Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-13 / 263. szám
Nem lesz villamos a Lenin körúton A Széchenyi téren át kötik össze Tarjánt Móravárossal A szegediek szeretik a villamost. Hogy miért? Talán azért is, amiért mindenütt. Mert kedves, romantikus, főleg, ha késve jön, amikor sietünk, s olyan zsúfolt, hogy már egy gombostűvel sem fér rá több. Tény az, hogy szeretik, az újszegedi járat elmúlását csaknem megsiratták. Érthető tehát, hogy amikor a város illetékesei elé került annak eldöntése, hogy a már épülő Tarjánt és a tervezett móravárosi új lakónegyedet (nyugati városrészt) miként kapcsolják be a város közlekedési hálózatába, a jó öreg villamosra gondoltak. Életrevaló ötlet A 2-es (vágóhídi) és a 4-es (most már nem gedóinak, hanem tarjáninak nevezett) villamosvonal egybekapcsolásának terve nagyjából ismeretes. Vonala, a Petőfi Sándor sugárút, Dugonics tér, Lenin körút, József Attila sugárút lett volna. Ennek következtében a 2-es Felső Tisza-parti és a 4-es Tanácsköztársaság útja, Vörösmarty utcai nyúlványa megszűnne. A Lenin körút villamos nélküli részét az elmúlt években felújíttatta a tanács, a már villamospályás részéhez a Dugonics tértől kiindulva 1970 tavaszán kezdenek hozzá. A terv szerint itt már eleve úgy alakítanák ki az úttestet, hogy annak közepén kétpályás villamos legyen elhelyezhető. Ehhez a műszaki dokumentáció is elkészült. A munkát több szakaszban szándékoznak elvégezni, s a kivitelezés költsége elérte volna az 50 millió forintot. Körülbelül az eddig elmondottaknál tartottak, s az ügyet befejezettnek tekintették, amikor befutottak a Belváros rekonstrukciójára kiírt országos tervpályázat pályamunkái. Ezek közül az egyik szegedi (Borvendég Béla, Badesz János, Prágai János terve) a Tarján és a Móraváros eddigitől alaposan eltérő összekötését javasolta. Az ötlet igen megnyerte a bíráló bizottság, különösképpen a benne dolgozó közlekedési szakemberek tetszését. A javaslat a következő: a Petőfi Sándor sugárútról a villamos a Dugonics téren kanyarodjék rá a Somogyi Béla utcai sínre, s a 3-as villamos mostani végállomásánál forduljon be balra, a Kelemen utcába, az 1-es villamos vonalára. Ezen haladjon a Széchenyi térig, ahol előbb a Vörösmarty utcán, majd a Tanácsköztársaság útján, a jelenlegi 4-es villamos nyomvonalán jut el a József Attila sugárúthoz, a tarjáni végállomásra. Ebből következik, hogy a Lenin körúton ezután egyáltalában nem lesz villamos. A 2-es vonal Felső Tisza-parti szakaszát megszűnéséig be lehet kötni a financia előtt egy ívvel a Tanácsköztársaság úti pályába. Átszállással vagy nélküle Az első meghökkenés után hasonlítsuk össze az első és a második variációt. Az első megvalósítása esetében aránylag egyszerű a villamos vonalának vezetése, de a Lenin körúton sokszor meg kellene állnia a kocsiknak (például a Dugonics térnél, a Centrum Áruház körül, a Takaréktár utcánál, a Radnóti gimnázium körül), ami lassítaná a közlekedést. A kétpályás villamos mellé a kétpályás közúti közlekedő sáv és az 1—1 leállósáv a gyalogosok részére alig 2 méteres széles járdát hagyna. Ez pedig a forgalmas, második kereskedelmi központot jelentő Lenin körúton kevés. A második variáció kétségtelen hibája a sok kanyargás. A Somogyi Béla és Kelemen utca sarkán egy házat le is kellene bontani (a Fekete-házzal szemben levőt!), hogy a sín íve elférjen. A Zrínyi és a Kelemen utcából teljesen kitiltanák a közúti járműveket. Előnye pedig? A kevés megálló (Dugonics tér, Somogyi Béla utca, Széchenyi téri központi megálló, József Attila sugárút), s a szinte korlátlan járat-variációs lehetőség. Az igényeknek megfelelően indulhat például az eredeti nyomvonalon kívül (Vágóhíd—Tarján) Tarján— Nagyállomás, tarján—rókusi állomás betétjárat is. A Széchenyi téren a dorozsmai 7-es vonal kivételével