Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) nyebb keretek között­­ is­mét megkezdődött az aláírá­sok gyűjtése. A Prága egyik fóútvonalán elhelyezett asz­talnál azonban csupán tizen­évesek „teljesítenek szolgá­latot". A gondosan megfogal­mazott követelések igazi szerzői azonban nyilvánvaló­an náluk idősebb korosztály­hoz tartoznak. A szombaton megjelent la­pok ismertetik a kormány pénteki üléséről kiadott köz­leményt. A kormány dönté­seit megnyugvással fogadták mindazok, kik sürgősnek tartják a belső helyzet gyors normalizálását. Nagy érdek­lődést és figyelmet keltett Frantisek Hamouz miniszter­elnök-helyettes közelgő moszkvai tanácskozásait is­mertető tájékoztató és a sajtó egységes ellenőrzéséről hozott határozat. A lapok beszámo­lói szerint megállapodás szü­letett arról is hogy Brnó vá­rosának belterületéről a szov­jet csapatokat két napon be­lül kivonják. A Szovjetunió prágai ke­reskedelmi képviselője utasí­tást kapott kormányától az árucsere mielőbbi normalizá­lására és felélénkítésére. Mint Aleksandr Jefimov, a Szovjetunió prágai kereske­delmi képviselője az Izvesz­tyijának adott nyilatkozatá­ban elmondta, a csehszlovák kormány utasítást adott a ke­reskedelmi egyezmények szi­gorú teljesítésére minden vo­nalon: a minisztériumoknak, a trösztöknek, a gyáraknak és üzemeknek. A normális kül­kereskedelmi forgalom hely­reállítása sokban függ az ál­talános helyzet rendezésétől. Leginkább a szállításban mu­tatkoznak nehézségek. Mi­előbb el kell távolítani az át­rakó határállomásokon a szállítási akadályokat. — A néhány nap múlva megnyíló brnói vásáron élénk kereskedelmi tevékenységet szándékozunk kifejteni — folytatta Jefimov. A hosszú lejáratú szerződés alapján 10 százalékkal fogjuk növelni a kölcsönös szállításokat, újra megkezdjük a tárgyalásokat az 1971—75. évi új hosszú lejáratú szerződés megköté­séről. Mint ismeretessé vált, a legközelebbi jövőben magas szintű találkozók lesznek a nagy horderejű gazdasági problémák megvizsgálása cél­­jábóL Ravel lemondott • Prága (MTI) Mint a prágai rádió jelen­tette, Josef Pavel csehszlo­vák belügyminiszter benyúj­totta lemondását, amelyet Ludvik Svoboda köztársasági elnök elfogadott. Az új bel­ügyminiszterré Jan Pelnar­t nevezték ki, aki eddig a pil­­zeni kerületi nemzeti bizott­ság elnöke volt. Pelnar szom­baton letette az esküt. • Varsó (TASZSZ) A Lengyelország elleni hit­leri támadás 29. évfordulójá­nak előestéjén, szombaton, hatalmas háborúellenes tün­tetést rendeztek a lengyel főváros dolgozói. Az egyete­mes békét éltető és háború­ellenes jelszavakat hirdető tömeg a varsói stadionban gyűlt össze, ahol Józef Cy­­rankiewicz, a LEMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke beszé­det intézett a nagygyűlés résztvevőihez. Offfenzíva Nigériában . Lagos (MTI) Gowon tábornok, a nigériai szövetségi kormány elnöke szombaton este rádióbeszédet mondott. Bejelentette, hogy a szövetségi hadsereg utasítást kapott a „szakadár Biafra el­leni végső katonai offenzívá­ra”. Megjegyezte, hogy az offenzíva — véleménye sze­rint — nem befolyásolja a biafraiakkal folytatott Addisz Abeba-i béketárgyalásokat, mivel „a szövetségi kormány továbbra is a tárgyalásos megoldást részesíti­ előny­ben”. Harcok Brazzaville-Kongóban Kinshasa (AFP, Reuter­­szágban rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendel­tek el. A kongói rádió szombat reggeli adásában felszólítot­ta a dolgozókat, hogy foly­tassák munkájukat, de a ki­járási tilalmat nem oldották fel Szombat reggel újabb har­cokról érkezett jelentés Braz­­zaville-Kongóból. Már pénte­ken a hadsereg egységei meg­ütköztek a szélsőbaloldali di­ákszervezetek tagjaival, akik egy kiképzőtábor területén sáncolták el magukat. Az or- A helyzet rendeződéseNagygyűlés VarsóbanVietnam dicsősége Csehszlovákiában Magyar államférfiak távirata a VDK vezetőihez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke üdvözlő táviratot kül­dött Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának el­nökének, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­nökének, Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság mi­­niszterelnökének, Truong Chinh elvtársnak, a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének Hanoi­ba a VDK kikiáltásának 23. évfordulója alkalmából. „A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány és az egész ma­gyar nép nevében szívből jövő testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek és a ha­zája szabadságáért, az em­beri haladás ügyéért küzdő hős vietnami népnek. A felszabadulás óta a vietnami nép a Vietnami Dolgozók Pártja vezetésével kiemelkedő eredményeket ért el a szocializmus építé­sében és évek óta sikeresen védelmezi hazája független­ségét, szocialista vívmányait az amerikai agresszorok barbár támadásaival szem­ben. A magyar nép — in­ternacionalista érzelmeitől vezettetve — erejéhez mér­ten továbbra is megad min­den segítséget támogatást harcoló vietnami testvé­reinek. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy igazságos har­cuk győzedelmeskedni fog!­’ — hangzik többek közt a távirat. Péter János külügyminisz­ter a VDK nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üd­vözölte Nguyen Duy Trinh-t, a VDK­­ külügyminiszterét. A SZOT elnöksége, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa és a Magyar Béketa­nács ugyancsak táviratban üdvözölte VDK-beli testvér­­szervezetét 1945 szeptember 2-án, ma 23 esztendeje félmillió em­ber sereglett össze Hanoiban, a pálmáktól övezett Ba Dinh téren, hogy meghallgassa Ho Si Minht. A már ak­kor legendás szabadsághős — mialatt az árbócra felvon­ták az ötágú csillagos vörös lobogót — bejelentette a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. A nép­nek a második világháború alatt a japán megszállók ellen vívott hősi harca egyszersmind a francia gyarmatosítók hosszú uralmának is véget vetett , a francia gyarmatosítók még abban az évben ádáz harcot kezdtek indokínai­­ jogaik visszaállítására. Gyorsan felállított hadosztályaikat az amerikaiak és angolok még nagyobb sietséggel szerelték fel. Sokkal többről volt ugyanis szó, mint a franciás gyarmati uralom visszaállí­tásáról Indokínában. A gyarmati hatalmak joggal tartot­tak attól, hogy a vietnami példa valamennyi gyarmaton ösztönözni fogja a népek felszabadító harcát. Vietnam népének hősi ellenállása 1954-re teljes «Ha­dait érlelt: megsemmisítő csapást mért a francia gyarmati hadseregre. Az ezt követő genfi egyezmény ideiglenesen kettéosztotta ugyan az országot, de magában hordozta az egyesítés, ez­zel a vietnami probléma teljes és végleges megoldásának reális feltételeit. Hogy ez miért nem valósulhatott meg, hogy miképpen vált Dél-Vietnam az amerikai imperialista agresszió, Észak-Vietnam pedig egy barbár amerikai légi­háború áldozatává­,­ már nem témája egy ünnepi vissza­emlékezésnek. Ez a téma már nem történelmi múlt, ha­nem napjaink kegyetlen jelene. A felszabadulás óta eltelt 23 esztendő alatt Vietnam­ népének csak néhány rövid éve volt a békés építésre. Észak-Vietnam szabaddá lett népe azonban e rövid idő alatt is csodát művelt. A franciák uralma alatt a lakosság 95 százaléka analfabéta volt, az egyetemi hallgatók száma nem érte el a hatszázat és 100 ezer lakosra jutott egy orvos. Jelenleg Észak-Vietnamban már nincs írástudatlan ember, minden falunak legalább általános iskolája van, a főiskolai hallgatók száma meghaladja a 30 ezret és min­den 13 ezer lakosra jut egy orvos. E kiragadott adatokkal szinte csak jelképezni kívánjuk: Vietnam népe, amilyen hős a szabadságáért vívott harcban, olyan tehetséges és szorgalmas szabad hazája építésében. Vietnam népének csodálatos szabadságharcra egyszer­smind a szocialista országok népei internacionalista segít­ségének nagyszerű példája is. Büszkék vagyunk rá, hogy a népek családjában szerény lehetőségeinkhez képest mi, magyarok is megtesszük a tőlünk telhetőt Vietnam népé­nek a támogatására. Az ünnepi évfordulón pedig teljes szolidaritásunkkal együtt forró jókívánságaink is szállnak a földrajzilag tőlünk távol élő, de szívünkhöz közel álló testvéri nép felé. r. f. A múlt vasárnap az „Érem harmadik ol­­­dala" című népszerű televíziós műsorban ez volt Komlós János refrénje: „Nyugi, nyugi, várjuk ki a végét!” A példák — ame­lyekkel igazolta e csattanó mondatot — semlegesek, közéletünk múltjából vett esetekről szóltak, de számos egyéb, akár friss külpolitikai eseményre is mondhatjuk: „Nyugi, nyugi, várjuk ki a végét!" Mindjárt gondolhatnánk a csehszlovákiai helyzetre, hi­szen ennek hatására pél­dának okáért a „Szabad Eu­rópa” rádió nem sugárzott beat-zenét én éjjel sem szüneteltette adásait Ennél „fontosabb" kérdés nyuga­ton nem volt, elhomályosí­totta a vietnami háborút, a közel-keleti válságot, az amerikai elnökválasztási konvenciót, lényegében csak a volt elnök, Eisenhower szívének állapotáról szóló hír került közvetlenül a csehszlovákiai „helyzet­­elemzések" után. Eltör­pült a nyugati felfokozott magyar adásokban minden más nemzetközi kérdés, és egyszeriben a szocializmus védelmezőinek bajnokaként tüntették fel magukat azok, akik évtizedeken át a szo­cializmus ellen ágáltak. Furcsa paradoxon, de felismerhető a szándék: megragadni a Csehszlová­kiában kialakult helyzetet arra, hogy a zavarosban ha­lászva, az imperialisták ál­tal fabrikált, és évenként többszáz millió dollárral tá­mogatott „fellazító politi­ka" malmára hajtsák a vi­zet, zavart keltsenek az adá­sok hallgatóiban. Érdekes módon az imperialista pro­vokációkról, di­verziókról, kémtevékenységekről — amely ellen elsősorban fel­léptek a szocialista orszá­gok közös érdekből Cseh­szlovákiában — nem szól­nak, sőt, nem is cáfolják azokat! Olyan dolog ez, mint amikor egy tolvajt elfog­nak és az azt ismeri be, amin rajtakapták, de töb­bet nem beszél, mert nem tudja , mit tudnak még róla!... Kétségtelen, hogy a Cseh­szlovákia körül zajló ese­mények kiemelkedtek a hét történés­ sorozatából, de a helyzet megoldása a szo­cialista országokra tartozik és a konszolidáció, a nyuga­ti mesterkedések ellenére, a moszkvai megegyezés alap­ján, a csehszlovák vezetők irányításával, a szocialista országok segítségével és ös­­­szefogásával következik be. Nyugodtan mondhatjuk te­hát, hogy várjuk ki a vé­gét, mert nem szenzáció­keltéssel, hanem megfontolt higgadtsággal, az események mértéktartó, reális tájékoz­tatásával segíthetjük — mint sajtóorgánum —■ a csehszlovák elvtársak ne­héz, célratörő munkáját. Hi­szen a világpolitikának csu­pán egy része a szomszédos baráti ország gondja, mert a nemzetközi színtéren nem uralkodik csendesség. Na­gyon is zajos, harci esemé­nyek játszódnak le Viet­namban. A DNFF erői új, összehangolt akciókat haj­tottak végre 12 dél-vietna­mi város ellen, ismét meg­mutatták erejüket már az őszi hónapok előtt. És az amerikai közvélemény egy jelentős része is drámai mó­don adott kifejezést a chicagói konvenció idején a vietnami háború befejezését sürgető követelésének. S ha az amerikai rendőri terror véresen el is nyomta a bé­két akarók tüntetéseit, és nem sikerült McCarthy­­nak elérni az elnökjelöltsé­get, az említett megnyilvá­nulások rányomják bélye­güket az amerikai elnökvá­lasztásokra, számolni kell velük — akár tetszik, akár nem a most még felülkere­kedő „héjáknak*’. Nem csitul. Inkább élező­dött a közel-keleti válság, igazolja ezt a Jordán folyó mentén lefolyt incidens­sorozat. Az ENSZ-megbízot­­taknak, Jarringnak és Busi­nak közel-keleti látogatásai továbbra sem ígérnek ered­ményt és a feszültség foko­zódása tette indokolttá az arab külügyminiszterek­ érte­kezletének összehívását. Lezárták a genfi tizen­nyolc hatalmi értekezlet ülésszakát. A bizottság je­lentést tesz munkájáról az ENSZ XXIII. közgyűlésé­nek, ugyanakkor megkezdő­dött Genfben az atomfegy­verekkel nem rendelkező, mintegy 80 ország konferen­ciája. Az atomfegyver eltil­tásáért fáradozó tanácskozá­sok közepette valóban bom­baként robbant a Csendes­­óceán felett az első francia hidrogénbomba. A gomba­alakú füstfelhő sötét ár­nyékként jelent meg a ké­peslapok hasábjain és a francia televízió képernyő­jén, hiába kürtölték De Gaulle „megelégedettségét” a technikai „sikerrel”. Megölték a hét folyamán Guatemala­ Cityben az USA nagykövetét — ez már a harmadik merénylet a kö­zép-amerikai köztársaságban az Egyesült Államok diplo­matái ellen. Ismét fellán­goltak a harcok Brazzavil­­le-Kongóban, Nigériában is folytatódik a polgárháború, számos letartóztatást foga­natosított a görög katonai junta. Nyugat-Németország­­ban pedig az újnácik együtt „menetelnek” a két nagy párttal, a CDU—CSU-val, „próbaképpen” az alsó-szász­­orszégi községtanácsi válasz­tásokon. C­supán néhány részletet emeltünk ki a nem­zetközi események tengeréből, de ezek is bizo­nyítják, hogy a világpoliti­kában nagyon is sok olyan jelenség tapasztalható, amely nemcsak figyelmet érdemel, hanem megoldást követel, a haladó erők ös­­­szefogását sürgeti Európá­ban, a nyugati­ és e harma­dik világban. Markovits Tibor ZAJOS VI 2 Ou-Mammsm VASÁRNAP, SZEPTEMBER 1. Moszkva Gheorghe Hossu, a Román —Szovjet Baráti Társaság el­nöke, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a vízügyi állami bi­zottság elnöke, aki küldöttség élén Románia nemzeti ün­nepe alkalmából tíznapos lá­togatást tett a Szovjetunió­ban, hazautazása előtt elmon­dotta, hogy bármerre jártak, a szovjet emberek meleg, szívélyes fogadtatásban ré­szesítették őket. Lima Szombaton magyar kül­döttség utazott az Interparla­mentáris Unió limai konfe­renciájára. A delegáció veze­tője Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára, tagjai: Darvas­ István és Nagy Mik­lós országgyűlési képviselők. Berlin Patolicsev szovjet külke­reskedelmi miniszter szomba­ton az NDK-ban érkezett, hogy részt vegyen a lipcsei vásár vasárnapi megnyitóján. Róma Makariosz érsek ciprusi el­nök szombaton kétnapos ma­gánlátogatásra Rómába ér­kezett, ahol VI. Pál pápával és Konstantin görög királlyal kíván eszmecserét folytatni Duisburg Egy nyugatnémet ócska­vas-kereskedő az öngyilkos­ság különös módját válasz­totta: lefejezte önmagát. Az ócskás sok sört ivott és kár­tyázott egy kávéházban majd műhelyébe ment, bein­dította az ócskavas-zúzógépet és fejét a szerkezetbe dugta. Szabadon engedték az izraeli gépet az Algír (MTI) Az algériai hatóságok szombaton szabadon bocsá­­tották az Algírban fogvatar­­t­ott izraeli repülőgép hét főnyi személyzetét és öt utasát. Mint ismeretes a Rómából Tel Aviv felé tar­tó menetrendszerű El Al re­pülőgépet július 23-án arab ellenállók eltérítették útirá­nyétól és Algírban leszállás­ra kényszerítették. Algéria azonnal szabadon­­bocsátotta a nem izraeli ál­lampolgári utasokat, vala­mint a nőket és a gyerme­ket, azonban öt izraeli utast és a személyzet hét tagját Algírban tartotta. Az algériai kormány az ügyben folytatott vizsgálat befejeztével a 12 személyt átadta a Nemzetközi Vörös­­kereszt megbízottainak, és azok repülőgépen szombat délben megérkeztek Rómá­ba. Az olasz külügyminiszté­rium nyilatkozatban jelentet­te be, hogy az olasz kormány közvetített az algériai és izraeli hatóságok között. A Reuter értesülése szerint Iz­rael a megegyezés értelmé­ben Palesztina­ arabokat fog szabadon bocsátani. A Boing 707 repülőgép további sor­sáról nem érkezett jelentés. Tolvajfogás közösen • Bécs (MTI) Az osztrák és a magyar ha­tóságok együttműködésével sikerült lefülelni két vesze­delmes tolvajt — jelenti szombaton a bécsi polgári Die Presse. A lap szerint Fried­rich Günthard állítólagos svájci állampolgár és a hon­talan Petruska Pál a napok­ban Nikitsch-nél illegálisan akart átjutni Ausztriából Ma­gyarországra. A magyar ha­tárőrizeti szervek, amelyeket osztrák kollégáik már koráb­ban értesítettek a hívatlan vendégek várható érkezésé­ről, lefülelték azokat és átad­ták az osztrák hatóságoknak. A két körözött tolvajnál négy zsákra való lopott holmit ta­láltak, a többi között rádió­kat, magnókat, fényképező­gépeket. A gépkocsit, amel­­­lyel a magyar határ közelébe utaztak, ugyancsak Ausztriá­ban lopták.

Next