Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

SZERDA, 1971. MÁJUS 5. KGST-tanácskozás Szegeden Szegeden kedden, tegnap megkezdődött a KGST-or­­szágok valuta és pénzügyi állandó bizottságának ülése. A tanácskozáson részt vesz­nek a KGST-tagországok pénzügyminiszter-helyet­tesei és nemzeti bank­jaik helyettes vezetői. A tárgyaláson megvitatják az állandó bizottság múlt évben végzett­ munkáját és meghatározzák a további teendőket. (MTI) Építésügyi tárgyalások Megkezdődött a magyar— jugoszláv gazdasági tudomá­nyos együttműködési kor­mánybizottság keretében működő építésügyi albizott­ság VIII. ülésszaka kedden az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumban. Ebből az alkalomból 15 ta­gú jugoszláv építésügyi de­legáció tartózkodik hazánk­ban. Tovább fejlesztik a megye sütőiparát Két év óta ugrásszerű fej­lődés figyelhető meg a sü­tőiparban. Az 1968-as kor­mányhatározat szellemében fejlesztik Csongrád megyé­ben is a vállalatokat, illet­ve áfészeket: az új ötéves tervben 40 millió forinttal támogatja a megyei tanács a további korszerűsítést, a műszaki fejlesztést, s azt a törekvést, hogy a terme­lés közelebb kerüljön a fo­gyasztáshoz. A támogatásból a legtöb­bet — ahogy a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak tegnapi ülésén elhang­zott — a Csongrád megyei Sütőipari Vállalat kapja: 37,7 milliót. A vállalatnak többek között azoknak a be­ruházásoknak befejezését kell biztosítania, amelyek 1970-től húzódnak át erre az évre, így a mórahalmi vegyesüzemét is. A megye városaiban rekonstrukció út­ján új üzemek létesítésére van szükség: 1971—72-ben a makói kenyérgyár, 1973-ban a szentesi kenyérgyár, 74- ben a hódmezővásárhelyi ke­nyérgyár, 75-ben pedig a csongrádi kenyérgyár építé­séhez kap a vállalat jelen­tős összeget. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek sü­tőipari tevékenységét a ta­nács 2,3 millió forinttal tá­mogatja. Az általános kon­cepcióba jól beleillik az az elképzelés, hogy az áfészek sütőipari üzemágának meg­teremtésével bizonyos mun­kamegosztás jöjjön létre a megyében: olyan terv is van, hogy a sütőipari vállalat községekben levő kisüzeme­it ezek a szövetkezetek ven­nék át. A szegedi járásban a Kis­­kundorozsma és Vidéke Áfész létesít napi 4,9 tonna kapacitású üzemet. A két és fél milliós beruházási ös­­­szeghez a tanács háromne­gyed millióval járul hozzá, amennyiben a szövetkezet vállalja a község teljes bél­és külterületi ellátását. A tervek megvalósítására az 1972-es esztendő látszik reá­lisnak. A két másik — szeg­vári és székkutasi — áfész hasonló törekvéseinek tá­mogatása mellett a tanács tartalékol arra az esetre is, ha valamelyik nagyüzem vagy áfész a jelenlegi el­­látóüezemektől távoleső te­rületen akar sütőüzemet lét­rehozni a helyi lakosság el­látására. Az öt év alatt a kemencecserék, rekonstruk­ciók, új üzemek révén mint­egy 78 tonna napi kapacitás­sal növekszik az érintett vál­lalat, szövetkezetek — egy­ben a medye — sütőipará­nak teljesítménye. Új textíliák A Pamutnyomóipari Vállalat készül a BNV-re Kétmilliárdos fejlesztés (kiküldött munkatársunk­tól.) A Pamutnyomóipari Vál­lalat — amelynek kebelébe a szegedi textilművek is tartozik — hazánk egyik legnagyobb textiles vertiku­ma, s kilenc gyárában 21 ezer ember talál munkaal­kalmat. Tegnap a nagy­­vállalat vezérigazgatója, Vég László sajtótájékoztatót tartott Budapesten. Ennek során beszámolt az elmúlt évi eredményekről, és vá­zolta az idei, valamint a kö­vetkező esztendők fejlesztési terveit. Örvendetes, hogy a zömé­ben nőket foglalkoztató vál­lalat nagy gondot fordít a dolgozók munkakörülmé­nyeinek javítására, szociális és kulturális helyzetük job­bá tételére. Nemrégiben avatták fel a balatonföldvá­­ri üdülőjüket, ahol egy-egy turnusban 165 ember nyaral­hat, köztük nyilvánvalóan sok Szegedi munkásnő is. A régi dolgozók fokozott meg­becsülését jelzi, hogy a törzsgárda tagok rendszere­sen jutalomban részesülnek, s akik a „negyedik fokoza­tot”, a 35 éves munkavi­szonyt is elérik, azoknak a pénzjutalom mellé arany­gyűrűt, illetve arany nyak­láncot ajándékoznak. A Pamutnyomóipari Vál­lalat termékeit jól ismerik a hölgyek, s valószínű öröm­mel fogadják az új, korsze­rű és modern kelméket, amelyeknek a gyártását mostanában kezdték el a vállalat gyáraiban. Csak egy-két újdonságot emlí­tünk: a Tripint márka alap­anyaga 90 százalékban tria­­cetát és 10 százalékban nylon. A burkolt eljárással készült kelme hazai megje­lenése csökkentheti a beho­zatalt. Az Interprint márka anyaga poliészter és cellulóz, s nemcsak idehaza érdek­lődnek iránta, hanem a svédek és az angolok is vá­sárolják. A Budavore már­ka anyaga poliészter és pamut, exkluzív újdonság­nak számít, jó piacra lelhet idehaza és külföldön egy­aránt. A vállalat vezérigaz­gatója elmondta, hogy ta­valy­­ sikerrel szerepeltek a BNV-n és a Szegedi Ipari Vásáron is. A hamarosan megnyíló budapesti, majd a szegedi vásáron újból részt vesznek. Bemutatják a leg­újabb kelméket, s árusítják is a vásárok idején a szege­di szaküzletükben is. A nagyvállalat jelentős összeget fordít a negyedik ötéves terv idején gyárai­nak, termelésének korszerű­sítésére. Összesen 2 milliárd forintot fordítanak zömében a géppark modernizálására és kisebb mértékben építke­zésekre. A tervciklus végére ter­melésük jelenlegi mennyisé­gét 40 százalékkal növelik, de újabb létszámot nem­igen igényelnek. Szeretnének több és értékesebb kelmét is előállítani, de továbbra is megmaradnak az olcsó és kitűnő minőségű textíliák nagy mennyiségű gyártásá­nál és kínálatánál. Elmondta a vezérigazgató, hogy nem csupán a buda­pesti gyárak dolgozóinak se­gítenek a lakásépítkezéseik­ben, hanem a szegedi és soproni üzemek munkásait is támogatják kamatmentes hitellel. Hamarosan elkészül a nagyvállalat ötéves fej­lesztési programja, amelyet részleteiben is megbeszélnek a munkásokkal. G. I. Jugoszláv delegáció érkezett hazánkba Benkei Andrásnak, a Ma­gyar Népköztársaság belügy­miniszterének meghívására kedden hivatalos magyaror­szági látogatásra érkezett a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság szövetségi belügyi küldöttsége Rado­van Sztijacsics szövetségi titkár vezetésével. A kül­döttség tagjai között van Mate Krpan, a Horvát Szo­cialista Köztársaság belügyi titkára, Milan Knyezsevics, a vajdasági autonóm tarto­mány belügyi titkára és a jugoszláv szövetségi belügyi titkárság több felelős mun­katársa. Nemzetközi tudományos megbeszélés Budapesten Az Európai Szövettenyész­tő Társaság hazánkban tart­ja idei vándorgyűlését. A biológia úgyszólván vala­mennyi ágát érintő kutatá­si terület művelői 16 or­szágból érkeztek a budapes­ti tanácskozásra. A vándorgyűlést kedden az Akadémia Országház ut­cai új kongresszusi termé­ben Törő Imre akadémikus, a társaság idei elnöke nyi­totta meg. Az első előadást Törő akadémikus tartotta azokról az enzimváltozások­ról, amelyek a szövettenyé­szetekben a csecsemőmirigy (thymus) sejtjeiben lépnek fel. P. Frank londoni pro­fesszor tartósított sejttörzse­ken folytatott vizsgálatairól számolt be, amelyek során többek között megfigyelhet­te a sejtek spontán átalaku­lását daganatos sejtekké. Szóba került a tanácsko­záson magyar és külföldi előadók részéről az im­munbiológia egyik rendkí­vül időszerű kérdése, a vér­sejtek átalakulásának lehe­tősége, továbbá a hormon­termelő sejtek szerkezeti és funkcionális változásai kö­zötti összefüggés. A kutatók olyan érdekes eredmények­ről számoltak be többek kö­zött, hogy megfelelő anya­gok hozzáadásával sikerült újból működésre bírni olyan sejteket, amelyek már meg­szüntették hormontermelésü­ket. A vándorgyűlés szerdán, ma folytatja munkáját. (MTI) Két holttest az úton. Egy pillanattal előbb életerős, dolgos emberek voltak. Mun­kába indultak éppen. Dolgoz­ni. Kenyeret keresni család­juknak, gyermekeiknek. Egy pillanattal előbb még éltek. Talán éppen a gyerekre, az asszonyra gondoltak. Arra, hogy hét végén hazautaznak. Egy pillanattal később a be­tonon hevertek, holtan. A BALESET Egy szó a nyelvünk­_________________ ben. Rö­vid, naponta használatos szó. Időnként mosolyognivaló ár­tatlan kis „pechet” takar, máskor meg...__— máskor tragédiát. Kora hajnal volt. Március 4-én, amikor az autó a ba­rakkhoz állt. Munkások száll­tak fel rá, mint más regge­len. Megtelt, a kocsi, 22 em,­ber ült rajta és a gépkocsi­vezető. Aztán a munkahely felé indultak. És néhány perc elteltével az emberek közül ketten halottak voltak. Mar­ton Kálmán 48 éves, 4 gyer­mek apja és Korondán Já­nos 51 éves, egy gyermek apja. Kozák István 43 éves, kétgyermekes apa a kórház­ban veszítette életét. Már nem lehetett megmenteni. Négyen súlyosan, öten ke­vésbé súlyosan megsérültek Heten orvosi ellátás után ke­rültek táppénzes állomány­ba. A szerencsétlenséget mindössze ketten úszták meg ép bőrrel, akik a vezetőfül­kében ültek: a gépkocsive­zető és az egyik dolgozó. Az emberek ponyvasátor alatt ültek a padokon. Az autó a Szeged—Algyő közti útra kanyarodott velük. Még szürkület volt, égett a tom­pított fény. Előttük 15—20 méterre egy másik kocsi ha­ladt, azon is munkások ül­tek. A gépkocsivezető végig közvetlenül mögötte hajtott. A sebességmérő mutatója öt­­venen állt. Az elöl haladó kocsi bal indexe működni kezdett. A gépkocsivezető is bekapcsolta az irányjelzőt és a másik kocsi nyomában az út közepére húzódott. Aztán 5—6 méterre a vezetőfülke előtt felvillant egy szembe­jövő teherautó. Az összeüt­közést már nem lehetett el­kerülni. Oldalukkal csapód­tak egymáshoz az autók. A leszakadó oldaldeszka magá­val rántotta a sátortartó va­sakat, azok pedig az embe­reket söpörték le. Hárman meghaltak, a platón ülők va­lamennyien megsérültek. * i I Egy bal- AZ EMBER ; eset a sok [_________________]közül. Saj­nos, gyakori manapság. Köz­lekedési és üzemi baleset. Mindkettő együtt. Halott és sérült emberek. Életük egy pillanaton múlott. És hogy ez a pillanat bekövetkezhe­tett, abban megint csak egy ember hibás. A gépkocsive­zető, Bodor Szilveszter. Ed­dig még csak szabálysérté­sért sem volt bírságolva. Most sem a követési távolságot, sem a kikerülés szabályait nem tartotta be. Emiatt em­berek haltak meg. „A kikerülést csak akkor kezdheti meg, ha nem za­varja a szembejövő forgal­mat ” — írja a