Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI* EGYESÜLJETEK! Hazaérkezett az NDK-ból Kádár János és Fock Jenő A párt első titkára nyilatkozott a sajtónak Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára és Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke , akik a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa meghívására ba­ráti látogatást tettek az NDK-ban­­, szombaton délelőtt visszaérkeztek Buda­pestre. Fogadásukra a Nyugati pályaudva­ron megjelentek: Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, dr. Ajtai Miklós, a Politikai Bizottság póttagja, a kormány elnökhelyettese, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisz­ter, Péter János külügyminiszter, Gyenes András és Jakab Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztályvezetői. Ugyan­csak jelen volt dr. Herbert Plaschke, a Né­met Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. Kádár János a megérke­zés után a pályaudvaron nyi­latkozott az újságíróknak az NDK-ban tett látogatásáról. A többi között elmondotta: ,, Látogatásunk eredmé­nyeit a nyilvánosságra ho­zott közös közlemény összege­zi. A Berlinben folytatott eszmecsere része a szocialis­ta országok között az utób­bi években kialakult gya­korlatnak. Mind a belső épí­­tőmunka, mind a nemzetkö­zi helyzet azt igényli, hogy a szocialista országok kép­viselői — kétoldalú és sok­oldalú tanácskozások kere­tében — rendszeresen cse­réljék véleményüket, hogy módjuk legyen a legidősze­rűbb politikai kérdések meg­tárgyalására, a szocialista építkezésben szerzett tapasz­talatok kicserélésére, azok kölcsönös hasznosítására Ezek a találkozók jó alkal­mat nyújtanak arra is, hogy demonstráljuk politikai egy­ségünket, egyetértésünket. — Walter Ulbricht Willi Stoph elvtársak, vala­mint az NDK más párt- és állami vezetői, a testvéri or­szág dolgozói a legnagyobb szívélyességgel, testvéri ba­rátsággal fogadtak bennün­ket. Tárgyalásaink, munka­­programunk minden aktusá­nak légköre szívélyes, elv­­társias, s­­ ami a napirend­re tűzött kérdéseket illeti, gyakorlatias volt. Sorra vet­tük az időszerű elvi, politi­kai kérdéseket, ismertettük álláspontunkat, kicseréltük véleményünket. Mint isme­retes, hangsúlyoztuk elvi egységünket. Beszéltünk a jövő feladatairól is. A továbbiakban részlete­sen szólt a tárgyalásokról, az NDK létének, erejének jelentőségéről. Végül megál­lapította : — Munkám, sorsom úgy alakult, hogy elég gyakran képviselem hazánkat, dolgo­zó népünket, a magyar kom­munistákat nemzetközi sí­kon. Természetesen, hogy és ilyen alkalmakkor is ugyan­azt­ képviselem, amit itthon vallok, hiszen álláspontunk *— bárhol vagyunk is ■*— ugyanaz. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Ma­gyar Népköztársaság az utóbbi időszakban bizon­yos szerepet tölt be a nemzetközi kommunista mozgalomban, a nemzetközi életben. Hogy a jövőben milyen súlyú té­nyezői leszünk a nemzetkö­zi életnek, az továbbra is attól függ, miként állunk helyt, hogyan dolgozunk ide­haza és a nemzetközi poli­tika porondján. Remélem, az idei évben, amely sok szem­pontból jelentős és kiemel­kedő esztendőnek ígérkezik — hiszen erre az évre esik felszabadulásunk 25. évfor­dulója, a Lenin-centenárium és más jelentős esemény — további tettekkel gyarapítjuk azt az erkölcsi tőkét, ame­lyet az ilyen nemzetközi ta­lálkozók jelentenek szá­munkra. Kádár János elvtárs a Nyugati pályaudvaron nyilatkozik a sajtónak Moro hazánkba látogat Péter János külügyminisz­ter meghívására Aldo Moro olasz külügyminiszter feb­ruár 9-én, hivatalos látoga­tásra Magyarországra érke­zik. (MTI) Francia— nyugatnémet csúcs Willy Brandt kancellár és Georges Pompidou köztársa­sági elnök szombaton a francia—nyugatnémet csúcs­­találkozó második napján ál­talános nemzetközi kérdé­sekről, az európai biztonság­i problémáiról és a két ország ipari, gazdasági, valamint műszaki együttműködéséről tanácskozott. Brandt és kísérete a tár­gyalások befejeztével plená­ris ülésen vett részt, ame­lyen a francia delegáció