minden villamos találkozna. Könnyen belátható, hogy ez praktikus, és bátran nevezhető nagyvárosi megoldásnak. A közúti közlekedés és a tömegközlekedés szoros összefüggésben van egymással. Ilyen szempontból is érdemes szemügyre venni a két variációt. Közismert, hogy a Belváros észak-déli irányú forgalma megoldatlan. A Tisza-parton park van, az Oskola, a Zrínyi, a Bajcsy- Zsilinszky utca legfeljebb egyirányú forgalomra alkalmas. Ha a Lenin körúton kétvágányú villamos közlekedne, a jelenlegi helyzeten tulajdonképpen nem változna semmi. Ha viszont leveszik róla a forgalmat, lényegében meg is oldódik a Belváros észak-déli közúti közlekedése. Végleges döntés előtt A leckét tehát alaposan feladták! A döntést a városi tanács építési és közlekedési osztályán napokig tartó konzultációk, viták előzték meg. Ezekre merült fel egy harmadik variáció gondolata is, melyet az érdekesség kedvéért érdemes közreadni. E szerint a Lenin körúton belül teljesen megszűnne a villamos, az 1-es a Hősök kapuja után a Lenin körútra fordulna, a Dugonics térnél „felszedné” a Petőfi Sándor sugárút felől érkező járatot, egy pályán haladnának a Kossuth Lajos sugárútig, ahol az 1-es elfordulna a rókusi pályaudvar felé, a 2-es vagy 4-es (nevezhetjük így is, úgy is) pedig menne tovább a József Attila sugárútig, s ott térne el Tarján felé. Ennek a megoldásnak legnagyobb bökkenője, hogy az Aradi vértanúk terétől a Dugonics térig fel kellene verni az idén elkészült, kifogástalan Lenin körúti úttestet. Végül ismét Szegedre hívták a tervpályázat zsűrijének közlekedési szaktekintélyeit, s együttesen végül úgy döntöttek, hogy a mind közlekedés-szervezési, mind pedig a beruházási szempontból legcélszerűbbnek mutatkozó második variációt javasolják bevezetésre a városi tanács végrehajtó bizottságának, aki e kérdésben az utolsó szó kimondására jogosult. Tehát várhatóan a Széchenyi téren összpontosuló, a Lenin körútat kihagyó villamosközlekedés valósul majd meg a közeljövőben Szegeden. Fehér Kálmán Első variáció: Korábban úgy tervezték, hogy a Vágóhidat a Lenin körúton át kötik össze Tarjánnal Második variáció. Ezt találták megvalósíthatónak. (Rövidítések: S. u. , Somogyi Béla utca, V. u. , Vörösmarty utca) Harmadik variáció. Érdekes ötlet csupán. A Lenin körúton belül nem maradna villamos Olasz miniszter látogat hazánkba Pénteken este Budapestre érkezik dr. Riccardo Misasi olasz külkereskedelmi miniszter, hogy dr. Bíró József miniszterrel aláírja az október 31-én Rómában parafált magyar—olasz hosszúlejáratú kereskedelmi, gazdasági megállapodást, amely újabb öt évre jelöli meg a két ország közötti gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének útját. (MTI) Automatikák és műanyagok Budapesten, a Technika Házában két érdekes kiállítást rendeztek az elmúlt napokban. Az előbbin automatikákat, a későbbin műanyagokat mutattak be — nem is annyira a széles látogatóközönségnek, mint inkább az üzemek szakembereinek. A két bemutatónak közös vonását fedezhettük fel: korunk technikai-technológiai sztárjai szerepeltek. Az Automatika 69-Budapest kiállításon részt vevő 8 külföldi és 22 magyar cég többek között ételfelszolgáló berendezést, szerszámgép vezérlésére alkalmas egységeket, kovász- és tésztakészítést irányító automatákat; a tápszer keverésére, valamint az állatok etetésére alkalmas műszereket mutatott be. Az Egyesült Izzó, a VBKM olyan fejlett berendezéseket állított ki , amelyekkel sikerült bizonyítani, hogy hazánkban meggyorsult a kutatás, a fejlesztés üteme. A két nappal ezelőtt megnyílt műanyag-kiállításon sem kevésbé figyelmet érdemlő mintadarabokat pillanthattunk meg: az első magyar gyártmányú falmért utánzó PVC-tapétát, a márványmintázatú PVC-borítóanyagot, a szilárd autókarosszéria elemeket, különféle műanyag csomagoló fóliákat, szintetikus