Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-01 / 230. szám

14 tápéi búcsú Zsongás, sürgés-forgás, ember ember lábát tapossa. Csaknem szűk a piactér ilyenkor búcsú napján Tá­pén. Ünneplőbe öltözött a nép ap­­raja-nagyja. Jó előre készülődtek mindenütt. Kimeszelték a ház falát, kivasalták a férfinép fehér ingeit, a lányok selyemruháját, azaz, hogy a legtöbb már nem is selyem, ha­nem a legmodernebb m­űanyagfele­­ség. Idejében elment a levél a kato­nafiúnak is Pestre, Bajára, Nyíregy­házára: „Várunk a búcsúra...’* — Most kevesen jöttek haza — beszélik az öregek. Kissé szomorúan gondolnak a távolmaradott kato­nákra, akiket természetesen nem a búcsú miatt hívtak haza, nem sokat törődik a fiatalság a búcsúval, ha­nem csak úgy. A piactéren zajongás fogad. Sö­röznek, tereferélnek, ci­vádnak. Amott túlzottan jókedvre derült férjét ráncigálja hazafelé egy hara­gos menyecske. Nagyokat lódít raj­ta. — Erre gyere! — Mentem volna én — magya­rázza az elgyengült férfiember. Ne­hezen forog a nyelve. — Indultam volna még délben, de megbotlottam egy hordóban. Kacagnak rajtuk. Sátrak sorjáznak sűrűn a piacté­ren. Az árusok kiabálnak. — Tessék, tessék! Cukorkát, cso­koládét! Copfos kislány kutat a bazáros sátor sokszínű eladni­valói között. Van ott mindenféle, kis ustor, bud­­libicska, kövesgyűrű, fütyülő, néger­baba, pogácsaszaggató, játékpuska. — Mit vegyek aranyosom? — kér­dezgeti a copfost egy öreg néni majd felkiált — nézzék! a Pistike! — S bemutatja legkisebbik fiát — Pistikém, jövőre érettségizik. A gépipari technikumba jár Szegeden. Autók hosszú sora áll a búcsús sátrak közelében az úton. Bentebb vidám rikoltozás, körhinta, — ahogy mondják: bolondmalom röpíti a né­pet. Egy menet két forint Csaknem telt a ház, azaz a hinta. Mocorog bennem az ördög, megszámolom, 17 utas hintézik egyszerre. F­igyelem az órát is, két percig tart a menet. Nagy a tolongás a céllövöldék előtt is. — Tessék, tessék! Lehet nyerni. Valóban, az ügyes lövész cifra ezüstpapír rózsát kisbabát és egyéb újdonságokat nyerhet, no meg né­mi elismerést esetleg a széplány szeméből. Figyelek, fülelek végig. Minden zsong-bong a tápai búcsún, minden szóba kerül, hogy a legények java nincs itt inkább Szegedre mennek a Hungáriába, a Tiszába, meg más­hová. Az idősebb férfiak egy része szintén másutt van, otthon, vagy a Búza Vendéglőben politizál. Azt is megtudom, hogy a Tiszatáj Tsz-ben havi kétezret keres egy takarmá­­nyos, ami jó pénz, dehát,... Józsi, a katonafiú, sajnos nem jöhetett haza a búcsúra. Ige nem hallatik. Azt elintézték délelőtt a templom körül. Voltak elég sokan, de itt a piactéren ren­getegen vannak helybeliek, meg messzi vidékiek is. Mert Tápén a búcsú a világ legnagyobb eseménye, ott voltam, nekem elhihetik. KACZÚR ISTVÁN Centrumotok vetélkedője A Centrum áruházak al­kalmazottai között szakmai és általános ismeretszerző ve­télkedő kezdődött a nyáron. Szegeden júliusban tartották meg az áruház dolgozóinak egymás közötti vetélkedőjét. E­nnek alapján kialakult a helybeliek csapata. Szeptember 28-án Szegeden rendezték meg a pécsi, a ta­tabányai, a győri, a székes­­fehérvári, a veszprémi, a szombathelyi, a kecskeméti és a szegedi Centrum áruhá­zak csapatai között a közép­döntőt, amelynek játékve­zetője Pálos Miklós, a rádió munkatársa volt. A nyolc vá­ros csapatai közül a szegedi­ek és a kecskemétiek nyerték el az első két helyezést A két csapat között októberben a te­­levízió nyilvánossága előtt dől el az elsőség. — A nácizmus üldözöttei bizottságának meghívására Budapestre érkezett a Náciz­mus Üldözöttei Szövetségé­nek NSZK-beli küldöttsége. — Kiállítás a lengyel épí­tészetről. A budapesti és a varsói építésügyi tájékozta­tási központ lengyel építé­szeti