KRESZ. — Nem tudom. Nem lát­tam, hogy az előttem haladó autó egy kerékpárost, akar elkerülni. Csak mentem utá­na. A kerékpárost már ak­kor vettem észre, amikor melléje értem. Nem láttam a szembejövő kocsit sem. Csak akkor, amikor az előttem ha­ladó hirtelen visszahúzódott a jobb oldalra és a ZIL előt­tem 5—6 méterre felvillant. Ahogy megláttam, máris hal­lottam hátulról a csattanást — vallotta Bodor Szilvesz­ter a kihallgatáson. Nem láttam! — ezen em­berek élete múlott. Szabá­­l Ívok. A vizsgán szó szerint­­ követelték tőle. Tudta, is­merte azokat. Meg hát talán­­ nem is az ismeret a legfon­­­­tosabb, inkább alkalmazása,­­ Mert a KRESZ-ben megsza­­­­bott feltételek nélkül ilyen manőverbe kezdeni az úton — képtelenség. Néha sike­­­rül. Most nem ment. A két autó összeütközött. Az embernek általában­­ egy másodpercre van szük­sége ahhoz, hogy valamit fel­­­­fogjon és cselekedni kezdjen. 1 Itt az események 0,2 másod­­­­perc alatt játszódtak le. 1 Cselekvésre idő már nem­­ maradt, az észlelésre is alig. Szűk az algyői út. Nagy rajta a forgalom. Két éve a megyehatárig terjedő sza­kaszon még csak négy ha­lálos baleset történt, tavaly már 16. A 16-ból tizenegy Szeged és Algyő között. Ép­pen itt lenne az ideje az út felújításának, szélesítésének. Ez azonban nem menti a gépkocsivezető felelősségét. A napokban négy és fél évi szabadságvesztésre ítélték. — Bűnösnek érzem magam — mondta. Sem ez, sem az nem adhatja vissza az emberek életét. Szerencsétlenség egy pillanat alatt, és a pillanat bekövetkeztéért ő felel. Ilyen pillanatok azonban máskor is bekövetkezhetnek. A fel­tételek megvannak hozzá. A nagyforgalmú, szűk út, ahol egy pillanatnyi kihagyás is elég. Talán az javít a helyze­ten, hogy április 15-től már csak autóbuszok szállítanak embereket az olajmezőn. EMBERSÉG A Villa­mos Erő­­!_________________I­mű Terve­ző és Szerelő vállalat kiren­deltségének dolgozói voltak valamennyien. Hárman már nem élnek. Heten máig be­tegállományban vannak. A kirendeltségen a munka több mint egy hétre megállt. Tragédia egy pillanat kö­vetkeztében. Emberi tragé­dia. Marton Kálmán után négy kisgyermek maradt. A legidősebb nyolcadikos, a legfiatalabb még iskolába sem jár. Édesanyjuk beteg, munkaképtelen asszony. És özvegyi nyugdíjból még sen­ki sem gazdagodott meg. A vállalat elhunyt dolgo­zói hozzátartozóinak és a sé­rülteknek rövid idő alatt több mint 55 ezer forint se­gélyt fizetett ki. Magára vál­lalta a temetés minden költ­ségét. A tröszt tízezer forin­tot utalt át a vállalatnak, hogy segélyként fizessék ki. A központban dolgozók pénzt gyűjtöttek. Forintjaikon mo­sógépet vásároltak Marton Kálmán családjának, ruha­neműt a gyerekeknek. Amit lehetett, közös gond­dá tettek. Emberségből je­lesre vizsgáztak. A gondokat azonban nem vehetik le a magukra maradt asszonyok nyakából. A gyermekeknek sem adhatnak új apát. A baj megtörtént. Visszavonhatat­lanul. A pillanat végén halottak feküdtek az út betonján. Se­besültekkel rohant szirénáz­­va a mentőautó a kórházba. Műtőlámpák fénye gyulladt. Egy pillanaton múlott, s a pillanatért egy ember felel. Ám az ember esendő. Egy­­egy pillanatra bármikor „ki­hagyhat”. És az az egy pil­lanat néha végzetes. Az em­bereket tökéletesebbé egye­lőre aligha lehet tenni. Mi lenne a megoldás? Talán a pillanatok, a ting’H.’s végű pillanatok számát, lehetősé­gét csökkenteni. Járható út­­nak egyedül ez látszik! s*. L

Next