Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

Petőfi­emlékkiállítás A kö­ltő halálának 120. év­fordulójára Petőfit idéző em­lékkiállítás nyílt csütörtökön a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében. A kiállítási teremben 16 vitrinben helyezték el a költő műveinek régi magyar kiadásait, s áttekintést kap­hat a közönség arról is, mennyire részévé lett az egyetemes költészetnek Pe­tőfi életműve. Válogatott verseit már 1866-ban is le­fordították angol nyelvre. A német nyelvterületen összes műve hozzáférhető az olva­sóknak. Szerepelnek a kiállí­táson lengyel, szerb-horvát spanyol, svéd, dán, holland fordításban kiadott kötetek és olyanok is, amelyek ja­­páni, kínai, koreai, mongol nyelven jelentek meg. A Szovjetunióban úgyszólván minden köztársaságban köz­readták már a Petőfi-költe­­ményeket. (MTI) Elvi és gyakorlati kérdések az Egészségügyi Világszervezet közgyűlésén Dr. Tóth Béla egészségügyi miniszterhelyettes, az Egész­ségügyi Világszervezet Bos­tonban tartott XXII. közgyű­lésén részt vett magyar kül­döttség vezetője nyilatkozott a világértekezlet munkájáról. — A közgyűlés központi témája a világszervezet 1968. évi munkájáról szóló beszá­molója volt. A vitában je­lentős szerepet kapott a him­lő és a malária elleni küz­delem. A felszólalók úgy ta­lálták, hogy a hatamas költ­ségvetési ráfordítások nem hozzák meg az optimális eredményt és behatóan vizs­gálták ennek okait Az a vé­lemény került előtérbe, hogy az eddig alkalmazott mód­szerek nem eléggé hatéko­nyak, korszerűsítésre szorul­nak. A legszigorúbb elkülö­nítő­ karantén intézkedése­ket a nemzetközi utasforga­lomban csak a négy legve­szélyesebb fertőző betegség­re, a himlőre, a kolerára, a pestisre és a sárgalázra kell alkalmazni. Egyéb fertőző betegségek behurcolásának megakadályozására úgyneve­zett egészségügyi ellenőrzési rendszert vezetnek be és egyértelműen meghatározzák­­ az egyes országokban megkö­vetelendő és megkövetelhető védőoltások rendszerét és feltételeit. — a magyar delegáció a beszámoló vitájában kifej­tette, hogy a világszervezet céljainak megvalósításához elengedhetetlen feltétel az egyes népek elleni agressziók, a háborús gócok felszámo­lása és az Egészségügyi Vi­lágszervezetben az egyete­messég elvének érvényesíté­se. Meg kell szűnnie a disz­kriminációnak, és olyan or­szágoknak, mint az NDK, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, el kell foglalniok helyüket a világszervezetben. Biztosíta­ni kell, hogy Dél-Vietnam népét annak tényleges érde­keit szolgáló forradalmi kor­mány delegációja képviselje az Egészségügyi Világszer­vezetben is. Liebmann Béla felvétele ELLESETT PILLANAT Milyenek a bútorok? Jogos kifogások • Lépést tartani Visszatérő téma: mi a helyzet a bútorpiacon, mi­lyen a kereslet és a kíná­lat, hogyan alakulnak az árak, javult-e a bútorok minősége és választéka? Már csak azért is érdemes ezzel a kérdéssel sűrűbben és visszatérően foglalkozni, mi­vel nem egyszerű és napi, filléres cikkekről van szó. A bútorbeszerzés hosszú évekre, néha egy életre szól, s persze nem mindegy, hogy „bevásároltunk-e”, vagy sem. Deformált választék A bútorpiacot vizsgálva, a laikus is megállapíthatja, hogy igen gyenge a válasz­ték. A mennyiséggel nem lenne különösebb baj, hiszen a bútorüzletek forgalma mindennél ékesebben bizo­nyít. Tavaly például 140 mil­lió forintot