Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! 58. évfolyam, 153. szám Ára: 70 fillér Kedd: 1968. július 2. Vietnam békéjéért A magyar békemozgalom is csatlakozik a Béke-világ­­tanács elnökségének felhívá­sához és új akcióval emléke­zik meg a genfi egyezmények aláírásának évfordulójáról. Országszerte ezekben a na­pokban formálják a terve­ket. A népfrontbizottságok úgyszólván mindenütt a tár­sadalmi és tömegszervezetek képviselőinek bevonásával alakítják ki elképzeléseiket, s újabb akció indul Vietnam békéjéért. Népfront­­küldöttség Cseh­szlovákiában A Csehszlovák Nemzeti Front meghívására Erdei Ferencnek, a népfront Or­szágos Tanácsa főtitkárának vezetésével népfrontküldött­­ség utazott Csehszlovákiába. II magyar párt- és kormány­küldöttség Tallinnban Kádár János elvtárs beszéde az észt—magyar barátsági nagygyűlésen A magyar párt- és kor­mányküldöttség, amely Ká­dár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével jú­nius 27-e óta tartózkodik a Szovjetunióban, Volgográd­­ban tett kétnapos látogatá­sának befejeztével hétfőn elutazott a hős városból. A magyar delegáció útjának következő állomása Tallinn, Észtország fővárosa. A tallinniak őszinte szere­tettel, rokonérzéssel fogad­ták magyar vendégeiket. A magyar, szovjet és észt zászlókkal díszített repülő­téren a gépből kiszálló Ká­dár Jánost és a delegáció tagjait I. Kabin, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, A. Mjuriszep, az észt Mi­nisztertanács elnöke, vala­mint a köztársaság több más vezető személyisége fo­gadta. Délben a magyar delegá­ció találkozott és közvetlen hangulatú eszmecserét foly­tatott az Észt Szovjet Szo­cialista Köztársaság veze­tőivel. A kora délutáni órákban küldöttségünk fel­kereste az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának és a városi pártbizottság újonnan épült tízemeletes, korszerű székházát, s annak tetejéről gyönyörködött a tengerparti város panorá­májában. Rövid séta követ­kezett az óváros középkori hangulatot árasztó, keskeny, kanyargós utcáin. Ezután a küldöttség Tallinn környé­kének néhány nevezetességét tekintette meg. Tisztelgett az 1918-as balti-tengeri „Jégcsata” hős matrózainak és katonáinak emlékét hir­dető obeli­szk előtt. A magyar párt- és kor­mányküldöttség délután a Kajev-sportcsarnokban észt —magyar barátsági nagy­gyűlésen vett részt. A csar­nokot zsúfolásig megtöltöt­ték a tallinni gyárak, üze­mek, hivatalok és intézmé­nyek dolgozói, akik őszinte szeretettel köszöntötték az elnökségben helyet foglaló magyar vendégeket. A gyűlésen beszédet mon­dott I. Rabin. Bevezetőben meleg szavakkal köszöntötte Kádár Jánost és a magyar küldöttség minden tagját köztudott — mondotta —, hogy az MSZMP és személy szerint Kádár János elvtárs fontos szerepet tölt be az országaink közötti testvéri­ség erősítésében. A barátsági nagygyűlésen nagy tetszéssel fogadott be­szédében Kádár János egye­be­k között megállapította: — Nagyon örülünk annak, hogy utunk során eljöhet­tünk ide, az Önök gyönyö­rű köztársaságába. A ma­gyar párt- és kormánykül­döttség minden tagja nevé­ben szívből megköszönöm Rabin elvtársnak baráti szavait, valamint a gyűlés elnökségének és minden részvevőjének, Tallinn vá­ros lakosságának azt a me­leg, testvéri fogadtatást, amelyben részesítettek ben­nünket. Átadjuk önöknek, az önök személyében az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaság népének a magyar kommunisták, a szocializ­must építő magyar nép forró, testvéri üdvözletét. A magyarok és az észtek egyaránt a finnugor népek családjához tartoznak, né­peinket a közös származás, a rokonság szálai és máig élő emlékei is összekap­csolják. Még abban is sok a hasonlóság, hogy népeink az elmúlt századokban sokáig harcoltak idegen elnyomók ellen, míg végül is győz­tek és a szocializmus építé­sének útjára léptek. Az észt és a magyar nép ma valóban és igazán test­vér, mert egy úton jár, vállt-vállnak vetve együtt harcol, mert közös az esz­me, közös a cél: a szocia­lizmus, a kommunizmus és a béke. Ismerjük az észt munkás­­osztály, a dolgozó nép hősi harcát, amelyet kommunista pártja vezetésével a szocia­lista forradalom győzelmé­ért, az Észt Szovjet Szocia­lista Köztársaság megterem­téséért vívott, s nagyra be­csüljük kommunizmust épí­tő munkáját. Tegnaptól Szegeden: Csökkentett munkaidő újabb üzemekben Rövidebb idő alatt ugyan­annyit, sőt többet, jobban