Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
írásbeli nyilatkozat Nixon az invázióról # Washington (MTI) A kaliforniai Fehér Házban kedden, magyar idő szerint a délutáni órákban tették közzé Nixon elnök írásbeli nyilatkozatát az Egyesült Államok kambodzsai inváziójáról. Nixon nyilatkozatban megpróbálta igazolni a világméretű tiltakozást kiváltott inváziót és „új kezdeményezésekre” utalt. A mintegy 15 gépelt oldal terjedelmű jelentésben az elnök ismét „nagy katonai sikernek” minősíti az inváziót, azt hangoztatva, hogy az „meggyorsíthatja az amerikai csapatok kivonását Dél- Vietnamból”. Nixon szerint az amerikai invázióért „Hanoi a felelős”, mert szerinte nem az Egyesült Államok, hanem „Hanoi terjesztette ki a háborút Kambodzsára”. Nixon tagadja, hogy Washingtonnak bármi köze lett volna a kambodzsai puccshoz. Az elnök a jelentésben azt hangoztatja, hogy az amerikai csapatok nem térnek vissza Kambodzsába. Megismétli viszont azt, hogy az USA „segíti” majd a kambodzsai kormányt és „más ázsiai államok” — nyilván Dél-Vietnam és Thaiföld — kormányát, hogy támogatást nyújtsanak Kambodzsának. Nixon azt hangoztatja, hogy az amerikai légierő folytatja majd „bénító” támadásait, de szerinte nem nyújtanak majd közvetlen harci támogatást és nem hajtanak végre ellátási és szállítási feladatokat sem a dél-vietnami, illetve a kambodzsai fegyveres erőknek. Nixon beszámolója az előzetes híresztelésekkel szemben nem tartalmaz érdemben új elemet, csupán összefoglalja a kéthónapos invázió idején gyakran hangoztatott érveket. Nixon szerdán este egyórás tévéprogram keretében válaszol három televíziós kommentátor kérdéseire az amerikai külpolitika kérdéseiről. # Phenjan (TASZSZ) Kedden Phenjanban nyilvánosságra hozták Norodom Szihanuk nyilatkozatát, amely szerint az amerikai szárazföldi csapatok kivonása nem tüntetheti el azoknak a bűnöknek a nyomait, amelyeket az amerikai agresszorok május elseje és június 30. között követtek el a khmer nép ellen — hangsúlyozza a nyilatkozat. Szovjet—egyiptomi tárgyalások • Moszkva (TASZSZ) A moszkvai Kremlben kedden megkezdődtek a tárgyalások Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Podgornij szovjet államfő, Koszigin miniszterelnök, valamint Nasszer egyiptomi elnök között. A kölcsönös egyetértés légkörében folyt szívélyes hangú tárgyalásokon a felek eszmecserét folytattak a közel-keleti helyzetről és megállapították, hogy Izrael folytatja agresszív cselekményeit és továbbra sem hajlandó végrehajtani a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatát. A szovjet és az egyiptomi fél megvitatta a jelenlegi nemzetközi helyzet több más fontos probémáját is. A tárgyalások folytatódnak. Moszkvában kedden befejeződtek a Koszigin szovjet miniszterelnök és Ribicsics jugoszláv kormányfő közötti tárgyalások. A két fél egyeztette a jugoszláv kormányfő látogatásáról és a szovjet— jugoszláv tárgyalásokról szóló közös közleményt, amelyet majd nyilvánosságra hoznak. Ribicsics tegnap sajtóértekezletet tartott, majd hazautazott Moszkvából. Kuznyecov megbetegedett # Peking (MTI) Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese a Pekingiben október 20-a óta tárgyaló szovjet küldöttség vezetője megbetegedett, és kedden délelőtt külön repülőgépen hazautazott a Szovjetunióba. A szovjet diplomata betegágyánál előzőleg kínai és szovjet orvosok "konzultáltak. New York A Szovjetunió állandó ENSZ-képviselete közzétette a világszervezetben annak a memorandumnak a szövegét, amelyet a Varsói Szerződés tagországai