Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-25 / 71. szám
Déry Tibor X-ben Minden ismeretlen itt ennek a szemnek, amely már hetvenöt éve issza magába a világot. A székek, a poharak, az arcok. Mint G. A. úr X-ben, úgy jár Déry Tibor Szegeden: mindent szeretne egyszerre megtudni arról a városról, ahol megszületése után negyvenhárom évvel bemutatták végre az Óriáscsecsemőt. S többet megtud azokról, akik titkait kifürkészni ültek le vele szemben a szerkesztőségi szobában, mint azok róla. Mert még mindig fiatalok ezek a szemek, zárva vannak a világra, úgy felelnek, hogy kérdeznek. A kézfogásról fonódnak egymásba a mondatok. A nemzedékek kézfogásáról, az öregek segítő, a fiatalok félve nyújtott kezéről. A keserű ráncok közt akkor megmozdul a száj is. Ritka pillanat: Déry anekdotát mond. Egyet a legendák közük — 1916-ban történt, nem is: 17-ben. Akkor már közölte a Nyugat egyik versemet, egyszer meghívtak a Nyugat asztalához is. Ott találkoztak a Vigadó kávéházában. Nehéz hetekbe került, amíg rászántam magam, hogy elmenjek, vagy’ háromszor kerültem körbe a házat, aztán különös dolog történt velem. Egyszerűen heperás lettem, felszegett fejjel vágtam neki a teremnek, mindenkivel kezet fogtam és jó hangosan mondtam a nevemet. Aztán odaértem Adyhoz, ismertem én őt nagyon jól, mondtam a nevem, ő pedig akkor már nagyon motyogva beszélt, a száját alig mozgatva mormolta a sajátját. S akkor abban a leírhatatlan lelkiállapotban hűvösen így szóltam: Bocsánat, nem értettem a nevét. Aztán csak arra emlékszem, hogy leszédültem a székre, Ignotus mellé, aki ezt mondta — máig is emlékszem —: Ne legyen sohasem újságíró. Aj, Jóélet, nincs Déryje ül egy ismeretlen folyóiratnak a szerkesztőségében. A fiatalság után öregségéről vall néhány szóban. A már mindig elmaradó utazásokról, arról, hogy már csak napi két füzetlapnyit képes megírni. Az emlékezés : Déryre, aki néha G. A. úrként bocsátkozik már le saját múltjába, a rádiónak nemrégiben adott nyilatkozatról beszél: Lenin nevét először a békedekrétumon meditáló Szép Ernő-cikkben látta leírva az Est-ben. Az arc szigorú, de van mosolya is. Kedvesen, ironikusan kérdi hetvenen túlról a húszévesektől: lesz-e bennetek erő így megmaradni, lesz-e bennetek erő félszázad múlva az öregség dicséretét fiatalként elmondani? A száj ezt mondja: köszönöm a vendéglátást, a szem figyelmeztet, belétek láttam. Aztán hirtelen üres lesz a szoba, üresebb, mint a papír, amelyen csak ennyi a hír. Tegnap, március 22-én Déry Tibor feleségével együtt baráti beszélgetésen találkozott a Tiszatáj szerkesztőivel és a szegedi írókkal, költőkkel. Beszélgettek többek között a vidéki írók helyzetéről, anyagi és erkölcsi megbecsüléséről, az idősebb és fiatal írók kapcsolatáról, Németh László drámájának szegedi premierjéről. A többi: egy találkozás múlékony varázsa. Szó, szó, szó. 4 keress Miklós Déry Tibor dedikál A Tisza-szabályozás hőse Vásárhelyi Pál 175 éve született A Tisza-szabályozás hőse és mártírja, Vásárhelyi Pál 175 éve született. 