anyagból készült fogaskerekeket. (Hazánk valamennyi fontosabb műanyaggal dolgozó nagyüzeme közül sajnos hiányzott a szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat, amelynek polipropilén alapanyagú termékei szintén korszerűnek számítanak a hazai feldolgozóiparban.) A látottak alapján nem nehéz eldönteni: az automatikák, s a műanyagok ma már nem kuriózumok hazánk iparában. Mindkét kiállítást az oly annyira áhított műszaki fejlesztés érdekében rendezték. Célját kitűnően szolgálta, de a tapasztalatok szerint meglehetősen szűk, fővárosi szakemberréteg jelent meg a kiállításokon. M. I. Helyzetfelesítés a metró építéséről A budapesti metró építésében részt vevő vállalatok rendre teljesítik vállalt kötelezettségeiket, s minden lehetőség megvan arra, hogy a főváros lakói felszabadulásunk 25. évfordulóján birtokukba vegyék a régvárt vasút első szakaszát — állapították meg a fővárosi tanács terv- és közgazdasági főosztályának munkatársai. A metróépítésről szóló helyzetjelentésük rendkívül biztató: a metró kelet—nyugati vonalának a Fehér út— Deák tér közötti első, 6,5 kilométer hosszú szakaszán összpontosított erővel folynak a befejező építési, szerelési munkák. Tervszerűen halad a Fehér úti végállomás és a Pillangó utcai felszíni állomás építése, elkészült a Stadion állomás és a Baross téri állomás, s határidőre adják át a Blaha Lujza téri állomást is. Ugyancsak befejeződtek az Astória ertélyállomás építési munkái. Az első szakasz teljes hosszában befejeződtek a vágányfektetési és betonozási munkák. Folyamatosan dolgoznak az áramellátási berendezések felszerelésén, a transzformátorokat, egyenirányítókat és egyéb fontosabb elektromos berendezéseket már beépítették. Befejezték a mozgólépcsők szerelését a Baross téri, a Blaha Lujza téri és a Deák téri állomásokon, dolgoznak még a Deák téri kis mozgólépcsőn és az Astória állomás lépcsőinek felszerelésén. A már meglevő négy motorkocsi mellé ez évben további 20 várható, s még 26 kocsit előreláthatólag jövő év februárjában szállítanak. A fogyasztó hatalma A fogyasztó szuverén hatalom — olyan gazdasági alapelv ez, amely különösebb bizonyításra sem szorul. Helyesbítsünk gyorsan: a látszat avatja ilyen egyszerűvé és kézenfekvővé ezt a szakmai meghatározást. Valóban, első hallásra úgy tűnik, hogy a boltba lépve tökéletes gazdasági szabadsággal válogathatunk az áruk között és semmiféle előírás, szabály nem korlátozhatja fogyasztói elhatározásunkat. A valóság azonban árnyaltabb, s a szuverenitás határok közé szorításának sokkal rejtetteb eszközeivel él, semmint, hogy első pillantásra észrevehetnénk. A belkereskedelmi piackutatás tudományának szakértői pontosan ismerik ezeket az eszközöket. Bizonyára meglepődne minden, szakmailag avatatlan vásárló, ha csokorba gyűjtve elébe tárnánk a tényezők tucatjait, amelyek szabályos és törvényszerű ismétlődéssel terelik érdeklődésünket ilyen vagy olyan árucikkekre, számítható pontossággal meghatározva: mit vásárolnak és mit nem. A reklám és az áruk bolti csoportosítása, az esztétikai külső és az időjárás, a regionális tájegységben kialakult vásárlói szokások és a társadalmi rétegződés — mind olyan tényező, amely akarva-akaratlan befolyásolja a vásárlói döntésünket. A piackutató szakemberek gondosan rostálják, vizsgálják ezeket a fogyasztói motivációs elemeket — ám ezúttal hagyjuk magukra őket tudományos műhelyeikben. A fogyasztói hatalom korlátozásának azokról az elemeiről szólunk most, amelyek felismeréséhez mellőzhető a szakmai apparátus. A hiányokból eredő korlátokra gondolunk; azokra a jól ismert bolti párbeszédekre, amelyek az „elfogyott, tessék benézni a jövő héten” kezdetű, sztereotip szövegekkel jellemezhetők. Bizonyításra sem szorul, mert vásárlói minőségünkben mindannyian tapasztaljuk, hogy ha