Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-01 / 75. szám
Küldöttségeink Helsinkiben, Szófiában A Finn KP Központi Bizottsága meghívására elutazott Helsinkibe Aczél György, a Központi Bizottság titkára, és Tóth Mátyás, a KB osztályvezetője, hogy részt vegyenek a finn testvérpárt XV. kongresszusán. A Bolgár KP Központi Bizottsága meghívására Háry Bélának, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesének vezetésével pártmunkásküldöttség utazott Szófiába. Társasdollami biztosi sors, egészségügy A SZOT elnökségi ülése A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen több társadalombiztosítási és egészségügyi kérdésről tárgyalt. Foglalkozott az üzemi egészségvédelem, az üzemorvosi ellátás helyzetével. Megtárgyalta és elfogadta a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság és az Egészségügyi Minisztérium közös előterjesztését és javaslatát azokról az intézkedésekről, amelyek a negyedik ötéves terv időszakában szükségesek az üzemegészségügyi szolgálat továbbfejlesztése érdekében. Az elnökség a gyermekgondozási segélyekről szóló kormányrendelet végrehajtását a SZOT-szabályzattal rendezte. Napirendre került a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok járadékának átcserélésével kapcsolatos előterjesztés is. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti nyugdíj-jogszabályok szerint az öregségi, vagy munkaképtelenségi járadékban részesülő szövetkezeti tag mentesült a járulékfizetési kötelezettség alól. A szabályok szerint nem kellett fizetnie járulékot a járadékos házastársnak sem, ha a járadékra jogosító életkort (férfiaknál a 70., nőknél a 65. életévet) betöltötte, vagy munkaképtelen. Ez a kedvezmény azonban azzal a következménnyel járt, hogy a járadékos és a házastársa a járadék megállapítása után akkor sem szerezhetett újabb nyugdíjévet, ha a termelőszövetkezetben továbbra is rendszeresen dolgozott. A most elfogadott SZOT-szabályzat kimondja, hogy ha az öregségi járadékos, vagy házastársa legalább öt nyugdíjévvel rendelkezik, annyi nyugdíjév beszámítását kérheti a járulék utólagos megfizetése ellenében, hogy tíz nyugdíjévé legyen. A beszámítás előfeltétele, hogy a beszámítani kért években a járadékos, illetve házastársa a nyugdíjévhez szükséges munka mennyiségét teljesítette. Az elnökség elhatározta, hogy a rendelkezések tervezeteit a kormány elé terjeszti. Az elnökség állást foglalt a SZOT irodalmi és művészeti díjainak odaítéléséről. A díjakat május 1-e alkalmából adják majd ki. Panelüzem helyett házgyár A tömeges lakásépítés útja A lakásépítés nagyüzemileg iparosított módszereivel kapcsolatban az utóbbi időben fellángolt a vita, hogy a továbbiakban is új házgyárakkal vagy a kevesebb beruházást igénylő kisebb panelüzemekkel hozzák-e létre a lakásépítő bázisokat. Részletes felmérések, gazdasági számítások és elemző munkák alapján az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium javaslatára a Gazdasági Bizottság továbbra is a házgyárak mellett foglalt állást. A házgyárban előirányzott 350—400 helyett már 300 munkaóra alatt készül el egy-egy lakás összes faleleme. A házgyári komplett falelemekkel 15—20 százalékkal termelékenyebb a munka, mint a kisebb panelüzemek egyszerűbb termékeivel. A kis panelüzemek évente 200—400 lakáshoz gyártanak falelemeket, de termelésük idényjellegű, télen nem dolgoznak. A gazdaságosságnak pedig fontos feltétele a folyamatos termelés. A házgyár mellett szól, hogy a nagy sorozat teszi lehetővé az épületválaszték gazdaságos bővítését — az uniformizálódás megszüntetését — az elemsablonok gyakori cseréjével, változtatásával. Budapest harmadik házgyára például már a termelés megkezdésekor tíz, később pedig tizenöt féle lakóházhoz készít paneleket, s az elemsablonok lehasználódásának megfelelően kétnégyévenként bocsáthat ki újabb épülettípusokat. A kis panelüzem viszont tönkremenne, ha ilyen rövid idő alatt kellene kicserélni alig használt sablonkészletét. A házgyári termelés, tehát a nagyüzem fölénye ezúttal is érvényesül a kisüzem fölött. A házgyár gazdaságos munkájának természetesen fontos feltétele, hogy a szállítási körzetében tervezett új lakótelepek hosszú időre ellássák munkával, egyszóval termékeinek elhelyezésében ne legyen fennakadás. A negyedik ötéves tervben telepszerűen felépítendő 200 ezer lakás erre lehetőséget nyújt. Újabb jelentős hozzájárulás a gazdaságossághoz a házgyári panelek vasúti szállításának megoldása. Az országban jelenleg öt házgyár dolgozik és három: Budapesten, Debrecenben Szegeden épül. Kitüntetés KISZ- és úttörőmunkáért Hazánk felszabadulásának 24. évfordulója alkalmából kitüntetés-átadó ünnepségre került sor tegnap, hétfőn délelőtt a KISZ Csongrád megyei bizottságán. Az ünnepség résztvevőit , köztük dr. Ágoston Józsefet, a Csongrád megyei párt-végrehajtó bizottság tagját, a pártbizottság osztályvezetőjét — Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára köszöntötte, és adta át a KISZ Központi Bizottság KISZ Érdemérmét, többek között Csonka Istvánnak, a Szeged városi pártbizottság munkatársának, Stark Tivadar vezető szakfelügyelőnek. Aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott Mari Kálmán, a KISZ Csongrád megyei bizottságának munkatársa, Apró Ferenc, a pusztamérgesi egyesített KISZ-szervezet propagandistája és Panker Sándor, a szegedi textilművek KISZ-végrehajtó bizottságának tagja. Kiváló Úttörővezető kitüntetéssel jutalmazták Rózsa Tibornét, a rókusi általános iskola úttörőcsapatának kisdobos felelősét, és Bakacsi Gézánét, a röszkei általános iskola úttörőcsapatának vezetőjét. Hevér László, a KISZ Szeged városi bizottságának titkára tegnap, hétfőn délután az Ifjúsági Házban a KISZ Központi Bizottsága Dicsérő okleveleit adta át a kiváló munkát végzett KISZ- vezetőknek. A Dicsérő oklevél birtokosai a következők lettek: Palóc Gizella (IX. Autójavító Vállalat), Barna Margit (Cipőgyár), Balogh Irén (Fodrász Vállalat), Csorba Jenő (Fonalfeldolgozó Vállalat), Deák Judit (Gumigyár), Hódi Istvánná (Gyufaipari Vállalat), Czombos Józsefné, Szabó Mária, Bánfi József (Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat), Bagó János (Konzervgyár), Gulyás Ferenc (Kéziszerszámgyár), Szűcs Anikó (Paprikafeldolgozó Vállalat), Tóth Zsuzsanna (Csongrád megyei Építőipari Vállalat), Schwertfeger Anna (József Attila Tudományegyetem), Adányi Péter (I. sz. Belkereskedelmi Szállítási Vállalat), Mező Mihály (Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat), Paku Sándor (Országos Takarékpénztár Csongrád megyei Igazgatóság), Zsemberi Erzsébet (Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság), Zsiga Ilona (Gyógyszertári Központ), Fráter György (MÉH Központ), Zombori Margit (Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat), Radics János (10. sz. AKÖV), Szabó Mária (Majakovszkij Kollégium), Farkas András (Erdészeti Technikum), Kószó József (Vasútforgalmi Technikum), Pál Attila (Ságvári Gimnázium), Regőczi István (Radnóti Gimnázium), Mezősi Pál (József Attila Tudományegyetem), dr. Horpácsi Géza (Szegedi Orvostudományi Egyetem), Vlveczki Erzsébet (Tiszaparti Gimnázium), és Zala Ilona (Szegedi Orvostudományi Egyetem). Szakács Erika az Űltözőszövetség „Kiváló Ifjú Vezető munkáért"’ kitüntetését kapta meg. Somogyi Károlyné felvétele SZEDIK A SALÁTÁT Naponta szedik a szépen fejlődő salátafejeket a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet baktói kertészetében. Eddig már 120 ezer darabot értékesítettek a szegedi üzletekben és az ország városaiban Turizmus és biztosítás Az európai szocialista országok biztosító intézeteinek szakemberei március 27—31. között Budapesten konferenciát tartottak. A nemzetközi tanácskozáson a turistaszezon indulásával kapcsolatos időszerű kérdésekről, a gépjárműbiztosítás és kárrendezés tennivalóit tárgyalták. A konferencia alkalmából az Állami Biztosítónál elmondották, hogy a baráti országokkal megkötött ,,kék kártya” egyezmény alapján a magyar gépjárművek külföldön okozott kárait az illető ország biztosítója téríti meg. A kár bejelentéséhez, a gépjármű-szavatossági biztosítás igazolásához elégséges az ország felségjele és a magyar forgalmi rendszám. A szocialista országokból érkező gépjárművek hasonló előnyöket élveznek hazánkban. A nemzetközi megállapodás értelmében a Cascobiztosítás különdíj nélkül kiterjed az európai szocialista országokra is.A nemzetközi szerződés értelmében a Casco-biztosítás alapján a külföldi biztosító előlegezi a biztonságos közlekedéshez szükséges javítás költségeit, általában az 5000 forintnál kisebb értékű javítási munkákhoz járul hozzá. Nagyobb sérülés esetén a külföldi biztosító gondoskodik az üzemképtelen jármű hazaszállításáról. KI-KI MAGA GONDJÁT... Valamelyik nap ingatott hangú férfi telefonált be a szerkesztőségbe: „Azonnal küldjenek ki egy riportert hozzánk az X utcába" — kérte. De miért? . ..Akkora a por, hogy az udvar felé nem lehet nyitva tartani az ablakot.” Mi van ott? „Egy üzem, s a ládákat mindig az udvaron pakolják.” Szólt már nekik, hogy ne csinálják? „Igen, de azt válaszolták, hogy ez a munkájuk, nem tehetnek mást. Ezért jöjjenek ki, s nézzék meg sürgősen, milyen lehetetlen állapotok vannak nálunk.” Bevallom töredelmesen, nem mentünk el a helyszínre, sem sürgősen, sem ráérősen. Nemcsak azért nem mentünk, mert a szerkesztőség nem hatóság, semmiféle intézkedési joga nincsen. Másért sem. Abból a tanácsból, amit még a telefonba adtunk, kiderül: forduljon a panasztevő a házban működő üzem vállalati központjához vagy az illetékes kerületi tanácshoz, s igyekezzék előbb maga megkeresni igazát. Tulajdonképpen elnézést kell kérnem, hogy „házon belüli” példát mondtam el az imént, de mivel a Délmagyarország közel 40 ezer vásárlója egyúttal a város (sőt a szegedi járás) lakosságát is jelenti, az ilyen példa is teljesen közérdekű lehet. Levelezésünk évről évre gazdagodik. Legalábbis szám szerint, ha tartalomban kevésbé is. A bejelentések, kifogások, panaszok száma több. Ebből a megállapításból azon nyomban két kérdés következik. Az egyik: miért baj az, ha az emberek nem nyelik le mérgüket, hanem továbbítják? A másik: nem azért több manapság a panasz, mert több a panaszolni való? Szó, ami szó, az egyáltalán nem baj, sőt megtisztelő, ha ügyes-bajos dolgaikkal, problémáikkal megkeresik az emberek az illetékeseket, s orvoslást kérnek. Nincs ma az országban olyan hivatal, vállalat, intézmény, ahol ne foglalkoznának különböző panaszok meghallgatásával és elintézésével. Ez helyes és jó is, a közélet demokratizmusának a jele. A hiba csak az, hogy a panaszkodók egy része nem áll ki nyílt sisakkal, hol maga helyett másokkal akarja elintéztetni csip-csup ügyeit, hol még ráadásul névtelenségbe is burkolózik. Ez is, az is túlságosan kényelmes megoldás, s manapság már egyre kevésbé vezet eredményre. Súlyos ügyekben előbb vagy utóbb, de mindig megérkezik a hatóságok, vagy a társadalom segítsége, ennek azonban természetszerűleg az az „ára”, hogy a többi „ügyben kinek-kinek magának kell eljárnia. S hogy valóban több-e most a panaszkodni való, mint volt azelőtt? Úgy érzem, már egy ilyen kérdés feltevése is