Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-19 / 268. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A szabad Délmagyarország Bocsássa meg a tisztelt olvasó, ha ezúttal házunk tájáról ejtünk néhány szót. A negyedszázada felszabadult Szeged köszöntése után ma az események krónikása, a Délmagyarország emlékezik szabadságának 25. évfordulójára. Hazánk egyik legnagyobb múltú politikai lapja azt a szép napot ünnepli, amelyen a szovjet hadsereg ragyogó győzelmei nyomán újra szóhoz juthatott. A szegedi történelemnek azt a dátumát idézzük, amikor újságunk megjelent az utcákon, azt a társadalmi bizakodást, és elszántságot fejezve ki, hogy tudunk élni, építeni, boldogulni az elnyomóktól megtisztított országunkban. A Délmagyarország első számára emelünk csillogó poharat, arra a számra, amely a fasizmus által hátrahagyott anyagi kilátástalanság, szellemi megfertőzöttség és kiábrándultság közepette szilárd meggyőződéssel harsogta a nehezen ocsúdók fülébe: „A nemzet nem fog széthullani, mint az oldott kéve! Lesz boldog, erős, független, szabad Magyarország!” És a kortársak a hit megmondhatói, milyen felmérhetetlen hatása volt ezeknek a pezsdítő mondatoknak. Az emlékezet megőrizte, hogy a népigazságot hirdető, útbaigazító újság akkor a kenyérrel volt egyenértékű. A Délmagyarország kezdetben a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front orgánumaként szervezte és mozgósította Szeged hazafias erőit a roppant nehézségek leküzdésére, a csaknem sziszifuszi feladatnak tűnő újjáépítésre. Jól esik tudni, hogy mégsem eredménytelenül. S amikor a lap nyolc hónappal később az MKP szócsövének szerepére vállalkozott, Révai József elvtárs vezércikkében így előlegezte számára a bizalmat: „Hisszük, hogy segíteni fog szervezni és erőssé tenni a Magyar Kommunista Pártot, amely eddig is megmutatta, ezután is meg fogja mutatni, hogy nem riad vissza semmilyen áldozattól a magyar nép, a nemzet szolgálatában.” Vajon elherdálta, vagy kamatoztatta az értékes útravalót? Tízezrek a tanúja rá Szeged városában, hogy még a legnehezebb időkben is fortatlan tisztességgel iparkodott helytállni útmutatóként és népnevelőként egyaránt, fáradhatatlan tudott lenni a szocialista építőmunka sikereinek népszerűsítésében. „Bátran hirdette a marxizmus—leninizmus halhatatlan eszméit” — írta Révai József a felszabadult Délmagyarország 10. évfordulójára küldött levelében. És ma, amikor egy-két órát azzal töltünk el, hogy emléktáblát teszünk arra a szegedi házra, ahol 1944. november 19-én lapunk először hirdette szabadon népünk helyett, hogy „ez az ország a mi országunk...”, ismét előre tekintünk. Mérhetetlenül sok a tennivalónk. Ideje végre tető alá hoznunk a szocializmust, s ebben a nagy elfoglaltságban talán csakugyan kevesebb a romantika, mint amikor a munkásosztály hatalmáért folyt a küzdelem Mégis muszáj tudomásul vennünk, hogy most már a köznapi építőmunka vált pártunk politikájának lényegévé, hiszen csak ettől várhatjuk naggyá nőtt igényeink kielégítését. A sok bajjal járó országépítő, tudatformáló tevékenységből a Délmmgyarország ezután is szívesen vállalja a ráeső részt. De győzzük-e majd lankadatlan energiával? Bevalljuk: szeretnénk ezután is olvasóinkra, a párt politikáját igenlőkre támaszkodni. A lap több évtizedes előfizetőit, legjobb barátainkat, a párton kívüliek és a kommunisták sokaságát kérjük fel az ezer szemű állandó ellenőr szerepére, hogy minél kevesebb hibát vétsünk. Szóljanak, figyelmeztessenek, ha véletlenül rosszul „énekelünk”, hozzák tudomásunkra okos, hasznos ötleteiket, mondják el szóban vagy írásban közérdekű panaszaikat. Olvasóink szíves közreműködésével olyan Délmagyarországot szeretnénk a jövőben is szerkeszteni, amely méltó fiatalabb éveihez, s amely immár 60 évesen is a lehető legjobban fejezi ki e táj tehetséges népének gondolatait és vágyait. Határozott törekvésünk, hogy a jelenlegi magas példányszámban is kifejeződő olvasói bizalmat következetesen tovább gyarapítsuk. F. NAGY ISTVÁN Megkezdődtek a magyar-iráni tárgyalások Losonczi Pál és kísérete kedden délelőtt megtekintette az Irán National gépkocsiüzemet, majd délután megkezdődtek a hivatalos magyar-iráni tárgyalások. A Szaad Abad palotában, amely az iráni uralkodópár nyári lakóhelye, iráni részről megjelent Mohammad Reza Pahlavi sah, Aszfia államminiszter, Zahedi külügyminiszter, Puyani, Irán budapesti nagykövete, Zelli, a külügyminisztérium politikai csoportfőnöke és Ardalan, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője. Magyar részről Losonkczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes, Kisházi