Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
A lehetőségek varázsa Mégis ez a legszebb, ami történhet velem. Ha újra hinni tudom, hogy egy ember lehetőségével rendelkezem. — szavalta a fiatal lány. Égő arccal, mély átéléssel, s magakorúaknak, fénylőszemű fiataloknak mondta a verset. Nem póduimon, kis csoport versszerető körében keltek életre a költő, Takács Imre gondolatai. S utána — mint minden ilyen alkalommal — következett a közös töprengés, a magasra hangolt meditáció, az egymás szavába vágó fiatalos vita. Szinte refrénként tért vissza, s mind hangsúlyosabban, amit a fiúk, lányok legjobban magukénak éreztek a versből: igen, ez a legszebb, egy ember lehetőségével rendelkezni. Egy ember lehetőségei a mi korunkban. Az Ember lehetőségei. Dehát hogyan is állunk ezekkel a lehetőségekkel? Hogyan is élünk velük? Az én fiataljaim másik vers elemzésébe fogtak akkor, nem szántottak mélyebben a gondolatvetés alá, de bizonyos vagyok benne: otthon vagy az utcán sétájukban, vagy akár egy vidám percben, szórakozás közben, akár a könyvtárban vagy egy kiránduláson még újra visszavillant feléjük a versből kapott felismerés. Egy igazság újra felismerése. Ez az igazság nálunk annyira természetes, hogy mint az alaptételeket, egyszerűen tudomásul vesszük, sőt néha arra is hajlamosak vagyunk „ad acta” kezeljük. Pedig „az embernél nincs semmi csodálatosabb” — s így az ember lehetőségei több gondolatot, indulatot, vizsgálódást, meditációt és jövőbenézést érdemelnének. S nem is annyira általánosságban, hanem az örök igazság nyelvéről „lefordítva” kinek-kinek az egyéni és családi életére, személyes sorsára, alkotó munkájára és érzelmi világára is. — Ha jól értettem, arra gondol — hallok közbeszólni egy távoli hangot —, hogy nekem meg a szaktársamnak, a barátomnak, sőt a fiamnak sem ártana időnként egy kis efféle meditáció. Egy kis elmélyedés, magunkbanézés, — már bocsánat, majdhogynem lelkizést mondtam. De mikor jut nekem arra időm, hogy elgondolkodjam az életem folyásáról? Minden percem foglalt, minden napon tele van tűzdelve halaszthatatlan dolgokkal; a reggeli vekkercsörgéstől az esti krimifilmig megállás nélkül csak tempózok. Néha még az ebédet sem tudom bekapni. Nane — emelhetném föl a mutatóujjamat, fölismerve emlékeimből a hang tulajdonosát — magának az utóbbi időben van már azért egy szabadszombatja is. De nem teszem, hiszen nem tartanám perdöntő érvnek, aminthogy az időszűkére való hivatkozás sem döntő ellenérv. A több szabadidő nyilván megnöveli annak a lehetőségét, hogy a lehetőségein gondolkodjék az ember. A dolog azonban elsősorban nem ezen áll vagy bukik. Hanem az igényen. mjem kisebb géniusz forgalmazta meg ezt az igényt, mint Lenin: „Ábrándoznunk kell”. Ebbe belefér az is, hogy alkalmanként visszaforgassuk, újrafirtassuk életünk filmjét, legfőképpen azonban, hogy legyen időnk gondolatban tovább írni a forgatókönyvet, a folytatást. Reménykedést, tervezgetést, szándékot, hitet adni az eddigiekhez, hozzámérni a bennünk rejlő erőt, energiát a valósághoz, képzeletben továbblépni a megkezdett úton. „Lelkizés”? Önmagunk és a világ jobb megismerése, tennivalóink és tehetségünk szembesítése, ideáljaink seregszemléje nem nélkülözheti a lelkesedést, de ezt lelkizésnek ócsárolni nagy-nagy tévedés volna. A szocialista társadalom felsőbbrendűsége épp abban rejlik, hogy megsokszorozza, hatványozza az ember lehetőségeit. Kapukat nyit a továbbhaladáshoz, ablakokat tár a messzetekintésnek, „robbanó álmot” ad a küzdelemhez, alkotáshoz, az értelem fényeivel bevilágítja a holnap horizontját. A nagy gondolkodók közül nyilván ezért is jutottak oly sokan a szocializmushoz, akik hittek az ember nagyságában, hitüket végül is ezekben az eszmékben láthatták igazolva. De a törvénybe iktatott, napi politikánkban nyomon követhető új, meg új lehetőségekkel lépést is kell tartani. Tulajdonosként leltárba venni őket, élni, hasznosan sáfárkodni velük. S ha valaki itt csak és kizárólag anyagiakra gondol, feledve az erkölcsiekben, szellemiekben tárulkozó lehetőségek skáláját, eleve rossz