Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

2 A betolakodók súlyos veresége Dél-Laoszban Nixon tovább fokozza az eszkalációt ? Saigon (Reuter, AFP) A Dél-Laoszban tevékeny­kedő dél-vietnami alakula­tok három fontos hadállást veszítettek­­. A 31-es szá­mú magaslat elvesztéséről a tisztek számoltak be, akik a helyszínen jártak. A 30-as számú magaslatról, amely Khe Sanh tőszomszédságá­ban fekszik, a dél-vietnami ejtőernyősök már napokkal előbb elmenekültek, az 50- es számú magaslatot pedig, amely Poum Koum fölé ma­gasodik, egy héttel ezelőtt a felszabadító erők elfoglal­ták. Ez az utóbbi pozíció a hírhedt Vang Pao „zsoldos­­tábornok" csapatainak ki­képzésére szolgáló CIA-tá­­maszpont volt . Hanoi (VNA) A Nhan Dán hétfői szá­mában megállapítja, hogy a népi erők meghiúsították a Laoszba betört amerikai­­saigoni haderők taktikáját, amely légi úton szállított és páncélos egységek nagyará­nyú bevetésén alapult. A lap szerkesztőségi cikkében kö­zölte, hogy eddig a népi erők több mint 270 ellensé­ges helikoptert, vagyis az invázióban részt vevő heli­koptereknek a felét pusztí­tották el, ugyanakkor harc­­képtelenné tettek több mint 310 ellenséges páncélos jár­művet, a bevetett ellenséges katonai gépkocsiknak, harc­kocsiknak és páncélozott te­repjáróknak több mint felét • Washington (MTI) Az amerikai főváros poli­tikai köreiben fokozódó ag­godalommal találgat­j­ák: „Lenyeli-e a Nixon-kormány a laoszi invázió nyilvánvaló kudarcát, avagy további amerikai szárazföldi erők bevetésével próbálja meg­nyerni a laoszi hazárdjátsz­­mát, amelyre feltette egész, »vietnamizálási« politikáját” A New York Times dip­lomáciai főmunkatársának hétfői jelentése szerint a Nixon-kormányon belül is viták vannak arról, vajon célszerű-e tovább emelni a tétek­et Laoszban, vagy he­lyesebb lenne elengedni a Thieu-kormány kezét Mértékadó washingtoni megfigyelők Nixon vérmér­sékletére és politikai ösztö­neire utalva általában azt jósolják, hogy az elnök az eszkaláció fokozása mellett fog dönteni, sőt valószínű­nek tartják, hogy ilyen ér­telmű döntését már meg is hozta. Az indokínai helyzetben rejlő közvetlen veszélyek fo­kozódásával egyre feszülteb­bé válik a viszony a kor­mány és a háború kong­resszusi ellenzéke között William Fulbright a szená­tus külügyi bizottságának el­nöke egy tv-interjúban ki­jelentette, hogy teljesen megszakadt az érintkezés a kormány és a kongresszus között az indokínai há­ború kérdésében. A szenátor el­mondotta, hogy Rogers kül­ügyminiszter és Laird had­ügyminiszter a külügyi bi­zottság ismételt meghívásai elől kitérve, egyszerűen nem hajlandó megjelenni a bi­zottság előtt, hogy nyilvános ülésen adjon számot a kor­mány indokínai politikájá­ról A szenátor rámutatott, hogy a törvényhozás gya­korlatilag tehetetlen egy olyan kormánnyal szemben, amely — mint jelenleg a Nixon-kormány­­ megve­tést tanúsít a kongresszus iránt. Robbanás a Capitoliumban • Washington (AP, DPI) „Igen tetemes anyagi ká­rokat" okozott az amerikai kongresszus két házának székhelye, a washingtoni Ca­­pitolium ellen hétfőn reggel elkövetett bombamerénylet, sérülés azonban nem történt — közölte a Capitolium őr­ségének egyik szóvivője. El­mondotta, hogy hétfőn haj­nalban titkos telefonáló hív­ta fel a Capitolium őrségé­nek figyelmét a „küszöbön­­álló” bombamerényletre. Nem jelölte meg, hogy az impo­záns, nagy becsben tartott épületnek pontosan melyik szárnyában helyezték el a robbanószerkezetet, ám kö­zölte, hogy a laoszi invázió elleni megtorlásként követik el a merényletet. Harminc­két perccel a bejelentés után hatalmas erejű detonáció ráz­­kódtatta meg a Capitolium épületét. A robbanás a Capitolium épületének azt a szárnyát rongálta meg, ahol a szená­tus székel. A szövetségi bűnügyi nyo­mozó hivatal (FBI) helyszín­re érkezett különítményei megindították a nyomozást. Lengyel árcsökkentés • Varsó (MTI) A LEMF Politikai Bizott­sága és a kormányelnökség február 15-i határozatának megfelelően hétfőn reggeltől ismét a múlt év december 13-a előtti élelmiszerárak ér­vényesek Lengyelországban. Egyidejűleg visszaállították a régebbi éttermi, étkezdei és büféárakat is. Ez a ren­delkezés az idén 11 milliárd zlotyval növeli a lakosság vásárló­erejét. A fogyasztási iparcikkek csökkentett árá­nak meghagyása pedig éves viszonylatban további 13 milliárd zloty többletet je­lent a családi költségveté­sekben. Ezen túlmenően az idényvégi kiárusításokon a vásárlók kb. 3,5 milliárdot takarítanak meg. Az NDK ás Nyugat-Berüi képviselőinek megbeszélése Schütz kormányzó-polgár­mester személyi titkárságá­nak vezetője hétfőn egyórás beszélgetést folytatott Berlin­ben az NDK képviselőivel. A megbeszélés során Willi Stoph miniszterelnök és Kla­us Schütz kormányzó-pol­gármester múlt heti levélvál­tásával kapcsolatban­ felvető­dött kérdésekről tárgyaltak. Struve Nyugat-Berlinbe va­ló visszatérése után beszá­molt Schütznek a megbeszé­lésekről. Schütz ezt követő nyilatkozatában kijelentette, hogy még nem állapodtak meg a legközelebbi megbe­szélés időpontjában. Mint ismeretes, Willi Stoph miniszterelnök, Klaus Schütz kormányzó-polgár­mesterhez intézett múlt heti levelében kilátásba helyezte: húsvétra határátlépési enge­délyeket adnak nyugat-ber­lini lakosoknak, hogy elláto­gathassanak az NDK-ba és fővárosába, Berlinbe.­­ Nyugat-Berlin (MTI) A nyugat-berlini szenátus szóvivőjének bejelentése sze­rint Günter Struve, Klaus Dián Bator Ulan Bátorban ünnepi gyű­lést tartottak a Mongol Népi Forradalmi Párt megalaku­lásának 50. évfordulója al­kalmából. A gyűlésen Jum­­zsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a minisztertanács el­nöke mondott beszédet. Párizs Az Humanité közli, hogy a harmincezer lakosnál na­gyobb 103 francia város kö­zül 123-ban nyújtották be a demokratikus unió egység­listáit a március 14-én és 21-én tartandó községtaná­csi választásokra. Az egység­listákon elsősorban a Kom­munista Párt, a Szocialista Párt és a Köztársasági In­tézmények Konvenciójának jelöltjei szerepelnek. Egyes városokban azonban radiká­lisok és a PSU jelöltjei is részt vesznek a közös lis­tában. Róma Az Olasz Kommunista Párt vezetősége, Luiggi Lon­­go főtitkár elnökletével hét­főn ülést tartott. A napiren­den az ország politikai hely­zete szerepelt tekintettel arra, hogy a köztársasági párt kilépett a koalíciós kor­mányból. A beszámolót En­rico Berlin­guer főtitkárhe­lyettes tartotta. Singapore Az NDK kormányküldött­sége Otto Winter külügymi­niszter vezetésével Singapo­­re-ba érkezett­ ül Delhi kilenc államban és a köz­ponti kormány igazgatása alatt levő néhány területen kezdődött meg hétfőn In­diában a választás. Az or­szág nagy területén a vá­lasztók nagy száma — mint­egy 280 millió szavazásra jo­­gosult személy járulhat az urnákhoz — és más nehéz­ségek miatt a szavazás 10 napon át tart, s a végered­ményeket csak március 11- én teszik közzé. London Hétfőn körülbelül három­millió angol dolgozó vett részt a legnagyobb vasas­szakszervezet, a ABU, vala­mint a kazánkovácsok és a fémlemezipari dolgozók szakszervezete által meg­hirdetett egynapos általános sztrájkban, tiltakozásul a Heath-kormány szakszerve­­zetellenes törvényjavaslata ellen. A sztrájk az említett szakszervezetek tagságánál jóval több munkásra terjedt ki, így például nem lehetett beindítani a lapnyomdák gé­peit és Anglia újságok nél­kül maradt. Egyetlen köz­ponti napilap sem jelent meg. Megállt a munka sok autógyárban, gépipari üzem­ben, repülőgép- és hajógyár­ban is, sőt néhány villamos erőmű turbinái sem működ­tek. REDD, 19T1. MÁRCIUS 1 Spanyolországban I Az utolsó ellenpápa vára Amikor az utolsó ellen­pápa elhagyni kényszerült Avignont, Spanyolországban keresett menedéket. S ta­lált a keleti tengerparton, Peniscola-félszigeten egy várral, várfallal körülvett települést. Kilenc évig, 1415-től 24-ig innen próbál­ta visszaszerezni az ellen­pápaság egykori rangjait. XIII. Benedek a spanyol száműzetésbe magával hozta a hívéül maradt­ néhány kardinálist. Végrendeleté­ben meghagyta: halála után válasszanak új pápát. Meg is történt a pápaválasztás. De XIII. Benedek utódjai már nem hitte, hogy az el­­lenpápaság még egyszer vis­­­szanyerheti korábbi jelen­tőségét, és a spanyol király kérésére lemondott rangjá­ról. Meredek utcákon, szűk sikátorokban járok. Ha szem­be jön valaki, félre kell áll­­nom. A templom körül ki­szélesedik a tér. A villogó fehér házak előtt fekete ru­hás, kendős asszonyok ül­nek. A kutak körül gyere­kek szaladgálnak. A Barnak nevezett vendéglőkben ko­mor arcú férfiak kortyol­gatják a tintót, a könnyű, t­ízes spanyol vörösbort. A vendéglős miniatűr tányér­kában rákokat, halakat, kagylókat szervíroz. A sza­kácsnő térül, fordul, és asz­talomra rakja a tortilla de patatas-t, a krumplidarab­kákkal ízesített spanyol om­lettet. Peniscolát még nem özön­lötték el a turisták, alig hir­deti a beadekker, alig szól­nak róla az Útikönyvek. Fél­reesik a főúttól, 8 kilométert be kell térni a Valenciát Barcelonával összekötő ten­gerparti útról. Az út men­tén luxusszállók, nyaralók, fényes reklámú panziók, kempingek. Lélektanilag igen jó hatású reklámokkal élnek. Az egyik Tarragona­­beli szálloda már a 200 ki­lométernyire levő Valenciá­ban nagy táblán hirdeti kel­lemes szobáit, s a hosszú tengerparti út minden ka­nyarulatában úgy 2—4 kilo­méteres ismétlődéssel, új­ból feltűnik a hotel táblá­ja. Alig vártam, hogy meg­nézhessem a szállót — amely semmivel sem volt különb, mint a többi. Az országutak mentén itt is, ott is óriási áb­rák, állatfigurák, táblák. Valóságos építmények. Rek­lámok. A joghurtos Üvegen egy szó­­ áll: dayone. Az autó­kereket hajtó pufajkás figu­ra a Michelin-autógumit hirdeti. De a legsikerültebb a hegytetőkre, magaslatokra állított fekete bika, hátán az italt reklámozó szó: Ve­­terano. A reklámot persze meg kell fizetni. A forgalmas út­menti fogadó kertjét vilá­gító szökőkutak, gomba alakú lámpák teszik sejtel­messé. Az egyszerűen be­rendezett szoba annyiba ke­rül, mint a madridi négy­csillagos szálló fürdőszobás appartmant­ja. A szoba árá­ban benne foglaltatik a ker­ti kivilágítás is. Periscolába majdhogy vé­letlenül jutottam. A benzin­kút­ kedvéért letértünk