Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-22 / 301. szám
SPÍNTEK, VLTI, DECEMBER SS. fl műszer és a paprika Panaszok ! A termelők panasza ■ summára fogi így hangzik: jó volt az idei paprika, turkál benne az átvevő. Úgy mér, ahogy akar. Harmadik éve minden átvevőállomáson szolgál ugyan egy-egy műszer, de azt úgy kezelik, ahogy akarják. Jól megsütik benne a paprikát, „elégetik”, így aztán kevesebbet mér. A jó termés ellenére alig kap többet a termelő — vagy nem is kap — mint a tavalyi jóval gyengébb esztendőben kapott — pedig azóta emelkedett a fölvásárlási ár. Folytatása is van a panasznak. Ha bakityra rakja az ásotthalmi ember a paprikájét, és beballag vele Szegedre, többet kap érte. Pedig itt is műszer méri. Következtetés: vagy az egyik szerszám rossz, vagy a másik. Balástya, Zákányszék körzetében még megsózták egy marékkal az érthetetlenséget: ha Csólyospálosra viszik, még többet kapnak érte. Igaz, az Kalocsai körzet, de ott is műszer méri. A legfőbb következtetés: a termelő nem ismeri ki magát az új szisztémában, azt érzi, úgy játsszák ki, ahogy csak akarják. Arra nem vállalkozhatom, hogy kitanulom az átvétel minden csínját-bínját, addig jutottam csak el, hogy csípősnek lássam az idei „csipmentes” paprikát is. Úgy kezdődik — vagy úgy kezdődhet — az átvétel, hogy a termelő meggyőződik róla, jól mér-e a mázsa. Piacra termelő gazdaságoknál ez a művelet az ábécé első betűje. Ezen a mázsán megmérik, mennyit hoztak átadásra. Egy kis huzavona mindig van utána, mert a válogatás nélküli paprikát osztályba sorolják: ennyi benne az első és második osztályú, ennyi a harmadik. Régi gyakorlat szerint a termelő úgy látja mindig, szebb az ő portékája, mint a reá adott osztályzat, az átvevő meg talán azt is sokallja. Valamilyen egyezség mindenesetre születik, mert a paprikát átadják. A két „szembenálló” fél együttes munkájával mintát vesznek a termésből, ahogy a szabvány előírja A mintát három felé osztják, az elsőből mindjárt megdarálnak néhányat, és három csésze párhuzamos mérése alapján kimondja a műszer, mennyi száraz anyag van a paprikában. Ettől függ az ára. Azért kell a műszeres vizsgálat, mert a vállalat nem a paprikacsövekben levő vízből készít világhíres fűszerpaprikát, hanem abból a sok mindenből, ami vízen kívül még benne van. Ha a termelő azt mondja, ennek a műszernek ő nem hisz, megy a második minta, műanyag zacskóban, a paprikabeváltó laboratóriumába ott is megméretik, és ha többet mutat a benti műszer, gondolkodás nélkül többet fizetnek. Ezt a mérést sem köteles elfogadni hitelesnek senki se. Az élelmiszerek minőségvizsgáló intézete — Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet a Bartók téren — harmadfokon pártatlanul dönt, ha hozzá fordulnak. Erre a láncolatra azt mondhatjuk, tisztességes szándékkal építették ki, hogy az igazát mindenki megtalálja. Viszont a felebbezések számából első pillanatra arra lehet következtetni, zűr van a műszer körül. Volt alkalmam összehasonlítani az ásotthalmi paprika mérési eredményeit. Azért ezt választottam, mert fültanúja voltam, amikor a gátsarkiak képviselőjüknek panaszolták el sérelmeiket. Borzolni nem akarom a kedélyeket, de egyszeri átnézésre egyet se találtam olyat, ahol a benti mérés a kintivel megegyezett volna. Az én bizalmam is megingott a műszerrel szemben, amíg közelebbről meg nem ismerkedtem vele. Ez az ötletes kis mérőrendszer olyan, mint a gyorsmérleg. Ha a piaci lógóskilóval lemért krumplit patikamelegen ellenőriznénk csoda lenne, ha a két mérés egyezne. Csakhogy kint és bent ugyanaz a műszer méri a paprikát. Itt jön elő annak a haszna, ha a mintát a szabvány előírása szerint kölcsönös megegyezés alapján a termés minőségének megfelelően választották. Mert a gyosmérleg azért mégis nagyon érzékeny. Ha a gazda a szebbjét rakta bele a mintába, idén becsapódott. Abban van a több víz. Csak szemre szép a szép, most. A második mérése szerint tehát eleve kevesebbet mutathat. De ha néhány nappal később jön a reklamáció , sajnos, nagyon késve jönnek, sokszor emiatt nem vehetik már figyelembe — akkor lehet, hogy többet. Mert közben száradt valamit a napunka. Ha az egyik mérésbe olyan cső kerül, amelyik a fal felől lógott a fonálon, a másikba pedig a napsütötte, akkor sem egyezik az eredmény. Újra föltehetjük a kérdést: mire jó akkor a műszer? A legobjektívebb mérést is befolyásolhatják szubjektív tényezők, ebben különösen sok a „ha”. Éppen ezt mondja a termelő is. Viszont a vállalat szava is igaz lehet, mert logikája tiszta. Engi János főmérnök azt mondja, a vállalatnak nem érdeke, hogy félrevezesse partnereit. Tudván tudja, ha most csapná be őket, jövőre kapná vissza a kamatot. Azonnal mást teremne a szegedi homok, nem fűszerpaprikát. Kényesen vigyáz tehát a becsületre. — És az átvevő? — Az átvevőnek még ennyi érdeke se fűződik a félreméréshez. Sem fizetésben, sem jutalomban nem látná soha hasznát. Van erősebb érv is a szó hitele mellett: — Ha a műszer rosszul mutatna, a vállalat rosszul járna. A szabvány nemcsak azt írja elő, hogyan kell átvenni a paprikát, de azt is, hogy abból milyen minőségű fűszert kell őrölni. A tele zsákok alapján balkezes ellenőr is megállapíthatná a tévedést Horváth Dezső Tanácsülés Tegnap, csütörtökön Kistelek nagyközség tanácsa évzáró ülését tartotta a művelődési házban. A tanács ülésén számos fontos kérdést tárgyalt Kovács Imre rendőr százados a község közrendjének és közbiztonságának helyzetéről tájékoztatta a tanácsülés résztvevőit, majd Ott József megbízott tanácselnök előterjesztésében a tanács 1973. évi munkatervét vitatta meg, és fogadta el az ülés. Ezt követően két tanácsi állandó bizottság tájékoztatóját vitatták meg. Kovács Béla, az ipari és kereskedelmi bizottság elnöke a nagyközség kereskedelmi és vendéglátóipari ellátottságának helyzetéről számolt be, megállapítva, hogy a község és a környező tanyák is megfelelően el vannak látva kereskedelmi, vendéglátó és szolgáltató egységekkel. Az egészségügyi és szociális bizottság elnöke, dr. Forgács Tibor szintén kedvező képet vázolt fel Kistelek egészségügyi és szociális helyzetéről. Elgondolkodtató viszont hogy a nagy áldozattal létrehozott és működtetett öregek napközi otthonát jóval kevesebben veszik igénybe, mint ahány helyet biztosítani tudnának az otthonban. Kisteleken Végül előterjesztésekkel és interpellációkkal zárult a tanács idei utolsó ülése. Vizsgázik 90 ezer egyetemista Felemelik a szociális ösztöndíjakat Hazánk 55 felsőoktatási intézményében, együttvéve 94 I karon, a napppli, az esti és a levelező tagozatokon több mint 90 ezer egyetemista, főiskolás kezdte meg vizsgaidőszakát: folynak a kollokviumok, szigorlatok. A most folyó félévi vizsgák során a nappali tagozaton több mint 58 ezren, az estin közel nyolcezren, a levelezőn pedig 24 és fél ezernél is többen adnak számot felkészültségükről a korszerűsített vizsgaszabályzat előírásai szerint. A felsőoktatási reformmal szoros összefüggésben évről évre alaposabb, változatosabb és sokrétűbb a vizsgáztatás módszere. Az a cél, hogy olyan módszereket alakítsanak ki, amelyek mindinkább kizárják a számonkérésből az esetlegességet, a véletlen elemeket, és így a hallgatóknak, oktatóknak egyaránt megnyugtatóbb módon nyújtsanak képet a szaktudás színvonaláról. Legtöbb helyen a vizsgaidőszak egységes, tehát nem tagozódik úgynevezett „rendes” és ,,utóvizsga”-időszakra. Így az idejükkel jól gazdálkodó hallgatóknak január végén a második félév megkezdése előtt pihenésre is marad idejük. A második félévben, pontosabban már január 1-től érvénybe lép az a rendelkezés, amely a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása alapján tovább javítja a hallgatók jelentős hányadának szociális helyzetét. Azok a nappali tagozatos egyetemisták, főiskolások, akik eddig is részesültek szociális ösztöndíjban, január 1- től egységesen 50 forinttal magasabb szociális ösztöndíjat kapnak. Ez az intézkedés a tej- és tejtermékek áremelkedését igyekszik ellensúlyozni, hogy az ne sújtsa a kis jövedelmű családok egyetemen, főiskolán tanuló gyermekeit. Emellett az egyetemek és a főiskolák menzái január 1-től általános étkezési norma-emelésben is részesülnek, sőt: ezen felül a tej és tejtermékek árának emelkedéséből adódó többletkiadást az állami költségvetés itt is ellensúlyozza. A vőlegény 8-kor érkezik Színes magyar filmvíg játék. Irta és rendezte: Magyar József. Főszereplők: Pongrácz Imre, Schubert Éva, Andai Györgyi, Kőszegi Péter. Számolhatatlanul sokszor hallottuk, láttuk, olvastuk már a történeteket, a tengerentúlról érkezett turista és a dollárszagtól szépeszét vesztett hazánkfia (vagy leánya) találkozásáról. Mintha eljárt volna az idő fölöttük. De ha már komoly szót nemigen ejtünk manapság a témáról, egy filmvígjáték még tálalhatja valami új, szórakoztató oldalát a dolognak. A vőlegény 8-kor érkezik című új magyar film első kockái után reménykedő hangulatunk még fokozódik is, hiszen az alapötlet nem egyszerűen egy ilyen találkozás szokványos bonyodalmait ígéri. Többet. A vendéglátóipari osztályvezetőnek ugyanis egyszerre kétfelé kell „hasra esnie”. Kénmutatással, hazudozással véli felgyűrni magát magasabb I“osztásba is, meg a dollár,&ú apósának státuszába is. Ez az ötlet, amiből talán lehetne egy jó vígjátékot csinálni, szórakoztatni és nevettetni. Igazán szívesen fogadtuk volna, hiszen olyan ritkán ajándékozzák meg filmgyáraink jó vígjátékkal a közönséget. Megint nem sikerült. Úgy tűnik, Magyar József rendező visszatartotta Magyar József forgatókönyvírót attól, hogy életrevaló ötletéből mulattató mert szellemes filmet kerekítsen. Ki tudja hányadszor bizonyosodott be: egyáltalán nem törvény ebben a műfajban, hogy kizárólag „bugyuta” figurák, kizárólag verejtékes agymunkával kitalált szituációkba keveredve megnevettetnek bennünket. A butaság lehangoló, az erőltetettség még inkább, ezenkívül nagyon gyorsan észrevehetők. Bán aztán a kezdeti érdeklődés rohamosan alábbhagy, a nevetés — mert azért ilyen is volt a moziban — egyre ritkábban csattan fel, kezdünk unatkozni, végül pedig még egy kis kárörömet sem érezhetünk. Új filmek Mert felsült ugyan a vendéglátóipari osztályvezető csúfosan, de sajnos, mi ezt már az elején tudtuk. Azt ugyanis, hogy a milliomosnak vélt, jókiállású amerikai ifjúból sohasem lesz vőlegény, merthogy pap az istenadta, az osztályvezetőből pedig nem lesz főosztályvezető. De a történet nem is számítana, ha némely epizódon jól szórakozhatnánk. A megunt helyzetekbe, szokványos jelenetekbe kényszerített színészek sok mindent megpróbálnak tenni ezért, kevés sikerrel. Hogy néhány jó pillanatunk legyen, erősen koncentrálni kell Pongrácz Imre sokszor valóban mulattató arckifejezésére, mozdulatára, Schubert Éváéra nem annyira, mert elsöprő lendülettel komédiázik. Kőszegi Péter viszont tragédiában érzi és érezheti mágát. Gobbi Hilda nagyon ritkán és többnyire értelmetlenül tűnik fel, Andai Györgyi pedig kizárólag szépségével. & 85» Az egyetemi felvétel és a túlterhelés Jó kezdeményezések a Ságvári gimnáziumban A szegedi Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium tanulóinak átlagosan 90 százaléka jelentkezik felsőoktatási intézményekbe. A sikeres felvételi vizsgához magas színvonalú tárgyismeret és tájékozottság szükséges. Ebben az iskolában a tanárok sokat követelnek, és persze adnak, a tanulóknak ehhez mérten kell dolgozni. A következő tanév elejétől országszerte csökkentett tananyagot tanítanak és tanulnak, a túlterhelés enyhítésének sürgető szükségessége azonban már most az iskolák és pedagógusok önálló, helyi kezdeményezéseit kívánja meg. Vállalhatják-e, vállalják-e a pedagógusok ebben a — nyugodtan mondhatjuk — egyetemre előkészítő iskolában, hogy önálló döntés alapján még szeptember előtt elhagynak bizonyos anyagrészeket? Vállalhatják-e, ha tudják: a felvételi vizsgák követelményei egyelőre nem változnak. A válasz — egyszeri átgondolás után — az lehetne: nem. Akkor pedig mit tehetnek a túlterhelés enyhítéséért? Ezek a kérdések az iskola speciális helyzetének végiggondolásából adódnak, a feleletek viszont esetleg megvalósítható ötleteket adhatnak más típusú középiskoláknak is. Először a tananyag csökkentéséről kell beszélnünk, mert mint