Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

A vasút sínei behálózzák az egész földet. Fénylő acél­szalagok futnak a sivatagok­ban, magas hegyeken, folyó­kon és szakadékokon át. Em­bereket, országokat kötnek össze. Romantika kötődik a vasúthoz, az utazás élménye, a száguldás és világlátás örö­me. A fényes sínek ott vol­tak és bábáskodtak jelenko­ri technikai civilizációnk születésénél. Nagyipar, vi­lágkereskedelem aligha len­ne elképzelhető nélkülük. Azután, ahogyan rohamos fejlődésnek indult a repü­lés és a közúti közlekedés, úgy látszott, hogy a vasút nem tud lépést tartani. Le­marad a versenyben. De nem. Megjelentek a korsze­rű gépek, a Diesel- és vil­lanymozdonyok, és Európá­ban lassan kiszorították az öreg gőzmasinákat. Hogyan tart lépést a fej­lődéssel a szegedi vasút­­igazgatóság? Milyen szaka­szában van­­ jelenleg a diese­­lesítési program? Diesel és gőz Az igazgatóság vontatási osztályán adatokat soroltak. A jelenlegi vontatási telje­sítmény 52,7 százalékát gőz-, 47,3 százalékát Diesel-moz­donyok szolgáltatják. Tavaly ugyanez az arány 63 és 37 százalék volt. A fejlődés te­hát szembetűnő. Egy év alatt 10 százalékkal nőtt a Diesel­vontatás részaránya. A mozdonyok aránya vi­szont már rosszabb. Az igaz­gatóság területén állomásozik az országos hálózat moz­donyparkjának mintegy 25 százaléka. De csak egyhar­­mad részük Diesel-, a többi gőzüzemű. A Diesel-mozdo­nyok gazdaságosságát és jobb felhasználási lehetősé­gét igazolják a számok is. Arányuk egyforma, a von­tatást mégis majd felerész­ben ők végzik. Egy nagy tel­jesítményű Diesel­ 2,5—3 gőzmozdonnyal ér fel. A fejlesztés tervei A dieselesítés aránya a vi­déki igazgatóságokhoz vi­szonyítva rossz, viszont fej­lődés várható. A fejlesztési döntéseknél nagy szerepet játszik az adott terület ipa­rosodásának szintje, amely­től végső soron függ a moz­donyok kihasználása. Eddig nem vették kellően figye­lembe az olajmező és a dél­alföldi építkezések igényeit. Pedig a Szolnok—Cegléd— Szeged vonalon is alaposan megnőtt a teherforgalom a sóderszállítmányok révén. Ehhez több Diesel kellene. A jelenlegi 13 darab állomási tolatómozdony helyett is 25- re volna szükség. A fejlesz­tés személyi feltételeit már biztosította az igazgatóság. 1970. első negyedévében 60 motorvezetőt képeztek ki. A Budapest—Szolnok— Debrecen—Nyíregyháza vo­nal villamosítása után — várhatóan 1971-ben — 7—8 darab M—62-es, kétezer ló­erős mozdonyt irányítanak át Szegedre. Tervezik a Szeged —Szolnok teherforgalom hie­­selesítését. 1972—73-ban hoz­zákezdenek a Szolnok—Bé­késcsaba—Lőkösháza vonal villamosításához, melyre a nagy tranzitforgalom miatt van szükség. A távlati ter­vek szerint 10R5-re a diese­­lesítés aránya eléri a 85—90 százalékot. A személy­­forgalom Az országban elsőként, az igazgatóság két hatrészes, korszerű motorvonatot ka­pott, melyet 800 lóerős — hidraulikus és mechanikus erőátvitelű, automatizált ve­zérlésű — mozdony vontat. A vonat zárt egységet alkot, 356 ülőhely van benne. A legkisebb tengelynyomású vo­nalakon is közlekedhet, meg­lehetősen nagy sebességgel. A mozdony két — gyorcsan beépíthető — fokozata 