a főútról, s elfelejtettünk visszafordulni rá. Mire ész­revettük már előttünk ma­gasodott a félsziget tetején a vár, az ívelt homokos ten­gerparttal, pálmasétánnyal. Olcsó kis panzióm házias­­­szonya naponta tudakolta, elégedett vagyok-e szál­lásommal, jól érzem-e ma­gam náluk. Amikor a 15 perces déli napozásom után enyhe napszúrást kapt­am, aggódva hozta a hőmérőt, a vizes borogatást, a jeges te­át. Ugyanilyen kedvesen, ba­rátságosan igazított útba a madridi újságárus, a sego­­viai pincér, a granadai pos­tás is. Kedvesen, de önérze­tesen büszkén tájékoztatják az idegent. Amikor a Pire­­neusokon átkelve elértük az első spanyol városkát, betértünk egy kávézóba. Szótárral, hevenyészett spa­nyol tudásunkkal tejeská­vét és vizet kértünk. A fi­nom arcélű pincérnő,­­ a pult körül álló vendégek sorra kiigazították monda­tainkat. Mutatom a szótárt, a kiejtést is jelölő fonetikus írást. Nemet intenek. Nézik, forgatják a könyvet. Persze, hisz ez spanyol — magya­rázzák. — Ez pedig nem Spanyolország — Kategória! XIII. Benedek várában sétálok. A városz körbe­fogó reflektora meg-megvi­­lágítja a sárga köveket. Es­teledik. Harangoznak. A mó­ló csupa sziklatöredék, csak világosban tanácsos végig­menni rajta. A kikötőbe egymásután futnak be a zöld-barna halászbárkák. A parton már várják az as­­­szonyok a rakományt. Előbb a piros-sárga hálókat dob­ják ki. Aztán láncot alkot­va adogatják a ládákba ra­kott tengeri csilagot, an­golnát, szardíniát. Rózsaszín húsú rákok, nagy csápú lan­guszták, lepényhalak, kagy­lók, osztrigák. A halpiacot csak árkádsor választja el a­­ kikötőtől. A lem­enő nap bí­borra festi a halászok mér­legeit megcsllantja a hal­te'"kel­yeket. A csarnokban máris átve­rik a napi fo­gást A kikáltó — mintha imádkoznék — félhangosan mormol valamit. Szállótu­­l»’dn­>Qgk, ,t* éttermek, ven­déglők rm­dái, árusok ko­fák állják körül a ládázott sorba rakott választékot A kikiáltó szavainak hatásé* esfv­ egy sz»mvllt«oá«ban méri le. Senki nem kishal nem tert’a f»t­a­ke»át. S az árverés vezetője Pillanatok pte+t. néma csenóh-n kiáru­­lTfig n géz,*»;» fogást A kikötőben a halászol­ most tv-teentiák a szerszá­­­mokat öss> cserzett arcú férf, ha’l'k az összeguban­colódott háló föle. A nyaka csur>a ránc, középen a leg­­mélyebb kereszt alakú A keze óvatosan jár, tiieom­-e­­sep­sen ki a beakadt hí­nárt­, halakat. A várfal tövébe a fal al­só neven­ Zre minden este fekete ruhás, ne­­non öreg emberek ülnek ■ Kiör»gedett halászok Akik botjukon tá­rna yeev ^lánk­oo gesztikulálva ülnek. ülnek órákon át Es me«é­­k egy­­másnak, magoknak how is volt rézen, s milyen is volt az a na«v hal. az a csodá­latos fogás.... Kádár Márta Négy év mérlege AZT A BIZONYÍTVÁNYT, ame­lyet a közvélemény kiállít most a négy évvel ezelőtt vá­lasztott tanácsok tevékenységéről, Szegeden tízezrek mérlegelik. Hiszen amikor szavazatukat adták a leg­utóbbi választáson, meggyőződésük­ben része volt a bizalomnak is. A négyévi munka most már viszont bi­zonyosság. A választókörzetekben tudják az emberek, hogy óriási fáj­ladónál­ ment keresztül a város, s eb­ben részük van a választottaknak is, akikre képviseletüket bízták a taná­csokban. Megismerték azokat az em­bereket, akikre szavaztak, hozzájuk fordultak ügyes-bajos dolgaikkal, la­kókörzetük gondjaival — s legtöbb­ször eredményesen. Arról azonban még mindig csekély a lakosság in­formációja, hogy