kiállítást rendezett a Budapesti Nemzetközi Vásár 3. számú építőipari pavi­lonjában. A kiállítás 68 tab­lón mutatja be az 1904-től 1906-ig, tehát 20 év alatt Lengyelországban épült leg­szebb filmszínházakat, isko­lákat, művelődési házakat. — Emlékezés Szalmás Pi­roskára. Születésének 70. év­fordulója alkalmából, va­sárnap, a Farkasréti temető­ben koszorúzási ünnepséget tartottak Szalmás Piroská­nak, a neves kórus alapító­jának, a munkásmozgalom harcosának sírjánál. Cserbenhagyta áldozatát Tegnap, hétfőn hajnalban cserbenhagyásos baleset tör­tént az algyői úton. Zsila László újirázi lakos a Bu­dapesti Földmunkáltató és Gépesítő Vállalat tehergép­kocsiját vezetve elütötte a kerékpárján szabályosan ha­ladó D. Kiss Renáta, Sze­ged, Árva utca 23. szám alatti lakost, aki életveszé­lyes sérüléseket szenvedett. A gázolás után Zsila meg­állás nélkül tovább hajtott. Kocsijával beállt az algyői péküzem udvarára. Harminc perc elteltével itt találta meg a közlekedési rendőrjárőr. Mint kiderült, Zsila ittasan ült a volán mögött. A rend­őrség előzetes letartóztatásba helyezte, s ellene büntető el­járást indított. Nem adott elsőbbséget a Bajai úton a kerékpárral közlekedő Hódi József, Sze­ged, Szondi utca 29. szám alatti lakos. A főközlekedési útra kanyarodva majdnem elütötte a személygépkocsi­val közlekedő Farai János pécsi lakos, aki a baleset el­kerülése végett kényszerült áttérni a menetirány szerinti bal oldalra. Ott összeütközött egy szembejövő pótkocsis vontatóval. Sérülés nem tör­tént, a kár azonban megha­ladja a 12 ezer forintot. A kerékpáros ellen büntető el­járást indítanak. Nem tartotta be a közle­kedési távolságot az Algyői úton a motorkerékpárral közlekedő Fülöp Péter, Sán­­dorfalva, Alkotmány utca 10. szám alatti lakos. Hátulról beleszaladt egy személygép­kocsiba, majd átsodródott a menetirány szerinti bal ol­dalra, ahol szembe találta magát egy másik gépkocsi­val. Szerencsére sérülés nem történt, a kár azonban je­lentős. Közlemények : Meghívó! A Szegedi Tanár­képző Főiskola KISZ-Bizottság* október 4-én a Hungária Szálló összes term­élben Gólya Bált rendez. A zenét a Móra tánc­zenekar szolgáltatja. Jegyek és asztalfoglalás a főiskola KISZ- irodájában. Április 4 .­. 6 dél­után 4—6 óráig. *­ 67 666 öregek köszöntése tangulatteremtő magyar nótáié« fogadta vasárnap dél­után a DRV művelődési otthonában azt a mintegy 180 idős nőt és férfit, akiket a szegedi I. kerületi tanács egészségügyi osztá­lya, az egészségügyi állandó bizottság, a területi párt- és tö­megszervezetek ünnepségen láttak vendégül. A meghívottak kö­zül néhányan nem tudtak részt venni, de ezek is levélben fe­jezték ki meghatódottságukat, hogy a társadalom számon tartja az egyedül élő idős embereket. özvegy Kovács Péterné azt írta levelében, beteg állapotában is boldoggá tette a figyelmesség, hogy köszöntötték és meghívták a találkozóra. Az Ünnepségen dr. Villányi Ilona kerületi főorvos mondott üdvözlő szavakat, a Dózsa György általános iskola kisdobosai és úttörői pedig mesejátékok jól sikerült előadásával szórakoztat­ták a nagymamákat, nagypapákat. A Vöröskereszt és a Nő­tanács aktivistái ezután uzsonnával kínálták meg a vendégeket, s mindegyiküknek finomságokkal megpakolt csomagot adtak át. A városi és a kerületi tanács megjelent vezetőivel, s egymás között a késő délutánig beszélgettek az ünnepeltek. — Kedves vendégeket kö­szöntöttek a hét végén Ti­szafüred község lakói: R. A. Veszelik kapitányt és felesé­gét. A hős szovjet tiszt egy­ségeivel 24 évvel ezelőtt részt vett Tiszafüred és kör­nyéke felszabadításában. A kapitány a járási és a köz­ségi párt és tanácsi szervek vezetőinek társaságában fel­kereste az egykori harcok színhelyeit, s megtekintette a fejlődő