Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Fock Jenő hazaérkezett ausztriai látogatásáról Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, aki az osztrák kormány meghívására — felesége társaságában — hiva­talos látogatást tett Ausztriában, szombaton délután visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök kíséretének tagjai voltak: dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyet­tese, dr. Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese, dr. Rosta Endre, a kulturális kapcsolatok in­tézetének ügyvezető elnöke, Kurtán Sándor, a Külügy­minisztérium csoportfőnöke, dr. Simó Jenő, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete, Rácz Pál, a Külügy­minisztérium protokoll osztályának vezetője, dr. Randó Jenő, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője, Kovács Sándor, a Minisztertanács elnöke titkárságának vezetője és dr. Szatmári István, a Külügyminisztérium osztrák referense. Fock Jenő és kíséretének fogadására a Nyugati pá­lyaudvaron megjelentek: Fehér Lajos és dr. Ajtai Mik­lós, a Minisztertanács elnökhelyettesei, dr. Bíró József külkereskedelmi, dr. Csanádi György közlekedés- és pos­taügyi, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, to­vábbá a Minisztertanács titkársága és a Külügyminisz­térium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt az érkezésnél az Osztrák Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének több képviselője. Záróközlemény a magyar—osztrák tárgyalásokról Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke május 27- től 31-ig hivatalos látogatást tett Ausztriában. Fock Jenő miniszterelnököt fogadta Franz Jonas szövetségi elnök, látogatást tett dr. Josef Kla­us szövetségi kancellárnál, dr. Hermann Wilhalm alkan­­cellárnál és dr. Kurt Wald­heim külügyminiszternél. A magyar Minisztertanács elnöke látogatása során kul­turális intézményeket, lakó- és ipartelepeket tekintett meg. Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke és dr. Josef Kla­us szövetségi kancellár tár­gyalt a kétoldalú kapcsola­tokról és az országaikat érin­tő nemzetközi kérdésekről. A magyar kormány képviselői és az illetékes osztrák szak­­miniszterek külön megbeszé­léseiken elsősorban a kétol­dalú kapcsolatok továbbfej­lesztésével foglalkoztak. Az eszmecserék légkörét a két ország jószomszédi viszonya jellemezte. A kormányfők megelége­déssel állapították meg, hogy a dr. Josef Klaus szövetsé­gi kancellár 1967. évi ma­gyarországi látogatása óta eltelt időszakban minden te­rületen továbbfejlődtek or­szágaik kétoldalú kapcsola­tai. Gyümölcsözőnek és a két­oldalú kapcsolatok tovább­fejlesztése szempontjából hasznosnak ítélték meg a dr. Josef Klaus szövetségi kan­cellár 1967. májusi hivatalos látogatása alkalmával létre­hozott általános vegyesbizott­ság tevékenységét. Mindkét fél egyetért az­zal, hogy az elmúlt évek­ben kedvezően fejlődtek a gazdasági kapcsolatok. Egyet­értés alakult ki abban is, hogy reális lehetőségek van­nak a kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatok tovább­fejlesztésére mind az árucse­­re eddigi, hagyományos for­májában, mind a két ország vállalatainak együttműködé­sében. A gazdasági kapcso­latok fejlesztése új lehető­ségeinek feltárása érdekében 1968. novemberében ipari, gazdasági és műszaki együtt­működési egyezményt kötöt­tek. Az abban előirányzott kormányközi vegyesbizott­ságnak mielőbb meg kell­­ kezdenie munkáját. A látogatás alkalmat nyúj­tott a nemzetközi kérdések megtárgyalására. Ennek so­rán különös figyelmet szen­teltek az európai biztonság kérdésének. Ezzel kapcsolat­ban mindkét fél kifejtette ál­láspontját, a március 17-i bu­dapesti felhívásnak megfe­lelő, európai biztonsági kon­ferencia tervéről. Azonosan ítélik meg a konferencia je­lentőségét, egyetértettek ab­ban, hogy azt alaposan elő kell készíteni. Ebben a szel­lemben üdvözölték a finn kormány javaslatát, amely­ben felajánlja jószolgálatait a konferencia előkészítésére. Mindkét fél hangsúlyozta az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének szerepét a világbé­ke fenntartásában és a vitás nemzetközi