Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

CSÜTÖRTÖK, 1970. OKTÓBER 1. kolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr, Székesfehérvár, Nyíregyháza, Szombathely, Szolnok —, amely egyben az iparfejlesztés nagyobb vonzási centruma is. Ezen túl azonban számos más városunk is szépen fog fejlődni. Mintegy 30 település városiasodását gyorsítjuk, kifejlesztve arányosan elhelyezett kis- és középvárosok hálózatát. A több községet ellátó alapfokú intézmények fejlesztésével folytatódik a falukörzet-központok kialakítása, a külterületi népesség csökkenése, a tanyarendszer fokozatos visszafejlődése. A tervidőszakban tovább folytatjuk az egyes kiemelt idegenforgalmi és üdülőterületek fejlesztését. Különösen a Balaton és a Velencei-tó környékének fejlődése gyorsul meg. Az elkövetkező öt évben a Balaton-vidék fejlesztése érdekében mintegy 5—B milliárd forint, a velencei üdülőövezet fejlesztése érdekében pedig kb. 1 milliárd forint értékű beruházás valósul meg. A lakosság életkörülményeinek területi alakulását a termelőerők területi változásának eredményeként kialakuló foglalkoztatási helyzet és a jövedelempolitikai célok, továbbá a lakossági infrastrukturális ellátás területi fejlődése határozza meg. Ennek eredményeként a lakáskommunális ellátásban számottevően csökkenni fognak a területi különbségek és az egészségügyi-szociális, valamint kulturális ellátás terén is mérséklődnek a területi színvonalkülönbség a IV. ötéves terv területfejlesztési céljai alapján reális az a várakozás, hogy 1975 körül országunk egyik területét sem jellemzi majd kirívó elmaradottság sem a jövedelmi viszonyokban, sem a foglalkoztatásban, és ennek alapján fokozatosan rátérhetünk a területi fejlesztés további nagyjelentőségű feladatainak megvalósítására, a falusi és a városi életkörülményekben még meglevő lényeges különbségek megmegszüntetésére. Tisztelt képviselő elvtársak! Gazdaságirányítási rendszerünkben gazdaságpolitikai céljaink elérését nagymértékben tervszerű pénzgazdálkodással segítjük elő, és ebben fő szerepe van az állami költségvetésnek. Költségvetési mérlegre vonatkozó számítások is azt mutatják, hogy tervünk reális, végrehajtható, ha a végrehajtás folyamatában nem térünk el a gazdaságpolitikánkban magunk elé állított legfőbb elvektől. Mindemellet szükséges felfigyelnünk arra, hogy olyan jelenségek is tapasztalhatók, amelyek a gazdasági egyensúly erősítése ellen hatnak. Ilyenek mindenekelőtt némely területen az erőnket meghaladó ágazati fejlesztési elgondolások, az állami támogatások iránti túlzott igények, az értékesítési lehetőségekkel nem kellően számoló termelési törekvések. Szeretném már most, az 1971. évi költségvetés országgyűlési tárgyalása előtt hangsúlyozni, hogy költségvetési kiadásaink növelésénél következetesebben kell számba vennünk a bevételek növelésének reális lehetőségeit. Költségvetésünk jelenleg nincs egyensúlyban. Az egyensúlyt a következő öt év folyamán kell megteremtenünk. Ennek a célnak az eltisztelt Országgyűlés! Meggyőződésünk, hogy a tervjavaslat reálisan megítélt gazdasági valóságra épül, s benne megfelelően jut kifejezésre népgazdaságunk jelenlegi fejlődési szakaszának lényege és sajátossága. Ötéves tervünk realitása szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy kölcsönösen egyeztetjük és egyre magasabb színvonalon hangoljuk össze gazdaságfejlesztési terveinket a KGST országaival. Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy tervkonzultációs tárgyalásaink az országok többségével befejeződtek, vagy közvetlen befejezés előtt állnak. Különösen jelentős a Szovjetunióval közelmúltban lefolytatott tárgyalásunk, amelynek eredményeit igen nagyra értékeljük. A Szovjetunió szállításai az 1971—75-ös évekre biztosítják a magyar ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges energia és energiahordozók importjának döntő részét. Jelentős mértékben elősegítik a magyar vaskohászat fejlesztését, mezőgazdaságunk műtrágya ellátását. Fafeldolgozó iparunk, papíriparunk, színesfémkohászatunk ugyancsak jelentős mértékű szovjet nyersanyagszállításokra alapozhatja a termelés bővítését. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való gazdasági kapcsolataink erősítése ötéves tervünk realitásának legfontosabb biztosítéka. Ez a tény többet kíván tőlünk, mint amennyit az eddig elért eredmények továbbvetítése igényelne. Kiemelném például azt a hármas követelményt, amelynek együttes érvényesítése legfontosabb feltételét jelenti előirányzott gazdasági fejlődésünk megvalósulásának. Ezek: kielégítő termelési ütem, növekvő gazdasági hatékonyság — szilárd belső és nemzetközi gazdasági egyensúly érése és a költségvetés szükséges stabilitása érdekében a tervidőszakban szigorúan érvényesíteni kívánjuk a törvényjavaslatban is megfogalmazott követelményt, hogy — a vállalati jövedelmek központosított hányadának kis mértékű emelésével is — növeljük a költségvetés bevételeit; a termelő ágazatok fejlesztésénél mérsékeljük a költségvetésből rendelkezésre bocsátott eszközök arányát; csökkenjük, elsősorban a veszteségtérítő jellegű támogatásokat és ésszerű takarékosságot érvényesítünk a társadalmi közös fogyasztást szolgáló kiadásokban. A IV. ötéves tervről szóló törvényjavaslat új vonása, hogy nemcsak a terv célkitűzéseit, a megvalósítandó feladatokat tartalmazza, hanem a terv végrehajtását megalapozó szabályozó rendszer lényeges alapelveit is. A terv elfogadásával tehát tervtörvény, a legmagasabb szintű jogszabály fogja az irányítás közvetlen és közvetett közgazdasági szabályozó eszközeinek lényegét, az ár pénzügyi, hitel-, bérpolitika, valamint a külkereskedelmi szabályozás alapelveit, a területi fejlesztés fő szabályozó eszközeit rögzíteni. Az elmúlt két évben az éves tervek és a teljesítés egybevetése is azt mutatja, hogy népgazdaságunk tervszerűen fejlődött. A közgazdasági szabályozás hatékonynak mutatkozott a gyakorlatban és a szabályozó rendszer egészében jól szolgálta a fejlődés tervszerűségét. Ezért az 1968-ban életbe léptetett szabályozók rendszerén elvi jellegű módosítás nem történik. Úgy véljük, hogy azok alapjában biztosították a gazdaság tervszerű fejlődését és igen fontos az is, hogy a vállalatoknak a távlati érdekeket is szem előtt tartó gondolkodását a szabályozó rendszer lényegbe vágó gyakoribb változtatása ne gátolja. Olyan változtatásokat akarunk végrehajtani, amelyek erősítik a kedvező tendenciákat, és hozzájárulnak a gazdálkodás megjavításához azokon a területeken, ahol a szabályozás eddig nem bizonyult elég hatékonynak. A törvényben a gazdasági szabályozás alapelveit és a megvalósítás fő irányait rögzítjük, figyelembe véve azt, hogy a tervidőszak folyamán a gazdasági gyakorlat által indokolt változtatásokat, tökéletesítéseket végrehajthassuk. Tervgazdaságunk fő jellemzője változatlanul az, hogy gazdasági életünket a népgazdasági terv alapján, az abban rögzített gazdaságpolitikának megfelelően irányítjuk. Fontosnak tartjuk, hogy a vállalataink és tanácsaink, élve a számukra biztosított önállósággal, tervszerűen gazdálkodjanak, s vállalati és tanácsi szinten is magasabb színvonalú tervezés bontakozzék ki. A kormány ezért szükségesnek tartja, hogy a tanácsok és a vállalatok a tervtörvény elfogadását követően a terv célkitűzéseinek és a gazdasági szabályozóknak a figyelembevételével készítsék el középtávú terveiket. romjaival, mindenekelőtt a lakásépítési programmal, amely a kohászattól és a gépipartól is nagy erőfeszítéseket követel. A miniszter kijelentette: a 400 000 új lakás felépítéséhez szükséges gépészeti és lakásfelszerelési cikkek előteremtése nagy feladatot jelent, a szükséges vállalati és állami erőforrások, valamint a tervezett import — elegendő az igények kielégítésére. A kohó- és gépipar a gázprogram végrehajtásában is részt vesz csővezetékek, csőhálózati szerelvények, vezérléstechnikai és regisztrálóműszerek, berendezések gyártásával, szállításával. Az alumíniumipar fejlesztésében a kohó- és gépipar érdekeltsége kettős: egyrészt közreműködik a nagy beruházások létrehozásában, másrészt mint felhasználó, az átlagosnál gyorsabban növeli az alumíniumból készülő cikkek gyártását. Különösen a közúti járműiparban, a villamos-gépiparban és a fémtömegcikk-iparban alkalmazhatnak az eddiginél jóval több alumíniumot. — A kiemelt népgazdasági programok közül — mondotta — a kohó- és gépipart közvetlenül érinti a közúti járműprogram, amelynek első fejlesztési szakasza az idén zárul. Ezután a miniszter a szocialista országok közötti műszaki-tudományos együttműködés, termelési kooperáció, gazdasági integráció kibontakoztatásának jelentőségét hangsúlyozta, s hozzáfűzte: a kölcsönös előnyök alapján az együttműködést más országokkal is fejleszteni kívánjuk. A miniszter befejezésül a munka- és üzemszervezés színvonalának emelésére, a munkahelyi légkör javítására, a belső tartalékok feltárására és hasznosítására, a munkafegyelem megszilárdításának fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondotta, mindennek lényeges feltétele a vezetés színvonalának további emelése. Reális költségvetés Tanácskozik az országgyűlés Sikereink záloga: a párt helyes politikája Tisztelt országgyűlés! Szocialista társadalmunk erősítésének, a jólét további növekedésének a gazdasági fejlődés az alapja. Az ötéves terv gazdaságpolitikai céljait akkor teljesítjük sikeresen, ha a megkezdett úton járva, töretlenül fejlesztjük gazdaságunkat. További sikereink legfőbb záloga pártunk politikája, dolgozó népünk bizalma e politika iránt, amelyet őszintén magáénak érez. Kormányunk azzal a meggyőződéssel terjeszti szocialista társadalmunk építésének IV. ötéves programját az országgyűlés, dolgozó népünk elé, hogy az találkozik társadalmunk egyetértésével és elnyeri támogatását. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk annak tudatában kezdhet hozzá az alkotás újabb, nagy feladataihoz, hogy azok valóra váltásával népünk jobb és boldogabb jövőjét, a szocialista társadalom ügyét szolgálja. Dr. Horgos Gyula felszólalása A miniszter beszédében egyebek között utalt arra, hogy a termelés hatékonyságának erőteljes növelése a népgazdaság valamennyi ágában megköveteli a műszaki-technikai színvonal általános emelését, korszerűsítését. Ebben nagy feladatokat kell megoldania a kohóés gépiparnak, amelynek munkáját közvetlenül, vagy közvetve a törvényjavaslat valamennyi fejezete érinti. Különösen nagyok kötelezettségei az életszínvonalpolitika realizálásában: a következő öt évre a közfogyasztási cikkek termelésének 60—65 százalékos emelését, a minőség javítását, a választék bővítését tervezik. Ezután arról szólt a miniszter, hogy a népgazdaság beruházásaihoz 26 százalékkal több gépet kell rendelkezésre bocsátani, mint az előző ötéves tervben. E gépeknek körülbelül felét hazai forrásból, tehát a gépiparnak kell biztosítania. Külön foglalkozott a negyedik ötéves terv- kiemelt prog Győri Imre beszéde Csongrád megye — mondta egyebek között — öt városával, lakossága több mint a felének városokba történt településével a legvárosiasodottabb országrészek közé tartozik. A városok fejlődésével együttjáró gondok közül a lakáshelyzetet emelte ki. Elmondta, hogy az előzetes tervek szerint a megye négy városában (Szegedről nem beszélve), Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Makón és Csongrádon 1240 szövetkezeti és állami lakás építhető a következő ötéves tervidőszakban. A nyomasztó lakáshelyzet enyhítésére a képviselő további 200—300 állami lakás megépítéséhez kért segítséget a kormánytól. A kérést azzal támasztotta alá, hogy már a harmadik ötéves tervben befejezték az említett városok víz és csatornarendszerének kiépítését és megkezdték a négy városközpont rekonstrukcióját. Elmondta azt is, hogy a negyedik ötéves terv során Szegedet nem számítva, Csongrád megyében összesen 7600 lakás megépítését tervezik, s ezen belül az említett 1240 családi otthon még 20 százalékot sem jelent, országosan viszont lényegesen kedvezőbb az arány. A mezőgazdaságról szólva beszámolt arról, hogy a mostoha időjárás, az árvíz, a belvizek miatt sok olyan Csongrád megyei szövetkezet is most nehézségekkel küszködik, amely korábban nem tartozott a gyengébb téeszek kategóriájába, sőt egy idő óta már a legjobb eredményekkel gazdálkodó téeszek között tartották számon. Ezek a szövetkezetek, élve a gazdaságirányítási reform nyújtotta kedvező lehetőségekkel, nagy beruházásokba kezdtek, hogy hosszabb távra megalapozzák gazdálkodásukat. Az utóbbi másfél esztendőben 30 szakosított szarvasmarha-telep és 12 szakosított sertéshizlaló-telep, valamint 9 új kertészeti telep építéséhez fogtak hozzá. A mezőgazdaság szempontjából közismerten