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
Mindig úgy éreztem, s úgy vagyok vele ma is: ez az ünnep a kezek ünnepe. Mégpedig az összefogódzó kezeké. A legemberibb ünnep, amikor az emberek és emberi közösségek keze találkozik össze. Köszöntő kézfogásban, vagy a zászló tyelén, vagy a fegyver markolásában. S a találkozó kezek egyszerre ünneplik az alkotást és az összetarozást, egyszerre köszöntik a fölépített városokat és a fölépítendő holnapot; hatalmat, lebírhatatlan erőt mutatnak föl együttmozdulásukban. Májusnak külön eposza van a nemzetközi munkásmozgalom történetében. Hatalmas, hősi ének, amit az élet énekelt és énekel meg. A május elsejék szimbólumrendszere folyvást gazdagodik, nemesedik, fényesedik 1889 óta; a számtalan menet, tüntetés, felvonulás egyetlen végeérhetetlen vonulássá áll össze a történelmi tablón. Az „örök tavasz, örök forradalom” demonstrációja. Zászlót bontanak Munka hadvezér ismeretlen katonái. Emlékrétegek mozdulnak ezen a napon. Új tavaszi seregszemlék; erdei tisztásokra áradt, szilaj rendőrlovakkal körültáncolt május elsejék. Kardlappal, gumibottal megütött, megüldözött, csizmákkal, patákkal megtiport május elsejék. Bátrak és vérző homlokúak. De: „örök tavasz, örök forradalom”. De: „elvtársaim, ez az a munkásság !’* Szabad május. A kőzápor helyén labda száll. Mozgalmi dalok, teli torokból éneklő új világ. Munka hadvezér ismeretlen katonái özönlenek birtokba vett támaszpontjaikról, a gyárakból, földekről, diadalmasan dübörgő ezrek veszik birtokukba a napsütötte utcákat, parkokat, tereket A legemberibb ünnep. Felmagasztosulnak a szürke hétköznapok, a monoton zúgású műszakok. Értelmet nyer a fáradozás, küszködés, erőfeszítés, a kezek szakadatlan munkálkodása. Zeng a vers: „áldassál, emberi verejték!” Egymásba kulcsolódnak a kezek százezrei, embermilliók találkoznak. Köszöntő kézfogásban. A zászló nelét szorítva A fegyver markolásában. Május legszebb jelképe ez. Hogy akar és tud a kezek ünnepe lenni. Olvastam valahol, hogy az első tökéletes szerszám maga az emberi kéz volt. Egyik pillanatban kalapács, a másikban emelő. És finom műszer és összetartó kapocs. S hogy minden kalapács, minden emelő, s egyáltalán: valamennyi szerszám és szerszámgép konstrukciója visszavezethető az emberi kézre. Hogy tulajdonképpen ércbe öntött ujjak, kezek, karok segítenek a fáradékony, s fáradhatatlan emberkéznek a kis műhelyekben, a gyáróriásokban, szerte a világon. A legnagyobb nagyhatalom tehát a kezeké. A munkásosztályé. Munka hadvezér ismeretlen katonáinak erejénél nincs nagyobb a földkerekségen! S nem is ismeretlen katonák többé. Évről évre mindinkább egymásra ismernek, egymásra találnak, tudják, vallják és diadalra viszik a jelszót ünnepeken és hétköznapokon egyaránt. Mi ez a jelszó? Amióta május elsejét a munkásmozgalom fölszentelt ünnepévé, harci napjává avatták, mindig is az összetartásra, összefogásra buzdított. Tömörülésre, a haladó erők egyesítésére lelkesített. A munkás nemzetköziség vörös zászlaját magasra emelve, fennen hirdette a szolidaritás eszméit: meghatványozza erőinket, ha egymás mellé állunk, ha vállvetve haladunk előre, ha egységünk szilárd és állhatatos. Ehhez a tanításhoz híven, ezeket a célokat és törekvéseket képviselve indul el a májusi világmenet a mai napon is. Első soraiban a proletariátus legjobb fiai, következetesen internacionalista harcosai, a kommunisták. Azok a kommunisták, akiket mozgalmuk születése óta mindig is a nemzetköziség csillaga vezérelt. Akik nemrégiben éppen hazánk fővárosában tettek hitet az egység megszilárdítása, magasabb fokra emelése mellett, s akik a mi pártunk tevékeny közreműködésével azóta is ezért a célért munkálkodnak. Az idei május menetelésében benne dobban a budapesti konzultatív találkozón kinyilvánított akarat: együtt kell cselekedni! Nehéz, bonyolult, sokrétű az ember méltóságáért szabadságáért folytatott harc, országonként mások a frontok, az osztagok. Van, ahol a puszta kenyérért kiált ma a legtöbb felirat, másutt a fasiszta terror ellen, a demokráciáért harsognak a transzparensek, megint máshol a nemzeti függetlenség hirdetőoszlopa a felvonulás. A szocialista országok nagy családja a gazdasági felemelkedés, a bőség tervrajzát teríti ki a májusi fényben. A harc sokfrontú, bonyolultabb, mint bármikor. De „az emberiségért, az örök talajon” folytatott küzdelemben épp ezért még inkább egymásra utalnak a célok, az érdekek, ugyanarra a tiszta forrásra vallanak a patakok és folyók, s ugyanoda, az emberi haladás egyetemes áramlatába torkollnak a világváltoztató szándékok. A kezek mozdulatainak ívét, útját az értelem ragyogja be. A teremtő értelem fényében, a marxista—leninista eszmék világánál mutatja a kenyörtelenségből a munkáló rendhez, a bizalmatlanságból az együttműködéshez, a pusztító háborúból a teremtő békéhez