Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJ­A i­mmár hagyományossá vált pártmunkánkban, hogy az év végén áttekintjük a megtett utat, az elvégzett munkát, és számba vesszük az előttünk álló felada­tokat. Ezt tette a megyei pártbizottság a közelmúltban, amikor megvitatta a megye gazdaságának helyzetét. Itt voltaképpen azt ellenőriztük, hogy jól tartjuk-e a X. kongresszus által megszabott irányt. Egy esztendővel ezelőtt, a X. kongresszuson pártunk megerősítette a szocializmus felépítéséért folytatott politi­kánkat, semmiféle fordulatot, látványos változtatást — helyesen — nem eszközölt, és ezt egész népünk egyetér­tésével nyugtázta. Ugyanakkor a X. kongresszus hatá­rozatai azt is követelményként jelölték meg, hogy építő munkánkat magasabb színvonalon folytassuk, annak ér­dekében, hogy hazánk a közepesen fejlett gazdasági or­szágok sorából mielőbb a fejlett országok sorába lépjen, s eközben az életkörülmények is rendszeresen tovább ja­vuljanak. Sokszor elmondtuk, ismételtük a kongresszus­nak ezt a tézisét, igazán azonban most vesszük tudomá­sul, kezdjük érteni, hogy ez nem maradhat csak jel­szó, jobb, színvonalasabb munkára van szükség, az élet minden területen magasabb követelményt állít velünk szemben. Nagyobb következetességre van szükség, jól be­vált politikánk alapelveihez való ragaszkodásban, s a X. kongresszus arra is figyelmeztet, hogy a politika megva­lósításakor vegyük figyelembe a változó valóságot, elvein­ket újra és újra szembesítsük a változó valósággal. Eb­ben a szellemben vizsgáltuk egy év gazdasági fejlődését megyénkben. A­z 1971-es év a X. kongresszus határozatai végre­hajtásának kezdetét jelentette, a IV. ötéves terv első évének, a gazdaságirányítás reformja mind teljesebb kibontakoztatásának az időszaka volt. A mögöt­tünk levő év sikerekben, eredményekben gazdag esztendő volt. Így igaz ez az egész ország fejlődését tekintve, s megyénkre vonatkozóan is. Ezzel nem azt állítjuk, hogy gondtalan időszak áll mögöttünk, és hegyen-völgyön la­kodalom az életünk. Nyugodtan elmondhatjuk azonban: sok örömet hozott az elmúlt év. Több foglalkoztatási ága­zatban sikerült bérrendezést megvalósítani, a népgazda­ság teherbíró képességeivel arányban. Ez természetesen az érintettek számára hozott elsősorban javulást, de jó érzéssel nyugtázta egész társadalmunk a pedagógusok, az egyészségügyi dolgozók, a fegyveres testületekben tevékeny­kedők, a postások, a vasutasok fizetésrendezését. A la­kosság fogyasztása nagyobb választék mellett egy eszten­dő alatt a megyénkben 7—8 százalékkal növekedett, ami ugyancsak azt fejezi ki, hogy minden társadalmi réteg jövedelme magasabb, mint az előző esztendőkben volt. Tovább gyarapodott iparunk — elsősorban a szénhidro­génipar gyors fejlődése nyomán. Új létesítmények, intéz­mények k 7dték el tevékenységüket, mint például bioló­giai kutatóközpont, amelyet április 4-én vettek birtokba a tudomány emberei. A tervezettnél csaknem egy évvel korábban megvalósult a házgyár. Megyénkben 3500 új lakás készült el 1971-ben, ami azt mutatja, hogy a IV. ötéves terv lakásépítési ütemét eddig sikeresen tartjuk. Tucatnyi mezőgazdasági létesítmény, új sertéstelepek lép­tek termelésbe, örvendetes, hogy a megye exportterme­lésében gyorsabb az ütem, mint az előző esztendőben. A