kiindulópontot választott Vajon milyen pezsdítő hatással van az emberekre a lehetőségek varázsa? Például a fiatalokra, az egyszeri és megismételhetetlen élet kezdetén? Ők azok, akiket legjobban felvillanyozhat az elébük táruló jövő, a nekik teremtett, s teremtő erejüket váró új világ panorámája. Ábrándoznak-e? És miről? Nem vesztik-e szem előtt olykor épp a legfontosabbakat? Érzik-e, hogy az anyagi javak nem a célt, hanem az eszközt jelentik? Észreveszik-e a kispolgári álmozás hazugságait? S tudják-e, hogy az ezerféle lehetőség közül szinte állandóan, minden órában választani kell? Határozni: ezt akarom, ezt nem akarom. Ki kell mondani az igent vagy a nemet. Felelősséggel önmagunk iránt és a társadalom iránt érzik-e, hogy erre csak szilárd világnézettel és alapos önismerettel lehet képes valaki? Idevág még egy kérdés: mi, a felnőtt nemzedék, az apák és nevelők generációja megteszünk-e minden telhetőt azért, hogy az ifjúsággal méginkább megismertessük a nagy lehetőségek romantikáját? Azért, hogy példával, meggyőző szóval, személyreszólóan is tanítgassuk őket: hogyan kell egyéniségüket kibontakoztatni, az álmokból munkával, alkotásokkal eleven valóságot virágoztatni?! Nagy energiahordozók a kamaszkori, ifjúkori álmok. Harminc-negyven-ötvenévesen is fiatal, színes, sokoldalú ember maradhat, aki továbbmenti, tetteibe ötvözi őket. S minél több ilyen tagja van, annál inkább képes egy közösség a szívdobbantó lehetőségek érzékelésére-értékelésére. Annál inkább képes megvalósításukra is. Simai Mihály magyar szocialista munk 58. évfolyam, 282. szám Ára: 1 forint Vasárnap, 1968. december 1. A DKFF általános támadást rendelt el Ma Lau—Vance tanácskozás Párizsban Az AFP francia hírügynökség a DNFF rádiójára hivatkozva jelenti, hogy a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front napiparancsban általános támadást rendelt el november 30-tól kezdődően. A napiparancs szerint a szabadságharcosok „mindenütt” általános támadást hajtanak végre, amelyet a parancsnokok együttes ülésén határoztak el. Saigoni tájékoztatások szerint a szabadságharcosok több helyen is nagyméretű csapatösszevonásokat hajtottak végre. A saigoni rezsim katonai parancsnoksága — folytatja az AFP — kijelentette, hogy Saigon felkészült a negyedik általános nagy offenzívára. A saigoni rendőrség véleménye szerint az utóbbi napokban több mint ezer szabadságharcos szivárgott be a fővárosba. Kisebb jelentőségű harci cselekményekre került sor Dél-Vietnamban szombatra virradóra. A jelentések szerint a szabadságharcosok Tay Ninh környékét lőtték és ezenkívül megtámadtak a deltában egy katonai tábort Saigontól 160 kilométerre, délnyugatra. Aknavetőkkel támadták a szabadságharcosok az egyik amerikai katonai parancsnokságot, Da Nangtól három kilométerre északra. A B—52-es nehézbombázók két ízben bombázták a Quang Nguaitól 36 kilométerre délre fekvő területet és másik két támadást intéztek Saigon közelében Bien Hoa ellen. A VDK külügyminisztériumának szóvivője szombaton reggel közleményt adott ki, amely elítéli és leleplezi az amerikaiak legutóbbi légitámadását az észak-vietnami Quang Binh vidéke ellen, továbbá az amerikai haditengerészet terrorakcióit, amelyeket a demilitarizált övezet déli részében hajtott végre. Mint a Reuter jelenti, valószínű, hogy Ha Van Lau ezredes, a Párizsban tárgyaló VDK-küldöttség helyettes vezetője és Cyrus Vance, az amerikai küldöttség helyettes vezetője ma este Párizsban tanácskozik a kibővített tárgyalások egyes kérdéseiről. Harriman, a küldöttség vezetője vasárnap Washingtonba repül és a következő napokon Johnsonnal és minden valószínűség szerint Nixonnal is megbeszélést folytat a párizsi tárgyalásokról. Harriman a jövő hét végén jön vissza Párizsba. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy az amerikai kormány nem kapott javaslatot vietnami karácsonyi tűzszünetre vonatkozóan. Kétkedését fejezte ki az irányban, hogy ez évben tűzszünetre kerül sor. Ha Van Lau ezredes Ködréteg az ország felett Szombaton is vastag ködréteg feküdt az ország felett. Csupán a Szombathely—Siófok—Budapest vonaltól északra fekvő terület maradt ködmentes, de ott is erősen párás volt a levegő. Csapadék legfeljebb szemerkélő eső, ködszitálás, esetleg zúzmaraképződés formájában jelentkezett, ahol viszont a ködszitálás fagyott talajra hullott, ott vékony, de rendkívül síkos jégbevonat alakult ki. A hőmérséklet Európaszerte legfeljebb egy-két fokkal tért el az évszaknak megfelelő átlagtól. Az Ural nyugati lejtőjével határos területen azonban hajnalban rendkívül erős lehűlés következett be: a hőmérő higanyszála többfelé mínusz 37, sőt volt, ahol mínusz 63 fokig süllyedt. Ezzel szemben nálunk a fagypont körül volt a hőmérséklet. Vasárnap estig az időjárás nagyjából változatlan marad. Helyenként zúzmaraképződés is lehetséges, és az utak síkosak lesznek. Zsúfolt művel £etési ház Szatymazon Kontón Zoltán és Péter János a Iáii nagygyűlésén Volt néhány szatymazi optimista, de csak őszinte reménykedésük miatt nem mosolyogtuk meg őket. Politikai gyűlést, szombaton este, mikor áthatolhatatlan köd hömpölyög az utakon? De hiszen ők ismerik jobban az itt élő Embereket, s nekik lett igazuk: mintegy háromszáz ember ült tegnap a művelődési otthon széksoraiban, mire a szokásos húsz perc eltelt a meghirdetett 6 óra után. Az érdeklődés természetesen nem volt véletlen, mert ez a szatymazi este már régebben és Bakson kezdődött. Amikor Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Péter János külügyminiszter ott járt, megkeresték őket Szatymazról és megfogalmazták a meghívást. Hogy az invitálás is közösségi elhatározás volt, az tegnap este bizonyosodott be. Még teherautókkal is jöttek az emberek a termelőszövetkezetekből, a kiterjedt tanyavilágból. S az érdeklődésnek nemcsak személyi okai voltak. Nemcsak azért népesedett be a művelődési ház nagyterme, mert Komócsin Zoltánt és Péter Jánost kérték fel a nagygyűlésük előadójául, hanem mert a község lakóinak igen élénk a politikai érdeklődése. A szatymazi nagygyűlésnek nem volt sok hivatalos eleme , inkább családias, meleg hangulatban telt el az erre szánt két óra. Farkas Lajosné, a községi tanács vb elnöke megnyitó és üdvözlő szavai után KISZ-fiatalok és úttörők verssel, virággal köszöntötték a meghívott vendégeket, közöttük a megyei és járási vezetőket: Győri Imrét, az MSZMP KB tagját, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárát, Csápenszki Istvánt, a járási pártbizottság első titkárát, Katona Sándort, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárát, e választási kerület országgyűlési képviselőjét és Farkas Istvánt, a járási tanács vb elnökét. S a hangulat kedvessége csak fokozódott Péter János, majd Komócsin Zoltán beszéde során. Hiszen mindketten olyan kérdésekről beszéltek, amelyek manapság a legjobban érdeklik az embereket. Hazai dolgok és nemzetközi kérdések egyaránt szóba kerültek: a magyar parasztság helytállása ebben a szeszélyes és aszályos esztendőben; az a kamatozó igyekezet, amit Csongrád megyében a termelőszövetkezetek is kifejtenek hazánk nemzetközi kapcsolatainak gazdagításáért; népköztársaságunk nemzetközi helyzete; a csehszlovákiai események; a mai ifjúság gondjai, helytállása és magatartása... S mindez olyan közvetlenségben, hogy a mosoly is igen gyakran végighullámzott a telt gyűléstermen. A kellemes szatymazi szombat este bizonyára sokáig emlékezetes lesz a résztvevőknek. Hiszen a kitűnő hangulatban eltelt nagygyűlést még szórakoztató műsorral is megtoldották a Szegedi Nemzeti Színház meghívott művészei. Etorsgyártás A Csongrád megyei Építőipari Vállalat előregyártó telepén új üzemrész létesült, melynek munkája nyomán meggyorsul az építkezések színhelyén a belső csővezetékek elhelyezése. Az új műhelyekben ugyanis vízvezetékhez, fűtéshez, szellőztetéshez szükséges csöveket készítenek, a kívánt méretre összeállítják és készen szállítják az építkezésekhez, ahol azonnal beépíthetik. Első képünk a PVC-csövek készítéséről készült, második felvételünk a vízvezetékcsövek nyomáspróbáját mutatja be, ezeket a tarjántelepi építkezéshez készítik elő. Somogyi Károlyné felvételei