Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-20 / 16. szám

6 MINDENNAPI KENYERÜNKÉRT Szakmai utánpótlást vár a szegedi sütőipar Kenyeret mindennap többször is eszünk, kiflit és zsömlét minden reggel veszünk. A Szegedi Sütőipari Vállalat naponta átlagosan 350—100 mázsa kenyeret, 80 ezer darab süteményt és 15— 20 mázsa kalácsot süt. Hat üzemelteti napról-napra a várost; napi két műszakban 300 sütőipari dolgozó végzi felelősségteljes munkáját a dagasztók, a formázók, a kemencék mellett, hogy mire a boltok nyitnak, friss kenyér és ropogós sütemény legyen a pultokon. Nagy a hajrá, különösen szombaton, kettős vagy hármas ünnep előtt Sok a túlóra az amúgy is nehéz munkában, mert a pékség nem divatos szakma, manapság. Pedig a sütőipar nem kényelmesedhet el, mert hazánkban nagy a kenyér-kultusz és az igények egyre kényesebbek. A sütőipar törzsgárdája sokszor csak hősies erőfeszítésekkel, igazi hivatásszeretettel tud megbirkózni feladataival. Szakmai utánpótlás épp hogy csak csöppen, hiszen a munka nehézségeivel, az éjszakai műszakkal, az ünnepek nélkülözésével és a hőséggel rendre szembenézni férfias dolog. Már nem a régi ipar Az iparág műszaki fejlesztése csak az utóbbi években ugrott meg , így az előítéletek is erősek. Amikor pékmunkáról van szó, még hajlamosak vagyunk régi dagasztásra, formázásra és kemencékre gondolni. A Szegedi Sütőipari Vállalatnak 25 szakmunkás tanulóra lenne szüksége ahhoz, hogy a következő években is jó kenyeret és friss süteményt ehessünk mindennap és az iparághoz hű, derék munkások se túlórázzanak annyit, mint amennyit ma még vállalniuk kell Szeged rendes ellátásáért. Fiúkra és lányokra, akik ennek a szakmának a szépségeit és a nehézségeit együtt vállalják jó szívvel, felelősséggel. A legalapvetőbb szükségletre Az ipar rangját és tisztességét az adja, hogy a legalapvetőbb szükségletre dolgozik. Kenyeret, kiflit, zsömlét és kalácsot sütni az egyik legszebb közszolgálat. A közvélemény talán nem mindig úgy tekint erre a szakmára, ahogyan jelentősége szerint érdemelné, s a megbecsülés sem mindig arányos a munka terhével és az áldozatvállalással, de azért rendes „kenyeret” ad a sütőipar a sajátjainak is. Egy átlagosan jó sütőipari szakmunkás — a 42, illetve 44 órás heti munkaidőre számítva — 3000 forint körül keres a bérpótlékokkal. Az éjszakai munka a Szegedi Sütőipari Vállalatnál ugyanis kétszeres megbecsülésben is részesül. A 10 százalékos — folyamatos éjszakai munka esetén 20 százalékos — éjszakai pótlék mellett ugyanis a vállalat a sütő szakmunkásoknak, a betanított sütőmunkásoknak, a kirakóknak, az árukiadóknak és a művezetőknek 40—80 túlóra után még havi 30, 81—100 óra után havi 100, 101—120 után 150, 121 órán túl pedig 200 forint külön pótlékot is fizet. A lányok is feltalálják magukat Jelenleg 16 szakmunkástanulója van a Szegedi Sütőipari Vállalatnak, közülük 8 lány. És a lányok az új könnyebb technológia viszonyai között jól feltalálják magukat. A kalácsfonásban például ügyesebbek is, mint a fiúk. Tehát a szakma — bár több munkahelyen még ma is igazán férfias fizikai erőkifejtést követel —, egyre távolodik a régi képzetektől. A technika fokozatosan könnyíti, az automatizálás mind vonzóbbá teszi. Nem messze az az idő, amikor a sütőmunkások szinte laboratóriumi munkát fognak végezni, a gépek táplálása, ellenőrzése marad rájuk. A kenyér, a kifli, a zsömle ezután sem hiányozhat az asztalunkról, elsőrendű gondunk és kötelességünk tehát, hogy a pályaválasztó fiatalok figyelmét felhívjuk erre a társadalmilag igen fontos, ám nehéz szakmára. A gépekhez is, a modern üzemekbe is ember kell, aki átérzi a mindennapi kenyérellátással járó felelősséget, aki nagy tiszteletet érez a társadalomnak e mindennapos alapvető szükséglete iránt. Aki sütőmunkás akar lenni... jó, ha tudja, hogy az általános iskolában kapott jelentkezési lapon kell ezt a szándékát