Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

*®LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 60. évfolyam, 1. szám 1970. JANUÁR 1., CSÜTÖRTÖK Megjelenik hétfő kivé­­telével mindennap, hét­köznap 8, vasárnap 13 oldalon. ARA: 1 FORINT N­­­egyedszázadnyi­­„új” múltunkat összege­ző évjárat köszönt ránk az 1970-es esztendővel. A nemzeti sors nagy számvetését elvégzi majd a kormány és a par­lament, de hány ezer és ezer kis parlament és kis kor­mány van e hazában? Ahány tanács, üzem, in­tézmény, iskola stb., ott va­lamennyi helyen elszámol­nak a mögöttünk maradt huszonöt évvel. E számvetés­félére késztető légkör az egyént is arra inspirálja, hogy önsorsára pillantva is gondoljon valamit erről a fél emberöltőnyi időről. Ten­gernyi sokan végzik majd el egyéni, családi számve­tésüket: munkásember és tsz-paraszt, szellemi foglal­kozású és nyugdíjas, diák és ipari tanuló. S a milliónyi egyéni indíttatású töpren­gés egységes nemzeti képpé szintetizálódik; a negyedszá­zadnyi idő óta épülő szocia­lista magyar haza valósá­gos képe, tükre kerül elénk. Benne lesz ebben e rövid nemzeti múlt minden szép­ségének és bánatának, győ­zelmének és kudarcának, fölemelkedésének és meg­torpanásainak valamennyi színárnyalata.­­Nálunk a többség számve­tése — bármely társadalmi réteg szemszögéből nézik is a haza sorsát —, kedvező lesz: érdemes volt buzgól­­­­kodni, itt-ott kínlódni. Az egyéni és családi sorsok tarkaságából áll össze az egységes társadalom, s így a szemléletben is, az elé­gedettség fokában is lehet különbség. A kis keresetűek sorsa keményebb, mint a nagyobb jövedelműeké; a kisebb összegű nyugdíjat nehezebb beosztani, mint a többet: a vékony pénzű di­ák másként számolja forint­ját, mint az, akit a papa jobban bír támogatni min­den hó elsején. Mégis, eb­ben az esztendőben az igenlés és a derű hangja dominál, mert még a bal­sorsú vagy anyagilag a többségtől elmaradott em­bernek is ez a haza adott és ad életlehetőséget, s tisz­tességesebbet, becsületeseb­bet, mint bármikor. Ezen az alap­on válik mindenképpen pozitívvá a negyedszázad képe valamennyi társadal­mi réteg számára. 1970-ben a hazához való­­ ragaszkodás és bizalom föl­szabadult áradata teszi em­lékezetessé az új esztendőt, s így válik ez az év a nem­zeti haladás újabb erőforrá­sává. Évszázadok óta nem volt annyira összhangban nemzeti sors és egyéni élet­cél a társadalom dolgozó rétegeinél, mint most, a ki­alakult szocialista viszonyok talaján. Van az idei évnek még egy nemzeti méretű aktua­litása: befejeződik a harma­dik ötéves terv és még eb­ben az évben kimunkálják, majd meghirdetik a követ­­­­kező ötéves tervet. Fölösle­ges bizonygatni, hogy nem­zeti és egyéni sors ebben a gazdasági vonulatban kap­csolódik össze egészen jól érzékelhetően. Abban a ha­zában, amelyben csak a ha­za virul, de az egyén nem boldogul, ott az egyéni-tár­sadalmi boldogtalanság el­sorvasztja a hazát; s for­dítva is így igaz: ahol csak az egyén boldogul és a haza erőtlenedik, sorvad, ott az egyén boldogulásának gyor­san vége szakad. Ennek az egyensúlynak a megtartása és megőrzése a politika al­fája és ómegája. A követ­kező ötéves tervtől a haza és az egyén nagyobb mére­tű boldogulását várják, ne­ki feszült, kemény munká­val. Nem óhajoktól, kívánsá­goktól, s nem tömeghangu­lattól függ egy-egy társa­dalmi osztály, réteg élet­­körülményeinek alakulása, hanem gazdasági lehetősége­inkben gyökeredzik. A le­hetőségek formálói pedig mi vagyunk. Arra törekszünk, hogy a bérek és jövedel­mek jobban igazodjanak a végzett