Vencel külügyminiszter-helyettes, Széphelyi Zoltán, a Külügyminisztérium osztályvezető-helyettese és Várkonyi József teheráni magyar nagykövet vett részt. Este Losonczi Pál a Golesztan palotában fogadta Hoveida miniszterelnököt és Zahedi külügyminisztert, majd Palbod művelődésügyi miniszter átnyújtotta a magyar elnöknek a Perzsa Enciklopédia 1. kötetét. A magyar elnök az elsők között van, akik ezt az értékes könyvet megkapták. Késő este a teheráni opera díszelőadását tekintette meg a magyar elnök és kísérete. Az MSZMP Szeged városi bizottságának levele a Délmagyarországfiot A történetének hatvanadik évében járó Délmagyarország fontos és emlékezetes dátuma 1944. november tizenkilencedike. Huszonöt évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg újra a felszabadult városban a fasiszták által korábban betiltott újság, hogy hirdesse a felszabadulás örömét, az újjáépítés és a társadalomátalakítás programját és mozgósítson a történelmi feladatra. A progresszív indítékú, nagy múltú lap így emelkedett a társadalmi harc élvonalába, immár nyíltan és szabadon szolgálva a nemzeti haladást és a dolgozó osztályok fölemelkedését. Történelmivé nőtt ez a dátum, hiszen a Délmagyarország, akkori helyzeténél fogva országos jelentőségű napilappá vált, hasábjain hirdette meg programját a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, itt jelentek meg a Magyar Kommunista Párt első dokumentumai, országépítő programjának körvonalai. Később, mint pártunk orgánuma, még következetesebben szolgálta a haladás, a dolgozó nép érdekeit, még eredményesebben hirdette igazságait és szervezte a szocializmus építését. A lap fontosságát és a nép ügye iránti érzékenységét igazolja, hogy példányszáma egyre nő, olvasótábora mind népesebb és elégedettebb a színvonalban és külső formában folyamatosan fejlődő Délmagyarországgal. Amikor köszöntjük a Délmagyarországot történetének 60. évében, felszabadulás utáni első megjelenésének 25. évfordulóján, azt kívánjuk a lap munkatársainak, hogy továbbra is fáradhatatlanul szolgálják a szocializmus építésének ügyét. Legyen a Délmagyarország a párt politikájának kezdeményező és bátor szószólója, a demokratizmus aktív fóruma, a város és lakossága érdekeinek hű képviselője. Szeged, 1969. november 18. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGA Vasutasüdülő épül a Tisza partján Az állami mezőgazdasági üzemek szakszervezeti szerveinek üdültetési munkájáról készített jelentést a MEDOSZ Csongrád megyei bizottsága, amelyet az SZMT elnökségének tegnapi ülésén tárgyaltak meg. A jelentést akár vita nélkül elfogadhatta volna az elnökség, de Az SZMT ülése mégsem így történt, hanem 2 órás élénk eszmecsere után le kellett zárni, be kellett rekeszteni a téma vitáját. A MEDOSZ összegezése jó ürügynek bizonyult arra, hogy az elnökség tagjai — akik különböző szakmai szakszervezeti szervek vezetői — elmondják véleményüket a szervezett üdültetés jelenlegi gondjairól, fonákságairól és javaslataikat is nyilvánosságra hozzák. Előbb a mezőgazdasági dolgozók üdültetésének néhány tényadatáról: a közel 15 ezer szervezett dolgozó ebben az évben a SZOT keretében 909 darab beutalót kapott, a MEDOSZ-tól 65 darabot, míg a vállalatok saját berkeikben 1117 dolgozónak nyújtottak üdülési lehetőséget. Tehát az összes szervezett dolgozóknak 17 százaléka részesedett szakszervezeti, vagy vállalati üdültetésben. Ezt általában kevésnek találja a szakszervezet, s helyesli azokat a törekvéseket, amikor egyegy vállalat saját anyagi erőforrásaiból teremt tágabb lehetőséget az üdültetésre. A MEDOSZ jelentése alapján kibontakozott vita igen érdekes és tanulságos volt. Többen elmondták, hogy a vállalatok és a helyi szakszervezeti szervek évente több millió forintot „visznek ki” a megyéből bérleti díjakra. Helyesebb lenne — hangsúlyozták —, ha ezt az összeget koncentrálnák, s idehaza, a Tisza partján építenének fel egy nagy gyógyüdülőt. Természetesen a hozzájárulás arányában az itteni szervezett munkások, a SZOT koordinálásával, az ország más tájain üdülhetnének. Vagyis az a férőhely, amely pénzükből a Tisza partján létesülne, azt a szokásos üdülőjegykvóta felett megkapnák más helységekben. A vitában az is kiderült, hogy a vállalatok és a szakmai ágazatok is „saját tulajdont” szeretnének és elsősorban csak azt tartják járató útnak. Első mozzanata ennek, hogy a vasutasok szakszervezete a szegedi Tisza-parton egy 80—100 személy elhelyezésére alkalmas üdülőt kíván a közeljövőben felépíteni. Ez igen örvendetes, hiszen a Tisza és a Maros folyók partja, a szegedi környezet feltétlenül