Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VIRÁGZÓ MÁJUSOK A­mikor először mentem a zászlós ünnepi sorokban, akkor is láttam, hogy virágokat hozott már a má­jus, fehér menyasszonyi ruhába öltöztek a fák. Ez az élet, a természet rendje, a májusok azért születtek, hogy szolgálja­nak bennünket, embereket, derűsebbé, szebbé tegyék hétköznapjainkat, bizako­­dóbbá, gazdagabbá jelenünket és békéssé a jövőnket Akkor még sok mindent nem tudtam a világból, s az 1890-es első má­jus elseje is csak dátumnak tűnt előttem, egy messzi, megfoghatatlan, rendkívüli eseménynek. Nagy utat kellett megjárnom, hogy megértsem a történelmet, minthogy nagy utat tett meg a világ az első má­jusok óta. Ez a nemzetközi ünnep, a munkásosz­tály egységes ünnepe, a békét kívánó, ha­ladást szerető emberek millióinak de­monstrációja. A vlág együtt fejlődött a májusokkal. Akik valaha felemelték a jog, az igazság, a szabadság zászlaját, ránk, kései utódokra is gondolva, megle­het, ma már elmentek, hiányoznak kö­zülünk. Elsők voltak a harcban, tisztel­günk előttük. Azóta sokat változott a tör­ténelem. A proletariátus kivívta hatalmát, napjainkban egyre több vereséget mér az imperializmusra. Magasan, fényesen lo­bogtatja a szél a májusi zászlókat. Nem­zedékek váltják egymást a zászlók nye­lénél, a munkapadoknál, irodákban, a szántóföldeken. Huszonötödször ünnepel­jük a szabad május elsejét. Elcsendesed­nek e napon a munkahelyek, jókedvvel járunk a kicsinosított utcákon, élvezzük megszolgált békénket, gyönyörködünk gye­rekeinkben, épülő házainkban, a pohár sör megszokott ízében. Szép ez a május. Az emberiség mindig is azért élt, hogy megújulva több legyen önmagánál, teg­napi, tegnapelőtti nyomorúságánál. Szabad május! Zászlóid alá fér a világ. Régi idők jártak előtted, 1919, 1945. Me­netedbe sorakoznak mindenütt: kommu­nisták, munkások, parasztok, értelmisé­giek. Mert ünnepeid mindig tiltakozással szóltak a jogfosztottság, a kizsákmányo­lás, az elnyomás, a megalázás, a háború ellen. Most is. Az embereknek béke kell és kenyér, meleg esték, jó szavak, hűséges szeretők. Őrködni kell a megszolgált bé­kénken, borunkon, asszonyainkon és há­zainkon. Tanácskoznunk, meghányni-vetni közös dolgainkat, hitet tenni melletted vi­rágzó május. Mert bízunk benned, hi­szünk a jövőben, hiszünk saját egységes erőinkben, a józan észben, amely le­győzheti és legyőzi a rontást, a háborút. Nő a májusi menet. Erősödik. Törté­nelmi harc**, tapasztalások gazdagítják. Különböző utakon jutottunk el hozzád, de eljutottunk. Mind velünk tart, aki gazdag mezőket szeretne, sok ünnepes jö­vendőt. A haladás, a szocialista nemzeti egység útját járjuk. Büszkén lépkedünk zászlóid alatt, virágzó május. Béke hónapja, május. Legyőzhetetlenek erőid. Igaz, támadnak téged. Atomkort teremtett magának az ember, hogy ural­kodjon és védekezzen, nem azért, hogy esetleges őrültségében elpusztítsa önma­gát. Az élet, a civilizáció túl kell, hogy éljen minden rombolást. A fák is virá­got hoznak minden tavaszra, ha ősszel levelüket pergetik is. Amit ember terem­tett, azt ember győzheti le. Lobognak a szolidaritás zászlói. A munka ünnepel. Szép színek rengetege gyűl ki, testvéri népek üdvözlete kopogtat ajtóinkon. Bennünk is ünnepek égnek. Megjutalmazzuk régi harcosainkat, elis­meréssel, köszönettel adózunk nekik, ke­­zet szorítunk a munka legjobbjaival, üze­meinkre kitesszük az élüzem címet. Köz­­ben-közben a holnapra is gondolunk, a holnaputánra. Napi tennivalónkra, a ránk váró munkára. Enélkül nem lehetne tel­jes az ünnep sem. Mindannyian a magunk emberségében, munkájában vívjuk meg harcunkat, és így leszünk történelmi formálói az ese­ményeknek, az egésznek. Az élet, a harc, a munka egyszerű katonái vagyunk, de nélkülünk megáll a világ. Ér­tün­k van, értünk kell, hogy legyen. Ezt ünnepeljük. Az ember békére született. Okos gon­dolatokra, jóleső örömökre. Rajtunk mú­lik. Vietnamban még mindig ropognak a fegyverek. Iskolák, kórházak dőlnek ös­­­sze, ártatlan gyerekek testébe ütődik a golyó. Elaljasult amerikai­­ katonák ba­kancsa tapos a vetésen, tűz égeti a véd­telen hajlékokat Ott béke nélkül jött el megint a május, vérrel festi a fákat, a mezőket. Rajtunk is múlik. Béke kell. H­umánus, emberrel törődő, szocialis­ta embert formáló korban, s tár­sadalomban élünk.