kedvezőtlen 1970-es esztendő viszont azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ez a dinamikus fejlődés megtorpan. A megkezdett beruházások befejezését, mielőbbi termelésbe lépését mindenképpen biztosítani kellene, ezért a képviselő az érintett téeszek részéről tolmácsolta azt a kérést, hogy egyéni elbírálás alapján mérlegeljék a közép és hosszú lejáratú hitelek prolongálásának lehetőségét. A megyei bankszervek által ugyancsak egyéni elbírálásos formában forgóalappótló, illetve forgóeszközhiteleket kellene juttatni a rászoruló téeszeknek. Márcsak azért is, mert az a tapasztalat — mondta Győri Imre —, hogy ezek a téeszek az őszi betakarítási munkák elvégzése és az érte járó bér kifizetése érdekében nem egyszer kénytelenek lemondani a műtrágya és egyéb anyagok vásárlásáról. Keresni kell az útját annak, hogy miképpen tudjuk biztosítani a termelőszövetkezetek működését, tevékenységét, úgy, hogy a termelőszövetkezeti kollektívákat ért elemi kár, kiesések ne háruljanak mindenestől a társadalomra. A termelőszövetkezetekben dolgozók, a termelőszövetkezeti vezetők nem igénylik, hogy az állam tartsa el őket a jelenlegi helyzetben, de kérik, hogy igenis keressék, találják meg az útját, módját, lehetőségét annak, hogy a pillanatnyi helyzet ne tartson sokáig, ne legyen két-három esztendőre való kihatása. Élénk törekvés tapasztalható a termelőszövetkezeteknél az új középtávú fejlesztési tervek elkészítésére. Ehhez igénylik a lehetőségek szerint hosszabb távon ható, viszonylag stabilabb szabályozórendszert és a megbízható információkat, hogy tudják mihez tartani magukat. Ezt azért kérik a termelőszövetkezetek, mert az elmúlt években gyakran és gyorsan változtak a szabályozók, előfordult, hogy amikorra valamelyik termelőszövetkezet élni kívánt egyik vagy másik lehetőséggel, akkorra azt már mint lehetőséget megszüntették, visszavonták vagy megváltoztatták. A mezőgazdaság negyedik ötéves tervével kapcsolatban Csongrád megye helyzetéből kiindulva még két olyan lehetőségre hívta fel a figyelmet, amely morális támogatást, ha lehet, anyagi támogatást is érdemel. Az egyik a megyében található energia takarékos és hatékony felhasználása a mezőgazdaságban. E téren a megye adottságai országos viszonylatban a legjobbak közé tartoznak. A geometrikus energiát már eddig is sok téesz hasznosította a zöldségtermesztésben. Emellett megvan a lehetősége, hogy a területünkön található földgáz is ,,belépjen” a mezőgazdasági termelésbe. A zöldségtermesztésben, állattenyésztő telepeken, szárítóknál és másutt is felhasználható ez a helyben található olcsó energia. Az illetékesek abban nyújthatnak segítséget, hogy érdemes legyen ezek felhasználása, hogy a téeszek találják meg ilyen vonatkozásban anyagi érdekeltségüket. A belvízrendezéshez kért erőteljesebb állami támogatást a képviselő. Vázolta Csongrád megye további iparosításának terveit. Ez utóbbi kapcsán megemlítette, hogy a megyében kitermelt földgázt és szénhidrogént túlnyomó többségben elszállítják az ország más területére, ami érthető, viszont a helyi érdekektől függetlenül a népgazdaság érdeke is megköveteli: e természeti kincsek egy része helyben szolgáljon az ipar fejlesztésére. A harmadik ötéves terv idején, de már korábban is voltak olyan elgondolások, hogy Csongrád megye területén fejlesztik a vegyipart. Akkor még ismeretlen volt az a nyersanyagkincs, amelynek kiaknázása az elmúlt évek során megkezdődött: jelenleg az ország kőolajtermelésének mintegy felét adja a megye, és számítások szerint az 1970-es évek elején a földgáztermelésnek körülbelül egyharmadát vagy még ennél is nagyobb mennyiséget fog szolgáltatni. Viszont mióta kiderült, hogy jelentős vegyipari nyersanyagokkal rendelkezik ez a terület; a vegyipar fejlesztése lekerült a napirendről. A tervtörvény-tervezetben szó van arról, hogy az országban két olyan hőerőmű épül, amely szénhidrogén-bázisra támaszkodik. Célszerű lenne az egyiket a délalföldi szénhidrogén lelőhelyén létrehozni. Ugyanakkor a vegyipar fejlesztése mellett más tényezők is szólnak, például az, hogy fejlett tudományi kutatóbázis van a szegedi egyetem és az ott levő akadémiai intézetekben. A törvényjavaslatot a képviselő elfogadta. (MTI)