Tiszafüredet. — Küldöttségünk Guineá­ban. Ahmed Sécou Touré el­nök meghívására magyar küldöttség utazott a Guineai Köztársaságba az ország füg­getlenné válása 10. évfordu­lójának ünnepségeire dr. Sá­­lyi Istvánnak, az Elnöki Tanács tagjának vezetésével. A Guineai Demokrata Párt Országos Nőtanácsa meghí­vására ugyancsak Conacryba utazott Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke. — Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter — Paavo Ailio finn közlekedésügyi miniszter meghívására — vasárnap a Ferihegyi repülőtérről hiva­talos látogatásra Helsinkibe utazott. Finnországi tartóz­kodása során a miniszter megnyitja a magyar tudomá­nyos műszaki napokat. — A gyógyszerészeti tár­saság közgyűlése. A több mint 2200 tagot számláló, az egész magyar gyógyszerésze­tet átfogó Magyar Gyógy­szerészeti Társaság az elmúlt napokban tartotta országos vezetőségválasztó közgyűlé­sét, Kecskeméten. A társaság elnökévé dr. Kedvessy György szegedi egyetemi ta­nárt választották. — Odesszai professzor Sze­geden. Többnapos látogatás­ra Szegedre érkezett Sz. T. Bjelozorov professzor, az odesszai állami egyetem földrajzi intézetének vezető­je, aki a József Attila Tudo­mányegyetem természeti­földrajzi tanszékén folytat megbeszéléseket a két intézet jövő évi közös kamcsatkai földrajzi expedíciójának elő­készítéséről. A szovjet pro­fesszor tegnap rektori és dékáni fogadáson is részt vett. — „Nagyvonalú" műszaki ellenőr. Társadalmi tulaj­don elleni hűtlen kezelés bűntette miatt indított el­járást a rendőrség Marschal­­kó Károly 46 éves, büntetett előéletű, ikunmadarasi la­kos ellen, aki jelenleg más bűncselekményéből kifolyó­lag szabadságvesztését tölti. A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat algyői munkahelyén volt beruházási műszaki el­lenőr. Egy Szeged környéki tsz-nek 36 ezer forint ér­tékű földmunkát végeztetett el, amelyet az olajipari be­ruházás terhére számolt el. Ügyét vádemelésre átadják az ügyészségnek. KEDD, 196«. OKTÓBER 1. A íM -MAGYÍRSZÁG Családi ágy Folytatódik a kriptafosztogatók bűnpere Az első tárgyalási napon a védőügyvéd tiltakozott, hogy fiatalkorú védencét, B. Lászlót is lencsevégre kapta fotóriporterünk. Tiltakozása nélkül is tussal festettük volna le a fényképen a fia­talkorú szemét, mint ahogy ezt meg is tettük. Még most is csak 17 éves B. László, akinek kihallgatására tegnap került sor a kriptafosztoga­­tók bűn­perében. Az egyik fő­kolompos, Bíró Pál ott hagy­ta abba, hogy kijelentette: — Én kérem, semmikép­pen sem akartam disszidálni, mint a társaim. Tudtam na­gyon jól, hogy a tőkés orszá­gokban sokat kell dolgozni. _ Magát hogyan látták el a szülei? — kérdezte az ügyész B. Lászlótól. — Igazán mindenem meg­volt, semmiben sem szenved­tem hiányt. A tárgyalás szünetében a népes hallgatóság csoportok­ba verődve találgatta, hogy B. László szüleinek száz­vagy 150 ezer forint értékű festménygyűjteménye van-e a falakon. Azon meg egyene­sen elképedt a hallgatóság jó része, hogy a fiatalkorú B. László bejáratos volt abba a házba, ahova betörő társait vitte. Tudta, hogy a szentesi főorvosnak gazdag bélyeg­­gyűjtemény­e van, amely több kiállításon is szerepelt már. Ezt szerezték meg, hogy Fekete Mihály és Má­­csai László ne üres kézzel disszidáljanak. B. László tegnapi vallo­másával felborítani látszott rendőrségi, ügyészségi kihall­gatását. Azoktól eltérően val­lott, amikor azt állította, hogy barátaihoz, a főorvos családjához való betörésről le akarta beszélni társait, hi­szen az előre csináltatott ha­mis kulcs nem nyitotta a ka­put. Hogy ez mennyiben ér­deme a fiatalkorúnak, az majd kiderül. Állításának több pontja ütközött össze Fekete Mihály szembesítése­kor. A nagyszabású bű­no;­ ma a tanúk