feltüntetni. A Szegedi Sütőipari Vállalat a jelentkezések alapján áprilisban köti meg a szerződéseket a három éves szakmai képzésre. A szakmatanulás szeptember 1-én kezdődik. Mit nyújt tanulóinak a Szegedi Sütőipari Vállalat? — az ipan tanulók, tanulmányi eredményüktől függően havi ösztöndíjat kapnak, melynek összege 60-tól 600 forintig terjed, — szerződéses tanulói számára a vállalat havi 250 forintos társadalmi ösztöndíjat állapított meg a nyereségrészesedési alap terhére, — évi bérük arányában a harmadik éves ipari tanulók is kapnak év végi nyereségrészesedést, — a vidéki szakmunkás-tanulóknak kollégiumban vagy a vállalat saját munkásszállóján biztosítanak elhelyezést, melynek bővítését és korszerűsítését 1972. első felében végzik el, — a szakmai gyakorlatot a Petőfi Sándor sugárúti tanműhelyben végzik, — a vállalat lehetőséget nyújt a szakmai továbbképzésre, végzett tanulói levelező úton szerezhetik meg az élelmiszeripari szakközépiskola oklevelét, később a még magasabb fokú élelmiszeripari szakképzettséget. — teljes jogú dolgozóként vehetik igénybe a vállalat szociális létesítményeit; a Sárgán épülő új vállalati üdülőt; részt vehetnek a vállalati sportkörök — labdarúgó-, asztalitenisz-, teke-csapatok — munkájában. CSÜTÖRTÖK, 1972. JANUÁR 20. Műszaki fejlesztés az új generációk könnyebbségére Nincs iparág, amely kivonná, kivonhatná magát a technikai forradalom hatásai alól, hiszen a szocializmust építő ember számára a munkát fizikailag mind könnyebbé kell tenni, a termelést egyre gazdaságosabban kell folytatni. A sütőipar ebben a folyamatban az utóbbi évek óta élvez fontossága szerinti támogatást. A Szeged városi Tanács Végrehajtó Bizottsága másfél évvel ezelőtt mérte fel a Szegedi Sütőipari Vállalat helyzetét és saját fejlesztési alapjából is több mint 20 milliót áldozott a korszerűsítésre, elsősorban a süteménygyártás korszerűsítésére. Egyidőben, frissen Reggel 6—8 óra között 80— 100 ezer kifli és zsömle kellene Szeged lakosságának egy időben, frissen. A hagyományos technológiával ezt az igényt nem lehet kielégíteni, csak folyamatosan. Az automatizálás az egyetlen út. Így a tanácsi hozzájárulásból osztrák cégtől kifli- és zsömlegyártó automatát vásárol a Szegedi Sütőipari Vállalat. A kifligyártó gépsor június végére már üzemelni fog, s óránként 6800 darab kiflit süt. A jelenlegi technológiával a 108 800 darab kifli (16 óra/6800 darab) elkészítéséhez 27 szakmunkás szükséges hagyományos sütési technológiával, az új gépsor kezeléséhez azonban csak 8 ember szükséges. A zsömlesütő gépsor — melyre a pénz ugyancsak megvan, csak a behozatali engedélyre vár — óránkénti kapacitása 7000 darab sütemény. Tizenhat órát számítva, a zsömle- és kifli-gépsor együttes napi teljesítménye 220 ezer lesz. Valóságos laboratórium i gépek mellett már valóságos laboratóriumi munka folyik majd, miként a Tavasz utcai új sütőüzemben is, amely előreláthatóan 1974-re készül el. Itt óránként 2 tonna, naponta 32 tonna kenyér készül, háromszor annyi, mint a jelenlegi legkorszerűbb, 1. számú szegedi kenyérgyárban. Az automata üzem megépülése után szanálja a vállalat a Dáni János utcai és a Gogol utcai sütödét, ahol még igen nehéz munkakörülmények között dolgoznak az emberek. A Tavasz utcai üzem több mint 50 millióba kerül. A dagasztást folyamatos kovászoló- és dagasztógépek végzik majd, így szakmunkás csak az ellenőrzéshez kell. A szakemberek jó része ezután a kenyérsütésnél jóval könnyebb, „finomabb” munkával foglalatoskodhat a kalácskészítéssel. A sütemények iránti növekvő igény és a választékkal szemben támasztott követelmények kielégítésére is módja lesz így a Szegedi Sütőipari Vállalatnak. Biztonságosan és kényelmesen A sütőipar már megkezdett nagy rekonstrukciója biztonságosabbá teszi a szegedi lakosság ellátását friss, minőségi áruval, másrészt óriási könnyebbséget jelent a sütőipari