Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
a Jég a Balatonon Az utóbbi napok fagyos éjszakáiban a Balaton vizén is megkezdődött a jégképződés. Széles jégsáv kíséri a partot. A keszthelyi öböl már teljesen beállott és várható, hogy néhány nap múlva az egész Balatont jég fedi. A hajóforgalom napok óta szünetel és a balatoni halászok is kénytelenek voltak abbahagyni a munkát. Ezzel az idei halászat befejeződött a magyar tengeren. A tervek szerint több mint 350 vagon jeget tesznek el a nyárra. Fonyódon folytatják a 12 vagonos halhűtőház építését. Szilveszteri látomás I. kerület Házasság: Deák József és Ung Zsuzsanna, Somogyi Károly és Gyürefi Gabriella, Domokos Jenő és Kelemen Ágnes, Szabna Mihály és Török Mária, Nagy János és Edelényi Mária, Kozinki István és Bóta Erzsébet, Biliczki István és Engildikó, Nagy Lajos és Dobó Katalin, Cadeddu Luciano és Baráti Éva, Kén István és Papp Ibolya, Miklós György és Takács Anna, Homok Imre és Szecsődi Klára, Török Lajos és Dorka Rozália, Marosi János és Suba Rozália, Csomós János és Csonka Argóla, Macsánszky Iván és Kárpáti Márta, Kovács Mihály és Bozóki Francska, Lövei Gábor és Vincze Éva, Mészáros László és Jóna Katalin, Zádori Károly és Dobó Erzsébet, dr. Gergely Győző és Pagonyi Edit Szauer Gábor és Bleichen Renáte, Mérsy László és Béres Magdolna, dr. Bártfai György és dr. Kaucsek Hidvig, Dickmann-Demcsák Ferenc és Szemán Edit házasságot kötöttek. Szüleiét: Hegyes Józsefnek és Dani Máriának Zsuzsanna, Kiss Istvánnak és Perlaki Juliannának Norbert, Kozák Jánosnak és Kocsonyi Irénnek Anikó Helga, Bódi Bálintnak és Szilágyi Erzsébetnek Andrea, Pataki Andrásnak és Belovai Rozáliának Rozália, dr. Oszlánczi Józsefnek és dr. Tóth Évának Péter, Rúzsa Vilmosnak és Porczó Piroskánál: Szilvia, Körösi Lászlónak és Gyapjas Ilonának Liszló, Rúzsa Istvánnak és Kiss Ilonának István, Szikszai Lászlónak és Szlanta Máránsk László Tamás, Kálmán Szilveszternek és Zádori Valériának Szilvia, Szűcs Lászlónak és Sütört Máriának Róbert, Szó ® Józsefnek és Bárkányi Hónának József, Beta Tibornak és Terhes Aozálának T bnr Ónba, Klévll Józsefnek és Berta Etelkának Zsolt Sándor, Krizsán Tibornak és Kovács Zsuzsannának Gábor, Vida Józsefnek és Pinczés Évának Károly, Boldog Zoltánnak és Batka Annának Zoltán László, Bte Lászlónak és Nemes Rózsának Agnes Rózsa. Bacz knt Sándornak és Vőnekl Rózsának Szabolcs, Szilád Ferencnek és Széll Juliannának Ferenc sánda. Tóth Andrásnak és Gyurs F.Szternek Károly. Csányi Antalnak és Katona Erzsébetnek Fszter, Bús Gusztávnak és Drexler Ersébetnek Péter Béla, Meszes Sándornak és Tarr Erzsébetnek Sándor. László Györgynek és RLscák Mártának Ágnes. Annus Dezsőnek és Török Margitnak Gyöngyi. Albert Istvánnak és Szlovák Ilonának Gabriella. Dávid Mihálynak és Papp Katalinnak Katalin Gabriella, Marosi Lászlónak és Antal Ildikónak Zoltán, Bíró Árpádnak és Tóth-Krabóth Julannának Árpád, Magyar Gyulának és Jambrick Zsuzsannának Andrea, Csávás Jánosnak és Karál Annának Hajnalka, Stumpf Károlynak és Bucsy Mártának Tibor Attila, Mormer M'klósnak én dr. Szász Katalinnak