Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám

CSÜTÖRTÖK MI ÁPRILIS 1 Bizalom, támogatás A népfront főtitkárának nyilatkozata a képviselői és tanácstagi jelölőgyűlésekről SZERDÁN ORSZÁGSZE­RTE BEFEJEZŐDTEK A KÉPVISELŐI ÉS TANÁCSTAGI JELÖLőGYŰLÉSEK. A TÖBB MINT KÉTHETES — MÁRCIUS 13-ÉN KEZ­DŐDÖTT — ESEMÉNYSOROZAT TAPASZTALATAI­RÓL, EREDMÉNYEIRŐL NYILATKOZOTT BENCSIK ISTVÁN, A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TA­NÁCSÁNAK FŐTITKÁRA. — Mindenekelőtt az volt a szembetűnő vonása a je­­lölőgyűléseknek, hogy to­vább szélesítette a választó­­polgári tanácskozások de­mokratizmusát. Elsősorban azzal, hogy m­­íg a korábbi választások előkészítésekor, s jelölőgyűlések csak javasol­ták jelöltet és a Hazafias Népfront megfelelő szintű bizottságai döntöttek a je­lölés kérdésében, ezúttal a Hazafias Népfront javasolt és emellett különféle társa­dalmi szervek, intézmények, illetve maguk a választópol­gárok is tehettek ajánlást vagy jelöltek állításában. Lényeges változást jelent az is, hogy a jelöltek között most nincs sorrendi különb­ség, tehát aki a jelölőgyűlé­sen megjelent választópolgá­rok egyharmadának szava­zatát megkapta, vállalta a jelölést és magáévá tette a Hazafias Népfront választá­si programját, alfabétikus sorrendben kerül fel a listá­ra, s az április 25-i válasz­tás eredményétől függ, hogy ki lesz a képviselő, a ta­nácstag. — A közügyek iránt fo­kozódó érdeklődést mutatja, hogy Budapesten és vidé­ken egyaránt népes közön­sége volt a jelölőgyűlések­nek: megbízható becslés sze­rint összesen körülbelül két és fél millió ember vett részt a jelölések helyi eseménye­in, ami a választópolgárok­nak több mint egyharmadát jelenti. A 352 országgyűlési képviselői hely esetében töb­bes jelölésre 48 alkalommal került sor. Az előző or­szággyűlési választásoknál mandátumot kapott 349 kép­viselőnek körülbelül egy­harmadát ezúttal­ nem jelöl­ték, tehát jelentős változás várható a legfelsőbb tör­vényhozó testület személyi összetételében. Az 1967-ben megválasztott 349-cel szem­ben az új ciklusban 352 képviselője lesz, a választó­­jogi törvény értelmében ugyanis átlag harmincezer lakosra jut egy képviselő a parlamentben. — Kedvező tapasztala­tunk, hogy a jelöltek sorá­ban, képviselői és tanácsta­gi jelöléssel egyaránt, előre­törnek a nők és a fiatalok. Például a nők a jelöltek lis­táján körülbelül 25 százalé­kot képviselnek az ország­­gyűlési helyek tekintetében, ennél is nagyobb mértékű a „fiatalodás”. 1967-ben csu­pán egy olyan képviselő ke­rült be a parlamentbe, aki­ akkor még nem töltötte be a 30. évét, most viszont kö­rülbelül húsz jelölt van a­ 30 év alatti korosztályból. — Ami a tanácstagi jelö­léseket illeti, rendkívül moz­galmas gyűlések zajlottak le szerte az országban, a részt­vevők száma — különösen vidéken — lényegesen több volt, mint négy évvel ko­rábban. — A választási munka to­vábbi menetéről annyit: áp­rilis 2—20 között zajlik a választási gyűlések sorozata, s ezt megyénként egy-egy, Budapesten négy nagygyűlés vezeti be. Mindenütt veze­tő politikusok lesznek a­­szónokok. — A népfront apparátu­sára vár az a szervezési fel­adat, hogy minden egyes képviselő-, illetve tanács­tagjelölt találkozzék a kö­vetkező hetekben az érde­kelt választópolgárokkal; ilyenformán a nagygyűlése­ken és a választási gyűlé­seken kívül megannyi ré­tegtalálkozóra, kisebb-na­­gyobb csoportos beszélgeté­sekre is sor kerül a válasz­tás napja előtt. (MTI) A szovjet űrkutatás napjai Ma érkezik hazánkba a szovjet akadémiai küldöttség Az Iparművészeti Múzeum nagy kiállítási csarnokában már kibontakoznak a Szov­jet emberek és automaták a világűrben című kiállítás körvonalai. Mint V. J. Kuz­­nyecov, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája kiállí­­tásrendező főosztályának tu­dományos titkára és V. Dugladze, a kiállítás terve­zője és gyakorlati megvaló­sításának irányítója elmon­dotta, március 12-én 50 lá­dában küldték el a nagy­méretű kiállítást, amelynek anyaga 5 vagont töltött meg. A kiállítási teremben, ha nem is végleges helyükön, már ott láthatók a nagy „sztárok”, a Vosztok űr­hajó makettje, a Szojuz—4 és a Szojuz—5. összekapcso­lásával létrehozott űrállomás 1:2 méretarányban, a Szojuz űrhajó kabinja a valóságnak megfelelő méretben, ugyan­csak 1:1-hez méretarányban látható a Vénusz—3 auto­matikus bolygóközi űrállo­más és a Luna—9­ felére kicsinyítve a Luna—16, amely visszatértekor hold­­kőzetet is hozott magával. Ebből a kőzetből is láthat­nak majd a kiállítás láto­gatói. Ott lesz napjaink egyik technikai csodájának, a Luno­­hodnak kicsinyített modellje, amely holdfelszín makettjén ugyanazokat a mozgásokat végzi, mint az ig­azi holdko­csi. A kiállítandó tárgyak ös­­­szeszerelésére öt szovjet szakember érkezett, akik magyar kollégáikkal együtt dolgoznak, hogy április 8-i sajtóbemutatóra már az utolsó simításokon is túl le­gyenek. A bemutatandó technikai csodáknál is érdekesebbek maguk az élő emberek, akik a szovjet űrkutatást és űrha­józást jelenítik meg körünk­ben az elkövetkezendő 10 napban. Csütörtökön, ma délelőtt érkezik a Szovjet­unió tudományos akadémiája űrhajós és tudós küldöttsé­ge, élén Vlagyimir Ivanovics Jazdovszkij professzorral, az orvostudományok doktorá­val, aki az űrbiológia és or­vostudomány egyik megala­pítója és világviszonylatban is vezető szakembere. Rajta kívül két űrhajós és két tu­dós foglal helyet a küldött­ségben : Anatolij Filipcsenko űrha­jós ezredes, a Szojuz–7 pa­rancsnoka és Borisz Jegorov kandidátus, az első orvos­­űrhajós, valamint Borisz Rogym­onov professzor, a Szovjet Tudományos Akadé­mia űrkutatási intézetének osztályvezetője és Jurij Ri­­lov kandidátus, az intézet tudományos titkára. A küldöttség Budapesten és vidéken részt vesz az űr­kutatási napok valamennyi fontosabb eseményén. Befejeződött a ruházati és szakszervezet kongresszusa Szerdán folytatta munká­ját a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének XXIV. kongresszusa. A vitában — amelyen felszólalt Erdei Lászlóné, az MSZMP KB tagja, a SZOT titkára, és Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese is — 24 küldött mondta el ész­revételeit, javaslatait. A vi­tában sok szó esett az üze­mi demokráciáról, amely­nek fontos feltételeként je­lölték meg a feladatokhoz rugalmasan alkalmazkodó, színvonalas vezetési gyakor­latot. Javaslatok hangzottak el a többi között a fizikai munka megkönnyítésére. Tóth Tiborné főtitkár vi­tát összefoglaló válaszában hangsúlyozta, hogy a szak­­szervezet továbbra is az ér­dekvédelmet, és a dolgozók körében végzett magas szin­tű politikai munkát tekinti fő feladatának. A vállalati erőforrások felhasználása mellett a jövőben is szor­galmazza az átfogó bérpoli­tikai intézkedéseket. Java­solta az új Központi Veze­tőségnek, hogy évente tűzze napirendre a bérviszonyok alakulását. Az új Központi Vezető­ség és a számvizsgáló bi­zottság megtartotta alakuló ülését. A szakszervezet el­nökévé Varga Józsefet, al­­elnökévé Fekete Sándornét választották. Főtitkár: Tóth Tiborné. Kitüntetések, előléptetések a néphadseregnél A katonai és politikai ki­képzés színvonalának emelé­sében, a néphadsereg harc­­készültségének fejlesztésé­ben, beosztásukban több éven át végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként — hazánk felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából — az Elnöki Tanács Vörös Csillag Érdemrenddel tün­tette ki néphadseregünk hat főtisztjét. A Kiváló Szolgá­latért Érdemrendet 33-an kapták meg, a honvédelmi ifflneszter 14 alezredesi ez­redessé léptetett elő. Ezen­kívül számosan kapták meg a Haza Szolgálatáért Ér­demérem különböző fokoza­tait. A kitüntetéseket és az előléptetéseket Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter szerdán délután nyújtotta át ünnepélyes kül­sőségek között a néphadse­reg központi klubjának nyá­ri helyiségében. Az átadás­nál jelen volt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető­je, továbbá a néphadsereg tábornoki és parancsnoki ka­rának sok tagja. Részt vett az ünnepi eseményen I. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnok­ságának magyarországi kép­viselője is. Az előléptetésben és a ki­tüntetésben részesülteket az MSZMP Központi Bizottsá­ga nevében Biszku Béla kö­szöntötte. (MTI) FEKETÉN VÁLLALTÁK Ennyien, ilyen erővel ta­lán soha nem vágytunk la­kásra. S mivel becsületes munkánk alapján remélhe­tünk, tízezrek dolgoznak, gyűjtenek, szerveznek, ki­lincselnek az új otthonért. Vagy jobb híján — esetleg kedvük szerint — nem vár­nak a lakáshivatalra, hanem maguk vágnak az építkezés­be, a társas- és családiház­­akciókba, átépítésekbe stb. Csongrád megyében tavaly 2483 lakás épült ilyen mó­don. Magánerőből. Kétezernégyszáz-nyolc­­vanhárom lakás — mennyi erőfeszítés, mennyi öröm. És sajnos, sok bosszúság, keserves csalódás is! Sik­kasztok kezén elúsztatott kö­zös akciók, anyaghiány mi­att tető nélkül maradt há­zak, rossz tervek alapján vagy rossz munkával világ­­raj­ött torzszülöttek... Idős Áb­rahám József és család­ja 1970 tavaszán úgyszólván m­indenét pénzzé tette és telket vásárolt Újszegeden, a Fogarasi utca 18. alatt. Annak rendje és módja sze­rint tervet választottak igé­nyükhöz, no meg az össze­­gyűjtögetett 230 ezer forint­hoz, majd Ábrahám József felkereste régi ismerősét, H. Kovács István kisiparost. Körülbelül így hangzott be­szélgetésük: — Szóval, megvan a pénz, meg minden papírdolog. El­vállalnád-e a házunkat? H. Kovács így felelt: — Sok a munkám, nem bírok vele, de helyettem ifj. Paplógó István­ék megcsinál­ják. Kézbecsaptak. H. Ko­vács építőmester bélyegző­jét meg nevét adta a vállal­kozáshoz, amelynek alapján ifj. Paplógó István és Óvári György — a DÉLÉP Válla­lat két művezetője — fek­e­tén hozzálátott a munkához. Júliusban kitűzték az alapo­kat, megrendelték az anya­got, egyszóval ment minden a maga rendjén. Ábrahám József lánya így beszél a sajátos házépítésről: — Az anyagot a TÜZEP útján szereztük be, erről megvannak a számlák. A felhasználás módjáról azon­ban nem tudok nyilatkozni, mert azt nem ellenőriztük, az építkezés időszakában Pécsett laktunk. Csak mun­kadíjat fizettünk, megbíz­tunk ifj. Paplógóékban, hi­szen bátyámék házát is ők építették. Csak fizetni jöt­tünk le, s innen tudom, hogy ifj. Paplogóék állandóan 8— 10-tagú brigáddal dolgoztak. Nagyon örültünk, mert a ház egy hónap alatt lénye­gében elkészült. Ifj. Paplo­góék körülbelül 22 ezer fo­rintot kértek érte. — Hogyhogy körülbelül? Nem készült erről megálla­podás? — Nem, nem. Mint mond­tam, mi megbíztunk ben­nük, mert a bátyámék há­zát is ők csinálták. Amen­­­nyit kértek, annyit fizet­tünk ... A vadonatúj házba besze­relték a vizet, villanyt, föl­ragasztották a parkettát, s az Ábrahám család — Ábra­hám József és felesége, lá­nyuk és vejük, valamint unokájuk —­­ szeptember 1-én boldogan beköltözött a családi házba. Mivel né­hány szakipari munka ké­sett, az illetékes hatóságok október 31-én adták meg az úgynevezett lakhatási enge­délyt. Ám januárban szokatlan dolog történt. Huszonkette­dikén éjjel Ábrahám József arra ébredt, hogy fejük fe­lett recseg a mennyezet... Az egyik házi­gazda: — _________________ Borzal­masan megrepedtek a falak, s mi elrohantunk Paplógó­­ékhoz. Eljött és mindent el­vállalt — mondván, ..ülepe­dik az alap, majd kijavítjuk a hibát”. A tűzoltóság is aládúcolta a gerendákat, mert a ház életveszélyessé vált. (A tanács is életveszé­lyessé nyilvánította.) De ez­után hiába jártunk Papló­góék nyakára. Már hallani sem akartak a javításról, hisz azt állították, hogy az alapokat nem ők csinálták. A ház meg éppen a rossz alapozás miatt billent meg. Annyi becsületesség volt bennük, hogy négy hét múl­va megerősítették a dúco­lást. Ifj. Paplógó István: — Óvárival együtt építettük ezt a bizonyos házat, két művezető társam segítségé­vel. Válaszfalaztunk, vakol­tunk. Én nem tudom, hogy miért repedt meg a ház, hi­szen mi jól dolgoztunk. Ha­csak nem az alapoktól, azt ugyanis készen kaptuk. Tud­niillik előre megvolt, erre emeltük a falakat. Nem mondanak igazat Ábrahá­­mék, az öreg mindig a sar­kunkban járt, ő fizette a segédmunkásokat, láthatta, mit végzünk. Hogy mennyit kaptam? Körülbelül 22 ezer forintot, fejenként 5—6 ezret osztottunk. Papírt nem ad­tam róla. — Hányadik háza volt ez is magának. — Az ötödik. Hármat a családban csináltam, a ne­gyedik Óvárié, az ötödik Ábrahámé, a hatodikat most építjük. Egyet persze ma­gamnak is építettem. — Úgy tudom, régi dolgo­zója a DÉLÉP-nek, jól is­meri a követelményeket. Nem vették észre, hogy az alapok rosszak? — Mi kérem, falaztunk. i! BETON HELYETT HOMOK Részlet a szak­­véle­_________________ menü­ből: „Az épület süllyedése és repedése az alapozási hi­bákra vezethető vissza. Az alapozás szakszerűtlen, nem megfelelő, hiszen B/30-as blokktéglából készítették, kötőanyag nélkül (!). A füg­gőleges hézagokból homok csörgött ki, a cementnek nyoma sem volt. Nem meg­felelő az alap kitűzése sem, de az ablak feletti vasbeton áthidalókat sem helyezték el szakszerűen. A beton mor­zsolódik, a felmenő falakat nem az alapokra rakták...’­ Ábrahámék az összedűlő­­félben levő ház konyhájá­ban húzódtak meg, lányát, kisunokáját szívességből a rokonok fogadták be. Hogy mi lesz velük, nem tudják. A ház helyreállítása csak­nem lehetetlen, hiszen töb­be kerülne felújítani, mint újraépíteni. Az idős H. Ko­vács István kőművesmester, aki jogilag felelősségre von­ható lenne, időközben meg­halt. Ábrahámék futnak a pénzük, a házuk után... Takács János, a tanács építési osztályának vezetője mond­ja: — Szegeden nagyon ne­héz a helyzet, kezdetleges magánházak sora épül. Las­­san-lassan a tervezőket csak a tervezői díj érdekli, úgy, mint a kivitelezőket a mun­kadíj. Elég végigmenni az újszegedi családiházas ut­cákon, hogy kiderüljön: kor­szerűtlenek, fantáziátlanok, tulajdonképpen meg sem érik azt a pénzt, amennyi­ért építik őket. Pedig a ma­gánerős építkezési módban hatalmas lehetőség rejlik. Sajnos, ezzel nem mindig sikerül célszerűen élnünk... A tavalyi 2483 ház közül egynek a sorsát említettem. Egyet, amelyből azonban jó párra lehet következtet­ni. Tény, hogy az építési igények messze meghaladják a keresletet, de azért tenni kellene valamit, hogy ennyi pénz, emberi munka ne menjen veszendőbe; ezzel a tehetséggel okosan gazdál­kodjunk. Hogy korunk kö­vetelményének megfelelő otthonok helyett ne tenger­­kígyónyi bírósági ügyeket teremtsünk... Hisz ehhez nem kell már több pénz, csak szemernyi becsület az ezeréves szak­ma meg a másik ember iránt. Matkó István ELPUSKÁZOTT LEHETŐSÉG MICSODA ALAPOK!

Next