hagytak az em­berek a bútorcsarnokokban, a szegedi és a Csongrád me­gyei üzletekben. Az igaz, hogy ez az összeg valamivel kevesebb, mint a gazdasági reform bevezetése előtti esz­tendő forgalmának összege, azonban ezt a változást akár az árrendezésre is ráfoghat­juk. A választék azonban sem­mit sem változott, sőt bizo­nyos mértékű visszaesés ta­pasztalható 1969-ben. Tavaly még a Szegedi Ipari Vásá­ron bemutatott bútorok egy kis oázist jelentettek a vá­laszték szürkeségében, az idei vásár már ebben sem jelentett felüdülést. Alig le­het látni jól konstruált, egy­szerű és praktikus fotel­ágyat, dohányzógarnitúrát és a mai kisméretű szobákba il­lő összeállítást. Nagyon jó próbálkozás, hogy külföldi bútorokkal bő­vítik a választékot, azonban van ebben a választékbőví­tésben egy kis deformáltság. A kis- és középkeresetű em­berek számára mit sem ér, a vételára magas, nem tudják megvásárolni. Ugyanez a helyzet a stylbútorokkal is. Helyes, hogy ilyen bútorokat is lehet látni, de a válasz­ Minőség és forma Azt mondják a szakembe­rek, hogy ebben a tekintet­ben nem lehet elég okos sen­ki sem, mivel ahány ember, annyiféle ízlés, igény, elkép­zelés. Rendben van, legyen úgy, de az igény, az ízlés szóródásában van egy kö­vethető átlag, egy középút, amely megfelel az általános ízlésnek és igénynek. Inkább az a baj, hogy az ipar és a kereskedelem ezt az általá­nos igényt sem tudja ki­elégíteni. A vásárlóknak olyan for­májú bútorok tetszenek, mint amilyeneket néha a jugoszláv, vagy csehszlovák cégek szállítanak. Nehezen érti meg a hazai fogyasztó­közönség, hogy a magyar ipar miért nem tart lépést a bútorfronton. Erőltetik a 10—15—20 darabból álló gar­nitúrákat, s nem akarják fi­gyelembe venni, hogy a most épülő lakások „nagyszobája” még a 20 négyzetmétert sem éri el, a „kisszobákról” nem is beszélve. Tetszene a vásárlóknak a nyers színű, modern fazonú, s variálható szekrénysor, a hasonló színű heverő, szép, tetszetős huzatokkal. A je­lenleg kapható egyszemélyes heverők nem szépek, a ki­­húzhatós kétszemélyesek pe­dig nehézkesek és kompli­káltak. Jobban fel kellene használni a műanyaghabot, a gumiszőrt és a szivacsot a kárpitozott bútorok készíté­sénél. A minőségről csupán an­­­nyit, hogy általános hibá­nak számít az illesztési za­var. A szekrények és székek lábai még a legsimább pa­dozaton sem passzolnak, ne­héz kinyitni az ajtókat és a fiókokat, mert vagy nyitás­nál, vagy csukásnál szorul­nak. Sok a panasz a búto­rok fényezésére is és az uni­formizált bútorszövetekre. Szállítás és raktározás A bútorüzletek vezetői so­kat panaszkodnak a szállí­tásra, amikor megsérülnek a bútorok. A kijavítás nehéz­kes, néha nem is tudják megoldani és kénytelenek le­értékelni az árut. Gyakran hiányzik a pótalkatrész. Vannak bútorféleségek, ame­lyekhez műanyagból készí­tik a pántokat és más alkat­részeket. Ha eltörik a mű­anyag alkatrészecske, nem kapnak utánpótlást, ha akar­ják, akkor sem tudják kija­vítani. A raktárgondok örökösek. Ha vannak, akkor is messze esnek az üzlettől, amely ket­tős hátrányt is jelent. A vevők nehezen jutnak ki a városszéli raktárba, ha pe­dig ott vásárolják meg a kí­vánt bútort, ak­kor még töb­be kerül, mert a szállítás megdrágítja. A vásárlóközönség méltán elvárná a magyar bútoripar­tól és a kereskedelemtől, hogy rugalmasabban alkal­mazkodjék a piaci igények­hez. Úgy irányítsa