termelékenység kedvező alakulását az mutatja, hogy az iparban az elmúlt évinél mintegy 5 százalékkal magasabb termelés a tavalyinál kisebb létszámmal valósult meg. A gazdaság fejlődését elemezve szembetűnő egy lé­nyeges, új tendencia. Az elmúlt tíz esztendőben megyénk iparának fejlődési üteme mindenkor meghaladta az or­szágos szintet. Az elmúlt év már nem ezt mutatta, ös­­­szességében éppen hogy az országos szinten mozog a me­gye iparának fejlődése. Egyes ágazatokban az országost meghaladó az ütem, például az olaj- és gázipar fejlődé­sénél, másutt elmarad az országostól. Tény, hogy az ipar fejlődési üteme már nem olyan viharos, mint az előző években. Ennek több oka van. Új létesítmények már nem olyan nagy számban épülnek, mint korábban. Egy évti­zeddel ezelőtt fő törekvésünk volt: mindenképpen ipart teremteni a megyében, a megye városaiban. Túlzottan nem is válogattunk az ipartelepítésben, ha még oly kor­látozott lehetőségek is mutatkoztak, ezt is igyekeztünk kihasználni. Hogy nem eredménytelenül, ezt jól mutat­ják a statisztikai adatok, amely szerint megyénk már nem agrármegye, hanem fejlett mezőgazdaságú ipari megyévé változott. Megyénk korábbi, még a múltból örökölt leg­égetőbb társadalmi problémája, a foglalkoztatottsági gon­dunk, a nagy számú fölös munkaerő munkával történő el­látása megoldódott, ezzel együtt a megye munkaképes korú lakosságának korábbi létbizonytalansága mindörökre a múlté. Ez persze nem azt jelenti, hogy megyénkben az iparosodás és az iparosítás befejeződön egyszer s min­denkorra. Meggyőződésünk, hogy a jövőben is tovább bővül az ipar a jelenlegi bázison, és az iparban foglal­koztatottak száma is növekedik. Új ipari létesítmények is születnek még a kedvező helyi adottságok (ipari és mező­­gazdasági nyersanyagok, a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő stb.) bázisán az ország érdekeinek megfelelően. Feltétlenül növekedni fog a helyi tanácsi szolgáltató ipar és a kisipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek tár­sadalmilag szükséges ipari tevékenysége is A további ipa­rosítás útját-módját kutatni, keresni, és a legjobb meg­oldásokra javaslatot tenni, ezután is kötelességünk, és a megyéért felelős párt-, állami-, társadalmi tényezőknek mindenkor felelőssége is marad. Most azonban nem az az elsődleges kérdés, hogy minél több új ipari létesítmény szülessen, hanem az, hogy a meglevők a társadalmi igé­nyeknek megfelelően, jó minőségben mind többet nyújt­sanak, lehetőleg kevesebb ráfordítással, tehát olcsóbban. Annál is inkább ez áll előtérbe, mert ha az ipari fejlő­dési ütem lassulásának az elmondottakon kívüli egyéb okait is vizsgáljuk, azt látjuk, hogy meglevő vállala­taink, üzemeink egy részénél — főleg a könnyű- és élel­miszeripari ágazatokban — a meglevő kapacitások sem kerültek megfelelően kihasználásra. E megállapításnál­­ még az sem vigasztaló, hogy ez nem valami helyi jelenség csupán, hanem országosan ez tapasztalható. Az élelmi­szeriparban alapvetően a mezőgazdasági termelés alaku­lásának függvényeként jelentkezett ez a tendencia. (Cu­korrépa-termesztés és a zöldségtermesztés elmaradása.) Persze az élelmiszeripar nem minden vonalán mutatkozik elmaradás terveinktől, hiszen a sertésállomány gyors emelkedésének megfelelően­ a húsipari