vezető utat a munkásosztály fiainak összefogása. Hogy csak a legnagyobb példát említsük: ennek az összefogásnak az energiái segítették eddig és támogatják továbbra is a hős vietnami népet az agresszió sötét erői ellenében. S ma is mellette tüntetnek a tűzszínű zászlók! Csak a képzelet foghatja át: micsoda energiát hordoznak a világ békéjéért, haladásáért menetelők. A kéz, ez a munkára termett tökéletes szerszám, ez a maga hasonlatosságára gépeket teremtő, műszerfalaknak parancsoló szerszám dolgozni vágyik. Az alkotás akaratában fonódnak össze a kezek százezrei és milliói. Május legszebb jelképe ez. Hogy akar és tud a kezek ünnepe lenni. SIMAI MIHÁLY A kezek ünnepe a jó munka elismerése Gyufagyár: Élüzem cím A Gyufaipari Vállalat két gyárában — a budafokiban és a szegediben — derekasan helytálltak tavaly a munkások. Túlteljesítették tervüket, számottevően javult a gyufa minősége is. A vállalat nem kevesebb mint 100 milliós értékben exportált gyufát a tőkés országokba, ami tetemes devizahozamot jelentett. A szorgalmas munka, a jó gazdálkodás eredményeként elnyerték a kitüntető élüzem címet. Tegnap este fehér asztalinál, a Hungária szállóban ünnepeltek a gyufagyáriak. Az MSZMP Csongrád megyei bizottságának képviseletében Koszorús Ferenc, a pártbizottság munkatársa, a városi pártbizottság nevében Halász Árpád, a pártbizottság tagja jelent meg, s köszöntötte a dolgozókat. Fenyvesi Tibor, a Gyufaipari Vállalat igazgatója mondott ünnepi beszédet, fejezte ki elismerését s köszönetét a jó munkáért, majd átadta az élüzem címről tanúskodó oklevelet. Ketten — Borovics József főgépész és Horváth János osztálylakatos — a Faipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesültek, összesen mintegy 60 ezer forintot osztottak ki ez alkalommal a jó munka jutalmaként. Rostkikészítő, Ruhagyár, Szőrmegyár, AKÖV: Miniszteri dicséret A munka ünnepe alkalmából több szegedi vállalat dolgozói részesültek miniszteri dicséretben. A szegedi központú Rostkikészítő Vállalat 27 üzemének kiváló munkáját, a tavalyi nagyarányú termelésnövekedést, jó gazdálkodást dicséri az az oklevél, amelyet Marcheschi Károlynak, a vállalat főmérnökének nyújtottak át Budapesten a Könnyűipari Minisztériumban. A Szegedi Ruhagyár dolgozói is rászolgáltak múlt évi termelési sikereikkel a magasabb elismerésre. Ábrahám Istvánnak, a gyár igazgatójának ugyancsak Budapesten, ünnepélyes keretek között nyújtották át a minisztérium dicsérő oklevelét. A Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat múlt évi jó munkájával ugyancsak kiérdemelte a Könnyűipari Minisztérium elismerő oklevelét. Jelentős része van ebben a szegedi üzemnek, a vállalaton belül a legjobb eredményt az itteni gyár érte el A 10. számú Autóközlekedési Vállalat elnyerte a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, valamint a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete által adományozott dicsérő oklevelet. Ebből az alkalomból tegnap ünnepséget rendeztek a Vasútforgalmi Technikum kultúrtermében. Csiszár Károly, a vállalat igazgatója mondott beszédet. Megjelent az ünnepségen, valamint az MSZMP Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága nevében a dolgozókat köszöntötte Siklós János, a megyei pártbizottság titkára. Ott volt az ünnepségen Ozvald Imre, a városi párt-végrehajtó bizottság tagja, a pártbizottság osztályvezetője is. Emlékműavatás Május I liget Már a kora délutáni órákban gyülekeztek tegnap a Kállai liget felé vezető úton munkásmozgalmunk köztiszteletnek örvendő szegedi veteránjai. Az ő hajdani majálisaik, párttalálkozóik színhelye volt a liget, amelynek bejáratához betonból állítatott emlékművet a szegedi I. kerületi tanács. A munkásünnep előestéjén ezt, felavatni, harcos emlékeket felidézni jöttek ki több százan Szegedről és a környékről. Ott volt dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Sipos Géza, a Szeged városi pártbizottság titkára, dr. Németh Lajos, a Szakszervezetek megyei Tanácsának vezető titkára, Papp Gyula, a Szeged városi tanács vb elnökhelyettese, Holgesang Péter a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának titkára, a szegedi üzemek, vállalatok, intézmények, a kerületi tanácsok és a társadalmi szervezetek képviselői. Trisler Ferenc üdvözlő és a múltra emlékező szavai után Tombácz Imre a veteránok, az újszegedi pártszervezet és népfrontbizottság, az I. kerületi tanács végrehajtó bizottsága nevében mondott ünnepi beszédet és leplezte le az emlékművet. Az ünnepségen a mártírhalált halt Dáni János özvegye szavalta el Várnai Zseni: Katonafiamnak című — egykori kirándulásaikon is oly gyakran szavalt — költeményét. A munkásőr zenekar és az általános munkáskórus mozgalmi indulókkal és dalokkal működött közre. Az ünnepségen a liget a Május 1 nevet kapta. Liebmann Béla felvétele Az emlékmű avatása