is teljes létszámban képviselte magát. A kétnapos megbe­szélések ezzel befejeződtek és a nyugatnémet küldöttség szombaton hazautazott Bonnba. M. évfolyam, 71. ggsba 1970. FEBRUÁR U VASÁRNAP Megjelenik hétfő kivé­telével mindennap, hét­köznap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 1 FORINT Csökkent a belvízelöntés Apadnak a csatornák • Az olajmezőn is javult a helyzet A belvízhelyzetben tör­tént­ lényeges javulásról tá­jékoztatott Polgár István, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság helyettes vezető­je. A nappali felmelegedé­sek és az éjszakai lefagyá­sok váltakozása kedvezően befolyásolja a vizek egyen­letes ütemű lefolyását. Az igazgatóság területén húsz­ezer holddal csökkent az el­öntés a tetőzés óta és jelen­­­­leg negyvenkilencezer hol­­­­dat érintenek a belvizek. A korábban színültig telt csa­tornák szintje is csökkent, már csak ötven-nyolcvan százalékos a telítettség. Ép­pen ezért egyes szivattyúte­lepek időnként leállhatnak és csak szükség szerint üze­meltetik, amikor újból víz­­i utánpótlást kapnak az apadó­­ csatornák. Egyelőre tovább­­j­­a is ötszáz ember vesz részt­­ a védekezésben az időnként bejegesedő csatornák torla­szainak eltávolításában. Az algyői olajmező térsé­gét érintette leghuzamosabb ideig az elemi csapás, de már itt is lényeges javulás következett be. A készültsé­get első fokúra mérsékelték. A veszély enyhülése annak is köszönhető, hogy a gaz­daságok zöme bekapcsoló­dott a védekezésbe saját te­rületén. Algyő, Tápé és Sze­ged határában a termelőszö­vetkezetek „belvíz-őrséget” szerveztek és mindennapos kitartó munkával mentesítik földjeiket az elöntéstől. Csongrád megye vala­mennyi városában és hét községben tartanak még ké­szültséget, de harmadfokú védekezésre sehol nincs már szükség, a megyei tanács építési osztályához mintegy nyolcszáz bejelentés érkezett épüi­letek kisebb-nagyobb mérvű megrongálódásáról. A panaszok kivizsgálását meg­kezdték a kárbecslő bizott­ságok. Újdonság a ruhagyárban Öltönyök hőrögzítéssel A Szegedi Ruhagyár há­rom és fél ezres munkásgár­­dája tavaly 470 millió fo­rint értékű munkát végzett el. A vállalat 16—17 millió forint haszonnal zárta az esztendőt. Az élet persze napról napra, évről évre többet követel, nincs megál­lás sem a munkában, sem a technikai haladásban. Sza­bó Sándor főmérnökkel ép­pen erről beszélgettünk, mi­lyen elképzelésekkel, milyen tervekkel indultak el az idén. A gyár főmérnöke elmond­ta, hogy 1970-ben 65 mil­lió forinttal növelik terme­lésük értékét, elhagyják a bűvös félmilliárdot, mivel a kitűzött cél 535 millió forint értékű munka elvégzése. A nyereségüket is emelni akarják, összesen 27 milliós haszonra számítanak. A ter­melés növekedését a ruha­gyáriak nem újabb létszám­mal, hanem a termelékeny­ség javításával és moder­nebb gépek üzembe helyezé­sével kívánják elérni. Erre a célra az idén 6 millió fo­rintot költenek, összesen 85 darab kor­szerű gépet és egyéb beren­dezést vásárolnak és jelen­tős műszaki átszervezést hajtanak végre. A gépeket olyan gyáraktól vásárolják, amelyek világhíresek a sza­bóipari gépgyártásban, s a jelenleg ismert, legjobb ma­sinákat szállítják. Legérdekesebbnek egy új­fajta technológia ígérkezik a Ruhagyárban. Hőrögzítéses eljárással készítenek férfi­öltönyöket, szakmai berkek­ben frontfixizes néven is­merik ezt az eljárást Lé­nyege a következő: a vé­kony és finom szövetre mű­anyag közbélést rögzítenek. A nem szövött technológiá­val készült műanyagbélésre arányos sűrűségben műgyan­tát raknak pontszerűen, majd 140 fokos hővel és négyzetcentiméterenként 350 gramm nyomással rögzítik a szövetre. A gyár főmérnöke azt mondja, hogy a nyugati országokban már elterjedt ez a fajta megoldás, sőt aki elegáns és jó ruhát akar vá­sárolni, az csak ilyen öltö­nyöket keres. Előnye többek között, hogy könnyű, rugal­mas, a gyűrődést gyorsan „kirúgja”, szellős, könnyen tisztítható és esztétikus. TAVASZT VÁRÓ HAJÓK A TÁPÉI TÉLI KIKÖTŐBEN Somogyi Károlyné felvétele

Next