külügyminisztereinek budapesti tanácskozásán fogadtak el az európai biztonsági értekezlet összehívásának kérdéséről. Bécs Bécsben kedden megtartották a stratégiai fegyverkezési verseny megfékezésének kérdéseiről tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség soronlevő találkozóját. A keddi találkozót a szovjet nagykövetségen rendezték meg. Nyugat-Berlin Nyugat-Berlinben, a négyhatalmi szövetséges ellenőrző tanács egykori épületében, kedden újabb megbeszélésre ült össze Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, valamint Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok bonni nagykövetei. Ez volt a március 26-án kezdett értekezletsorozat 11. fordulója. A megbeszélések témája tudvalevőleg Nyugat-Berlin helyzete. Luxemburg A Közös Piac hat országának külügyminiszterei kedden Luxemburgban megkezdték hivatalos tárgyalásaikat négy másik ország — Anglia, Írország, Dánia és Norvégia — külügyminiszterével az utóbbiaknak az EGK-hoz történő csatlakozásáról. Ammanba érkezett az a négytagú bizottság, amelyet azzal bízott meg a tripoli arab csúcstalálkozó, hogy végleg felszámolja a Jordániai belpolitikai válságot, s megfelelő együttműködést alakítson ki a Jordániai hatóságok és a Palesztinai ellenállási mozgalom között. Amman Goethe-díj Lukács Györgynek Frankfurt város Goethedíját a 85 éves Lukács Györgynek ítélték oda. A díjat augusztus 28-án, Goethe születésének napján adják át. A kitüntetést, amellyel Lukács Györgynek különösen Goethével foglalkozó irodalmi tevékenységét jutalmazzák, 1927-ben történt alapítása óta ezúttal 29-edszer adják ki. Árucsere Finnországgal A Finnországba szállított magyar áruk értéke tavaly az 1968. évi 64 millió devizaforintról 92 millió devizaforintra emelkedett. Még ennél is nagyobb arányokban bővült a behozatal, amelynek értéke csaknem megkétszereződött, az 1968. évi 62 millió devizaforinttal szemben tavaly 121 millió devizaforint volt. A Finnországba irányuló magyar árukivitelben az anyagfélék részesedése az utóbbi időben lényegesen emelkedett és a múlt év végén meghaladta az 50 százalékot, a könnyűipari cikkek aránya az 1967. évi 26 százalékkal szemben viszont csupán 12 százalék körül volt. Szakszervezeti segély az árvízkárosultaknak A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsán elmondták, hogy a SZOT titkárságának legutóbbi határozata értelmében gyorssegélyt adnak azoknak a szakszervezeti tagoknak, akik kárt szenvedtek Szegeden és Csomgrád megyében az árvíz, illetve a belvíz pusztításától. Ez a segély természetesen független a Vöröskereszt, vagy más szervek segítségétől, ez kizárólag szakszervezeti tagok kaphatják. A segély igényjogosultsága ebben az esetben is megegyezik a szakszervezeti segélyeknél általánosan érvényes szabályokkal. A gyorssegélyre azok tarthatnak igényt, akik ténylegesen kárt szenvedtek az árvíztől, vagy a belvíztől, s nagycsaládosok, illetve akik egy, vagy több keresettel nem rendelkezőt tartanak el. A gyorssegély nagysága ezer forintnál kezdődik. Egy családtól — a kárt szenvedett családoktól— csak egy szakszervezeti tag kérhet segélyt. A szakszervezeti tagok segélykérelmeiket alapszervezetük üzemi bizottságához nyújtsák be — kérik az SZMT vezetői. A kérelemhez csatolják a tanács által kiállított igazolást arról a kárösszegről, amely őket érte az árvíz, vagy a belvíz során. A tanács igazolja azt is, hogy mennyi segélyben részesültek már más szervektől. Az így benyújtott kérelmeket a szakszervezeti bizottságok véleményezik és elküldik a szakmai ág szakszervezetének