mi minden történt ott a torony alatt, mit végzett a ta­nács, mint testület. Ennek áttekintésére képtelenek vol­nának egyes személyek, hiszen a ta­nácsi munka rendkívül sokágú- A Hazafias Népfront városi elnöksége azonban nagy felelősséggel vizsgál­ta meg és a tanáccsal rendezett együttes ülés elé is terjesztette ezt a témát a közelmúltban, a man­dátum lejárta előtt. Tapasztalatokat szolgáltat ugyanis ez az elemzés egy választási ciklusról és előremutató elemeket is tartalmaz. Már a vizsgá­lódás mottója is olyan, ami nemcsak summáz, hanem követelményeket is megfogalmaz. A X. pártkongres­­­szust idézi: „Feladataink és a nem­zetközi körülmények egyaránt azt kö­vetelik, hogy tovább erősítsük szo­cialista államunkat, növeljük gazda­ságszervező és kulturális szervező szerepét, fejlesszük az államigazgatá­si munkát, emeljük színvonalát. Ez­zel egyidejűleg arra kell törekedni, hogy a lakosság még nagyobb töme­gei vegyenek részt a közéletben, az állami szervek, a tanácsok és más állami szervezetek munkájában.” Ebben a tükörben vizsgálva minden részrehajlás nélkül, joggal állapította meg a két választott testület, hogy az elmúlt négy esztendő jelentős fej­lődést eredményezett a tanács, a ta­nácstagok és az állandó bizottságok munkájában. Ebben az időben gyor­sult meg Szeged fejlődése, befejező­dött a harmadik ötéves terv, kiépült a gazdaságirányítás új rendszere, s erre az időre esik a tanácsok önálló­ságának növelése is. Az eredménye­ket azonban nem sajátíthatja ki sen­ki, hiszen azokban Szeged lakosságá­nak példamutató helytállása és a szo­cializmus iránti elkötelezettsége sze­repel első helyen. A tanács tagjainak és testületeinek munkájához is ez biztosította a fedezetet. GY *R VALAMIT a testület) tevékenység, ha a legfonto­sabb kérdésekre összpontosul A Szeged városi tanács pedig műkö­désének középpontjába a városfejlesz­­­tés időszerű és előre mutató problé­máit és a lakosság ellátásának gond­­jait állította. Az utóbbi négy évben dolgozta ki például Szeged város ál­talános rendezési tervét, a kulturális politika helyi feladatait és irányelve­it, a város egészségügyi ellátásának helyzetét és tennivalóit, s a város alapvető ellátása érdekében szükséges feladatokat. Szépnek tetszik a menyasszony, ha ezeket a jeles dolgokat emlegetjük. De mikor egyenként meghallgatták a tanácstagokat is, kiderült, hogy me­s­sze vagyunk még a tanácsi munka optimális minősítésétől. Már maga az is bizonyság erre, hogy akár statiszti­kailag, akár a téma fontosságát te­kintve vizsgáljuk, a most lelépő ta­nácsban a szükségesnél kisebb volt a munkásság és az ifjúság képviseleti aránya. A nők sem szerepeltek tár­sadalmi arányuknak megfelelően. A tanácstagok ugyanakkor nem mindig kapták meg a hivatásos vagy hiva­talos illetékesektől azt a maximális­ segítséget, amelyet közérdekből elvár­tak. Ezért sajnos, még a népfront is adós maradt. A tanácstagokat még mindig nem sikerült társadalmilag olyan mértékben elismertetni, hogy az általuk képviselt észrevételeket, gon­dokat, a hivatali apparátus vagy az illetékes vállalatok képviselői úgy tiszteljék, ahogyan azt a társadalmi megbízatás jellege megkövetelné Hogy példákkal is éljünk: sok inter­pelláció hangzott el ugyan a tanács­üléseken — de megoldás helyett gya­koribb volt ezekre a válasz. És sok­szor kellett interpellálni olyan ügyek­ben is, amelyek egyébként nem érnék

Next