Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

VILÁG­­ PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK I Leninváros Felkészülés a nagy beruházásokra Leninvárosban lesz a szovjet—magyar kooperáció­val megvalósuló olefinprog­ram központi beruházása. Ez egyébként negyedik öt­éves tervünk egyik legna­gyobb létesítménye. A beru­házások koordinálására kor­mánybizottság jött létre. A bizottságban részt vesznek a beruházások megvalósulásá­ban érdekelt minisztériu­mok, szervek vezető képvi­selői A beruházás előkészületei­ről a Nehézipari Miniszté­riumban elmondották, hogy a Leninvárosban tulajdon­képpen három nagyüzem lé­tesül. Az egyik az évi 250 000 tonna (etilénre szá­mított) kapacitású benzin­­pirolízis üzem, a másik az olajfinomító, a harmadik pe­dig az erőmű, amelynek összteljesítménye kiépítésé­nek első szakaszában 800 megawatt lesz. A helyszínen az idén megkezdődnek az építkezés előkészületei. (MTI) Asszad Moszkvában Hafez Asszad tábornok, miniszterelnök vezetésével hétfőn szíriai párt- és kor­mánydelegáció érkezett Moszkvába. A Kremlben megkezdődtek a szovjet—Szí­riai tárgyalások, amelyeken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgor­­nij és Alekszej Koszigin. Szíriai részről Hafez Asszad miniszterelnök és a szíriai párt- és kormányküldöttség tagjai vesznek részt- Haszonnal dolgoznak a szegedi ipari vállalatok Változatlan lesz a részesedési alap Több pénz jut fejlesztésre Három évvel ezelőtt lé­pett érvénybe a mostani gazdaságirányítási rendsze­rünk, amelynek bevezetése előtérbe helyezte a vállala­tok gazdálkodásának haté­konyságát. A nyereség, a pi­achoz való alkalmazkodás összefüggései viszonylag tisz­tán „lecsapódnak” a pénz­ügyi berkekben. Éppen ezért kerestük fel a Pénzügymi­nisztérium Bevételi Főigaz­gatósága szegedi területi igazgatóságának­­ vezetőjét, Jenei Tibort, hogy megkér­dezzük tőle, milyen tapasz­talatai vannak a vállalatok pénzügyi gazdálkodásáról, a reform óta eltelt időszakról. — Mi a helyzet a nye­reség alakulásánál? — Szegeden és Csongrád megyében az önálló, mérleg­­készítésre kötelezett gazdál­kodó szervek nyereségtömege 1970-ben 1969-hez viszonyít­­va 7,8 százalékkal növeke­dett — mondta Jenei Tibor igazgató. — Ez kedvező je­lenség, különösen az, ha fi­gyelembe vesszük, hogy az előző évben 1968-hoz viszo­nyítva a nyereség tömege 5,7 százalékkal csökkent. Meg­jegyzem, hogy az adatot min­den esetben az esztendők I—III. negyedévét jelzik, mi­vel a múlt évi teljes össze­gezésre csak később kerül sor. Tavaly a megfigyelt 166 gazdálkodó egység közel­­ 1 milliárd forint nyereséget realizált, a veszteséges válla­latok száma és a veszteség nagysága nem számottevő. Az árbevétel a múlt eszten­dőben 1969 azonos időszaká­hoz képest 12,5 százalékkal, s 1969-ben 1968-hoz képest pedig 1,1 százalékkal emel­kedett.­­ Az előbbiekben két ellentmondás is felfedezhe­tő — legalábbis az első hallásra. Az egyik a re­form második évének mély­pontja, a másik pedig az, hogy az árbevétel messze meghaladja a nyereséget. Mi ennek a magyarázata? — A nyereség tömegének növekedése elmarad ugyan az árbevétel növekedésének ütemétől, de ezt nem érté­kelhetjük úgy, mint a haté­konyság csökkenését. Ugyan­is az iparvállalatok az árbe­vétel emelkedését megközelí­tően azonos termelésnöveke­déssel érték el, másrészt a nyereség csökkenésében je­lentős mértékben érvényre jutottak a vállalati jövede­lemszabályozás változásai, szigorításai, amelyek a nye­reség szintjét körülbelül 6—7 százalékkal mérsékelték, s ezt csak kismértékben, mint­egy 1—2 százalékkal ellen­súlyozta a termelői és fo­gyasztói árszínvonal emelke­dése. — A hatvankilenc.­S mély­pont mivel magyarázható? — Legalább négy körül­mény érdemel említést, ame­lyek az 1968-as magas nye­reségeket előidézték, hiszen az 1969-es esztendőt a re­form első évéhez viszonyít­juk. Ezek a következők: az 1968. január 1-i induló árak­ban levő nyereségtartalékok (a költségek túlértékelése miatt), az indokoltnál na­gyobb költségvetési juttatá­sok, az általános érvényű szabályozók alóli kivételek és mentesítések viszonylag széles köre, s végül a lazább árformákban (limit- és sza­bad ár) rejlő lehetőségek ki­használása. A lemaradás okai között kell említeni Szeged és Csongrád megye gazda­sági szerkezetét is, amely el­tér a népgazdaságétól a könnyű- és az élelmiszer­­ipar túlsúlya miatt, s ezek az ágazatok jobban ki van­nak téve a piaci ingadozá­soknak, hatásoknak. Ezt bi­zonyítja, hogy népgazdasági szinten is többnyire az emlí­tett iparágakban volt elma­radás. Egy táblázatot nézegettem, amely csoportosította a vál­lalatokat aszerint, hogy a ta­valyi (január 1—szeptember 30-a között) nyereségük ke­vesebb, vagy több az előző évinél. Az adatok szerint 5 vállalat veszteségre állt, 50- nél kevesebb volt a nyereség, 62-nél valamivel több, míg 49 vállalatnál számottevően nagyobb volt a nyereség ta­valy, mint a megelőző esz­tendő azonos időszakában. Ez viszonylag nagy szóródást jelent, s bizonyos mértékig a hatékonysággal függ ös­­­sze. Egy pillanatig sem ál­líthatjuk, hogy ez rossz, ha javul a gazdálkodás haté­konysága. — Javult-e a gazdálko­dás? — Nagyon összetett­ dolog­ról van szó. Az iparágak el­térő fejlődési üteme és jö­vedelmezősége a gazdasági struktúra jele. A termékös­­­szetétel egyre jobban igazo­dik a piaci igényekhez, s ez némely esetben mérsékli a jövedelmezőséget. Ennek el­lenére ezt a tendenciát nép­gazdasági szempontból ked­vező jelenségként kell érté­kelni. Az exportigények jobb és gyorsabb kielégítésére tö­rekvés és az új kapacitások belépése ugyancsak kedve­zően hatott a termékösszeté­tel változására. Az előbbi nem kis mértékben a sza­bályzórendszer ösztönző ha­tására történt. A differen­ciálódás, az átrendeződés ha­tására a nyereség és a jöve­delmezőség szóródása na­gyobb lett a szegedi vállala­tok között is. — Bár a végleges szám­adatok még nincsenek meg, valamiféle prognózissal tud-e szolgálni? — Figyelembe véve az 1970-es esztendő I—III. ne­gyedévi tényszámait, a sze­gedi és a csongrád megyei iparvállalatoknál és más gaz­dálkodó szerveknél a nyere­ségből képzett vállalati ala­pok összege kis mértékben meghaladja az előző évit, de nyereségadó progressziója miatt nem biztos, hogy eléri az 1968-as színvonalat. A ta­valyi eredmények alapján képezhető részesedési alap feltehetően eléri az előző évi szintet, a fejlesztési alap pe­dig valamivel meghaladja azt. Az alapok nagyságrend­jében az ágazatok, a szekto­rok és a vállalatok között — az ismert okok miatt — eb­ben az esztendőben is nagy szóródások várhatóak. A ta­pasztalatokat summázva el­mondhatom, hogy a reform alapelvei Szeged és Csong­rád megye gazdaságában is érvényre jutottak, az irányí­tás új módszerei beváltak. Gazdagh István A megyei képviselőcsoport ülése Az országgyűlési képvise­lők Csongrád megyei cso­portja tegnap, hétfőn ülést­ tartott Szegeden. Katona Sándor (szegedi járás), a csoport vezetője tájékoztat­ta képviselőtársait az or­szággyűlés következő ülés­szakára való felkészülés ten­nivalóiról. Az ülés munká­jában részt vett Nieszner Ferenc, Tóth Szilveszterné (szegedi járás), Balogh László (Csongrád), Falat Sz. Sándorné (Szentes), Kuru­cz Márton, Nagy Dániel, az El­nöki Tanács tagja (szentesi járás), Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első t­i­tikára, dr. Dömötör János (Hódme­zővásárhely), Halmágyi Ivánné (makói járás), dr. Petri Gábor, az Elnöki Ta­nács tagja, Dácsán Mihály­­né, Bódi László (Szeged) or­szággyűlési képviselő. Katona Sándor zárszavá­ban értékelte a képviselő­csoport elmúlt négy évben végzett munkáját, melynek során — 28 ülésén — a parlamenti ülésszakokra való felkészülés mellett sorra vették a megyének és városainak legfontosabb gazdasági, társadalmi, kul­turális és szociális problé­máit, a tapasztalatokat meg­vitatták és elemezték. A képviselőcsoport eredményes munkáját elősegítette a megye párt- és állami szer­veinek támogatása is. #1. évfolyam, 81. szám 1971. FEBRUÁR 2„ KEDD Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­­nap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR Után a Hold felé az Apollo—14 Késett a start - összekapcsolási hiba A felhősöd­és okozta 40 perces késéstől eltekintve normálisan startolt vasárnap az Apollo—14 űrhajó, de alig hagyta el Föld körüli parkolópályáját, mindjárt a Hold felé vivő út első szaka­szán váratlan technikai ne­hézségekbe ütközött, ame­lyek csaknem meghiúsították az egész vállalkozást A már viszonylag egysze­rű rutinműveletnek számító „átsorolási manőver” befeje­ző mozzanata, a parancsnoki anyaűrhajó és a holdkomp összekapcsolása csak ne­gyedszeri próbálkozásra, úgy­nevezett „kemény dokkolás­­sal” sikerült A parancsnoki kabinban felszerelt színestévé-kamera előtt jól látható volt a ha­todszor közeledő holdkomp, majd megrázkódott a két test és az összeütközéskor­ az összekapcsolás sikerült. A magyar idő szerint hét­főn hajnali 3 órakor több mint kétórás késéssel tör­tént dokkolás után az Apol­lo—14 leválasztotta a har­madik rakétafokozatot és ,,sorainak” ilyen váratlanul drámai rendezése után foly­tatta útját a Hold felé. Az űrhajósok életbizton­ságát nem fenyegette köz­vetlen veszély, a dokkolási nehézségek azonban bizo­nyos aggodalmakat keltettek. Kételyek maradtak ugyanis a dokkolási rendszer meg­bízhatósága iránt A Hold körüli manőverek során már az űrhajósok közvetlen élet­­biztonsága is függ attól, hogy a holdkompot az anyaűrhajó a pontosan meghatározott pillanatban bocsássa el le­ereszkedő pályájára, majd még inkább attól, hogy fel­adatának elvégzése után a felemelkedő holdkomp megbízhatóan összekapcso­lódjék a Hold körüli pályán parkoló anyaűrhajóval, ami nélkül az űrhajósok nem térhetnek vissza a Földre. Magyar idő szerint hét­főn kora délutánig az Apol­lo–14 űrhajósainak még nem sikerült magállapítani­­uk, mi okozta, a dokkolási rendszer zavarát. Amennyi­ben a Hold felé vivő út to­vábbi szakaszán sem sikerül meggyőződni a dokkolási rendszer működésének meg­bízhatóságáról, a houstoni űrközpont az elé a válasz­tás elé kerül, hogy megkoc­káztassa-e az űrhajósok biztonságát a Holdról majd íe­melkedő holdkomp és az anyaűrhajó újbóli összekap­csolásánál, vagy inkább le­fújja a holdraszállást, az egész vállalkozás célját. Hétfőn éjfél előtt az Apol­lo–14 túljutott azon a pon­­ton, ahonnan motorjainak benyújtásával még közvet­lenül i­­gamódosítás nélkül — visszaindulhatott volna a Föld felé. A CBS tudósítója szerint az Apollo—14 hozzávetőle­gesen 400 millió dollárba ke­rülő útjának kimenetelétől olyan nagy mértékben függ az egész Apollo-prog­­ram sorsa, hogy jelenleg in­n­n, zajlanak a kockáza­tok, mint egy­ újabb siker­(Folytatás a 2. oldalon.) Az Apollo—14 Holdra indult asztronautái. Képünkön — balról jobbra: Stuart A. Ro­osa, Edgar D. Mitchell és ft parancsnok, A­lan B. Shepard Gondoskodnak újfajta biztonsági berendezésekről Tanácskozott a SZOT elnöksége A SZOT tudományos nek eredményeit vizsgálva, a SZOT elnöksége tegnapi ülésén megállapította, hogy az elmúlt öt évben a mun­kavédelem sok problémá­ját megoldották a kutatók. Új módszereik 70 százalékát a gyakorlatban is bevezet­ték, illetve elterjesztésük fo­lyamatban van. A kőbányá­szatban csökkentették a szi­likózisveszélyt, a kohászat és a vegyipar részére hatásos porleválasztó berendezést dolgoztak ki. A következő években még hatékonyabb eszközöket akar­nak feltárni a foglalkozási betegségek megelőzésére, s gondoskodnak újfajta biz­tonsági berendezésekről is. Szinte valamennyi KGST- ország társintézményével konzultálnak a munka­munkavédelmi pszichológia legújabb erőd­­kutatóintézeté­­ményeinek alkalmazásáról. (MTI) Üzemi kísérlet - számítógéppel Felmérik a földgázlelő­helyek előkészítő üzemeinek állapotát, megvizsgálják azok gazdaságosságát és ja­vaslatot tesznek fejleszté­sükre a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet szakemberei. A nagyszabású munkával az Országos Kő­olaj és Gázipari Tröszt, bíz­ta meg a kutatókat, a­kik a legkorszerűbb módszereket alkalmazzák elemző és ter­vező tevékenységük során.­ Első lépésként a helyszínen összegyűjtik a termelés jel­lemző paramétereit, s azokat feldolgozzák. A javaslatok elkészítésé­ben a számítógépeké a dön­tő szó. Az üzemi berendezé­sek működését számítógépe­ken modellezik oly módon, hogy a továbbiakban a szá­mítógép helyettesíti az üze­mi kísérleteket is. Így a kutatások nem zavarják a termelést. Egyiptomi okmány Szalah Gohar egyiptomi külügyminiszter-helyettes hétfőn magához kérette a Biztonsági Tanács tagorszá­gainak kairói nagyköveteit és átnyújtotta nekik annak az egyiptomi okmánynak a másolatát, amelyben az EAK véleménye szerint a Jarring közvetí­tésével folyó tárgya­­lásokon eddig nem sikerült­ előrehaladást elérni.

Next