behozata­lát és úgy diktáljon a hazai bútorgyáraknak, hogy a ve­vők igényeit tartsa szem előtt. Tervezzenek modern formákat és használják fel az olcsóbb műanyagokat a kárpitozott bútoroknál. Más­képpen fogalmazva tartsanak lépést azokkal a változások­kal, amelyek a nemzetközi piacon végbementek, s ve­gyék figyelembe a lakáskul­túra változásait is. G. L ték bővítésének egyik útja lehet, ez csak nista világmozgalomban, s hogy a KKP mily nagy kárt okoz az imperialistaellenes küzde­lem kibontakozásának. Csaknem valamennyi küldöttség, amely kifejezésre juttatta álláspont­ját a KKP vezetőinek politikájáról, határozot­tan elítélte az olyan próbálkozásokat, hogy a marxizmus—lenini­zmust felcseréljék a maoiz­­mussal. A tanácskozás imponáló módon elma­rasztalta ezt az ideológiát és ezt a politikát. Elvhű és építő szándékú politikánkban — szögezi le a cikk — szem előtt tartjuk mind a szovjet, mind pedig a kínai nép hosszú időre szóló érdekeit. Pártunk Központi Bizottságának plénuma, amikor egyhangúlag jóváhagyta az SZKP küldöttségének az értekezleten tanúsí­tott magatartását, rámutatott: A Szovjetunió Kommunista Pártja kérlelhetetlenül harcolni fog a jelenlegi kínai vezetők antileninista ideo­lógiája ellen, szakadár politikájuk, és nagyha­talmi külpolitikájuk ellen. Az SZKP mindent elkövet, hogy bármilyen merénylettől megvé­delmezze a kommunizmust építő szovjet nép érdekeit. Egyszersmind abból indul ki, hogy a szovjet és a kínai nép létérdekei azonosak. Az SZKP a jövőben is igyekszik megtartani és ápolni azokat a baráti érzelmeket, amelyek megvannak a szovjet népben a kínai nép iránt, s amelyek kétségtelenül megvannak a kínai népben is a Szovjetunió és a többi szocialista ország iránt. Az értekezlet okmányai hangsúlyozzák a kom­munista mozgalom élcsapat szerepét a mai világban, ismertetik e mozgalom akcióprogram­ját, stratégiáját és taktikáját, rávilágítanak a forradalmi harc fokozásának módjaira. A ta­nácskozás megállapításai körültekintőn össze­gezik azoknak a pártoknak a tapasztalatait, amelyek a legkülönbözőbb viszonyok közt tevé­kenykednek, s különféle harci eszközöket és módszereket alkalmaznak. Az értekezlet okmá­nyaiba foglalt eszmék az egész kommunista mozgalom közös kincsei. A tanácskozás ismét megerősítette: ami a kommunistákat egyesíti, sokkalta erősebb an­nál, mint ami megbontja soraikat. cikk második része a tanácskozáson el­fogadott határozatok megvalósításával foglalkozik. E tekintetben az első fel­adat az, hangsúlyozza Brezsnyev elvtárs, hogy újból fel kell lendíteni az imperialistaellenes, forradalmi mozgalmat. Az értekezleten elfogadott okmány: ,,Az impe­rializmus elleni harc feladatai a jelenlegi sza­kaszban, s a kommunista és munkáspártok és valamennyi imperialistaellenes erő akcióegysé­ge” a kommunista mozgalom taktikája és stra­tégiája szempontjából fontos megállapításokat tartalmaz, rámutat azokra az újabb tartalé­kokra és lehetőségekre, amelyekkel a forradal­mi erők az imperializmus elleni harcban ren­delkeznek. Fontos az a tény, hangoztatja a cikk, hogy a tanácskozás külön leszögezte: az imperializmus ellen, a békéért vívott harc elválaszthatatlan a munkásosztály végcéljaiért vívott harctól, a kapitalizmus mint társadalmi rendszer elleni harctól, a szocializmus és kommunizmus győ­zelméért folytatott küzdelemtől. A tanácsko­zás eszméinek megvalósításában