Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

W­A­GYAR SZOCIA­LISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Losonczi Hősi halált haltak ausztriai körúton a Szojuz-11 pilótái Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, feleségével és kíséretének tagjaival szer­dán a fellobogózott bécsi nyugati pályaudvarról vidé­ki körútra indult. Az Elnöki Tanács elnökét a pályaudva­ron Rudolf Kirchschläger külügyminiszter várta, aki az osztrák kormány részéről a vidéki körúton hivatalos kísérője Losonczi Pálnak. Ausztria szép tájain át­haladva délelőtt 11 óra 10 perckor gördült be a külön­vonat Linzbe, ahonnan az Egyesült Osztrák Vas- és Acélművek (VOEST) gyár­telepéhez vezető vágányon haladt a különvonat a gyár főépülete előtti fellobogózott térre. A gyár dolgozói, veze­tői, a felső-ausztriai tarto­mányi kormány képviselői fogadták a magas rangú vendéget. Dr. Herbert­ Koller vezér­­igazgató adott tájékozta­tást az üzemről. Többek között utalt arra, hogy a 26 ezer dolgozót foglalkoztató kon­szern a magyar vállalatok­kal hasznos együttműködést fejt ki. A magyar vállalatok a VOEST-től különböző le­mezeket, kohászati berende­zést (lemezollót) vásárolnak, a VOEST részére pedig szer­számgépeket és salakgranu­­látot szállítanak, különböző géprészeket gyártanak, ter­vezési munkákat készítenek. Szeretnék a magyar vállala­tokkal az eddigi kedvező koo­perációt tovább fejleszteni — mondotta dr. Koller. A tájékoztató befejezése után a vezérigazgató átnyúj­totta a gyár ajándékát — acélöntőt ábrázoló bronz szobrot — Losonczi Pálnak. A gyárlátogatás után vis­­­szatérve a gyár központi épületéhez, a vendégeket az üzemi zenekar fogadta, majd az étteremben díszebédet adtak Losonczi Pál, felesége és kíséretének tagjai­­ részé­re. A 196 000 lakosú Linzt a különvonat három óra előtt hagyta el. Államelnökün­ket ünnepélyesen búcsúztat­ták. Amikor a vendégek Kremshez érkeztek.­ Wachau kapujában­­ szintén ünne­pélyesen fogadták az állam­elnököt. Itt Losonczi Pál be­jegyezte nevét a város aranykönyvébe. Kremsb­ől a küldöttség személygépkocsikkal foly­tatta útját. A Dunakanyar festői táján a meredek sziklák közé ékelt, történel­mi múltú Dürnsteinbe. A szőlőtermő vidék mentén el­terülő település barokk stí­lusú épületei megragadó látványt nyújtottak. Dürnsteinben Franz Jo­nas köztársasági elnök és Hans Czettel alsó-ausztriai tartományi főnökhelyettes, köszöntötték Losonczi Pált és kíséretét. Jonas állam­elnök társaságában Losonczi Pálnak bemutatták a wa­­chaui bortermő vidék több gazdaságát, borpincészetét és ismertették a Duna-kanyar lösztalaján elért termés­­eredményeket, a táj mező­gazdasági eredményeit, ter­veit. Este Dümsteinben Andreas Maurer alsó-auszt­riai tartományi főnök adott díszvacsorát a magyar ál­lamfő tiszteletére. Losonczi Pál az esti órák­ban külön vonattal vissza­utazott kíséretével és osztrák vendéglátóival együtt Bécs­be. Fock Jenő látogatása Bács-Kiskun megyében Szerdán Bács-Kiskun me­gyébe látogatott Fock Jenő,­­az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke. Reggel Kecskeméten dr. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára és Erdősi József, a megyei ta­nács elnöke fogadta a mi­niszterelnököt. A megyei pártbizottság székházában dr. Romány Pál tájékoztatta az alföldi megye gazdasá­gi, politikai és kulturális helyzetéről, a vezetőket és a lakosságot egyaránt foglal­koztató gondokról. A miniszterelnök érdek­lődésére külön is tájékozta­tást kapott az egyes tájegy­ségekről, az öt városról és a leendő hatodikról, a város­jelölt Kiskőrös járási szék­helyről. Fock Jenő a délelőttöt Kecskeméten töltötte. Elő­ször a városi tanácsházá­ra látogatott. Itt Reile Géza városi tanácselnök ismertet­te a felsőfokú regionális központtá nyilvánított me­gyeszékhely kommunális fej­lesztésének eredményeit és távlati terveit. Fock Jenő sok kérdést tett fel az új tanácstörvény és a lakástör­vény végrehajtásával kap­csolatban, majd egyebek kö­zött az iránt érdeklődött — mivel ez a téma is szóba került —, hogy helyileg fog­lalkoznak-e az egykor Kecs­keméthez tartozott környék­beli községek visszacsatolá­sának gondolatával. A vá­lasz a legközelebbi telepü­léseket illetően igenlő volt. Ennél közelebbi terv az, hogy szoros