Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

VILÁG r>fi LETARJAI: EGYESÜLJETEK! Ára: 70 fillér Péntek, 1969. január 3. A­ MAGYAR SZOCIALISTA MŰNK 59. évfolyam, 1. szám Fock Jenő nyilatkozata: Az életszínvonalról, a lakás­­helyzetről, közéletünkről és az 19 ő9-es teendőkről Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja az új év alkalmából Megyeri Ká­rollyal és Szepesi Györggyel, a televízió, illetve a rádió ri­portereivel beszélgetést folytatott és válaszolt kérdéseikre. A következőkben — némi rövidítéssel — közöljük az inter­jút A népi-nemzeti egységről A Minisztertanács elnöke először az 1968-as év fonto­sabb eseményeit értékelte. Hangsúlyozta: — Megítélésem szerint 1968 sikeres év, mozgalmas esz­tendő volt. Elsősorban nem arra gondolok, hogy a nem­zetközi politikában — bár ott is elég mozgalmas év volt —, hanem idehaza Ma­gyarországon. Utalok a gaz­daságirányítás reformjának bevezetésére. Mozgalmas volt az év olyan szempontból is, hogy sok váratlan nehézség­gel kellett megküzdenünk, például az aszállyal. Ennek ellenére sikeres esztendőt zárunk. Nemcsak gazdasági eredményeinket tekintve be­szélhetünk sikerekről, hanem olyan értelemben is, hogy talán az előző évieknél job­ban erősödött közéletünk de­mokratizmusa, erősödött a népi-nemzeti egység. Fock elvtárs a továbbiak­ban azt fejtegette, hogy szo­cialista viszonyok között ak­kor lehet igazi demokrácia, ha a hatalom a munkásosz­tály kezében van és ha a munkásosztály — mint ná­lunk az elmúlt esztendőben — eredményesen gyakorolja hatalmát, bevonva a hata­lom gyakorlásába a paraszt­ságot. Parasztságunk az utóbbi esztendőkben mind­inkább egységes paraszti osztállyá kovácsolódott, te­hát nem akármilyen pa­rasztságot vont be harci szö­vetségébe a munkásosztály, hanem egy egységes osztál­­­lyá kovácsolódó parasztsá­got. Természetesen azt is fi­gyelembe kell venni, hogy kikkel együtt és kiknek az érdekében gyakorolja a ha­talmat a munkásosztály. Vé­leményem szerint — s azt hiszem, ezt a véleményt osztja az ország lakossága is — az egész magyar nép ér­dekében. Éppen ezért a munkásosztálynak a hatalom gyakorlásába a parasztságon kívül az értelmiség széles rétegeit is be kell vonnia és be is vonta. A szövetségi politikáról szólva a miniszterelnök hangsúlyozta: — Amikor népi-nemzeti egységről beszélünk, soha nem szabad azt hinnünk, hogy ez azt jelenti — mint valamikor mondták nálunk —, hogy tízmillió magyar szíve együtt dobban. Sajnos ez nincs így. Nagyon soká lesz, amikor mindenki egy­formán gondolkodik majd, s amikor szocialista alapon megvalósult teljes népi, nemzeti egységről beszélhe­tünk. Arra azonban vigyáz­nunk kell, hogy ne túlozzuk el azok számát és jelentősé­gét, akik ma és talán még hosszabb időn át nem telje­sen és nem mindenben érte­nek velünk egyet. Nem sza­bad még egyszer olyan hibá­ba esnünk, hogy szinte ma­gunk „gyártjuk” a rendszer, a nép, a párt ellenségeit Tu­domásul kell vennünk — mert az élet ezt mutatja —, hogy vannak és még nagyon sokáig lesznek emberek, akik a szocializmus építése idő­szakában először is, másod­szor is és utoljára is önma­gukat nézik, akiket nem ha­tott át — Veres Péter meg­fogalmazásával szólva —, a kormányzati gondolkodás. Azt azonban látni kell, hogy ha valaki ebben a rendszer­ben tisztességesen dolgozik, akkor is ezt a rendszert erő­síti, ha csupán önmagára gondol. Vannak