70, il­letve 100 kilométeres sebes­séget tesz­ lehetővé óránként A két szerelvény a Szen­tes—Vásárhely—Makó, a Szentes—Kiskunfélegyháza és a Szentes—Orosháza vo­nalakon közlekedik. A vona­tot a Ganz-MÁVAG gyár­totta a MÁV rendelésére, 21,5 millió forintos árban. Az idén még nyolc hasonló szerelvényt készítenek, mely­ből év végéig előreláthatóan négyet kap az igazgatóság. Ezzel elősegítik az Újszeged —Makó—Mezőhegyes vona­lon az utasforgalom kor­szerűbb lebonyolítását. Az új menetrend sem ho­zott változást a menetidők­ben. A Szegeden levő nyolc darab M—40-es mozdonyt, amely Szeged és Budapest között a személyszállítást bo­nyolítja le, a maximális tel­jesítményig kihasználják. A pálya már lehetővé tenne 100, a kocsik 140 kilométe­res sebességet is, a mozdo­nyok azonban ezt nem bír­ják. Tervezik az M—63-as, 3 ezer lóerős mozdonyok be­szerzését, melyekkel rövidít­hetik a menetidőt. Szovjet cégekkel és a Ganz-MÁ­­VAG-gal folynak verseny­tárgyalások. Amelyik gyárt­mány jobban beválik, azt ve­zetik be. Megjelenésük a forgalomban 1972-re várha­tó. Európa technikailag leg­fejlettebb országaiban a vasút már visszatért jogaiba. A korszerű gépek és a ké­nyelem a közepes távolsá­gokra továbbra is megtartot­ták az utasokat. Fejlődik a MÁV is. Az új mozdonyok, szerelvények, ha évek múl­tán is, de megteremtik a korszerű, kényelmes és gyors utazás feltételeit. Szávay István a di es el es it és? A méhek tánca A tavaszi megkezd öclütl virágnyílással a káplárokban a munka, s egyre többször ismétlődik a természet egyik legnagyobb csodája, a mé­hek tánca is. Ez a tánc nem az életöröm kirobbanása, ha­nem jelbeszéd. A méheknek, amint „Mé­hek között” című munkájá­ban Örösi Pál Zoltán írja, többféle táncuk van. A leg­érdekesebb közülük az úgy­nevezett riszáló tánc, amely­­bvel a gyűjtögető méh azt je­lenti be társainak, hogy va­lahol­ általában­ 50—100 mé­ternél távolabb nektárterm­ő virágot talál. A táncnak szi­gorú szabályai vannak. A méh a függőleges lépen sza­ladva jobbra vagy balra megtesz egy félkör alakú utat, azután egyenes vonal­ban visszatér kiindulópont­jához, s onnan most már má­sik irányban teszi meg a félkört. Ezt az útvonalat is­mételgeti sorozati­­san. Anditől­i­ két félkör között egyenesen halad, ütemesen ri­szál­ja a potrohot Minél messzebb van az új „legelő” a kaptártól, annál lassabban halad ezen az egyenes út­szakaszon, hogy minél több riszálásra jusson ideje, mert a lelőhely távolságát a asza­lások számával jelzi. Az irányt pedig azzal közli, hogy ha riszálás közben felfelé halad, akkor a leletet a Nap irányában, ha lefelé, akkor a Nappal ellenkező irányban találta Ha pedig a legelő iránya bizonyos szög­ben eltér a Napot a kantár­ral összekötő egyenestől a riszáló út iránya is ugyan­olyan szögben tér el a füg­gől­egest­ől. Ha a méh csak később, a legelő megtalálása után bi­zonyos idő elteltével zárja el a táncát ez irány jelzésé­be ..belek’lkulá­ja” azt is hogy a Nst> járása miatt mennyi­ változott közben az eltérés szófia. Ha ezt az elté­rést az­ ember akarja kiszá­mítani csillagászati geodé­ziai és matematikai ismere­teken kívül legalább egy