Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

2 Számvetés és előretekintés (Folytatás az 1. oldalról.) ban. Éppen ez jelenti a szocialista építő munkát maga­sabb szinten folytatni. Az elmúlt esztendő iparban szerzett tapasztalatai azt mutatták, csak ott szabad gyorsítani a termelést, fokozni az ütemet, ahol valóban gazdaságos az Új termék előállítása, ahol nem raktárra, hanem a ke­resletnek megfelelő piaci igényekre történik a termelés. Itt tartani és fokozni kell az ütemet. Ott, ahol gazdaság­talan még a termelés, de piaci igények jelentkeznek, mi­előbb gazdaságossá kell tennünk a tevékenységet, ott, ahol nincs lehetőség a gazdaságosság eléréséhez, onnan a ter­melőerőket és a dolgozókat a gazdaságos és nyereséges ágazatokba kell irányítani. A fejlődést tehát nem annyira az ütem növekedésén, hanem a termelés és gazdálkodás eredményességén kell mérnünk, ha a X. kongresszus kö­vetelményeit komolyan vesszük. Természetesen nem mel­lékes továbbra sem a fejlődés tempója — ez azonban csak akkor lehet gyors, vagy gyorsabb, ha valóságos szükségle­tekre történik a termelés, és gazdaságos is. (Kivéve né­hány olyan esetet, amikor államérdekből ettől el lehet, illetve el kell tekinteni. Például a szénbányászat eseté­ben, az ország kevés energiaforrása miatt nem mondha­tunk le a hazai széntermelés növekedéséről még akkor sem, ha a minősége nem a legmegfelelőbb, és a kiterme­lés eléggé költséges.­ Az 1971. év tapasztalati bizonyítják: az eredményességet, a nyereséget nemcsak a beruházások növelésével,­ új létszám beállításával, a termelés ilyen módon történő felfuttatásával lehet növelni, hanem ter­melékenyebb munkával, a meglevő modern technika jobb kihasználásával, a költségek csökkentésével, a választék bővítésével, a termékstruktúra kedvező alakításával, az üzem- és munkaszervezés tökéletesítésével, a szocialista munkaverseny-mozgalom érdemibbé tételével. Nincs is már lehetőség (vagy legalább­is nagyon korlátozott) a ko­rábbi módon előrehaladni. Az extenzív út számunkra is lezárult. Áttérni a fejlesztés és a fejlődés intenzív szaka­szára, nem könnyű, nem megy egyik napról a másikra, és nem is zökkenőmentes. Ezt tapasztalhattuk az elmúlt év­ben is. Hogy mennyi idő alatt, gyorsabban, vagy lassab­ban sikerül-e az átmeneti zökkenőket leküzdenünk, ez nagymértékben tőlünk függ. Türelmetlenségre nincs ok, kapkodással semmit nem lehet megoldani, kitartó, szívós munkával viszont mindent el lehet érni. Erre kell be­rendezkedni. A hatékonyabb, eredményesebb munka tar­talékai megyénk ipari vállalatainál, üzemeinél is adottak. Nemcsak sok új üzem létesült az elmúlt évtizedben, de tízezrével váltak munkássá fiatalok és idősebbek, és ma már nagy termelési tapasztalattal is rendelkeznek. Jelen­tősek az üzemszervezés tartalékai is, mert amíg alapvető­en a fejlesztés extenzív útján haladtunk, alig javítottuk a termelés, az irányítás szervezettségét. Jó, hozzáértő ve­zetéssel ezeket a tartalékokat mind kihasználhatjuk. Ez az útja annak, hogy megalapozottabbá tegyük az élet­­körülmények további javítását, és ezzel járulhatunk hoz­zá a népgazdaságban jelentkező és nálunk is ható feszült­ségek, gondok megoldásához, a költségvetés egyensúlya megteremtéséhez, a nemzetközi fizetési mérleg kedvező alakulásához, a beruházási egyenetlenségek kiküszöbö­léséhez. A mezőgazdaság fejlődése mit mutat? Csomgrád megye szocialista mezőgazdasága az elmúlt évtizedben gyors fejlődésen ment át. A jó természeti feltéte­lek, kedvező közgazdasági tényezők következtében itt gyorsabban szilárdultak