termelni kemény feladat; Szegeden erre vállalkoztak újabb üzemekben. A próbák után elérkezett a bizonyítás időszaka, amikor az új „sza­bad szombatos” üzemek az eddigieknél magasabb köve­telményeknek tesznek eleget, azaz felsőbb osztályba lép­teki. A szegedi EMERGÉ-ben pontosan 960 embert érint a változás. A statisztika szerint ötszázan járnak be a környe­ző kisközségekből, sőt Makó­ról, Vásárhelyről is. A fiatal szegedi nehézipari üzem munkásgárdája érthetően örül a rövidített műszakok­nak. Nem véletlen, hogy az előzetes főpróbák a tömlő­­üzemben, a lemezüzemben jól sikerültek, az EMERGÉ teljes munkáskollektívája egyszerre állhatott át az új munkarendre. Sőt a dolgo­zók kihasználják a saját ma­guk által biztosított nagyobb szabadságot: a tömlőüzem már elhatározta, hogy az első szabad szombaton, július 13- én, együttesen két napos au­tóbusz kiránduláson vesznek részt. Több hónapos előkészület után a teljesen korszerűsített vasöntödében is bevezették a rövidített munkaidőt. Az üzemben most már három­féle időbeosztásban dolgoz­nak a munkások. A többség 44 órás, a formáz­ók, öntők, magkészítők 42 órás, míg a tisztítóknak 36 órás műszak van érvényben. Az öntöde mintegy 300 dolgozója a ter­melési tanácskozásokon azt ígérte, hogy a csökkent mun­kaidőben nagyobb gondos­sággal, szorgalommal, fegyel­mezettebben végzik munká­jukat. Július elseje a Tisza Bútor­gyár szegedi üzemében is a rövidített munkaidő beveze­tésével kezdődött A gyár már áprilisban hozzákezdett az új szervezési feladatok ki­dolgozásához, azóta egy hó­napos próbaidőt is tartottak. A gyakorlatban bebizonyo­sodott, hogy az üzemben biz­tosítottak a feltételek, foko­zottabb gépesítéssel, gyor­sabb anyagmozgatással eme­lik a termelékenységet. A vezetők abban bíznak, hogy az előkészületek jól sikerül­tek, az üzemet nem éri kelle­metlen meglepetés. A legnehezebb szegedi munkahelyen, az olajiparban is új korszak kezdődött. Teg­nap reggeltől 44 órás munka­hétben dolgoznak az olajbá­nyászok, a szegedi kőolajfú­rási üzem dolgozói. A ter­vek szerint most a kutató berendezésekhez beosztott munkások munkaidejét csök­kentették. A következő hó­napokban a kiegészítő fel­adatokat megoldó szállítás, gépészet és adminisztrációs dolgozók is az új munka­rendre térnek át. A kőolaj­fúrási üzemben félév óta tar­tanak az előkészületek, há­rom módszer közül legjob­ban megfelelőt választották ki. A tervek szerint a fúró­­brigádok 12 napot dolgoznak, majd négy napot pihenéssel töltenek. Egy berendezésnél négy brigád dolgozik, ame­lyek váltják egymást. Ezzel a módszerrel a legjobban biztosítható a távoli vidéken lakók nyugodt pihenése, sza­badsága. A kőolajfúró üzem­nél a most bevezetett mun­kaidő-csökkentés mintegy 600—650 embert érintett. A Szegedi Ruhagyárban egy évig készültek a 44 órás műszakok bevezetésére. A gyár tervosztálya pontos mű­szaki terveket készített minden munkaszalagra. Meg­határozták a legfontosabb követelményeket, s ennek alapján tegnap mintegy 1300 varrodai dolgozó térhetett át az új munkarendre. A szabad szombat bevezetése nagy örö­met váltott ki, hiszen a ru­hagyár munkáskollektívájá­nak 85 százaléka háziasszony, akik több időt szentelhetnek családjuknak. Rövidített munkarend lé­pett életbe a szegedi kábel­gyárban is, ahol ezentúl min­den második héten szabad szombatot kap 850 dolgozó. M. L Megkezdődött az atomsorompó­­szerződés aláírása Moszkvában megkezdődött a nukleáris fegyverek to­vábbterjedését megakadályo­zó szerződés aláírása. Orszá­ga nevében elsőként Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter látta el kézjegyével a szerződést. Utána aláírta Llewellyn E. Thompson, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, majd sor Goeff­­rey Harrison, Nagy-Britan­­nia moszkvai nagykövete is. Az ünnepélyes aláíráson megjelent Alekszej Koszigin, a Szovjetunió miniszterta­nácsának elnöke és beszédet mondott, amelyben méltatta a nemzetközi dokumentum aláírásának jelentőségét. — öt évvel ezelőtt itt Moszkvában — mondotta többek között — aláírtuk azt az egyezményt, amely há­rom közegben betiltotta a nukleáris fegyverkísérlete­ket. Aztán szerződést kötöt­tünk a kozmikus térség ka­tonai célokra való felhaszná­lásának eltiltásáról. E szer­ződések az atomsorompó­­egyezménnyel együtt gya­korlati lépéseket jelentenek a fegyverkezési hajsza csök­kentése felé, kedvezőbb fel­tételeket teremtenek a lesze­relés előmozdításához. A szovjet kormány döntést hozott — folytatta — és az összes kormányokhoz felhí­vást intézett a fegyverkezési hajsza beszüntetését és a le­szerelést célzó egyes halaszt­hatatlan intézkedésekről. Ezek között van a nukleáris fegyver alkalmazásának be­tiltása, a nukleáris fegyver gyártásának megszüntetése, tartalékainak csökkentése és felszámolása, a stratégiai fegyverek célbajuttatását szolgáló eszközök korlátozá­sa és azt követően a csök­kentése, valamint más intéz­kedések.­­ Engedjék meg kifejezés­re juttatni reményemet, hogy felhívásunkat a szükséges figyelemmel fogják megvizs­gálni a világ országainak kormányai, s hogy e felhívás a sokoldalú és konstruktív vita tárgyává lesz a tizen­nyolc hatalmi leszerelési bi­zottságban, amely a közel­jövőben felújítja munkáját. Ugyancsak hétfőn, a moszkvai Kremlben aláírta az atomsorompó-szerződést Péter János magyar, Ivan Basev bolgár, Jiri Hajek csehszlovák külügyminiszter, Jozef Winiewicz lengyel ideiglenes külügyminiszter, Csimiddorzs mongol külügy­miniszterhelyettes, Otto Winter, az NDK és Manescu Románia külügyminisztere. A szerződést aláírta Auszt­ria, Finnország, Tunézia, Szenegál, Dánia, Izland, Gö­rögország, Laosz, Libanon, Nepál, Ceylon, Irak, Nigéria, Norvégia, Csád, Szomáli, és az EAK nagykövete, Szíria, Afganisztán, Ghána, Marok­kó és Ciprus ideiglenes ügy­vivője. A szerződést hétfőn 36 ál­lam képviselői írták alá. A londoni Lancaster Hou­se-ban hétfőn 11 órakor Michael Stewart brit kül­ügyminiszter, Mihail Szmir­­novszkij szovjet és David Bruce amerikai nagykövet, majd húsz ország misszióve­zetője, köztük Varsányi György magyar ideiglenes ügyvivő írta alá az atomso­rompó-szerződést. Az ünne­pélyes aláírás után Harold Wilson brit miniszterelnök mondott beszédet. Történel­mi ténynek nevezte a szer­ződést, amely a fegyverke­zés ellenőrzésében és a le­szerelésben mindeddig a leg­fontosabb intézkedés. Washingtonban, ahol 51 ország képviselői írták alá — köztük Józan Sándor, a Ma­gyar Népköztásaság wa­shingtoni nagykövetségének ideiglenes ügyvivője — hét­főn az atomsorompó-szerző­dést, Johnson közölte: „Meg­egyezés jött létre a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kormánya között arról, hogy a legközelebbi jövőben meg­beszéléseket kezdenek, mind a nukleáris fegyverek célba­­juttatására szolgáló stratégi­ai rendszerek, mind pedig a ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszerek korlá­tozásáról és csökkentéséről”. Ugyanezzel a szöveggel kö­zölte a hírt a TASZSZ Ma­­ügynökség is. Gaulleista előretörés - baloldali veszteség A francia nemzetgyűlési választások eredménye nagy meglepetés a baloldal, de a gaulleisták számára is. A baloldali pártok az első for­duló után remélték, hogy a második fordulóban sikerül megfékezniük a jobboldal előretörését, a gaulleisták legfőbb törekvése pedig az elsőnél kényelmesebb parla­menti többség biztosítása volt. Az eredmény, a gaulleis­ták minden várakozását és álmát felülmúlta, hiszen az Ötödik Köztársaság alatt ed­dig még nem tapasztalt nyo­masztó többséget szereztek. Az új nemzetgyűlésben a két gaulleista pártnak több mint százzal több mandátuma van, mint az előző nemzetgyűlés­ben volt, és ami évtizedek óta Franciaországban nem fordult elő. A baloldali pár­tok ezúttal nem tudtak ellen­állni a jobboldal előretörésé­nek, nemzetgyűlési mandátu­maiknak több mint felét el­vesztették. A centristák, akik a második fordulóban a ga­­ulleistákat támogatták, ugyancsak elvesztették kép­viselői helyeiknek csaknem egyharmadát és kevesebb mandátumot szereztek, mint amennyi önálló képviselői (Folytatás a 2. oldalon.) Somogyi Károlyné felvétele BARACKVÁSÁR. Többször írtunk már egyes szeged-belvárosi üzletek jól szervezett zöldség- és gyümölcsellátásáról. Valamennyin túltett a napokban a Kárász utcai 31. számú élelmiszerbolt. Itt részben önálló beszerzéssel, részben a MÉK-kel való megegyezés alapján naponta 15—30 mázsa őszibarackot adott el vásárlóinak. Az üz­letben is, az utcán is tömegesen vásárolták Szatymaz ízes gyümölcsét. Hazaérkezett Losonczi Pál Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke hétfő délben — kísére­tével együtt — hazaérkezett Berlinből, ahol részt vett a Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának első titkára 75. születésnapja alkalmából rendezett ünnep­ségen.

Next