a második feladat az, hogy valamennyi párt maradékta­lanul kiaknázzon minden belső lehetőséget a népének érdekeiért vívott harcban, egyszer­smind az egyetemes internacionalista ügyért folytatott harcban. Az értekezlet eszméinek va­­lóraváltásáért vívott harc harmadik feladata — a kommunista pártok, az egész kommunista mozgalom elméleti tevékenységének fokozása. Végül: lehetetlen megvalósítani az értekez­leten kidolgozott akcióplatformot, ha nem fo­kozzuk a harcot az imperialista ideológia és a munkásmozgalomban megmutatkozó opportu­nizmus ellen. efejező részében a cikk taglalja az SZKP szerepét, helyét és feladatait a világ­méretű forradalmi folyamatban. Ezekről szólnak azok az elismerő megállapítások, ame­lyekkel a tanácskozás illette a szovjet párt tevékenységét. Az SZKP mindig is arra törekedett és ma is arra törekszik, hogy teljes mértékben kiaknáz­zon minden belső lehetőséget a szocializmus, illetve a kommunizmus megszilárdítására és fejlesztésére az országban, egyszersmind támo­gassa és kibontakoztassa a forradalmi harcot az egész világon. A nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom iránti internacionalista kötelességet mindenekelőtt úgy értelmezzük, hogy — a szerző szavai szerint — a világméretű forradal­mi folyamatra a fő hatást továbbra is pél­dánk, gazdasági eredményeink révén gyakorol­juk. Erről legékesebben a szovjet gazdaság, s annak gyors ütemű fejlődése tanúskodik. Állandóan tökéletesítjük a szocialista társa­dalmi viszonyok összességét, arra törekszünk, hogy tovább erősítsük szovjet államunkat, min­den módon fejlesszük és elmélyítsük a szocia­lista demokráciát. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom iránti internacionalista kötelességünk szoros tartozéka azoknak a né­peknek a megsegítése, amelyek agresszió áldo­zataivá váltak, s küzdenek az Imperialismus el­len, harcolnak nemzeti, politikai és gazdasági felszabadulásukért, a társadalmi haladásért. Ugyanakkor pártunk véleménye szerint a forradalmi és felszabadító mozgalom kibonta­koztatásának legkedvezőbb feltételei békés vi­szonyok közt­­ jönnek létre. Éppen ezért bé­keszerető külpolitikánkat, a világbékéért vívott harcunkat szintén úgy tekintjük, mint a nem­zetközi kommunista és munkásmozgalom iránti internacionalista kötelességünk alapvető és igen fontos tartozékát. A békés munkáját vég­ző szovjet népnek nincs szüksége háborúra. Ugyanez áll az emberiség döntő többségére. Épp ezért a békeharcon alapuló szovjet kül­politika megfelel valamennyi nép létérdekei­nek, s azok részéről egyre növekvő támogatásra talál. Más p­ártokkal egyetemben most tevékeny előkészületekbe kezdtünk, hogy összehívjuk a világ népeinek imperialistaellenes kongresszu­sát és a nép­eknek az európai biztonság védel­mére rendezendő kongresszusát. A tanácskozás eszméi áthatották az egész világ politikai légkörét. Ezen eszmék megvaló­sításának jegyében megy végbe mind gyakor­lati, mind pedig elméleti tevékenységünk. A tanácskozás határozatainak jegyében készülünk megülni Vlagyimir Iljics Leninnek, forradalmi korunk halhatatlan géniuszának a 100. szüle­tésnapját. Az imperializmus ellen, a világ forradalmi megújulásáért vívott harcban a kommunisták még magasabbra emelik a marxizmus—leniniz­­mus és a proletár internacionalizmus harci zászlaját! A B Szovjet ifjúságkutatók látogatása A Szegedi Nyári Egyete­men