Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

szombat, ism. Április 8. Zelman Ferenc felvétele A szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet Sándorfal­­u Java felé eső területén megkezdték a búzavetés vegysze­res gyomirtását. Az eddig szépen fejlődő táblán naponta 80 holdon végzi el Filák Károly és Varga Antal traktoros a permetezést. A hatalmas tartályokban Dikotex 40 permetlevet hoztak a vontatók, amelyből gyakran tankolják a magasnyomású per­metezőket. A SZOT véleménye: Növekedett a szak­­szervezetek tekintélye A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa pénteken ülést tartott az ÉDOSZ-székház­­ban. Első napirendi pontként Gál László, a SZOT titkára beszámolt a szakszervezetek XXII. kongresszusa óta vég­zett munkáról. Mint mondotta, a kong­resszus óta a szakszerveze­tek társadalmi, politikai sú­lya tovább növekedett, szo­cialista jellege erősödött. Va­lamennyi szinten bővült együttműködésük a párt és állami szervekkel. Figyelem­be vették a szakszervezetek javaslatait a népgazdasági terv kidolgozásakor, az if­júsági és az egészségügyi törvény elkészítéséhez, ki­kérték a szakszervezetek ja­vaslatait, észrevételeit az al­kotmány módosításához, az állami munka korszerűsíté­séhez. A dolgozók biztonságát, szociális ellátását, a gyer­mekintézmények hálózatá­nak bővítését érintő kérdé­sekről szólva bírálta azokat a gazdasági vezetőket, akik beruházási gondjaikat a ter­vezett szociális létesítmé­nyek elhagyásával igyekez­nek enyhíteni. Szólt a dolgo­zók nagy rétegeit érintő egyéb problémákról is, pél­dául arról, hogy nem sike­rült kellően előbbre lépni a lakosságnak nyújtott szolgál­tatások javításában. Az elő­rehaladás üteme lassú és aránytalan, ugyanakkor a szolgáltatási árak gyorsan emelkednek. A szakszerveze­tek javasolják, hogy a szol­gáltatások fejlesztésére az illetékes kormányszervek ké­szítsenek rövidebb és hos­­­szabb távra szóló terveket. Jelöljék meg azt is, hogy milyen erőforrásokból javít­sák különböző területeken a szolgáltatásokat. Mint mon­dotta, élesen el kell hatá­rolni a luxus-szolgáltatáso­kat a tömegek ellátásától. Az illetékeseknek nagy fi­gyelmet kell fordítaniuk a munkástömegeket érintő szolgáltatások árának stabi­litására. A beszámoló a lakáshely­zettel is foglalkozott. Je­lentős eredményként emel­te ki, hogy 1971-ben 75 ezer lakás épült. Hangsúlyozta azonban, hogy egyre na­gyobb gondot okoz a ne­gyedik ötéves tervidőszakra elhatározott lakások, s kü­lönösen a tanácsi lakások felépítése. Főként a költsé­gek tetemes növekedése fé­kezi az építkezéseket. A szakszervezetek vizsgálják a lakásrendelettel összefüggő gyakorlati problémákat is, és javaslataikat, állásfogla­lásaikat eljuttatják majd a kormányhoz. Végül arról szólt, hogy a szakszervezeti választások al­kalmával megválasztott ak­tivisták ügyszerető munkája az elmúlt egy év alatt jelen­tős eredményekkel járt. A további eredményeknek is csak az lehet az alapja, hogy a tagság támogatja a szak­­szervezeti vezető szervek te­vékenységét. További napirendi pont­ként megvitatták a szakszer­vezetek állásfoglalását az alkotmány módosításáról, majd a szocialista munka­verseny továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokkal foglalkozott a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának ülésén részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára is. Országos pályaválasztási tanács alakul Az ifjúság pályaválasztá­sáról, a pályaválasztási ta­nácsadás továbbfejlesztéséről szóló kormányhatározat vég­rehajtásáról intézkedett a munkaügyi miniszter, a mű­velődésügyi miniszter, az egészségügyi miniszter és a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala elnökének most meg­jelent együttes utasítása. Az osztályfőnököknek meg­különböztetett szerepet kell biztosítani az iskolai és a nevelőotthoni pályaválasztási tanácsadásban. A szaktaná­rok elsősorban a tantárgyak keretében meglevő lehetősé­gek kiaknázásával, továbbá a tehetséges tanulók ösztön­zésével, a különös érdeklő­dést tanúsító diákok irányí­tásával vehetik ki részüket az iskolai pályaválasztási te­vékenységből. A szakközép­iskolákban és a szakmunkás­­képző intézetekben a válasz­tott szakmára, a szakmacso­portra való nevelés áll a pá­lyaválasztási tanácsadás kö­zéppontjában. Fokozottabban előtérbe kell állítani az isko­lai szakkörökben, tanfolya­mokon a tanulók pályavá­lasztásának, pályairányításá­nak szempontjait. A pálya­­választási tanácsadással fog­lalkozó valamennyi intéz­mény munkájában nagy gon­dot kell fordítani a szülők sokoldalú felvilágosítására, tájékoztatására, meggyőzésé­re. Kiemelten kell kezelni és figyelemmel kísérni a fizikai dolgozók gyerekeinek pálya­­választását. A pályaválasztási tanács­adásra való felkészítés elmé­leti és gyakorlati kérdéseinek kísérleti oktatását az egyete­mek bölcsész és természettu­dományi karain, valamint az agrártudományi egyetem ta­nárképző intézetében, a bu­dapesti műszaki egyetem és a közgazdaságtudományi egyetem tanárképző karán, a tanárképző, a műszaki illetve a művészeti főiskolákon, to­vábbá a tanítóképző inté­zetekben az 1972—73-as tan­évben meg kell kezdeni. A pályaválasztási tanács­adásban leginkább érdekelt állami és társadalmi szer­vek képviselőinek bevonásá­val országos pályaválasztási tanácsot kell szervezni. A te­rületi pályaválasztási ta­nácsadó tevékenységgel kap­csolatos feladatok jobb ellá­tása és koordinálása érdeké­ben létrehozzák a fővárosi, a megyei és a megyei városi pályaválasztási tanácsokat is. Kinek jár a cím ? V­alahol öt, tíz, tizenöt munkásember férfi, nő, bányász vagy vasas, vagy szövő — a munkában összekerül: szervezetileg, műhelybeosztás vagy szalag­­beosztás szerint, gépek vagy szerszámok hozzák össze őket, mindegy. Munkabrigád a nevük, vagy egyszerűen csak brigád, vagy még csak ezt se mond­ják ki határozottan. Aztán eltelik egy, vagy két év, és ugyan­ez a kis csapat ember műhely, üzemrész, vagy gyárszerte ismert közösségként sze­repel és érmeket meg jutalmakat kap, gépei fölé kis zászlót akaszt, és azt mond­ja magáról: „szocialista brigád lettünk.” A kettő között csak egy jelzőnyi különb­ség van , de ez a jelző mélyreható kü­lönbséget jelez. Talán valami olyasmit akarunk elhi­tetni, hogy a munkabrigádban közepes és nem fontos emberek vannak, a szocialista brigádban pedig csupa csodalény? Ez a gondolat távol áll tőlünk. Nagyon sok szocialista brigádot ismer e sorok írója is, amelynek tagjai például egyéni­leg nem is kiemelkedőbb munkások, mint a műhelyükben dolgozó egyik-másik mun­káscsoport legjobbjai. És nagyon rendes és tisztességes, és jószándékú munkások százai, sőt, ezrei dolgoznak nem szocia­lista brigádokban, sőt, mindenféle brigád­köteléken kívül. A