alkalmas szakszervezeti üdülők, esetleg gyógyüdülők elhelyezésére. Az SZMT elnökségi ülésén részletesen értékelték az EMERGÉ Gumigyár szakszervezeti bizottságának tevékenységét, a szegedi kenderfonógyár szakszervezeti tagságának tagdíjfizetési fegyelmét és az ott dolgozó emberek szervezettségének helyzetét. Végül az elnökség az SZMT jövő évi költségvetésének tervezetét beszélte meg. 59. évfolyam, 268. szám 1969. NOVEMBER 19., SZERDA Megjelenik hétfő kivételével mindennap, hétköznap 8. vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR A természeti adottságokat tekintve az ország termőterületei közül az átlagnál kedvezőbb feltételek vannak Csongrád megyében szőlő- és gyümölcstermelésre. Ennek ellenére ezen a vidéken a két termelési ág a gazdálkodásban soha nem töltött be vezető szerepet. Tavaly is csak tíz százalékát képezte a mezőgazdaság teljes termelési értékének a szőlő- és a gyümölcstermelés értéke. Az elmaradás okai részben a 30—40 évvel ezelőtti, részben a nem is annyira távoli múlt telepítési szisztémájában találhatók. Az 1950-es évek közepéig a megye szőlőterülete elhanyagoltabb volt, mint a megelőző két évtizedben. 1961—65 között viszont 5300 holdon telepítettek szőlőt Ez a feltételek híján rendkívül feszített ütem káros következményekkel járt. Elhamarkodottan nem megfelelő területekre telepítettek, kis táblák alakultak ki és sok helyen a legszükségesebb tereprendezést sem végezték el. A gyümölcsösök területe nagyjából úgy változott, mint a szőlőké, de itt viszonylag egyenletesebb a növekedés. Az 1959. évi gyümölcsfaállomány több mint kétszerese az 1935. évinek. Ezen belül az őszibarack faállomány csaknem ötszörösére, az alma több mint két és félszeresére nőtt negyedszázad alatt. Sokkal több cseresznyét, meggyet s főleg bogyósgyümölcsöt kellett volna telepíteni, mert a kereslet ezekre a legnagyobb jelenleg s a számítások alapján ezután is. A Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén nagy érdeklődéssel tárgyalta meg a szőlő- és gyümölcstermelés helyzetét és az ezzel kapcsolatos feladatokat. Utasította a mezőgazdasági és élelmezési osztályt, hogy elsősorban a szegedi járás homokterületén gazdálkodó üzemek fejlesztési terveinek elkészítését szorgalmazza. A vb szükségesnek tartja, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, továbbá a Pénzügyminisztérium a szőlő- és gyümölcstelepítéseket anyagilag támogassa, erről előterjesztést készít a két minisztériumnak. NAPIRENDEN: 11 szülő- és gyümölcstermelés növelése Változik a II. kerület arculata A szegedi II. kerületi tanács közigazgatási határa Rókustól a Béketelepig, Felsővárostól Petőfitelepig húzódik. Változik a kerület arculata. Szeged nehéziparának további fejlődésével nagyon fontos szerephez jutott az új városrész, Tarjántelep építésével a II. kerületi tanácsra nagy feladatok várnak a jövőben is. A többi között ezek a megállapítások is elhangzottak a Szeged megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottságának soros, tegnapi ülésén, amelyen előterjesztés alapján megtárgyalták a II. kerületi tanács végrehajtó bizottságának munkáját, ellenőrző tevékenységét. Egységes vélemény alakult ki a tekintetben, hogy a II. kerületi tanács végrehajtó bizottságának tevékenységére is kiterjeszthető olyan általános megállapítás, amely szerint az utóbbi években növekedett a tanácsok és végrehajtó bizottságaik szerepe állami, társadalmi életünkben. A kerületi tanácsok hatáskörének növekedésével hatékonyabb irányító tevékenységre ösztönözte általában az elsőfokú végrehajtó bizottságokat, köztük a II. kerületét is. A II. kerületi tanács végrehajtó bizottsága is évente számos esetben terjeszt a tanács ülése elé olyan javaslatokat, amelyeknek a többsége a jobb gazdálkodásra, a rendelkezésre álló összegek gazdaságosabb felhasználására vonatkoznak. Ezek a javaslatok rendszerint új helyzetekből, új körülményekből adódnak, de végül is mindenkor a lakosság érdekeit, a fejlődés gyorsabb ütemét, rugalmasabb megoldást szolgálnak. Az új ciklusban a II. kerületi tanács végrehajtó bizottságának munkálkodásában elsőrendű feladatként szerepelt és szerepel a hatósági munka színvonalának növelése. Aliois Indra Budapesten A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására kedden Magyarországra érkezett Alois Indra, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára. A csehszlovák vendéget a Ferihegyi repülőtéren Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Tóth Mátyás, a Központi Bizottság osztályvezetője fogadta. Jelen volt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete.