Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

2 Külpolitikai REFLEKTOR Szovjet külügyminiszter még sohasem­ járt a Német Szövetségi Köztársaság földjén, Gromiko és vendéglátó­jának, Walter Scheelnek a Frankfurt közelében levő Tau­­nus-hegységben lezajlott találkozása viszont logikusan il­lett abba a nagyszabású­ tárgyalássorozatba, amely az utób­bi egynéhány évben általában földrészünkön és az utóbbi egynéhány hónapban különösen a szocialista országok és a Német Szövetségi Köztársaság között kialakult... Ugyanakkor bizonyos meglepetést keltett, hogy csü­törtökön Bonnban megállapodás jött létre a két német ál­lam közötti hivatalos eszmecsere folytatódásáról. Emléke­zetes, hogy Willi Stophnak, az NDK és Willy Brandtnak, az NSZK kormányfőjének tavaszi kasseli találkozója nem hozott eredményt. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha nem lenne továbblépési lehetőség, mintha az első erfurti talál­kozás, majd a második kasseli kormányfői megbeszélés után a „párbeszéd” folytatására egy ideig nem lenne mód. Akkoriban az NDK részéről értésre adták­, hogy „gon­dolkodási időt” adtak Bonnak. A nyugatnémet kormány­nak meg kell fontolnia, hogy hajlandó-e elindulni a reali­tások útján, kész-e nemzetközi jogi kapcsolatokat létesí­teni a Német Demokratikus Köztársasággal az egyenjogú­ság, a kölcsönös előnyök alapján? A „gondolkodási idő” alatt Bonnban dönteni kellett például a határok kérdésében is: elismeri-e az NSZK az Odera—Neisse határt, elismeri-e az NDK nyugati határá­nak sérthetetlenségét? A Brandt—Scheer kormány jelen­tős lépést tett előre, amikor augusztusban szerződést kö­tött a Szovjetunióval. A Moszkvában aláírt, egyelőre azon­ban még nem ratifikált szerződés kimondja valamennyi európai határ sérthetetlenségét... Most még nem történt megállapodás arról, hogy mi­lyen szinten folytatják az NDK és az NSZK tárgyalásait, azaz, hogy kik vesznek részt majd az eszmecseréken, ar­ról sem született döntés, hogy hol és mikor találkozzanak a két német állam küldöttei, de már az elvi döntés is a „párbeszéd” folytatásáról igen fontos! A biztonsági konferencia előkészítése A Gromikov Scheel megbeszélésre visszatérve: a szov­jet külügyminiszter e pillanatban a világon az egyetlen ember, akinek első kézből származó, pontos értesülései vannak a különböző érdekelt országoknak a német ügyek­ben elfoglalt álláspontjáról. Hiszen két hét leforgása alatt Gromiko tárgyalt Nixon amerikai elnökkel és Rogers kül­ügyminiszterrel, Heath brit miniszterelnökkel és Douglas­ Home külügyminiszterrel, továbbá több nyugat-európai ország képviselőjével, most Walter Scheellel is, ugyanak­kor pedig a szovjet külügyminiszter állandó kapcsolatban volt a szocialista országoknak az ENSZ-közgyűlésen jelen volt külügyminisztereivel, illetve hazatérve tanácskozott Walter Ulbrichttal, az NDK Államtanácsának elnökével, továbbá a német békeállam több más vezetőjével. Alaposan megfontolt, minden részletében kidolgozott napirend szerint folytak le ezek a megbeszélések. (Scheel megjegyzése: „Eszmecserénkből nem maradt­­ egyetlen fontos probléma sem...”) Az európai biztonság szem­pontjából nagy jelentőségű, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződést most már ratifikálja, azaz erősítse meg a bonni parlament, a Bundestag is. Eredményre kell vezetniök úgyszintén a lengyel—nyugatnémet tárgyalásoknak, ame­lyek a jövő héten kerülnek döntő szakaszukba. Az NDK és az NSZK közötti nemzetközi jogi kapcsolat megterem­tése fontos feladat. Nyugat-Berlinben a négyhatalmi tár­gyalásokon kell eredményt elérni, úgy, hogy rögzítsék Nyugat-Berlin külön jogállását. E megannyi részteendő mellett, velük egyidőben meg kell teremteni az európai biztonság minden más feltételét. Ehhez jó szolgálatot tesz majd az európai biztonsági konferencia. Nyilvánvaló, hogy Gromiko sorozatos tárgyalásai ennek előkészítését is szolgálták. Schiller Budapesten Az elmúlt hétnek „német jellegét” a hazai diplomá­ciai események is mutatták. Budapesten járt dr. Karl Schil­ler, a nyugatnémet kormány gazdaságügyi minisztere, aki Vályi Péter pénzügyminiszterrel együtt aláírta a két or­szág hosszúlejáratú árucsereforgalmi, gazdasági és műsza­ki együttműködési megállapodását. 1974. végéig érvényes ez a megállapodás, kiterjed a gazdasági-műszaki kooperá­cióra is, hasonlóan fontos az az előírása, amelynek értelmében az­ NSZK-ban bővítik azoknak a magyar árucikkeknek a körét, amelyeket korlátozás nélkül exportálhatunk. Csü­törtökön Budapestre érkezett Wolfgang Rauc­fuss minisz­terelnök-helyettes vezetésével a Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége, hogy az 1971—1975. évre szóló hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodás előkészü­leteiről tárgyaljon. A cél a két ország árucseréjének 60 százalékos növelése! Az európai események, a német ügyben mutatkozó kedvező jelek ma még éles ellentétben állanak azzal, hogy az­ USA-ban egyelőre tart — ha csökkenő irányzattal is — a hidegháborús jellegű szóözön. A jövő kedden lesznek a törvényhozási választások, valószínű, hogy utána tompul az amerikai politikai támadások éle... A Közel-Keleten az új jordániai kormány megalakulá­sa egyelőre csak újabb viharfelhőket vonz a polgárháború sebeiből még ki sem gyógyult ország fölé. Kérdés, nem­ készül-e új, figyelemelterelő manőver akkor, amikor a vi­lág tekintetének éppen arra kellene irányulnia, hogy a jö­vő héten lejáró tűzszünetet meghosszabbítják-e és a Jar­­ring-féle tárgyalásokat az arab országok és Izrael képvi­selői között végre megkezdik-e? A tárgyalások előt­t Abba Eban izraeli külügyminiszter ENSZ-beli nyilatkoza­tából tudjuk — Tel Aviv még mindig elzárkózik. Pálfy József • Ottawa (MTI) Ottawában szombaton vé­get ért a NATO nukleáris tervező csoportjának kétna­pos ülésszaka. Az ülésről kiadott rövid közleményből kitűnik, hogy a résztvevők a NATO rakéta­nukleáris potenciáljának to­vábbi növelésével kapcsola­tos tervekről tanácskoztak, s tisztázták a „taktikai atom­fegyverek elsőként való al­kalmazásának politikai irány­elveit”. Megállapodásra ju­tottak a földi atomaknák esetleges alkalmazásának „politikai irányelveiben” is. A Canadian Press közlemé­nye szerint az Egyesült Ál­lamok az ülésszakra olyan jelentést készített, amely ki­fejti a földi atomaknák tele­pítésének amerikai tervét, az úgynevezett „potenciális vál­ságkörzetekben” — a szocia­lista országok határainak kö­zelében. Laird amerikai hadügymi­niszter —, mint az AP ame­rikai hírügynökség jelenti — az ülésszakon a misztifikált, „szovjet fenyegetésre” hi­vatkozva követelte a tagor­szágok pénzügyi és katonai hozzájárulásának növelését. NATO-fegyverekVálasztási finis az USA-ban • Washington (MTI) Szombaton a vádaskodá­sok, személyeskedő támadá­sok, fizetett tv- és újság­hirdetések formájában köz­zétett becsületsértő rágal­mazások jegyében tetőzött az amerikai kongresszusi választási hadjárat. A Re­publikánus Párt pénteken este fél órára kibérelte a CBS tv-hálózatot, hogy a kaliforniai Anaheimben ren­dezett választási gyűlésről sugározza Nixon elnök be­szédét. A szokatlan lépést a Fehér Ház azzal indokolta, hogy az elnöknek „roppant fontos” mondanivalója volt az egész ország számára a csütörtökön este lezajlott Incidenssel kapcsolatban. Mint jelentettük, csütörtö­kön a kaliforniai San José­ban háborúellenes tüntetők záptojásokkal dobálták meg az elnök kocsiját. A Fehér Ház szóvivője később azt mondotta, hogy kődarabokat is hajigáltak az elnök felé. Ez az Incidens a kortes­hadjárat finisében Nixon elnök és Agnew alelnök beszédeiben már annak bi­zonyítékaként szerepelt, hogy a „radikális antide­mokratikus elem­ek egy ma­roknyi csoportja” felfordu­lással fenyegeti az amerikai társadalmi rendet. Erre a té­mára alapozva szólította fel Nixon elnök ismételten a választópolgárokat, hogy szavazzanak azokra a jelöl­tekre, akik szilárdam tá­mogatják kormányzatát „a törvényes rend megvédelme­­zésében”. Agnew alelnök a „rendbontó elemekről” szól­va pénteken este kijelentet­te: „itt az ideje, hogy az ef­féle szemetet kissöpörjük társadalmunkból”. A New York Times-na­k a Fehér Házban működő tu­dósítója szerint, éppen úgy, mint az elnök korábbi vá­lasztási beszédeiben „közbe­iktatott” tüntetések eseté­ben, a csütörtök esti inci­densnek is különös előzmé­nyei voltak. A Fehér Ház — írja a New York Times tudósító­ja — később képtelen volt megmagyarázni, miért en­gedték olyan közel a tünte­tőket az elnöki kocsikonvoj­hoz, s az sem világos, mi­ért nem választottak más útvonalat. További furcsa­ság, hogy Nixon elnök, még az incidens előtt, miért ment oda a tüntetők egy csoportjához, ahol kocsija hűtőjére felállva, ujjaival a győzelmet jelképező „V”*je­­let mutatta feléjük. Ziegler, az elnök sajtótitkára később tagadta, hogy az elnöknek szándékában lett volna fel­­heccelni a tüntetőket. A Washington Post szom­bati tudósításában megálla­pítja: „jobban már akkor sem sikerülhetett volna a dolog, ha a Republikánus Párt választási stratégái megrendezték volna a csü­törtök esti incidenst”. Befejeződött a JKSZ konferenciája • Belgrád (MTI) Szombaton este befejezte munkáját a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének el­ső országos konferenciája. A konferencia határozatot foga­dott el az ország politikai, gazdasági helyzetéről és a JKSZ ezzel kapcsolatos fel­adatairól. A JKSZ elnöksége által korábban előterjesztett határozati javaslatot most kiegészítésekkel jóváhagy­ták. A JKSZ „kiskongresszusa” jóváhagyta a párt mezőgaz­dasági politikáját is. Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke zárszavában hangoz­tatta, hogy a konferencia re­alisztikusan, pontosan, alko­tó módon vizsgálta az or­szág további fejlődése szem­pontjából nagy fontosságú kérdéseket. Egység mutatko­zott abban, hogy a problé­mákat meg kell oldani — fűzte hozzá, „olyan helyzet­ben vagyunk, amikor az idő ellenünk dolgozik, s ezért nagy erőfeszítésekkel, gyor­san meg kell oldani problé­máinkat” — mondotta Tito, s visszautasított minden olyan állítást, amely szerint a jugoszláv „önigazgató szo­cialista társadalom válságba került”. Hangoztatta: Jugo­szlávia a problémák ellenére óriási eredményeket ért el. Tito kifejtette, hogy az olyan intézkedések, mint az árak befagyasztása, ideigle­nes jellegűek, az áremelke­dések megállítását szolgál­ják, de ugyanakkor negatív hatásuk is van. A JKSZ el­nöke felszólítással fordult mindenkihez, hogy támogas­sák a jugoszláv kormány te­vékenységét. Gyorsan ki kell dolgozni a legmagasabb fó­rumok átszervezésének rész­leteit, s ezzel párhuzamosan végre kell hajtani az alkot­mány kiegészítését is. „Óriá­si munka áll előttünk” — mondotta. Majd beszéde vé­gén Jugoszlávia egységének fontosságát hangoztatta. VASÁRNAP, 1970. NOVEMBER 1. Todor Zsivkov fogadta Jakubovszkiit • Szófia (MTI) Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke szombaton fogadta Ivan Ja­­k­ubovszkij marsallt, a Var­sói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát. Jakubovszki­ marsall az egyesített fegyveres erők ka­tonai tanácsának és a had­sereg vezetőinek együttes ülése alkalmából tartózkodik Bulgáriában. A találkozó szívélyes, ba­ráti légkörben folyt le. Pakisztánban tartózkodik Marian Hoychalsk, a lengyel Állam­tanács elnöke. Rawalpindi repülőterén népviseletbe öltözött len­gyel kislány fogadta az államelnököt. (Telefotó — AP — MTI — KS) a­ szocialista gazdaság áru- és pénzviszonyairól A Pravda Szolovjev tollából terje­delmes elméleti cikket közöl az áru­pénzviszonyoknak a szocialista gaz­daságban betöltött helyéről. A cikk a többi között a következőket hang­súlyozza: A Szovjetunióban, valamint egy sor más szocialista országban a gaz­dasági reform előkészítése és megva­lósítása előmozdította a politikai gaz­daságtan fejlődését. A szocialista termelési viszonyok tökéletesítésének marxista—leninista megközelítése alapján a szovjet közgazdászok meg­oldották a reform megvalósítása szá­mos elméleti és gyakorlati kérdését. A közgazdasági elmélet egyik fon­tos és bonyolult kérdése annak vizs­gálata, hogy az áru-pénzviszonyok milyen helyet és szerepet töltenek be a szocialista gazdaságban. A problé­ma jelentősége a mostani időszakban kapcsolódik a gazdasági reform ta­pasztalatainak általánosításához, s a reform mechanizmusa további töké­letesítésének szükségességéhez. Az áru-pénzviszonyok elmélyült vizsgálatának a szocializmusban óriá­si jelentősége van a "burzsoá propa­ganda, valamint a jobboldali és „baloldali” revizionisták elleni esz­mei harc szempontjából is. A szocializmus és a kommunizmus mint egyazon kommunista társadal­mi alakulat különböző érettségű fo­kozata, közös természettel rendelke­zik: a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, a munka kol­lektív jellegű. A termelés mindkét szakaszban — ahogyan a marxizmus —leninizmus klasszikusai előre lát­ták — nem a piac ösztönös irányítá­sa alapján megy végbe, hanem az egyesült termelők tudatos és tervsze­rű tevékenységével. Annak a kérdésnek a helyes meg­oldása, hogy az áru-pénzviszonyok milyen helyet foglalnak el a szocia­lista termelési rendszerben, nem csu­pán előmozdítja a gazdasági reform mechanizmusának további tökéletesí­tését, hanem lehetővé teszi egyes szovjet közgazdászok bizonyos elmé­leti tételeinek tisztázását is. Ebből a szempontból felettébb idő­szerű a szocialista társadalom jelle­gének meghatározása. Egyes közgaz­dászoknak az az állítása, mely szerint a szocializmus az árutermelő társada­lom típusa, válfaja, logikusan vezet a szocializmus lényegének olyan fel­fogásához, hogy a szocializmus nem közvetlen társadalmi termelés, ha­­nem az árugazdaság rendszere. Ez a nézet távolról sem ártalmatlan sem elméleti, sem gyakorlati vonatkozás­ban. Az ilyesfajta „elméleti alapon” jelentkeznek az arra irányuló kíván­ságok, hogy „teret” kell adni az ér­ték­törvénynek. Ilyen alapon velőnU fel „a terv és a piac” úgynevezett problémája, az az állítás, hogy a munkaerő a szocializmusban is áru. Amennyiben a munkások által fo­gyasztott munkatermék áru, akkor a munkaerő is áru —, állítják ezek a közgazdászok. Mindemellett az ilyes­fajta érvelés elemi tévedés következ­ménye. Egyes közgazdászok azt tartják, hogy az áru-pénzviszonyoknak a szo­cialista gazdaságban nincsenek sem­miféle objektív okai. Azt állítják, hogy a szocializmusban csupán az áru-pénzforma létezik, de nincsenek áru viszony­ok a termelés szférájában és nem hat az értéktörvény. Az olyan kategóriák, mint áru, pénz, ár, nyere­ség és mások, állítólag csupán a mun­ka egyszerű számbavételének eszkö­zei. A forma elszakítása a tartalomtól azonban ellentmond a marxi—lenini, módszertannak. Az értékkategóriák­nak meghatározott gazdasági tartal­muk van és ezek a kategóriák jellem­zik a szocialista termelési viszonyok egyes sajátosságait. Az áru-pénzviszonyok új tartalmú, a szocializmusra jellemző felhaszná­lásának jelentősége abban van, hogy ezek a viszonyok a termelés tervsze­rű ellenzőrzésének sajátos, objektíven szükséges formáját jelentik, arra ösz­tönzik a termelőket, hogy teljesebben vessenek számot a társadalom szük­ségleteivel, növeljék a termék minő­ségét, szorítsák szűkebbre a társadal­milag szükséges ráfordítást, csökkent­sék a termelési költségeket. A továbbiakban a Pravda rámutat, hogy egyes közgazdászok nem értik az áru-pénzviszonyoknak a tervszerűen szervezett gazdaságban betöltött sze­repét, a szocialista vállalatok közötti gazdasági kapcsolatok létesítését „a partnerek szabad választása” alapján képzelik el, felvetik az ágazaton be­lüli verseny fejlesztését, a centralizált elvek gyengítését az árképzésben, a kereskedelmi hitel bevezetését.

Next