pontos órára, papírra és ce­ruzára van hozzá szüksége. Hogy mindezek nélkül ho­gyan oldja meg a feladatot a kis hatlábú felfedező pi­ciny, szinte mikroszkopikus agya, annak megfejtéséhez az emberi tudás teljessége is kevés. • • Ötéves megszakítás és a nyugdíj K. I. 63 éves, nyugdíjba szeretne menni. Több mint 26 évi munkaviszonya van, de 1945—1952-ig földhöz jut­tatónként önállóan gazdál­kodott, s ezért munkaviszo­nyai között ötéves megsza­kítás van. Ennek következ­tében az 1952 előtti munka­viszonyai nyugdíjjogosultság szempontjából elveszett. Úgy hallotta: rendelet jelent meg az ötéves megszakítás hátrá­nyos megszüntetéséről. Az ötéves megszakítás hát­rányos következményei kü­lönösen súlyosan érintette az 1945-ben földhöz juttatott ipari és mezőgazdasági mun­kásokat és gazdasági cseléde­ket. Ezeknek egy részénél ugyanis az önálló gazdálko­dás alatt a nyugdíj alapját képező szolgálati időben több mint ötéves megszakítás ke­letkezett és ennek következ­tében a korábbi munkavi­szonyban töltött idejük a nyugdíj szempontjából elve­szett. Hasonló helyzet állott elő azoknál a dolgozó nők­nél is, akik gyermekeik ne­velése miatt kénytelenek megszüntetni munkaviszo­nyukat. A korlátozó rendel­kezés enyhítése indokolt és időszerű. Tekintettel arra, hogy a nemrég megjelent rendelkezéssel kapcsolatban sok olvasónk érdeklődött, ezért az erről szóló 16 1970. (V. 26.) Korm. számú ren­delet és a végrehajtási kér­désekkel foglalkozó 3­­ 1970. (V. 26.) SZOT sz. szabályzat rendelkezéseit az alábbiak­ban ismertetjük: A jövőben az összes szol­gálati idejük figyelembevéte­lével kaphatnak nyugellátást azok az ipari biztosítás alá tartozó dolgozók, akik az öt­éves megszakítást követően legalább ötévi újabb szolgá­lati időt szereztek. Újabb öt­évi szolgálati idő esetén sem lehet azonban beszámítani a megszakítást megelőző szol­gálati időnek azt a részét, amelynek figyelembe vételét egyéb rendelkezés (pl.: köz­­szolgálati állásáról történt lemondáshoz, a végkielégí­téshez stb. fűződő jogvesz­tés) kizárja. A fenntartott nyugdíj­igénnyel rendelkező volt köz­szolgálati alkalmazott szol­gálati idejét a jövőben nem­csak akkor lehet figyelembe venni, ha 1952. január 1-e és 1956. december 31-e kö­zött szolgálati időt szerzett, hanem akkor is, ha közszol­gálatának megszűnését kö­vetően legalább újabb ötévi szolgálati időt szerzett. A rendelkezés szerint a II. világháború idején Magyar­­országhoz csatolt csehszlo­vák, román, vagy jugoszláv területen szerzett szolgálati időt — az egyéb feltételek fennállása esetén — az át­költözést követő újabb ötévi szolgálati idő alapján be le­het számítani akkor is, ha a dolgozó külföldi biztosításá­nak megszűnését követő öt éven belül Magyarországon nem szerzett szolgálati időt. A mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tagoknál, vala­mint a kisiparosoknál és a magánkereskedőknél az öt­éves megszakításból szárma­zó hátrányokat a rendelet fentiekhez hasonlóan enyhí­tette. Ennek megfelelően a megszakítás miatt elveszett nyugdíjéveket újabb öt nyug­díjév, a kisiparosok, illetőleg magánkereskedők a megsza­kítás miatt elveszett