M'klós Barna, Kocsis Jánosnak én Gál Máriának Erika, Mucsi Andrásnak és Szalma Jusztinának Zoltán, Varga Sándornak én Tóth Juditnak Sándor, Molnár Mihálynak és Szakács Katalinnak Tünde Zsuzsanna, Tóth Józsefnek és Halász Margitnak Beatrix Barbara, Szalai Józsefnek és Barna Margitnak Brigitta Mónika, Szűcs Antalnak és Berta Rozáliának Erika Kalmár Józsefnek és Vönekl Mártának József Gábor, Kiszely Jenőnek és Miklós Ilonának Jenő Mihály, Toppantó Lajosnak és Szalma Ilonának Edit, Asztalos Gézának és Harmatos Ágnesnek Krisztina. Nagy Sándornak és Bedekovka Erzsébetnek Erzsébet. Czeglédi Józsefnek és Zsóri Máriának Róbert. Gausz Antalnak és Farkas Cecíliának Tamás. Bába Ferencnek és Radics Erzsébetnek Gabrella Erzsébet. Kazma Lászlónak és Kiss Máriának Róbert László. Klamár Károlynak és Kaposvári Máriának Ákos Károly, Borsos Ferencnek és Ács Juliannának Tímea, Gál Györgynek és Tiborcz Juliannának Zoltán Attila, Berényi Lászlónak és Oltványi Máriának Mónka, Szarka Kovács Lászlónak és Abra’n&m-Tandari Erzsébetnek Zsolt, Schnürlein Ferencnek és Sárközi Máriának Andor, Mészáros Mihálynak ás Anyakönyvi hírek Szepesi Veronikának in Veronika, Borbás Imrének és Tóth Erzsébetnek Imre János, Tóth Istvánnak és Szaszkó Erzsébetnek Éva, Sűll-Zakar Lászlónak ás Balogh Gizellának Mónika Zsuzsanna, Szarka Sándornak és Berkes Mártának Mária, Csíkos Antalnak és Farkas Gizellának Csaba Antal, Barabás Józsefnek és Huszta Ibolyának Ibolya, Pásztor Gergelynek és Kuczora Annának Csaba, Laczi Jánosnak és Peták Irénnek Mónika, Badesz Jánosnak és Gáts Líviának Barbara, Berta Mihálynak és Dózsa Gyöngyvérnek Iván György nevű gyermekük született. Halálozás: Szeles Istvánná Vörös Ilona, Simon Jánosné Tomcsik Mária Anna, Róth Jakabné Riczu Erzsébet, Földesi Sándorné Prelog Etelka, Henman József, Bácsványi Béla, Ocskó Ádámné Hevesi Veronika, Böröcz Imre Lajos, Sziklás Mihály, Kormos Lajos, Fodor Istvánná Márton Ilona, Légrádi Istvánná Márton Mária, Varga Lajos, Bán József, Hódi Györgyné Zsarkó Rozália, Szalai László, Szirbuly Zsolt, Kolompár Mihály, Szépsy János, Szőke Sándor, Endrényi Sándorné Endrényi Vilma, Vincze Ferencné Muskó Viktória, Nagy Alajos, Deret Dezsőné Tésl Etel, Godó Nándor elhunytak. XL KERÜLET Házassági Annus István és Rész Katalin Erzsébet, Veres András és Kinyó Julianna, Szabó Ferenc és Csőt! Éva, Köszler Antal és Laskai Ágnes, Nagy Ferenc és Bíró Ilona. Boros József és Pataki Etelka, Szemes József és Czakó Katalin, Iván Iván és Török Ilona, Sós Péter és Hegyes Gabriella, Nagy József István és Varga Katalin, Tóth István és Kakuszi Erzsébet, Juhász József és Farkas Erzsébet, Horváth László István és Nógrádi Magdolna, Kiss József István és Takács Julianna, Fazekas István és Faragó Magdolna, Balogh István és Mészáros Mária Magdolna, Takács István János és Fábián Erzsébet házasságot kötöttek. Halálozás: Matyi István, Hegedűs Flórián János, Lugosi László, Sprok Imre, Hódi Károly, Vas Kálmánná Turzsó Eszter, Sípos Károly József, Deák Sándorné Oltványi Erzsébet, Kataré Péterné Kiss Anna elhunytak. m. KERÜLET Házasság: Sánta