1844-ben került közvetlen kapcsolatba a Tiszával: megbízást kapott a Tisza-völgyi folyó és vízszabályozás terveinek elkészítésére. A szabályozás nem állami feladatnak indult, hanem a különböző társulatokba tömörült birtokosok költségén kellett megoldani. Vásárhelyi a megyei küldöttekkel történt tárgyalás után azonnal látta, hogy a megyei autonómia fellegváraiba húzódó erőkkel nem tud megbirkózni. A 22 megye területén alakult különböző társulatokat országos szervezetbe, a Tiszavölgyi Társulatba tömörítették, ahol a megyei ellenállás nem érvényesülhetett. Ez a független országos intézmény — a Helytartó Tanács felügyelete alatt ugyan — műszakilag függetlenül, rövid idő alatt bámulatos kezdeti eredményeket ért el. Vásárhelyi Pál 1845-ben elkészítette „előleges tervét”, amelyet — külföldi szakértők véleménye után — már 1846. márcus 25-én, 51. születésnapján letett a társulat asztalára, mint végleges tervezetet. Néhány adat a monumentális munkából: 2 ezer szelvényrajz, a Tisza különböző szakaszáról. Pontos vázlatok az új meder és a tervezett 3555 kilométeres töltésről. Ezek a számok még a laikus számára is elképzelhetővé teszik a munka különlegesen nagy arányait: 101, illetve 106 medervágás és az új „vezérárkok” méretezése és szintezése. A folyó hossza ugyanis 1419 km-ről 966 kmre csökkent! De ebből az új Tisza-hosszból is 166 km teljesen új meder, tehát a régi folyóból mindössze 800 km maradt meg. Ha figyelembe vesszük a Tisza víztömegét, akkor látjuk ennek az igen nagy „természetátalakító” munkának jelentőségét. A töltések 4,5 millió kataszteri holdat ármentesítettek és a vízszabályozással nyert szűzföld is meghaladta a hárommillió kataszteri holdat. 1840. április 8-án a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága a ma is álló Károlyi palotában, az Egyetem téren, ülést tartott a Tisza szabályozásánál követendő gyakorlati teendőkről. Vásárhelyi ekkor a társulat ,,elválasztott technikai főigazgatója” volt.. Ezen az ülésen kellett a nagyobbira nemesi és dzsentri többséggel szemben megvédenie terve „egységes” elgondolásait, a földéhes kapzsisággal szemben. Erejét meghaladó energiával küzdött, hogy a folyóátvágásokat azonnal egységes töltésrendszer kövesse, mert a vízgazdálkodás, a vízrendezés „egy és oszthatatlan”. A beteg (az aldunai váltólázt soha ki nem heverő), agyondolgozott, szangvinikus Vásárhelyi az ostoba érvek elleni vitában annyira elragadtatta magát, hogy a tárgyalóasztal mellett gutaütés érte, és este 11 órakor, anélkül, hogy magához tért volna, a szomszéd terem kanapéján meghalt. Ami ellen Vásárhelyi küzdött, azt később semmi sem akadályozhatta meg. Esztelen átvágások, ide-oda helyezgetett és mindig a tulajdonos érdekeit szolgáló töltésrendszer, vagyis teljes anarchia következett ezután. 23 éven keresztül „folyt” ez a szennyes üzletelés, mígnem a Tisza 1879. évi áradása, mely Szeged teljes elpusztulásával járt, végre úgy ahogy „helyes mederbe terelte” a Tisza-szabályozás kérdését is. Magyarka Ferenc Mennyi nyugdíjjárulékot kell fizetni? K. L. olvasónk kéri, hogy ismertessük a nyugdíjjárulék levonásáról szóló rendelkezést. Munkahelyén most fizették ki a részesedést és szeretné tudni, hogy a különböző fizetések után hogyan kell adózni? A dolgozókat terhelő nyugdíjárulék-fizetés kötelezettségéről a 2/1966. (I. 14.) Korm. számú rendelet és a 2/1966. (I. 14.) SZOT számú szabályzat intézkedik. A rendelkezés szerint 1966.február 1-től járó munkabérek, pénz- és természetbeni j juttatások után progresszív nyugdíjjárulékot kell fizetni. A dolgozó arra a naptári holnapra, amelyre a kifizetett munkabér ez 1810 forintot nem haladja meg, munkabérének 3 százalékát, az 1801- től 2300 forintig 4 százalélkát, 2301-től 3000 forintig 6 százalékát