biztosí­tási idejét pedig újabb ötévi biztosítási idő alapján a jö­vőben be lehet számítani. Az ötéves megszakításhoz fűződő nyugdíjjogi hátrá­nyok enyhítéséről szóló új rendelkezés szerint az 1970. június 30-a után bejelentett nyugdíjigényeknél lehet al­kalmazni. Az új rendelke­zés szerint a már megálla­pított nyugdíjakat módosíta­ni nem lehet. A hozzátarto­zói nyugdíjaknál pedig az új rendelkezés akkor alkalmaz­ható, ha a dolgozó — aki jogán kéri a nyugdíjat — 1970. június 30-a után halt meg. Olvasónknak azt tanácsol­juk, hogy nyugdíjigényét 1970. június 1-e után ter­jessze elő, mert akkor ös­­­szes munkaviszonyai alapján, fogják nyugdíját megállapí­tani. Dr. V. M. Gyorsaság Autóbalesetet, szenve­dett férfi fekszik a kór­teremben és izgatottan figyeli az ajtót, várja a feleségét, aki minden pillanatban megérkez­het. Amikor nyílik az ajtó, s belép a vadonat­új bundába öltözött as­­­szony, üdvözlés helyett ez a mondat hagyja el a beteg ajkát: isten kém, hát ilyen hamar fizet a biztosító!? Soha semmiféle barikádon nem harcoltam. Mindezt Terrier találta ki, hogy szebb legyen a menyasszony, kövérebb a malac. Elég izgalmat is keltett. Most már zúgott a terem, mindenki ott tolongott Csánkó és Tern­er körül. — De nagyon szívén viseli egy vörös ügynök sorsát! — üvöltötte Csánkó. — lyiaga tudja legjobban, hogy a fiatalember ártatlan. De elhoztam magammal. Ott áll, bárki bármilyen kérdést feltehet neki. Tessék, uraim, győződjenek meg róla, hogy szó sincs semmiféle merényletről, Csánkó ellen küldött ügynökről... Közönséges szélhámosság az egész! Terner, mint valami csonka szárnyú angyal, kinyújtott jobb karjával felém mutatott. Ha lehet, még kellemetlenebbül éreztem ma­gam, mint eddig. Mindenki felém fordult. És hirtelen csönd lett. — Nos, Csánkó úr? — halkította le a hangját Terner. — Állja a próbát? — Ez az alak a maga cinkosa! — üvöltötte Csánkó, — összebeszéltek! Azonnal takarodja­nak, r­e zavarják a nemzeti érzelmű magyarság összejövetelét! Terner, mintha csak egy cirkuszi produkciót fejezett volna be, szertartásosan meghajtotta ma­gát. Szívére tette a kezét: — Nos, uraim, látta, akinek szeme van, hal­lotta, akinek füle van. Csánkó András nem haj­landó megvívni a csatát. Fél az igazságtól. De hát így is jó! Azt hiszem, most már önök előtt is világos, hogy egy közönséges szélhámos sze­retné a magyarságot és a világot az orránál fogva vezetni Nem kellett érzékeny fül hozzá, hogy a te­rem morajlásából megállapítsam: Termer terve sikerült. Csánkó vesztesként maradt a porondon. Hívei így kiáltoztak: — Csaló! — Vissza az öt dollárunkat! — Börtönbe kéne csukni az ilyet! — Ilyen szégyent, egy volt magyar tábornok! És akkor dördült el a lövés. 