valamiből kevés van, akkor fogyasztói hatalomról, szabad bolti döntésről, aligha lehet szó. A választás ilyenkor két változat egyikére korlátozódik: vagy nem vásárolunk, vagy azt vesszük meg, ami éppen kapható. Mindez természetesen nemcsak a legegyszerűbb és legtömegesebb kereskedelmi ügylet, a bolti vásárlás körében értendő, hanem ennél tágabban is. Ilyenkor a gazdasági élet teljes pályahosszán — a kiskereskedelemtől a gyárig — az iménti két döntésváltozat érvényesül. Fontosabban: a gyár azt ad, ami van, s a kereskedelem azt kapja, amit kaphat. Köztudomású, hogy a gazdaságirányítási reform egyik célkitűzése: a vevő pozíciójának erősítése, választási hatalmának megalapozása, a bolti pulttól egészen a termelésig. Ismeretes az is, hogy ez az elv egész sor termékcsoportja eddig csak mérsékelten valósult meg. Az okok bonyolult szövevénye játszik közre itt, az objektív hiányoktól a szubjektív hibákig terjedő skálában. Tekintsünk el ezúttal az okok tételes vizsgálatától és szorítkozzunk csupán a következményekre. Aligha kétséges, hogy a fogyasztási cikkek minősége, garanciális színvonala összefügg az ellátási hiányokkal. A minőségellenőrző intézmények néhány vizsgálati tapasztalata is erre utal. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség az év nyolc hónapjában 17 ezer üzletben végzett ellenőrzést, ezek nyomán a korábbinál több pénzbírságot rótt ki, és összesen mintegy hétmillió forint nyereséget vont el ipari, kereskedelmi vállalatoktól, szövetkezetektől. Bűncselekményekre is fényt derítettek ezek a vizsgálatok, s az év háromnegyedében a felügyelőség 44 büntető feljelentést tett. Figyelemreméltó adatokat közül a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet egyik megyei vizsgálatának jelentése is: a Veszprém megyében ellenőrzött 63 féle textilruházati termék 50 százaléka kifogásolható volt, s az élelmiszerek 63,5 százalékánál is hibákat találtak, olyannyira, hogy ezek 30,5 százalékát ki kellett vonni a forgalomból. Budapest Főváros Állategészségügyi Állomása hús- és tejvizsgáló felügyelőségek jelentése szerint a harmadik negyedévben vizsgált húskészítmények, konzervek 21,2 százaléka nem érte el a szükséges minőségi színvonalat. A kritikai tényeket emeltük ki a vizsgálati dossziékból, jóllehet, egész sor termékcsoport minősége javult a közelmúlt hónapokban. A konzekvenciák összegezésében azonban a fogyasztási cikkek minőségi gyengéi adnak megfelelő alapot. A megoldás kulcsa természetesen az, amire már utaltunk: olyan gazdasági atmoszféra, amelyben a vevő uralma dominál. Természetesen ezt nem lehet egyik napról a másikra megteremteni, ez olyan kapacitásokat és termékbőségeket feltételez, amihez csak fokozatosan juthatunk el. Ám addig is tehetünk egyet-mást, mindenekelőtt azt, hogy a fogyasztó hatalmi pozíciót legalább a tudati szférában erősítjük. Sok jogszabály, törvényes előírás rögzíti a vásárlók jogait, s az előrehaladás fontos feltétele, hogy ismerjük ezeket a jogokat és éljünk is lehetőségeikkel. Ma már nálunk is vannak társadalmi keretei az intézményes védekezésnek. A szakszervezetek ellenőrzik a tömegfogyasztási cikkek minőségét és megalakult a népfront s a Szabványügyi Hivatal együttműködésével — az úgynevezett Fogyasztók Tanácsa is. Mindez fontos, de önmagában véve nem elegendő: az igazi megoldás csak a tömegességben, a vásárlók korszerű magatartásában keresendő. A lényeg: ne engedjünk fogyasztói jogainkból, ne érjük be a vártnál gyengébb termékkel, ne törődjünk bele a garanciális huzavonákba! Tábori András Somogyi Károlyné felvétele ARAB DIÁKOK A GYÁRBAN Az Arab Diákszövetség szegedi szervezetének tagjai tegnap, szerdán egész napos társadalmi munkán vettek részt a konzervgyárban. Az arab diákok népes csoportja — képünk tanúsága szerint is — lelkesen csomagolta a konzerveket