természete­sen olyanok is, akik a kö­zösség rovására, a közösség kárára keresik egyéni boldo­gulásukat Az ilyen embe­rekkel szemben olyan esz­közökkel kell fellépni, ahogy ők a közösséggel szemben fellépnek. Fock Jenő a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a jogsza­bályok tudatos, vagy akár öntudatlan megsértőivel szemben a törvény teljes szigorával kell eljárni. Visszakanyarodva a nem­zeti egység kérdéséhez, Fock Jenő rámutatott: — Vannak, akik politikai­lag közömbösek. Velük kap­csolatban hosszú, türelmes nevelőmunka szükséges. Vannak viszont politikai el­lenfeleink is. Ők sem egy­formák. Azokra sok gondunk ne legyen, akik a régmúltra gondolva — amikor nekik személyileg jobb sorsuk volt — azt várják, hogy a párt, a kormány vezetői ismét olyan hibákat kövessenek el, amelyekbe a rendszer el­lenségei bele tudnak kapasz­kodni, s amelyeket a maguk javára fel tudnak használ­ni, vagy várják a külső be­avatkozást. — Úgy kell dolgoznunk, hogy ilyen hibákat még egy­szer ne kövessünk el, s úgy kell dolgoznunk nemzetközi­leg, szövetségeseinkkel, hogy efféle külső beavatkozás le­hetősége se merülhessen fel. Vannak rendszerünknek tu­datos ellenségei is, akik tör­vénytelen eszközökkel lép­nek fel, izgatnak, szervez­kednek, politikai bűntettet követnek el. Velük szemben a törvény teljes szigorával fel kell lépnünk­ vezetőiben. Ha az ember ezt érzi, bátran neki mer fogni komolyabb, nagyobb refor­moknak is, és közben min­dig áthatja a gondolat, amit vagy 12 évvel ezelőtt fogal­maztunk meg és azóta is né­hányszor, hogy a népet akarjuk szolgálni. Ehhez annyit teszek hozzá: csak ad­dig érdemeljük meg, hogy helyünkön legyünk, amíg valóban szolgáljuk a népet, amíg nem élünk vissza az­zal a beosztással, amelybe a nép bizalma emelt bennün­ket. Egyébként, ha egy kor­mányzat okos, jelentősen megkönnyíti munkáját, ha számít erre a bizalomra, ha ki akarja érdemelni ezt a bizalmat; ha tudomásul ve­szi, hogy sok százezer és sok millió embernek együttesen sokkal-sokkal több a tapasz­talata, mint akármilyen okos kormánynak; ha min­den jelentős kérdést megta­nácskozik a nép széles réte­geivel, mielőtt határozna, mi­előtt törvényt alkotna, mi­előtt a parlament elé vinné. Gondolom, egyetértenek ve­lem abban, hogy az elmúlt 12 évben így, ilyen szellem­ben igyekeztünk dolgozni. Tíz évvel ezelőtt például a legfontosabb kérdés, a hata­lom kérdése és ezzel össze­függésben a munkásosztály helyzete volt az, amit a nép széles rétegével kellett meg­vitatnunk. Meg is vitattuk és megfelelő központi bi­zottsági határozatot hoztunk.­­ Természetesen nem mindig követhetjük azt a munkamódszert, hogy előze­tesen, határozathozatal előtt mindent megtárgyalunk a széles nyilvánosság előtt. Hadd említsek egy példát. Az elmúlt év során a cseh­szlovák eseményekkel össze­függésben nagyon sok kér­désről teljes nyíltsággal be­széltünk a széles közvéle­mény — nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közvé­lemény — előtt is. De au­gusztus 20-át nem tudtuk a néppel megszavaztatni. Nem is lett volna helyes, nem is csak a mi ügyünk volt. Bíz­tunk azonban abban, hogy a dolgozók Magyarországon is meg fogják érteni, miért kel­lett ezt tennünk; meg fog­ják érteni, hogy internacio­nalista kötelezettségünk volt. Ebben bíza tettük meg au­gusztus 20-án a többi szoci­alista országgal együtt az ismert lépéseket. Úgy gon­dolom, a bizalom légköre segített, hogy végül is ebben a krédésben is egységes ál­lásponton vagyunk a dolgo­zó néppel. Vannak olyan kérdések, amelyek államtit­kot képeznek, az azokban való döntést természetesen nem tudjuk megkonzultálni széles körökkel. A néppel tanácskozva A párt és a kormány irán­ti bizalomról szólt ezután Fock elvtárs. — jó érzés, hogy az em­ber — például jómagam, a kormány elnöke —, amikor bízik az emberekben, ugyan­akkor tudja, érzi, hogy az emberek is bíznak a rend­szerben, a rendszer igazsá­gában, az eszme erejében, bíznak a párt és a kormány Lakásokat — a tervezetten felül A kormányzati munkáról, a Minisztertanács tevékeny­ségéről adott ezután tájé­koztatást Fock elvtárs. — Azt hiszem joggal fel­tételezhető, hogy a kormány — amely három éven át dolgozott azért, hogy a gaz­dasági reformot bevezethes­sük és állandóan hangoztat­ta, hogy ezzel együtt nem­csak a gazdasági életben, ha­nem az élet minden terüle­tén erősödni kell a demok­ratizmusnak — a maga mun­kájában, a szűken vett kor­mányzati munkában is érvé­nyesíti a demokratizmust. — Az elmúlt évben kere­ken huszonöt ülésén körül­belül 300 napirendet tárgyalt meg a Minisztertanács. Kö­zülük néhány olyat említett Fock Jenő, amely közvetle­nül érintette a lakosságot. — Az anyasági, vagy más néven a gyermekgondozási segélyt ugyan nem tavaly, hanem az előző esztendőben határoztuk el, de a múlt év­ben is több alkalommal fog­lalkoztunk vele, s a közeli napokban, hetekben ismétel­ten foglalkozni fogunk a kér­déssel. A parlamenti ülés után már ismert, hogy a kormány azzal foglalkozik: a két és fél esztendős gyer­mekgondozási segélyt három­ esztendőre emeli fel és ki­bővíti az érintettek körét is. Fock Jenő ezután a lakás­­helyzetről beszélt. — A lakáshelyzettel — mint a legnagyobb szociális problémával — a kormány a múlt évben is több alka­lommal foglalkozott. Rövi­den azt mondhatom, hogy az ötéves lakásépítési tervet teljesíteni fogjuk. Eddig há­rom év alatt a részarányos előirányzatot teljesítettük. További lakásépítési terv­számaink ismertek. Hozzáte­­hetem: januárban a kormány foglalkozik azzal, hogy a ter­vezett 62 000 lakásnál ho­gyan építsünk néhány ezer­­rel többet. Ahhoz ugyanis, hogy a következő ötéves terv (Folytatás a 3. oldalon.) Losonczi Pál F • F • H •• •• A FF * újévi köszöntője Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke január 1-én a televízióban, il­letve a Kossuth rádióban köszöntötte az ország lakosságát. Az új esztendő első napján őszinte tisztelettel kö­szöntöm kedves hallgatóimat, népköztársaságunk vala­mennyi állampolgárát. Szívből kívánom, hogy az új esztendőben kísérje siker és szerencse minden jószán­dékú törekvésüket. Teljesüljön mindaz a jó, amit ilyen­kor egymásnak kívánni szoktunk. Töltse be hétköznap­jainkat az örömteli szocialista építőmunka, ünnepein­ket a jókedv, a gondtalan pihenés. Kívánom, hogy lel­jenek hazánkfiai sok örömet családjuk boldogságában, s a tágabb család, a szocialista nemzet anyagi és szel­lemi gyarapodásában. 1968 egy gondokkal teli, ugyanakkor eredményei­ben sikeres esztendő volt. Az óesztendő és az új csak a naptárban különül el. Az élet folyamatos, 1969 mun­kája a múlt évekére épül. Az elmúlt év eredményei­nek értékét csak növeli az a tény, hogy bonyolult és feszültségektől terhes nemzetközi viszonyok között ér­tük el azokat. Hazánk belső helyzetét a törvényes rend és a nyu­godt építőmunka jellemzi. Céljainkat egészében véve elértük. Az ipar, a mezőgazdaság és a szellemi élet eredményei jóleső érzéssel töltenek el mindnyájunkat. Új alkotásaink és kiváló teljesítményeink messze föl­dön hirdetik a magyar nép szorgalmát és alkotókész­ségét. Népünk a múlt évben is teljesítette kötelességét a szocialista haza iránt. Köszönet és elismerés illeti a munkások, a szövet­kezeti parasztok, az értelmiségiek, minden becsületes magyar állampolgár hozzájárulását sikereinkhez. Pe­dig 1968-ban sem hiányoztak a kisebb-nagyobb próba­tételek. Az élet sokszor nehéz és bonyolult feladat elé állított bennünket. A próbát kiálltuk. Népünk a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kipróbált és bevált poli­tikája iránti bizalom jegyében, magabiztosan folytatta munkáját, nyugodt méltósággal figyelte a világban fo­lyó eseményeket. Belső helyzetünk szilárdságát növelte, hogy ha­zánk egyenjogú tagja a szocialista országok nagy és erős közösségének. Hazai sikereink ugyanakkor nem­csak a mi életünket, hanem a szocialista világ egészét is gyarapítják. A világ népeinek békéjét, függetlensé­gét is csak a szocializmus erői, azok egysége és össze­fogása biztosíthatja. Ezért munkálkodunk mi is a szo­cialista országok egysége, az összes haladó erők össze­fogása érdekében. Ugyanakkor szorgalmazzuk és egyen­getjük kapcsolataink elmélyítését minden országgal, amely ezirányú törekvéseinket hasonló őszinteséggel viszonozza. Jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy belső életünk fejlődése és következetes külpolitikánk öreg­bítette a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekinté­lyét, jóbarát és a velünk nem rokonszenvezők előtt egy­aránt. Az új esztendő céljait lehetőségeinkhez mérve sze­rényen, a realitások figyelembevételével tűztük ki. Folytatjuk nagy nemzeti programunkat, a szocializmus teljes felépítésének történelmi művét, annak a politi­kának az alapján, amelyet önök mindannyian, elsősor­ban naponta végzett munkájukkal, támogattak az el­múlt évek során. Meggyőződésem, hogy a jelen és a jövő nemzedék boldogabb életének formálásában tár­sadalmunk minden rétege 1969-ben is egységesen fel­sorakozik a történelmi mű folytatásához. Nagy feladataink megvalósításához békére van szükségünk. Most, az új esztendő küszöbén is hitet te­szünk minden nép legféltettebb kincse, a béke mellett. Programunk világos céljai a dolgozó magyar nép akaratát, vágyait fejezik ki. A szocialista nemzetté vá­lás folyamatában a szocialista építés közös érdekei mind közelebb hozzák egymáshoz társadalmunk kü­lönböző rétegeit, hatékonyabbá teszik mindennapi munkánkat. Munkánk és politikánk minden eredménye is közös öröm, közös megtiszteltetés és jutalom lesz. Sok ilyen örömet, megtiszteltetést és jutalmat kívánok hallgatóimnak 1969 minden napjára. E gondolatok jegyében kívánok szocialista hazánk minden hű fiának és leányának, és önökkel együtt az egész világnak, a békeszerető embereknek: békés, bol­dog új esztendőt. TÉLI ÖRÖM ÉS GOND Somogyi Károlyné felvételei Szép, fehér hótakaró borít­ja a várost, kinek örömet, kinek gondot okoz. A téli szünidőben örülnek a gye­rekek, szánkózni, korcsolyáz­ni lehet a kemény hidegben, a szegedi hídfőnél azonban készenlétben állnak a teher­autók, hóekék, hogy szükség esetén, újabb hóhulláskor megtisztítsák az utakat.

Next