Antal és Balogh Mária, Vörös Ferenc és Káposztás Katalin, Halasi Ferenc Lajos és Síkhegyi Magdolna Irén, Markó Zoltán és Kakas Izabella, Hornyák Endre Tibor és Sebők Éva, Farkas Tibor és Erdélyi Anna, Wittmann József és Mátrai Anna Judit, Pápás Mihály és Nagy Erzsébet Piroska, Molnár Sándor és Szögi Ibolya, Jóvári István és Rácz Piroska Julianna házasságot kötöttek. Születés: Béres Gábor és Urbán Annának Annamária, Szabi Lászlónak és Monostori Annának Tünde Brigitta, Tóth Zoltán Györgynek és Balog Ilonának Judit Ágnes, Tanács Ferenc Vince és Baranyás Irénnek Olga, Tűri Lászlónak és Czeglédi Editnek Gábor, Vizi Károly József és Bódis Joánnak Róbert László, Gondos Gyula és Orbán Erzsébetnek Hajnalka, Kerst Wolfgang és Molnár-Kátai Máriának Péter, Kozogány Ferenc és Bittó Mária Magdolnának Hajnalka Noémi, Vajtay József Endre és Mas Márának Mariann, Nagymihály István Nándor és Sziráki Franciskának Erika, Vata István és Fejes Évának Gyöngyi, Berkes László és Besenye Erzsébetnek Mónika, Hajdú István és Hírli’r Máriának Zita, Pusztaszeri Miklósnak és Kovács Sarolta Erzsébetnek Csaba Miklós, Barna János József és Veres Erzsébetnek Aranka, Czékus András és Czékus Máriának Mária, Kalmár József és Gyuris Irénnek Ildikó Zsuzsanna, Kovács György , Fodor Máriának Krisztina nevű gyermekük született. Halálozás: Rikk József, Végh László, Kun István, Komáromi László, Rébik József, Mandász Józsefné Megyész Mária, Tóth Istvánná Kucsora Rózái, Kis József, Nagyari Nándor, Magdi Sándorné Szabó Rozália, Lázár Vince, Gavodi István, Bozóki Pál Sándorné Kinka Veronika, Szabó Imréné Farkas Ilona, Agócs Mihály meghaltak. SZERDA, km. JANUAR 9, Vásárlók a bíróságon A járásbíróság elnökét, dr. Falu Györgyöt kérdeztük meg: ad-e munkát a bíróságnak a kereskedelem és a vevők között támadt nézeteltérés? Válaszából kiderült, hogy sajnos, a kelleténél ritkábban. Pedig sokszor egyedül ezen a fórumon tudná a vásárló bebizonyítani igazát Mert mit tesz, ha panasza van? Fordulhat az üzletvezetőhöz, a tanács kereskedelmi osztályához, a kereskedelmi felügyelőséghez és a rossz minőségi árut előállító vállalathoz. Bármennyire is feltételezzük bármelyik fél részéről a jóindulatot, mégis csak valószínű, hogy azonos kereskedelmi felfogás szerint döntenek — gyakran a KERMI segítségével —, hiszen valamennyien a kereskedelem oldalán állnak. Két fél között egy harmadik tud igazságot tenni, s ebben az esetben ez a bíróság. De mire idáig eljutna a vevő, belefárad az eddigi reménytelen hajszába, abba, hogy minduntalan falakba ütközik. És nem utolsósorban némi szakértelem is szükségeltetik ahhoz, hogy valaki bele merjen kezdeni egy időt és fáradságot igénylő perbe. A járásbíróság elnöke két dosszié tartalmát hozta bizonyítékként: igenis megéri a kitartás, az állhatatosság. Missápadi képernyő Az első történet főhőse egy Super Victoria televízió. Újdonsült tulajdonosa néhánynapos használat után észrevette, hogy fokozatosan sötétül a képernyő. A Gelka diagnózisa: az egész képcső hibás, ki kell cserélni. Így is lett, a kijavított tévét hazavitte tulajdonosa, s csak ott