köteles nyugdíjjárulék címén fizetni. Ha a munkabér a 3000 forintot meghaladja, a nyugdíjjárulék mértéke minden további megkezdett 1060 forinnál — az egész munkabérre számítva egy-egy százalékkal,de —legfeljebb 10 százalékra emelkedik. A nyugdíjjárulékot a vállalat a dolgozó munkabéréből köteles levonni. Járuléklerovás szempontjából munkabérként kell számításba venni: a bérköltség, illetve a béralap terhére fizetett juttatásokat; a részesedési alap terhére fizetett prémiumot, év végi részesedést, nyereségprémiumot, nyereségjutalmat és a jutalmat; a jutalmazási keret, valamint a Pénzügyminisztérium által meghatározott egyéb keret terhére fizetett díjazásokat. A rendelkezés szerint az év végi részesedést az egyéb juttatásoktól elkülönítetten kell meghatározni, mert külön kell utána a nyugdíjjárulékot fizetni. Például: a dolgozó havi munkabére 2600 forint, a kifizetett év végi részesedés összege 3200 forint. A dolgozótól a 2600 forint munkabér 5 százalékát, a kifizetett 3200 forint év végi részesedés 6 százalékát kell nyugdíjjárulék címén levonni. A dolgozó részére járó egyéb juttatások: nyereségprémium (előleg, részfizetés). : nyereségiULalom, prémium stb. összegét hozzá kell adni a kifizetés hónapjára járó munkabér összegéhez és a dolgozót terhelő nyugdíjjárulék kulcsát az együttes összeg figyelembevételével kell megállapítani. Például: a dolgozó munkabére 3100 forint, a kifizetett nyereségprémium 3000 forint. A kettő együttes összege 6100 forint, a nyugdíjjárulék kulcsa pedig 6 százalék. Az így megállapított százaléknak megfelelő összeget a vállalat köteles a dolmunkabéréből levonni. gozo Dr. V. M. Közalkalmazottak Híradója A Közalkalmazottak Szakszervezetének Csongrád megyei bizottsága Híradót jelentetett meg, amelyben rendszeresen közlik a megyebizottság határozatait, s tájékoztatják az alapszervezeteket, a szakszervezetükhöz tartozó tisztségviselőket a legfontosabb mozgalmi tennivalókról. Arra is számítanak, hogy a negyedévenként megjelenő Híradóban közreadhatják az alapszervezetek helyes kezdeményezéseit, tapasztalatokat, híreket. Az első szám a napokban jelent meg, s 32 oldalon jó tájékoztatást nyújt a tisztségviselőknek. Megismerhetik belőle a Közalkalmazottak Szakszervezetének negyedszázados múltját, azokat a megállapodásokat, amelyeket a megyei bizottság kötött a tanácsok vezetőivel. Régi tagok emlékeznek vissza az elmúlt 25 esztendőre, egy Szegváron lakó szakszervezeti főbizalmi mondja el örömeit és gondjait. Előzetest adnak a nyári üdültetésről, a jubileumi ünnepségekről, a sportmozgalomról és még sok másról. W m UJ A Fidelio WW m szereplői Hagyomány a szegedi Operában, hogy bemutatóit néhány nap múltán módosított szereposztással megismétli. Nevezhetnénk újabb premiernek, ha több szereplő változik, s ha az előadás hangulata újraidézi a premierek vibráló, izgalmas légkörét. A hétfő esti Fidelióra egyik sem jellemző. Az utóbbi különösen nem: a színpadi ének gyakori bizonytalankodásait, ritmikai csúszásait, az alacsony intonációkat még az egyébként remeklő, Vaszy Viktor irányításával igazi beethoveni szimfónikus hangon szóló zenekar sem tudta a rivaldán belülre visszatartani. Úgy tűnik, a pénteki, az „első számú bemutató” sikere után a produkció feszültségének természetszerű ernyedése következett be. Ezt látszik igazolni, hogy az új énekesek egytől egyig megfeleltek a várakozásnak , rajtuk tehát aligha múlott. A fogházparancsnok, Rocco szerepét Gregor József vette át Sinkó Györgytől, aki viszont Gregor premierszerepét, Fernando minisztert kapta. Gregor József, akit mostanában ritkábban hallani Szegeden, a tőle megszokott bársonypuha tónusban, zeneileg ökonomikusan kidolgozott szólamot énekelt. Sinkó György pedig látványosan használta ki a miniszter igazsághozó ítélkező fentebb stíljének hálás lehetőségeit. Jaquino kisember-figuráját rokonszenves emberi tulajdonságokkal, zavaró rájátszások nélkül állítja színpadra Juhász József, de oda kell figyelni a rabok első felvonásbeli kórusában az új szólista, Martinek Csaba szép, finom vonalú tenorjára is. N. I. Tücsökzene A 70 éve született költőre, Szabó Lőrincre emlékezett hétfőn este a szegedi Minerva Színpad. A Bartók Béla Művelődési Központban megrendezett irodalmi esten az 1957-ben elhunyt poéta egyik legismertebb ciklusának, a Tücsökzenének dabábjai hangzottak el a fiatal versmondók ihletett előadásában. A Tóthpál József által összeállított műsor szereplői, Molnár Judit, Maday Emőke, Novák Zoltán, Teszáry Gábor és Tolnai Mária valamennyien az írott sorok szellemét tolmácsolták — tehetséggel, sikerrel. Az emlékezetes Irodalmi isten — amelyet Konter László rendezett — közreműködött még Kerek Ferenc (zongora), Román Zoltán (fuvola) és Weninger Ri•■cRard*'(MrIa)r Kölcsönös tájékoztatás Tegnap, kedden délután a Szakszervezetek Csengrád megyei Tanácsának szegedi székházában az SZMT elnökségének tagjai és a Szeged m. f. városi tanács végrehajtó bizottságának vezetői eszmecserét folytattak időszerű szakszervezeti és várospolitikai kérdésekről. A szervezett munkások tisztségviselői tájékoztatták a tanács vezetőit azokról a kérdésekről, amelyeknek a megoldása elsősorban állami feladat, illetve csak közös erőfeszítéssel valósítható meg. A tanács vezetői vázolták Szeged város rövidebb és hosszabb távú terveit, a városfejlesztés reális lehetőségeit. A kölcsönös tájékoztatás hasznos volt. Sípos Iván hamvai A forradalmak szegedi harcosa volt Sípos Iván, a Szeged és Vidéke, majd a Szegedi Vörös Ujság hasábjain verseivel, vezércikkeivel küzdött a szocializmus igazáért. Korábban Juhász Gyula köszöntötte őt verssel. Az oltár zsámolyánál című versesfüzetéről Tóth Árpád írt méltatást a Nyugatba. Az ellenforradalom földönfutóvá tette, idegeit fölőrölte, családi életét szétrombolta, őt magát a mákony, az alkohol mámorába taszította, majd egy kétségbeesett pillanatba a halálba. Sonsa példája annak, az elbukott forradalom, a győztes ellenforradalom hogyan tiport el egy ígéretes írói tehetséget. A Kerepesi temetőben parcellája fölött lejárt a harminc év. Családja haza szeretné hozatni, hogy szegedi földben, fiának, az antifasista ellenállás szegedi hősének, Sípos Lászlónak szomszédságában leljen végleges nyugalmat. A szocialista utókornak, Szeged városának erkölcsi figyelmessége lenne, hogy a forradalmak szegedi publicistájának hamvait hazahozassa, és méltó körülmények között helyezze örök pihenőre. P. L. Szeged szobrai László király (kb. 1040—1095) (207.) A Móra Ferenc Múzeum képtárának fala előtt áll László király mészkőszobra, amelyet 1700 körül készített az ismeretlen művész. A királyfigura korábban — István király hasonló korból származó szobrával együtt — az 1914-ben lebontott Dömötör templomban állt. SZERDA, 1970. MÁRCIUS 33.-DÉLMAGYARORSZÁG 5