munkához. Kapjon végre többet a jobb eszter­gályos, mérnök, professzor, mint a gyengébb képessé­gű, kevésbé jó dolgos kol­legája. Ne csak elviekben értsünk egyet, hanem a gya­korlatban­­ tegyük meg már bátrabban ezeket­ a lé­péseket! Ha nem vigyázunk, lassacskán jobban jár a vándorló, számító, kupec­­szellemű ember, mint a be­csületesen dolgozó üzemi, intézményi törzsgazdák tag­ja. Szabaduljunk bátrabban korábbi — egyenlősdiben já­ró — gondolatainktól és gyakorlatunktól­, és ugyan­akkor nyesegessük bátrab­ban a meg nem érdemelt jövedelmet és a manipulá­­cióval való pénzszerzés le­hetőségeit. A társadalom be­csülete, tisztessége ezt meg­kívánja tőlünk. Ne rimán­­kodással tartsunk munkás­kezet, ne szemet hunyóan járjunk el ott, ahol fegyel­mezni kellene! Ne csak a kisembert vegyük észre, ha botlik, a vezetőre is azo­nos a mérce, ez is a szocia­lista rendszer becsületéhez tartozik! első helyen kezel­jük a gazdaságot, mert boldogulásunk­nak ez az anyagi alapja, örülünk elért sike­reinknek, s erről természe­tesen a jó érzés hangján beszélünk. A szocialista tár­sadalom lényegéből eredően, az igények széles skálája vált egés­­en természetessé, s a kielégítés elérhető való­sággá. De mégis belső zavar keletkezik néha, mert az egyéni igények gyakran előbb járnak a népgazdaság produkálóképességénél. S ha van némi jogos elégedetlen­ség, annak ez a fő forrá­sa. Talán nem mondjuk meg elég nyíltan és határozot­tan, hogy mi még nem tu­dunk kielégíteni minden igényt, s még sokáig nem tudunk kielégíteni,­­mert ehhez meg nem elég erős ez a gazdaság, más szóval: nem elég gazdag a nemzet. Eb­ből a szempontból ítélkez­ve — s azt hiszem, ez az a politikai platform, amelyről szükséges ítélkezni —­ sok a jogtalan, indokolatlan igény. Ezekről pedig becsü­letesen meg kell mondani, hogy nem jogosak, nem tud­juk ezeket kielégíteni! Az egyéni lét gyarapítását il­letően sok illúzióval él még­­ a mi társadalmunk, s a hul­lámzó politikai hangulat egyik forrása az indokolat­lanul fölfokozott várakozás, az egyéni lét ugrásszerű gya­rapodásával kapcsolatos illú­ziók. Pedig a nemzeti és az egyéni sorsot egymás rová­sára huzamos időn keresz­tül nem lehet egyensúlyban tartani. Ilyen társadalmi ka­tegóriák igényéről van szó? Azokéról, amelyek autókban és lakásokban, nyaralókban és külföldi utazásokban, maximális hixuskényelem­­ben képzelik el napjaink szocializmusát, s azt szeret­nék, hogy most minden le­gyen meg egyszerre. De mi­vel ez nem valósítható meg simán, fölpanaszolják a szo­cializmus gyatraságaként. A közvéleményt szocialistává formáló hangvételnek való­színűleg országosan erőtel­jesebbnek kellene lennie, persze anélkül, hogy az egyéni boldogulásba vetett reális hit gyengülne. Az új esztendő érdekessé­gei mellett a hangsúly in­kább a határozottabb mun­ka iránti igényre esik. S­ nem ünneprontás erről ilyenkor, s ilyen módon szólni. Új esztendő Irtas Siklós János S Kopasz Márta grafikába Egy új évtzed küszöbén magabiztosan tekinthetünk a jövőbe. Pártunk Központi Bi­zottsága november 26—28-i ülésén elfogadott határo­zata megállapítja: orszá­gunk tervszerűen, a IX. kongresszuson megsza­bott irányban fejlődik. Eredményesen valósítjuk meg ötéves tervünket, s lendületes termelő, alkotó mun­kánk eredményeként az 1970-es év sok vonatkozás­ban a terv túlteljesítésének esztendeje lehet. Ennek megfelelően fejlődik, gazdagodik országunk és benne szőkébb hazánk, Csongrád megye is. Akár­merre me­gyünk a megyében, a városok, a községek, a tsz-gaz­­daságok dinamikus fejlődésének ezernyi jelével