meg a termelőszövetkezetek, a gazdálkodás eredményei, a magasabb termésátlagok alap­ján a tsz-ek dolgozóinak közösből származó jövedelme magasabb szintre emelkedett, mint az ország más terüle­tén. Kivételt tulajdonképpen csak a szegedi járás homok­vidékének gyengébb adottságú termelőszövetkezetei jelen­tettek, de itt is megközelítette a tsz-tagok jövedelme az országos átlagot. Ami az 1971-es évben a mezőgazdasági szövetkezetek és állami gazdaságok eredményeit illeti, egé­szében ezzel is elégedettek lehetünk. A mezőgazdasági ter­melési érték és a termésátlagok a legtöbb esetben 15—20 százalékkal emelkedtek 1970-hez képest, és meghaladják az 1969-es rekord év szintjét megyénkben. Minden eddi­ginél nagyobb a búza és kukorica termésátlaga. Jó ter­mést takarítottak be hagymából, bár összességében a zöld­ségtermelő terület visszaesett. Az állattenyésztés egyes ágazatai, mint pl. a baromfitenyésztés és a sertéshúster­melés kiugró eredményeket hozott Nem esett vissza a szarvasmarha létszáma, jóllehet kevesebb tejet termel­nek a megyében, mint egy évvel korábban. A mezőgaz­daság dolgozóinak szorgalmas munkája nyomán az árvízi kiesések több mint felét bepótolták a termelőszövetkeze­tekben, és hogy mennyire egészséges termelő alakulatok, azt az is bizonyítja, hogy saját jövedelmük emelése mel­lett is az elmúlt évben több mint százmillió forintot tör­lesztettek vissza az államtól korábban kapott hitelek ki­­egyenlítésére. Az átlagszámok nem leplezhetik el azonban a fejlő­dés olyan gyengeségeit amelyekre komolyan oda kell fi­gyelnünk. 1971-ben a tsz-ek közel egy harmada mérleg- és alaphiányos szövetkezetté vált. Méghozzá ezek között többségükben olyanok is vannak, amelyek a korábbi évek­ben sohasem voltak mérleghiányosak. Ha az okokat ke­ressük, ezek között kétségtelen jelentős tényező az 1970- es árvíz és ennek következményei. De nemcsak ez. Ala­posabban elemezve a tsz-ek helyzetét, mutatkoznak olyan hiányosságok, amelyek bekövetkezése nem objektív okok, hanem sokkal inkább szubjektív tévedések következmé­nye. A termelőszövetkezetek egy része anyagi erejét meg­haladó —, s hozzátehetjük, nem kellően átgondolt és elő­készített — fejlesztési programba kezdett. Szép számmal akadnak szövetkezetek, ahol az egyéni jövedelmek szint­jét is túlméretezték vezetők és tagok esetében egyaránt, elrugaszkodtak a közgazdaságilag megalapozott lehetősé­gektől. Emellett továbbra is negatív tényezőként hat a homokterületek rossz természeti adottsága, a helyenként jelentkezett belvíz- és aszálykár. Mindezek­ miatt még nem mondhatjuk el, hogy leküzdöttük az 1970-es árvíz hatását, és azt is látnunk kell, hogy a termelőszövetkezeti moz­galom kezdeti helyzeti előnyét Csongrád megye nagymér­tékben már elvesztette. Ahhoz, hogy a megtorpanás ne következzék be, ne történjék visszaesés, a mezőgazdasági termelésben is hatékonyabb gazdálkodásra van szükség. Tulajdonképpen ennek a feltételei is adottak. Zömében nagyszerű vezetőgárda nőtt fel a termelőszövetkezetekben, mind több a hozzáértő, a Szövetkezetét magáénak érző, lelkiismeretesen dolgozó termelőszövetkezeti tagok száma, és kialakultak, vagy kialakulóban vannak az optimális nagy­ságrendű, egészséges termelési struktúrával működő szö­vetkezetek. És ha vannak is külső, a szövetkezeti gaz­dálkodást nehezítő körülmények, ha nem mindenben ki­elégítők a közgazdasági és egyéb feltételek, mégis ott cse­lekednek helyesen a termelőszövetkezeti vezetők, ahol a gazdasági eredmények romlásánál nem a külső okokat ál­lítják előtérbe, hanem