vete észre, hogy a képernyő „megsápadt”. A füstszürke helyett, amely olyan jól, illett a fekete keretbe, egy vakítóan világos, ízléstelenül festő ernyő meredt a csodálkozó családra. „Ezt a készüléket így soha nem vettem volna meg” — kesergett a család feje, s másnap visszavitte a Gelkához a televíziót. „Eredeti képernyőt nem tudunk adni’’ — hangzott a reklamációra a válasz. Attól kezdve teljes csatasorba álltak az érdekeltek a vásárló ellen, mondván, a készülék rendeltetésszerűen használható, mi mást akar elvárni még egy televíziótól? Az eladó, a Centrum Áruház, a Gelka, az Orion Rádió- és Villamossági Vállalat mind egy véleményen volt. A Kereskedelmi Felügyelőség bátorította egyedül a vásárlót, védje igazát! S akkor került az ügy a bíróságra. A panaszos kérelme: az áruház cserélje ki jelenlegi készülékét az általa választott sötét képernyős televízióra. Időközben megérkezett a KERMI szakvéleménye, amely szerint a tévé az új képcsővel kielégíti „ ... a gyakorlati használhatóság követelményét”. Az alperes kérte a kereset elutasítását — eredménytelenül. A tárgyaláson maga az egyik kereskedő vallotta, hogy ilyen tónusú képernyővel már évek óta nem árulnak új televíziót. A járásbíróság ítélkezett, méghozzá a vásárló javára: a készüléket új, azonos típusúra kell kicserélnie az áruháznak. Az indok: a kicserélt képcső ernyője feltűnően eltérő színű az eredetitől és „...laikus szemmel is használt, felújított készüléknek látszik”. Továbbá : „ ... esztétikai hiányosa olyan mérvű, hogy azt jogosan sérelmezheti felperes.” Így „nyilvánvalóan indokolt ... a tökéletes kijavítás iránti igénye. Ha pedig erre nem vállalkozik alperes, kellő alappal követelheti a készülék kicserélését”. A vesztesek csoportja azonban nem nyugodott bele az ítéletbe. Az Orion gyár és a Centrum fellebbezésében követelte a másodfokú tárgyalást. A gyár szerint a járásbíróság ítélete „téves ténybeli és jogi következtetéseken alapul, s az több okból törvénysértő”. A bíróság azonban másodfokon is helybenhagyta előző ítéletét. Kopaszodó heverő Hasonlóan járt az az állatorvos is, aki egy pesti kiállításon látott ülőgarnitúrát rendelt meg az Iparművészeti Vállalattól. Mivel az ígért határidő már letelt, a vállalat nem a Képcsarnok Vállalat raktárába — mint szokásos — hanem az állatorvos lakására szállította a bútorokat. Formálisan átvette a kereskedelmi cég a szőrmés heverőt, a két fotelt és az ülőkét, és átultalta a 14 ezer 200 forintos vételárat az Iparművészeti Vállalatnak. A megrendelőtől, akinek a bútorok ellen esztétikai és minőségi kifogása volt, egy fillért sem kapott. Ezt az Iparművészeti Vállalattal is közölte, ahonnan azt a választ kapta, a vállalat költségére szállítsa vissza a bútorokat a szegedi üzletbe. Másik garnitúrát küldeni már nem tud. A vásárló így árengedményt kért, a vállalat ezt 10 százalékban határozta meg. A vevő azonban csak 7 ezer 100 forintot volt hajlandó fizetni, mondván, annyira hibás az átadott áru, hogy többet nem ér. A Képcsarnok Vállalat beperelte az állatorvost, kérve a hátralevő 40 százalék megfizetését Ezúttal — a KERMI szakvéleményével egyetértve — a bíróság a vásárlónak adott igazat. Ez természetes is, hiszen a szőrme erősen hullott, a „kopasz” foltokat szakszerűtlen ragasztással igyekeztek palástolni, maga a huzai bútor bevonására alkalmatlan. A tölgyfaváz-alkatrészeket is pontatlanul illesztették össze. Az ítélet: 40 százalékos árcsökkentés. Az állatorvos tehát 8 ezer 520 forintért jutott hozzá az erősen kifogásolható minőségű bútorokhoz 14 ezer 200 forint helyett. A per iratait lapozgatva szembeszökő az Iparművészeti Vállalat levelének néhány sora, melyet a reklamálónak küldött. „Úgy gondoljuk, hogy gesztusunk egyedülálló a jelenlegi kereskedelmi gyakorlatban, és nem valószínű, hogy bármely bútorüzletből ellenérték nélkül az árut elvihetné.” Ez lehet, hogy egyedülálló, az viszont nem nevezhető gesztusnak az üzlet részéről, ha a szőrmét hullató ülőbútorokért követeli a tökéletesért járó teljes összeget. Kegy vagy kötelesség? A vásárló és a kereskedelem jogi és erkölcsi kapcsolatban van egymással, méghozzá mellérendelt kapcsolatban. A jelenlegi kereskedelmi szemléletben viszont nem egyedülálló az a felfogás, hogy az eladó kegynek tekinti, ha a vevőt az őt megillető figyelmességgel, jóindulattal, és becsülettel szolgálja ki. Ez nem kegy, nem udvarias gesztus, ez kötelesség. Ha az eladó ennek nem tesz eleget, a vásárló esetleg bebizonyítja, hogy csalárd módon megszegte a szerződéssel járó kötelességét .Csalárdságon pedig nem egyszerűen a szándékos károkozást, hanem a másik fél olyan célzatos megtévesztését kell érteni, amellyel a kötelezett, a hibátlan teljesítés látszatát kívánja kelteni” — írja dr. Falu György A minőség és jogi szabályozása című tanulmányában. Ha valaki minőségi kifogást a törvény útján kívánja érvényesíteni, bátran teheti ezt: a jogi gyakorlat a megrendelő, a vevők érdekeit védi. S a jogász tanácsa: elgyengülnie egyetlen póruljárt vásárlónak sem szabad. Ezzel nem egyéni érdekeket védünk, ezzel az eladót körültekintésre neveljük a termelést pedig hibátlan gyártásra sarkalljuk. Chikán Ágnes BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 150. Hasonló értelemben írt valaki a Magyar Lapok hasábjain is: „Szegeden az árvíz nem kivétel, hanem rendes állapot. Nem is a természet sújtotta ezzel a kitűnő várost, hanem az elhibázott Tisza-szabályozás”. Egy másik pesti lap így mennydörög: „Szegeden mindenkit az árvíz rémületes veszélye foglalkoztat. S e szorongó, leírhatatlan állapot ismétlődik majdnem évről évre, s a magyar állam összetett kézzel nézi, hogy a derék magyar nép mint vívja az élet-halál harcot". E gyakori támadások végre felbolygatták az alvó lellkiismeretet, bár a szegediek szerint ez már későn történt. A kétségbeesett főkapitány percről percre hozta ki rendeleteit, hiszen ebben volt már némi gyakorlata az előző esztendők alapján. Igénybe vett karhatalommal ötven halászbárkát, s felszólította a temesvári hadtestparancsnokságot, hogy a város kenyérszükségletének fedezéséről gondoskodjék. A gázvilágítást egész éjszakára kiterjesztették, kétszáz teherkocsit és száz pontont követelt, részint a vasúttól, részint a katonaságtól. Ugyancsak az ő intézkedésére, szabadon bocsátották a vizsgálati fogságban levőket a törvényszék épületéből, s mert a vasúti töltés megemelésének engedélye még mindig késett, a közgyűlés lázadásszerű kitörésére elhatározták, hogy nem várják meg a miniszteri jóváhagyást, hanem még aznap elkezdik a munkát. Kötelezte a Back-malmot, hogy négyszáz mázsa gabonát tartalékoljon. Végre megérkezett Boross Frigyes mérnök is, de vele jött Wahl, a vasúti társaság igazgatója, aki bürokratikus taktikázással újra akadékoskodott, s ellenezte, mert még mindig szükségtelennek tartotta, a vasúti töltés emelését. Ugyancsak aznap vonult be Szegedre két zászlóalj Temesvárról, Pulz altábornagy vezetésével. Ezeket, miután elszállásolták őket az iskolákban, azonnal kirendelték a partra, s éjjelnappal fölváltva dolgoztak, hogy a háborgó árt megfékezzék. De dermesztő hideg volt, fagyos szél fújt, havas eső esett, a töltéseken már járni is alig lehetett. S a közerő munkája nem sokat ért, néha még ártott is a szakszerűtlen buzgó ág, mert sok homoksákot nyelt el a víz, és sok karót döntött ki, mert nem megfelelően helyezték el, vagy verték bele a laza talajba. A katonák azonban keményen helytálltak, igaz, hogy a nagv bajuszú Pulz, aki 43-ban az osztrákok oldalán harcolt most tiszteletre méltó igybuzgósággal ellenőrizte őket, s nem fukarkodott a dicse ertoll sem, ha valamelnök rendkívüli követett hajtott végre. S erre volt lehetőség bőven, mert a tajékpár már a nyúlgát"k alját nyalrogatta méjayjootta, s a reél dühöngésében sokszor átcsapott rajtuk. Nem egyszer a katona niiszta hátával tartotta föl a hullámok bezúdulását A főveszedelem azonban Percsoránál mutatkozott, amint ezt mindenki sejtette, sőt tudta, s a főügyész algyői rezidenciája a legfontosabb irányítóközponttá szerveződött át. Még a népszerűtlen Hegedűs István, társulati igazgató, uradalmi főtisztviselő és tápai főjegyző is megfeledkezett megaláztatásáról, s parírozott a kemény főügyésznek, mert a saját holmiját, de még az irháját is védenie kellett s többször rászorult Novák hajdúinak és karhatalmi embereinek segítségére. Az őrgróf elutazott, s mindent rá és a jószágigazgatóra bízott, így első dolga volt Hegedűsnek, de többeknek is, hogy a védettnek látszó kastély emeleti termeibe vitesse a maga holmiját, sőt, engedélyt adjon néhány jó emberének is erre a vakmerőségre. Mert a kastélyt magas rácsos kerítés övezte, oda nem volt könnyű bejutni s most is mindent zárva tartottak, mert félni lehetett az elkeseredett nép betörésétől, sőt gyújtogatásától is.Így is általános lett a hurcolkodás a faluban, sőt Tápén is: az algyevek a kompon, meg a hídon a mártélyi tanyák felé igyekeztek, a tápaiak pedig a szegedi Felsővárost árasztották el, bízva abban, hogy a víz odáig mégsem merészkedik. De a töltések e latyakos állapotban már alig voltak alkalmasak nagyobb terhek viselésére, ezért a legtöbb tápai család dereglyékkel közelítette meg a felsővárosi partot, s ott kért valahol bebocsátást, vagy berendezkedett magában a kikötött dereglyében. (Folytatjuk)