termelés szinte ugrásszerű növekedést mutat. A könnyűiparban a külföldi piac és a belföldi nagykereskedelem érdektelenségét je­lölik meg okként. Minden bizonnyal ennek is van szere­pe, de nem kisebb közrejátszó tényező: milyen választékot kínál országon belül és a külföldnek is könnyűiparunk, és mennyire versenyképes árban, választékban, divatban a termékeivel. M­egyénk ipari fejlődési ütemének alakulása azt mu­tatja, hogy a további előrehaladás, a jövőbeni fej­lődés kulcsa, a hatékonyabb gazdálkodás megva­lósítása a gazdaság minden szintjén és minden szférája­(Folytatás a 2. oldalon.) Írta: Győri Imre 62. évfolyam, 1. szám 1972. január 1. szombat Ára:­­ 1 forint ■ I* f ■ [UNK] [UNK] [UNK] ■« _ rr Újévi koszonto A jól végzett munka örö­mével, a jövőbe vetett bi­zakodás érzésével köszönti Csongrád megye lakossága is az új évet. Az elmúlt évben nagy eredményeket értünk el — gondjaink és problémáink mellett — a gazdaság, a kultúra, a tu­domány, egyszóval hazánk, benne megyénk szocialista fejlődésében. Tovább gya­rapodott megyénk területe és lakossága anyagi és szellemi javakban egyaránt. Sikereink alapja pártunk következetes politikája és népünk áldozatkész mun­kája. A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád me­gyei Bizottsága és a Csong­rád megyei Tanács nevében elismeréssel és köszönettel szólunk megyénk dolgozói­nak elmúlt évi erőfeszíté­seiről, a munkában elért si­kereiről, gazdagon gyümöl­csöző helytállásáról, kérjük, hogy mindenkor képességé­hez, tehetségéhez és ere­jéhez mérten vegye ki részét az új esztendőben is a népünk egészének boldogulását — benne egyéni életünket is —szol­gáló nagy munkából. Kívánjuk, hogy Csongrád megye valamennyi dolgozó­ja és családja, állampolgá­ra munkálkodjék erőben és egészségben. Kommu­nisták és pártonkívüliek, munkások, parasztok, értel­miségiek, idősebbek és fia­talok tevékenykedjenek kü­­lön-külön és együttesen si­keresen, eredményekben gazdagon az 1972. évi fel­adatainak megvalósulásáért. AZ MSZMP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA, A CSONGRÁD MEGYEI TANÁCS A népgazdaság 1972. évi terve A Minisztertanács megtár­gyalta és jóvá­hagyta az 1972. évi népgazdasági ter­vet, amelyet a negyedik öt­éves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célok és az 1971. évi gazdasági fejlődés tapasztalatainak figyelembe­vételével dolgoztak ki. A jö­vő évi népgazdasági terv megalapozott, reális, erősíti a népgazdaság összehangolt fejlődésének kedvező ten­denciáit. Az 1972. évi népgazdasá­gi tervet lapunk 3. oldalán ismertetjük. Tűzszünet Dél-Vietnamban Pénteken éjszaka, helyi idő szerint 1 órakor (kö­zép-európai idő csütörtök 18 óra) életbe lépett a DNFF ál­tal kihirdetett háromnapos újévi tűzszünet. A saigoni katonai parancsnokság szó­vivője kijelentette, hogy a reggeli órákig nem érkezett jelentés akciókról. A saigoni és az amerikai hadsereg ugyanúgy, mint ka­rácsonykor, ezúttal is csak 24 órás tűzszünethez járult hozzá. Ez pénteken helyi idő szerint 18 órakor lép életbe. (Közép-európai idő 11 óra). Miként az AFP hangoztat­ja Dél-Vietnamban még so­sem telt el tűzszünet inci­densek nélkül, de a legutób­bi karácsonyi tűzszünet 1965 óta a legnyugodtabbnak bi­zonyult. (MTI) Szeged-Tarján, 1972 Vizávay István fotografikája

Next