szembenéznek saját gyengeségeik­kel. Azok a szövetkezetek, amelyek a törvényeket és a gazdálkodási szabályokat betartották és betartják, azok a szövetkezeti vezetők, akik nem tértek le a szilárd elvi alapokról „egy tál lencséért” — és ilyen a túlnyomó több­ség —, azok most is számíthatnak a kormány segítségére. Mi nem értünk egyet azokkal a kevesekkel a szövetkezeti mozgalomban, akik évek óta nem fejlesztettek semmit, nem kezdeményeztek, kockázatot sem vállaltak, ezért ta­lán most semmi gondjuk sincs, és arra hivatkoznak, hogy azok, akik hallgattak a kormány szavára, például a ser­tésprogram megvalósításában, azok az új létesítésével együtt járó gondok, nehézségek miatt magukra vessenek. Lehetséges, hogy a közös sertéstelepek megvalósítása és más létesítmények építése — különösen ha nem kellő gonddal volt előkészítve —, okoz átmeneti feszültséget egy-egy termelőszövetkezetben. De ami a jövőt illeti, nem kétséges, hogy ők jártak jól, hiszen olyan hatékony ter­melőerőket állítanak a termelőszövetkezet fejlesztésének szolgálatába, amelyek éreztetni fogják hatásukat nemcsak a szövetkezetek alapjainak növekedésében, de a termelő­szövetkezeti tagok jövedelme emelkedésében is. Ugyan­akkor meggondoltságra, megfontoltságra biztatjuk a tsz­­vezetőket A lehetőségek elszalasztása, kihasználatlanul ha­gyása is hiba, de nem kevésbé azok túlbecsülése, ami rendszerint túlzott kötelezettségvállalásokba torkoll. A X. kongresszus határozatainak érvényt szerezni a mezőgazda­­sági termelés területén arra kötelez bennünket, hogy el­­mélyülten elemezzük megyénk termelőszövetkezeti mozgal­mának legújabb tapasztalatait, és átgondolt javaslatokkal, a tsz-tagok és kollektívák érdekeit messzemenően figye­lembe véve, segítsük elő, hogy mielőbb valóban korszerű szocialista nagyüzemekké váljanak a termelőszövetkezetek, és megvalósuljanak az országos jelentőségű nagy célki­tűzések, a húsprogram, a zöldségtermesztés fejlesztése stb. Nem kétséges, hogy megvan a lehetősége, hogy Csongrád megye mezőgazdasága, termelőszövetkezeti mozgalma ran­gos helyét megőrizze a megyék között a jövőben is, ez öncélú tevékenység a gazdaság kérdéseivel fog­lalkozni. A gazdasági front a szocialista építő mun­kának az a fő területe, amely megalapozza az életszínvonal alakulását, és egyben jó feltételeket teremt népünk szocialista tudata kialakításához, ami szintén el­engedhetetlen a szocializmus teljes felépítéséhez. A X. kongresszus előtt is, de azóta is sok szó esett arról, hogy közgondolkodásunkban jelen vannak és hatnak olyan né­zetek, amelyek akadályozó tényezői a jobb, eredménye­sebb gazdasági munkának, a szocialista építésnek. Ennek érdekében is többet kell tennünk a tudatformálás, a tár­sadalom idchológiai állapota viszonylagos elmaradottsága megszüntetése érdekében. Tapasztaljuk, amikor azt mond­juk, hogy tiszteletben tartjuk az anyagi érdekeltség elvét, ezt sokan eltúlozva úgy értelmezik, hogy megtűrjük, vagy éppen támogatjuk az anyagiasságot Egyesek kevés mun­kával, vagy munka nélkül magas jövedelmekre tesznek szert Most a kormány egy sor jó intézkedés­t hozott a munka nélkül szerzett jövedelmek megakadályozására, a harácsolás, az önzés leküzdésére. Hiba volna azt gondol­ni, hogy ez csupán törvényekkel, rendeletekkel kiküszö­bölhető. Olyan közvélemény kialakítására van szükség, amelynek légkörében nem élhetnek sokáig az antiszociális és immorális jelenségek. Szükségesek az intézkedések, ren­deletek, ezeket csak szemléletformáló agitációval, propa­gandával nem lehet pótolni, de fordítva is igaz, csak ren­deletekkel az emberek szemléletét nem lehet átformálni. Sok tudatformáló munkára van szükség, hogy az emberek értsék, és egyetértsenek a munka szerinti elosztás szocia­lista elvével. Nem ritka eset, hogy a végzett munka sze­rint differenciált bérezéssel szembeállítják az egyenlőség elvont, valójában kispolgári elvét. E tekintetben is jó tá­maszt kaptunk a kormánytól azokkal a rendeletekkel, amelyek a bérezési besorolást egységes elvek alapján sza­bályozzák, és segítik kiküszöbölni, hogy ugyanazért a munkáért a különböző ágazatokban más és más bért fi­zessenek. Álljuk, hogy nemcsak az osztályok, nagyobb közössé­gek sorsával, érdekével kell foglalkoznunk, hanem figyelembe kell venni a csoport és a kisebb közös­ségek, az egyén érdekét is. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy az egyéni érdeket a csoport, a vállalat érdeke elé sorol­ják, és nem kevésbé hibás szemlélet és gyakorlat, amikor a vállalati vagy a csoportérdeket helyeik a közérdek fölé. Ebből táplálkozik az a magatartás, ami a gazdaság­­irányítás reformjából is csak azt fogadja el, ami egyéni­leg vagy a kollektívának közvetlenül és azonnal előnyös. Éppen ilyen körökben feltételezik, hogy gazdasági gond­jaink fő oka a reformban keresendő. Nem a reform okoz­ta a problémákat, legfeljebb élesebben megmutatta azo­kat. Nem a szabályozó rendszer következményei ezek — bár a szabályozó rendszer egynémely hibája hozzájárult, ha nem is a keletkezésükhöz, de a fennmaradásukhoz. Gazdasági problémáink megoldása sem a mai gazdaság­­irányítási rendszer ellenére, hanem éppen annak segítsé­gével, azzal összhangban levő eszközökkel történhet. E te­kintetben is egységes szemléletre van szükség. Ha vannak a gazdasági építő munkát gyengítő helytelen szemléletek, és találkozunk torz gyakorlattal, antiszociális tendenciák­kal, és olykor ezek erősödésével, akkor arra van szükség, hogy a szocializmus hívei jobban hallassák hangjukat. A szocialista demokrácia terebélyesedő lehetőségeivel ők él­jenek elsősorban, ne azok, akik visszaélnek vele, csak a saját egoista törekvéseik útját egyengetik. A szocializmust igenlő emberek sokkal többen vannak, mint ellenzői. Le­gyen erősebb a hangjuk is. Ez is szükséges ahhoz, hogy jobban dolgozva, magasabb szinten folytassuk a szocializ­mus építését, megvalósuljanak céljaink, s a szocializmus mind többet nyújtson, s kellemesebb legyen azok számá­ra, akik építik. N V SZOMBAT, 1972. JANUAR L Kuba nemzeti ünnepe Magyar vezetők üdvözlő távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztár­saság Forradalmi Munkás- Paraszt Kormányának elnö­ke üdvözlő táviratot küldött Havannába, dr. Fidel Cast­ro Ruznak, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága első titkárának, a forradalmi kormány elnöké­nek és dr. Osvaldo Dorticos Tarradónak, a Kubai Köz­társaság elnökének. „A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Forradal­mi Munkás-Paraszt Kor­mány, valamint az egész magyar nép nevében forró üdvözletünket és jókívánsá­gainkat küldjük Önöknek és a testvéri kubai népnek — hangzik a távirat. őszinte örömmel töltenek el bennünket azok a törté­nelmi jelentőségű eredmé­nyek, amelyeket Kuba hős népe kommunista pártja ve­zetésével az ország szocialis­ta építésében elért. Szolida­ritásunkról és testvéri támo­gatásunkról biztosítjuk Önö­ket abban a nehéz harc­ban, amelyet az amerikai imperialisták és zsoldosaik meg-megújuló támadásával szemben vívnak az ország függetlenségének, szabad, szocialista rendjének megvé­déséért. Állhatatos küzdelmük nem­csak a Kubai Köztársaság előrehaladását biztosítja, h­anem egyidejűleg példát mutat a nemzeti független­ségért és társadalmi haladá­sért küzdő más népeknek is. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus építésében párt­jaink és kormányaink között kialakult sokoldalú interna­cionalista együttműködés a jövőben még tovább erősö­dik, szorosabbá válik. Szívből kívánjuk, hogy to­vábbi sikerek gazdagítsák a kubai nép életét, érjenek el újabb nagy eredményeket hazájuk felvirágoztatásában, közös szocialista célkitűzé­seink megvalósításában, a népek közötti testvéri kap­csolatok elmélyítésében." MINTOFF LÍBIÁBAN. Dom Mintoff máltai miniszterel­nök (jobb oldalon) repülőgépen Líbiába érkezett, hogy Khadafi elnökkel tárgyaljon­ Mint közöltük, Heath brit miniszterelnök személyes üzenetet intézett a máltai mi­niszterelnökhöz a szigeten levő angol támaszpontok ügyében RADIOTELEX Hanoi Az Egyesült Államok vi­etnami bűntetteit vizsgáló bizottság pénteken sajtóérte­kezletet rendezett a Hanoi­ban akkreditált vietnami és külföldi újságírók részé­re. Az egybegyűlteknek bi­zonyítékokat adtak át a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság lakott területei el­len végrehajtott amerikai bűntettekről, a fényképfel­vételek szétrombolt vietnami lakóházakat, iskolákat, kór­házakat és az áldozatok dühtől vagy fájdalomtól el­torzult arcát mutatják. Az újságírók előtt leforgatták a Thanh Hoa tartományt ért bombatámadás után készített filmet Washington Újabb vádiratot adtak ki Daniel Ellsberg, a Pentagon volt munkatársa ellen, aki az amerikai sajtó tudomá­sára hozta az indokínai há­borúról készített titkos Pen­tagon-jelentések egy részét A Los Angeles-i esküdtszék utasítására kiadott vádirat nemcsak Daniel Ellsberg professzora vonatkozik, hanem^^Bill két munkatár­sát, A^man Russen és T­yn­­dy SifloK, valamint Bu Van Thait-i saigoni rezsim volt washingtoni nagykövetét is New York Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának magyar idő szerint péntekre virradó éjszakai ülésén Anglia képviselője megvétózta azt a határozati javaslatot, amely elvetette a brit kormány és a rhodesiai fajüldöző rezsim megállapo­dását az ország helyzetének „rendezéséről”. Conakry A Guineai Köztársaság kormánya hivatalos formá­ban is meghívta az ENSZ­­ Biztonsági Tanácsát, hogy ülésezzék Conakryban. Az ország állandó ENSZ-képvi­­selője a közgyűlésnek a BT afrikai ülésezését helyben­hagyó h­atározatára hivat­kozva közölte, hogy tekin­tettel az ellene végrehajtott újgyarmatosító agresszióra, Guinea minden más afrikai országnál jobban érzi azok­at a problémákat amelyekkel a világszervezetnek szembe kell néznie. 0 Thant bácsija • New York (UPI) „Optimista vagyok, bí­zom az Egyesült Nemzetek Szervezete és az emberiség jövőjében” — mondotta új­ságíróknak U Thant, a vi­lágszervezet leköszönő főtit­kára, aki tíz esztendeig állt az ENSZ élén és most az óévvel együtt búcsúzik hi­vatalától. Az elmúlt néhány év eseményeiről és tanulságai­ról szólva a burm­ai diplo­mata megállapította, hogy örvendetes mértékben ér­vényesült az egyetemesség elve, bár egyes fejlődő or­szágok még sajnálatos mó­don nem tagjai az ENSZ- nek. Hangoztatta azt a meg­győződését, hogy a két né­met állam a jövő évben a világszervezet tagja lesz. Reményt keltő az európai légkör javulása, ugyanakkor aggodalomra ad okot az ázsiai helyzet — mondotta U Thant. A volt főtitkár — egy ENSZ-szóvivő szerint — egy könyv megírását tervezi és­­ már számos állásajánlatot­­ kapott különböző egyetemek­­­­től és más intézményektől.

Next