kérdések meg­oldásában. Megelégedéssel nyilatkoztak a két ország együttműködéséről az euró­pai gazdasági bizottságban, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben, az UNIDO- ban és a Duna-bizottságban. Célszerűnek tartják, hogy a nemzetközi szervezetekben ez az együttműködés tovább mé­lyüljön és erősödjék. A kormányfők egyetértet­tek abban, hogy az atomso­­rompó-szerződés jelentősen hozzájárul az általános és teljes leszerelés megvalósítá­sához és a világbéke biztosí­tásához. A felek nagy figye­lemmel kísérik a genfi le­szerelési bizottság tárgyalá­sait, és bíznak abban, hogy a leszerelést további haté­kony intézkedések segítik elő. A délkelet-ázsiai helyzet­tel kapcsolatban a felek ki­fejezték azt a reményüket, hogy a jelenleg Párizsban fo­lyó tárgyalások a vietnami kérdés mielőbbi megoldásá­hoz vezetnek az 1954-es gen­fi megállapodás alapján, amely szerint a vietnami népnek lehetővé kell ten­ni, hogy maga dönthessen jövőjéről. A közel-keleti helyzet kér­désében a felek aggodalmuk­nak adtak kifejezést. Remé­lik, hogy a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-i ha­tározata alapján a konflik­tust sikerül úgy megoldani, hogy megvalósuljon a tér­ség valódi békéje. A baráti légkörben foly­tatott tárgyalásokon a felek végül hangsúlyozták a két ország felelős államférfiai személyes találkozóinak je­lentőségét, a kétoldalú kap­csolatok minden területen lehetséges továbbfejlesztése, a béke és a nemzetközi meg­értés fenntartása érdekében. Ugyancsak hasznosnak tart­ják, hogy a két ország kor­mányának tagjai és vezető tisztviselői a jövőben is folytassák a véleménycserét a feleket kölcsönösen érdeklő valamennyi kérdésről. Fock Jenő miniszterelnök Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének a nevében hi­vatalos magyarországi láto­gatásra hívta meg Franz Jo­nas köztársasági elnököt, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. Az időpontban diplo­máciai úton állapodnak meg. (MTI) 59. évfolyam, 124. szám 1969. JÚNIUS 1, VASÁRNAP Megjelenik hétfő kivé­telével mindennap, hét­köznap 8, vasárnap 12 oldalon.1 ÁRA: 1 FORINT Erősebb a nemzetközi munkásmozgalom egysége Komócsin Zoltán nyilatkozata a nemzetközi tanácskozás előkészítő bizottságának befejező ülésszakáról A kommunista és mun­káspártok június 5-én Moszkvában kezdődő nem­zetközi tanácskozásának elő­készítő bizottsága pénteken, a szovjet fővárosban befe­jezte munkáját. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, az előkészítő bizottság munká­jában részt vevő magyar küldöttség vezetője vála­szolt Hável Józsefnek, az MTI és Nemes Jánosnak, a Népszabadság moszkvai tu­dósítójának kérdéseire. Az alábbiakban közöljük Komó­csin Zoltán nyilatkozatát. KÉRDÉS: Hogyan értékeli Komócsin elvtárs a kommu­nista és munkáspártok tanács­kozását előkészítő 1S hónapos időszakot és az előkészítő bi­zottság most befejeződött moszkvai ülésszakának eredmé­nyeit? VÁLASZ: Ismeretes, hogy a kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zásának előkészítése a múlt év februárjában, a Budapes­ten megtartott konzultatív találkozóval kezdődött meg. A tanácskozás előkészítő bi­zottsága 1968 novemberéig Budapesten több ülést tar­tott A budapesti találkozókon beható véleménycsere folyt a testvérpártok között, amelynek egyik fő feladata az volt, hogy közös terveze­tet készítsen a nemzetközi tanácskozás elé. E vélemény­csere keretében nagy lép­ést tettünk az egységes állás­pont kialakítására, és jelen­tős haladást értünk el a testvérpártok egy részével fennálló nézeteltérések csök­kentésében, illetve leküzdé­sében. A nemzetközi tanácskozás elé terjesztendő fő doku­mentumtervezetét egy mun­kacsoport készítette elő, amely Budapesten műkö­dött. Ez év márciusában, pártunk javaslatára, a test­vérpártok egyhangú akara­tának és elhatározásának megfelelően, Moszkvában folytatódott az előkészítő munka. Ez fejeződött be az előkészítő bizottság mostani, május 23—30 közötti ülés­szakán. Az előkészítő bizottság munkájában részt vett test­vérpártok képviselői nagy feladatot oldottak meg. Többször is, részletekbe me­nően megvitatták a fő