kiderült, ennek érdekében is tették: az év elején az iskola valamennyi munkaközössége tantárgyanként meghatározta az elhagyható anyagrészeket. A tanterv maradt az irányadó, de a tankönyvek egyes részeit el lehetett hagyni a tudás csökkenésének veszélye nélkül. Földrajzból például eltekintenek a hatalmas névanyag, a nehéz közgazdasági fogalmak megtanításától, a könyv általános áttekintéseket tartalmazó fejezeteit nem külön órákon dolgozzák fel, hanem a konkrét témák tárgyalásakor adnak ezekről összefoglalót. Az így felszabadult órákat alapfogalmak elmélyítésére, a tudomány új kutatási eredményeiről való tájékozódásra, sok egyéb, hasznosabb tevékenységre fordítják. Csakúgy, mint a könyvbeli anyagrészek elhagyásával felszabadult 12 orosz órát, amelyeken házi olvasmányokat dolgoznak fel, gyakorolnak, stb. Kémiából például a homológ sorozatok közül témánként csak egyet ismernek meg részletesen a tanulók, a felszabaduló órákon tanulókísérleteket végeznek. Az eredmény: a tantervi követelményeknek megfelelő tananyagot az eddiginél gazdaságosabb elosztással és időbeosztással tanítják meg. Jobban, rövidebb idő alatt, sok otthoni munkát is megtakarítva. Egyedül a matematika anyagát kellett érintetlenül hagyni, érthető okokból: az írásbeli felvételik feladatlapjait központi, magas mérce alapján készítik, az anyagcsökkentés itt egyelőre inkább veszélyes, mint hasznos. • Megint csak az intézmény speciális helyzetéből következik, hogy a tanulók többségét — általában a két utolsó iskolaévben — hihetetlenül sok különóra terheli. A „tájékozott szülők” sem a gyereket, sem a pénztárcájukat nem kímélik, ha a felvételiről van szó. Iskolán belül megszervezett előkészítő foglalkozásokkal próbálnak segíteni, olcsóbb és kevésbé időigényes. Jobban jár, aki ezt veszi igénybe, ha már mindenképpen ragaszkodik valamiféle előkészítéshez. Mert akkor sincs sikertelenségre ítélve, ha nem, hiszen számtalan más formát találtak a felvételizők segítésére a tanítás egész folyamatában. Olyan formákat, amelyekkel egyúttal a túlterhelést is csökkentik. Ezek közül csak néhány tanítási órán belül is lehetőségük van a tanulóknak arra, hogy választott tantárgyuk anyagát mélyebben megismerjék, hiszen a tanár felfigyel egyes tanulók érdeklődésére és módot talál egyéni foglalkozásra. A tapasztalatok szerint szívesen készítenek referátumokat „kedvenc” tantárgyaikból a gyerekek, ugyanakkor egy matematika tagozatos osztályban például a magyar tanár eltekint a sok kötelező olvasmány részletes ismeretétől, vagy az olvasónapló vezetésétől. Négy éve vezették be az úgynevezett témazárós osztályzást. Ez is segítség a felvételizőknek, hiszen ara kényszerülnek, hogy ne egyegy órában gondolkozzanak, hanem átfogó ismereteket szerezzenek, mintegy felülnézetből is áttekintsék az anyagot A tesztrendszerű témazáró dolgozatok túlburjánzásának vetettek most gátat szigorú szabályozással, mely szerint minden tanuló naponta csak egy, hetente maximum három ilyet írhat, egy vagy két összefoglalórendszerező óra pedig megelőzi a témazárókat . Az eddigi tapasztalatok szerint hasznos kezdeményezések ezek. A tanulók természetesen észrevették a könnyítéseket, örülnek is, hiszen sikeres felvételijüket nem veszélyeztetik, ugyanakkor csökkentik terheiket. A pedagógusok szívesen hagyják el az általuk már korábban is feleslegesnek ítélt anyagrészeket, megnövekedett önállóságuk pedig — bár nagyobb felelősséget jelent — jobb és szívesebben végzett, mert alkotóbb jellegű munkát eredményez. Sulyok Erzsébet Ülésezett a népfront járási bizottsága A járási hivatal tanácstermében tartotta ülését tegnap, csütörtökön délelőtt Szegeden, a Hazafias Népfront járási bizottsága. Az ülés első napirendjeként Szabó Lajos, a járási pártbizottság osztályvezetője ismerhette a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága novemberi határozatát, és az ebből adódó népgazdasági feladatokat, ezt követően Kalló Antal járási népfronttitkár bocsátotta vitára a népfront és a KISZ járási bizottságai között kötendő együttműködési megállapodás tervezetét 1