különbség nem a ren­des, a becsületes, a tisztességes magatar­táson van , mert alapjában ez a mun­kásosztály óriási többségére jellemző. Mitől szocialista a szocialista brigád? Most majd, hogy országos tanácskozá­sukra sor kerül, ez a válasz sokfélekép­pen megfogalmazódik majd, és a közvé­lemény elé kerül. Jómagam is keresge­tem a leglényegesebbet, mindeme lehetsé­ges válaszok alapgondolatát. És eszembe jut egy téli beszélgetés: szo­cialista brigádvezetőkkel, brigádtagokkal tanácskozott Kádár János. A jegyzetfüzet megőrizte a beszélgetés mondatait. Idé­zem őket: úgy gondolom, nem ok nélkül. ..Nálunk a szocialista közgondolkodás az első számú fejlesztenivaló.” Talán — teszem hozzá — itt kezdődik a brigádmozgalom üzemi jelentősége. Mert lehet egy gyár állami, azaz szocialista tu­lajdonban és állhat az élén a szocialista állam kinevezte igazgató, és lehet ebben a gyárban pártszervezet és szakszervezet, és jó munkaügyi osztály, és céltudatos sze­mélyzeti munka. De szocialista üzem ak­kor lesz belőle, ha az emberek a műhe­lyekben nemcsak normát teljesítenek , hanem valami többet adnak és másképp adnak, mint a többiek. „Nem kötelező mó­don, nem fizetve, magukra veszik a k­ö­zösség gondjait” — nézem a következő mondatot. Aláhúztam annak idején. Ezek az emberek megvannak, ezerszám­ra vannak meg, és most a mozgalom to­vábblépésén is tűnődnek — sok egyéb gondjuk és bajuk mellett, mert azért őket sem szabad plakátfiguráknak elképzelni akik szüntelen a jövőt fürkészik, és ia»­maik szakadatlanul dolgoznak. Hogy milyen emberek, arra nézve ugyani erről a tanácskozásról egy apró emlék: va­­lamelyik kanizsai brigád vezetője elmond­ta, hogy náluk az 1970-es nagy tél nem­ hozott termelési visszaesést, mert a vo­naton, buszon bejárók a városban lakók­nál aludtak, és így otthonuk volt egymás­nál. Több ez a rokonsági segítségnél —• ismerek családokat, ahol ez nem lenne ilyen természetes... Ugyanebben a bri­gádban a tagok egymás munkájáért vál­lalnak minőségi felelősséget, ami a biza­lom magas foka egy üzemi közösségben! Bizonyos, hogy itt a szocialista jelző nem sallang, nem dekoráció.­­ Mert ha már továbblépésről beszélünk! ünneprontás nélkül el lehet mondani: et­től a hibától, a formalizmustól ezt a fő és eredményes mozgalmat is félteni 1* hét. A papiroseredményekre törekvő üze­mi vezetés nem ritkán produkál „szocia­lista brigádokat” ott is, ahol a munkás­közösség alkotó erői­­ még nem érték el ezt a fokot, s kirakateredményeikben néhol idegesítően túlbecsülik a fényes pa­pirost, fényképekkel és elha­sznált mozi­jegyekkel teleragasztott, középkori kó­dexek kalligrafált betűivel teleírt album­szerű naplókat és a tablókat. F­igyelmeztetni erre azért sem árt, mert az érdeklődés a brigádok élete, munkája, eredményei iránt nő, az üzemi nyilvánosság felkeltése kezd újra divatba jönni. Ahogy mondani szo­kás, „szóljunk idejében”, mielőtt bár­hol ... több lenne a „kirakatban”, mint bent a „boltban”, azaz a műhelyben. Mert a szocialista jelzőben benne van a reális eredmények tisztes és őszinte értékelése is, és ezt különben minden üzemben tud­ják a munkások. Nem hiszem, hogy egy- egy brigád esetében bármilyen „felső szerv”, értékelő bizottság jobban tudhatja, jár-e neki a cím, a szocialista cím — mint ahogy a műhely közvéleménye tudja. Ennek a megítélésébe ezért érdemes mindig bevonni a kollektívát — az első számú illetékest. BAKTAI FERENC Gyáravatás Nyergesújfalun Pénteken Nyergesúj­falun a Magyar Viscosagyárban át­adták rendeltetésének a há­romszorosára bővített dana­­midselyem-üzemet. Az ün­nepség előtt bemutatták a vendégeknek a magas fokon automatizált, világszínvona­lon dolgozó, évi 3 ezer ton­na kapacitású gyárat. Az eredetileg ezer tonna kapa­citású üzemet két részletben bővítették, úgy, hogy köz­ben csaknem megállás nél­kül termeltek. Az első 500 tonnás bővítést a tervezett­nél 3 évvel korábban, lénye­gében építőipari beruházás nélkül valósították meg, és ezzel a három év alatt mint­egy kétmillió dollár értékű szál­import vált feleslegessé. Miközben az állóeszköz állo­mány 360 millióról 1360 mil­lióra és a termelési érték 332 millióról 788 millióra emel­kedett, a termékösszetétel 58 százalékban, a szintetikus szálak javára tolódott el. Ugyanakkor a beruházás népgazdasági szempontból is jelentős, mert évente mint­egy hárommillió dollár érté­kű szálimportot tesz felesle­gessé. 3 KNEB-vizsgálat a bejelentések és panaszok intézéséről A népi ellenőrzés szervei­hez az elmúlt évben 9535 beadvány érkezett: 6362 köz­érdekű bejelentés és 3173 magánpanasz vagy kérelem. A beadványok száma az 1970. évihez viszonyítva cse­kély mértékben, mintegy 5 százalékkal csökkent. A névtelen bejelentések száma növekedett, s a meg­előző évi 20 százalékkal szemben mintegy 25 százalék volt 1971-ben. A névtelen bejelentések kivizsgálása körülményesebb, nehezebb, hiányzik az a segítség, ame­lyet a bejelentő közvetlen információja nyújt. Ágazati megoszlás szerint két területen — az iparban és a kereskedelemben — ta­pasztaltak jelentősebb válto­zást a beadványokkal kap­csolatban. Az ipari ágazatot érintő jelzések száma 1970- hez viszonyítva 10 százalék­kal csökkent, de még így is a legmagasabb a számará­nyuk: az összes beadványok­nak mintegy 30 százalékát teszik ki. A kereskedelmet érintő jelzések száma az elő­ző évhez viszonyítva 10 szá­zalékkal emelkedett. Túlnyo­mó többségük most is a vá­sárlók megkárosításához kap­csolódik. Több volt az ár­mozgásokkal kapcsolatos be­advány is. Az ipart érintő bejelenté­sek közül a garanciális javí­tásokkal kapcsolatos pana­szok valamelyest csökkent. Többségük a híradástechni­kai cikkek hibáival és alkat­rész-problémákkal foglalko­zott. A beadványok tartalmi megoszlása szerint változat­lanul legmagasabb a társa­dalmi tulajdon védelmével kapcsolatos jelzések aránya. Ezen belül jelentősen emel­kedett az állam — gazdál­kodási — fegyelmet sértő cselekmények száma. Több volt a bizonylagi és a pénz­ügyi fegyelemsértés is. Eze­ket sok esetben lehetett vis­­­szavezetni egyéni haszonszer­zésre, jogtalan előnyök biz­tosítására, esetenként a tár­sadalmi tulajdon hűtlen, il­letve hanyag kezelésére. A bejelentések és a pana­szok alapján végzett vizsgá­latok 92 százaléka eredmé­nyes volt. A tapasztalatok alapján a népi ellenőrzési szervek számos esetben hív­ták fel az illetékeseket a tör­vényes állapot helyreállításá­ra, illetve javasoltak fegyel­mi, vagy kártérítési eljárást, ezenkívül különféle javasla­tokat tettek a munka javí­tására. Felsőbb szintű, átfo­gó jellegű rendezésre mint­egy 180 esetben tettek javas­latot. Bűnvádi eljárásra 128, szabálysértési eljárás kezde­ményezésére 194, egyéb eljá­rás kezdeményezésére 384 al­kalommal került sor­.

Next