ta­lálkozunk. Mindez helyes gazdaságpolitikánknak és a dolgozó emberek alkotó tevékenységének eredménye. Gazdaságirányításunk reformja 1970-nel már har­madik évébe lép, és hogy jó módszere a szocialista gazdaság korszerű fejlesztésének és előrehaladásunk­nak hatékonyabb eszköze, már eddig is bebizonyoso­dott. A gazdasági eredmények nyomán a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelően differenciálva, mind határozottabban javulnak élet­­körülményeink. Az új esztendőben sem lesznek kiseb­bek, ellenkezőleg: szüntelenül növekszenek felada­taink. Mindenek előtt sokkal nagyobb állampolgári és termelési fegyelemre van szükség fogyatékosságaink leküzdéséhez, valamint arra, hogy még következete­sebben bontakoztassuk ki gazdasági reformunkat. Csak így várhatjuk, hogy 1970. szolid, de megalapo­zott javulást hozzon életkörülményeinkben. A szocialista építőmunka nagy kohójában a múlt évben is tovább erősödött az a népi-nemzeti egység amely a szocializmus teljes felépítésének nagy mun­kájának összefogására hivatott. Ennek az egységnek további szervezése, erősítése a dolgozók hatalmának alapfeltétele. Megyénk munkásosztálya, termelőszö­vetkezeti paraszti osztálya, alkotó értelmisége mun­kálkodjék továbbra is ennek az osztályszövetségnek erősítésén, mert ez a népi hatalom szilárdságának leg­főbb összetevője és feltétele. Nem kétséges, hát 1970-ben ebben is új sikereket érünk el. Az új esztendő jubileumi év. 1970. április 4 lesz 25 éve, hogy egész országunk megszabadult a fa­siszta elnyomástól, a háború borzalmaitól, és elindult az új élet útján. Né­pünk legújabbkori történel­mének negyedszázadát he­roikus népi erőfeszítések, az építő­munka nagyszerű tet­tei jellemzik, amelynek során Csongrád megye képe is teljesen átalakult. A ne­gyedszázados évfordulóra készülve egyre szélesebben bontakozik ki a szocialista építőmunkában a jubileumi verseny, amely előmozdítja idei feladataink eredmé­nyesebb megoldását. Csongrád megye dolgozóinak sok sikert kívánunk ehhez a nemes mozgalomhoz. Az idén ünnepeljük korunk nagy gondolkodója, a forradalmi világmozgalom kiemelkedő egyénisége, Be­nin születésének 100. évfordulóját. A lenini eszmék át­hatják pártunk és szocialista építőmunkánk egész te­vékenységét. Ezért Lenin szellemi hagyatékának ápo­lására, gyakorlati megvalósítására a centenárium sza­kaszában nagy figyelmet kell fordítanunk. Az elmúlt negyedszázad a béke korszaka is volt országunkban és Európában. A tartós béke vágya to­vábbra is áthatja megyénk minden állampolgárát. A szocialista világrendszer erejének szüntelen növekedé­se, valamint a nemzetközi kommunista és munkás­­mozgalom egységének erősödő tendenciája, valamen­­­nyi békeszerető ember akarata olyan feltételeket te­remt, amelyekre támaszkodva továbbra is megőriz­hetjük a világbékét. Kívánjuk, hogy 1970 is a békés alkotómunka éve legyen hazánkban. Végezetül azt kívántuk, hogy megyénk minden családja, minden állampolgára erőben, egészségben és boldogságban éljen. Boldog új évet kívánunk pártunk minden tagjának, a vezetőknek és a beosztottaknak, megyénk párton kí­vüli lakosságának, akik velünk együtt tevékenyked­nek egy még eredményesebb esztendő feladatainak megoldásán. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA * Az esztendő fordulása alkalmából sok boldogságot, eredményekben és örömökben gazdag életet kíván Csongrád megye és Szeged város lakosságának A HAZAFIAS NÉPFRONT CSONGRÁD MEGYEI ÉS SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGA ff • r * f •• *t , rw Újévi koszonto

Next