hamisan hangzik. Mondhatni „törvényszerűen” futnak be a panaszok évről évre, mégpedig szinte az évszakokhoz igazodva. Vannak közöttük súlyosak, sürgős intézkedést követelők, mint volt most tél végén a mélyen fekvő utcák házainak pincéit, lakásait elöntő talajvíz. Könnyen meg lehetett előre jósolni, hogy ezekben a hetekben a fák kivágása ellen emelnek többen szót. Minden tavasszal így van ez, amikor el kell távolítani a beteg, kiöregedett fákat a város utcáiról, s megkezdődnek az útépítések. Nyáron a vendéglátás, az idegenforgalom van a figyelem össztüzében, rossz volt a halászlé, nincs •sölj goromba a kiszolgálás. Ősszel, ahogy beköszönt az esős idő, a külső városrészekben járhatatlanok az útátjárók. Évszaktól rendszerint független panaszok: nem lehet kapni éppen ezt vagy azt, rossz a járda, nem viszik el a szemetet és így tovább. Igazak ezek? Általában igen. Az elhanyagoltság, a rendetlenség méltán bosszant mindenkit. És mi a megoldás? A toll meg a levélpapír jó lehet akkor, ha olyasmire hívják fel vele a figyelmet, amiről mások nemigen tudnak. De hogy vegyek ismét egy példát: nincs olyan hónap, hogy ne követelnék az arrafelé lakók a Székelysor rendbehozását. Kérésük indokolt, érvelésük jó. A tanács már évekkel ezelőtt meg is csináltatta az utca felújításának tervét, de a megvalósításra pénz eddig sosem jutott. Nem is jut még néhány esztendeig. A Székelysor gyéren lakott, másfelé jó út visz, majd ha a fedett uszoda kész lesz, lehet szó az aszfaltozásról. Addig? Nem is sorolom fel, hány utcát hozatott rendbe az utóbbi években a tanács. Nem csoda, ha többre nem telt. Lehetne még sokáig szót szóba ejteni ezekről a kérdésekről. A hibákat meglátni nem valami nagy kunszt, orvosolni, kijavítani őket sokkal nehezebb. A javulást, a változásokat szerencsére szintén észreveszik az emberek, akik között egyáltalán nem a könnyen panaszkodók, kákán is csomót keresők vannak többségben, Megbecsülni az eredményeket, s közben állhatatosan harcolni a hibák ellen — ez az a szemlélet, amely a további felemelkedéshez vezet. I Fehér Kálmán Tavaszi „szünet“ a rádióban Alaposan felkészült a tavaszi szünetre a rádió ifjúsági és gyermekosztálya. Mindennap több műsorral jelentkeznek, jó szórakozást és hasznos időtöltést biztosítva az ifjú hallgatók számára. Áprilisban nemzetközi rádiójáték-fesztivált rendeznek a gyerekek számára. A műsort az európai szocialista országok, valamint a Mongol Rádió programjából állították össze. Negyedikén a Macskazene című mesejáték nyitja a sort. Jugoszláviát képviseli a Halmazállapotána. A Mese az aranyhajú lányról a távoli Mongóliából érkezett hozzánk. Lengyel szerző műve a Tüneményes Ferdinand. Nyolcadikén kerül sor az NDK-beli fantasztikus történetre Hangtalan hangszerek címmel szlovák szerzőtől hallhatják 10-én a Nagy cicamese című játékot. A Meg nem született lány bolgár népmese. Románia a Titokzatos Gábriel című rádiójátékot küldte. Szovjet mesejátékkal ér véget a fesztivál, 13-án. A varázscipellő Hamupipőke történetét idézi. A további műsorokban egyebek közt a nagyobbak számára Novobáczky Sándor írt szórakoztató pályaválasztási tanácsokat, Segítség! Választok! címmel. Új sorozat a Mikrofórum. A vitaműsorban ifjúmunka-Cseh- sok, fiatal értelmiségiek kapnak szót, gondjaik, problémáik kerülnek nyilvánosságra, a munkában töltött első hónapok tapasztalatai alapján. A tavaszi szünet idején hétfőtől péntekig naponta 3, szombaton 1 órás műsort sugároz a rádió a gyermekek számára. Hatodikén kezdik meg a Vénusz urai című angol tudományos-fantasztikus filmsorozat sugárzását. Ugyancsak ezen a napon indul a Vidoqu című francia sorozat, kosztümös, kalandos hősökkel. KEDD, 1969. ÁPRILIS 1. DÉLMAGYARORSÁG