részt vett szovjet ifjú­ságkutatók látogattak el teg­nap, csütörtökön délelőtt a KISZ Csongrád megyei bi­zottságára. Ny. Sz. Manszu­­rov professzort, a filozófiai tudományok doktorát, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája társadalomtudo­mányi szekciójának vezető­jét, V. Z. Rogovint, a filo­zófiai tudományok kandidá­tusát, a II. számú moszkvai orvostudományi egyetem fi­lozófiai tanszékének docen­sét, T. V. Szamszunovát, a moszkvai Lomonoszov-egye­­tem docensét, a Komszomol KB szociológiai csoportjának tagját és G. I. Volkovát, a szovjet ismeretterjesztő tár­sulat főreferensét dr. Koncz János, a bizottság titkára fo­gadta. Dr. Koncz János a vendé­geket tájékoztatta Csongrád megye ifjúságának életéről, munkájáról, valamint a nem­régiben megindult ifjúságku­tatásról. A szovjet tudósok felajánlották segítségüket a megyében folyó ifjúságkuta­táshoz, egyben elmondották­, hogy a Szovjetunióban már több, mint ezer tudós foglal­kozik a fiatalok életének, munkájának tudományos megismerésével. A „tettes" neve­ etil merket ulán Álgázömlés Szegeden Tegnap délelőtt, úgy 9—10 óra tájban, büdösségfelhő lepte el a Petőfi sugárút, Nemestakács, Partizán utca környékét. A gázömlések jel­legzetes szaga árasztotta el az utcákat, lakóházakat, s a bejelentések nyomán gyor­san mozgósították is az ille­tékeseket Kivonultak a gázművek dolgozói, megje­lentek a rendőrök, tűzoltók. Nagy riadalom, csoportosu­lások, útelzárás, kutatás, nyomzás teljes apparátussal. És végül? Kiderült, hogy a sok hűhó semmiért volt. Mint a DÉGÁZ főmérnöke, Galambosi István munkatár­sunknak — már a déli órák­ban — elmondotta, feltehető­leg egy eladott gázszagosí­­tós hordó okozta a sugárúti felbolydulást. A gázszagosító — közelebbről: etilmer kapu­fán — kifogyott a hordóból, s azt áruba bocsátották. A Petőfi sugárút 39. szám alatt lakik a vevő, s mivel onnét a Dugonics tér irányában, meg a Partizán utcán érezni elsősorban a bűzt, elképzel­hető, hogy a csatornába mosta­ ki a tartály maradé­kát Abból p­edig gyűszűnyi is elég hogy penetráns bűzt árasszon körös-körül. A­ feltételezés nem sokkal később be is igazolódott Megérkezett munkahelyéről az etilmerkap­tános hordó újdonsült tulajdonosa. A kérdésre elmondta, hogy vagy három (!) liternyi etill­­merkaptánt borított reggel a csatornába. Az adag nagysá­gáról fogalmat alkothatunk: Szegeden ennyi — köztudott, hogy elővigyázatossági okok­ból van szükség erre — sza­­gosítóanyag több mint két napra elegendő a teljes gáz­szükséglet „illatosításához”. A hordóban tehát egy egész ,,bűzbombát” vitt haza a vá­sárló. E bomba „robbanása” P­edig egész sereg embert riadóztatott, egy városnegye­det tartott izgalomban. Utóbb­i ki-ki megnyugod­hatott: nincs vész. Mára va­lószínűleg teljesen eltűnnek az utó­illatok is. Fel lehet már fogni mosolyogtatónak is a penetráns sztorit, többen például abban reményked­nek, hátha az etilmerkaptán írtja a szúnyogokat, s leg­alább ennyi hasznuk lesz belőle. No de tréfa ide, tréfa oda, csak furcsa, hogy ez, így megtörténhetett. Éppen ezért egyik szemünk sír, a másik meg... Na, szóval az sem nevet, inkább káprázik — a csodál­kozástól. ' S. M. Incheba ’69 Pozsonyban tegnap dél­előtt nyitották meg az Inche­ba ’69 elnevezésű nemzetközi vegyipari nagyvásárt, amely szeptember 6-ig tart nyitva. A vásáron 6 magyar vállalat is részt vesz.

Next