25. A nagy kavarodásban nem is tudtam megál­lapítani, mi történt. Mindenki Csánkó és Terner köré gyűlt. Én is közelebb furakodtam. Terner a földön hevert, véres, átlőtt fejjel. Ketten is gug­goltak mellette, nézték a pulzusát, a szívműkö­dését, s intettek, hogy meghalt. A két FBI-os, aki ide is elkísért, már kicsavarta Csánkó kezé­ből a fegyvert. Vasmarokkal tartották a gyilkost, úgy­hogy moccani sem tudott. Aztán bilincsei kattintottak a csuklób­a. Nem vártam tovább. Lerohantam a lépcső­kön, ki a szabadba. Most nem jöttek utánam a kísérőim, mással voltak elfoglalva. Több mint egy hét után teljesen szabadon, őrizet nélkül ma­radtam. Abba a vendéglőbe rohantam, ahol Huthtal volt randevúm. A lány még nem volt ott. Leroskadtam egy asztal mellé. — Múló rosszullét — feleltem a pincérnek, aki hogylétem felől érdeklődött. — Hozzon egy dup­la whiskyt... az talán jót tesz! Mohón ittam. És újra rendeltem. Idegeim kis­sé megnyugodtak, de Lecsíptem. Egyébként sem szoktam az iváshoz, és most rajtam is beigazo­lódott, hogy a felzaklatott embernek könnyebben megárt a szesz. Végre megérkezett Ruth. Akadozva meséltem el neki a történteket. — Majd velem megnyugszol, drágám — mond­ta olyan odaadóan, hogy muszáj volt megcsókol­nom. És ami ezután történt, még ma is álomnak tű­nik fel számomra. Szép álomnak. És bocsássa meg az olvasó, hogy nem beszélek róla, mert diszk­réció is van a világon. Csak azt mondom el, ami szorosan az ügyhöz tartozik. Szóval . . Hajnali háromkor, amikor épp hogy elszunnyadtam Ruth oldalán, zörögtek az ajtón. Ezúttal azonban nem a rendőrség volt. — Lewis vagyok! — hangzott a válasz Ruth félénk kérdésére. ■— Ki? — Lewis, az Evening News munkatársé. Ruth nyakig betakaródzott, én pedig kinyi­tottam az ajtót, majd ismét visszavájtam az ágy­ba. Valóban Lewis lépett a szobába. — Mi az. Mr. Lewis, hát maga nincs a Fülöp­­szigeteken? A riporter nevetett: — Ugyan... Miért lennék? Helyi riporter va­gyok én. Nemigen szoktam utazni. A főnök uta­sította a telefonközpontot, hogy ezt mondja ma­gának, ha keres. Ugyanis nem foglalkozhatok tovább a maga ügyével... — Miért? — A főnök azt mondta, hogy az egyik nagyon fontos kormányhivatal utasítása ez ... — A CIA-é. — Maga mondta, nem én ... És hogy most miért kerestem fel? Azért, mert egy hiteles szemtanúra van szükségem. Csankó András le­lőtte Terner Gusztávot, az emigráns magyarok egyik összejövetelén ... És maga szemtanúja volt az esetnek .. Mondja el nekem, lehetőleg minél részletesebben, hogy mi történt, és már itt sem vagyok... — Jó, elmondom — feleltem —, de hogy talált rám. — Egyszerű. Maga sem volt otthon, a barát­nője sem. Hol lehetnek akkor a fiatalok? A szokott szállodájukban . .. Kikötöttem, hogy csak akkor szolgálok részle­tes felvilágosítással, ha ő is segít nekem, leg­alább tanácsokkal, miként szabadulhatnék jelen­legi helyzetemből. Igaz, az a veszély nem fenye­getett többé, hogy nem tudom tisztázni magam a Budapestről küldött ügynök vádjával szemben, ámde volt más félnivalóm helyette. Sok min­dent megtudtam, amit jobb nem tudni. És a CI­A nem ereszti ki egykönnyen az embereket a mar­kából, ha már egyszer ajánlatot tett. — Ezt bizony meglepően hamar megtanulta, fiatalember — mondta az újságíró, aki alapjá­ban véve jóindulatú fickó volt. — De azt még nem vette számításba, hogy hétfőn vissza kell térnie az Emigration Service fogdájába... — Vissza? Miért? — Azért, mert visszavonták a tartózkodási en­gedélyét. •­­ — Az igaz, de olyan indokolással, amelyről bebizonyosodott, hogy koholmány .. (Folytatjuk.)

Next