megyei bizottságához; ha a szakmai ágban nincs a szakszervezeteknek megyei bizottsága, a kérelmeket a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsához továbbítják javaslataikkal együtt. A szervezett munkások megyei fóruma gyorsan dönt és folyósítja a segélyeket. Az SZMT újból felhívja a kárt szenvedett szülők figyelmét, hogy a Vöröskereszttel együttesen szívesen elviszik 6—14 éves korú gyermekeiket üdülni, amíg összedőlt, vagy megrokkant otthonaikat újjáépítik. Az üdülést igénybe vehetik azok a gyermekek is, akiknek szülei nem tagjai a szakszervezeteknek. Az üdülésért nem kell fizetni, teljesen díjtalan. Jelentkezni Csongrád megyéből a vöröskeresztes akcióbizottságoknál lehet. Jelentkezés után a szakszervezet és a Vöröskereszt részletes tájékoztatást ad a szülőknek az üdülés időpontjáról. Segítenek a KISZ-isták Megnyíltak — mint jelentettük — a KISZ építőtáborai az árvíz sújtotta területeken. A KISZ Borsod megyei bizottságának hívó szavára az idén mintegy négyezer fiatal tölti szabadságának egy részét önkéntes nyári építőtáborokban. Képünkön, munkában a fiatalok Előkészületek az új rendszerű szakmunkásképzésre Joggal mondhatjuk el az elmúlt év végén elfogadott törvényről, hogy korunk igényeinek megfelelően jelöli ki oktatási rendszerünkben az ipari szakmunkásképző intézetek helyét, amikor kimondja, hogy ezek speciális rendeltetésű középiskolák, amelyeknek alapvető feladata a magas képzettségű szakmunkás-utánpótlás nevelése. Az új oktatási rendszerből adódó feladatokat tárgyalták meg tegnap a szegedi 600. számú Móra Ferenc Szakmunkásképző Intézet vezetői. László Nándor igazgató elmondotta, hogy az intézet keretén belül 12 szakma oktatásában érvényesülnek az új elvek. Az ehhez szükséges tanterv, tankönyvek és segédeszközök már elkészültek, így tehát a szeptember elsején induló új tanévben megvalósul a háromlépcsős képzési rendszer. Az első csoportba tartozó oktatási rendszerben szakmunkásbizonyítványt szerző tanulók különbözeti vizsgával folytathatják tanulmányaikat a középiskolák harmadik osztályában. Második kategóriába azok tartoznak, akik különbözeti vizsga nélkül léphetnek középiskolába, míg a harmadik csoportnak megfelelő oktatásban részesülők a szakmunkás-bizonyítvánnyal együtt érettségi bizonyítványt is kapnak. Az intézet jövőjéről szólva az igazgató ismertette a terveket. E szerint még az idén meg kellene kezdeni az új, tizennégy tantermes, tornateremmel is ellátott, iskola, a 200 személyes kollégium és szociális létesítmények építését. A szükséges terveket, valamint a költségeket a Munkaügyi Minisztérium rendelkezésre bocsátotta. Az intézet saját erőből megoldotta a kivitelezési munka megkezdését akadályozó régi épületek bontását is. Mindez azonban nem bizonyult elegendőnek, mert a DÉLÉP lemondta a munkát, így tehát ez idő szerint nem látszik biztosítottnak, hogy ebben az évben megkezdődhet az új iskola építése, amely nélkül pedig aligha valósítható meg a törvény szellemének megfelelő szakmunkásképzés. Az intézet kollégiumában megtartott munkaértekezlet után került sor „Az ifjúság szárnyalása” című szobor leleplezésére. Alkotója Zoltai Miklós, a 600-as számú intézet rajztanára. \ Az egy százalék tartaléka Naponta terjed az egyszázalékos mozgalom. Nem kell hozzá rábeszélés, az elhatározás önként születik, egyre több műhelyben, a munka birodalmában. Egyik nagyüzemünk köztiszteletben álló, 63. életévéhez közeledő mestere meglepetten nézett, amikor megkérdeztem: miért jelentkeztek ok? Nem értette a kérdést. Számukra