fejlesztési kap­csolatokat teremtsenek, a „híres város”-hoz legköze­lebb fekvő településekkel, természetesen a kölcsönös előnyök alapján. Felmerült például az a gondolat, hogy mindenáron kertes családi otthonhoz ragaszkodó kecs­kemétiek a szomszédos köz­ségekben kapnának házhe­lyeket. A miniszterelnök ezután megtekintette a Kertváros „félkész” házait, az itt la­kók alakították meg az or­szág első lakásépítő és fenn­tartó szövetkezetét. Végül felkereste a Gépipari és Automatizálási Műszaki Fő­iskolát, a város modern víz­művét, majd a kialakulóban levő új városközpontot és az épülő Széchenyi-város­­részt tekintette meg. Fock Jenő a délutáni órák­ban — dr. Romány Pál és Erdősi József társaságában — Kiskunfélegyházára uta­zott. Ott a vegyipari gép­gyárba látogatott el. Prog­ramja a Kunfehértói Álla­mi Gazdaságban fejeződött be. Magyar—román autóipari együ­ttmű­ködés György Gyula kohó- és gépipari miniszterhelyettes és A. Margaritescu román gépipari miniszterhelyettes Budapesten a két ország autóiparának együttműködé­séről tárgyalt. A szerdán aláírt jegyzőkönyv lehetővé teszi, hogy magyar és ro­mán autóipari vállalatok együttműködési szerződése­ket kössenek. A román miniszterhelyet­test fogadta dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter. A román vendég szerdán elutazott hazánk­ból. (MTI) 61. évfolyam, 153. szám 1971. július L, csütörtök Ára: 80 fillér Életét vesztette a Szojuz– 11 szovjet űrhajó személy­zetének mindhárom tagja: Georgij Tyimofejevics Dob­rovolszkij alezredes, Vla­gyiszlav Nyikolajevics Vol­kov fedélzeti mérnök és Viktor Ivanovics Pacajev kí­sérletező mérnök. A TAS­ZSZ-közlemény szerint 1971. június 29-én földkör­üli pályán mozgó Szaljut tudományos űrállo­más személyzete maradékta­lanul befejezte a repülési­­ program teljesítését és uta­sítást kapott a leszállásra.­­ Az űrhajósok tudományos­­ kutatásaik anyagát és a fe­délzeti naplókat átvitték a Szojuz–11 szállítóűrhajó kabinjába, hogy visszahoz­zák őket a Földre. E művelet végrehajtása után az űrhajósok elfoglalták helyüket a Szojuz—11 űrha­jóban, ellenőrizték a fedél­zeti rendszereket és előké­szítették űrhajójukat a Szal­jut űrállomástól való elvá­lásra. Moszkvai idő szerint 21 óra 28 perckor a Szojuz–11 űrhajó és a Szaljut űrállo­más elvált egymástól és kü­­lön-külön folytatta a repü­lést. Az űrhajó legénysége közölte, hogy a szétkapcsolás művelete zökkenőmentesen zajlott le, s az űrhajó vala­mennyi rendszere szabály­szerűen működik. Június 30-án moszkvai idő szerint 1 óra 35 perckor az űrhajó orientációjának vég­rehajtása után bekapcsolták a fékező berendezést, amely az előre kiszámított ideig működött. A fékezőhajtómű működésének befejződésekor megszakadt a kapcsolat az űrhajó legénységével. A leszállási programnak megfelelően a légköri aero­dinamikai fékezés után Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának elnöksége és a Minisztertanács gyászje­lentést adott ki. „Az SZKP Központi Bi­zottsága, a Legfelső Tanács Elnöksége, a Minisztertanács, a párttal és az egész szov­jet néppel együtt mélyen gyászolja hazánk kiváló fiainak elvesztését és őszin­te részvétét fejezi ki csa­ládtagjaiknak” — mondja a gyászjelentés. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Minisztertanács határozatot hozott arról, hogy kormánybizottság ala­kul a három űrhajós halálát okozó körülmények tisztázá­sára. Egy másik határozat alapján kormánybizottság üzembe helyezték az ejtőer­­nyőren­dszert és közvetlenül földetérés előtt a sima le­szállás hajtóműveit. A le­szálló egység simán ért földet a megadott térségben. Az űrhajóval egyidejűleg helyszínre érkező kutató he­likopter személyzete a Szo­juz—11 kabinjának felnyitá­sakor a kabin ülésében élet­telenül találta a Szojuz—11 legénységének mindhárom tagját. Haláluk okainak tisztázására vizsgálat kezdő­­­dött, alakult a három űrhajós te­­metésének megrendezésére. A bizottság tagjai Andrej Kirilenko (elnök), Dmitrij Usztyinov, Ivan Kapitonov, Leonyid Szmirnov, Msztyisz­­lav Keldis, Andrej Grecsko, Vlagyimir Satalov és mások. Az elhunyt űrhajósokat a Vörös téren, a Kreml falá­nál fogják eltemetni. A temetés megszervezésére alakított kormánybizottság közölte, hogy a három űrha­jós holttestet július else­jén­­ ravatalozzák fel Moszk­vában, a szovjet hadsereg székházában, ahol 12 órától 29 óráig lehet búcsút venni a Szaljut orbitális űrállomás tragikusan elhunyt legénysé­gétől Szovjet gyászjelent­és A Szojuz–11 űrhajó hősi halált halt pilótái. Balról jobbra: Georgij Dobrovolszkij alezredes, az űrhajó parancsnoka, Vlagyiszlav Volkov fedélzeti mérnök és Viktor Pacajev kísérleti mérnök Az őszi árpa közel felét learatlák A búzának napsütés kellene Úgy látszik, az idei ara­­tásnál az időjárás ismét fel­adja a leckét a mezőgazda­­sági szakembereknek, agro­­nómusoknak, kombájnosok­­nak és szerelőknek. Néhány nappal ezelőtt ugyanis még bíztak abban, hogy megja­vul az időjárás, ebből a re­ményből azonban kedden és szerdán nem sok vált való­ra. A heves szélrohamok ugyan segítettek abban, hogy a szombati záporok nyomai felszáradjanak a gabonatáb­lákon, a széllökések azonban alaposan próbára tették a növények „ellenálló képessé­gét”. Az elsőnek beérett őszi árpa sínylette meg leg­jobban a szélrohamokat, ez a növény ugyanis a zá­porok nyomán már korábban is sokfelé megdőlt, a mos­tani erős széljárás még in­kább „elfektette” a kalász­tól terhes szavakat. Ezért­­­ országszerte meggyorsították a betaka­rítást. A MÉM szakemberei szerint szerdára a 251 000 holdas ve­tésterület hozzávetőleg 40 százalékát learatták. A kö­vetkező napokban — amen­­­nyiben az ismételt esőzések nem zavarják meg a kom­bájnok munkáját — ország­szerte mindenhol elkészül­nek az őszi árpa aratásával, és nagy érövel láthatnak hozzá a búza betakarításá­hoz. A búzának most már nap­sütéses idő kellene. Az e heti esőzések alapvetően még nem rontják a terméskilátá­sokat, ellenben — a MÉM szakemberei szerint — amennyiben a jövő héten is esős marad az időjárás, úgy „drágán kell megfizetni” ezt a csapadékot. A vidéki mezőgazdasági nagyüzemekből érkező jelen­tések szerint az aratási csúcsszezont közvetlenül megelőző napokban minden­hol megtartották az ilyen­kor szokásos baleset- és tűz­védelmi ellenőrzéseket, ame­lyek idén azt bizonyítják, az üzemekben lényegesen gon­dosabban készültek fel a balesetek és a tűzkárok el­hárítására, mint az elmúlt években. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium rendszeresen ellenőrzi, ho­gyan alakul az alkatrész­­ellátás. A legújabb jelentés szerint június végén — az elmúlt hónaphoz képest — némi­leg javult a helyzet, na­gyobb alkatrészszállítmányok érkeztek a vidéki raktárak­ba. Egész sor gépalkatrész azonban továbbra is hiány­cikknek számít, és arra van szükség, hogy ahol lehet, a gazdaságok alkatrészcserével, vagy kölcsönzéssel kisegít­sék egymást. (MTI) Magyar államférfiak részvéttávirata Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke és Fock Jenő, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke részvéttáviratot kül­dött L. I. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, N. V. Podgornijnak, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa el­­nö­ksége elnökének és A. N. Kosziginnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, „A magyar nép, amely osztatlan érdeklődéssel és rokonszenvvel kíséri figye­lemmel a Szovjetunió, a szovjet tudósok, mérnökök, munkások és űrhajósok hő­si erőfeszítéseit a világűrnek az emberiség javára történő meghódítása érdekében, mély megrendüléssel értesült a Szojuz—11 űrhajó kozmonau­táinak tragikus haláláról — hangzik a távirat. — Dobro­­volszkij, Pacajev és Volkov elvtársak, a kiváló űrhajó­sok, akik részesei voltak az első, emberlakta űrállomás megteremtésének, példázzák a szovjet nép hősiességét, áldozatkészségét, alkotó te­hetségét, az emberi haladást szolgáló kutatási törekvése­it. Az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és a magyar forradal­mi munkás-paraszt kor­mány, valamint egész né­pünk nevében mély részvé­tünket fejezzük ki az SZKP KB-nak, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertaná­csának. Népünk átérezve a nagyszerű űrhajósok áldoza­tát, osztozik a szovjet nép és a gyászoló családok fájdal­mában.” A világ együttérzése Több állam- és kor­mányfő, tudós nyilvánította mély részvétét, a szovjet úcccmanynak, az elhunytak családtagjainak, az egész szovjet társadalomnak. Részvéttáviratban fejezte ki (tíMytcUds a 2. oldalon,)

Next