do­kumentumtervezetet, és a testvérpártok központi bi­zottságainak állásfoglalásai után most alapul elfogadták és a nemzetközi tanácsko­zás elé terjesztik azt Az előkészítő bizottság alapul elfogadta és a nem­zetközi tanácskozás elé ter­jeszt még három fontos do­kumentumtervezetet: a viet­nami nép harcával való szo­lidaritás nyilatkozatát; a vi­lág népjeihez intézendő bé­kefelhívást; valamint a Le­­non-centenárium megünnep­­­lésére felszólító állásfogla­lásnak tervezetét. A testvér­pártok túlnyomó többségé­vel együtt mi is azt valljuk, hogy a fő dokumentumter­vezet teljes mértékben meg­felel a múlt év februárjá­ban, a budap­esti találkozón a nemzetközi tanácskozásra közösen elfogadott napirend­nek. „Az imperializmus el­leni harc feladatai a jelen­legi szakaszban és a kom­munista és munkáspártok, valamint az összes an­ti­impe­rialista erők akcióegysége”. KÉRDÉS: Eszerint az előkészí­tő munka fő eredménye abban összegezhető, hogy elkészültek a fő okmánytervezetek? VÁLASZ: Mi a magunk részéről az egész előkészítő munkafolyamat nagy jelen­tőségét abban látjuk, hogy fokozatosan, lépésről lépés­re előrehaladva egyre erő­sebb lett az egységre való törekvés a kommunista és munkáspártok között. Ennek során kifejezésre jutott a testvérpártok egységes aka­rata az antiimperialista harc egyéb erőivel való szo­rosabb együttműködésre. A tévedés veszélye nélkül még azt is állíthatjuk, hogy a tizenöt hónapos előkészítő munkának — egyébként minden mást megelőző — legnagyobb eredménye, ami­ért érdemes volt időt áldoz­ni és erőfeszítéseket tenni, az, hogy ma a nemzetközi munkásmozgalom egysége erősebb, a közös összefogás (Folytatás a 2. oldalon.) IKARUSZ-PROGRAM. Nagyarányú műszaki fejlesztés előtt áll az Ikarusz u­var. Szá­mos, eddig már megkötött nemzetközi szerződés biztosítja, hogy a már eddig is népszerű Ikarusz-járművek a jövőben még keresettebbek legyenek a hazai és a nemzetközi piacokon. A tervek szerint az Ikarusz 1975-re évi 12 ezer autóbuszt szándékozik építeni a jelenlegi 5 ezer kettőszáz darabbal szemben. Kép­ünkön: Autóbuszok a gyári végszereldében Az ország legdrágább piacán Furcsa ellentmondás, hogy bár Csongrád megyét az or­szág éléskamrájának tartják, de minden hasonló város, és a főváros piacán olcsóbbak az árak, mint Szegeden. Az még érthetetlenebb, hogy a Csongrád megyei, szegedi termelőszövetkezetek, keres­kedelmi vállalatok Tatabá­nyán, Miskolcon, Budapes­ten, s ki tudja, hol tartanak elárusítópavilonokat, ame­lyekben a szegedivel azonos, vagy alacsonyabb áron árusí­tanak. És itt a Marx téren, a Szent István téren konga­nak az ürességtől a közös gazdaságok, szövetkezeti és állami cégek elárusítópavi­lonjai. Egy árnyalattal jobb csak a helyzet a város bolt­jaiban, azokban, melyekben önállóan vásárolják fel a zöldség- és gyümölcsféléket. Természetesen azokból az árukból nincs hiány, melyek­nek éppen itt a szezonja. De zöldség, különösen zöldbor­só alig található a piacon, pedig a kereslet igen nagy. Tegnap a kora reggeli órák­ban csak a magántermelők kínáltak zöldborsót, 10—12 forintért kilónként. Később kapott egy szállítmányt az Új Élet Tsz eladója, akitől 9 forintért kapkodták el. A fogyasztási szövetkezet a pia­con 10 forintért, a Széchenyi téri üzletében ennél olcsób­ban árusította a zöldborsót A MÉK 8 óra után jött a piacra és a városi üzletek­be a cserebökényi tsz-től vá­sárolt 7 forintos borsóval. Ez az időpont már késő volt ah­hoz, hogy a magántermelői árakat letörje. Az is igaz, hogy a tsz-szel előző napon lekötött tételnek csak egy­­harmadát kapta meg a MÉK, azt is egy éjszaka késés­sel. A MÉK tranzitraktárában egyébként sok földi eper, ka­ralábé, új sárgarépa és ká­poszta volt A készletből fo­lyamatosan — bár egyes he­lyekre meglehetős későn — szállítottak. Ugyancsak a MÉK-nek volt legtöbb vágni való csirkéje, Magyarbánhe­­gyesről vásárolt 2 ezer da­rabot. Az Éliker és a Móra Ferenc Tsz is hozott a piac­ra csirkét, de az idei leg­nagyobb baromfi-felhozatal sem elégítette ki a keresletet összehasonlításul közöljük a szegedi május 31-i, és a többi város május 30-i piaci átlagárait:

Next