kihallgatásával folytatódik. Színházi bemutató Az állam én vagyok Az eléggé nem dicsérhető szerencse ismertette meg Gáspár Margitot új vígjátéka főszereplőjével, Claironnal: régi idők színháztörténeti emlékei között kutatva buk­kant rá, s amilyen váratlan volt, olyan tartalmassá vál­tozott a randevújuk. Clairon­­ból, a Comedie Francais kül­telki polgárok és máig fényes nevű enciklopédisták által egyaránt körülrajongott szí­nésznőjéből egy általa és miatta forgó színpadi játék főszereplője lett. Ahogy an­nak idején — jó 200 évvel ezelőtt — odahagyta a fényes porondot, úgy most, vígjátéki hősnőként is megválik tőle, s megy, hogy egy apró német fejedelemség miniszteri szé­kébe üljön. Gáspár Margit megfogal­mazásában azonban nem­csak egy egyszerű — szok­vány-vígjátékba illő — szín­padi séta ez a váratlan és látványos helyváltoztatás. Sokszorosan több annál, hi­szen Clairon s a körülötte sürgölődők replikáit figyelve nagyon is mai hangok ütik meg a néző fülét; rólunk szóló megjegyzések, nekünk célzott kiszólások. S valójá­ban — a „primér” színpadi cselekmény minden, önma­gában is szórakoztató fordu­lata ellenére — ezek a félig sem becsomagolt szövegré­szek éltetik a darabot, ezek a jókedvvel hallgatott oda­­mondogatások piszkálják fel igazán a néző érdeklődését. Szövegrészek a közügyek in­tézéséről, odamondogatások a némely közdolgok állásá­ról... Sajnos, a szombat esti pre­mier nézőjének — minden szapora felhegyezése ellené­re — jó, ha minden második­harmadik neki szánt meg­jegyzést sikerült elkapnia. Komor István rendezése ugyanis inkább az előadás franciás eleganciájára, a cse­lekmény vígjátékian kön­­­nyed pergetésére figyelme­­zett, s gondos cizellálása éppen a legfontosabbtól fosz­totta meg a darabot: az ak­tuális gondolatok igazi szik­rázásától. Az egymást kö­vető jelenetek egyformán visszafogottak, egyformán sikkesek, s így aztán nincs sem tér, sem idő, hogy a da­rabban feszengő igazság­gránátok időről időre felrob­banjanak. Puskaporuk így — jobb híján — elfolyik, s amit a néző hall és lát, az sokkal inkább egy tavasz­ünnepi tűzijáték, mint né­hány jól időzített detonáció. Patachich Iván kísérőzenéje ugyancsak inkább a „tűz­­játék”-koncepció jegyében készült, bár dallamai helyen­­kint inkább fekete-fehér, mint színes képet festenek a látottakról. A szordínós játék részve­vői természetesen azt játs­­szák, amit a rendező felada­tukként megszabott. A Sze­gedre szerződött Máthé Eta Claironként látványos, a leg­apróbb részletekig kidolgo­zott alakítást nyújt — az, hogy szép ívű ajkain inkább csak sziporkáznak, mint lán­golnak a szavak, nem rajta múlik. Jászai László elegáns Hercege ugyancsak nehezen fér bele az alakítás túl fe­szes öltönyébe: ahogy Clai­­ronban, úgy benne is előhí­­vatlanul maradnak a legka­rakteresebb motívumok. A darabban debütáló Molnár Piroska első bemutatkozás­ként egy egyéniségétől távol álló figura alakját vette fel; szinte robbanó tehetsége majd szétvetette a kissé sáp­kóros Amáliát. Kátay Endre, Lakky József és Kovács Gyu­la triójában meg-megcsillant az, ami az előadás egészéből — sajnos — kimaradt­ a groteszk harsányság. Mentes József bárója nem különö­sebben jó szerep, Jászai-díjas művészünk ezért a figuráért is megtett minden tőle tel­hetőt. Marosi Károlynak a „Hetes” szerepében volt egy szívesen látott villanása, Szendrey Ilona Babettjéről szólva ismét csak a túlzott visszafogottságot emlegethet­jük, pedig ha valakitől, hát tőle aztán joggal kérhetett volna egy igazi karikatúrát a rendező. Sándor Lajos dísz­letei „franciásak”. Székely Piroska jelmezei szintúgy. Benkóczy István zenei veze­tése kifogástalan volt. Akatz László Claiion és a Herceg: Siflis József felvétele Máthé Eta és Jászai László

Next