szakmunkásoknak. A jelenlegi és a jövő szakgárdájának belátható időn belül kényelmesebb lesz a munkája a korszerű gépsorok mellett. Most még sok a túlóra, sok a nehéz munkahely, ha egy-egy szakmunkás lebetegszik, a többiekre hárul a rájuk mért munka is, mert a sütőipar nem termelhet raktárra. Pár éven belül azonban ezekről a ma még kísértő nehézségekről a régi szakmunkások is úgy beszélnek majd, mint a szakma hőskorának emlékeirő. A Tavasz utcában megépülő új kenyérgyár épületének makettje. A szakma és a hűség megbecsülése Minden szakmában becsülete van a tudásnak, a gyakorlatnak és a munkáshűségnek, de a sütőiparban az általánosnál több figyelem jut ezekre a tulajdonságokra. A nehéz munka elismerésével járó kedvezmény, hogy az iparágban 44 óra a kötelező heti munkaidő, a kemencék mellett — a lapátos vető és kisütő munkakörben — pedig 42 óra. A Szegedi Sütőipari Vállalat kollektív szerződése külön gondoskodik a törzsgárdáról. Az öt évi folyamatos munkaviszony a küszöb a kedvezményekhez; ettől kezdve minden év újabb százalékokat jelent a részesedési alapból való juttatásnál. Az osztható részesedési alapnak 10 százaléka törzsgárdatagság címén jut a dolgozókhoz. A vállalaton belül is fokozott a közvetlen sütőipari szakma megbecsülése, ami után külön részesedés jár. Így a szakmunkások és a törzsgárdisták javára érzékeny különbségek adódnak. Ezek évente kamatozó rendelkezései a kollektív szerződésnek, a még tartósabb ragaszkodás azonban életre szóló segítséget is hozhat. Pályát kezdő fiataloknak bizonyára nem mindegy, hogy hová teszik le bizalmukat, hová ígérkeznek el hivatástudattal. A Szegedi Sütőipari Vállalat nem nagy üzem, mégis megkülönböztetett gonddal segíti dolgozóinak lakásépítési programját. 1970—71-ben 3 dolgozójának adott hosszabb lejáratra 10— 20 ezer forint kamatmentes kölcsönt, hogy hozzásegítse őket lakásbefizetés megelőlegezéséhez. Fejlesztési alapjából további 250 ezer forinttal támogatja társasházépítő dolgozóit. Segít az építkezés szervezésében is. Így például a Kecskeméti utcában társasház-építkezésben résztvevő dolgozóinak — 5— 6 családnak — az építés adminisztratív lebonyolításában is közreműködik. A vállalat lakásépítéshez nyújtott kölcsönei minden kölcsönzési formánál előnyösebbek és kényelmesebbek. A kenyér szimbólum is Mikor fiatalokhoz szól egy vállalat, mikor fiatalokat hív a szakmába, mi sem természetesebb, minthogy az idősebbek tapasztalatát is előtárja. Azokét, akik már legalább húsz éve gyakorolják a mesterséget és nagy tisztességet szereztek a munkában. A Szegedi Sütőipari Vállalat munkaügyi osztályán egymás után sorolják a neveket, a szakma elismert dolgozóit: Barst Miklós, Csejtei Dezső, Kerepes Ferenc, Marosi Jenő, Stumf János ... Valamennyien a •«■akolat kiváló dolgozói. Stumf János mondja a szakmáról, aki már 24 éve süti a szegediek kenyerét: — A kenyér mindig szimbólum is volt: az élet, a megélhetés egyszerű, de szép jelképe. Gyönyörűsége telik benne az embernek, amikor látja, hogy a bevetett kenyerek pirulnak és felnyílnak. Nehéz a kemence mellett, s bár közben elvégeztem a közgazdasági technikumot, mégis a kenyér mellett maradtam. Itt is érzi az ember személyi fontosságát — azt, hogy a kenyér minősége múlik azon, miként teszi a dolgát. — Én egy műszakban 47 mázsa kenyeret vetek kemencébe, ötven fokos meleg süti az arcomat, kevés az ünnepem, a tévéműsornak is csak felét látom. Négyezerhétszáz vigyázatos, gondos kenyérvetés... bizony fárasztó. Várom — mert hallottam is felőle —, hogy a következő években nagyobb anyagi figyelem jut ránk. Az utánunk jövőknek már könnyebb lesz. A Tavasz utcai kenyérgyárról inaskorunk óta álmodozunk mi, idősebb mesterek is. De addig is fogjuk a nehezét, mert a kenyér nagy úr, nagy parancsoló. A kenyeret mindennap a város asztalára kell tenni... W . Pillanatkép a Petőfi Sándor sugárúti sütőipari ianmahelyétől.