­ Olyan korban, amiről a költő is csak álmodhatott. Le­gyünk méltóak e korhoz, lelkiismereteseb­bek, tetteinkkel, mindennapi embersé­günkkel. Virágzó május, ünneplőbe öltözött me­net. A szépség, az emberi előrehaladás, az emberi boldogság szimbóluma. Vörös zászlóid meghajolnak a szélben, a prole­tár internacionalizmus dallamét viszed magaddal. Ne vedd el tőlünk, amit már egyszer megadtál: a szabad, békés életet SZ. LUKÁCS IMRE Yío 59. évfolyam, 98. gyám 1969. MÁJUS 1, CSÜTÖRTÖK Megjelenik hétfő kivé­­telével mindennap, hét­köznap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 1 FORINT ■ Május 1-e alkalmából: Losonczi Pál látogatása Szentesen A Szentesi Árpád Tsz ta­valy végzett munkája alap­ján ismét elnyerte a Kiváló Szövetkezeti Gazdaság kitün­tető címet és az azzal járó 100 ezer forintos pénzjutal­mat. Ebből az alkalomból Szentesre látogatott Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke Győri Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Csongrád me­gyei pártbizottság első tit­kárának, valamint Török­ Lászlónak, a megyei tanács vb elnökének és a szentesi járás párt- és állami veze­tőinek társaságában. A Pe­tőfi Szálló nagytermében rendezett ünnepségen Lo­sonczi Pál köszöntötte az Árpád Tsz gazdaközösségét, s átnyújtotta a kormány vö­rös vándorzászlaját Enyedi Zoltán felvétele Látogatás a tsz kertészetében. Képünkön: (balról jobb­ra): Szabó László, az Árpád Tsz elnöke, Losonczi Pál, Janó István, a szövetkezet párttitkára és Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára B szocialista munka vállalata A Szegedi Konzervgyár ta­valyi eredményeit nagyra értékelték, mivel másodízben is elnyerték a Szocialista munka vállalata címet és ti­zenegyedszer lettek birtoko­sai a Kiváló Vállalat kitünte­tésnek, amelyet ez alkalom­mal a MÉM és az ÉDOSZ által alapított vándorzászló­val tetézték. A tegnap dél­utáni ünnepi gyűlés alkalmá­val a gyár dolgozói körükben k köszönthették Apró Antalt, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagját, a Miniszterta­nács elnökhelyettesét, Rózsa Istvánt, az MSZMP Csong­rád megyei és Sipos Gézát, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkárait, vala­mint a párt- és tanácsi szer­vek számos vezető képvise­lőjét, s több szegedi nagy­üzem vezetőjét. A vállalat művelődési ter­mét zsúfolásig megtöltötték az ünneplőbe öltözött munká­sok. A gyűlés résztvevőit Bódis József, vállalati párt­titkár köszöntötte, majd dr. Ábrahám Antalné, a gyár igazgatója mondott ünnepi beszédet, s részletesen ele­mezte a tavalyi esztendő gazdasági eredményeit. 1968- ban a szegedi gyár első ízben érte el azt, hogy termelésé­nek mennyisége meghaladta az 5 ezer vagont. A termelési érték meghaladta a félmil­­liárd forintot. A Konzerv­ipari Tröszt képviselője, Ve­rő Béláné főosztályvezető gratulált a szegedi gyár eredményeihez, valamint az igazgatónő és a főmérnök kormánykitüntetéséhez, ame­lyet nemrégiben vettek át. Az ünnepi beszéd után dr. Biczó György, a Szeged m. j. városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke köszön­tötte a konzervgyár dolgozó­it a megyei és a városi párt­­bizottság nevében, majd át­adta az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Minisztérium által adományozott Kiváló Vállalat kitüntetést, illetve a MÉM és az ÉDOSZ vándor­zászlaját, ezt követően két dolgozónak, dr. Lévai Fe­­rencnének és Berta Imréné­­nek az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója című miniszteri kitüntetést nyújtották át. Ez­után Balogh Károlyné, az ÉDOSZ elnökségének tagja adta át a Szocialista Munka Vállalata címet bizonyító ok­levelet a gyár igazgatónőjé­nek. Az ünnepségen 44 dolgozó­nak adták át a Kiváló dolgo­zó című kitüntetést, s 12 szo­cialista brigádnak a cím új­bóli elnyerését bizonyító ok­leveleket, összesen 250 ezer forintot osztottak ki a tavaly kimagasló eredményt elérő munkások között. Az ünnep­ség második részében a sze­gedi ÉDOSZ-együttes adott színvonalas műsort a kitün­tetett vállalat dolgozóinak. Az ünnepség után Apró Antal a megyei és a városi pártbizottság vezetőinek tár­saságában látogatást tett a tarjántelepi városnegyed épít­kezésén. Somogyi Károlyné felvétele Dr. Biczó György köszönti a konzervgyár dolgozóit Vándorzászló a szőregi tsz-eknek Nem is kaphattak volna szebb ajándékot a szőregi Egyetértés tsz dolgozói má­jus 1-re, mint a Miniszterta­nács és a TOT vörös vándor­­zászlaját, amelyet tegnap ad­tak át ünnepélyes keretek között a kisvendéglőben. A gazdaközösség ünnepi köz­gyűlését megtisztelte dr. Er­dei Ferenc, az Elnöki Tanács (Folytatás a 3. oldalon.) Dr. Erdei Ferenc átadja a vörös zászlót Éljen május t.. a munkás nemzetköziség Malmi ünnepe! Xx.IT.!..MSZMP Karponii Rizoiltigta^Xflilinp^/piiinvtQMl)

Next