nem volt eldöntendő, hogy vállalkoznak-e vagy sem. „A kárt maguknak kell helyrehozni, ez teljesen természetes!” Az egyszázalékos mozgalmat a Szegedi Konzervgyár indította, de akármelyik üzemünkben előbbutóbb megfogalmazták volna a gondolatot. Hisz a kezdeményezés egyenes következménye a küzdelmes árvízi éjszakáknak, az akkori összefogásnak Az első napok után józan, okos elemzéssel kellett megtalálni az új életet teremtő munkamozgalom technológiáját. Azt, amellyel az emberek segíteniakarását a legökonomikusabban válthatjuk sebet gyógyító, rombadőlt házakat építő milliókká. Megismerve az üzemek terveit, a kialakult gyakorlatot, tisztán látni, hogy az egyszázalékos mozgalom nem az emberek túlfeszítésével kíván eredményt produkálni. A tartalékok másban, új módon összeállított matériában találhatók. Valami csodamódszer? Eddig nem ismert gazdasági serkentő? Nem. Tulajdonképpen semmi új nincs az egyszázalékos mozgalom valóraváltásának gyakorlatában. Nézzük a példákat, amelyekből kiderült, hogy a régi kategóriák hogyan kaptak új erőre. Az olajtermelő vállalatnál a mozgalom keretében autószerelők olajtermelő berendezések ellenőrzésére vállalkoztak. Hogyan telik erre idejük? — úgy, hogy az ő feladatukat — ebben az esetben a gépkocsik egyes számú szemléjét — maguk a gépkocsivezetők vállalták! Ha a munkaakció sikeresen befejeződik, biztosan kiszámítják majd, hogy a tetemes ellenőrzési munka mennyibe került volna, ha idegen szakembereket bíznak meg. A seprűgyárban, miután a szocialista brigádvezetők igent mondtak, a műszakiak tervezték meg, hogy az emberi vállalkozó kedvét mivel, miként hasznosítsák a legjobban. Úgy döntöttek, hogy gépekkel „adják” össze, s új termékeket készítenek ... A gumigyárban nemcsak a többtermelésre fordítottak gondot, hanem az anyagtakarékosságra is. Elsősorban azért, mert a drága alapanyagból mindig hiány van, az egyszázalékos mozgalom célkitűzései kifejezetten kedveznek a takarékosságnak. És itt érdemes egy pillanatra megállni. Azt mondhatjuk, hogy az új munkamozgalomban nincs semmi új. A most alkalmazott régi módszerek mégis nagy eredményt ígérnek. Miért? A magyarázatot szintén a szegedi üzemekben hallottakból idézhetjük. Takarékosság, célszerű szervezés, a gépek jobb kihasználása — mindmind jó és értékes dolog. De nem is az elveken múlik a termelékenység, a munkamenet, hanem a gyakorlaton, a végrehajtáson. Magyarul: hiába programozzuk mi a legcsodálatosabb technológiát, a közgazdászok hiába állítják föl a legjobbnak ígérkező sémákat, ha az emberek nem igazodnak hozzá igazán belülről is. Most ilyen problémánk nincs. Személyes tapasztalatom — mondta az igazgató —, hogy soha olyan készség még nem mutatkozott meg az újítások, a racionális szervezési módszerek alkalmazásában, és gyors végrehajtásában, mint most, az egyszázalékos mozgalom keretében. Nem lehet minden példát elmondani. A kábelgyárban, a gumigyárban, az olajmedencében, könnyűipari üzemeinkben éppen olyan általános a műszakiak és munkások összefogása, mint annak idején a gátakon. E rövid hetek számtalan példáját sorolhatnánk arra, hogy mi az új az egyszázalékos mozgalomban. Az egyszázalékos mozgalomban az érzelem és az ész találkozott. Hatalmas tartalékát egyaránt alkotja a munkásöntudat és a műszaki tudás, a gépekben, új szervezési módszerekben rejlő lehetőség. A gyakorlat azt mutatja, hogy a gyárak irányítói elősegítették a két fő alkotóelem egyesülését. Ha jól meggondoljuk, ilyen összefogásnak csak sikere lehet. Matkó István SZERDA, 1970. JÚLIUS 1.